Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-18 / 238. (1865.) szám
Mai uánmk 13 e(dal ........ évf. 238. (1865) szám - Csütörtök -1928 október 18 El őfizetés! ár: évente 300, félévre ISO, A SzlovetlSzkÓi és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőségi Prága IU Pansk* ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: nnlifiJem nnnilaniar- 12, n. emelet Telefon: 30311 - Kiadó- évente 450, félévre 226, negyedévre 114, FőszectesztS: politikai napilapja Felelős sxectextO: hivatal: Prága n„ Panská ul 12/111. - Tehavonta 38 Ki. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYl LÁSZLÓ lefon: 30311. - Sürgönyeim: Hírlap. Praha AMERIKA EURÓPAI frie&rii fAiTUNT\&CHÍEH OflEAH jfíf10.8í[Marsaik *»re ^i-H&sfrngrfan JLfáp Hatierss MscfeJniBormudd-J? A ruszinszkói dráma (fi.) Prága, október 17. Áz utolsó hét két fontos politikai eseménye ismét a tarthatatlan ruszinszkói állapotokra irányította a figyelmet. Az ungvári rendőrigazgaióság az elmúlt héten karhatalommal kergettette szét a keresztényszocialisták országos párt vezetőségi ülését és nem kételkedünk benne, hogy Vohlidal ur ez intézkedésének parlamenti utójátéka is lesz. Tíz évvel az államalakulás után valóban el- j érkezett már az ideje annak, hogy a kormány véget vessen annak a rendszernek, amely Ruszínszkónak, a korlátlan lehetőségek miniatűr-országának európai hírnevet szerzett és amelynek megszüntetése nemcsak az ottani lakosság, hanem az államnak is elsőrendű érdeke. Hogy ez a rendszer miként alakult iki és az elmúlt tiz év alatt mi mindent müveit, teljec és összefüggő képben megrajzolta az a beszámoló, amelyet Egry Ferenc szenátor és Korláth Endre képviselő a ruszinszkói magyar pártok szövetségének vasárnap Beregszászon tartott kongresszusa elé terjesztett. Árky Ákos, aki, mielőtt külföldre költözött, a ruszinszkói magyarságnak egyik köz- tiszteletben álló vezető egyénisége volt, néhány héttel ezelőtt „Ruszinszkó küzdelme az autonómiáért** címmel érdekes brosürát adott ki. Szeptember elején Kurtyák Iván, a ruszin autonóm főldmivesszövetség parlamenti képviselője, a népszövetség elé újabb panaszt terjesztett, amelyben komor színekkel ecsetelte Ruszimszkő politikai, kulturális és gazdasági helyzetét. Most pedig a ruszin-! szkói magyar törvényhozók beszélik el beszámolójukban Ruszinszkó tízéves történetét. Megrázó fordulatokban bővelkedő históriai dráma filmje pereg le szemeink előtt, ha ezt a három müvet elolvassuk. Az amerikai ruszinok még 1918 októberében sem kötötték le magukat végleg a ’ cseh nemzeti tanácsnak és csak 1918 novem-j bér 12-én, tehát már a fegyverszünet meg-j kö'ése után mondották ki, hogy „a legszéle-’ sebb önkormányzati jogokkal, mint állam,' federativ alapon** csatlakoznak a csehszlovák köztársasághoz, de csak azzal a feltétellel, hogy a Tátrától keletre elterülő megyék az. ö országukhoz fognak tartozni. Az óhazában j maradt ruszinok, akik erről a határozatról ( egyelőre mit sem tudtak, különböző irány-! bán orientálódtak és csak 1918 május 8-án, anrkor a csehszlovák hadsereg már megszállta Ruszinszkó egész területét és amikor a rögt'önitélő eljárás szabályai voltak érvényben, mondották ki egyes vezetőik a csatiako- zást, de ahhoz a közjogilag nem egészen pre-, ciz feltételhez kötötték, hogy a csehszlovák j köztársaság keb 7>én belül független államot fognak alkotni. Erre a határozatra támaszkodott az 1919 szeptember 10-én létrejött saint- germaini szerződés, amidőn Ruszinszkót Csehszlovákiához csatolta és „a csehszlovák állam egységével összeférő legmesszebbmenő önkormányzattal** ruházta fel és ezt az auto-( nómiát a népszövetség garanciája alá helyezte. Az önkormányzatot azután a csehszlovák alkotmányba is becikkelyezték, igaz ugyan, hogy bizonyos módosításokkal, amelyeket a cseh közjogászok szépitgetve „inter-' poláciőknak** /és ,.parafrázisoknak** szoktak nevezni. Millerand híres kísérőlevele, amelyet a magyar békeküld'öttséghez intézett, még külön is szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy a saint-germaini szerződés a ruszinszkói lakosságnak megadja kívánságai nyilvános kifejezésének lehetőségét. A trianoni szerződés kényszerű aláírásával l<egör-4 Newyorh és Washington egymássáI vetélkedve ünnepük a Gráf Zeppelin legénységét Eckener ér. a német és az amerikai léghajózás egyiiitmükcdésémS — Vasárnapig kijavítják a léghajót — Á szereneséihozá vászandambah — Az éjszakai ünneplés — Newyork, október 17. A Zeppelin-fogadtatás első napjának nagy eseményei elmúltak, de Newyonk még mindig a német kísérlet sikerének hatása alatt áll. A tegnapi nap egyetlen diadalmámor volt, amelyben a világváros apraja-nagyja egyforma lelkesedéssel vett részt. Amint a Gráf Zeppelin utasainak és legénységének színes csoportja megjelent az utcán, a hurrázás és a kendőlobog- tatás nyomban megindult s addig tartott, mig az utolsó ünneDelt is eltűnt. Este minden klub és színház díszelőadást, vagy diszfogad- tatást rendezett, amelyen közvetve, vagy közvetlenül a léghajó utasait és személyzetét éltették. Az emberek az utcán egymás nyakába borultak, énekeltek, táncoltak s a lelkesedés a legtávolibb külvárosok legnyomorultabb népét épp úgy elérte, mint a City dúsgazdag kereskedőit, vagy az előkelő villák milliomosait Tegnap este Mac Kee, Newyork helyettes polgármestere, estély adott Eckener dx.- nak és tisztjeinek tiszteletére. A meghívott vendégek egyhangú véleménye szerint a newyorki városháza soha nem látott még fényesebb fogadtatást, mint a tegnapi volt. A 170 terítékes asztalnál az Unió valamennyi j számottevő politikai, művészeti és kereske- j delmi nagysága helyet foglalt. Mac Kee po-j hárköszöntőjében kifejtette, hogy a léghajó i útja máris kimélyitette a német—amerikaid barátságot, ha ugyan az még kimély itésire | szorul. Eckener dr. válaszbeszédében a német és az amerikai léghajózás együttműködésének szükségességét hangoztatta, mert csak ha ez kőt elsőrangú kulturnép egyesülten jár el, fejezhető be a nagy mü és valósítható meg a jelentős kultúrálom. A levegő meghódítása problémájának megoldása ma határozottan a müveit világ egyik legfontosabb feladata. Eckener dr. beszédét az egybegyűltek percekig tartó éljenzéssel fogadtáik. Az estély végén RosendahI amerikai léghajóparancsnok nyilatkozott nam elismeréssel a léghajóról és az útról. Éjjel a Zeppelin legénysége a Ziegfeld- szinház vendége volt. Eckener dr.-t minduntalan lefotografálták és lefilmezték. A ma reggeli újságok híradása szerint legalább ölezer méter filmet készítettek Amerikában a Zeppelin megérkezéséről és a fogadtatásokról. A lakosság megtudta, hogy Eckener dr. éjjel a Ziegfeld-szinházban van s amikor egy óra felé elhagyta a színházat, az éjszaka ellenére husz-harmincezer ember fogadta az utA Z. III és a Gra! Zeppelin útja dűlt a függöny a dráma első felvonása után és már az expozíció is igen izgalmasan indult. Zsatkovics Gergelyt, aki Amerikából tért vissza szülőiföldjére, nevezték ki az ország első kormányzójává. E szép cim azonban nem párosult megfelelő hatalommal, mert azt nem Zsatkovicsra, hanem a cseh nemzetiségű alkormányzóra, Ehrenfeld Péterre és a neki alárendelt Civilni Správára bízták. A szojmi választásokat a kormány többször megismételt Ígérete ellenére sem volt hajlandó kiírni, a hivatalnoki szervezetet pedig túlnyomórészt cseh tisztviselőkből állították össze. Zsatkovics alig háromnegyed éves működés után azzal a szomorú beismeréssel volt kénytelen visszatérni Amerikába, hogy törekvései teljes hajótörést szenvedtek. Távozása után jó darabig Ehrenfeld kormányozta Ruszinszkót. Hiába követelte a ruszin s a magyar őslakosság . a szojm megalakítását, hiába fordultak a népszövetséghez, hiába fejezte ki az utóbbi azt a reményét, hogy a csehszlovák kormány ki fogja építeni a béke- szerződésben biztosított, autonómiát, hiába ostromolták a pártok követeléseikkel Prágái: az autonómia szekere kátyúba került, sőt évekig tartott, amíg a lakosság szüntelen követeléseinek hatása alatt legalább a katonai diktatúrát s a statáriumot megszüntették és kiírták a községi, majd a parlamenti választásokat. Megszületett az a kibúvó, hogy a ruszin nép, amely pedig a saint-germaini szerződés szavai szerint „önként** csatlakozott Csehszlovákiához, nem ért meg az ön- kormányzatra és ezért először közgazdasági s kulturális téren kell felemelni, mielőtt teljesítenék politikai kívánságait. 1923 végén a cseh agrárpárt vette át a vezetőszerepet Ruszinszkóban is, tehát elsősorban ez a párt felelős mindazért, anü azóta történt. Beszkid Antal kormányzósága iskolapéldája annak, hogy milyen ámyékhata- lommá válhat egy ember, aki magas közjogi méltóságát nem tudja tartalommal megtölteni és a kormánnyal szemben nem meri képviselni a reábizott terület érdekeit. Az ő kormányzóságának idejére esik a prágai kormány ama rendelete, amely e terület közigazgatását teljesen felforgatta s rendezett tanácsú városokat községekké fokozta le, Ungvár és Munkács városát pedig abban a kétes dicsőségben részesítette, hogy polgármesterüket nem maguk választják, de a kormány nevezi ki. Hiába mondotta ki a legfelső köz- igazgatási bíróság, hogy e rendelet törvénytelen, mert a rossz rendeletet a parlament cseh többsége egyszerűen törvényerőire emelte és amikor egy panasz az alkotmánybíróság összehívását kérte, hogy megállapítsa a törvény alkotmányellenes voltát, az államnak ez a legmagasabb birásága nem hozhatott Ítéletet, mivel csak papíron létezik! A nagymegyei rendszert, amely Szlovenszkőn sem vált be, az őslakosság egyhangú tiltakozása ellenére kiterjesztették Ruszinszkóra is, majd a ta«. ■■WBBBMBMMBMWM—— ..........mii i|Lii|ll! valy me gszavazott közigazgatási reform e területen is bevezette a tartományi rendszert, amely lépten-nyomon összeütközésbe kerül a saint-germaini szerződéssel. Julius 1-én. Roz- sypalt, az eddigi alkormányzót nevezték ki Ruszinszkó országos elnökévé, Beszkid ezentúl is megtartotta kormányzói címét és fizetését, de talán maga sem tudja, hogy miért fizetik ki neki. Néhány héttel ezelőtt Mueller Hollandia prágai követe bejárta Ruszinszkót. Az újságok azt állították, hogy utazása tisztán magánjellegű, minthogy azonban nem tudjuk feltételezni, hogy egy olyan nagy ur, mint amilyen Németalföld királynője követe, tisztán szórakozásból utazik le Ruszinszkóba, kételkednünk kell a hírek hitelességében. Különösen föl kell tennünk, hogy a holland követ főnökének Bellaerts van Blookland külügyminiszternek, a kisebbségek nagy barátjának is be fóg számolni tapasztalatairól. Bellaerts a népszövetség tanácsában egyszer már síkra szállt a ruszinszkói autonómia érdekében és ezért remélnünk lehet, hogy a jövőben sem fogja elejteni Ruszinszkó ügyét. De nem gondolja-e a kormány, hogy mégis csak jobb volna, ha megelőzné a külföld újabb figyelmeztetését és sietve teljesítené Saint Germain en Layeben tett ígéretét? Ruszinszkónak a netft zetközi szerződésben biztosított joga kétségbevonhatatlan és ha valaki azt tagadja, az a port föltétlenül, el fogja veszíteni.
