Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-17 / 237. (1864.) szám
8 1928 ofctflbor 17, wcrflSa. A kisemmizett Gálszécs GálszécS, október 16. A centralizmus atyai jóvoltából sok tönkretett községe van már Szlovénnak ón ak, de a becsapásnak egyik sem mutatja lel az oly iskolán példáját, mint Gálszécs. Gálszécs és Tőketerebes harca a járási székhelyért még a magyar éra idejébe nyúlik vissza. A tőketere- besiek már akkor főképp a cukorgyár felállítása után erős akciót indítottak községük érdekében. E tekintetben az Andrássyak támogatására véltek számítani. Azonban a magyar kormányok nem akarták megbolygatni a több százados székhellyel bíró Gálszécset, nem látták humánusnak tönkresilányitani a mindenképp fejlődésnek indult várost, annál inkább nem, mert Tőketerebesnek is meg volt a lehetősége arra nézve, hogy egy cukorgyár fölállításával fejlődésnek indulhasson. Jött azonban a prevrat. A viszonyok kezdtek megváltozni. A cukorgyár egy nagy tömeg cseh hivatalnokot és alkalmazottat helyezett el Tőketerebesen, akik a már egyszer megindított mozgalomnak erős támogatóivá váltak s Gálszécg mihamar arra virradt fel, hogy az akció, amelynek körébe tekintélyesebb szlovák politikusokat is bevontak, még erősebb hullámokat vetett az eddigieknél is. De Gálszécs se hagyta magát s mindent elkövetett eddigi pozíciójának megtartása érdekében. Ha Tőketerebes arra hivatkozott, hogy ő pár kilométerrel központibb helyet foglal el a járásban, hogy egy fő vasúti vonal fut el mellette, de másrészről Gálszécs városias jellegét vetette a latba, nemkülönben azt, hogy minden szükséges hivatali épületekkel rendelkezik s hogyha Tőketerebes közelebb esik is a fővonalhoz, de viszont Gálszécs az autók közlekedése folytán már szinte központibb hellyé vált; S minden oldalról a legkönnyebben megközelíthető, pár évtizeddel ezelőtt épített, a fővonalból kinyúló szárnyvasutjáről nem is szólva. Érv gyanánt hozzák fel a gálszécsáek Tőketerebes falusi nívón álló jellegét, egészségtelen pocsolyákkal, tavakkal teli fekvését s hiányát minden szükséges hivatali helyiségekben. Ez érvek, a memorandumokba foglaltj helyzetkép, a depuíációzások végre arra indították az illetékeseket, hogy Tőketerebes kívánságát elejtették, csak arra intették még a gálszécsieket, hogy a hivatali épületeket készítsék meg modern módon s emeljenek egy járásbirósági palotát stb. Gálszécs minden kívánságnak eleget tett. Az eddig is palota- szerű szolgabirői épületet, melynek hátterében egy elsőrendű lakás feküdt a járási főnők részére, több mint 100 ezer koronás költségnél kibővítette, hasonlóképpen tett az eddigi járásbórói épülettel, melyet expozitura él adóhivatal részére szintén nagy költséggel átalakított A járásbíróság részére több mint egymilliós költséggel egy vadonatúj épületet emelt. Külön lakást vett másfél százezer korona kiadással a járásbiróknak. A felső helyen ülők meg voltak elégedve s most már úgy látszott, hogy Gálszécs helyzete stabil. De csak látszott, mert Terebes tovább dolgozott és ennek eredménye lett az a kormányánbézkedés, hogy Gálszécs járási székhelyét egy tollvonással megszüntette és azt Tőketer ebesre helyezte át. Képzelni lehet, hogy már e hir villámcsapásként hatott a város lakosságára, a járási hivatal tényleges áthelyezése pedig egészen kizökkentette eddigi csendes viselkedéséből. Minden szájon ez a kérdés lebegett, lehet-e felelős tényezőknek ilyet cselekedni? Mert ha már régebben elhatározott dolog volt, hogy a székhelyet átteszik, miért engedték azt, hogy ■a város milliós befektetéseket csináljon, miért vették helyeslő tudomásul az építkezéseket, miért vették azokat bérbe, miért kötöttek a várossal szerződéseket? Hiszen az áthelyezéssel nemcsak olymódon teszik tönkre Gálszécset, hogy egyszerre agyonütik iparát, kereskedelmét, hanem a megmaradt lakosság nyakában oly nagy teher marad, amelyből még unokáik sem evickólhetnek ki. Ki vállalja ezért a végtelen könnyelműségért a felelősséget? Persze az illetékesek Pilátus módjára máris mossák a kezüket. Hja, mondják, Gálszécs renitens, Gálszécs magyarón, ezért meg kellett büntetni. Ha ez igaz. akkor ez is^ szépen jellemzi a kormányon ülőket. Gálszécsen a prevrát óta megszüntettek minden magyar intézményt, elvették még egyetlen magyar református népiskoláját is. Ami magyaros jellege még megmaradt a városnak, az a némi ellenzéki szavazatok formájában pattant ki mint az elkeseredés szimbóluma. Talán ezért kellett Gálszécset megbüntetni?? De a legjellemzőbb az, hogy mikor Gál- szécsre már kikáltották a peroatot, — még akikor is fenhagynak részére egy csalóka re- ménysugárt. Közelednek a választások. De a nyomor szélére juttatott Gálszécs szavazatai még most is jók lennének. Az agrár- és a Hlínka^párt emberei szinte versenyre keltek, hogv most már ilyen Ígéretekkel szórják a maszlagot: eddig nem igen viseltétek jól magatokat, de még mindig nem késő, jöjjetek csak a mi táborunkba, minden jól lesz, mindent. visszacsinálunk. Persze Terebesen meg azzal korteskednek, tartsatok ki csak mellettünk, megmozdíthatni tanul tietek a székhely. Az Isten szerelmére, kérdezzük, van-e ennél Je1kiismeretlenebb politika a világon, moly elölt, n polgárok exiszteociája semmi, csak a szavazat a fő? Hét éven keresztül titokban maradi emberölés bűnügyét tárgyalta a pozsonyi esküdtszék Pozsony, október 16. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja.) A pozsonyi esküdtszék) ciklus mai második tárgyalási napján Hrebeny Imre hatvankilencéves kőmives ült a vádlottak padján szándékos emberölés bűntettével vádolva. Még 1021-ben februárjában történt, hogy a szlo- venszkói Láb községben gyanús körülmények közölt eltűnt Kun István munkás, aki veszekedő természetű ember volt és akit általában úgy ismertek a faluban, mint a falu rosszát. Kun Istvánról senki sem tudott fölvilágositást adni a csendőrségnek és csak hosszú nyomozás után sikerült megállapítani. hogy Kunt eltették láb alól. Kiderült, hogy Kun 1921 februárjában Hrebeny Imrével és Kocsis Jánossal együtt ment az erdőbe fát lopni- Útközben Kun állandóan szidta társait és Hrebenyt a nála lévő fejsze nyelével kétszer fejbevágta. Ezután közösen kidöntöttek egy fát és hozzáláttak annak feldarabolásához. Munka közben Hrebeny egyszerre felemelte fejszéjét és teljes erővel Kun István fejére sújtott, aki összerogyott és a helyszínén ki- szenvedett. Hrebeny és társa a halottat otthagyták az erdőben és hazamentek. Útközben betévedtek Kun feleségéhez, akinek elmondták, hogy férjével hogyan végeztek. Az asz- szony azt a tanácsot adta nekik, hogy menjenek vissza az erdőbe, a holttestet ássák el, nehogy a dolog kitudódjék. Hrebeny a nyomozás alatt azzal védekezett, hogy önvédelemből követte el tettét, mert Kun István őt a fejsze nyelvével kétszer fejbesujtotta. Any- nyit beismert, hogy civakodás közben ütötte le Kunt. Az orvosi szakértők szerint Kun Istvánt hátulról érte az ütés akkor, amikor testével előre- hajlott, tehát nem állja meg a helyét a vádlottnak az önvédelemre alapított kifogása. Teljes hét évig titokban maradt a gyilkosság és talán sohasem került volna napvilágra, ha % megölt Kun István felesége hét év eltelte után jelentést nem tesz a csendőrségen. Hrebeny Imrét, Kocsis Jánost, valamint a meggyilkolt Kun István feleségét letartóztatták. Az asszony ellen és Kocsis ellen azonban elévülés címén megszüntették az eljárást, úgyhogy a vádlottak padjára csak Hrebeny Imre került. A mai esküdtszéki tárgyaláson Nesid táblabiró elnökölt és a vádat Novák államügyész képviselte. A vádlottat, aki igen szánalmas látványt nyújt, a fegyőrök vezették be a tárgyalóterembe. Hrebeny Imre teljesen összetört ember, egész testében remeg és oly halkan beszél, hogy alig hallani a szavát. Az elnök kérdésére szakadozott mondatokban mondotta el a gyilkosság lefolyását. Már útközben összekaptak Kun Istvánnal, — mondta. — Az erdőben egy fát ledöntöttek, Kun nem volt megelégedve munkájával, fejszét fogott rá, ő kicsavarta kezéből a baltát és azzal agyonverte. Lapunk zártakor még itélethozotalra nem kerüli a sor. A üüFésr cserkészet feladata Mikor a magyar cserkészetünk feladatáról kívánok nyilatkozni, szükséges, hogy mindjárt cikkem elején hozzátegyem azt, hogy más feladata van a kiscserkészetnek és más a diák, a tanonc és az egyetemi ifjakból álló cserkészetnek. Lehetetlen mindazokat egy kalap alá venni s mindegyiktől ugyanazt a munkát követelni. Helytelen a cserkészeten kivül álló egyénektől, de annál inkább elítélendő egyes cserkészeinknek az a törekvése, hogy munkájukat más csoportba is át kivánják plántálni. Vájjon helyes volna-e akárcsak próbaképen is, a kiscserkészetet átültetni a diák vagy tanonccserkészetbe, vagy az egyetemista cserkészetet a diák vagy kiscserkészeíbe? Kár volna a hiábavaló munkáért, fölösleges és ártalmas! Sorra veszem az egyes típusokat és igy kívánom feladatukat ecsetelni. a) A kiscserkcszct. Rövid keletű nálunk Szlo- venszkőn e mozgalom. Először a Szentiványi közös táborban hangzott el e mozgalom fontossága. Sajnos kidolgozott terv nem állt rendelkezésére és igy különfélekép kezdték ezek a csapatok munkájukat. Voltak vezetők, kik nagy cserkészetet igyekeztek játszani, voltak viszont olyanok, kik tulságba vitték az erdő romantikáját. A kisc.serkészet a nagycserkészet előkészitő iskolája. Felkarolni a fiatal palántákat,, szabad idejüket a cserkészetnek, a közös nevelésnek ki- j sajátítani. Mese, játék és dal legyen az, ami szó- | rakoztatja e kicsiny gyerekembereket. Kivinni , őket a szabad természetbe, hogy egészséges, friss 1 levegőt élvezhessenek. Szorosan hozzátartozik a gyermekjáték délutánok rendezése is. Szólítsuk fel a falu, vagy város I gyerekeit, gyűjtsük egy táborba, vigyük őket a közelfekvő rétre, tanítsuk játékokra, dalokra és ^ meséljünk nekik. (Pozsonyban ezek a délutánok kitünően beváltak, amennyiben 100—150 gyermek is gyülekezett a találkozási helyen.) Mi lehet tehát célja, feladata a kiscserkészetnek? A szülők és az iskola nevelőmunkájának kiegészítése, de még inkább az utca elhagyott gyermekének megmentése. A diákcserkészet. Már sokkal nagyobb feladatra hivatottabb! Itt is fontos, a szülői és iskolai nevelésnek a kiegészítése, de fontos a teljes önállóságra való nevelés is. Mig a különböző összejövetelek, kirándulások és gyakorlatok az előbbit szolgáltatják, addig a próbák letétele, ünnepélyek, slb- nyilvános szereplések, az önállóságot kivánják elősegíteni. A diákcserkészet kell, hogy belekapaszkodjék a társadalmi életbe is. Segíteni ott ahol lehet és kell, önállóan is a társadalmi életben szerepet vállalni, igyekezzék minden diákcsapat kis énekkarra és zenekarra szert tenni, igyekezzék más egyesületekkel a kontaktust fenntartani és ezekáltal a társadalmi életben is szerepet vállalni. Mi tehát a célja a diákcserkészetnek? Egv©- neslclkü. derék embereket nevelni, kik mindonütt és mindenkor megállják helyüket! A tanonccserkészct Sajnos, manapság a különféle szakszervezetek az ifjúságot sem kímélik meg, s már az ifjúságba is bele kivánják oltani a felekezeti és pártpolitika kegyetlen csiráit. Itt hatalmas munkát végez a cserkészet! Ezek fölé emelni a tanoncokat, igaz, becsületes, dolgos munkás emberekké nevelve. Kivonni őket a szervezetekből, bennünk ft keresztényi alapokat lefektetni és őket minden téren tovább képeztetni. Legyen minden tanonocserkész intelligens, müveit tanonc, munkás! Ez a továbbképzés a cserkészet feladata. Rendezzünk különféle tanfolyamokat, előadásokat éa önképzőköröket számukra, ahol később ők maguk is aktive részt vehessenek. Hozzuk közelebb őket a diákcserkészethez, a társadalomhoz, egyszóval igyekezzünk arra, hogy ők ne a társadalom kitaszítottjai legyenek illetve maradjanak, sőt ellenkezőleg, engedjük meg nekik is, hogy a társadalomért áldozni tudjanak I Mi legyen tehát a tanonccserkészet feladata? Derék, becsületes munkások nevelése, kik a társadalomban, társadalmi életben is megállják helyüket, ezekért dolgozni tudjanak! Egyetemista cserkészet. Amikor a diákcserkész (tehát nem vezető) elérte azt a bizonyos korát, hogy az egyetemen is felveszik, legtöbbször szűknek bizonyul neki a diákcserkészet kerete és szabadabb cserkészetet kiván, olyant, ahol már nem tartják számon a hiányzást, nem teszik kötelezővé a szent mise hallgatását (sajnos ez már meglehetős nagy méreteket öltött), amikor már szégyenlős cs nem kiván a szülők, rokonok előtt fogadalmat felújítani stb. Sajnos a diákcserkészet nem engedheti meg ezeket és igy kénytelen volt az egyetmi cserkészeket szabadjára engedni, hogy ők egy szabadabb körben tömörülhessenek. De igy jó! Hisz a diák, amikor egyetemi éveit megkezdi, még a nyelv nehézségeivel is kénytelen megküzdeni s tény, hogy ez annyira lefoglalja, hogy időhöz szabott munkát elvégezni képtelen. Igen, az ő kötelességük a cserkészet szociális oldalaival, az egyetemi ifjúság helyzetével, a pályaválasztással stb. is foglalkozni. Szánjanak ki a falvakra, tartsanak népegyészségügyi előadásokat, tanfolyamokat, foglalkozzanak a mezőgazdasággal és főképpen támogassák a szlovenszkói magyar cserkészcsapatokat, olyképpen, hogy ezeknek munkakörébe nem avatkoznak. De fontos náluk is az, hogy Baden Powelli cserkészeten, annak 10 törvénye alapján álljanak. Ez a cserkészet egyelőre reformokra nem szorul, mindaddig, mig más országok cserkészei ezt fenntartják. Bármilyen csoportba is tartoznak cserkészeink. egyben kell, hogy eggyek legyünk: Utaink eltérhetnek, de a célunk egv legyen! —dl. Olaszország a Fórum Romanum egyik emlékoszlopát ajándékozza Magyarországnak Budapest, október 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeleutése.) „A magyarolasz baráti kapcsolatok szorosabbra füzese érdekében a magyarországi tudományos és művészi körök elhatározták, hogy emléket állítanak föl Budapesten a szabadságharc olasz légiójának. Ugyanekkor Mussolini indítványára Róma városának tanácsa elhatározta, hogy az ősi Fórum Romanum egyik oszlopával ajándékozzák meg a magyar fővárost azzal, hogy ez az oszlop szolgáljon az olasz légió emlékoszlopául. Háry András magyar kvixináli követ vetette fel a gondolatot, hogy az olasz légiónak Magyarországon emT léket kell állítani, erről hosszabb eszmecsere folyt és ennek az eredménye az, hogy Mussolini kívánságára a Fórum Romanum egyik oszlopát ajándékozzák Magyarországnak. Ez az első eset, hogy Olaszország féltve őrzött műemlékeiből ajándékot ad. A budapesti Corvin Mátyás társaság úgy határozott, hogy a műemléket március 15-ig felállítja a budai várban s ekkor leplezi le. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes megjelenik minden hét csütörtökjén Bemutató királynők szabójánál Pária, október közepe. A francia a világ legpontatlanabb nemzete. A színház teljes félórával később kezdődik, mint ahogy a szinlapon áli s még ilyenkor is léiig üres. A kényelmes néző az első felvonás közepe táján sétál be, felcsapja, lecsapja az üléseket^ keresgél, vitatkozik - végül a legpianisszimóbb pianisszimónál foglal helyet; leejtvén látcsövét, kalapját s azt a néhány csomagot, melyet itt be szabad hozni a nézőtérre. A vonatoknál két-három órai késés nem számit. j A nőknél sem. Sehol a világon nem látni annyi türelmetlenül fel-alá járó, szive szerelmét hiába leső lóriit, mint itt. Az emberek Párisban úgy rabolják a legértékesebbet: egymás idejét, mint ahogy az uton- áliók rabolták ki valaha a boldogtalan utast. Csak egyetlen terrénumon honol a legnigyobb pontosság: a divatvilágban, a párisi nagy szabónál. Mig az utcán hajnali hangulat dereng reggel 9-kor 8 a nagy áruházban, ahol később gyoma- possák egymást, még a madár se jár riz óraiior, (igaz: minek is járna? Kiment a divatból szé- gény, úgy kalapdisz, mint kanári-alakb n) — a szabók reggeli bemutatóira csak úgy íódu’nak a nők s pont 10-kor ott ülnek a meghívón megjelölt helyükön. Persze csak az tódul, aki tódulhat, az elegáns meghivó boldog tulajdonosa. Enélkül csak a jól-: ismert vevőket engedik be a divat megnyíló pars- ! dicsomába. Szigorú cenzúra folyik itten s aki nem tudja : meghivó vagy ajánlás hijján legalább azt bebizo- | nyitani, hogy múltjában szerepelt már valaha a nagy Worth s egy toalett-alakjában hagyott a; ' hölgy életében maradandó eméket, az Lizony n'm i léphet be, csipkék és tüllök, selymek és lamék | Eldorádójába. Worth mester, királynők szabója. Apja öltöztette Eugenie császárnől s ő volt az első, aki a hetvenes évek táján angolos „tai!leur“-kosztümöt szabott a nehéz posztókból, ilyetén alapozva meg mai divatunkat Azt a kevés királynőt, akit a rideg korunk meghagyott, még most is Worth öltözteti s mondanom sem kell tán, hogy épp ezért tódulnak ide az amerikai konzerv- és rézkirálynők is, kiknek nincs ugyan koronájuk, dollárjuk azonban annál tÖbb. . ; Negyvenen-ötvenen ültünk itt reggel 10-kor,-- amikor is skrupulózus és királyi vevőktől örökölt pontossággal kezdődik a mannequinek felvonulássá. Lorgnonok csattannak arisztokratikus kezekben, egy amerikai nő monoklit csap fel. Újszerű remek kis bársonykosztümök. Sötétkék, sima szoknya, hosszú sötétkék prémesszélü selyemblúz, a blúznál rövidebb, szintén prémesszélü bársonykabátka, kétsorban fekszik a prém egymás felett. j Oroszos, furcsa, eredeti az egész és ő mennyi- i vei sikkesebb, fiatalosabb, mint azok a nehéz | bundák, amelyeket mi viselünk utcára az évnek hat hónapján. Praktikus is, mert délelőtt, délután egyforma jó. Sok a szövetköpeny. Újszerű színösszeállítások: szürke szövet barna prémmel. Jó ötlet mindazoknak, akik megunták a bundájukat, mely már nem is valami diszdarab! A bundát bélésnek használni. Szürke, kék vagy vörös posztóval, de még inkább valami jó angolos szövettel. Praktikus estélyi belépő, mely délutáni kö-. penynek is használható: fekete bársonyköpeny nagy fehér prémgallérral, könyökig érő fehér prémmanzsettával. Az estélyi színek között a kék szerepel itt és főleg: az uj acélkck. amely sarmőz anyagban j gyönyörű, de szép csipkében is. Drapp, amelyet itt „blonde“-nak neveznek s : arany pettyel varrnak ki. ha tüll. Úgy találom, I hogy ez a blonde sem szőkéknek, sem barnáknak ; nem esete. A nyári muszlinokat veloursifonok helyettesi- I tik, egyszerű, nemesvonalu ruhák. Kép-piros , gyönggyel és sok mélyvörös. Fekete bő tüllszoknva: hozzá két hosszú de- í koltált blúz. Egyik gyémánttal hímzett, másik fo- I kete pailette. Úgy, hogy egy báli ruha tulajdonképpen kettő. Nyolcvankilós amerikai nő ül mellettem. Ahány fiatal leányoknak való tüllruha, ahány ri- | kiló szin vonul el, mindnél megszólal: .Ezt nekem!" Végre megállapodik egy vörös veloursifőnnál. Eddig csak bordeaux-t láttunk hordóban. ő lesz az első hordó bordóban. Madcleine. A bátor férfiú . y Egy tir bemegy a biztosi!ótársasághoz, hogy a második évi résztelet befizesse. A hivatalnok megismeri és azt mondja: — Emlékszik meg arra a körér pasasra, aik önnel együtt költi!I biztosítás,? — .4c, aki apóple.\%iában szenvedett? Mi van vele ? — Lássa, annak több bá\orsóga roU mint, önnek. Csak egy évi részlett fizetett Un és tegnapelőtt már meg i* halt. (So-unre.)
