Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-14 / 235. (1862.) szám

1938 október 14, vasárnap. 15 SnmU:7ÁíxW^¥iibJimA ^BgBwaaB»Maw8W»ia«BaBHB««a«w^a««wa^aK^wire-.i.flEaBiiiigBSWS^.<^^ Déryné ifjasszony a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc vígjátékénak ieíujitása írta: MOLNÁR JENŐ Budapest, október 13. A nagy francia forradalom évében, 1793- ban, karácsony éjszakáján született a ma­gyar sZiiamüvészét el-sö primadonnája, szép- pataki Soliönibach Rozália, a későbbi Déryné. Mintha szimbolikus jelentősége volna a vér és a megváltás e kettős dátumának, amelynek jós'latos jelében ringott a kisded bölcsője egy szerény kis jászberényi házban. Déryné forra­dalmárja volt a színjátszásnak és alázatos mártírja a hivatásának. A magyar szó, a ma­gyar dal soha senki ajkáról nem rendült fel oly édes-izesen azelőtt, a magyar beszéd az 5 varázsló tehetségének szárnyain emelke­dett a porból a magasba, ő nyitotta meg a német kultúrára hajló, magyar szó elől ride­gen elzárkózó fülekéit Kassán, Kolozsváron és Pesten, az ő kedvéért bocsátotta meg a ti­zenkilencedik századeleji közönség a vándoT- szinészek szent ripacskodásait. Drámai szí­nésznő és operaiénekesnő volt egy személy­ben, akinek ma bizonyára a newyorki Metro- politan-ben tapsolnának a multimilliomosok, mint — teszem — Jeritza Máriának, az egyet­len alaki tóképes én ekeamü vésznőnek. Csakhogy Déryné fiatalsága idején a magyar színész sorsa a vándorlás, jutaima egy-egy disznótoros vacsora, gázsija pedig az a pár forint volt, amit a direktor a legnagyobb pon­tossággal — nem fizetett ki elsején. Rajongó ifjak és leányok, túlnyomórészt a kurtanemesi famíliákból, csaptak fel teátristának, űzve- hajtva az önnön dicsőség, felnagyított álomké­pétől, feltüzesed ve és megmámorosodva Sha­kespeare, Schiller és Moliére fantáziájától, abban a gyönyörűen hazug illúzióban égve, hogy ha jól-rosszul ők jelenítik meg a klasszi­kus tragédiák és komédiák hőseit, a maguk számára is részt kérhetnek a harnaitatlanság- ból. De mindé neki ölő bt a magyar szellem, a magyar gondolat és érzés napja ragyogott tor- zowoorz fejük felett s ami dicsőség egy évszá­zad távlatából hull reájuk, nem a színpadi tu­dásuknál?, a tehetségüknek szól, hanem apostoli áttörésüknek: a magyar nyelv hóditó megszólaltatásánál?. Ezért illeti meg őket mindörökkön a szép epójtheton: Thalia papjai és papnői. Karácsony éjszakáján szállta meg a csöpp­nyi Rozáliát a magyarság szentlelke és je­gyezte el őt a művészet első hirdetőinek ha­gyományos végzetével: a szenvedéssel. Hófe­hér vállain a mártinság keresztjét hordozta és lég virágosabb, legforróbb diadalait is gond és tépelőd'és árnyékolta be. Déryné sztár volt ugyan, de minden fényét rásugarazta udvará­ra, arra a szegény, toprongyos, éhező vándor- truppra, amely abban a pillanatban porladt szét, amikor Dérynét máshová hivtál?. ő volt a Múzsák hajlékára kitűzött lobogó, csak vele lehetett győzni és legyőzni a magyar társada­lom jeges közönyét. Mennyi önzetlenség, jó­ság és hit kellett hozzá, hogy egy gyönge asz- szony, aki fáradhatatlanul játszott drámát, vígjátékot és operát, a kötelességte 1 jesitésen túl ennek a szociális hivatásnak is megfelel­jen! A vándorlás megalázó stációi közben a művészet hány hívatlan kullancsát kellett tűr­nie ennek az istenadta talentumnak! Hány­szor éltek vissza a szívjóságával, hányszor sarcolták meg — a direktorok a munkaerejét, a vonzó fiatalságát, a színpad, körül ólálkodó pénzes ficsurok a szerelmét! Ez a nagyszerű művésznő, ez az áldozatos asszony izgathatta Herczeg Ferenc képze­letét, mikor huszonegy évvel ezelőtt a magyar színészet évszázados krónikájában lapozga­tott. Mert magának a vándorszínészeinek sok furcsa, tragikomikus vonása még nem színpa­di téma, legföljebb tetszetős miliő. Déryné ifj­asszony változatos életéből azt a mozzanatot ragadta ki a költő, amellyel a művésznő szi­vét s ennek a szívnek két legigazibb gyön­gyét: a végtelen jóságot k* a végtelen szerel­met mutathatja meg. A két gyöngyszemet a hivatás imádata tartja tündöklő foglalatban. Herczeg Ferenc sok nagy sikeren volt már túl, amikor a Vígszínház előadta, a „Déryné ifjassszony“-t. Az ,,Ócskay briga-déros” törté­nelmi levegőjében a magyarságot bizonyos igazságokra eszméltette, amely távlatokat nyi­tott meg, hogy a múltat tisztábban látva, a jö­vendő kapuja felé biztosabb léptekkel halad­jon. A kuruc dráma olyan színpadi hatásokat hozott, amelyek a történelmi színmű elvi el­lenségeit is kibékítették, az anachronizmus- ba fullasztott műfajjal, a Katona József epi- gon.jai által siváT szinfalhasogatássá dók laeszi- fikáit nemzeti drámaköltészottel. A „Déryné ifjasszony“-t újabb, felcsigázott regiénység fogadta és a bemutató után a beteljesült ígé­reten való örvendezés tapsai hódoltak neki. Herczeg Ferenc történelmi romantikája is győztes maradt a színpad sajátos, veszedel­mes, kielemezhetetlen levegőjében. Négy In sztrum pergelt le a Déryné ifj- a«szony feltámadása óla. A mai nemzedék ta­lán csak könyvből ha ismeri a kiváló Írónak eaJt a nagy értékű alkotását. S most, hogy a Nemzeti Színház a Herczeg Ferenc-ciklust uj darabbal gyarapította, az az érzésűnk, mint­ha valóban újat kaptunk volna. Maga a költő is megérezte, hogy huszonegy év fátyoián Üt­ött szakadások és csomók támadhattak. A művész lelkiismerelévei revideálta a munkát, az első és második felvonásban csak egy-két hervadt szóvirágot öntözött meg friss rózsa­vízzel, a harmadik felvonást- pedig alaposan átdolgozta, színesebbé, közvetlenebbé tette. Maga a cselekmény változatlan, a múlt szá­zadeleji magyar táblabiróvilág élethti rajza, a vándorszínészekkel, a szerelmes gróffal, a megcsalt grófnővel és a ripacsélet sok kedves figurájával együtt. Azok számára, akik nem látták a régi Herczeg-darabot, hadd mondjuk el a mesét. Thuretzky táblák író ailsőruray kúriájára ritka vendég érkezik, Szepessy Theodor gróf, aki egyszer látta és hallotta Dérynét (A sze- viMlaii borbély Regináját énekelte az isteni Rozália) s azóta nem tud szabadulni a lün- déri emléktől. A művészetekért rajongó mágnás német színtársulatot alkar szervezni, amelynek a németül is tudó Dérynét szeret­né primadonnául megnyerni. A gróffal jött Niimling ripacsdirektor is, akiről csakhamar kiderül, hogy pozsonyi magyar. Thuretzky gyámfia, Egressy Galambos Gábor, szintén fanatikusa a színpadnak, de Thuretzky hal­lani sem akar a teaitristákról. Pedig indiai itt jön az egész trupp: Kilényi, a direktor, Luby, Lubyné, Szentpótery és a keresve-ke- r-eselt Déryné. Rövid jelenet a gróf és a ép- asszony között, egy hosszú csók és már alá van írva a szerződés: Déryné beáll a grófi mecénás színtársulatába. Csal? azzal a kis különbséggel, hogy a grófnak ile kell tennie a németnyelvű színjátszás szándékáról. Nim- ilimg könyörög, hogy ha már direktor nem lehet, legalább, ^ mint „frizőr“ tarthasson együtt a Kassára 'készülő truppal, ara elvnek a soha-n em-fizető Kiilényi helyett Luby lelt a direktora. A második felvonás Déryné kassai laká­sán játszódik. Nyílt titok a városban, hogy Szepessy -gróf, akinek fiatal felesége van, Dérynével szerelmi viszonyt folytat. Minden­ki úgy -tudja, hogy a gróf ékszerrel, ruhával és pénzzel halmozza el a primadonnát. A va­lóság pedig az, hogy Dérynét már-már ki akarja tenni a lakása dónője, mert tartozik a nyolc forintnyi havibérrel és szorultságában a gyűrűit csapja zálogba. Lubyné is jön pénzt kérni. A direktor zavarban von, sürgősen ezer forintra lenne szüksége. „Lelkem, hi­szen neked tizenötezer forintod van a láda­fiában !“ — mondja Dérynének, aki nevetve vallotta meg, hogy egy krajcárja sincsen. A direktorné csalódottan távozik. Most álruhá­ban megjelenik Kilényi, az elcsapoitt direk­tor és mézes-mázos ígéretekkel Kolozsvárra akarja csalogatni a művésznőt. Déryné sz-abó- d.ik egyszerre csak kopogtatnak, Kiilényi ré­mültem a konyhába menekül, mert fél a szinészek bosszújától, és belép Sze­pessy gróf. Rozália -a karjai közé szalad. A gróf csal? ennyit mond: „Néhány perc múl­va megkapod a legnagyobb elégtételt.” Ezzel elmegy és most megjelenik Szepessy gróf fe­lesége. Az előkelő hölgy magával hozza a kisfiát, akinek nagy virágcsokor van a kezé­ben. Déryné megbüvölten áll, egy szót sem szól, csak a -grófnő beszél. Elmondja, milyen boldog, hogy Déryné művészetétől szebbnek és jobbnak érzi a leikéit, hogy a férjének mennyibe igaza van, amikor olyan önzetlenül tiszteli -a művésznőt s hogy ő zavartalan bol­dogságban é:l a gróffal, akinek szerelme kár­pótolja őt az apró félreértésekért. Azért jött el h-ozzá ilyen feltűnően, a legdíszesebb foga­tán, világos nappal, begy egyszersminden- konra elnémítsa a rágalmat. Most már tud­hatja az egész város, hogy a gróf és a mü- vésizmö között nincs semmi. A grófné elmegy, Déryné összeesik. Kilényi fölemeli és azt kérdezi tőle: „Velem jön Kolozsvárra?” Dé­ryné kiegyenesedik és könnyes szemmel mondja: ,,Maigával miegyek.” Az egész trupp v-elemegy. A harmadik felvonás színhelye: egy er­dei tisztás a Királyhágón. Muilntságes jelenet­tel indul a játék. Egy hairamiavezérneil? öltö­zött ripacsdirektor zsiványoknák maszkíro­zott színészeivel szét akarja ugratni a Ko­lozsvárra igyekvő társulatot. Persze leleple­zik, miért szegény feje a nagy hianda>ban dázás közben állandóan Shakespeareből idéz. Ek­kor már ott van Szepessy gróf is, aki Déryné után jött. De hiába. A szépasszony még min­dig szeT-eti, de olt égnek saivében a grófné szavai és hívja, elllenálilhatatlanid hívja a mű­vészet, az uj küzdelem, az uj siker, a ván­dorélet csillogó i-ngoványa. Hogy Thuretzky táhlabiró uram -közben megszeli dűlt és nem üldözi a trupphoz ismételten megszökött gyámfiát, sőt maga is felcsap mecénásnak: ez szinte előrelátható volt, hiszen a gyámfiu nem más, mint a magyar színészetnek pár év múlva első büszkesége: Egressy Gábor. A színjáték hangulatos csoportképpel végződik: a vándorszínészek fölmennek a Királyhágóra és gyalogosan, elán dúlnak kincses Kolozsvár felé. Dalos ajkkal, derűs lélekkel. A menet élén Déryné ... Herczeg Ferenc történelmi romantikája, amely a magyar színészet kilombosodott fá­ját csemetekonáiban hozza elénk, a ezin pád­ból fogékony humust varázsolt, melyben az a szél-himbálta, karcsú, alig rügyező fácska biztosán megáll. Déryné poétikus alakja épp oly melegséget áraszt a nézőtéren, mint az a Kistfialudyasan magyaros levegő, amelyben a hol szomorkás, hol vidám játék lepereg. Az illusztris szerző, akiit „A három testőr” hu­mora, „A doílovai nábob leánya” egészséges szentimentaílizmusa és az „Ocskay brigadé- ros” dübörgő magyarsága után az étherikus iiiraiságra szinte képtelennek tant a néző, a költészet egy-egy csodás műremekével aján­dékozza m-eg a közönséget, amikor Déryné ifjasszony az ébredő szerelem himnuszát és a csalódott szerelem borongó románcát zen­gi. Az „elegáns”, a „szellemes” Herczeg Fe­renc itt semmi más, csak költő. A Nemzeti Színház nagy becsvággyal ké­szült a felújításra és teljes sóként biztosát ott a színjátéknak, amely huszonegy év után idő'tátiénak bizonyult. Herczeg Ferenc, maga is a hallhatatlanság oszlopcsarnokában, úgy tekinthet erre a müvére, mint amely lép­csőiül szolgált alkotójának a klasszicizmus magaslatai felé. Bajor Gizi játszotta Dérynét. Legtalálóbban azzal a paradoxonnal lehetne jellemezni, hogy ha Déryné ma élne és ma lenne fiattal, így játszana — Bajor Gizit A bájnak, az igézetességmdk, a költőiségnek égi jele ragyog Bajor Gizi minden hangján, min­den mozdulatán. Ez az a színésznő, akivel — mint mondani szokás — tele van a sízinpad, -aki levegőt hoz magával, akinek elihiszünk mindent, sőt ennél 'is többet: azt, ami nincsen is beleírva a szerepébe. Ha a magyar szín­padnak a modern asszony és a tragikus hős­nő képviseletére a Bajor Gizivel egyenrangú művésznői lennének!... Ha volna egy uj Jászai Marink, egy uj Márkus Emmánk!... Petheö Attila, mint Szepessy gróf, elő­kelő eszközökkel teljes illúziót keltett. Cs. Aczél Hona a grófnő egy etilen jelenetében rendkívüli hatással szolgálta az író szándé­kait. Mihályfi Béla táblabirája: sikerüli tör­ténelmi arckép és méltó párja volt Ligeti Ju­liska. Uray Tivadar és Somogyi Erzsi a fia­talság üde színeivel gazdagitották a játék pa­lettáját. A vidámságról Rózsahegyi Kálmán, Csontos Gyula, Pethes Sándor, Sugár Károly és Vaszairy Piroska bőségesen gondolkodnak. A „Déryné ifjasszony” felújítása a Nemzeti Színház műsorának tartós értékgyarapodást j ellent. CJüTTh. .. "TTt (*) A Mi Lapunk októberi száma. Ifjúsági folyóiratunk okt. számában Krammer J. Tolsztojról, az emberi megértés nagy orosz bölcselőjéről ir a fia­talságnak. A sokoldalú oktató tanulmányt Tolsztoj legjobb képei illusztrálják. Tichy Kálmán tollából egy érdekfeszitő gombaszögi népmonda feldol­gozását közli A Mi Lapunk. Bebek Margit nász­ünnepére rátört a török és négyszáz mesebeli da­liás magyar levente pusztult el a Szilicei Fensik titokzatos barlangpalotájában. Ez a különös száj- hagyomány a jeles rozsnyői publicista feldolgozá­sában különösen most vált aktuálissá, amikor regőseink és sarlósaink a sajóvölgyi Gomba- szögön tartották első kongresszusukat. A gomba­szögi csapat közi cserkésztáborról a lap bőven be­számol, a regösiskola néprajzi adatgyűjtéseire vet világot Csáder László népművészeti rajzának közlése, mely egy d.us faragásu szilicei palóc fejfát ábrázol. A „Régi könyvekből” rovat ezúttal Pázmány Imádságos Könyvéből hozza a legszebb részletet. Dobossy Imre a Szent György Kör megbízásából tett nyári körútjáról számol be, me­lyen sorra meglátogatta a hét júliusi magyar cserkésztábort. Értékes beszámolóját számos ere­deti fényképfelvétel kiséri, különösen feltűnő a beregszásziak táborképe. Thain Lajos linómetsze­te az érsekujvári fiuk táborát mutatja be a fátrai fenyvesekben. Jócsik Lajos egy szádvár- borsai tábortüzet ít le, Dobossy László a közép­iskolai önképzőkörök egységes reformjával foglal­kozik. A cserkészet, rovata, a hírek, könyvjutalmas fejtörők, Schöpílin Gyula budapesti diák Balassi- novellája, néhány vers és kisebb cikk, igy az il­lusztrált „Ipolysági népi alakok”, a számot a fia­talság számára rendkívül sokoldalúvá teszik. A könyves-rovatban feltűnést érdemlő egészséges vita indul, amelyben a fiatalság erélyes hangon utasítja vissza egy folyóirat meggondolatlan „if­júsági könyvjegyzékét”, melyből nemcsak, hogy a magyar szellemiség olyan alakjai maradtak ki, mint Móricz, Babits, Szabó. Makkai, Gvőry vagy Kodolányi, de G5 könyve közül csak 16 magyar, a többi idegen. Az üzleti szellemű, lelkiismeretlen könyvpropagnnda ellen tiszta nemzeti érzéssel küzd a fiatalság, s ezzel A Mi Lapunk kortörté­neti jelentőséget is kap a kisebbségi magyar ifjú generáció életében. A lap megrente'hető Scherer Lajos losonci szerkesztőnél, Madách u. 11. sz. Egy évre 20 korona. Évtizedek tapasztalatai bizonyítják, hogy e €€ „SÜLTAN" forrás vizének kiváló gyógyhatása van vese- és hólyagb&ntalmaknál, valamit csuznái és légzőszervek mindennemű hurutos bántalmaznál. Feloldja és a szervezetből eltávolítja az ártalmas savakat s azok­nak a szervezetben való káros lerakódását meg­akadályozza. — Dús lithium és természetes szénsav- tartalmú, kellemes izü ital úgy tisztán, mint borral keverve. Használata üditöleg hat a szervezetre s fokozottabb testi és szellemi munkára teszi képessé. Megrendelhető „CigeSka“ és „Soltán® forrás köz­ponti irodájában BARDEJOV (Bártía) Slovensko. (•) A „Mesék a* írógépről” Belgiumban és Hollandiában. Egy ismert színpadi kiadó megvá­sárolta a „Mesék az Írógépről” cimü Szomaházy- operettet Hollandia és Belgium számára. Francia és holland nyelvű társulat fogja bejárni a darab­bal ezt a két országot. (*) Megkezdték a Lindbergh próbáit. Párisiiéi jelentik: A Ohatelet színházban megkezdték Sa- cha Guitry Lindbergh cimü darabjának a próbáit. A látványos újdonság az első óceánrepülő életét viszi a színpadra. (*) Piscator válaszol ellenfeleinek. Berlinben a közeli napokban meg fog jelenni Piscatornak a sok sikert és balsikert aratott színházi rendező­nek védekező és vitatkozó röpirata, amelyben vá­laszolni akar ellenfeleinek eddigi heves támadá­saira. A röpiratban Piscator ki fogja fejteni dramaturgiai elveit és megmagyarázza törekvé­seit. (•) Petrarca emléke. Arezzoből jelentik: Petrarca halálának évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségek keretében az olasz király­nak, a diplomáciai testületnek, továbbá számos olasz és külföldi tudósnak és írónak jelenlétében fogják leleplezni a Petrarea-emlékmüvet. o Beethoven és Magyarország. Csütörtök délután tartotta évadnyitó ülését a Magyar Törté­nelmi Társulat. Az ülésen Domanovszky Sándor dr. egyetemi tanár elnökölt. Az ülég egyetlen tárgya: Haraszti Emil felolvasása volt, aki „Beet­hoven és Magyarország” cimü müvéből olvasott fel. Haraszti művéből azt a fejezetet olvasta fel, amely Kleinheinz Xavér Ferencinek ismeretlen munkáiról szól. Kleinheinz Németországból került a XVIII. század végén Béesben, ahol megismerke­dett Beethoven-nel. Beethoven bemutatta a Brunswick-családnak és Kleinheinz a Brunswick grőfkisasszonyokat zongorára tanította. így több magyar főúri családhoz járt és 1809 körül Ma­gyarországon telepedett meg. Előbb Pozsonyba került, majd Pesten a Német Színház karmestere lett. Pesten is halt meg 1832-ben. Hálásan emlé­kezik meg róla Déryné, aki az ő segítségével aratta diadalát a Német Színházban. Kleinhoinzről a legújabb időkig keveset tudtunk. Haraszti ta­nulmányában megrajzolta kapcsolatát a magyar főúri családokkal és vázolta pesti működését. Klein­heinz három ismeretlen kéziratos müvét is ta­nulmányozta, amelyeket Kleinheinz József nádor­nak ajánlott. (*) Stendhal és Mo9joukin. Közel száz év múlt el a legnagyobb francia regényírók egyikének, Stendhalnak születése óta és a halhatatlan ivó legszebb regénye, a Vörös és fekete, ma is egyike a legolvasottabb könyveknek a világon. Ha mégis mindezideig nem akadt filmrendező vagy film­gyár, amely Stendhalnak ezt a hatalmas regényét filmen varázsolta volna életre, ennek csak egy oka lehetett.. Ez az ok az, hogy a „Vörös és feke­te” rohanó izgalmasságu cselekménye olyan fel­adat elé állította volna úgy a filmrendezőt, mint a színészeket, különösen pedig a regény főhős ­nek, Julién Söreinek alakítóját, hogy csak egé­szen különös és kivételes konstellációk tehették lehetővé ennek a Stendhal-filmnek megszületését. Ezek a rendkívüli' konstellációk bekövetkeztek akkor, amikor Iván Mosjoukin Amerikából visz- szatért Európába, mert a „Vörös és fekete” film­mé való változtatásához nemcsak olyan kivételes rendezői zsenialitás volt szükséges, amilyen Mos- joukiné, hanem a világ összes filmsztárjai között sincs egy sem, aki Julién Soréit eljátszhatta vol­na. így született meg „A titokzatos futár” című film. Már magábanvéve az a körülmény, hogy a világirodalom egyik legnagyobbszerü és legolva­sottabb regénye, a „Vörös és fekete” elevenedik meg „A titokzatos futár” filmjében, rendkívüli érdekességet ad ennek az nj filmnek. AZ UNGVÁRI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Vasárnap: Gyurkovics-fiuk. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN: Vasárnap d. u.: Régi nyár. este: Mersz-e Mary? METEOR MOZGÓ, NYITRA Okt. 13—14: Bolondos szerelmeskedés. Szenzá­ciós vígjáték. (Ossi Osvalda, Szőregliv Gyula *5 Alfonz Fryland-.) ,r ■<.» tMcfíí- ■ .jzmmitt ■.xsj/mxz'** .■t.tiguair'-. vjujweí'. v.»,i ^í/.ucna'.jAcMNMfiMnMMattaXfesaacűvrMK&tjrsaBit a."otiC23«nr..'iv t^ A tfánüTisEnn KűI-éshelfli’dimastersk eredeti aiicotásai. fillhmfíMÍíi! Mu2*ra"1 BöjlöiLClIUll Kii-ánságra kiírutsmon bemu'afás bárhol. !JuUUVIl»Z.Rj, iljIUd, A POZSONYI MOZGOK MŰSORA: REDOUTE: A két fóka. ADLON: Looping The Loop, vagy a haláir pa TÁTRA: Nagyvárosi ifjúság. ÉLTTÉ: Az ó-Heidelberg. A NAGYKAPOSI URÁNIA-MOZGÓ MŰSORA: Oki. 20: Kaland az éjjeli expressen. Harry Piel. Okt. 21: A.z ismeretlen katona. Okt. 27: Tárás Bulba. Ukrán történelmi dráma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom