Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-14 / 235. (1862.) szám
8 1928 14 "■**"** I ■aTWWgJB^I'W Jiat. Ripori az én városomból Rimiaszoimjbait, esaphetmlheir. így, szepbamfbigr vtégie lelié antéígiltscasialk tazaénto- znlk az eimlbietr, anriiöllőtlt iiitmialkiimidiulliiia újabb utaíkina, rooha a tóisvárceböl szadladló utamóik ifiemveá lülyeaikor rendszerint vagy az egyetemi városok, vagy az ok- üóbeoli tosrámyaüflaipulk -Beflté áináiutyojillniaik.. Egy perc mieigiáiDlIás miégiis jófiiesüik ikxnuMmillDta'tió Őszön b antimft a gyoneik, eikd vatoádiős tiávédőiéit diám ujjma véjgrigifutija a ezüfllői házalt, úgy itaftartpulk mii cs ált miimidien aegi^t-zugált 'l)akóhiefl|yüm(kinieik, mülníha M- aomjy olyan tov*M iidlő eflaitlt flleigpflábffclis isaabáltyoztáik volna a Rimát, uj gőzfürdőt építettek volna, vagy meglterveKliélk volton a hősi etmCiékeiL ÍMiertihriBz terveik <éís ©llkjópraeliéseik nieim thjiömyoz- m5i egyertillemiegy kisvárosból Beim: a tiemvelk és dl" Jdéipaelléseik grigamittitous anoültta vigtlefksznlk egy fkiöaép- íaijita ptiiraimliissall, áimidie n BfflMiMíbeOi miehiézséigielk remdezetokut eznillmiaBzáillom 'eOipioillíytamlíijálk már la vér- zniesebb meaniémyüietolti # Mjemiem: ma amitoidieto. sdtofvietnszlkiő'i kliBvfáros egytonma. Van egiy vasútja, aimlmek srármiyivwmjaíllaí kúivámma, van egy pillám, jbulítetit dlimmyieíhíéljjieJli » a dfitotoyeibéjiaík közötlt méSzrimt vásárt tartamak, irészátoit ikonzóannik varáimapcmlklimlt. D'éflloliaüti, petrszis, mieirlt az esti Itortaó a tokáiké vasán nap, iee már válláram ihalíligiaibófllagios megálápodláa Az utcát a halyíi saijitlő Sapötobeftmíi kliivámyia s a ihjediyii óiDieitiéíkeselk euz utaasep- toés fefliadlalttaii kőcaötlt itiáimndit iragszmüt-küllönibségekmol irobaitítozmialk. Vammialk bayiali, vaunak örömed az Hlyem krisvárosmialk: az adiőtja megy, az ipáira punig, fcetnes- Ikedlőü (ptafnnisfz'koidiniafk.. Ámde, (hol nem pamiasakiodraiaik irmaii napság a cuagy edlókria s (melyik kisváros kiuil- tuiTéöuee dtoltieíliOgietoidiiája nem határozta. ed már, hogy kipusztult helyi iparágaiimaík múzeumot ópilt? A szílavöusakófi kisvárosok meműeizéninit egyformák, külsőmé, belsőmé mem ligem ütmek el egymás- bői. legfeljebb asnmyibam, hogy miémieüyitk városban magrmamdft egy-egy Osegyeleibes azöbotr, más’iiktom BediörntStitiák egy toraias éjijeién. A mii EBobnumik, a Tompa Mihályé, ádl a régi nHegyeháza élalft és (tolégált vár: a hősök lemliéfkét. Jíietheaem szűllertiiík ez a kölycöcsaobar, éveik óiía rágják már a Mllait maijitia helyi meidakciiólktora,. # ÍEsz a jő, hogy a távolságok: llegyőzésóniek amo- diemn eszdcözed neon szümltet'íiélk mieg a IMrálpatrniio- tiieztiiíkus léiBésekeft Kisvárosit mimidlig az Hlyem. hiaij- lámdlósáigoík emeiltoielk maigasna ezu'táin ite. Eaelk a lokálpatrióták, önkéntes árverezői a város értéké- Dielk, ömaeiUllermiil örniCinék meimicsalk 'etgy-egy uij díioa- ikacieik, hanem vaisáirmap déllutánicinllíiitojt toépvámdior- Ulást nemidleizinieík az njaninian lépóiJllő szöveltlkiezidt.i. házaik itoáinyáto és bodidiog toaiegj'egytsésdiíikieil 'kálsétoiík az épiíükeaés toijnibb Maifeaiiit. Ment bizony oiewezötes dialóg öb: ez őszöm mjegy- vem csálád, — csupa Qlaitieiilnjer eimíbem, — hnrooilvio- diiJic a maiga uj házába, amiilt naigyinésat az Épiiitliietiő Szöveífkjezet segiilteéigéved Bikemüillt tető alá hozná. A város szépiüll és tienj'ed. Már eétba gondosain eöpniik átioáilt, patokjaii szép toendíbeto vamnaík, bdléetnületieai bainikidk épdiikeanieik, vagy kölltözködtoieík, küCIbeirülile- ten, a tavalyd kiuíkomLcaigóirék hélyéin, jövőre már foer'dipomyváíkat lemigdá a szölCő. Vein már önkéntes jtiizöllbciságainlk is, a badii'eun.lékire pénzt gyüjtümk;, a mozi njnaépül, ibaűián rnáir a zeaue ás kiilömb llesz bemirue az eddiginél, a dJiláüaofk eziangailmasato jármaik fiteköMiha, eportjaráník memdlbem vammiaik, teninisz a farvoolilt, mávelüiogy rendes uszodlámlk máig sriincs, moha van már egy apró Bbramdtumik, viiszomit a Riima- szaMilyozás hián-ya rnliátt még miiindlig ositnios árvá- zébneík mézhidbiink elébe. Vöm már adbóstamidiujnik, maigiy autóbuszunk, emrtire főlliiéppeto hébivásiátokioir gyűli a nép, demokrata eBzlaözzó váldáin az amitabusz is és, hogy fargailimiumík n's van, azt a rendőr íbiizo- nyilbortitia be tegnap, almáikor egy nyugodtam döocgő autónak legszabályszerübb angol rendőri mozdu- Sait)ba.'l mutatott szalbad dtlatL Pörümlk iis vám: A Katoí’lilkiUB Kör néhány tagját jél'enlfcetlbék föd, fuogy a Iliimmiuiszít hadlllgaiti'lálk egy nyugodt déOlaliőtítön. # Szóval sokmindennel dicsekszünk már. Ezek olyam kelílemes, boldogilló éraceelc, apró mieglielled- keaósek a vdlllág járásáról: miiinílha miindem egyes lalkójának sajátja vcfllna a vároe, Qieflllcéből IMIkiezieití gomdolába, eílBőszámu feladat. Vám abban valliamii, hogy az ember szivesen nézi az első autóbuszt, a tfiezbám eöpröbt utcát s a szép ikninakiaiboit. Ezek aimio- lyain háziérzógelk, amit lagkcdvesebbjéi efllőiit áruil csak ed az ember. Déhát nemcsak a külsőeégas didligok regiisdbná- iása szüikségies, hanem a lelkieké ás. Különös ez a szlovemszkói lélék. Kell mmijrl jömmii időnek, miikor majd ezt a kiülömibaségét 'egy kis fanyar mosollyaO, eo(k szereibé'itied, nagy m^a- gmmikradöbbemjéssel észrevenni fogjuk. Ment megvan, él, külön terülebe, kij'liön léleklbania vám, aroiimit- hogy a fiizdovenszlkói ember élete, áülMlánasiságiali- tom, részdietéiben á® magválbozoöt orz aidioiílt körülmé- mydk folytán. A szlovenfizkóii mnagyairság lelke unodt feifflődnik, most bonibaíkozilk. Nem tudott mieigBznbadiulnli egyelőre Icdoallipalbniiotisztiilkus érzéeeiilllől; a főiitőeraklől élvágva egyelőre önimagábam éllt. A kiboinlialkoizáis fonmáilt most íkenesi. Kenesi az én városom iis. An a bánom cgyeBütöt, mély rtársadialmií imnn- kájáJt jelenti, repmezenitáira egyszeirsmiiind ikuknná- lis életét is, sőt, aimi •emm/O fföfcih: hfiftmm'yosfiajitla cmn- lódiasságot hoz a lassan lüktető életébe, az egycsLij fóti éleit olykor meí^huzódió osofádi fészket is jelcinit h obbeli mimősiégiC) Hollfjcail johjhB'n • dioimbornJl ded, mi int amaz fclöittom, mefliy idiflk'Jt eKkcaeinélio'Jtiel] moiwliumik tmx4foinMx)tn. billoevdCIáiginnlk. Az egyefiiiiledlt éifi-.it jiel"m'HóVi/ae naig'vtoin káté. gult Szlovenszkó minden városában, a magyar kul- fcu.'ra, n m.agyíur 'tárinadaTJüim itjcMyái ffleíi'Jtflc miiéig iáik-1 tkxxr ős, iha kullitiu.rális jeliemrtiősége csapám egyetlen műkedvelői efflőaidástom, tárBadtídmii ' élete myámesitti (kmgJbipartliíkbam nyillivánulk Mi, háiiai, ezen már rég túlvagyunk. A mii egyesületünk éliebe a ma gyámság életerejét toll, hogy jelliemltBe kmlKatrábam és társa- dianimti megnyitvánuláBbam, hávaitása nagy, fefladalha sokrétű. Eli toll érái imimd'e<n .hasomillő egiyeeülcBnelk, hogyazátkos politikát zárja ki falai közül, — mert a poM bika miimdlig végzetesen diettiermiimiálba a magyarít, — s csapám oly:un erőkre támasztodjök, amnelly erőik anegtímigaídialtlartiliamiull' jefllemftlilk a ntnaignair^ ság ieg|j^icigét, akár szoicálo'lő'gtiia, aikár örouilbuina, akár ispornt miévé jrgyrztí. azt. # A Gtíiorvcmpiliőil OicSeik miusfjin lóri. Spioriiáffis özü- migík, ikiairálütieires oégiJiiüineik ügiéiíkeiaillc, egycmliiliiiómyi kiiBeiblhség vellLlid a llacaöB léitek vásemiára j'ellemijét s fommiáCja bcOőle a jövő lélletelk íliCtmjéL S hogy mlikánt la/baíkiudj: élőttbimk nem rtűitioík, iMiHhtntfijink magiumík íb. A lólieflc, — itiradlidiólk itápdátóa, uj helyzet ladolkii- tatttia íltellkiilfoiiinátuim, nem megalkuváB, csak tmiódo- suCás, fejliődiée és ügyesség. Lélek, amedyndk toöfiM- cienseiben egyre több a racionalitás, a reális, pozi- itlbv lelhietlőségek felé 'bénée, egyre kevesebb az álinao- dezás, a BzenlimuenliáíKs viss2aemilátozé3 ée az oblomovos jövő. Lélek ,medy egy tkfisa’áros katfliamiátom forr, de tüze: Európa, ímefege Ameniilktai, ezokácsaii mimdiem népek. Lesz speoiáíiie tize, leszrniek tokáliiparáióttái, tesznek európéareá, lesznldk ébrlánidloeali és retailü.- aiOlóiL Kiiűsőleg, betsőüiag: atakut az én városom. Aöá- knl, szépül, ökiosodlik. Mmdleirm lesz. S Beregszásztól—iPozsomiyig* kilbotnltaikozilk ős- ,'miéit egy -uj umlilfommiiS. A szlovemssibQá manlbailiilás sotffőif.cönrtlöee!. Szombaíby Viilcfcor. * r rn r • vizitkartgai Á XlX-ik század Irta: 3\rúdy Qyula — „A magyar nemességet szeretni keli“ ni. — Nem jöhetett el a honvédgyülésre id. K. Gy., mert bizonyosan eldugták a cipőjét otthon, — mondogatta Mezőssy Laci a nyire^bázi vasúti állomáson, ahol a kuglizóban teritettek az ország minden részéről verbuvált 18-18—49-es honvédeknek — de nem igen tettek ki többet együttvéve sem ezer esztendőnél. ( Aminthogy ez már régi átok Magyarországon. A fogadalmukhoz, meggyőződésükhöz, elvükhöz egész életen át hűséges férfiak: öregségükre „nem tesznek ki többet" ezer esztendőnél. Ennyi a tihanyi szerzetesek életkora is együttvéve, mint a magyar nemzet életkora.) Végeredményben ez nem egészen a mi gondunk. Majd akkor kéressék elő az igazán hűséges, becsületes függetlenségieket, amikor két- ezeresztendös lesz a nemzet, mondta a furcsa észjárásáról is nevezetes Mezőssy Laci, amikor szemlét tartott az „utolsó 1849—49-iki honvédek" felett, akik a nyíregyházi vasúti állomás kugüzőjá- ban összegyülekeztek, hogy véleményt mondjanak sok mindenféle dologról, amely véleményt majd az országos sajtó utján a magyar nemzettel közölnek. A gyűlésbe hivő leveleket persze nem a m. kir. Posta utján küldte szét Mezőssy Laci (aki utóda lett id. K. Gy.-nak a szabolcsmegyei hon- védebiöki „állásban"), hanem megbízható küldöncökkel, leginkább borkereskedőkkel, akik között sok. jó ismerőse volt. A leveleket Mezőssy Laci sajátkezüleg irta, még pedig elég titokzatos hangon. „1. A szobor ügyében 1“ (Ez a budavári Hent- zi-szobor ügyét jelentette — eddig azt már eltétette Ferenc József a helyéről.) „2. A zágrábi dolog ügyében!" (Ez a titkos pont ugyancsak egy szoborra vonatkozott, még pedig a Jelasics szobrára, aki kivont kardjával állandóan Magyarország felé mutatott.) „3. Végleges határozathozatal a tábornok ügyében!" (Ez a harmadik pont emlékezetem szerint minden 1848—49-iki konvédgyiilés programján szerepelt, akár a nagy nyilvánosság előtt tartották a gyűléseket, például a pesti újvárosházán, akár forradalmi titokzatossággal, mint a nyíregyházai vasútállomás kuglizójában. A „tábornok" természetesen Görgei Artúr volt.) „4. Egy nemzet, aki mindenkiben és mindenben csalódott!" (Mielőtt bővebben részleteznénk e. negyedik pontnak a megbeszélését, megmondhatom, hogy ebben a témakörben szerepelt nagyatyám, id. K. Gy. ügye. Vájjon helyénvalóan sérelmezi-e a honvédgyűlés id. K. Gy. magatartását, hogy elvállalta a budapesti Honvédmenház parancsnoki tisztségét, amely cselekedetével tulajdonképpen a kormány szolgálatába állott?) — Nem jött el a honvédgyülésre id K. Gy„ — emlegette Mezőssy Laci, amikor Miskolc, majd Debrecen felől is megérkeztek a személyvonatok a szokásos pasasérokkal, de azok között hiába keresték id. T\. Gy. sétapálca egyenességü alakját. A gyűlésnek első három pontja, mint emli- tém, minden valamirevaló hönvédgyiilés tárgysorozatában szerepelt, már eleget megforgatták az öregek a dolgokat (habár például Görgei tábornok ügyén még manapság is nagyon könnyű disputáim’), de véglegesen határozatot soha sem mondtak. Nem tudtak megegyezni, hál‘ Istennek, mert talán nem lett volna elég témája a következő honvédgyü!esnek, kérdené a nyájas olvasó? Dehogy is nem lett volna elég mondanivaló. A magyar szabadságharc történelme kimeríthetetlen; és eleven történelemmé váltott minden jóra- való öreg honvéd, aki májusonként (Budavár bevételének évfordulóján) a pesti honvédgyiilése- ket látogatta. Csak nem egyeztek a vélemények, aminthogy sohase lehetnek egyformák a vélemények, nmig magyar történelmet írnak, tanítanak és hirdetnek. Nem nép az, amelynek már történelme sincs. A magyarság pedig mindig nemzet volt, amly diktálni akarta a történőimet, nem csak elfogadni. Ezért nem egyeztek meg nagyapáink, apáink, akik a XJX-ik századot alkották. Még a nyíregyházi vasúti stáció kuglizójában is diktálni akart az a tucatnyi öregember, aki itt villásreggelijót fogyasztotta. (Állítólag azért tartották a gyűlést a vasúti állomáson, hogy hamarosan szótulózhassanak a szélrózsa minden irányába, ha véletlenül a „debreceni határozathoz" hasonló eredményt hoznának, mint ezt néhány öreg táltos a honvédgyülésekcii mindig várta. —• Mások szerint idősb Kállay András, a Szabolcs- megyei főispán nem jó szemmel nézte, hogy az öregek „nem férnek a bőrükben" és az ő megyéjét választották ki „titkos összejövetelekre". Igaz, nem igaz ez a kétféle legenda? Hagyjuk meg a történelemnek drágalátos mesemondásait, hiszen költészet nélkül még a történelem se volna olyan édes olvasmány, hogy soha se tudunk vele betelni.) Hát a „tikos összejövetelen" az történt, hogy Gaál Elek (szabolcsi), aki soha se maradt el egyetlen honvédgyülésről sem: „összerugta a patkót" Mezőssy Lacival, mint akkoriban mondogatták. A Szabadkáról, Kassáról, Kolozsvárról, Miskolcról, Máramarosszigetről és másfelől érkezett öregek, akiket bizony nem egykönnyen eresztettek el otthonról a hozzátartozóik, de a honvédgyulésből nem tarthatták vissza őket (ki volna ilyen pogány?) — elámulva hallgatták Gaál Elek szavai!: — Tudjuk, amit tudunk, — kezdte nagy for- télyosan, mint ez már a régi betyárvallatő csendbiztosok szokása volt. — Tudjuk, hogy mi fáj Laci öcsémnek. — Szakra! — szólta el magát egy felső-megyéből való Mattyasovsziky, aki a tót honvédeket vezette valaha a szabadságharcban, ugyanezért mindig tótosan káromkodott. Először hallotta, hogy az öreg Mezőssyt valaki Laci öcsémnek nevezte. És Gaál Elek, mint ez már a régi 1848—49-iki honvédgyüléseken szokásban volt, — amikor vé- giggyanusitottpk mindenkit, aki még élt a nagy időkből, vagy régen meghalt. Türr tábornoktól kezdve Klapkáig, Görgeitől kezdve Szemere Bertalanig, aki állítólag a magyar szent koronát eladta: — Gaál Elek azzal gyanúsította Mezőssyt, „az én kedves Laci öcsémet", hogy titokban ő is lepaktált id. Kállay Andrással, még pedig azon a bizonyos téglási összejövetelen, ahol Dégenfeld gróf kástélyában a Tiszák összeesküdtek a magyar függetlenség ellen és kiadták a jelszót, hogy a magyar nemességet meg kell menteni, még pedig olyan formában, hogy mindenkit állami hivatalba kell ültetni. Vége lesz akkor Magyarországnak, ha mindenki a kormány kenyerét eszi... —• Árulás! — hördült fel Mezőssy Laci, talán először életében elkomolyodva, pedig bölcs férfiak módjára ritkán haragudott meg valamiért. — Árulás! — Az az árulás, amit az én kedves Laci öcsém cselekedett Tégláson, amikor lepaktált a Tiszákkal, hogy iá. K. Gy. barátomat a szabolcsmegyei honvédség éléről eltávolítsák... Vigyázzatok, el akarnak benneteket adni. — azon a ciir.en, hogy a magyar nemességet szeretni kell. És Gaál Elek (mint ez a régi magyar szónokok szokása volt), szemét egész idő alatt rászegezte a Mezőssy László szomszédságában helyet foglaló temesvári rendőrkapitányra (aki késő öregségéig nóvszerint ismert, minden kávéházi pénztárnoknőt Magyarországon). A temesvári „követ" nyilván azt hitte, hogy most az ő dolgainak a felsorolására kerül a sor. mert szó nélkül elpárolgott Mezőssy László mellől. * De hát mi is volt az a téglási paktum, amelyről Magyarországon valaha annyit beszéltek? Ott a nyíregyházi kuglizóban az összegyiileke- zett honvédek mind tisztiranguak voltak, némelyek még aran3'zsinőrt is varratlak a honvéd- sapkájukra, habár ez az igazi „nagy időkben", a harcok idején valóban nem volt szokásos. (De hát ezekbe a drága öregekbe is bebujkált néha a hiúság ördöge.) A gyűlés résztvevői mind újságolvasó. politizáló emberek voltak. akiknek nőm kelleti bővebben beszólni a „téglási paktumról". De a mai olvasótól nem kívánhatjuk azt., hogy olyan tudományos emberek legyenek, mint az egykori honvédtisztek, azért néhány szóval meg kell magyaráznunk a téglási összeesküvés történetét. A téglási kastélyban, Sógoránál, Dcgenfeld grófnál nyaralt néha Tisza Kálmán és itt, jóformán családi körben vetődött fel az eszme, hogy lenni kell valamit a magyar középosztály pusztulása ellen. A magyar középosztály alatt voltaképpen a ni.ígyár nemességet gondolták azok, akiknek erre okuk volt. Tisza Kálmán bizonyosan nőin így gondolta kezdetben a dolgot; sőt az Angliából akkoriban hazaérkezett Tisza István is tiltakozott a „gantry" elnevezés ellen, ahogyan ak-. Fizessen elő a ar 1ÉPSS liéf-re koriban a magyar nemesség nevez#etni kezdte önmagát. — Hát itt, a téglási kastélyban „határozták" él, hogy a magyar nemességet meg kell menteni, állami hivatalokban kell elhelyezni, Jövendőjéről kell gondoskodni, mert utóvégre nem maradhat mindenki a kisebb szülőhazája, a vármegyéje nyakán. Az öregek, akik már ezt megszokták: csak pipázgassanak tovább a megyei hivatalokban, de a fiatalságnak már a nagyvárosokban, Pesten van a helye, ahol akkoriban alakították meg az Országos Kaszinót is, éppen ennek a vidékről Pestre gravitáló társadalmi osztálynak." Talán idősb. Kállay András jelszava (a magyar nemességet szeretni kell!) is egy atyafiságból való a téglási határozat * A politika, amely bejutott az 1848—40-fki öreg honvédek gyűlésébe is, sőt évtizedeken át, különösen a honvédek korának vége felé egyedüli összehozó]a volt az öregek gyűléseinek: szétrobbantotta a nyíregyházi gyűlést is, miután Gaál Elek figyelmeztette az öregeket, hogy vigyázzanak, mert Mezőssy László őket is el akarja „adni" a kormánynak, mint id. K. Gy.-t. A gyanúsítás tetszetős. Ugyan akadna-e manapság, akár e csalódott, kijózanodott fásult korszakban is olyan betven-nyolevan esztendős úriember, akinek ne tetszenék, hogy az ő vén fejével még vásárt lehetne csinálni a kormánynak? És az akkori idealisták, a rajongók, a szent magyarok. az angyali jámborságnak, a magyar ílhi- ziők hősei vájjon nem szivesen adtak vala hitéit Elek gyanúsító szavainak, amikor azt magyarázta nekik, hogy Ferenc József, a kormány, a főispán, de esyész Magyarország is izgatottan vári^. hogy mit határoznak a nyíregyházi honvédgyűlésen, a „titkos összejövetelen"! Vájjon eladja-e őket Mezőssy László? A bölcs Mezőssy László ugyan sokáig védekezett Gaál Elek gyanúsítása ellen, de az öreg honvédek most már nem is akarták meghallgatni. Hogyne, — hogy egy illúzióval, egy mesemondással. egy szén legendával, egy kedveskedő ajándékkal kevesebbet vihessenek haza a tarisznyájukban az otthonvalóknak! — Lesz miről beszélni Magyarországon,, mondogatta Gaál Elek, apuikor a gyűlés tagjait egyenként rakosgatta fel a Miskolc vagy Debrecen felé menő vonatokra, anélkül, hogy azok az állomástól még akkor kissé távoleső városba csak bekukkantottak volna. (..Talán még áristomba is tettek volna!", — eihlegették titokzatosan némely öregek, mikor már jő távol voltak Nyíregyházától.) Aztán Gaál Elek is felült a négyes fogatára az állomás előtt, amelyet még hetvenedik esztendeje felé is maga szokott hajtani, ha város, vagy nevezetesebb falu közeledett útjában. vr — Szervusz. Laci öcsém! — kiáltott jókedvűen a kuglizóban egyedül maradt Mezőssy felé. — Korábban kell felkelned, ha a mi eszünkön túl akarsz járni. — Ki volt az a „mi eszünk"? A következmények megmutatták. Az esti vonatról egy száraz, törökösen kerekfejü, röridre- nyirt hajú. keménybajuszu úriember ugrott ’e, — mindig ugrott, még a pesti villamosról is — és a kuglizóban egyedül búslakodó Mezőssy László keblére borult. Id. K. Gy. volt, a budapesti Honvédmenház parancsnoka. — Nem kell már búsulni, Laci öcsém. — ki- j állotta. — Itt van már a nagy ágyul — Zsebébe | nyúlt és egy nagy köteg Írást vett elő. amelyet I két hónapig irt. ha nem volt parancsnoki szolgá- I latban. A címe az volt: „Álláspontom Igazolása az . 1848—49-iki honvédek ügyében elfoglalt magatartásomról." Id. K. Gy felolvasta a terjedelmes ira: tót Mezőssy Lászlónak, aki bólingatva hallgatta. I Éjfélig tartott a felolvasás. Éjfélkor a vasúti res- , tan ráció korcsmárosa ,uj gyertyákat rakott a kug- ! lizőban a szélfogó gyertyatartókba, miután amúgy ’ se volt egyéb dolga, vonatok errefelé nem járnak éjszaka. maga is leült egy sarokba. Mert ekkor Mezőssy László benyúlt híres köpenyegébe és a szokásos tokaji boros üvegecskék helyeit ugyancsak egy terjedelmes iratot vont elő. Ö valamivel rö- videbbre fogta értekezését, amelynek ez volt a rövid cime: „Álláspontom." P' ugyancsak megvir- j radt az októberi éjszaka, amikor a felolvasással | elkészült. A reggeli személyvonat indult Pest fe- j ló az ál’omásról. : — Dolgomat elvégeztem. Megyek vissza Pestre, — mond id. K. Gy. és elbúcsúzott egyetlen barátjától. A legnagyobb függő Ilid. A Newyork melletti Hudson függőhíd, mely Manóba!tant összeköti a jobboldali Hudsonparttal, Amman mérnök tervei szerint már épül. Ez lesz a világ legnagyobb függő hídja. Nyilasa 1067.5 méter, tehát majdnem négyszer akkora, mint a budapesti Erzsébethid, egész hosszúsága pedig 1664 méter. A hid emeletes. Az alsó hidpálya 65 méter magasra van a középvizállás szintje fölött, az oszlopok pedig 196 méter magasak. A hidat eredetileg lánchidnak tervezték, de a költségek csökkentése végett sod- ronykötélhid épül A sodronykötél, amelyen a hidpálya függ. 915 milliméter tehát kevés Ilijén egy méter átmérőjű. A hid óriási méreteiről fogalmunk lesz, ha megtudjuk, hogy az alsó pályán 4 városi vasútvonal van, a felsőben pedig külön pályák vannak a gyorsautóforgalomnak, a lassúbb autónak és a nehéz teherautóknak és a gyalogjáróknak. A gyorsautó pályája 7.3? méter széles, a teherforgalom 13.30 méter széles utón bonyo’ódik le és kétoldalt 2.75 méter széles gyalogjárók vannak. A hid súlya 90.000 tonna és 75 millió dollárba kerül. Igazi amerikai méretek!
