Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-04 / 226. (1853.) szám

1Ü2Ó október 4, csütörtök. Még a kormánypártok szónokai is kritizálják a kormány hadügyi költségvetését A köHiégvttíesi bizottság mai ülése - Matousek ismét vitába szállt lenessel — lenes leszerelést prédikál, a hadügyi tárca pedig a költségvetés 18 százalékát emészti fel Prága., október 3. A költség vetési bi­zottságban Srámek miniszterei nők helyettes, mint már tegnap jelentettük, válaszolt a vita folyamán elhangzott kifogásokra. Az ál­lami tisztviselők állásainak rendszeresitése még Dem fejeződött be s így a jelenlegi álla­pot csak átmenetinek tekinthető. A kor­mány arra törekszik, hogy az igazságtalan­ságokat kiküszöbölje. S rám-ok ezután a kormánypártok és az ellenzék közötti viszonyról nyilatkozott. Ki­jelentette. hogy általános parlamenti válság­ról nem lehet szó, legfeljebb egye* niányok észlelhetők. Nem kívánható, hogy a köztár­saság parlamentarizmusának tradíciója tiz év alatt kialakuljon. Igazságtalannak tartja azt a vádat, hogy a miniszterek nem vesznek részt az üléseken. A mlni^rrteT például egy­idejűleg nem lehet jelen a szociálpolitikai ülésen is és a szenátusban is. A cukorárak emelése szerinte indokolatlan. Visszautasít«- ja azt a panaszt is, hogy a kormánytöbbség nem áll «zóha az ellenzékkel. A szociális biztosítás kérdésénél folytatott többhetes tárgyalások után ilyesmit nem lehet állí­tani. A kormánytöbbség a jövőben is fenn akarja tartani a kapcsolatot az ellenzékkel s a kormány mindent meg akar tenni a parla­mentarizmus nívójának emelé-e érdekében. fi hadügyi költségvetés Tegnap késő este megkezdték a költ­ségvetési bizottságban a hadügyi és külügyi költségvetés végzetes tárgyalását. Tserny képviselő, mint a hadügyi költségvetés elő­adója, rámutatott arra, hogy a hadsereg Szükségleteluek fedeződére egy milliárd korona van előirányozva, »nonkiviil még más tételek alatt is sze­repelnek egye* hadügyi kiadások. így például az állandó fegyverkezési alap az általáuoe állami pénztár tételében sze-epel. A katonai szolgálati ' idő megróvidifése ie- lenleg még nem időszerű, mivel kevés ki­képző ailtimtje -van a had-seregnek. A német nemzeti szocialisták álláspontja A költségvetési bizottság ma délelőtt folytatta a külügyi és hadügyi költségvetés feletti részletes vitát. Jelen volt Benes és Udrasal miniszter. Knirsch német nemzeti szocialista kije­lenti, hogy pártja a két tárca költségvetésé­vel szemben elutasító álláspontot foglal el és pedig elsősorban gazdasági okokból. A középosztály és a munkásosztály gazdasági helyzete olyan, hogy e két résszart óriási tehertételeit nem tudja elviselni. A katonai célokra való kö1 tekezés tu Images összegre rug, mert hiszen meghaladja a két milliárd koronát, ez­zel szemben nem találnak fedezetet a régi nyugdija sok tisztességes ellátására. Pártja a hadügyi kiadások ellen foglalt ál­lást a régi Ausztriáiban s ugyanezt teszi most is. De nemzetpoliitikai szempontból ás ilyen álláspontra kell helyezkednie az egész költségvetéssel szemben. Az az álláspontja, hegy Európa állam rend/jót meg kell változ­tatni és pedig az önrendelkezési jog elve alapján. A jelenlegi viszonyok megakadá­lyozzák ezt a megoldást és megakadályozzák a gazdasági, valamint a szociális, problémák megoldását is. Pártja az állam alapján együtt akar dolgozni a cseh pártokkal, de olyan állapotokat akar teremteni, hogy ebben az országban a népek tényleg egyenlőeknek érezzék magukat. Mindezen problémák megvalósitásának elő­feltételei azonban hiányoznak. Pártja arra törekszik*«hogy úgy benn az országban, mint künn a külföldön is megváltozzék a helyzet és ehhez elsősorban az szüksége«, hogy megvál­tozzék a külügyi politika, másodsorban, hogy a katonai apparátust leépítsék. A külügyi politika azonban ennek épp el­lenkezőjét mutatja: irányzata teljesen né- metellenee. Ezt láttuk a Rajnavidék kiüríté­sének és Ausztriának Németországhoz való í csatlakozásának kérdésében is. Matousek egy év után vitázik Benessel A következő szónok Matousek cseh nemzeti demokrata volt, aki tavaly a kül­ügyi költségvetésnek volt az előadója és mint emlékezetes, éles kritikája nagy feltü- j né-st keltett és tulajdonképpen ez a kritika okozta azt, hogy nem nevezték ki kereske­delemügyi miniszternek. Matousek most is utalt tavalyi beszédére. Rámutatott arra, hogy annak alapján változtatták meg formai­lag a külügyi költségvetést, ami mutatja, hogy kritikája igenis helyénvaló volt. Nem igaz * tehát Benes állítása, hogy kritikája minden alapot nélkülözött- Bejelenti, hogy ez évben, mint az igazságügyi tárca és a leg­felsőbb bíróság tételének előadója, ugyan­csak kritikával fog élni, de szerinte- mindig jobb. ha egy kormánypárti képviselő mond­ja meg az igazat, semmint egy ellenzéki. Kérdezi, hogy a kii 1 iigyminisztérium könyveiben meg­történt-e a revízió és készen van-e már a státus á külügymi- nisztérlum tisztviselői karáról? A Rémei nemzeti párt szónoka Lehnert német netnzeti párti kifogást emel az ellen, hogy a német képviselők ré­szére a bizottsági jelentéseket még mindig nem készítik el német nyelven. A külügy­minisztérium annyira megterheli az állam polgárait nemzetiségi különbség nélkül, hogy ez már szinte elviselhetetlen. A külügyminisztérium óriási apparátus­sal dolgozik, 1200 tisztviselője van. A szónok kérdezi, hogy e tisztviselők közül hány német van és a külügyi szolgálatban vájjon résztvesznek-e a németek? Feltűnő, hogy e nagyarányú diplomáciai képviselet mellett a köztársaságnak Szó vjetor oszor - szágban még rtinos képviselete. Benes a népszövetség nagy gondolatát teljesen figyel­men kívül hagyja s ténykedése a népszövet­ségben a németék éllen irányul, tehát az állam égési külpolitikája is né met­éli ernes. És ha most egyes német pártok mégis meg­szavazzák a külügyi és hadügyi költségve­tést, úgy ezzel Ben esnek éppen eme politi­káját támogatják. Ezután a francia katonai misszió kérdésével és a hadsereg szerveze­téved foglalkozik. Követeli, hogy a katonák nemzeti individualitását vegyék tekintetbe, „Nehéz sziwei megszavazzuk“ Öhlinger német keresztén yszocialista kijelenti, hogy pártja mindenképpen hozzá akar járulni ahhoz, hogy az államban béke és rend uralkodjék. Kívánjuk a békét be­felé és kifelé. E béke egyik előfeltétele vol­na azonban a lefegyverzés. Ezt a szándékot legnagyobb sajnálatára nem tudja megtalál­ni a hadügyi költségvetésben. A népszövetségben a leszerelés kérdése Locarno dacára teljesen háttérbe szo­rult, Francia ország a bajon ettek arai- mán épül fel. Franciaország arra törekszik, hogy szövetsé­gesei, tehát Csehszlovákia is, ugyanígy fegy­verkezzenek. Ezt a politikát nem lehet, he­lyeselni. Arra kell törekedni, hogy Csehszlovákia semleges politikát foly­tasson. Az állam érdeke, hogy barátságos viszony­ban éljen elsősorban Németországgal és Ausztriával és hogy külpolitikája kissé gerincesebb legyen Franciánrszággtal szemben. Épp ezért helytelennek tartja a külügymi­niszter legutóbbi megnyilatkozását a csatla­kozás kérdésében, amely szerint Ausztriá­nak Németországhoz való csatlakozása hábo­rút jelentene. Ezután részletesen foglalkozik a hadügyi költségvetés egyes tételeivel és kifogásolja, hogy németeket nem vesznek fed a katona­tiszti iskolákba., továbbá, hogy a szu- défcanémet katonákat Szloronszkóra he­lyezik, ahol elhagyatottnak érzik magákat. Követeli a katonai beszállásolási törvény novellálásáit. Nehéz szívvel szavazza meg pártja nevében a külügyminisztérium és hadügymi n iszrté rium költségvetési tételeit abban a reményben, hogy a nemzetvédelmi miniszter tekintetbe fogja venni a németek kívánságait é? olyan érát fog teremteni, hogy a német nép a katonaságot ne tekintse nemzeti ellenségének. Az ülést délben két órára felfüggesz­tették. A hadügyi költségvetés kritikája A délutáni ülésen az első felszólaló He- eger német szociáldemokrata képviselő volt-» aki kijelentette, hogy Benes külügyminiszter ugyan a leszerelési ideának nagy szóvivője, MINNEHAHA („K fi C ft G Ö VÍZ") REGÉNY.Irta: EMU. DR90NBERG j <31) I Néhány óra múlva nagy zsák bur-1 szunyával tért vissza, amelyet prémekbe cső-! magolva, forró kövekkel rakott körül, hogy a fagytól megóvja. Kivett néhány darabot, olyan óvatosan, mintha wnwtii sem lenne most előtte becsesebb a világom. Meghámozta 1 a burgonyákat egészen vékonyan, hogy sem­mi se vesszen el belől lük, aztán péppé zúzta j és kinyomta a levőket. A léből egy kanálnyit az asszony szájába öntött, azután elmemt aj többi sátorba, ahol ugyanigy cselekedett. — Nekem is beadott egy kanállal, mert gyenge voltam és szédült a fejem. Mindamel­lett, hogy az eszem nagyon tompa volt. mégis csodálkoztam azon, hogy ez az egyszerű szer elég volt ahhoz, hogy meggyógyítsa a gonosz! betegséget. De már délután nem csodáihoz- j iám többé, mert sokkal egészségesebbnek j éreztem magamat. Az asszony állapota i? ja­vult, bár, amikor megtudta, hogy a gyer­mekünk meghalt. Ismét ös«zeroskadt és késő éjszakáig eirt. és zokogott. Másnap ismét bur- ronya-Ievet adott be nekünk az eszkimó és <»*tére már nem voltunk kétségben afelől. 1 hogy Manitu közbelépett és megszabadított bennünket ennek a betegségnek az átkától. Valamennyien erősebbek lettünk: szánknak és aikunknak megpuhult, taplós busa meg­keményedett és laza, lógós fogaink újból i «zilárdan állottak helyükön. — Az eszkimó megmagyarázta nekünk.: hogy a nyers burgonya leve az egyetlen szer a borzalmas betegség elton és ő éppen Mven eshetőségre gyűjtötte a zsák burgonvát. mert a betegség őt. magát is bármely érában elér­hette. Kunyhóidban gődrő’ ásott a burgonya ■ számára, a gödörre lapos köveket rakott s ezen égett a tűz, hogy kincsét a fagytól megóvja. — Néhány nap múlva mindnyájan egész- J ségesek lettünk és most már megvolt a bi­zonyítékom, hogy Manitu az egyetlen Isten, akihez minden indiánnak imádkoznia kell. — A következő napon eltemettük gyer­mekünket, nem a hóba, hanem indián szo­kásunk szerint egy fa ágai közé. — Kezdetben az volt a szándékunk, hogy tovább maradunk azon a helyen, ahol tábo­runkat felütöttük, de ott: a téli időszak nagyon j hosszú volt és a hideg nagyon kemény, j Ezért, amint melegebb lett. ismét dél felé j vonultunk, amig végre kijelölte számunkra a kormány ezt a reservation!, amelyben most is élünk. Elhallgatott és a fizikai fájdalomnak az a kifejezése, amelyet már főbb ízben meg­figyeltem. ismét megjelent az arcán. Az iféloteí, amelyet erről az emberről előbb alkottam, vizsgálat alá kellett vennem. Eddig a legutolsó fajtából való gazembernek tartottam, képmutatónak é* intrikusnak és csak azon csodálkoztam, hogy az indiánok, akiknek nem hiányzik az intelligenciájuk, hanem ráadásul még elég ravaszok is, olyan szívesen alávetik magukat az ő vezetésének és nem hátnak át kisebb é? nagyobb csalárd­ságainak fátyolén. Nem volt valósaié?, vagy lelkiismeretes az eszközök megválasztásában, amelyek céljait szolé’ tők. ez bizonyos. Azon-' ban n fehérek elleni gyűlölete és az a meg- gyöz.ődése. hogy' tör -ét a kereszténység fel­vételétől óvnia Vett. őszintének látszott és. bármilyen formában nyilatkozott is meg a képmutatása, apai érzelme igaz. volt. Lehet, hogy fiatalsága éveiben csakugyan jó és be­csületes jellemű ember volt. ebből azonban azóta majdnem mindent elveszített. Lehei- 'érM, hogy ké-őbb választott varázslói hiva­tása következtében lett gazember; mert a varázsló tevékenysége, néhány gyógymód ki­vételével, amely itt-ott sikerült, alig nevez­hető másnak, mint a törzs határtalan hiszé­kenységére alapított spekulációnak. Minden­esetre különös keverékét mutatta a jónak és rossznak, az őszinteségnek és a képmutatás­nak; elhalt gyermekét, őszinte odaadással szerette, viszont az alkohol is sajnálatos szen­vedélye volt, — úgy hogy ebben a formájá­ban és ilyen szempontból, sokkal emberibb probléma lett, mint abban a lelki képben, amelyet kezdetben alkottam róla. — És ehhez a tehetetlen keresztény Istenhez tért Csomós Haj leánya is — foly­tatta beszédét, a varázsló. —- Megtörtént az, amit előre megmondtam. És most rajta áll törzsünk jövője! El tudjátok-e képzelni, mi lesz a sioux-nép jövőjéböl egy semmire ké­pes Tsien kezében?... Megkérdeztem tőle. hogy ott akarja-e hagyni a keresztény Istent és ő azt válaszolta, hogy- nem. Erre megkér­deztem vé.dőS7.e 1 leniemet, hogy mit tegyek « a védőszellem álmomban közölte velem, hegy űzzem ki belőle a keresztény Istent, aztán pedig legyen Esős Arc felesége, különben nagy szerencsétlenség éri törzsünket. Ezért hivattalak benneteket össze a nagy tánchoz, hogy legyetek segítségemre a gonosz szellem kiűzésében. Egyedül nem mennék vele sem­mire, de mindnyájét ok tói mégis csak meg fog ijedni. Ezzel jelt adott, hogy ismét kezdjék rá a zenét, mialatt a táncosok újból előléptek a ketrecekből. A közbeeső időt arra használták, hegy lehetőleg megváltoztassák az öltözékü­ket és különösen másképpen fessék be az arcukat. Be lekezd tok a táncukba, éppeu úgy, mint előbb és a táncot kto furulyájukkal kisérték. Barna Mennydörgés ezalatt a ketrec-sor mögé ment, a háznak arra az oldalára, ahol MiWMiHnnMiwaii11 az én figyelő állásom volt. Itt felvette az ördögálarrát a szarvakkal és magára terített két bivalybőrt. Az egyiket az arca előtt erő­sítette meg, a másikat pedig, amely úgy volt összevarrva, mint a pap imiseruhája, a hálára dobta. Amidőn elkészült ezzel a különös öltö-//- ködéésel, ismét elfoglalta helyét a ház köze­pén és Minnehaha elé lépett. Megkezdődött tehát a keresztény Isten kiűzése. Először azzal próbálkozott, hogy az Ördög-álarc 6zem- nyilásain át fenyegető tekintetet vetett Mi.n- nehahára. Ez azonban láthatólag hatástalan maradt, mert a leány tovább is megmaradt mozdulatlanságában. A varázsló ekkor le­hajtott és borzalmas ,,hüh-u-uh!‘' kiáltással Minnehaha felé ugratott. Amidőn ez sem használt, visszaugratott és megtomételte az attakot. Éppen harmadszor akart belekezdeni a támadásba, midőn hirtelen és fájdalmas or-, difással a földre vetette magát, összehúzod- va, mmf a kukac. — Juj! Juj! Juj!... belém szállt á ke­resztény Isten! — üvöltötte. — Juj!... Juj! Segítsetek! Nem tudtam, mit jelent ez a komédia. Azt akarta talán ezzel, hogy bigyjeuek az h i sfen-kiüzósi tehetségében ? Többen fölugrottak, fölemelték a varázs­lót s miközben a nyomorult folytonosan or­dítozott. rángatózott és vouaglolt. kivittek a házból. Kezdetben nem értettem <?zt a komé­diát, mert eleinte valóban komédiának tar­tottam. Nem értettem, miért hagyja magára a varázsló a gyülekezetei, holott még az ál­dozati táncot se kezdték el. De ahogy tüzete­sebben megbánytam-vetettem a dolgot, las­sanként minden világos lett előttem. A va­rázsló nem szimulált és nem is kom ód iá zott. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom