Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-09 / 206. (1833.) szám
8 1928 Mepfambeir 9, TUDOMÁNYTALAN JEGYZETEK A SZERELEMRŐL Irta: Darkó István — A közeledés modern eszközei — A kérdés tudományos taglalását néhányon már megkísérelték. Mondanunk sem kell, hogy igen gyatra eredménnyel. Pedig nem utolsó fejek voltait közöttük. Bizonyára csak egy Schopenhauer méretű koponya nemes önbizalma merészkedhetett rá, hogy elméleti tárgyilagossággal kíséreljen tudós konklúziókat tenni a szerelem tárgykörében. Merészségéhez valóban csak egy Stendkal méretű kobak csatlakozhatott. Hanem Isten ments, hogy eredményeiket megvizsgáljuk. Meglehetős fájdal- dalmas dolog volna megállapítani a csodás észről, hogy létünk véges voltának súlyos láncai öt is csak szorítják. Pedig akár Schopenhauer gondolatmenetét nézzük, amely az ivadék szent piedesztalra állításával magyarázza a nagy érzést, mint állandó és ösztönös törekvést éppen a pledesztálra állított egyetemes céljai érdekében, akár Stendhal simább okoskodásával barátkozunk, aki az érzésnek csak a psyhologiá járói mond egyelni ást, hogy azt mondja főképpen: kristalizáció, azaz a szeretett lény alakjának fokozatosan több és több szép és nagyszerű tulajdonságokkal való körülvevése, mindenképpen azt találjuk, hogy itt egy nagy, de merőben kilátástalan erőlködés folyik, amelyben a nagyszerű ráció alatta marad a nagyszerű irracionálisnak. Volt egy sokféleképpen taksált, azonban kétségtelenül sokféle lelki és művészi értékkel rendelkező magyar író, aki szintén belevágta ebbe a kemény fába, ebbe a bükkfába a fejszéjét. Mondjuk, bele is tört neki. Ami nem is csoda, hiszen, mint említettük, keményebb legényeivel is megesett ez a rendszeres gondolkozásnak. Mindamellett nem csodálatos-e, nem nagyszerű és bámulatos-e, hogy ez a magyar író. aki egyébbként Bró- dy Sándor volt, mégis a legtovább jutott a megás iskolai feladatban?! Az tűnik ki ennek az embernek a sok fogadkozással megindított szerelmi tudománykodásából, hogy azért valamit mi is érünk! Tény ugyan, hogy ahol a legjobbak, legigazabbok és legálmélkodtatóbbak az 5 jegyzetei, ugyanott egyúttal a legszebbek is, tehát ugyanott nem is annyira tudomány mór, mint ahogy nem :s az, hanem művészet. Ahol példának okából az egri lányok sok szoknyájáról beszél, arról a töméntelen sok szoknyáról, amelyet mindenki megcsodált már aki látta és gondolkozott az őket világra szólító szépészeti vagy erkölcsészeti okok felett, vagy a három Fejő lányokról, akik szegénységükben nagyúri Ízlésüket ruhavarrással váltották aprópénzre, gyönyörűségül a ruha-íetisizmus kutatójának, vagy amiket a haj leszoríttatásáről mond, továbbá a milói és medicsl Vénus modora szerint fésült tamntói olasz kalászlányokról, akiknek á la grec fésült haja oly gyönyörű, antik és örök, hogy önkéntelenül a csekélynél is csekélyebb görög tudományával szólítja meg őket az ember, hát ezek mind örök aktualitással bírnak s ezenkívül ami fontos, a kérdés megismeréséhez is ezerszer közelebb visznek, mint a Schopenhauer vagy Stendhál jóakaratuan tudományos, dilettáns mondanivalói. Hanem persze, a tudomány! A Midornány, amely azonban mit ér, ha nem jut el céljához?! Ha agyunk funkciói között a művészet mait áll is, viszont meg tud érteni néhány olyan dolgot, amikben fölöttesének minden erőlködése hiábavaló. Vagy nem magasabb-e egy tökéletesen kerek hiánytalanul szép és megindító szerelmi románc, egy rosszul sikerült tudományos kör mondatnál?! Ez a íigyelmre érdemes, zilált Bródy Sándor bizonyára nem Is vette észre, hogy -i szerelem előtte és mindnyájunk előtt annyira értékes kérdésének tudományos kezelése s a nekibuzdulásban, vagy nekikeseredé&ben megfogadott saját célja ellen milyen komoly kritikát gyakorolt, amikor Schopenhauer magyarázatairól ezt mondotta: „Ez a magyarázat amilyen érdekes, olyan erőszakos, mert éppen a nagy, a patologikus, a feltűnő szerelmeket és ezt a mai szaporodni nem, de szeretni annyira vágyó kort nem tudja elhelyezni elmélete körébe*'. Ez a legtudományosabb mondat a szerelemről. Rettentő nagy negatívumot állapit meg, de ezt aztán egész további „tudományos" fejtegetésében akaratlanul is elfogadhatóvá teszi. Bölcs dolog ez és hála. hogy művészet is van a világon. Mert a tudomány igen szép. komoly, erkölcsös és olykor hasznos dolog, de mit ér, amikor o'van pozitívumot állít, amint senki, se hisz el, aki, mondjuk, ismeri a tárgyalt kérdést. így például a szerednél, amelyben az emberek tudományos képzettsége általában elterjedtebb, mint egyébb területeken. A tudomány a patologikus szerelmeken, a ..szaporodni nem de szeretni annyira '7ágyó“ kor és korok pontjain bukik meg a feladatból. A patológia pedig mindig közelebb áll az orvostudományhoz tehát a tudomány' egy nagy tekintélynek örvendő részéhez, mint bármi egyébhez. Hogy lehet mégis, hogy az ész legerősebb legényei éppen ilt mutatkoznak a leggyengébbeknek?! Pedig igy van s aki a kérdéssel tudományosan akar foglalkozni, a szegény, mégse menjen se tudós psychoanalitikushoz, se bölcs sobószprofesz- szoriioz, aki talán a rossz és érdemtelen gondolatoktól is operatív beavatkozással tudná, ha tudná, megszabadítani. Nőm menjen, dacára annak, hogy a pata Jogi a megint veszedelmesen közel k-mni* 1 ehhez a kérd éri: oz. No én kérünk se bújhat iri a ’ Bródy epitetonnal díszítő tollának iránytmutatő nyila elöl. * A korkülönbség megszűnt, vagy szünetel. Ezt se a férfiak találták ki, úgy ahogy vannak, nemük egész összeségében, se a fiatalabb nőnemű egyének. A természet ugyan már régebben megcsinálta, hogy sokan fiatalnak látszunk éveink dacára is és viszont. Ilyenformán mindenki annyi éves, amennyinek látszik, Azonban a korkülönbség minden korlátozás nélkül megszűnt. Ezt azok a hölgyek találták ki, akik, mondjuk finoman, nem tűrik, hogy erről a kérdésről beszéljürik. A semmittevéssel, mint rendszeres munkával foglalkozó korszerű .fiatalember egy feltűnően csinos alakú, karcsú nő után iramodott az utcán. — Utolérvén kiszemelt zsákmányát, melléje került és várta a rápillantás alkalmát. Ez, az ifjú legnagyobb rémületére, rövidesen és feltűnő szívélyességgel meg is történt. Egy szerfölött idős, elrontott és bocsánat, de csúnya arc volt a kellemes termetet birtokló arculat, ötven év körüli, tapintatosan. Ő mosolygott, mondaná a negyvennyolc utáni szomorú idők kedvenc elbeszélője, Rernáth Gazsi. Én csak azt mondhatom, hogy ifjamat e szörnyű mosoly még hatékonyabban elborzasztotta. De a rettentő meglepetéstől, mert edzett fiú volt, hamar magához tért. Ekkor rámutatott a hölgyre és meggyőződéssel suttogta: — önök találták ki! Máig ’• csodálom lélekjelenlétét, hogy csak ezt mondta. Finom fiatalember volt. De az ötvenes az bakfis is csodálta. Sőt szendén meg is kérdezte: — Mit kérem? Az ifjú, aki mondom, nem volt a tárgyhoz illően goromba, nem beszélt, mint én, a korkülőnbségTŐl, hanem csak ennyit mondott: — A legcsunyább meglepetést, nagyságos asszonyom! Egy napon, amikor kivételesen könyörtelen logikával láttam a világ sokféle dolgait, igy szóltam magamban: — Csupa kopasz nő járkál az utcán! A hosszú haj évezredek óta nőies. Kevés és lényegtelen változással a nők mindig hosszú hajat hordtak. Éva és Csillag Anna haja bokájukig ért, később talán térdig, de legföljebb hátközápig. A hosszú haj azonban, az Ízlés atavizmisa alapján, egyenlő a nővel. A rövid haj viszont a férfival egyenlő. Ezt nem Is kell magyarázni. Az egyenes következtetés és arányosság alapján: Ha rövid f-érfihajat levágunk, kopasz férfifejet kapunk. Ha a hosszú női hajat rövid féríihajra vágjuk, kopasz női fejet kapunk. A nők napjainkban kopaszán járkálnak. Ezt megerősíti egy további megfigyelésem is. Ha rövidremyirt hajú nővél találkozom, akit eddig hosszú hajjal ismertem, egy pillanatig megööbben- ten nézem: Ni, hogy megkopaszodott szegény. — Talán valami nagy betegségen ment át. * A kacérság, mint finom női tulajdon és hatásos fegyver, gyökeres változáson esett át. A mai kacérság brutálisabb a réginél, mint eok minden napjainkban. Régebben, értékelés nélkül megállapítva, ez egyik szem rezzenésnyi megrebbentése s a drága arc egy futó mosolya beszélt a kivál-isziott 'miihez, amikor a kokettéria hatásos eszközeihez kellett, már pedig hogyne és miért ne kellett volna, folyamodnia. Ugyanbizony ki látja ma a szem és arc halk beszédét?! Helyettük már az egész járás, a lépkedő*, • teljes termet s főképpen a láb, az is az egész, mert térdig, ée még följebb mutatott láb bészél. Éneke elég egyhangú. Újabban megjelent a harianyanélküli, raezit- len láb ie. Mennyi egészen fiatal lányt, mondhatjuk nőt látni ebben a viseletben. Ezen a nyáron még csak őket, de ki biztosíthat a jövő felől? — Azonkívül viselet? Mit viselnek, ha a női ruházkodás legsúlyosabb darabját, a pár dekányi harisnyát is eldobták, hódowváa a nyárba önkényeién is bele hoesaabítbatő tavasznak?! A kokettéria női beszédmódora, a Jelképes közeledés módja egy fokkal még durvább lett. „Ni, megint egy cselédlány, sietős dolgában harisnya nélkül szaladt ki az utcára! Csak éppen hogy cipőt kapott a lábára.“ És egyáltalában, eokkal több csúnya láb van a világon, mint csúnya arc. Honnan is importálták ezt a rengeteg csúnya lábat, melyik bolygóról?! Azt mondhatnám, alig is van szép láb ezen a világon. Viszont az arc nem számit — Képzeld édesem, ez a Konkolyné milyen Ízléstelen módon hajhássza a feltűnést! Tegnap egy csepp rúzs sem volt az ajkán, úgy jelent meg a korzón. Az a sok buta férfi annyira nézte azt a természetellenes, sápadt száját, hogy az már egyenesen undorító volt. Megjegyzem, hogy az orca is éppen csak hogy ki volt puderezvo rag ne ártson. Ilyen fel tűn őségét! # Napóleon nagyon szerette a csinos nőket. Napóleon nagy ember volt. A férfiak nagy többsége nagyon szereti a csinos nőket. Ezek mind nagy---Az elhallgatás nemcsak stílusainkra ínak, hanem leterjedt véleménynek is elég jól megfelel! Mert okos emberek, sőt nők szerint, akiket errenézve megkérdeztem, igy folytatódik: — Ezek mind nagy szamarak. A XlX-ikszázad vizitkárfyái írta: 3(rúdy Qyula Péchy Andor, vagy egy magyar illúzió „Abban az időben, amikor Tisza Kálmán végérvényesen kihirdette, hogy elpusriult a régi magyar középosztály, újonnan kell tehát megszer- vezkednie, ha életben akar maradni: — némelyek a közpályák, a megyei és állami szolgálatok, de még az alsórendtínek, de jövedelmezőnek Ígérkező biztosítási ágencia helyett azzal az eltökélt szándékkal indulnak el Budapest, az ország fővárosa felé, hogy itt az éppen divatban lévő lóversenyjátékból teremtenek maguknak születésüknél fogva megillető más exisztenciát". Sajnálom, hogy ilyen tanácsú megállapítással kell kezdenem a mai emlékiratok fejezetét, de sokkal jobb, ha túlesünk mindjárt az ügy tudományos részér, mintha későbben molesztálnám az olvasót históriai megállapításokkal. Nyolcvanas, kilencvenes éveket Írunk (a múlt század végén), mindenki telve van reménységekkel, célokkal, évekre menő tervezésekkel, mert hiszen Ferenc József uralkodása, a pozitív, céltudatos, minden irányban megalapozott működés beláthatatlan idejűnek látszik. Az élet egész terjedelmét, az utódok boldogulását, az állandó barátságokat, az élet eseményeinek a megérettségét, a hasznos előléptetéseket, az idejében pontosan megérkező rendjeleket, az élet vége feló pontosan megérkezett nyugdíjakat, de még az örökidőkre szánt családi kriptákat is alapjául lehetett venni e históriai távolságnyira uyulott uralkodásnak. — Nem csoda, hogy akadtak emberek, akik minden jövendőjüket arra tették fel, hogy majd lóverseny-játékból élnek meg Pesten, mert hiszen annál könnyebb dolog nincs, ha megfelelő tapasztalatokat, átbuvárkodott tudományokat és jónak bizonyult megfigyeléseket szerzünk. A paripák futnak az okosembér helyett és a számító embernek egyéb dolga nir>A«. mint a lovak falasának a hasznát leszedni. & így indulnak el különböző magyarországi vidékről jószármazásu fiatalemberek, nemes családok ivadékai, hogy a pesti lóversenyből maguknak megélhetést szerezzenek, miután a lóversenyzéshez a grófok ós a zsidók amúgy sem értenek. Péchy Andor (ama sárosmegyei nemes ifjú, aki pusztán egy ajánlólevéllel jön Pestre, amely levél egy belvárosi ügyvédhez van cimezve, aki valóban felfogadja őt Írnokának), vasárnap dél- utánnonkint a harmadik helyről, a „harminckraj- cárosról" megfigyelgeti, hogy voltaképpen a lóversenyen az egyetlen okos emberek a jockeyk, akik a gondjaikra bizott lovakat úgy futtatják, ahogy kedvük vagy érdekük tartja. A gólya\ibu ifjú, későbben, közelebb kerülvén a játék forrásához: azt is megfigyelheti, hogy a főurak mind a maguk lovába szerelmesek és pénzükét annak győzelmére helyezik el, holott bizonyosan vannak jobb lovak is a társaságban. (Ugyanezt *eszik a zsidók, a Rotschildok, Springerek, az Egyediek ie, ha általában előveszik bugyellárlsukat, hogy lovaik győzelmére pénzzel fogadjanak.) Majd a eárosmegyei ifjú, aki hosszú, Izgatott lépteivel mohón, sóvárogva, szinte epodŐ pénz- szóm juságnál járja a pesti életet, a mind kifestet- tóbb éjszak/kat, azt is megfigyelheti, hogy a legszebb iáuj snők, „az éj csillagai" asm mindig a közismert gavallérokra mosolyognak a legbarátságosabban, hanem azokra a gnóm-szerii, bar átvált arcú, neveletlen modorú vendégekre, a jockeyra, akik meggondolatlanul költekeznek és bizonyára rossz lelkiismeretüket aitatgatják az éjszakai mámorral. A Turf Karolinok, a Berger Málcsik, a Carola Cecíliák, akinek neve hajdanán sámpányer-dugóként puffant a pesti éjszakában: gazdag gavallérjaik mellett voltaképpen egy- egy jockey udvarlását fogadták legszívesebben. E megszerelmescdett lovászok Ismeretsége révén nyerhettél: a lóversenyen elprédálásra való pénzeiket, gyémántjaikat, ruháikat. Pest még ifjú volt, könnyenhivőségében ünnepié az éj csillagait, akiknek- halántékán nem mutatkozott szarkaláb. — Nem is Mittteon volna, hogy -ennyi pénzt nyert volna tőleim! Pédhy Andor a maga sáros! kedvességével felel: — A kegyelmes ur pénze nékem nagy szerencsét hozott. Nyertem vele a lutrim és nyertem vele a lóversenyem. Most már nincs más hátra, mint •zabot vegyek a kegyelmes <ut pénzén. Hátha azon is nyerni fogok. Nyert is. & & És valóban minden: ifjúság, pénz. szerencse állandónak látszott ebben az időben, amikor a lóversenyek voltak a legnagyobb divatban Pesten. Csak éppen az kellett, hogy Ferenc József is végignézzen néhány lófuttatást a Csömöri-utón és a társadalomnak minden rétege kötelességének tartotta a „gyep" pártolását. Péchy Andor nem rosszul számított, amikor búcsút mondván az iigy- védbojtári életnek: életét, jövendőjét arra szánta, iiogy majd a lóverseny-tereken igyekszik érvényesülni. Szerencséje volt a sárosi finak, hogy Keglevich István gróf vette pártfogásába, a gróf egyik különc szeszélyei közé tartozott az ifjú Péchy, aki (még késő öregségében is) sárosmegyei dialektusban beszélt, káromkodott, ha senki sem hallotta, gasoogmi önérzettel hivatkozott a maga Hétszilvafájára, császári és királyi kamarási rangot óhajtott (amelyet idővel meg Is kapott,) a Nemzeti Casino tagja óhajtott lenni, — de tovább nem ment kívánságaiban, mint például ama véle egyivásu Szemere Miklós, aki ifjú korában könnyelműen hangoztatta: hogy fejedelmibb vér folyik ereiben, mint a Habsburgokéban, majd egy uj, rákosi választás idején kiderül a históriai táblákból, kit illeti a magyar trónus... Nem, Péchy Andor csak arról igyekezett meggyőzni Kigie- vioh István grófot a régi Korona-káveházban, hogy neki jussa van ahhoz, hogy a Nemzeti Casino I tagjai sorába vegye. A különc Keglevich, aki a mulatságos felvidéki gavallér kedvéért néha pik- ké-kúrtyást is játszott a Koronában: előob-utóbb igazat adott kártyapartnerének és grand soigneur módjára ígéretet tett, hogy Péchy Andort, a nincstelen ügyvédi-segédet felvéteti a Nemzeti Casino sorába. És a keménykötésü, ritka energiájú, sokszor erőszakosnak mondott Keglevich István állotta ígéretét, mintha egy D um as - reg én y be n mondta volna azt lei a „Három testőrök" egyikének. A kettős kártyázást ezentúl a Nemzeti Casinoban folytatták a gróf és a sár o-sm egyel urfi. Amíg Peliy Andor ott uj ismeretségekre, uj barátságokra, uj pártfogókra nem tesz vak szert Egyezer csak azon veszi észre K-eglevich gróf pártfogolt jáit, hogy Pédhy Andor herceg Feetieitiicíh Taszitióval beszélget, akinek meigíhíiváigát a keszthelyi ünnepélyre ©llfoigiadjla, mert az angol trónörökös is olt leiemd m ünnepen. Máskor azzal lepi meg -ásatás köziben, a tegnapi hétsrai-ltvaffás a kártyia- -pwrtoerél, hogy ellmieBélii veirs-onytótá lójának alapítási k-i-vót. A kinőnie gróf -nevetve felkiált: .Az ember azt hinné, hogy Sárral? - n *.r: -, berek nem nőnek nagyobbra, mint a sziíwafák; a -legfőbb ambíciója az volna az fennen elkerült úriembernek, hogy valaha, az élet folyamán annyi pénzhez jusson, hogy egykori héíszilvafáit visszavásárolhassa, 'hogy ősei módijára, -csendes pdipáljgaitás mel- flieitlt várja be élete végét. Legalább is házaftlanmá, földnélkülivó lett, úgynevezett elpusztult gnetiynek ez volt a végső célja Magyarországon, amikor köz- éi-eíti vagy üzleti életre adta fejét. — Ott akarol: ülni az apám eresze alatt; ott mkarok feküdni a nagyapám mellett: ur akarok -lenni megint a magam portáján! — hangzott jobb- -ró 1-ba Írói az életprogram, amikor a imoilt század • vége felé a vidék ezáimüzöt'tijéi elözömllötiék a fővárost. Pédhy Andor is mondogatta ezlt ©leget, amikor szerény ügyvédi írnok korában még csal: akkor volt bőséges vacsorára kilátása, ha Rokonczy Gida vagy Rálih Karcsi, régi arany-gaivallér a belvárosi kávéháziban a vállára csapott. D-e amikor „kiismerte magát" Pesten, ráeszmélt, hogy a -Kiisp ipáinál is vauinak jobb vendéglők a városban és a Ko vonalai véház vendégeinél is -előkelőbb gavallérok: — akkor nyomban változtatóit éfiietprogna(mjá:n. ... Némelyei: azt mondják, hogy nem volt eszes ember P. A. Sőt bizonyos elkényezfetelit hölgyek, akiknek módjában volt vallatna a yl;egszel>- feim-eselbb férfiakkal is csevegni, (amikor még úgynevezett „szalón-élet" volt Megy,a-rországom -és a fór- fiai: ugyancsak igyekeztek kiit-emmá mlaguk-érit a társalgás folyamán, nagy ©szükk-e-l, tudományukkal, művészei tiüídcel) bizonyos ünnepelt d'ellmök „a buta Péchy" néven -emlegettél: őt.. Nem talál la volna fel a puskaport, — legyintettel: az idősebb évjáratokból itt -maradott gavallérok, akik mindenféle ideálokat hordtak a lelkűkben, imég Ina Jó-versenyzéssel foglalkoztak volna is. Péicfliy Andor azonban rövidesen félelmetes ellenfélnek bizonyult azokban -az uri-körökben, ahol' a versenylovak áldására súlyt, jélemMöéget, dicsőséget helyeznek. Hamaroisan kiderült, — alig az imént végzé be szolid kártyázását Keglevidh gróffal — alig fordult meg néhányszor a gyepnél: abban n részében, ’ah-ol az urak aranypa-ikós-jelv ényt viselnek; a kabátjukon, — alig „nyert" néhányszor a zabon, mint. kedélyesen miondugatta: csakhamar nyilvánvaló Jetit, hogy az egykedvű, nagycsomtu, felvidéki gavallér jobban ismeri ki magát a versen}dova(k játékos fuitkározn- sáb-an, miint a legrégibb grófok 'és a legóvatosabb •zsidók. Ila nyurga, hanyag magatartási! attakja, Gicardi-ezalmak-aiaipja, örökös zsaloettje, gólya- lépte felbukkant a lőversenytéri publikum között: az akkori bodktmiakerek, a fiák-eres külsejű Lr.cfcen- badie r és ae ugyancsak jogászból Jelit Horm-er book- maher jel-eket váltainak egymással-, vájjon mely versen ypa ripának a futását fogadja meg a bosszú fiatal-ember pómzeetáslkáijiuk veszélyéin©? Körülbelül mindig azok n lovak nyerlek, -amelyidk'et «» ostobáinak is mondott. Péchy Andor fogadott. Persze, ezekkeli a becsli könyvesekkel is németiül vollt iszok-ásois beszólni, de Péchy Andor ekkor még nieim tudott u énnel! " 1. Szlovákul tteáro-mkodett, magyarul alkudott a fogadott lóra, nőni. neon történt minden zenieib*>n,a nélkül. Az ©toerPültü Jóverseny- közö-iiség Így mindig biztosan tudhatta, hogy tmeéjj
