Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-09 / 206. (1833.) szám
Mai nAmmk SO oMal ^ Mai nAmmk 20 oldal 206.(1833) szám -. Vaiáfaap 1928 szeptember 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruSZlTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Mga Panská uiice év^t^450? féfévre°226,^negyedévre^ 114* FSaecieatS: politikai napilapja hivatal: Prága IL, Panskául 12/m. — Te- havonta 38 Kő. Egyes ssám ára 1*20 Ke DZURANY1 LASXLÖ FOR6ACH 6EZA Irfon:303l1.-Sürgönjd.n: Hírlap, Praha A aiépsrövetségi parlament és a prágai páriáméul Geufbesn az eJmiult héten folytatták le a népszövetségi tanács működésének általános Vitáját, Prágában pedig az elmúlt héten terjesztette be a parlamentbe Engliis pénzügy- miniszter az 1929. évi költségvetési előirányzatot és a javaslatot kiutalták a költs égvetési bizottsághoz, hogy előreláthatólag október elején a plénum elé kerüljön és az a már megszokott gyorstalpaló módszernél is rohamosabb ütemben letárgyalja, hogy a jubileumi ünnepségekre az államnak már elfogadott (költségvetése legyen. A költségvetés hatalmas labirintusában a vizsgáló szem nagyon sok érdekes anyagot talál, amely mind alkalmas pontja lehet a beható analízisnek. Meg lehet vizsgálni, vájjon hogyan gondoskodik az állami kormányzás flalovenszkóról, vájjon mennyiben elégíti ki Saflovemrakó éfl R/uszrinszíkó gazdasági és kulturális igényeit és mennyiben felel meg azoknak a jogos követelményeknek^ amelyeket a magyar kisebbség is támaszthat a költségvetéssel szemben aizon az alapon, hogy az állami jövedelmet kitevő adók nagy részét szolgáltatja. Ezeknek a kérdéseknek vizsgálatára elegendő módunk $s alkalmunk lesz, ma csupán a genfi és a prágai párhuzam kedvéért a költségvetés kéit tényét ragadjuk ki elmélkedésünk tárgyán!: a külföldi propaganda ügyét és a költségvetés hadügyi tételeit. A csehszlovák állam kormányzata tiz óv alatt hatalmas összegeket fordított külföldi propagandacélokra. Az idei költségvetésben azt látjuk, hogy hat és fél milliót szándékoznak fordítani újság- és könyvpublikaoiókra és emellett tizennégy millióval a rendkívüli hírszolgálatot látják el. Mi azt hisszük, hogy ezeknek a hatalmas propagandaösszegeknek nagy részét meg lehetne takarítani abban az esetben, ha a kormány belső politikája a nemzeti kisebbségekkel szemben méltányosabban alakulna. A propagandára a kormány Indokolása szerint is azért van szükség, hogy « külföldön felmerült félreértéseket eloszlassák. Azonban a külföldre az állam szempontjából csak olyan hírek kártékonyak, amelyek az állam tekintélyét lerombolják, amelyek karnisaik és az itteni viszonyokat nem mutatják be az igazság tükrében. Kérdezzük, nem felelnek-e meg a valóságnak azok a tények, hogy a magyar kisebbség nem jutott hozzá tel jes egészében mindazokhoz a jogokihoz, amelyek a kisebbségvédelmi szerződések és az alkotmánytörvény értelmében megilletik? ’A kisebbségek jogos panaszait nem lehet propagandával eltüntetni. Minden propanda ellenére köztudomású tény az és a világ fóruma elé került, hogy a kisebbségek jogosan panaszkodnak. A népszövetség általános vitájának során Beelaerts holland külügyiminiszter és tegnap Hermánn Müller dr. német kancellár nagyon komoly szavakban mutatott rá a kisebbségi kérdés fontosságára, amelynek kielégítő rendezése nélkül Európában béke és konszolidáció nem jöhet létre. Azt hisszük tehát, hogy a legtökéletesebb propagandát az végezné, ha a kisebbségeknek semmi okuk nem volna a panaszra. Ha nem kellene nekünk elsírnunk azt, hogy iskola- ügyünk milyen nyomorúságos, hogy színészetünk szubvenció nélküli tengődik, akkor a propagandamtlliókből sokat meg lehetne takarítani. Az orosz és ukrán emigráns diákokról a kormány nagyon bőkezűen gondoskodik. Tizenötmilliót ad nekik az adózók pénzéből is. Ne sírjon fel a magyar embernek a Jelke, ha látnia kell, hogy idegen állampolgárod: támogatására milyen bőségesen nyilfk meg az áUamkaseza, de a magyarság kulturHitler kancellár genfi mm beszéde megsemmisítő ítélet volt a Jánus-arcu nemzetközi politikáról A beszéd mindenkire mély hatást gyakorolt, csak Briandt kedvetsnisíteíie ei — Tájékozatlanság a lesarnói hatalmak rajnai konferenciája körül — Géni, szeptember 8. A népszövetség péntek délutáni ülése iránt óriási érdeklődés nyilatkozott meg, mert ezen az ülésen mutatkozott be nagy beszéddel a világpolitika nyilvánosságának Hermann Müller dr., az uj német kancellár. Müller a népszövetségi tanács működéséről szóló jelentés általános vitájában emelkedett szólásra. Amikor helyét elhagyta, hogy a szónoki emelvényre menjen, Briand jelzésére udvarias tapsra verődtek a tenyerek és a taps megújult akkor, amikor beszédének elején sajnálatát fejezte ki azon, hogy ez alkalommal Strésemann dr. kancellár nem lehet Németország szóvivője. A leszerelési eszme csödie — Ha komoly mibennünk a háborúról való lemondás gondolata, — kezdette beszédét Hermann Müller dr., — úgy ez nem maradhat döntő hatás nélkül azokról a katonai hatalmi eszközökről való felfogásunkra, amelyek a háború célját szolgálják. Nem csinálok titkot belőle, hogy a leszerelési kérdésnek fejlődése komoly aggodalommal tölt el. Az előtt a letagadhatatlan tény előtt állunk, hogy a hosszas tanácskozások idáig semmiféle pozitív eredményre nem vezettek. Már csaknem három éve tanácskozik folytonosan az előkészítő leszerelési bizottság, azonban mindezideig nem sikerült a bizottsághoz átutalt munkálatokhoz komolyan hozzálátni, nem is szólva arról, hogy ezeket elintézni lehetett volna. A múlt évi tanácskozás fontos határozatai után feljogosítva éreztük magunkat arra a várakozásra, hogy a bizottság végre a gyakorlati eredmények ideiglenes elérésének útját kiegyengette. Megoldást találtak arra a sokat vitatott problémára, hogy mi a viszony a biztonság és a leszerelés között és ez a megoldás megteremtette a két ellentétes tétel kiegyenlítését és ezzel úgy látszott, hogy a kedvező eredmények elérésére alapot talált. Azonban ebben a várakozásunkban is csalódnunk kellett. A népszövetség ülésének ma már nem szabad megelégednie csupán a reménységek kenstatálásával. Legsürgősebb feladatának tartom, hogy meghozza azokat a határozatokat, amelyek alkalmasak ezeknek a reményeknek a megvalósítására. A fegyveres s a lefegyverzett legyőzőitek — Vegyük mégegyszer figyelembe a tényeket: Egy nemzet teljes lefegyverzés által s a egészen rendkívül természetű tényt hajtott végre és mégia azt kell látni, hogy a legcsekélyebb indító okokra a külföld bizonyos körei mindig a legsúlyosabb gyanúsításokkal és szemrehányásokkal halmozzák el és állandóan a világbéke ellenségének állítják oda. Ugyancsak meg kell áíapitani, hogy más országok katonai hatalmi eszközeiknek kiépítését akadálytalanul ” lytatják, anélkül, hogy emiatt még csak bírálatban is részesülnének. Németország lefegyverzésének nem szabad továbbra is fennmaradnia a világháború győzteseinek egyoldalú aktusaként, amelyet a kezükbe adott hatalom jogán gyakorolnak. Rá kell végre kerülnie a sornak a szerződésben tett ígéretnek teljesítésére, amely szerint Németország lefegyverzését az általános lefegyverzés fogja követni. Végre teljesíteni kell a határozmányoknak azt a fejezetét, amelyben ezt az ígéretet a népszövetség alapelvévé tették. Nem értem, hogyan kételkedhetnek abban, hogy a népszövetségnek a leszerelés kérdésében mutatkozó kudarca nem vezet majd fenyegető következményekre. Nem vállalkozom arra, amire azt hiszem, egyikünk sem vállalkoznék szívesen, hogy ilyen következményeket komolyan a valószínűség lehetőségébe vonjak. A népszövetségnek egyszerűen nem szabad ezen a kérdésen csődöt vallania. Egyszerűen nem szabad elkövetkeznie, hogy a népek csalódjanak abban a hitükben, amely szerint egyszer el fog következni az az idő, amikor már nem bajonnettek és ágyuk döntenek az emberiség sorsáról. Nem szabad arra kerülnie a sornak, hogy az a nagy emelkedés, amelyet az emberiség a népszövetség létesítésével megkezdett, zuhanássá változzék át, amely egész bizonyosan a nemzetközi életnek sokkal mélyebb színvonalára rántana le bennünket, mint amilyenben a háború előtt éltünk, mert az egyszer elvesztett bizalmat többé semmiféle hatalom újjá nem élesztheti. Nem fogadhatom el azt az ellenvetést, hogy egy ilyen nagy horderejű és nagy nehézségeket okozó problémát nem lehet rövidesen megoldani, Hangsulvoznom kell. hogy Németország sohasem törekedett teljesen lehetetlen maximális követelések felállítására, Már elejétől fogva beleegyezését nyilvánította, hogy elfogadja a fokozatos és részletekben történő megoldást. Az első fokozatban el lehet és e! kell érni, hogy a jelenlegi felszerelési állapotnak érezhető leszállítása következzék be, hogy ez a leszállítás a fegyverkezés szárazföldi, tengeri és légbeli összes tényezőire vonatkozzék és hogy biztosittassék az összes fegyverkezési elemek teljes publicitása. Éppen ezért a népszövetség üléséhez azt a sürgető kérést intézem, hogy végérvényesen hozzon határozatot az első lefegyverzési konferencia egybe- hivására és gondoskodjék arról, hogy a leszerelést előkészítő bizottság munkálatai haladéktalanul befejeződjenek. A kisebbségi kérdés fontossága Azok az ösztönzések, amelyeket egyik kollégánk a kisebbségekre vonatkozó eljárás szabályozáisára tett, véleményem szerint teljes figyelműinkre érdemesek és csak üdvözölném, ha ezeket az ösztönzéseket a népszövetség figyelembe is venné, mert a kisebbségekről való gondoskodást, amely a fennálló szerződésekben a népszövetségre van bízva, a népszövetség egyik legfontosabb feladatának tartom. A Jánns-arcu politika Ha a népszövetség egész tevékenységét áttekintjük és ha komolyan számot vetünk azzal, hogy mit remélhetünk tőle, úgy mindig egy és ugyanazon pontra térhetünk vissza, a kölcsönös bizalom szükségességére. A népnek az az egyszerű gyermeke, aki azt olvassa, hogy a kormányok ünnepélyesen kötelezték magukat a béke f-entartására, másrészt azonban azt látja, hogy ezek a kormányok egyidejűleg mereven kitartanak régi hatalmi pozícióikon, sőt újabbakat igyekeznek szerezni, ha azt olvassa, hogy a nemzetközi tárgyalásokban ékes szavakban proklamálják az államoknak egymásba vetett kölcsönös bizalmát és a népeknek megértését nagy eseményként ünnepük, másrészt azonban azt látja, hogy a gyakorlatban a dolgok semmit sem változtak és hogy még az sem sikerült, hogy a háborúból származó korlátozásokat teljesen eltüntessék, akkor nem lehet csodálkozni azon, ha végeredményben a nemzetközi politika kettős ábrázatát fogja megállapitani. A valóságban tényleg lehetetlen a politikának ezt a két útját egy időben járni. A kormányoknak dönteniük kell, hogy melyiigényeioek kielégítésére nem jut egy fillér sem. Genfiben egy htét óta az általános leszerelés szükségességéről beszéltek és az obje&tiv államférfiak: megállapították azt a viaszás helyezetet, hogy a békekötés tizedik esztendejében, minden leszerelési tanácskozás é3 Kelloggpaktuim ellenére, a győztes államok állig fegyverben vannak és milliárdokat fordítanak katonai célokra. Nagyon tanulságos az a beszéd, amelyet Müller kancellár mondott el és érdemes megfigyelni a boldog Kanada miniszterelnökének, Maokenzie Ringnék azt a kijelentését, hogy Kanadából ki- seprűznék azt a minisztert, aki egyetlen fillért merne kérni a kanadai és amerikai háromezer mérföldes hosszú határvonal védelmére. Mináliunk az állami kiadások tizennyolc százalékát, tehát csaknem teljes egyötödét, a katonai kiadások teszik, amelyek számszerűleg 1400 milliót érnek el. Ha ezt a kiadást a felére redukálnák, még ebben az évben meg lehetne építeni az összes szükséges szolvenszkói vasútvonalakat, talpra lehetne állítani a szlovenszkói és ruszimszkói ipart .é® -fedezetet lehetne találni a tanítóik fizetésére. A kis Csehszlovákia azonban olyan katonai költségvetéssel dolgozik, mint a háború előtti időkben egy-egy nagyhatalom tette. Nem szolgál a jubileumi költségvetés dicsőségére, hogy amig a katonai kiadások tizennyolc százalékot, addig a kulturális kiadások csak 9.69 százalékot emésztenek fel, a szociális ügyekre pedig mindössze csak 8.33 százalék jut . Amig ez a helyzet fennáll, addig érvényesek Müller kancellár elitélő szavai a kétarcú politikáról.
