Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-08 / 205. (1832.) szám

Öregek és fiatalok Hozzászólás ifj. Mohácsy János cikkéhez Aki Mohácsy János cikkére akar válá­sról ni s nem akarja az általa megkezdett fo­nalat az ő nézeteinek megfelelően bonyolí­tani, mert — ha a célkitűzésben nem is, de az eszközök és a módozatok megválasztásá­ban más véleményen van: annak nagyon óvatosan kell megválogatni a szavait. Ugyan­is a cikk s a benne tárgyalt téma annyira vonzó s az ott hangoztatott igazság oly evi­densnek látszik s végül az a bátor hang, me­lyen hibáztat és elitéi, egy ifjú ember tollá­ból olvasva, vagy ajkáról hallva, a legtöbb esetben magával szokta ragadni azokat, akik nem tudják, vagy nem akarják megszemlélni s kritikai bonckés alá venni az állítás ellen­kezőjét is. Mert itt is, mint minden ilyen lelkes- hangú eszmepropagálásban, az éremnek két oldala van. Először is nem állhat meg a cikkírónak az az állítása, hogy a fiatalok és az öregek között nincsen ellentét. Ellentét volt a múlt­ban, van a jelenben s lesz a jövőben is, mert ez az ellentét hozzátartozik az ifjú és az öreg természetéhez s aki ennek az ellentétnek a kiküszöbölését, akarná munkálni, szizifuszi munkára vállalkozna. Honrv az ifjú ember lá­tóköre szükebb, mint az idősebbé, hogy a te­vékenységi vagya fokozottabb s ez a- vágy nem egyirányú, nem állandó s a legtöbbször nem vezeti a következmények józan meg­fontolása; s hogy a kritikai érzéke nincsen kifejlődve, mert nem rendelkezik oly gazdag tapasztalatokkal, mint az idősebb: ezek a megállapítások majdnem közhelyek s igy nem kell különösebben hangsúlyoznom őket. Ebben az ellentétben azonban vannak igen értékes elemek, amelyek bár látszólag nega­tív és pozitív viszonyban vannak egymással, mégis a haladás nélkülözhetetlen kellékei. Az ifjúban a felfokozott tennivágyás ez, mely munkakört akar magának szerezni, még ott is, ahol nem tud eredményesen működni, mert nélkülözi a szükséges előtanulmányo­kat, a „megértséget“ s továbbá eme tenni vá­gyásából származó „Hibameglátása44, mely természetszerűleg jóval élesebb és frisebb, mint az idősebbeké. Az öregnél pedig az a bölcs konzervativizmus, mely akkor a legér­tékesebb, ha a tapasztalatoknak józan mérle­gelésén alapszik. Ez a bölcs konzervativiz­mus szólalt meg azon a bizonyos gyűlésen is. Mi lenne akkor, ha ez az annyiszor gáncsolt „konzervativizmus44 egyszerre megszűnne működni? Magam is voltam s talán még va­gyok i« fiatal, s egykor magam is agitáltam az öregek maradisága ellen, mert úgy láttam, hogy kerékkötői a haladásnak s valóban ke­rékkötői, helyesebben fékező! is a túlságos haladásnak. Bár ma is hathatósabban mű­ködne, akkor talán nem válna oly széditővé a szakadék a technika és az erkölcs között, mert igy az egyik lefelé görbül s mind mé- vbbre sülyed, mig a másik felfelé ivei s nem tesz boldogabbá .., De hogy ez az ellentét megvan s egyálta­lán nem szükséges kiküszöbölni, azt bátran állítom, mert az ifjú a haladás, az öreg pe­dig fékező, hogy a haladás rohanássá ne vál­jon, mert az eszme ugyan származhat az ifjú­tól, de a módok és eszközök megválasztását tanácsos rábizni az öregre, kit a józan tapasz­talat. nem hagy mellékvágányokra tévedni ... Azon a gyűlésen is mindenki helyeselte a célkitűzést s nemcsak az eszmének, hanem a mielőbbi keresztülvitelnek is voltak párt­fogói éppen az öregek közül s magam is amellett szólaltam fel, hogy az ifjak ügye az idősek ügye is s amit azok akarnak, mi nem gáncsolhatjuk el; sőt kötelességünk az irá­nyítást kezünkbe venni. S az itteni magyar kisebbség kezébe is veszi az irányítást, de a keresztülviteléhez, az eszme megvalósításá­hoz. helyesebben, az eszközök megválasztá­sához idő kell. S ezt az időt. engedélyezze a magyar főiskolai ifjúság! S mielőtt tenne va­lamit, menjen tanácsot kérni a falu vezető embereihez s elsősorban ő hozzájuk, mórt, nem azok ismerik a falu népét, akik a kon­ferenciákat rendezik, hanem azok. akik nagy és szent, csendben vívják a maguk sokszor ki­látástalan, egy életet igénylő s végül is med­dő harcát a falu boldogulásáért! Azon a diákgyülésen fontolóra kellett volna venni a következő dolgokat: 1. Van-e kitartása és felkészültsége a magyar ifjúság­nak ahhoz, hogy a falu népe között eredmé­nyes munkát kezdjen? Mert kezdeni felet­tébb könnyű mesterség, de folytatni annál nehezebb. 2. Számadást kéllett volna vetni azokkal, akiknek a munka mezején az uj munkát megindítani szándékoznak. És ez nem hiúsági kérdés, hanem terepszemle s a tulajdonossal való nélkülözhetetlen megbe­szélés. 3. Mert arra is kell gondolni, hogy a mozgalom megindítója csak a szép kezdet lelkesítő emlékével távozik, de mi lesz a mozgalommal akkor, ha a kezdő eltávozik, a lelkesedés lelohad s nem akad majd ve­zető, aki éjjelét nappallá tegye az eszme si­keréért.. Meri az az egy bizonyos és ezt sze­retném hozzászólásom vezérniottójává tenni, hogy mindenféle mozgalomnak, igv tehát, a magya rságért, közelebbről a „kálvinista” magvarságérf kezdeményezett mozgalomnak a sikere is minden esetben kivétel nélkül a vezető személyétől függ! Ha nincs vezető, nincs munka sem. 4. Nem szabad föltételezni sem, hogy a „kálvinista” gyülekezetek lel­készei nem tették volna meg a maguk köte­lességét a falu életének megjavításáért s kul­túrájának emeléséért. Csakhogy belefárad­tak a meddő küzdelembe s tisztelet nekik, ha még mindig nem adták fel a reményt... Tapasztalatból beszélek s állításaimat megtörtént esetekkel tudom igazolni! Körülbelül tehát ezek a meggondolások voltak az okai a megyei gyűlés aggodal­mának. Végül legyen szabad még a cikkíró ur egyes téves állításaira rámutatnom. A Kál­vin izmus” nem öncél a „kálvinizmusban” s különben a „kálvinista” elnevezés épp oly helytelen és sértő, mint a pápista nevezet. Mi református keresztyének vagyunk s Kál­vin Jánoshoz csak annyi közünk, amennyiben ő reformálta az általunk követett vallást. És a Református Kereszfyénség célja az Isten dicsőségének szolgálata, tehát nem a kálvi- nizmus. S talán egyelőre csak a magam vélemé­nyeként, mert a református lelkészség még nem merte kimondani ezt az igazságot: hang­súlyozom, hogy annak az egyháznak, amely­nek életfeltétele az államtól kegyadomány­ként juttatott (majdnem alamizsnaként oda­dobott) „kongrua”, nincs és nem is lehet teljes önrendelkezési joga, mert a „kongrua44 függő viszonyba hozza az egyházat az állam­mal szemben. S azért a magyar református ifjúságnak már most oda kellene hatni, hogy kongruától minél előbb mentes ittess ék a magyar református papság, hogy az egyház valóban autonóm testület legyen. Avagy füg­getlenséget jelent-e az a tény, hogy az állam az egyház törvényhozásába elbafározólag szól bele? Ne higyje pedig a cikkíró ur s vele együtt az egész kisebbségi magyar ifjúság, hogy e hozzászólásom az ellentétek fokozása akar lenni, mert minden rokonszenvem a heroikus küzdelmet vívó magyar ifjúságé. Csak az igazság megvilágítását próbálom szolgálni... Parais Árpád református lelkész. A lengyel belügyminiszter, mini modern Harun Al Hasin járja az országot Polgármester a diványrugók nyársain — Az „égből pottyant“ sztaroszta és a hivatalban iürdőző rendőrség VaTSó, szeptember 7. Skladoveky tábornok, a .lengyel belügy­miniszter, nem egészen uj seprő már, de azért jól seper. És van is sepern-ivalója bő­ven. A lengyel közigazgatás vidéki kiskirá­lyai átvették a cári Oroszország tradícióit: lusták, rendetlenek és korruptak. A belügy­miniszter viszont katona, a rend, fegyelem, kötelesség teljes ité s e fényét nek megtestesí­tője és követelője. Naponta garmadával érkezett hozzá panasz a vidéki közigazgatás kiskirályainak túl­kapásairól s a polgárok érdekeinek elhanyagolásáról. Hiába küldte a belügyminiszter & szigo­rúbbnál szigorúbb parancsokat, utasításokat, a basauraimon ezzel mit sem változtatott. A polgármesterek továbbra is élet-halál, urai maradtak és •■hol tehették, visszaéltek hivatalos hatalmakkal. Mígnem a miniszter megunta a sok hiába­való irkálást. gondolt egy merészet és mint 3 népmesékben írva vagyon, kiszólt a tit­kárjának: — Holnap reggel elindulok az országba. Magam akarok meggyőződni, hogy bánnak a mi szia resztéi n.k a néppel. Állíttassa elő az autót. Sehová ne sürgönyömön, ne tudják, hogy jövünk. Másnap reggel kifutott az országúira a •belügyminiszter autója és attól kezdve1 Skladovsky tábornok szakadatlanul járja az országot Ma itt, holnap ott bukkan fel, váratlanul, mint a derült égből lecsapó istennyila. A polgármesterek, a közigazgatás basái nem sejlik a veszedelmet és a miniszter, mint neves elődje, Harun al Rasid, a bagdadi kalifa, zavartalanul figyelheti meg tisztviselőit. Erről a miniszteri kőrútról sok tréfás, jóízű 'esetet jegyez fel a krónika. A miniszter egy kelet,galíciai kisváros­ba érkezik. Első útja a polgármesteri hiva­talba vezet. A közigazgatás helyi főnöke, egyr duplaszé'lesre hízott úriember éppen kihallgatást tart. A hivatal berendezése: csupa szú ette, patinás, öreg bútor. A leg- «i ralinrasabb bútordarab egy idő.rágta dí­vány. melynek szakadt, rongyos huzatából melankólikusan kuittíkorodnak elő a törött rugók. A miniszter belép. — Álljon a sorba — rival rá egy írnok — különben mit is akar maga? Fel iratkozott a kihallgatásra ? — Talán mégis van valami jogcímem az ittartózkodásra. . Tűnniük én vagyok a belügynifiniszte r. Tabló... A sztaroszta elsápad, oszloplábai meg­remegnek és kihunyó eszmélettel rogy a szófa törött rugói közé. Keserves bömböl és. A rugók nemes testrészt sértettek. A miniszter maga siet derék sztarosztája segítségére. A szituáció hallatlanul nevetséges és a miniszter hasz­talan próbált uralkodni nevető-izmain. De neveltek a hivatalin ok ok és ,a felek is s a szobát betöltötte a harsogó, rengető kacaj. Csak a sztaroszta nem nevetett. És más­nap, mikor a miniszter még egy látogatást tett a pórul járt polgármester hivatalában, a szófának már csak hült helyét találta. A lengyel Pózén egyik városkájának pol­gármesterét a belügyminiszter nem találta hivatalában. Kérdez őrködésére azt válaszol­ták, hogy a polgármester bizonyára otthoná­ban lesz és ott intézi a közigazgatás fontos teendőit. A miniszter autója a polgármes­teri lakás felé robog és pár perc múlva a miniszter .személyesen tekint körül a pol­gármesteri ház udvarán. A sztár osztót egy létra. legfelső fokán találja, amint valóban bokros közigazga­tási teendőkkel foglalkozik: eteti » galambjait, — A sztarosztát keresem — mondja a miniszter és kalapemeléssel üdvözli az ég és föld között tanyázó .ingujjáé férfit. — Kihez van szerencsém? Mit akar tőlem? Én a belügyminiszter vagyok és becses hogyléte iránt jöttem érdeklődni. A sztaroszta alatt meginog a létra., a termetes ember kétségbeesetten kap­kod. de ijedtségében elvesztett egyen­súlyát nem tudja helyreállítani és fejjel zuhan a szemétgödörbe. A m iDísztérnek ezúttal másodszor nyílt al­kalma első segélyben részesíteni sebesült iszlarosztáját. Amint a közigazgatás helyi fő­nöke a rátapadt szemetet leltliszt ogatt a, a miniszter szájából élő szóban kapta meg azonnali elbocsátási dekrétumát. A késő éjszakai órák koromsötétjében •érkezik a belügyminiszter Borászt a vba, a galíciai petTÓleumvároéba. A rendőrség épü­lete előtt állítja meg a kocsit. A hivatalból gyér lámpafény szivárog s a miniszter az ablakon át látja, amint az ügyeletes rend­őrök az árkus felé hajolva napi jelen léseiket írják. Belép a hivatalba: — Én a belügyminiszter vagyok, hívják •elő a rendőrfőnököt. Derntedt csend a válasz, senki se mozdul és a rendőrök tanácstalan, ostoba szemeket meresztenek a maga® vendégre. — No mi lesz, hót senki sem mozdul? — Nem lehet, kegyelmes uraim, nem lehet -—dadogja az egyik rend őr altiszt és siralmas ábrázattal tekintget az asztal alá. Odakukkant a miniszter is és kiderül a ütök. A rendőrök nem állhatták fel és nőm ugórhattak szolgálatkészen a miniszter parancsára, mert az asztal alatt egy nagy kádban riz állott és javában láb- fiirdőztek. — Bocsásson meg nekünk, kegyelmes uram, ilyen a mi (szerencsénk — rimánko- dott a rendőr altiszt —, a,z év egyetlen nap­ján. Szlaniszláv napján szoktuk mi ezt csi­nálni és éppen ma tudott a kegyelmes ur jön ni. A miniszter megértette a dolgot, meg­bocsátott és nevetett. A modern Harun ai Hasid körútja még nem fejeződött be, de a lengyelországi sztár oszlók közölt, már kitört a pánik s az országutak mentén előőrsök figyelik a közelgő autókat, nem a belügyminisztert hozza-e valamelyik. Szociális problémák uralták a Vili. nemzetközi katolikus IKA kongresszust Kassa, szeptember . A nemzetközi katolikus „lka” társaság, amely­nek célja az összes népek kafoMfcusiait a nemzeti, nemzetközi, .és itiáinsadattimi béke katolikus alapesz- méirnék az ápolására egyesiilbeni, ez évi (jtuMus 31-től augusztus 44g Bregemzbert a bódieani tő partiján (Ausztria, Vorartberg) Waitz Zságmiomd dr. püs­pök, felidkirdbi apostoli adminisztrátor védnöksé­ge és elnöklete alatt tartotta VIiII. kongresszusát. ÍRögtbön a kongresszus elején megérkezett Gáspárrá pápai 'bíilboros-áliLamtitkiárnak üdvözlő táviratai, amely a társadalma kérdésekét katolikus szempont­ból megvitató kongresszusi tagoknak a pápai ál­dást tolmácsolta. Tizenkilenc egyiházfejedelem .ti­zenegy különböző országból jelenít meg, illetve megbízó ttját, vagy levélben áldását kfüMte. Tíz or­szágból vettek részt az üléseken, sók helyről ér­keztek üdvözlő sorok. A résztvevők száma megha­ladta a 150-et. A kongresszus tárgysorozata volt: Modern in- dusztrializmus ée » katolikus egyház. A bevezető beszédet Waitz dr. püspök tartotta Katolikus egy­ház, indusztriaMzmus és társadalmi kérdés címen. A nagyipar mint ilye®, semimiesefcne sem elvetendő, elleniben az a nagyipar, amely a munkást .egy üzemi •eszközzé lealaiasonyijtani, a többi társadalmi osz­tályt visszaszorítani és az állaim (fölött uralmat gyakorolni törekszik, kárhoztatandó. Erkölcsi maeg- njhódás nélkül e t érem javulást hiába várnunk, ezért szükséges a lelkipásztorkodóé. Ezuitán Landmesser Fr. X. dr. aacheni kamkáp- lám emelkedett szóra s a keresztény tulajdonjog tanát mint a modern indusztrializmus reformjának az alapját fejtette ki. A magántulajdon az ember személyes természetében bírja a gyökerét. A ter­mészetjog azonban társadiaflimi kötelezettségeket is állít fél, miivel az ember nem csak egyén, hámom, egyúttal szerves tagja az emberi táraeadaloimniak. Horváth Sándor dr. budapesti domindkánus- eyprovinjdiális a tulajdonjog fogalmát Aquimói Szt- Tamás tanai alapján világította meg. Szt. Tamás szociológiai elme az ő itulajdoneOimiéfliétéből vezethető le. Teljesen elismeri, az egyén, tulajdonjogait az igazgatásra és rendelkezésre vonatkozólag. Más­részt azonban korlátozza a szabad rendelkezést, a fölösleget illetőleg. A magántulajdon, a természet­jog éltei kötelezve van. fölöslegét társadalmi célok­ra rendelkezésre (bocsátani. Azt, hogy amilyen 'tár­sadalmi cél legyen az, a tulajdonos dönitü el. Motítor dr., a lipcsei egyetem muriké jogtaná­ra Modern állalmi szociálpolitikai irányzatokról adott. elő. Kiemelte a konkrét jogi és gazdasági ie- merrettek fontosságát szociális téren a nagy fca/to- iikus kiegyenlítő munka szempontjából'. A római és a középkori germán jogrend közötti különb­ségből indult ki és vázolta e különböző államok Irányzatait. a munkajog terén. A személyes megjelenésében akadályozott P. M. OaroMii 0. F. H. olasz ínameisötemus helyeit és nevében Msgr. Pfedifer Miklós dr. kassai kanonok, ügyvezető elnök, olvasta fel „Az uj testületi jog44 ciimü tanulmányát. Ugyanily tárgyú jelentést tett Topifzer Aladár dr. kassai káplán is. A modern munka/megosztásról Kömig H. dr., a berlini állalmi statisztikai hivatal, főtiisztviselője tartott előadást. Megismertette a hallgatókkal a mo­dern munkamegosztás különböző ibörekvéeeit (Tay- lor-rendszer stb.) s hangsúlyozta, miszerint a mun­kamegosztásnak olyannak kell lennie, hogy annak gyümölcseiből mindenki, tehát a munkás is részt kapjon. Modem induszbriailizmus és gytanmlati impe­rializmus címem J. IM. Tan kínai ifjú, ezidőszenimlt a kínai katolikus ifjak Löwenlben székelő egyesüle­tének elnökié világiltoltlta meg ezt. a fontos kérdést.. Főképpen Kínát érintő fejtegetéseinek a végén a következő követelményeket állapítja meg: 1. Na­gyon fontos Kína katolikus irányú megtérülésén: teljes erővel munkálkodni. 2. E végből szükséges a kiinni nép bizalmát megnyerni. 3. Kívánatos, hogy a Kínáiban működő európai iparosok és ke­reskedők a keresztény aiiapelvekhez eükalbma.zkod- jamak. 4. A kimai nép jogos ■törekvéseivel szemben jóindulatot kell tanúsítani. P. A. Aruon jezsuita, aki a genfi nemzetközt mnnkaihi'vojtalh'Oz van beosztva, a munkásjogról és mun kás véd őicinről értekezett nemzetközi szem­pontból . Kiindult 'ennek a gazdasági téren egyre jobbam érezhető hatásáról, kifejezést adva annak a (kívánságnak, hogy minden állaimban a munkás gazdasági jólétét emeljék és hogy egyúttal a kü­lönböző államok gazdasági versenyére kiegyenlibő- leg hassanak. E?yuif.al bemulatija a népszövetség,' különösen a nemzetközi munkaihívateil szociális te­vékenységét, szociális ferméeezhü nemzetközi egyezményekét. Egy kongresszusi jelentés írnindentónek, de fő­képp a katolikus orientációiju katolikusoknak fi­gyelmét a mexikói keresztényüldözés borzalmaira hívta fel. Nagy lelkesediéesel kérték .fel Walt* dr. püs­pököt. az „IKA44 védnökének. Köszönettel fogadta a kongresszus Serédy magyar bilboros-liercegpri- miásnak Msgr. Madarász István kiküldöttje utján tolmácsolt meghívását, amely szerint a legközelebbi .,ÍKlA44'kongre&szu6 1929 augusztus 20-ika körül Budapesten ülésezne. Msgr. I. Montéro Disz, Se- gur.a y S&eoz, spanyol prímás joledoi érsek ki­küldöttje a kongresszus tagjait a nagy sajtónumikn felöl 'tájékoztatta, amelyet katolikus részről -8pa~ nyolországbon folytatnak és azon r emi ‘ínyének adott kifejezést, hogy nemsokára Spanyolországban is tartami fognak egy romzo'tiközi ..IKA” kongresszust. A katolikus enjlónvnnkár.i vonatkozó indítvánjmü n kongresszus matswvé teét** KéjTjiriVböi ft-vWilá- gowitást az ,JíKA“-ra vonatkor*! lúg Miijeié* dr. kiv.-onofc-. Dv«r uAr* 3. n pvM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom