Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-01 / 199. (1826.) szám
1928 szeptember 1, szombat Az inflációs idők N fia, ifj. Siinnes Hugó m becsapódott a moabiti fogház kapuja Hadikötcsönköivényekhel megkísérelt milliós csalás miatt letartóztatták a Stinnes-vagyon örökösét — A háború utáni német gazdasági étet nagy színjátékénak utolsó Berlin, augusztus 31. ifjabb Stinnes Hugó volt magántitkára, von Waldow bárom bét óta vizsgálati fogságban ül azzal a súlyos gyanúval terhelve, hogy a nemrégen vásárolt hadi- kölosönkötvényeket mint régi tulajdonát jelentette be és a német hadikölesön beváltási törvény nyújtotta lehetőségeket kihasználva tett kísérletet arra, hogy a német kincstárt milliókkal megkárosítsa. Kétszázötvenezer márkára volt szüksége von Waldownak ennek az illegitim manővernek a végrehajtására és bár az anyagiaknak nagyon is szűkében állt, mégis elő tudta teremteni ezt a jelentékeny pénzösszeget, amellyel Londonba ment a kölcsönkötvénye- ket megvásárolni. Waldowot hamar utolérte a büntető igazságszolgáltatás keze. A Stinnes név egy hadikőlcsöncsalásban A manipulációt felfedezték és tettesét letartóztatták, de már a nyomozás első stádiumában a hatóságok elé rajzolódott a rejtélyes kérdőjel: kik állnak a csalási manőver mögött és kik finanszírozták Waldow londoni kötvényvásárlásait. Már ekkor felbukkant ifjabb Stinnes Hugó neve, de még három hétnek kellett eltelnie, mig a nyomozó rendőrhatóság összehordta a meggyőző erejű bizonyítékok tömegét. Maga a felületes gyanú más emberrel szemben talán elegendő alap lett volna a hatóság azonnali és erélyes fellépésére és a gyanúsított letartóztatására, ifj. Stinnes Hugó nevét azonban még most is legendás varázs övezte, amelynek sugarait az inflációs korszak aranyzuhala- ga tette csillámlóvá. A Stinnes név ugyan a dinasztia megala’-egényirök? És mondd, még ma is fáj? — Ma különösen. Akkor indulj és járd be az összes budai korcsmákat. A bánat olyan ürge, amit sokféle borral jó kiönteni. így alapos a munka. Kevéssel utóbb el is búcsúztunk s én az öreg „szenzáció-brácsáival ballagtam hazafelé. — Mit gondolsz — szólalt meg az öreg ur a Margit-hidon. — miért érdeklődtem a barátunk regényeinek a dátuma felől. — Majd elmondod. — Hát persze, hogy el. Az a szenvedélyem. Szeretek mesélni. De mindig igazat, mert az a legérdekesebb... Abban az évben, amelyiknek őszén a nagy Emília eltűnt a barátunk életéből, abban az évben volt egy rab- lógyilkosság Mármarosban... Én odautaztam riportra és találkoztam a nagy Emíliával. Egy kis faluban, a jegyzőnél. Elpanaszolta, hogy az uj szezonra már nem kapott szerződést és kénytelen volt visszavonulni a leányánál. De nem sajnálja. Már unta és nagyon fáraszította, főként mióta a reumája is gyötri. És nincs is oka panaszra. Mindent pótolnák neki és mindennél édesebb örömet nyújtanak — az unokái. — Abban az évben? ... Abban? .., Már unokái voltak. — De milyen szépek, fejlettek. Pedig ikrek voltak. Ikrek!... Hanem jól állt neki a , két unoka ... Olyan volt, mint Lili a harmadik felvonásban. Pontosan olyan. — És a íbarájtunk?... Arról nem beszélt? — Ejnye, de ostoba vagy, öcsém. A barátunk statiszta volt az ő életében. Mondom, hogy statiszta. Nem epizódalak, nem is kórista. Egyszerűen ott állt egy nyáron át az élete színpadának egyik sarkában. Punktum! Egy percig elgondolkoztam: — Miért nem mondtad ezt el a szegény fiúnak. Ez orvosság lett volna számára. Hisz láttad milyen szomorú. — Ehhez sem értesz — dörmögte a tor- zonborz filozófus. — így van neki legalább amiért jól becsiphet olykor. A végefelé úgy sem marad egyebe az embernek, mint az emlékek és a bor. És a bor a jobbizü... Nem lett volna komisszság tőlem épp ezt pl venni tőle?, pitójának halála után sokat vesztett mágikus erejéből, de a dinasztia fénykorának emléke még mindig elég hatékony volt, semhogy a rendőrség az első gyanúra fel mert volna lépni a Stinnes név viselője ellen. Csak mikor már kétségtelen bizonyságok kerültek a vizsgálati hatóságok jegyzőkönyveibe, állította ki a mohbiti törvényszék vizsgálóbirája ifjabb Stinnes Hugó nevére az idézést. A magántitkár nagy üzlete Mint a P. M. H. tegnap röviden jelentette, Stinnes Hugó tegnap a délelőtti órákban megjelent a vizsgálóbíró szobájában, hogy felvilágositással szolgáljon egynémely kérdésre, melyekre a bűnügy anyagán dolgozó vizsgálóbíró érthető okokból sürgette a feleletet. Von Waldow kétszázötvenezer márkáért vásárolt Londonban német hadikölosön- kötvényeket, amelyeket odahaza hamisan jelentett be. A német hadikölcsönkötvény beváltási törvény értelmében az állam ötször nagyobb értékben váltja a háborúban szerzett köles önkötvényeket, mint azokat, amelyeket a kötvénytulajdonos a háború után vásárolt meg. Waldow tehát, amikor harmincmillió márka névértékű kötvényeit mint háborús szerzeményt jelentette be, milliókkal akarta a kincstárt megkárosítani és ugyanazt az összeget jogtalanul szerzett haszonként zsebrevágni. A nyomozóhatóság mindenekelőtt megállapitotta, hogy Waldow a nagyarányú kötvényvásárlás idejében szűkös körülmények között élt, tehát a kölesönkötvényeket nem a maga pénzén szerezte. A vizsgálat során ifjabb Stinnes Hugó neve került előtérbe és a második megái lapitás az volt, hogy a nemrég még krőzusi vagyon egyik örököse ebben az időben szintén anyagi nehézségekkel küzdött, ami természetesen nem jelentette azt, hogy kétszázötvenezer márkát ne tudott volna mozgósítani, hanem sokkal inkább azt valószinüsitette, hogy a fiatal Stánnes- nek pénzügyi egyensúlya helyreállításához sürgős szüksége volt nagyobb pénz- injekcióra. Ilyen körülmények között kézenfekvő volt a gyanú, hogy Stinnes Hugó adta át volt .magántitkárának a hadikölcsönkötvények felvásárlásához szükséges összeget és hogy tudnia kellett, milyen célra fordítja von Waldow a pénzt. A nyomozóhatóságok eleinte csak rendkívül óvatosan puhatolóztak Stinnes Hugónál, aki azonban mereven visszautasított minden olyam feltevést, mintha tudott volna volt tit kára pénzügyi manőveréről. Drámai szembesítés a vizsgálóbíró előtt Tegnap délelőtt a moabiti törvényszék vizsgálóbirája másfél órán át kért különböző felvilágositásokat és mig pár nappal ezelőtt a fiatal Stinnes határozott feleleteket tudott adni a kényesebb kérdésekre is, addig most ennek a határozottságnak a pillérjei meginogtak és a gyanúsított mindinkább belebonyolódott a kérdések kusza szövevényében. A kiszivárgott hírek szerint ez a vizsgáló- birói kihallgatás, amely után Stinnes Hugó már nem hagyhatta el a törvényszék épületét, mindvégig drámai lefolyású volt, sőt vol- , tak olyan mozzanatai, amelyek elő reve- t tették a Sün nos-név és viselőjének tragikus elbukásának árnyékát. A vizsgálóbíró elő vezettette a fogházból von Waldowot és szembesítette egykori munkaadó] ával. Izgalmas szóváltások és kölcsönös gyanúsítások után von Waldow teljes határozottsággal jelentette ki, hogy a kötvényvásárlási és bevásárlási üzletről és annak minden részletéről Stinnes Hugó pontosan tájékzova volt, sőt a lebonyolítás fontosabb fázisaiban iniciá- tiv szerepet játszott. — Sohasem lehettem volna abban a helyzetben, — mondta emelt hangon Walkow — hogy a hadikölosön-üzlet tervének megvalósításához hozzálássak, ha nem állt volna mögöttem Stinnes Hugó, aki nemcsak anyagi támogatást nyújtott, hanem irányítást is. Állítólag a kijelentés után a fiatal Stinnes kénytelen volt, legalább egy pár részlet- kérdésben, koncessziót tenni és beismerni, hogy tudott egvet-mást Waldow vállalkozásáról. A letartóztatást végzés A kihallgatás végén a vizsgálóbíró írásbeli végzést hozott ifjabb Stinnes Hugó letartóztatásáról és a végzést nyomban végrehajtották, úgyhogy Stinnes már egy fegyőr kíséretében hagyta el a vizsgálóbírói szobát. A hadi- kölcsönpanama bűnügye ezzel a letartóztatással egy, az eddignél szélesebb mederbe került, mert a vizsgálatot most kiterjesztik a Stinnes-koncern több vezető tisztviselőjének a hadikölcsönpanamá- ban játszott szerepére is. A fiatal Stinnes ellen hozott letartóztatás! végzés szerint csalás kísérletének és a nyomok eltüntetésének súlyos gyanúja merült fel ellene s ugyanez a két ok valószínűleg újabb letartóztatásokra fog vezetni. A Stinnes dinasztia tündöklése és bukása Az infláció koronázatlan királya volt idősebb Stinnes Hugó, aki a háború utáni nyomorúságból, a gazdasági és pénzügyi válságok lázas konvulzióiból futott fel a német gazdaság és közélet egére, ahol évekig tündökölt. Hatalmának fénye szétáradt egész Európában, gyűjtőlencséje és napja volt a német közgazdaságnak és mamutérdekeltségének szálai a német határon túljutva, Középeurópában fonódtak tovább. A perc zsenije volt, a romlás és pusztulás ördögi megszállottja ... üstökös, mely kísérteties fénycsóvával vonult el a világháború sebeiből vérző, pusztuló Európa egén, hogy éppen olyan gyorsan hulljon bele az ásító, nagy temetőbe. Száznál több nagy ipari vállalat, a német ipari termelés üzemeinek szine-java összpontosult kezében, de már megindult a föld a legendás Stinnes- vagyon oszlopai alatt, amikor Stinnes Hugót elragadta a halál. Ha ő nem is érte meg, de már érezte a közelgő bukást és a rossz sejtelmek gyötrése némileg hozzájárult beteg teste ellentálló erejének felmorzsolásához. Halálának első hírére a Stinnes-érdekeltsé- gek inflációs felhőkarcolóiról már hulladozni kezdett a vakolat. Szétmállott a Stinnes-koncern, Európa legnagyobb gazdasági hatalmassága és ez a folyamat volt a német gazdasági élet háború utáni vajúdásának nagy megrázkódtatása. Szanálni kellett a Stinnes-érdekeltségek kolosszusát, mert sorsa ezer szállal volt a német gazdaság regenerálódásához kötve. 1925 julius 25-én adta ki a Wolff-ügynökség a pár soros hivatalos kommünikét, amelyben közölte, hogy 99 „Egy román granicsár-alezredest nevezeti meg bűntársául a Máramarosban leleplezett pénzhamisító banda vezére“ Lapunk augusztus ll-itoi számában e cim alatt egy aknaiszla'tinai tudósítás jelenít meg, amely a máramaroseaigeti rendőrség által leleplezett pénzhamisítási afférról számolt be. A tudósítás végén a következő mondat is szerepelt: „A városiban tegnap többeket letartóztattak, köztük Keszner Izidor nagykereskedőt, aki azonban igazolta ártatlanságát és még aznap szabadoubocsá- >tották.“ — A tudósítás megjelenése óta módunk volt meggyőződni arról, hogy Keszner Izidor máramarosszigeti nagy- kereskedő neve és személye semmilyen vonatkozásban nem szerepelt ebben az ügyben s igy tudósításunkba neve csakis sajnálatos félreértés, illetőleg tévedés folytán került bele. Keszner Izidor, aki Már amar ossziget egyik legtekintélyesebb és köztiszteletben álló nagykereskedője, természetesen egy pillanatig sem volt letartóztatva, ellene a gyanúnak még árnyéka i sem merült fel és ellene semminemű eljárás nem volt folyamatban. Tudósítónk téves értesülését a valóságnak megfelelően ezennel helyreigazítjuk, ... a Stinne s-vagyon örökösei szétválnak. Stinnes Edmund dr. kilép a cégből és ez a körülmény szükségessé teszi az érdekeltségek összevonását, a vállalatok bizonyos mértékű leépítését. A cég vezetését Stinnes Hugó veszi át és az elhunyt barátai belépnek a legerősebb vállalat, a Hajózási és Tengerentúli Kereskedelmi r.-t. igazgatótanácsába. Ez a szűkszavú kommüniké a beavatottak számára nagyon is sokat mondott. Elárulta a Stinnes-örökség^rt vívott nagy harcok eldőltét és azt is, milyen eminens érdeke fűződik Németországnak a szanálás sikeréhez. Az örökségi harcban az ifj. Stinnes Hugó győzött öccse ellen és ehhez a győzelemhez hozzájárult Németország valamennyi nagy bankja, élükön a Birodalmi Bank elnökével, Schachttal. Az infláció Napóleonja Az a színjáték, amelynek főszerepét ifj. Stöanes Hugó alakítja, nélkülöz minden romantikát, még az elbukó titánét is. Apja a, felismert lehetőségek zsenije volt. Befonta Németországot érdekeltségeivel, melyeket a naponta zuhanó márkán vásárolt össze. A vég megmutatta, hogy ő, a megcsalt és csalódott alapitó e robusztus erőkifejtés révén egyetlen pfenniggel sem gyarapította vagyonát, mely végeredményképpen éppen az a busz millió aranymárka maradt, melyet már inflációs karriérje előtt magáénak mondhatott. Tehát: sok hűhó semmiért. De azért bármilyen morális megítélés alá essék is Stinnes háború utáni kalózkodása, nem lehet tőle elvitatni, hogy müve zseniális építész alkotása volt, csak éppen az infláció homokjára épült. Fia, ifj. Stinnes Hugó, sommiben sem volt méltó ehhez az apai örökséghez. ítélőképesség, érzék és koncepció hijján keveredett a nagyon rosszillatu bűnügybe és ezért elbukásában alig jut helye a tragikus elemnek. Korcs utód •. • A fiatal Stinnes letartóztatása egyébként a szenzáció erejével hatott a német közvéleményben. A Vossische Zeitung a következőket írja: A német nép megtalálta az utat, mely megmentéséhez vezet. Ezzel egyúttal megkezdődött a Stinnes-cég hanyatlása, mely a fiatal Stinnes letartóztatásával végződött. Barátai közül sokan hízelegve emlegették hasonlatosságát édesapjához. De ez a hasonlóság csak külsőségben van meg. A mülheimi kereskedő, aki a német birodalom hitelét kevesebbre tartotta a magáénál, sohasem ütközött a törvények betűibe, de politikai hatalmát és befolyását formailag korrekten arra használta, hogy a márka összeomlását elősegítse, ennek a folyamatnak az elkerülhetetlen beteljesedésében hitt és hinnie is kellett. Talán
