Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-30 / 223. (1850.) szám
6 1928 ftfceptember 30, vasárnap. Mám monoklija s a császár kábái ja Irta: Neubauer Pál Semmi közük sem volt egymáshoz. Ma már van: fordítottan van közük egymáshoz Az akkori jelen megfordult a saját tengelye körül a mi jelenünkben, értékei átértékelőd tek és mint átértékelt múlt közösséget alkotnak. Nem tudta néhány barátján kívül senki, hogy monoklit hordott az, aki tüzzel-vassal akarta kipuszütani a monoklis világszemléletet, ki akarta irtani, vagy legalább is át akarta értékelni azokat, akik a világot monoklin át szemlélték. Ottó Rühie most életrajzot irt Marxról és ennek utolsó fejezetéből tudtam meg, hogy Marx szenvedélyes monokliviselő volt. Ez az utolsó fejezet ebben an értelemben nemcsak az életrajz utolsó fejezete, hanem — hogy úgy mondjam — befejezés, pont. Marx élete után. Ez a pont a monokli: rajta keresztül kell szemlélni ezt az életet, ez élet forra- dalmiságát a maga számtalan ellentmondásával. Ezt az életrajzot végigolvasva (azután monoklin át még egyszer elejétől végig) megértjük a forradalom és a monokli szükségszerű szintézisét és olyan világtörténeti összefüggéseket ismerünk fel, amelyekre a monokli nélkül nem jöttünk volna rá soha. Életrajzírója egyébként igen okos ember. Amikor forradalmiságát egyéniségén át vizsgálja, nem feledkezik meg arról, hogy Marx emésztése sok kívánnivalót hagyott bátra; hogy állandó daganat éktelenkedett az egyik lábán és ez nagy fájdalmat okozott neki; végül, hogy a Marx testvérek közt állandó versengés folyt a hatalomért és az elsőbbségért. Szóval: tisztában van azzal, hogy zsenialitás, forradalom, istentagadás, vagy vallásalapiíás milyen szorosan függ össze az emésztéssel, a gyomorsavval, egy daganattal és kellemetlen családi körülményekkel. A monokli döntő jelentőségének elemzését azonban elfelejtette és ez nagy hiba, mert Marx ideológiáját csak rajta keresztül lehet világosan megérteni. A munkások milliói, akik rá esküsznek és akik szobájukban a legszebb helyre akasztják fel az őt ábrázoló olajnyomatot (ki ne ismerné ezt a csupa-lengő-sörény- és szakáll-arcot?), nem ismerik ezt a monoklit. Ezt csak, amint a könyvből értesültem, a meghittek ismerik, a kommunizmus főpapjai, akiknek meg van a maguk titkos nyelve. Ez a monokli elárulja, hogy Marx, a forradalmár, arisztokrata akart lenni, autokrata volt, dölyfös, rátartó próféta, aki gondolatban jőbaráttal, ellenséggel ezer párbajt vivott (pisztoly, háromszori golyóváltás, vagy lovassági kard bandázs nélkül a végkimerülésig); — Bakuninnal, legjobb tanítványával, akiről azt állította, hogy kém; Lasalleval, aki számára mindig „a zsidó" maradt; másokkal, tulajdoukép mindenkivel, mert autokrata volt, autokratikus arisztokrata: császár, diktátor, monoklis kényur. így is irt. Stílusa a monokli-diktálta stílus és: a stílus az ember. A francia közmondásnak igaza van. A nép boldogítója, a munkásság megváltója nem irt egy könyvet, egy fejezetet, egy mondatot, amit a munkás meg is érthetne. Úgy irt, mint egy autokrata: önmagának. Marx oeuvrejének mottója: Copyright by Marx. Senkinek semmi köze hozzá. Aki nincs tisztában Hegellel, a filozófia történetével, a nemzetgazdaságtannal, a jogbölcselettel, az ne olvassa Marxot, —. gondolta Marx, amikor a munkásmillióknak irt, akik mindezt a sok tudományt nem ismerhetik. Napnál világosabb a monoklis világszemlélet hatása a forradalmi világszemlélet dacára. Felesége porosz nemesi családból származott: — legalább megvolt az a vigasza, hogy férje monoklijában visszatükröződött saját nemesi származása. És a határ? A monokli, Marx monoklija meghódította a mai Moszkvát, a mai Szentpétervárt. Ha a szószéken állnak, csiptetőt viselnek. Ha azonban egymásközt, vagy négy fal között vannak, előveszik a monoklit, a tükör elé állnak és igy kis szégyenkezés után tanulgatják, hogyan csinálja az ember a dolgot úgy, hogy az a kis üveg (üres és buta dolog a „szellemi" emberek szemében . . .) ki ne essék és az arc mozdulatai mégse áruljanak el erőlködést. Nem sikerül gyakran, sőt igen ritkán és ilyenkor látják fejcsóválva, milyen nagy dolgot csinál Marx és az az antimarxista gárdatiszt, aki a legnagyobb természetességgel és minden erőlködés nélkül viselte a „buta" üvegdarabot. Csodálkoznak rajta, milyen könnyű forradalmat rögtönözni, gilotinozni — és milyen nehéz monoklit hordani. A kettő együtt az igazi. Marx megcsinálta. Hogyan? Az ő titka volt. Követői, utánzói sem az egyikhez, sem a másikhoz nem érfenek. * * * A bécsi Dorotheumban a múlt pénteken az árverési katalógus első számaként a következő szerepelt: „Első Ferenc József marsalgálakabátja, egy sampanyer-marsalkabát, egy hozzávaló nadrág és egy nyakkendő." Ez nagy izgalmat keltett, mert még mindig vannak olyanok, akik — öntudatlanul tudva róla, hogy Marx monoklit hordott — szeretik a múltat és megőrizték a múlt iránti tiszteletüket. Harminc silling, százötven csehszlovák korona volt a múlt, a történelem kikiáltási ára. Nem mindennapi dolog. Jutányos ár. Különösen ha az ember a jelent képviselő orosz matrózsapkával és az övzubonnyal torkig van, — mint Marx legjobb tanítványai. Az aukciót nem tartották meg. Ugyanis: bár a Dorotheum igazgatósága minden kétséget kizáró módon Írásokkal igazolta, bogy valóban Ferenc József öltözékeit árverezik el, a vásárlók írásnak és öltözetnek valahogyan nem akartak hinni. Nem akarták elhinni, hogy, az a múlt, amely az ő múltjuk, a híres „régi jó idő", a császárváros, a práter, a bécsi fiak- ker és a „siisses Madel" régi jó ideje, ilyen olcsó legyen: a szomorú jelen emberei bele- kapaszkodiak a drága múltba és keresztülvitték, hogy a Dorotheum igazgatója Ferenc József öltözékeit „kivonta a forgalomból". Kérdés azonban, hogyan került a császár kabátja az árverező Dorotheumba? Felelet: mint a monokli a Marx jobbszemére. így, vagy ehhez a folyamathoz rendkívül hasonlóan. Itt, ezen a ponton, ahol a történelem jelképeit szerepeltetik, két dolog kerül kalapács alá: a Marx monoklija és a császár kabátja. És mert a két jelkép jelene a mi jelenünkben megfordult a saját tengelye körül, mint átértékelt értékek közösséget alkotnak. Ami a két legellentétesebb világszemlélet jelképét képezte akkor, ma összhangba békült egymással. Marxról kétségtelen módon megállapítást nyert, hogy monoklit hordott és császár volt. Ferenc József császárról kiderült, hogy monokli helyett békés pápaszemet hordott és boldog volt, ha az a civil Harun al Raschid lehetett, aki nem ismert senkit. Marx parancsolni akart. Ferenc József pihenni. Marx forradalmi harcot, Ferenc József békét. És amig az akkori jelen egyszer megfordult a saját tengelye körül és a mi jelenünk lett, Marx proletár monoklija harcosan császári csillogást nyert és Ferenc József mar- sal-gálakabátja igen, igen békés — Ferenc József-kabát lett. Sem az egyiket, sem a másikat nem hordják ma már. A divat nagyon gyorsan változik, különösen az a divat, amely öntelten azt hiszi magáról, hogy az örökkévalóság számára van teremtve. A bécsi Dorot- heumnak volt annyi belátása, hogy Ferenc Józsefet kivonta a forgalomból. Talán Moszkva is fel fog hagyni a monoklival a népbol- dogitás nagy árverezésén. Hiszen már a legmagasabb árat nemcsak hogy kikiáltották, de meg is fcdták érte. GYŐJRY DEZSŐ: TÚL A CSÓKOM A csókon innen semmi sincs, minden csak túlírni sejdiil, s úgy állok csókjaim fölé, mint holthoz állnak, fejtül. elsápadt, gyászoló arcomon az életem garázda tavaszától sötétedik a sok kusza barázda, halott a csők, vágy, szenvedély, a nőt mérem le, mennyi és rettentő, hogy egy talán százszor több, mint ezernyi, s ha szép is volt, hős, hetyke, jó, legényes utam eddig, nagy vérpad ez a számolás, hol múlt nyakam lemetszik, fejetlenül vagy testtelen azért C3ak élek s állok s igy járnak át túlról jövő sejtésszerü hullámok: lásd, kedves, most már jó nagyon, több vagy, mint eddig volta amíg mindennek hittelek s amig, ha rámhajoltál s azt mondtam: mindenem, neked, már tudtam azt, hogy vége, a csók után nincs semmi sem s elfolysz a semmiségbe, most már a csókjaim fölött kisírt szívvel virrasztók, már messzi csillag két szemem, nem küldök s nem ima Tasztok, jó nézésemben, ezeken az álmodott hajókon, nincs tilos áru g üzenet, már túl vagyok a csókon, s igy küldtem őket túlra el, ahol még sose jártak, hogy hozzák, hozzák már nekem egy eosevolí világnak terhelő szépségét, javát s izét szcbb életeknek, — ó, jertek már túlról, hajók, hol nincs csók, eSak szeretnek. Éanijwtór_ DuMczky képszalon, Nyitra. IS Első szlovák ékszer-, mm- * ezüstár Hil Ki Y8iRajeGem®$eS<8 frostbg vesyvéREK p||^ Bratisiava, Ferenciek ^tere 1. Telefon: 57. jj||^ jj | É| Bratisiava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. |lpl$ ji É Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban ’ — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon jj| átdolgozását a legolcsóbb árak mellett « tlfifl vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával fe||| | § Idilli a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek llÍÍl | 1 Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak műm Javításokat azonnal eszközlünk UÜ y £ 3 ÜGYVÉD 3 ESETE Ma: MOLNÁR JENŐ Első eset — Van nekem egy mgyfoefnetákfedlő kffiemiseni, alkii az óv elején minden adóséit védtem szólliitíüaíjta tel, hogy fizessem, — kezdte ez első ügyvéd. — Az eredmény ugyan gyönge volt öüven-thatwain adós közli! attliig hármim-négyen. rendezték a doflgo- kait, persze azoík sem száz peroenbig. Kötensean rendkívül el voflit ikeseredive és különösem egy Wedszkiop# nevű vidéki kereskedő uiniaitt toporzé- (kolllt, akti már vagy két esztendeje iöarrfboeíük: maki ezeröiezáz pengővel Kérésére újabb s most már szigorú hiamgu. levetett Írtam Weteztkqptfnak. Nem kaptam választ. Tegnap feldúlt aircoall állílliltlottlt Ibe (hozzám a nagykereskedő. — Képzete csak ügyvéd ur... — íháipogofft — micsoda diszmóságl Az a Weiezkopí, atka ezeröttezáiz pengővel tartozik, száz pengőt Miffidöttt postán... — Mi ebben a diszmésáig? — kérdeztem. — Na hallja, ügyvéd url Két 'érvig kamaitozaí- janul herver (kiült az ezerötezáz pengőm 'és vau képe százait küldeni? — Kedves barátom, — mondtam nettó — most pedig siessem a neudiőrségne. ÍMetlenüDt, furcsám nézetűt rám a üdliteusetm: — A rendőrségre? Talán vtalamíi (bűnügyeit tekert csinálná a Weá&zkoptf dolgából és így (kénysze- iriiteui fizetésire? ... — Nesze csak, — feleltem én, — ez a száz pengő, amit maga etiltől a memífiaettő Weíiszkopfitól u mai viszonyok közit kapott, valóságos taliáiltt pénz. És ibörvény van rá, (hogy a íaHált pénz legylhiatrinilaldát be kel® szolgál:''i'ul a reudőrS'égniak... Második eset — Akták közé -fúrva a fejemet az íróasztalinál ülök, — meséli a másik ügyvéd, — miikor megszólal a telefon. Égy gazdag baofcáriismerőSötm hangja azóta® meg. Szívesen látom ma este vacsoráira', —- mioudja. — KöszönietfÍLiel elfogadtam a mieghiivást. Mikor leOlfoigyiasZtOtttiuik a ikibüimő ötelteomt, házigazdám 'egy nagyon bonyolult kereskedelmi ügyleteit kezdett elmondaná és végül a jógii véleményemet kiérte. Én szakszerűen. kifejtettem álláisponttamjait, de másnap iberimészeteseta köliteégjegyzéket külidltem a baulbárniák, mert végre is nem vagyok Olyan balleik, hogy egy vacsora -és a vendégeskedés ürügye alatt ki hagyom préselhetni magiamból a drága jogi tanácsot. Miit gondoltok, má volt a bankár válasza ? EltemJköllségjogyzéikeft küldött nekem, pontosam fölszámítva. a vacsora árát. No, most miit. csináljak? Rknomtem egy ihiires orvostanáirihoz. Blpama- szoölhaim neki, hogy egy bamikárismerősömniéíl vacso- - ráztam és azóta gyomorbámlttall: ’-aliim vannak. A tanár alaposan, megvizsgált, receptet írrk én lefizettem a dili a t és arra kértem, tegy.en szíves és kiitvé- itetesein adljon. nekem 'elismervényt az átvett összegről meg arról, hogy súlyosabb Itermószettü gyomor- 'bajom vau, amelynek kiuráliása hosszabb ideiig tart. A professzor írását elküldtem a bankámnak, egy melilékiteiheu pedig feliálOiiitiottam a „tartozik-követel" rovatot. Erre már nem tadloltlt ellíien-kőilteéigsaámllá- vall felielM a direktor ur. Fizetett. Harmadik eset — Az ügyvédi vizsgámon, — mondja a fhntnma- diik — nehéz írásbeli pőranyagioit (kaptam. Az volt a feHadialboan, hogy első-, másod- és harmadfokú 'bírói Ítéletet szerkesszek. Rövid gondiollkodás uián ílitiztálban voflltcum veűle, hogy nem báróim, de egy ítéletet sem tudiok megcsimálinii. Ét csak egy jó öt- le1 segltíbeit! F u hát magam és odaírtam a feladvány alán: „A feladott neranyagban « IbÖrtSl dlönt-ée föliös- 'In-'s. mieirt n telek bíróságon SoüvKÜl ildiegyeztdr." A Viizsgáliób'izotl^.ágaak tekzelttt a inregoljás, de ezzel a nnegoldássaO uítasitbllt újabb viizsgiá.rw: „A bizottság örült, hogy a felek biiróságran kívül kiegyeztek, de be kell lálunla, kedivt^s jelölt ur, Ihogy eiblbien az estiben önre, minit, ügyvöctaes szükség pincsiéin." ^I^GAI-AlWo^ARHYKtjftP mTerrasxoM I ígf Marvanymozaiklap-muko és !il i 'S- 1 , ' Cementarugyar fe I SCKM1DL és NAGY I Fiák és eladási iroda: I I 3 Bratisiava, Stefai?ik l/II. p ! Gyárt: I N Márványmozaik és cementlapokat, R I S Mükolépcsoket, Márványzuzalékot É jjjJ ^ ^ ^ v1’ minden színben és nagyságban, ij É | Müvakolatot nKristalitM néven. ^ Terrazzo és Xylolitb padlókat. I 37 | mfflKmBmfflmaB&MmimMsmmttMBaaaBaamfflEmnawKBBa&mBmmmBMBmmuKm
