Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-25 / 219. (1846.) szám
^R&GAI-MAG&VRHlRLAg 192S5 spe-piamber 28, ItgfljjL Amerika és az amerikaiak Miiyen az élet az Egyesült Államokban? — Az európaiak és az Uj Világ — Amerikai szokások és életkörülmények — Ahol nincs társadalmi osztályharc Né'vvyork, szeptember 24. Sokau azt. állítják, hogy az amerikaiak dolgos de hed’éiyfelen nép, amely azonfelül barát ságtálán is, mert lökdösi az idegeneket az utcán és általában udvariatlan. Azt is mondják, hogy az amerikaiak nem érdeklődnek a szellemi kultúra termékei iránt, hogy gyönyörű könyvtáraik vannak, amelyeket senki sem látogat és hogy kizáróan csak 3 dollárokra goudolnak, amelyekért a világon minden megvásárolható. .Mindez helytálló lehet talán egyes amerikai városokban, de semmiesetre sem vonatkozik az Egyesült Államok egész területére. Ezt annál inkább sikerült megállapítanom, mert évek óta élek Amerikában, ahol mindenütt, választékos udvariassággal fogadtak és ahol a nyilvános könyvtárakban az olvasótermek annyira zsúfolva vannak érdeklődőkkel, hogy minden alkalommal rsak hosszabb várakozás után sikerül magamnak helyet, biztosítanom. Előttem senki sem emlegette a dollár hatalmát, senkinek sem jutott eszébe, hogy az árakról beszéljen, kivéve az üzletekben, az a f%Uevé? pedig, hogy az Egyesült. Államoknak nincs múltjuk és nincsenek hagyományaik, valószínűtlennek tűnt előttem, amikor Frincetownban vezetőm minden pillanatban megállított, hogy itt egy teret, mutasson, amely fontos szerepet játszott, a szabadságharc ideién, ott egy emléktáblára hiv- Í3 fel a figyelmet, amely a polgárháború elesett hőseit dicsőítette. Semmi esetre sem helyes Amerikát ugv megítélni, mintha az csak kétszáz esztendő óta állana fenn. Az európai gyarmatosok, akik annak idején megalkották az Egyesült Államokat, a fehér faj egész múltját hozták ide magukkal, át az óceánon. A nevyorki Metropolitan Museumban olyan szobákat láthat a látogató, amelyekben a XVIIí. századbeli amerikai berendezések vannak kiállítva. Ezek az ipari alkotások nem egy primitív művészét, hanem egy kifinomult civilizáció termékei. Ez viszont könnyem érthető, ha meggondoljuk, hogy George Washington, a modern Amerika első államférfia, maga sem volt középkori hóditó, hanem angolszáz gentleman. Amerikában csak egy körülmény ssörnyü az európaiak számára: és es az állandó, szünet nélkül való mozgás. Az amerikaiak még nem ismerték fel. hogy az emberi élet egyik legfőbb gyönyörűsége a nyugalom. Sokszor olvashatjuk más közhelyek mellett, hogy Amerika az az ország, amely uniformizálta a polgárait és hogy ott kinevetik azt, aki más kalapot visel, mint aminőt a* ottani divat előír. Ezzel szemben megállapíthatom, hogy azok, akik Amerikába készülnek, okosan teszik, ha nem sokat törődnek a divatirányzattal. Itt bárki úgy öltözhet, ahogy jólesik, — senkisem törődik vele. Az Egyesült Államokban a divat sokkal kevésbbé fontos, mint Angliában és nem változik évszakok szerint, mint. Francia- országban. Amerikában a vasúti állomások valóságos remekművek. Eredetiek a villanymozdonyok is, amelyek jelzőharangokat viselnek a nyakukban, mint Svájcban a tehenek. Érdekes és az európai ember számára meglepő a vasúti kocsik berendezése is, ahol karosszékekben ülnek az utasok, akik a kalapjuk mellé tűzik a jegyet, hogy azt a kalauz onnan szó nélkül levehesse, • .ialatt ők nyugodtan újságot olvasnak. Annyi bizonyos, hogy az utasok legnagyobb része, legalább is külsőleg, szinte meglepően hasonlit egymásra. Itt nincs különbség ember és ember között és a né.iz- féjedplmet alig lehet megkülönböztetni az iparostól. Az Egyesült Államokban a demokrácia, nemesebb értelemben vett osztályközösséget jelent. Itt. jobban hasonlítanak egymáshoz az egyes társadalmi osztályok még a külsőségekben Is, mint Európában. A gyári munkás tisztán, mondhatni előkelőén öltözik, épülő házak előtt pedig az automobilok egész sora áll, amelyek kivétel nélkül az ott dolgozó munkások tulajdonai. Az egyik társadalmi osztályból a másikba való átmenet könnyű és napirenden van Amerikában, ahol nem szégyen még a napszámosmunka em és az a modor, amelyet például egy munkás tanúsít. mondjuk egy politikussal szemben, sokkal egyszerűbb és közvetlenebb, mint Európában, mert itt nincsenek kirivá osztályktilönbségek, nincs irigység és osztálygyülölet. Az amerikai nők jó megjelenésnek, sokan közülük szépek is. de mindenesetre érdekesek. Vitán felül áll, hogy * legutóbbi évtizedek során elférfiasodott az amerikai nő, aki éppen úgy dolgozik és foglalkozik százféle raunkaággal, mint a férfiak. Mi, európaiak, a nőben leginkább a szabad óráink irsnőjét látjuk. Odaát másként van ez! Amerikában a nők számára mindenütt nyílik munkaalkalom és a rengeteg klub, irodalmi kör, társasegylet, egyetem és főiskola ajtót, kaput nyit a tanulni és dolgozni vágyó nők előtt. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban a nők Ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak. Ennek ellenére az amerikai nők legnagyobb része jó anya és hii feleség. Mindaz, amit Amerikáról, de különösen az Egyesült Államokról elbeszéltek és megírtak a tudósok és politikusok, bizonyára sok tekintetben igaz lehet, de az utazó, akit egyéni érdeklődése visz az Uj Világba vagy aki ott elhelyezkedést keres, bizonyára közelebb férkőzik az amerikai néplélekhez, mint azok, akik csak a világvárosok tülekedő életét látják. Bizonyos az is, hogy az amerikaiak szívesen fogadják az idegent, aki ha megértéssel viseltetik apró félszegségeik iránt, meg is szereti őket. Ha pédig egyszer megszerettük az amerikaiakat., akkor észrevesszük azt is, hogy az Uj Világban tág tér nyílik a törekvő emberek és a fiatalság számára. Sz. A. dr. Két uj operett Luíu — Puszipajtás Irta: Molnár Jenő Budapest, szeptember 24. Paristól Budapestig az operett válságáról beszélnek zeneszerzők, librettisták, színigazgatók. Ugyanakkor London és Newyork színházai a legtekintélyesebb pénztári bevételt könyvelik el a „musical play", a zenésjáték javára. Ami Berlinben bukás, Newyorkban siker. Ami Budapesten egy kényesizlésü, sok tekintetben fáradt és még több tekintetben elszegényült közönség kritikai szőrszál- kasogatásának áldozatul esik, azt Londonban egy átlagizlésü, szórakozni vágyó és minden látványosságért hálás publikum vidám arccal, tapsos kezekkel fogadja. Az operett nem nacionalista termék. Az operett nemzetközi cikk. Egész faktúrája, csomagolása, címkéje az exportcélokra gyártott áruk forgalmi szabályaihoz igazodik. Ezt a lenge, kecses, mosolygó műfajt kapta el elsőnek a nemzetköziség forgószele, amely a film és a rádió szárnyain tornádóvá szilajodott. Ami apai-anyai öröksége a párisi és a Bécs—budapesti operettnek volt: amannál a pikáns tálalás, a csipkés forma, emennél a lírai lendület és az olvadó romantika, azt elhasználta, levedletté és hősi harcok után kapitulált, a győzelmes revü uralma alá került. Es az operettszinpad uj fejedelmét nem a fűszeres sanzon, nem az Ívelő keringő köszönti. Az ö himnusza: a jazz. A revü és a jazz hódítása szezonról-sze- zonra fokozódó zűrzavart támasztott a francia, német és magyar muzsikaszó között. Páris ideig-óráig még tartja a vaudeville sáncait, a bécsiek is őrt állanak még a fronton, de itt is, ott is mély sebeket ütött a várfalakon az amerikai offenziva. A jazz buvárhajói meglékelték a sanzón és a keringő büszke cirkálóit, — egy-két loccsanás é- elmerülnek a mindennél sötétebb vizekben, a publikum közönyében. Akik szeretnek keseregni a múlton, azért, még nem kell, hogy kétségbeessenek. Az operett, ez a szerencsés és izes keveréke a vigopera és a bohókás játék elemeinek, mint szánpadi zsáner, örökéletü. A múlt század végén az angol táncmuzsíka pró balta női lábakkal pótolni a francia esprit-t és a bécsi Gemütlichkeit-et. Csak átmeneti divatot tudott teremteni. Fájdalom, közben a párisi operett elmalacosodott, a bécsi operett pedig eltrottlisodött. Offenbach utóda: Ivain csakúgy nem kapott épkézláb szövegkönyvet, mint Johann Strauss örököse: Kálmán Iliire. Az európai közönség először a librettótól fordult el és csak azután a zenétől. De vájjon egészen elfordult-e? Budapest lett a probléma próbaköve. Itt született meg az értelmes revü, igaz, hogy nem abban a nemzetközi formában, amely exportképessé teszi, de néhány ügyes kísérlet arra való, hogy meg lehet teremteni a kapcsolatot a cselekményes zenésjáték és a közt az újfajta revü közt, amelyben a próza vékony cérnaszála is csak azért van, hogy arra a zeueszámok színes lampionjait lehessen íelaggatui. De a cérnaszál silány anyagból készül és egyre szakadozik. Lengései inkább csak kilengések. Az operett egyensúlyi helyzetét két tényező fogja megteremteni: a jó librettó és a jó muzsika. Ezt persze könnyű mondani. De mit nevezünk jó librettónak és jó muzsikának? Azt-e, amely a publikumnak tetszik, vagy azt-e, amely a kritikai érzékű, a válogatott keveseknek Ízlése szerint való? Erre a fogós kérdésre az a --- még ismeretlen — operett adja majd meg a választ, amely egyformán tetszik a finnyás és müveit keveseknek még a kritíkátlan, ösztönök szerint igazodó tömegnek. Az operett várja a megváltóját. * A budapesti színházak csodálatosan éppen akkor rendezkedtek be nagyobb számban operettre, amikor lámpással kell keresni a „slágert". Esztendőkön át a Király-Szin ház volt egyetlen hajléka az operettnek és el kell ismernünk, hogy jelentős áldozatokat hozott válságos időkben. A Városi Színház a maga nagy méreteivel nem alkalmas a műfaj finomabb, művészibb termékeinek elő adására. Az idén az elegáns Fővárosi Operett színház határozta el, hogy nevéhez méltóan csak zenésdarabokat játszik. Az intim levegőjű Belvárosi Színház pedig felváltva ad prózát és operettet. Ezenkívül a MagyaT Színház sem mondott le egészen a zenés műfaj kultiválásáról, sőt énekes szubrettet is szerződtetett. Ebből a nagy felkészültségből látható, hogy az operett terén szó sincs lefegyverzésről, sőt a színpadi hatalmasságok a legna gyobb nyilvánosság előtt szerelik és hangszerelik a sikerágyukat. Elsőnek a Fővárosi Operettszinház állt ki a porondra. Paris egyik legmulatságosabb birbeu álló operettjét, a „Lulu"-t. mutatta be a múlt héten. Két fivér, akinek egyike Pa- rys-nak, másika Pares-nek nevezi magát, szerezte a muzsikát, Serge Veber jegyzi a szövegkönyvet. Szó sincs róla, hogy a darab úgynevezett meséjének elmondására vállalkozzunk, annál kevésbé tehetjük ezt, mert magyar átültetésben egészen más formát kapott a „Lulu". Az előadásban lánc-táncot kerget, alig néhány szó prózát kapunk s igy hiányzik a kontroll anyaga: nem tudjuk, mi van az eredetiben. Lehet, hogy egy kerek, vidám bohózat, lehet, hogy egy sima, kedves história. Stella Adorján alkalmasint a színház kívánságára szabta át a librettót, bőségesen megtűzdelve pesti kiszólásokkal, aktuális mókákkal, amelyek nem tévesztik el hatásukat, ha a földszinten kívül az emeleti helyeket is megszállja a lelkes publikum. Pom- oásan egészíti ki a fordító sikeres munkáját Harmath Imre speciális nótafájának vagy két tucat friss termése. A francia zeneszerzőknek, akik a jazz pattogó ritmusával sok helyt adósak maradtak, Tamássy Pál (Leitner Pál a polgári neve) sietett a segítségére négy temperamentumos számmal és a kitűnő Ábrahám Pál egy brilliánsan hangszerelt offenbachi Barcarola-változattal. A „Lulu" kivételes karéiért csinált volna az Operettszinház deszkáin, ha nem előzi meg a „Zenebona". A két zenés játék ugyanis égy kaptafára .készült s igazán csak a sorrenden múlt, hogy a Lulii-ból nem lesz százas széria. (A színházak vezetésében is van konzervativizmus, nemcsak a nagypolitikában, de ez a konzervativség egészen sajátságos: ma azt csinálja, ami tegnap tetszett és csak a balsikeren okulva vesz elő újat, de aztán megint beleesik a hibába, illetve az ismétlésbe.) Hogy mégis eljut a darab a tisztes középsiker állomásáig, ezt a gondos, pazar előadás és a főszereplők javára kell Írnunk. Medgyaszay Vilma utolérhetetlen előad ómiivészete szivárvány osan csillog két dalban; Fejes Teri a szabadszáju, szilaj, köny- nyelmü nőtipus szuverén képviselője a vígjátéki színpadon, ráadásul a groteszk tánc ördöngős megtestesítője. A férfiak közül Ka- bos Gyula és Sarkadi Aladár a kómükum bő- ségszarujával, Dénes György eleganciával, Radó Sándor és Szokolay Ol'i tánccal javították meg nem túlságosan kiadós szerepeiket. Szabolcs Ernő rendezése főleg a dekoratív hatásokban mutatkozott előnyösen. „Puszipajtás" cimet kapott a kereszbség- ben a „Girts friend" néven ismert londoni revü-operetl. A Király-Sziuház Zajon Istvánra, a „Marika" kitűnő szerzőjére bízta a darab átalakítását, és a fordító szerencsés megoldásokat talált, abban a tekintetben, hogy a két ének-, vagy tánc-szám közé ékelt prózai pihenőt, kellemessé tegye. A „Puszipajtás", noha revü-jellegű, közelebb áU a szabályosnak nevezett operetthez, mint a „Lulu". Egy amerikai orvostanhallgatónő baráti találkozásra megy, közben megismerkedik egy fiaital ügyvéddel, aki a. leány elvesztett rétiküljét megtalálja. De mid őt átnyújthatná neki, a vonat elrobog és a medika pénz nélkül, igazolványok nélkül Newyork embererdejébe csöppen. Hotdről- hotelre vándorolt, de sehol seon kap szobát. Végre egy kis telefonos-nő segítségév ed besurran egy előkelő szállónak abba az appar- temeutjába, amely nászutasok számára van fentartva. Énnek a lakosztálynak az ura éppen görbe éjszakát csinál és mindenki tudja a hotelben, hogy csak reggel jön haza. Az orvostanhalilgatónő itt helyezkedik el s ezzel az önbeszáldái&olássad adva van a bohózat számos fordulata és jóizü bonyodalma. Mondanunk sem kell, hogy egy házasságtörésnek vélt kalandhoz, amelybe egy házas férfi és egy fiatal leány kerül, azt az ügyvédet hívja a megcsaltnak vélt asszony, mint jogi tanácsadót, aki a medikába szerelmes. Közben egy nagy hotel életének keresztmetszetét láthatja a néző, továbbá vasúti pályaudvart, bárt, utcarészletet, sok tarka csoportképpel, felvonulással, sőt a nézőtéren bemutatott tánccal is, amelyben a közönség is részt vehet, ha kedve tartja. Ritkán hallottunk annyiszor felhangzani egészséges nevetést, mint a „Puszipajtás" előadásain. A kabaréirő Zágon István érdeme ez, mert elképzelni sem tudjuk, hogy re- vüben, pláne angol revüben ennyi kedves, karakterisztikus humor és szatíra akad. Á Király-Szinház, nem törődve azzal a kis fél- recsusza rálássál, amely Biller Irén szépen indult szubrettkarriérjének egyenes vonalát 1—2 szezon óta töréssel fenyegette, erre a tehetséges, bravúros színésznőre bízta az operett fiatal kómikaszerepét: a szálló telefonoskisasszonyát. Az első jeleneteknél megdöbbentünk, mert. a régi, agyonaffektált pri- madonnásk-odás csökevénye kisértett Biller játékában, főleg túlzottan élénk szemforgatásában és torzító szájrángatódzásában. De mikor megérezte, hogy elmarad a hatás, felülkerekedett benne a veleszületett kitűnő színész-ösztön és ettől a perctől kezdve nyílegyenesen száguldott a siker célkarikájába. Biller Irénnek szüksége volt erre a színpadi csatanyerésre, mert a budapesti közönség gyorsan avat primadonnát, de még hirtelenebből detronizál is. Most újra „nyeregben van" ez a talent.umos, ötletes művésznő s igazán csak rajta múlik, hogy meg tudja-e tartani azt a pozíciót, amelyet évekkel ezelőtt már kiküzdött magának. A „Puszipajtás" után egyelőre igy hangzik a verdikt: „azért mégis csak kitűnő a Biller". Ennek az „azért mégis csak“-nak el kell végleg maradnia. De ez — újra mondom — Billertől függ. Szerencsés bemutatkozója volt a darabban Dénes Oszkárnak, a színház uj szalon- komikusának. Noha orfeumból jött és az aláhúzott szavak, az úri jassztempó beidegzettje volt, ebben a más környezetben teljesen megállta helyét. Vidám, könnyed és közvetlen. Biller Irénnel előadott benzsó-paródiája kü- lönmulatság. A szintén újonnan szerződtetett Sziklai Józsefnek nem adott alkalmat a szerepe régi kiváló kvalitásai kifejtésére. Vaály Ilona meglepően jó volt, kivált prózában. A táncos elemet Orosz Vilma és Bársony Rózsi képviselték az ő viharos lábtechnikájukkal. Tihanyi Vilmos szindus rendezése csupa ötlet és invenció. „Puszipajtás" előreláthatóan jóidéig elszórakoztatja a pestieket és a magyar fővárosba rándulókat. Kafönureíí — 88 es Sasé írassa S LUCERNA ■j Uj szenzációs programmben Jép fel ^ -------------------------—| r- £«»e gcrguasfoer' | 15 perc Állandó kacagás 15 perc ■C 2 zenekar Belépődíj 5 íké A kSzöoség táncol © Ma, ho nap és szerdán * Ötórai tea — Éreznek-e a halak fájdalmat? Trierbő! jelentik: A trieri bíróságnak határozni kellett abban a fogas kérdésben, hogy éreznek-e a halak fájdalmat. Égy pici halárust ugyanis pénzt ’rságra Ítélt a rendőrség, mert élő halakat árusított. A rendőrség véleménye szerint élő halak árusítása, amennyiben a halakat nem tartják vízben kimeri ti az állatkínzás ténválladékát. A halkeresksdŐ a bírósághoz felebbezte meg a rendőrség Ítéletéi. A bíróság kimondotta, hogy régi szokásjog alapján a halkereskedőnek joga van élő halat árulni annál is inkább, mert a háziasszonyok szívesebben vásárolnak élő halat. Do kimond-'' az ítélet indokolása azt is, hogy halon nem lehet állatkínzást elkövetni, mert a hal nem érez fájdalmat. A bírói döntés tehát véget vet em’ hosszú tudományos vitának. 1. Előfizetőink figyelmébe! Tisztelettel értesítjük igen tisztelt Előfizetőinket, hegy a Jtféjpes M'éf szépSrod!aBi*ni Sáp előfizetési düjét a Prágai Magyar Hírlap ©BőflzeíésS összegétéi együtt Is kiacuökEvateiifnkhQs. Kérjük azonban a pfosi^m/bejiixeiési I'tefewni c Sféfses Mét eSőfizeté&l díjét* ...... ........................... lllllll III I — ..............."IMIIM—^ HH I
