Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-25 / 219. (1846.) szám

1928 szeptember 25, ked<L i TO^GAIr/viAGidAR-HIRIiAR ugyanis egy tengeri toatasítróla jelenetét játszottak meg s a hajó segítségért kérő drótnélküli táviróállomásán valódi villa- moi irammal operáltak. Ebből a kulisz- szagépböl pattant ki a gyújtó szikra és gyújtotta föl a függönyt. Az égő széksorok és a full aszta füst annyira el rémitették az embereket, hogy senki sem gondolt nyugodt menekülésre, hanem ha­nyatt-homlok taposta le táirsait. A tűz a szomszédos termekre is átterjedt. Pontos adatok még nem érkeztek, de a legújabb jelentések a* * áldozatok számát kétszázra becsülik. Madrid kórházaiban eddig 250 sebesültet vettek ápolás alá. de igen sok sebesült otthon fekszik. A színház ódon főépülete teljesen leégett. A Novedades a harmadik szinház Madridban, amely rövid idő alatt tüzikatasztrófa áldozata lett. Háromezer ember az ócska főépületben A Novedades szül ház Madrid legnép­szerűbb színháza volt s a katasztrófa idején körülbelül háromezer ember tartózkodott henne. A beléptijegyek ára igen alacsony, úgy hogy a közönség nagy része kisembe­rekből és gyermekekből, tipikus vasárnap délutáni színházlátogatókból toborzódott. Az előadott darab vidám operett volt. 4 férfiak késekkel vágtak utat az asszonyok és gyermekek között E^y szemtanú a kővetkezőképpen írja le a katasztrófát. A közönség legelőször azt vette észre, hogy a színpad függönye meg­gyulladt. Jellemző, hogy egyetlen spanyolországi színházban sincs vasfüggöny. Ha a Te-a.tr o de Novedades ben vasfüggöny lett volna, a katasztrófa semmiesetre sem ölthelőtt volna a tegnapihoz hasonló mérete­kei. így’ azonban a közönség körében pánik ütött ki, amelyet a teljes sötétség csak nö­velt. A rövidzárlat következtében támadt sötétséget, csak az egyre erősödő tűz fénye világította meg. Néhány perc alatt fuHasztő füst lepte el a nézőteret s teljesen elborí­totta a felső emeleteket. A földszint közönségét egy-két ember kivételével megmentették, de & karzat és az erkély látogatói nagyrészben a tűz martalékává váltak. Az öufentartási Ösz­tön még a férfiakat is el vakította s a menekültek tanúsága szerint néhány hrutális férfi kést rántott s jobbra-balra szurkaivá igyekezett utat vágni az asz- szonyok és a gyermekek tömegében. A gyöngébbeket a falhoz szorították, oly MIHNENAHA („KACAGÓ VÍZ*') RiGÉNV. irta: mii DRQOHBERG j (25) Amikor beléptem. Barna Mennydörgés temet füveivel és gyökerezve1! íoglalaitosiko- dott, felesége piedlg egy üstre vigyázott, amely a tűz fölött lógott. Leültem közelében egy ládára és mindéin kertelés nélkül rátér­tem a dologra. • — Megmondhatod, hol van Minmehaiha? Tudod, a hóviharban találtam reá és meg- gyégjátotbaim a k'ificamitottt lábát. Ahogy tegnap a tizdolláros csodálatom módon megoldotta a nyelvét és a második bankóra való várakozása révén elég kedve­ző fogadtatásban volt részem ma is, úgy most a fe'itett kérdés titán ismét valódi in­dián lett belőle, akinek a méltósága azt kí­vánja, hogy a kérdésekre rövtidebb vagy hosszabb hallgatás után válaszoljon. —- Nem tudom — mondta végül. — Az a meggyőződésem, hogy te ezt.j egészen pontosan tudod. Miért rejted e] a'j leányt? — Elment jelien tett© ki hosszabb szünet után. — Hova ment? — Nem tudom. •••- Te csodálatosan tudatlan vagy ma. El alkarod velem hitein', hogy itthagyta a falut és senkinek se mondta meg, hogy hová megy? • - Hál megmondta, hogy hova megy, amikor legutóbb megszökött? — Ezzel azt akarod mondani, hogy is­mét Hl okban távozott? • ügy hallottam, hogy veled egy bar* j lángban Is; íő/kodőlt. Talán annyi rá megtel­sz eh olt ;ióki. hogy Mmét viwsmiért « bar* , x. m ' • r ' . i ' '. 1 f 11 i (■ I erővel, hogy szinte odaragadtak. A lángoktól 1 í megvilágított sötétségien hallani lehetett a | haldoklók hörgését és a földre taposott asz- | szonyok és gjermokek sikoltozását. | Lovasaitok az égő színház előtt A menekülők a szerencsétlenség hírét néhány perc alatt széthordták a városba. Ugyanekkor a házak fölött már hatalmas lángosslop világított, úgy hogy a fővárosban csakhamar mindenki tudott a katasztrófáról. A legtávolabbi külvárosok lakói is előjöttek, hogy vagy lássák a tüzet, vagy kétségbeeset­ten keressék hozzátartozóikat az áldozatok között. A. rendőrség és a katonaság csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta visszaszorí­tani azokat az embereket, akik mindenáron a lángokba akartak rohanni, hogy megkeres­sék feleségeiket és gyermekeiket. Az első rendőrkordont a nyugtalan emberek elso­dorták s a hatóságok csak akkor lettek úrrá a helyzeten, amikor katonaság és lovasrend­őrség vonult a színház elé s a szó szoros ér­telmében vett lovas attakkal, kivont karddal szorította vissza a tömeget. A színház előtti lovasattaknak szintén több áldozata van. Az első halottak A tűzoltóság munkája közben beszakadt a színház teteje. A katonaság fényszórókat állított föl a színház előtti téren, hogy meg­könnyítse a munkát. A Teatro de Novedades szorosan ©gy házblokk köz-epébe van ékelve s a tűz terjedésétől való félelemben a szom­szédos házakat mind fa 'kellett üríteni, úgy hogy a környék utcáit a házakból elszállított bútorok eltotr faszolták és járhatatlanná tették­Az általános fejetlenséget és pánikot ez a körülmény is növelte. Éjjel három óra körül teherautókon elszállították a ír'' első holttesteket, Ekkor még csak har­minc-negyven halottra gondoltak, de reggelig kitűnt, hogy az áldozatok szá­ma jóval meghaladja a kétszázat. A hajnali óráikban a színház melletti kis té­ren az újságok munkatársai negyven bolttes­tet láttak, köztük hat asszonyt. A holtteste­ket barna katonai köpennyel terítették le. A színház egyetlen romhalmazzá vált, a fa­lak is leégtek, de a romok alól még a reg­geli' órákban is lángok törtek elő. Éjjel a fényszórók fényében fürdő égő színház borzalmas látványt nyújtott. Egy hordágy a másik ntán hagyta el a romokat s i a síró ég jajgató tömeg egymásután ismerte föl halottak. Hogy milyen szörnyű tusát folyhattak le a kigynlt színházban, arról a szörnyen megcsonkított holttestek is bizony­ságot tesznek. A ruhákat leszaggatták róluk s eltorzított arenkon borzasztó kifejezés ül. ! Legtöbbjük arca szénné égett A halottvivők szerint a színház még tele van holttestekkel. Sok holttest a fal mellett áll, anélkül, hogy valami tartaná vagy valamibe kapasz­kodnék. Az áldoztatok 'közül néhányam át­ölelve tartották egymást, vagy kétségbeesett Ungvár, szeptember 24. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Rusziriszkó már tizedik éve sínyli a kísérleti nyúl nem irigylendő szerepét, melyre a kormány politikája kény- szeri tette. Nem is olyan régen történt, amikor eb­ből a három zsupából álló „autonóm" terü­letből máről-holnapra n.agyzsupát kreáltak. Az ezzel járó közigazgatási átszervezés ered­ményezte, hogy az akták tízezrei egy-két éven át nem voltak rendezhetők és annál ke­vésbé el intézhetők. Ámde Ruszinszfcó messze van Prágától. Ezt az óriási rendetlenséget, amely gazdasági tekintetben is horribilis kárt okozott Ruszin szkőnak, nagyon szépen el lehetett leplezni. Jött aztán a közigazga­tási reform, amely ismét foliorgatta Ruszin- szkó közigazgatási hivatalát. A nagyzsupát ugyanis Munkácsról teherautókon hordták át Ungvárra, ahol az országos hivatallá előlép­tetett központ5 hivatalok egy részét egy félig kész, akkor még ál vány okkal körülvett palotában helyezték el. Ez a művelet azonban csak arra volt jó. hogy az alkormányzóból országos elnökké válto­zott Rozsypal. az egész kormány ámulatára azt jelent­hesse, miszerint a közigazgatási reform bevezetése és Ruszips?kó átszervezése úgyszólván páT nap alatt minden nehézség nélkül megtörtént A valóságban azonban egészen más képet mutat. Először is az országos hivatalnál egy- egv aktát heteket kitevő szorgos munka után sem lehet megtalálni. Másodszor az a félig kész épület nedves, egészségtelen és életve­szélyes. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a zsupai számvevősée tisztikara egyönte­tűen tiltakozott az ellen, hogy a hivatalt ebben az épületben helyezzék el. A tisztikar nemcsak önmagára hivatkozott, hanem az ügyes-bajos közönségre, amely testi egészségét veszítheti a félig kész lépcsőkön harci pózban haltak meg. A háborús jelene* lék látásához hozzászokott marokkói tisztek mondották, hogy ehhez hasonló jeleneteket és ehhez hasonlóan szétszaggatott holtteste­ket még soha életükben nem 'láttak. és folyosókon való járás közben. Az ilyetén való „átszervezés" napjaiban ugyanis állandóan félni lehetett attól, hogy egy-egy tégla, vagy gerenda valakit agyoniüi lévén a hivatalok az épülőfélben álló pénzügyigazgiaitósági palota harmadik emeletén. A tisztviselők tiltakozása azonban hiába* való veit. Rozsypal kegyetlenül végrehajtot­ta az „átszervezést", nem tőrvöd ve azzal, hogy olyan épületben helyeztette el a hivata- , lókat, a lakhatási engedély kiadása előtt, amelybe magánosoknak beköltözni tiltva volna. Amig tehát magánosokat szigorúan megbün­tetnének, ha ilyen félig kész házba beköltözz nének, addig az országos hivatalok egy ré­szét hatósági presszióval kényszeritették, hogy beköltözködjenek ebbe as életveszélyes épületbe. Rozsypal, mint országos elnök mindenért vál­lalta a felelősséget, csakhogy Prága előtt bril- lir ózhass ék. Az ő leik lisrner elét terheli tehát az a szerencsétlenség is, ami csütörtökön tör­tént, amikor ennek a* épületnek harmadik emeleté­ről az első emeletre zuhant a* egyik hi­vatalszolga felesége, akit életveszélyesen sebesült állapotban szállítottak be az ungvári közkórházba, ahol élet-halál kö­zött szenved. E szerencsétlenség azonban nem az első, mert nemrégen egy -ember, egy lépcsőfokom a lábát törte el. Mindezeket azonban szigorúan eltussol­ják, mert az országos elnök kérlelhetetlenül nagy ur, aki ellen felszisszenni sem mer ha­landó ember Ruszinszkóban. E szerencsétlenségből kifolyólag most társadalmi nto-n fogják követelni, hogy a hi­vatalok ebből a félig kiész házból, más, kész épületbe helyeztessenek át. Hogy léptette életbe Rozsypal „minden nehézség nélkiir a közigazgatási reformot Ruszinszkóban ? Félig kész házba helyezték el a hivatalokat, ahol életve­szélyes a tartózkodás - Egy szerencsétlenség tanulságai Félreérthetetlen gúny volit ezekben a szavakban, úgy hogy forrongásba hozta a véremet. — Ha te bizonyos vagy abban, hogy -is­mét megszökött — mondtam ni őst már vala­mivel éléseibe hangon —, úgy az a kérdés, miért szökött meg innen? — Kérdezd meg őt magát. — Ezt már megtettem s ő két okot is mondott. Arra akarjátok kényszeri lenn. hogy hagyja el keresztény hitét, azután pe­dig. hogy felesége legyen egy olyan ember­nek. aki gonosztevő és börtönbe vplió. • — Milyen jogon avatkozol éhbe a do­logba? — Neked az a szokásod, hogy minden kérdésre egy másik kérdéssel felelsz. En­gedd meg, hogy én is ugyanezt tegyem. Ha például azt látod, hogy egv embert megtá­madnak és megölnek, nem annak fogsz-e* ■segítségére, akit megtámadnak? S gon,dő­löd, a gyilkos, meg fogja tőled kérdezni, hogy mi közöd van neked a dologhoz? r- Senki swn akarja meggyilkolni M'm- ne babát. .,-r El akarjátok venni a hitét és az olyan leánynak, mint Minnehaba, ez nem sokkal kevesebb, mintha meggyilkolnák. — Ti nem vettétek ©1 az ő hitét? — Nem. mert mosteni hitét ő maga vá­lasztotta. Pillantása elárulta, hogy mit tart. kije­lentésemről. Hogy azonban elejét, vegyem mindem további vitatkozásaik. hevesen foly­tattam : — Most azonban nem erről van szó. Nem az a kérdés, hogy mi a mi vélemé­nyünk az ő bitéről. A döntő dolog az, hogy ő boldog az ő hitéiben és abban találja életé­nek célját és tartalma:. Miért akarjátok te­hát. kínozni és Ijeszteni aszal az ostoba .ki* sértettel, hogy az Istent ki időzzétek lwlöte ?, Figyelmeztettek, hagyjátok óbba a kínzást. amellyel arra akarjátok kényszeríteni, hogy telesége legyen annak a gonosztevő fickó­nak. Megva/nmaik az eszközeim arra, hogy a leányt megvédehnezaem ez ellen. — Tanácsolom, hogy a törzs többi tag­jainak ne beszélj erről — intett komolyan a varázsló. — Ti fehérek nem jól bántatok ve­| lünk é-s nem jó az ilyen dologról beszélni, habár egyelőire biztonságiban vagy ... addig mindenesetre, amig mint vendég itt élsz a körünkfbeu és nem étez vissza vendégszere- t elünkkel... Miért nem fogadta meg Minne- hnha apja a tanács ómat? Őyni igyekeztem attól, hogy iskolába küldje a leányát, mert tudtam, hogy mint keresztény fog onnan hazatérni, ö azonban n fehérek tudományá­ra akarta megtamittatni a leányát, mert úgy mondta, uj időik jöttek él és mi nem tudjuk, hogy a Nagy Szellemnek mi a terve vörös gyermekeivel. Úgy történt, ahogyan élőre megmondtam. Minnebaháből keresztlény lett. — És mégis iga rí sioux maradt — szól­tam közbe —, isioux, akinek jobbam a szivén fekszik törzsének a jövője, mint. annak a férfinak, akihez hozzá akarod adni. ~ Az. igazi sioux sohasem leltet keresz­tényi Miért akartok benőinket keresztény- nyé termi? Elvettétek az országunkat és most el akarjátok venni a Nagy Szellem Ive vetett hitünket is! Miért, igyekeztek nekünk olyasvalamit adni, ami nem kell? vteniki sémi kényszerít titeket olyas­valamire, amit nem akartok. . — Mininehahának az a vallása, amit ti katolilkiuimak nevezt ek ? —- kérd este most a varázsló. — Igpn. — Ő katolikus keresztény? — MH értesz egep? — Emlékszem- hogy a mull- évben itt járt egy fehér ember, .egy mellmdista pap, aki elmondta nekem, hogy a keresztények­nek nem egyforma a hitük. Azt állította, hogy a me-thodista vallás az igazi. És Miun©- haha viszont azt állítja, hogy az ő vallása az igazi. — Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy a saját vallását tartsa az igazinak — mondtam kissé bizonytalanul —, mert úgy láttam, az a szándéka, hogy a vitának ké­nyes fordulatot adjon. Amennyiben ez volt a szándéka, ebben most megzavarta az asszony, aki két csésze teát tett elénk. Olyan figyelem volt ez, ami­nél tegnap nem tapasztaltam. — Igyál — biztatott. Barna Mennydör­gés —, hideg van és jó lesz egy csésze tea. De várj, van még egy kis mézem, amelyet nyáron gyűjtöttem. Felállt, hogy a mézet behozza. A vendégszeretetnek ez a váratlan jele, egybevetve Barna Mennydörgésnek a „rossz orvossá gokról" tegnap tartott előadásával, elővigyázatosságra intett. Emellett, mintha a csészéket úgy helyezték volna elénk, hogy én éppen az egyikhez, a kiválasztott­hoz nyúljak. Ezért okosnak tartottam, hogy abban a pillanatban, amint Barna Menny­dörgés hátat fordított nekem, kicseréljem a csészéket. Hogyha erre az elővigyázatra nem volt szükség, akkor a cserének nem is volt semmi jelentősége. Ha azonban Barna Mennydörgés valamilyen merényletet terve­zett elleneim, ám essen vissza ez őreá. A cserét észre ?e véve, a varázsló visz- szalért a mézzel és jókora adagot, bekevert a teába. Még továbbra is óvatos voltaim és meg­vártam, hogy ő igyék először. Csak azután követtem példáját. Az ízben nem találtam semmi gyanúsat. Egyszerű vad szőlőt©.'! volt j s a?, öreg urat bizonyára igazságtalanul gya­nú silót tóm meg- Körülményeim között izopt bao mindig okosabb volt a feleslegesen sok óvatosság, rrflnt a kevés. - ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom