Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-21 / 216. (1843.) szám

I

'PRAGAW »UAG^ARH1RUA£

1928 aaoptemira 21, péntek.

V

faaffitak vokua. de tenrniésze'tJeeen kéteaarafteai tóg, (ha

mMflitt sakált tfegyvetiávtei verntek rtsazia. A |mla/i, kjdo- eMlirtia ©tfltemziék álé %y tótit, atmátocr iktotnmiálnjyotn vadít: a tooirjrámydglápeít numd'ig csengő etnó csupán,

aimfi fioT-tiafeeim válWiiftté be pengő éírwoé!

Az agimbüroNratizált biztosítás

A ffloöiálfis bJettosilfás óriási öasűeigiákiet «mé6Bft tel a Máig!}- torheik©t jiéilieaut he egész köegia^sáig Gzr'mipointfijéW.

Esek a t.crtirk asooibaai a* előttünk fekvő javaslat sioeffáml: semmiíéle arányban májK-scoaek azokkal kx esetleges előnyökkel, amelyeket 4 nram- tra.rtáreaéailem belőlük élve*,

iA bürokrácia ulíwfizitiőj^bem ugyiaujiis divása az a

humám/UB szeleim. ennely az ifilvem ífeanvénylt kell, hogy áteseta! Mi ágiéinál? nnedellíbe vágynánk a «zio- oiálüs IbdizfosDíiásmak todij.uk s káváinkaik ás? aaii, (hogy a umtotkásőág ihasson évttzediekig tartó niiegfesziiltieiit mtumMija ritám éOiöte aflfcomyám .elrvezze szerigaTIrnántaik gyümtöDlcsetiiU Ellenie vagtyiuoiik aaonibajn. anaiiaik a meoudlSTjemieik, aamdiy náíltunik a saodiipié toiizfto^ilíiái^batn meígfhoaiORodoiif.

ElJene rogyunk annak, hogy a s®ncdális birto- sitáfi admiuiertpáeiója elnyelje azoknak az fos- szegeknek igen tekintélyes részét, amelyet az adófizető polgárok ezen a einren befizetnek. iRlílietrue rogyunk arain® k, 'hogy a íMEoíCJíiáflIiis fjfetosiMis önve alattit óliyéra óriási ttsriMstelőá Jflair ezówáita te- neimiteeraetk ■ swioiféikiaráíkteüi.« ©Illem© rogytunk áramaik, hogy ezt iái* toftézmiérayt' a OjJüJlötnlröaő öselh (páratok a imagiuk foioámófllagiOB raautaáraiak, eszközévé., akarják ki©p itteni, begy remjdteMtórziemielk atzoík d&eOteittt a íh»r- rüMiis összegiek feffleftft, aaneítyidc offft a Ifiefflmiefllők és a amiraMeság kosg^iániMéái^aíl! feaszetótlmoaódliiak. Srző- ffilteuk rágyamiiig névé® a jgyemntókieit: a miaigty odkesz- ibeötneQ: aaaa,etaeit!t.- ibötíóilisiágl ifeásgyaiBásoik' éti egyezkedési femételtoiásdífe:'« fpodlgiM &otrmiáib>ybtcaJötóiió és a BzaoMliistta ©Itemaélk köBölit nieím akörüli ifomogfbaik, hogy liog.vjin i]letoetta& a <to0gow3k itföanie|g|éin segtiteinfL A aioe’iell'áiiak 0*001 ponrtljalr, antólyeik iMára imorasá- myi 'javuMs't mtotelfoaík, ndm képerték vita tárgyát,

»■ isaaciailtWa'- ©fenétek ilttl niem hairvoit még ittöbb sliöayétrte 5.

A legforróbb diezkupfizió tái-gyút a novellának azon pontjai képezték, jmelyek a szociális hiz- tositás révén befolyó haialmas összegek felett való felügyeletre és rnidelkezési jogra vonatkoznak. ,

Az e'd'd'ig énv.ényben UiéyS törvény éfetinehiiivásávall a jeíienileg idtieaiizékben Oiéá'ő szooiikUiBttáík Mvai'koid- fek, mi sean •teomiésBeitieselbíb, 'hogj. a"eBooM'liiis Ibá®- trtsáítiás • áaitéaméuyeiiniél a veszető poziiaifökba a-sa(jáH '-láőiibétteüBaat helyaaták el. VáSlozt'dk a* Mő^: á sao* 'aitalüitglta eáisa^zeítii ceeGi memsetli kpailiiicíóis konmányt pöígórii sznims’seüiii csdű-néme.t-ssffllöváJk kötafflildtőts kormány váHtoltta fék mi eem 'iieranésaeitietga'bb Itetliái, mri-ttit Ibiogy inroat a jeiltörubeigji konmánjypáoitoík saijált itiagjiaíik iszáimára iaüíatijj'ák eeeke/t a vezeltiő poszdwi'ókialt hiztosittpinti. Ez vofltt itieMt a legBBesnfveid'&lyieisefbbieia ükJötnüíilínaanoolft poni: ikli fiöJiözae te a tonrilbíflis jöve- ctelmje'ket, a pölgjátrii ikoaimátnyíkiaaöliioiiiő tegíjal, vagy pedig a sz-ocíaűi'eiíálk? A ff&rvézy lén,iyK5gie, a fhiumjá- rns eoékliem, a rfolgmó mtuTiOcáispág járva, r fieoroidJők:

Oénes

előfizetési dija Praha 11,, Panská 12. sz. HL emelet címre küldendő-tigéfnyeíirnék ikieíliéigtilttee a .kontóért vádló étdtáós kösatte- teimlbetn teljtéseni elwEMnadt.

A háztartási alkalmazottak biztosítása

A beezédiem etején jdasetöt ökokból tebetieitiem- aég m diakoisiik fekvő jatvask-bród imiinxbeai résaleJtoe Mbesröexló krimemisbő itoiüüiikátt gyatkanolaui, aimiLént (tb

csaik (njáthtáiniy ponltiját akanosm íklitemieM. A fliegfantto- aaíbtbnjak itairltain a jarvaslaitaiaik ntegyiédiiik i9Zalkaiseiáit, amueíy részben kúegéaaitL réseiben pediig anódloBiltija a® eididliíg éan'ónyben. dtejvi 'tönvó.xiytne'k azon remdlel- ikeoéseült,, amelyetk a bMoetífltáisi Iköbeteaéttteég állói Mvefttt fizem-ély-ekre voniaikoznak. Az emedeili Ikor- mányyiamaBiliait érftjelmében (kíi lőttek vtoónia véve a bitzíbosi'tási köbeteietoaétg 01M a IháiZi imtujnkágok 'és a ssBefzőnimunkásoOí, az éliStítítink (Peíkrvő imiódtotsiiaUt javasltait .érteflimében azanbain .ecaek a személyek is bifztioeiibásra kötieflieeieltlteik. A közvéllennény smiáir trtég- óia ájgsazisá'gfiiallaininiaik érzi azt, hogy a káziainliási ai- Omilmiaizotlliajk uiián is bél szoaiéJllis biztoisittási iHeité- bekét fiizelmá. Igaiaságtialliaiimab ésraá teát nem aizónt, tmiiinillba raem ismémé eűs, Ihogy a Mzifiartósi aiükailr mazolíltiaikniat is ijgyatnolyam igényied vamnak, miilntt péktónil laz íiiparti imunkásságmak vagy a mezőgazdaságii ntonkáBokmatk, die ligazisiáigtallaminiak 'érzi azért, m'eirt a mii viszonyiailnlk közöltlt a MZtlairtíási aiükailma- zolfttaik, ialk'illc tegmagyioíbb résziben nők, hlaimarosam .más éleitlhl'váltóst talátoaik: férjhez tmierűnek s az az összeg, ameOljieit érftlük gazdátjiuík s önmagruk ífitoetttek, az odidligii. törvény érttedlmiéíbem ibeflljteoen elvesz elit száimukra. A mórt UiátrigyailiáB alaltt tevő novella számol e toözvédiemémynek ezzel az áflltihllámoe hiamgiulla- 'tóivail, Bimlikor azoknak a íháztartiárt aillklaOimiaaoitltialkr nak, akik annak fodyttóm Otéipbek Ibi a szoaiáiltís bizíio- eiltlásbőíl m'ertt fiérjíhiee oniealtek, 'kiíh'ázartiási eegéllylt, kvázi .némiinamü hozományt ibiiztiosiilt. A ttörvéaiy nyújtotta segély azonban osiak ligien bevés 'esettben áll aranyban azokkall ®z összeigietkike'l, amielyeiket a hóizlta.rtási alkatlimiazoitlt és miuinba0!dió|jta lizeltltlek. Máenészen viszonlt 'amáiniytba bainruil aillacsomjy ez a se- géS^Összeg azobbam az esetekben, amikor a háztiar- ifiási aillkaimiaiziatt hosszabb didiéiig: ihánoim-niégy eaz- 'ten'dieig, eselieg miég Itlovtá'bb áltetit szodgáilaltlban. A norveKn élidtfbelépitieibése uít'án azonban még mdindlig fenn fog állatni, az iaz dgazságrtó.llanság ás, hogy mindazotc a házbairtási aíkalmazottailv. akik férjhezmenetelük előtt még nem voltak 150, illetőleg ICO hétig szolgálatban, semmiféle se- góhd nem kapnak s elvesztik teljesen azokat az összegeket, amelyeket ők maguk és onmn'kiii- adáiík fizöeiá'Hs hiztosiifásii illetiékek fejében zetitek.

Lehefteliamséghek fertőim azt, hogy egy szegény . eseitedilleiámy béréből hosszú hónapokig, csaknem bét 'eszl’en’d'éig ‘ fizessen .szacdálds tbizLosiMiBi tifiitefíé- Icekielt és iuegy ugyvanaranyi összegig)ed íjámlljion hozzá nto/ntkiaiadója ds, die hia ez a teány a hnsz-huszoniegy hónap ©leltével' bifilép a szolgádalilb ól' s (fiérjhez megy, BeonimiilféUle használt n© lássa « ibéfiaéMIl 'össze- gebnélft

A szezonmunkások illetéke

A növelik ugyancsak törölte az ©nededii toor- mányj aivaslaftnak azt az dnMzbediéaéít, almieilly saecnimft a 90 napnál nem hosszabb didiéig flogMkoztiaftötit BBe- zóniinunlbáisok nem fognak hiztoöiltástí. böttelezetiiöég alá esnd. Igen nagy hdibának tartóm, hogy a bteöttt>- aág az ©nedietd. bortmányi.jia'vaslialtiniak tí'dieivonaftlkozó nendielDcezésedlt törölte, merít ennek bővetbezméryie, hogy

a munkaadó * sseDÓnmunkások uéán is kötetes len a svocdálú bdatosátáad illetékeket mogfi- cetnf, anélkül aaonban, hogy ea » munkás boes- szabb ideig boraó volna, kapcsolva gazdaságá- hos.

De a imunkiáB sem tórttja hanznát atnnalk, hogy num- baadlója érbe ffizehségieikrt: tedfjefditsen, mtedt hiszen jód ttiudjuk, hogy 6 csak áltanietóeitölleg, tmriinriten évheo laJllig kébMrotn hét% áfH he wraMmafk, vagy padiig biBegilbőmiunikáismk a cséplőgéphez és hosszú esz- tendlőiknek kedd ©ItbeiWflk, aimdg ő ezt a várakozási időt, nunedy után a szooiáldts IbinttosilbássaH összetfüggiő ligényiellc ránézve 'eHőáilfiamiak, brtölttii, — íba egyáfllila- 3áíban he ibudlja föfflbemd, mert hritgaeo jgazolmi sem todja a miad rendsaeír tmoifipltt azt, hogy legyáUlbaMbatn mmnyti M<edg fizettte a szoeiiáflfils Wzbortlfáirt dlletbé- Oneíkeit..

Biztosítási pénz a jubileumi ünnepségekre

Ezek csak egyes biinagadottt réeraleiteb. die a iiminkálsság nagy tömeged Sa tÖíblbéilk©vó>rt>é hasonló helyzetben vannak.

Nemcsak a termelés, hanem maguk a munkái?- tömegek in .hihetetlen ös,szegeket adnak oda a

flBodáfis biztosi tán céljai m. naniiiből tulajdon- képpeni hasznuk nincsen. A szoedális biztosátás ennek folytán hatalmas összegeket kap minden ellenszolgáilitatás nélkül. Ezeket az összegeket elvonja a termelés szolgálatából, s — miirt a legutóbb is hallottuk — fényükért célokra has«- náiják fél.

Néhány (hétltel leaefllőilt járta he a Depókat aniniak a Mire, hogy a azocdláltils biZtoetíMS Diiőiiponttlja a eae- gjény dolgozók füértieibőí nem kövesebb, minit 85 aniitlQtiió ikaroniált aijánütolfit fed a juibifBeumd ünniepségek böffltjségieimiek feidiezésére. Ez Dieíhőt baillám nagyon eaép cseh hazaffeia gesatus, die semlmdiesötire sem egye«&- hetühíeüiő össze a ezocdiáUlis birtortttás MJézményénők humánus telladattlaiirval!

Pártom nevében a llegiádieselbben 'tdiliaikioczom az ellen, hogy a iszoieiiáflds IbfiEtorttliás cédöan’ira a itiáirsadia- DamJtiól dllvoult mdlHóbait kMöniböző paTádékira pazarolják, imieolt ezeknek az ösazi egeknek csak egyifftilten rendeítieítertlík tehet: segiftesni a saegióny dolgozón! D© nem ®z, hogy a a ösezebaílmiozoStt miíOlióbbód löelle (kézzel ünnetpségebne szórják a .pénzlt, s nem az a renldöilefiéeliik., hogy hiaitiaillmfart hiimfedinioíkii bairt tairlteamk fed bedőlte!

A kisebbségek mellőzése

Azt monJd'oitUlaim az imént, hogj- nagy Ihiilvaifcal- noiM appairáitofít tertiamak fenn a sbocMUiíb bdntiosiitós mdíllltóa aitepjából. A szocdúliiS birtiósitó központi án- 'tézeíiiémjek hivafeiliDOÍbi karában azonban még Dic- genes (Mmpájátvall ds

hiába keresnénk magyar tisztviselőt, vagy magyar alkalmazottat.

Ez az .intézmény ds ha maradit azokhoz az .©Iveikhez, ■—imlitnlt azt már bessódeto ©toj.áa.,ds - ériinttelffiem — aimtelyek az állaim bonmányzásáibaa. és köeigazg®- itóigáíbam dls érrvénysaUIlíQie& 9 tnsrtán csak szobait ail- kwiiniflwaa a szjocíbíMb biBlxusiitás dgöBgwitáBánád is, aMk a mándteníkoui ikormánypéirtíoílmak k©dviese»k, vagy Ifegatelbbfe « paftenttiinoraoit oseth ©lenz'ékhez tartoznak.

MtoJttbogy ez a javaslai egy bettteg bomprotmiijgz- senummak toeragytermekie s a moslfeni formájában Sincsen kenőképpen ©Diőkésziltve, mfimttihogy továbbá a BZöcfiáHHs bitzítosilás nníterménye r nálunk megho- noBodótit formájában nem nyújt gainancriáit (arra

nézve, hogy'a terumefltésÖŐi és a muDkáBosbitáilyttóll eü- voott hnralibilllis összegek renKtettettesük igtatii oéffljefr- m fonddtbtRSBanak, azt ez etenk teerjeSztbetöt fioamiá(já- ban ed nem fogadhatom, annál k©vért>é, tmSível, minit egy eHennökd párttaak a tagja, a ffiegméttyebb bitaall- mtattíitanBággaJl viaeflltetem ez dmánit a (konmátoy Énánb, ametBy <ealt a javaslötoit beterjiesEltieíltte.

A további vita

Zajicek német keresztényszocialista ké(p* viselő rámutat arra, hogy a kormányt a szociális biztosítás módosításában három elv Vezérelte és pedig olcsóbbá tenni, megjavítani és a politikától mentesíteni a szociális biztosítást. A szónok ezután részletesen foglalkozik a javaslat egyes paragrafusaival. Gyakran összetűzésbe kerül a német szociáldemokratákkal. Beszéde közben Krumpe német keresztényszocialista Wünsah kommunista képviselő felé kiált valamit, mire a kommunista képviselő marhának, tolvajnak és gazembernek nevezi KrumpéU

Lurschka, a német keresztényszocialista klub elnöke az elnöklő Szlavicsek alelnöíkhöz siet, mire az elnök rendreutasitja Wünschöt in- parlamentáris kifejezései miatt.

Felszólaltak még Cservinka cseh nemzeti szocialista, Kudelka csehszlovák szociáldemokrata, Burián kommunista képviselő, ezután a magyar nemzeti párt részéről Koczor Gyula képviselő beszélt,

akinek nagyhatású beszédét lapunk holnapi számában teljes terjedelmében fogjuk közölni. A vita utolsó szónoka Csűrik képviselő volt, amellyel a mai vita végétért. Holnap reggel kilenc órakor folybatják a szociális biztosítás módosításának a vitáját.

Dérer interpellációja

Prága, szeptember 20. A képviselőház mai ülésén kiosztották Dérer Iván szociáldemokrata kéviselő és társainak sürgős interpellációját, amely a Rothermere-akciőra vonatkozik. Az interpellációban Dérer . többek között megállapítja, hogy lord Rothermere a közismert publicista munkatársa, sir Róbert Donald néhány hét előtt Angliában egy 388 oldal terjedelmű nagy könyvet adott ki „The tragedy of Trianon" cimnsél A könyv előszavát maga Rothermere lord irta. Donald ebben a könyvbe. 1 azt igyekszik bebizonyítani, hogy a trianoni béke rosszabb helyzetet idézett elő Középeurőpában, a szlovákok el vannak nyomva, sajtójukat cenzúrázzák, a szlovák ée magyar városokat csehesitik, a magyar földbirtokokat forradalmi földreformmal kisajátították és elkónfiskálták, a cseh kolonisták vandalizmust visznek végbe, Kuszinszkót a csehek brutalízál- ják, a szlovákok csalódtak a esettekben és mindebből azt a következtetést vonja le a könyv szerzője, hogy a trianoni békeszerződést revidiálni kell, még pedig a budapesti kívánságok szerint. A könyv tele van különböző agitációs illusztrációkkal, amelyeket a magyar irredenta propaganda bocsátott rendelkezésre, azonkívül közölve van egy fénykép is, amellyel jelzi, hogy milyen módon kellene a határokat megváltoztatni. Pozsony,

mmm&vuk

(„KACAGÓ VÍZ")

nmim.inas ml mmuBm®

(22)

Nemi tartottairn oélsa^rümeik, hogy ©Iárútijaim jöveítefíteim igari okát. Az a anes© sóim Iá tűzött ■taináösO'SJi'ak, hogy leiért ©m az újaimról és véletlenül kerültem Idie, mert Esés Airc bizonyára gondoskodik .majd arról, hogy senki se Irigy,jen a véletlenben. Kétségtelenül itndta, hogy Min néha ha visszatért s bizo- ínyoe, hogy jöveteleimet kapósoilatba hoizza ezzel. Egy olyan oikkial tehát, amelynek ve- üószerüsége csupán rövid időre szói, csak gyanússá válhattam volna.

Ezért azt mondtam nékik, hogy Dead Body és mások annyit beszélitek nekem a varázslójuk tudományáról, hogy mint fehér varázsló végre látni akartam, mert hátha tanulhatok tőle valamit. Ez legalább nem volt valótlan, ha nem is a teljes valóság volt és bízónyára tetszett nekik. hogy törzsük egyik tagjának ilyen messzire terjedt a híre.

Már jó későre járt 0 délellőtt, amikor az utolsó látogató is eltávozott. Valamennyinek megígértem, hogy visszaadom a sátrában a látogatást, már csak azért is, hogy a Mimne- haha sátrába tervezett látogatásom ne legyen .nagyon feltűnő.

— Vájjon hallott-e már róla Mi nnehahn, hogy itt vagyok a faluban?

Minden esetre, mert bizonyos volt, hogy az érdekes újság — a fehér varázsló megérkezése — sátorról-sátorra szállt már s mindenütt beszéd tárgya volt.

Türelmetlenül vártaim, hogy a leányt láthassam, mert egész vi»eOkedéseimnek 'ée a faluban idiozésemnek ő hozzá kellett, allkial- mazkodnia. Az öreg indián asszony leírta nékem a sátor helyét, de joíbbraiak ,-tartottiann, ha előbb • néhány más látottba látogatok el.

Miután a szokásos ,balló“-val bejelentettem magaimat, minden további ceremónia nélkül felemelteim a bejárat takaróját és beléptem.

■ Tágas és Mtüniően tisztán tartott sátor volt, amelyet 0 gyöngymunfcák és más díszítések tömege sokkal kellemes ebbé tett az ed'd'ig látott sátoroknál.

Arra azonban hiába szánnitottaim, hogy7 Minneihahát itt találom. Csalódtam várakozásomban.

A kiélt fekvőhely egyikéin fcözépko rn indián asszony guggolt. Negyven éves lehetett jó.alakja volt, meglehetősen értelmes arccal, amelyre nem igen illett a néhány ferdlén festett sárga sáv. Vörös ruha volt rajta, melyet széles, fekete esik szegélyezett. A mellét s váfiait tarkán babos (kendő födte, a lábain pedig gyöngyökkel kivarrt házi mo- kasszinlt viselt. Hosszú, fekete haja a középen el volt választva s két szép fonatban lógott a vállára.

Felpillantott, amikor beléptem, de a meglepetésnek semmiféle jelét sem láttáim az arcán.

— Hol van a leányod? — kérdeztem az első üdvözlés után.

.Tó ideáig eltartott, amíg válaszolt.

— Nincs itt — mondta azután, és újabb szünet után ismét hozzátette: — Mit akainsz tőle?

— Én vagyok a fehér varázsló, aki meggyógyítottam a lábát.

Úgy látszott, hogy ez nem elég felvilágosítás. mert nem indította válaszra.

— Hol van Minnehaha? kérdeztem ismét.

— Elment.

— A faluban van? — kérdeztem meglepetten.

— Nincs.

— De én úgy hallottam, hogy itt van.

— Kitől hallottad?

Nem tartottam célszerűinek, hogy ezt eJáiruljaim neki, mert már világos volt előttem, hogy itt nem számíthatok barátságos fogadtatásra. Nyilvánvalóan utasításra- járt el, amelynek forrását neon volt nehéz kitalálni.

— Hallottam, hogy tegnap itt volt — feleltem.

— Tegnap? Persze, De azt nem hallót- tad, hogy ma is itthon volt. Vagy ezt is hallottad?

Most egyszerre angolul kezdett 'beszélni, mintha a saját nyelvének használata olyan bizalmasság lenne, amelyre nem hajlandó érdemesíteni engem.

— Hol van tehát, ha tegnap miég itt volt? — kérdeztem ugyancsak angolul.

— Nem tudom ... Miért jöttél ide?

— Látni akartam, hogy van.

— Jól van ... Most azután elmehetsz.

Éles gúny csengett a szavaiból, de ez

nem ijesztett el.

/ —r Ilyen gyorsan nem készülisz el velem — felelteim. — Nemcsak Minmeíhaha lábáról van szó. Mesélt ő nekem egyebeikről is. Úgy látszik, védőre van szüksége, mert az anyja nem oltalmazza meg. . •

— Hogy gondolod ezt ?

— Úgy gondolom — felelteim végül is

türelmetlenül —, hogy arra akarjátok kényszeríteni, hogy olyan ember felesége legyein, aki nem kell neki: olyan emberé, aki csak

szégyent hoz a siouxttörzsr©. mert legközelebb börtönben fog ülni.

. Most mégis csak vesztett valamit sztoikus nyugalmából, az aeszony.

— Minnehaha a te lányod? — kérdezte éles hangon.

— Nem.

— Vagy talán sioux vágj7?

— Igazán nem.

— Akkor legjobb, ha viaszaim égy oda, ! ahonnan jöttél, A sioux nem keveredik a f<v j kérek dolgába, a fehér se törődjék a sioux | dolgával.

Ezzel felállt és a vállait vonogattva főzőedényeivel kezdett foglalatoskodni, félre nem érthető módon jelezve, hogy a társalgást befejezte.

Hiábavalónak láttam a vitte folytatását. Minden további meg jegy-zés nélkül otthagytam az asszonyt. Noha nem tudtam, mit fog ezután tenni, visszatértem a sátorba, amelyben olyan szives vendéglátásra találtam.

Misszióm eredményéről értesítettem az öreg indián asszonyt, akit a fiú védelmiében tanúsított kis jőndulatom láthatólag őszinte barátommá tett, amit még fokozott Minnehaha iránti rpíkonszenve és Barna Mennydörgéssel szemben érzett ellenszenve is. Meglepődött és csupán ennyit mondott:

— Barna Mennydörgés tette.

Ez megerő'si tette saját nézetemet is. Hogy Min-nehaha azért tűnt el, mert érkezésemről hallott és ki akart kerülni, nem tudtam elhinni. Milyen odra lett volna erre?

— Mi a véleményed ? — kérdeztem. — Hova vihették a leányt? Vagy azt hiszed, hogy a faluban van?

— Nem tudom — volt a megfontolt válasz.

Ezzel egy pillantást vetett a fiúra, aki kurta fejből irtással felelt. Ebéd után, melyben a sült halnak volt ismét főszerepei, a fiú kisurrant a sátorból.

Még nem tért riissza, amikor nemsokára elhagytam a sátrat, hogy Ígéretemhez, képest meglátogassam Barna Mennydörgést.

Pompás, tiszta volt a téli nap, amikor a varázsló sátra felé indultam, végig lépkedve a megfagyott havon, amely szinte csengett a lábaim alatt. A hótakaró csillogott az aranyos napfényben és a sátor, meg a mögötte álló nagy épület — amelyet eddig nem láttam s bizonyára a törzs gyülckicző helye volt — csodálatos szinü. kék árnyat vetett a hóra.

(Folytatjuk.),