Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-20 / 215. (1842.) szám
1988 ggepiembar 20, csütörtök. Jathasacm s a kormány maga is nagy összegekkel támogatja ezt az akciót. 1 Mi még nagyon messze állunk attól, hogy a kormány tegye olcsóra és könnyűvé a mező- : gazdasági hitelszerzést, ellenkezőleg, nálunk napról-napra nehezebbé válik ennek a kérdésnek a megoldása, mert a kormány főtörckvé- se: a pénzt minden lehctó módon elvonni s a központosított intézetekben felhalmozni Egy igen jelentős hitelforma, az ingó jelzálogkölcsön, mely a mi viszonyaink között óriási jelentőségű megkönnyebbülést hozna gazdáinknak, még ma sincs itt rendezve törvénnyel, noha a legtöbb európai állam már régen bevezette azt. A szociális központ szocializál Nem nézhetünk aggodalom nélkül a jövőbe, ha arra gondolunk, hogy azok az óriási összegeik, amelyeket a szociális biztosítás a közgazdasági élettől elvon és központokban halmozza fel őket, egykor nagy pénzhiányt fognak okozni és hogy az a hatalmas pénzügyi erő, mely a szociális biztosítás központjában lesz felhalmozva, egykor majd mindarra kinyújtja a karmait, ahol valami még megszerezhető lesz. A központ a saját pénzét fogja majd elhelyezni minden ipari és gazdasági vállalkozásba, mezőgazdaságba, bányákba, gyárakba, ásványvízforrásokba, fürdőkbe, egy szóval mindenhová, ami csak megszerezhető s lassan - kint keresztiilviszi mindezeknek az üzemeknek az evolúciós utón való szocializálását. Ez az igazi oka a központosításnak! Az esetleg felállított; fiókok vagy expoziturák csupán jog- nélküli xnellékhelyeket képviselnek. Szocializálás és a kisebbségek Ez a hatalmas szocializálási mü mindenek előtt és első sorban nemaetileg fog hatni, mégpedig a nemzeti kisebbségek számlájára és terhére. Ezt eddig, a múltban is igen sok tekintetben éreztük, ma is érezzük s még erősebben fogjuk érezni a jövőben. A jelszó ez: be kell hatolni mindenüvé, mindazokba az intézményekbe, gazdasági vállalkozásokba, amelyek még ma is a kisebbségek kezén vannak. Ennek a célnak az érdekében minden eszköz jő 8 ha ezek az eszközök kevésnek bizonyulnának, úgy törvények készülnek eme cél elérése érdekében. Sajnos, hogy minderre a soknál is több példát tadnánk felmutatni; a földreform végrehajtása, a vasutak átvétele, s a kisebbség kezén veit és levő egyéb intézmények kezelése. Itt főképpen ama kevésszámú pénzintézetünkre kell rámutatnom, amelyek Szlovenszkón még ma is a kisebbségek kezében vannak. 1918-ban Szlovenszkón és Ruszinszkőban összesen 279 pénzintézet volt, melyek javarésze részvénytársaság formájában működött. Ezek köziül 228 intézet volt Szlovenszkón, mégpedig 148 magyar és német kézben, 33 pedig a szlovákok kezében s 47 kisebb intézet, amelyek javarésze valamely családi vagy más pénzcsoporthoz tartozott s ezek közül Ruszin- szkóra 31 jutott. A 148 magyar vagy német intézet közül 58 kénytelen volt szlovák vagy cseh pénzintézetbe állítólag „önként" beolvadni, 19 pedig a meglevő erős német és magyar pénzintézethez csatlakozott. Ez az „önkéntes" csatlakozás úgy festett, hogy miután a pénzintézet az államfordulat utáni pénzügyi politika következtében a törzsvagyonát elvesztette, a kormány az uj részvények kibocsátását nem engedélyezte. De meg a hitelintézetté való alakulást sem engedte meg a kormány. A hátralevő 96 intézet közül 24-nek meg lett tiltva a takarékbetétek gyűjtése, úgy, hogy ezek is rákényszeritettak a szlovák vagy cseh bankokkal való fúzióra. A kisebbségi pénzintézetek be- tétvesztesége megszámlálhatatlan milliót tesz ki, mely veszteségek kizárólag a háború utáni politika terhére Írandók. Csupán a hadikölcsönből eredő veszteségek messze felülmúlják a másíél- milliárddot, amiből a magyar és német bankokra legalább 300 millió esik. A magyar és német pénzintézetek mostoha sorsa A szanálási alapból, amelybe a pénzintézetek jelentős összegeket fizettek be, a magyar és német pénzintézetekre alig morzsányi jutott. A szanálási alap mintegy 200 milliót osztott ki a bankoknak, ennek u összegnek azonban alig a másfél százaléka jutott a magyar és német pénzintézetekre, noha éppen ezeknek voltak a legnagyobb ludikölcsön és valuta- veszteségeik. A legnagyobb igazságtalanság azonban azzal és akkor történt, amikor a szlovák pénzintézetek a szanálási akció befejezése után is hatalmas összegeket kaptak pótlólag s ilymódon a magyar és német pénzintézetek teljes harminc-negyven százalékos megrövidülést szenvedtek; a magyar vagy német bank azonban ezt a morzsányi segélyt is csak abban az esetben kapta, ha szlovák vagy cseh intézettel fuzionált. Igazán érdekes volna egy pillantást vetni a szanálási alap elosztási jegyzékébe. A kisebbségek pénzintézetei ellen folytatott eme manővereknél egyáltalán nem játszik szerepet a közgazdasági érdek, hanem egyedül és kizárólag az elnemzetietlenités politikája A hatóságok egyik érve a magyar és német pénzintézetekkel szemben az volt, hogy nagyon sok a bank s igy sok bank leépítendő. Hogy ez az érv mennyire helytálló, annak rikító példáját látjuk Érsekujvárott, ahol a háború előtt két pénzintézet volt, ma ugyanott 10 van. Egyenesen sértő és lázitó az a mód, amellyel a még magyar vagy német kézen levő néhány pénzintézet kezeltetik, annak ellenéne, hogy ezek az alapvagyonuknak legalább a 80 százalékát különböző dézsmák, s adók és egyéb közszolgáltatások címén az államnak beszolgáltatták. A nemzetiségi intézetek elleni eljárás azonban tovább folyik, noha a bankok ma a revizni jednota nevű, az 1924/239. sz. törvénnyel állítólag autonómnak alkotott, a valójában a pénzügyminisztérium gyámsága alatt álló tanácsadó testület ellenőrzése alá vannak vetve, amely az ellenőrzést a legaprőlékosabb részletekig hajtja végre. Érdekes, hogy eme revizni jednota elnökei a nagybankok igazgatóiból toborzódnak s ilymódon a nagybankok abba a helyzetbe jutottak, hogy az igazgatójuk által ellenőrzött pénzintézet ütőerét állandóan a kezükben tartják, annak ellenére, hogy a bankok igazgatóságában ott ül a kormány által kinevezett biztos és annak ellenére, hogy a pénzintézetek a betétek nyolc százalékát két és fél százalékra kötelesek elhelyezni állami pénzintézetnél mobilitásuk és fizetőképességük megőrzése érdekében s annak ellenére végül, hogy ezek a kisebbségi intézetek a legnagyobb gondossággal őrködnek a törvények és rendeletek betartásán, amiért a revizni jedne- tától olcsó dicséret is kijár, mégis állandóén mostoha bánásmódban részesülnek. Mimdteaeik danám (továbbra, sem szabod tefltfogjad- ntok betötkónit nyűilváooa pénzekét, sőt öílentoetső- üJeg, minden közpénz eflonegy azxxkML Egyes jámáM főnökök köfrCieveűlekert ds bocsátottak iki a köasé- gekhiee, tumelyeklkieíi megtanítják eat\ hogy a község magjyar vagy német dn/ténettödl MiyazBe ed a pénzéit a miegparanntol^ák, hogy csakis cseh vagy saflto- vák imbéoeftaéá beiiyeaaák ed eaSL Sőt ma már ott itatntmmik', hogy a kisebbségi kéziben tevő pézántéaseAnek a garancia levelét sem fogadják el óvadékul u állami szállításoknál, moha aa ellenőrzési jednota a legjobb referenciákkal szolgált is az illető bankról s hitelképességéről. A (Degiuitöhibá időben köveffikoaett be az a váltoaáJB, hogy a ssoűlvók pénHtnitéizertieik ssövefteégiéíbe lépő pémziinfíiémet tmiegíteaipja biz engiefdJéiliylt arra, hogy gta- ranieiiafllefvetlie óvadékul leilfogiadJtasBfék. Á Mában azt itapaatttiaJllbalöjuik, hogy Sztovetrír erikőn ágién nagy a péaazMáiny. Hatosaik a szKoweör Bnköá SlpajroBBZöivteteég je0ienlt)é9élt oüvajseulk, már Butának teteö oicMán. Káltjiuik a jtajkiiálihást: pétnane, oHaső pénzme van azüköégte az títpairínntk, kiereétoedlélleaninteik és a. mezőgazdaságnak! Azonnal megindulna az al- kdbó munka, ehhez azonban pénzre van tsaüikBég e éppen ez tnüimas. Kötntnyilfiéseík hefliyeítit ujalblb torhielk játnuütnaik a mégtok mellé. A banikkamiaitMlb a Keg- rultőhhd napokban emeflOoedieltlt a ezáltal természettie- sem a pénz lils megdrágul;. A íbanMoairnátiMb etmel- toeídéséínietk csak iegy oka Kehiét: vagy a lakosság sonsa súlyosbodott és minős (ölööliegies pénz, vagy pedig az adtóneftortmtnlak a bövieftkezmiéinye ez s a ■tűbe a Sküillföldine metneíkíüjL A szlovenszkói pénz a prágai központokba vándorol Hoaszulejánaitu jelzálogkölcsönit kapni a jiélzáüog- ihiitolibaimkJból egyenesem Itethébe/tiliemség. .A folyóedltás fiegaJább hónammiegyed évet vesz áglénybe is akkor iá 7—8 azátaatliék nerttto a kamaitfláb s ezen fleffiül a tötrKesBtáeá kvóta. A megszoruíllt Mteieixníber egyálta- lláu mem képes törfteszltétees költcsönlhiöz jutok Keg- fedjjiébb holmi zujgiügyntök'ök és pnoibeiktonok révén, akik aztán alaposam megmyuzzáfc a hágójukba (julbó megszoRiíIit Mtellkie<neső egyénit. QnfiHó jelzálogbankot Szlovenszkának (kradolkoEfck már ezeken a pcoblémtákan, öntőik, mraiim, ott a szlovák oldaton? Aikiitniek pénze van, azé a ha tatom! Gondolkozzanak ezen és gondolják meg, hogy a mézeshétek ntean tartanak öröklőé. Gomdolttak önök arra, hogy mii lesz Szto- venszkőből, ha onnan minden pénz a prágai központokba vándorol1? Jutáson eszükbe az, hogy azokból a mérhetetlen összegekből, amelyeket a szociális biztositásii központ SclovenszikÓTÓ] felszí. vissza Szlovén szkom csak morzsák jutnak. Ha önök már együttdolgoztak a szociális biztosítás eme müvén és ha azt meg is szavazzák, amely törvény egyébként a szlovák népre az újabb terhek egész áradatát zúdítja, miért nem kísérelték meg legalább azt elérni, hogy Szlovenszkó önálló független központot kap- s jón, amely kfilör kezelné a Szlovénokéról | összegyűlt péu«e*T«t e anxüy- aa összegyűlt pénzeket ismét a szlovenszkói közgazdasági életnek adná vissza Ha Szlovenszkó ma már önálló ország, melynek saját országos elnöke van, bizonyára nem kevésbé fontos volna az is, hogy ennek az országrésznek saját önálló szlovenszkói országos bankja legyen, de ugyanolyan fontos volna az önálló szlovenszkói jelzálogbank létesítése is. Ennek a szlovenszkói jelzálogbanknak kapcsolatot kellene keresnie valamennyi Szlovenszkón működő pénzintézettel nemzetiségi különbség nélkül s ezt a jelzálogbankot záloglevelek kibocsátási jogával kellene felruházni s a lakosságot olcsó jelzáloghitellel kellene ellátni. Nem érdemes ezeken a dolgokon alaposabban gondolkodni? Nem ez volna-e a legjobb ut a szlovenszkói nemzetiséj gi kisebbségek gazdasági együttműködése felé? Ayagy továbbra 1a az eddig megkezdett utón akarnak haladni, mely útnak a jelzői a nemzetiségek állandó háttérbe szorítása és megkárosilása! A kormány rezsim állandóan azon fáradozik, hogy a külföldnek bebeszélje, hogy itt a kisebbségi kérdés tökéletesen van megoldva, mégpedig az érdekelt nemzetek Iegnagyobb- foku megelégedésére. A valóságban azonban a saját testünkön érezzük ennek az ellenkezőjét, mert, a kormányrezsim a mi gazdasági és kulturális megrontásunkon fáradozik. Igazán nagy hálára vagyunk kötelezve azokkal az államférfiakkal szemben, akik a nemzetek szövetségében az állandó, kisebbségi ellenőrző bizottságnak az eszméjét felvetették. Jól ismerjük a kisebbségekhez tartó képviselők által felvetett eszméknek a sorsát, mégis kötelességünknek tartjuk óvó szavunkat felemelni s az urakat tetteik következményeire figyelmeztetni ! Kilenc óráig tartott az ülés A mai vitában még részt vett Peter cseh néppárti, Taub német szociáldemokrata, Tichy német iparospárti, Zadina cseh agrárius és Langer cseh uemzeti szocialista. A vita este kilenc óráig tartott és holnap reggel kilenc órakor folytatódik. Érdekes, hogy a mai nap folyamán még egyetlen .kommunista sem szólalt fel. Holnap aa országos ke resztén vszocial ista párt részéről Gregorovits Tápét, a magyar nemzeti párt részéről pedig Koczor Gyula képviselő fog felszólalni. Ha a vilta továbbra is ilyen érdektelenség mellett folytatódik, akkor nincs kizárva, hogy holnap este szavazásra is kerül a sor. A Kéllogg-paktum után Hat milliárd Franciaország keleti határának megerősítésére London, szeptember 19. Painlevé francia hadügyminiszter az United Press megbízottja előtt nyilatkozott a francia keleti határ mentén részben kész, részben tervezett óriási aránya erődítésekről. Az uj terv szerint a francia keleti határon több vonalban nj erődöket építenek, amelyek a legtökéletesebb erődövet fogják jelenteni. Fölszerelésük a lehető legmodernebb és legteljesebb lesz. Számos uj sztratégiai ut és vasútvonal köti össze az egyes fontosabb pontokat. Az erődökön kívül óriási lőszerraktárak, betonfedezékek, rejtett ütegek és gépfegyverducok tarkítják az erődövet. Minden egyes pont földalatti telefonvezetékkel van összekötve s e vezetékek oly mélyen fekszenek a föld alatt, hogy semmi és senki sem árthat nekik. A munkálatok hat milliárd frankba kerülnek s ezidén a kormány háromszáz millió frankot folyósít. Jövőre Metz környékét oly módon erősitik meg, hogy ezen az erődvonalon a legerősebb hadsereg támadása is föltétlenül megtörik. Nyilatkozatának végén Painlevé k {jelentette, hogy meggyőződése szerint Franciaország uj védelmi rendszabályainak nem lesz nemzetközi visszhangja. Ez az erődöv nem a háború melletti állásfoglalást jelenti, sőt ellenkezőleg, pusztán defenzív jellegű és Franciaország biztonságát garantálja, azaz azt az elvet, melyen ma a békepolitika nyugszik. m „A népszövetség helyzete kétségbeejtő" Egyre növekszik a csalódás a genfi tanácskozás után — Cáfolják a német kormányválságot— Az angol liberálisok elégedetlenek — Léon Blum azonnali kiöritést követel Berlin, szeptember 19. A Genmania, a oentrumpárit berlini orgánummá, mai vezércikkéiben a genfi eredménnyel foglalkozik és igen számottevő német silóért lát benne. Ez a siíker egyediül a kancellár erélyes fellépésének köszönhető. A R&jna-vidéken természetesen nagy a csalódás, merít Briand a második rajnai zóna kiürítésébe sem egyezett bele. A német megbízottakat nem érheti gáncs, mert nem voltak abban a helyzetiben, hogy a második zóna kiürítése fejében megfelelő ellenajánlatot tegyenek a francia feiil- ügym i ni sZter nék. A centrum orgián um szerint egyes szélsőséges jobboldali ás baloldali körök Miiller kancellár visszaérkezése után arról beszéltek, hogy aiz „általános sikertelenség" következtében a birodalmi kormány kénytelen lesz lemondani. Kormányválságról és a mai irányzat megváltoztatásáról szó sincs Berlinben. A birodalmi kormány jelenlegi összetételién semmi sem változtathat. A helyzet kulcsa Franciaország kezében van s egyedül a párisi kormánytól függ, vájjon ujalbb előzékenységgel hajlandó-e a közép-európai békét biztosítani vagy sem. Ha ez nem történik meg, az annyi sikerrel kecsegtető német- francia közeledés lehetetlenné válik és a nemzetközi politika kénytelen lesz uj irányokat keresni. Az angol közvélemény felháborodása London, szeptember 19. Az angol liberálisok egyik csoportja, amely rászívott a genfi népszövetségi konferencián, a Daily News szerkeszt őségéhez levelet intézett, amelyben panaszkodik a genfi angol delegáció reakciós magatartása miatt. A Daily News vezércikkében (kifejti, hogy az angol delegáció nem képviselte méltóan az angol közvéleményt, amely határozottan a világbéke elősegítését kívánja. Az angol delegáció túlzott szkepszisével, a kezdeményezés és a bátorság hiányával eljátszotta vezető szerepét és sok értékes alkalmat mulasztott el. Lord Cushendun másodrendű kérdésként kezelte a lefegyverzést, holott az európai hatalmak általános leszerelése természetes és logikus következménye volna a Kellogg- paktumnak. A külügyminiszter helyettese nem volt hajlandó a hágai döntőin róság fakultatív klauzuláját elfogadni és neim segítette elő a népszövetség munkájának meggyorsítására irányuló törekvéseket A népszövetség helyzete kétségbeejtő. Az egyetlen remény az, hogy az angol nép akarata végeredményben diadalmaskodni fog a tehetetlen kormányon és az angol nép a legközelebbi választásokon kifejezi ezt az igazi akaratát. A „valódi francia gesztusáért! Pária, szeptember 19. Léon Blum a Po- pulaire mai vezércikkéiben igen számottevő cikket ir a genfi tárgyalások eredményéről. Blum őszintén sajnálja, hogy Briand nem határozta el a Rajna-vidék azonnali kiürítését. A francia külügyminiszter politikája, amely a kiürítést praktikusan össze szándékszik kapcsolni a jóvátételi. és az ellenőrzési kérdés megoldásával!, ellentmond Franciaország valódi érdekeinek. — Ismét egy elszalasztott alkalom írja Blum; — Franciaország az igazság gesztusával tetemesen megerősithette volna erkölcsi és politikai befolyását. A rajnai kiürítés kikerülhetetlen. az erre vonatkozó tárgyalások máris megkezdődtek és senki sem veheti át az esetleges kudarc rettenetes felelősségét. Semmit sem kockáztatunk, ha kiürítjük a számunkra értéktelen Rajua-vidéket, sőt ellenkezőleg, a világ rokonszemve fokozok mértékben felénk fordult volna, mig ez a rendkívül értékes rokonszenv pillanatnyi!? ~ határozottan Németország felé hajlik. Mindehhez hozzá kell venni, hogy a kiürítés kié;~- désében elért eredmény egyszer s mindenkorra megerősítette volna Németországi-' a demokratikus békepártokat s a révé' gondolatot vagy a mouaTchista restaurál ' kiküszöbölte volna a valószi,niüsécek sor' bői. A Raina-vid:ék kiürítése valódi franc' ge'sztus lett volna s olyan tett, amelynek szocialisták ugyancsak örülhettek volna. Harinkovics és Venizefosz találkozása Parisban Páris, szeptember 19. Az Excelsior jelentése szerint Marinkovics jugoszláv külügyminiszter, aki jelenleg kormánya képviseletében Géniben időzik, csütörtökön Parisba utazik. Itt találkozik Venizelosz göröfr miniszterelnökkel és görög kollégájával együtt aláírja a Kellogg-naktumót. Ezenkívül végleg elkészíti a görög-jugósziláv barátsági szerződés tervezetét is, amelyet hat napra rá Venizelosz hazatérte köziben Belgrádiban aláir.
