Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-20 / 215. (1842.) szám

Tökéletes és tökéletlen törvény ügy olvassuk a jogi és filozófiai fogalmak meghatározása között, hogy a törvény az a zsinórmérték, amely az embernek viszonyát szabályozza az állami és társadalmi élethez, vagyis az emberiség megszerevezett életfor­májának leglényegesebb alkotó része. Tör­vény nélkül nincs rend, káosz van, rendetlen­ség van, anarkia van. Az állati társadalomban is megnyilvánul a törvény szükségessége, mint ezt a méheknek és hangyáknak példá­járól látjuk. Ahol organikus élet van, ott a törvényre is szükség van. A legprimitívebb népek, mint a brazíliai ősindián törzsek, a polinéziai pápuák mind ismerik a törvényt és a szerint ítélnek. A törvényük a törzsfőnök vagy a papnak az akarata, de ez is szokásjo­gon épült fel. A civilizált és modern állami életnek nél­külözhetetlen alkotó eleme a jó törvény. Az államkormányzás egész művészete, a parla- mentárizmus egész rendszere, még a diktatúra is arra irányul, hogy jó törvényalkotással vi­gye előre az emberiség ügyét, sőt a diktatúra gyakran éppen azért tolja félre a parlamen­tet utjából, mert alkalmatlannak bizonyult a helyes törvényalkotásra. Lassalle a parla­menti törvényhozást kritizálva azt állitja, hogy az alkotmány és a törvény nem állandó zsi­nórmérték, mindig az uralkodóosztály akara­tának kifejeződése és ezért folytonos módosí­tásra szorul és tényleg folytonosan változik is. A tétel sokban igaz, de mint nagyon sok teoretikus igzaság, nem fedi az ideált. Kü­lönbséget kell tennünk jó és rossz törvények között. Rossz törvény az, amelyre ráillik Lassalle meghatározása, amely csupán egyet­len társadalmi réteg, egyetlen kiváltságos osztály érdekeinek felel meg és különösen igazságtalanná válik a törvény akkor, ha ez az osztály csak a parlamentben képvisel nu­merikus többséget, a törvényalkotás viszont az ország nagy részének érdekeivel ellentét­ben áll. Évek óta sokat beszélnek és Írnak a par­lamentarizmus válságáról és a parlamentariz­mus szükségessé vált reformjáról. A legki­válóbb elmék szólaltak meg ebben a vitában és a nemrégiben lefolyt berlini interparla­mentáris unió kongresszusán is komoly és mélyérteímü viták folytak ebben a kérdésben. Annyi bizonyos, hogy a parlamenti rendszer csak akkor felel meg feladatának* ha okos és egészséges törvényekkel minden osztálykü­lönbségre, vallási és nemzetiségi különbség­re való tekintet nélkül kielégíti az egész or­szág lakosságának igényeit. Ha a törvényho­zás megfelel ennek a követelménynek, akkor jó törvényeket alkot, amelyek kevés válto­zásra, módosításra szorulnak, ilyen módon pedig kialakul a törvényhozás stabilitása, amely teljesen nélkülözhetetlen elem az ál­lami rend fentartásában. A parlamenti for­ma csak akkor felel meg a modern kor meg­sokasodott igényeinek, ha élettartalommal töltik meg, különben lomtárba való. ■Parlamenti életünk működését figyelve és bírálva többször mutattunk rá a nálunk uralkodó rendszer fogyatékosságaira. Kárhoz­tattuk elsősorban azt a módszert, amely a törvényhozást többségi diktátumként kezeli és az ellenzék módositó indítványait akkor sem fogadja el, ha azok objektiveknek és célszerűeknek bizonyulnak. Támadtuk a yyorstalpalás rendszerét, a csupa kompro- nissxum-megoldást és azt az egész levegőt, ímely a parlamentet egyszerű szavazógéppé ílacsonyitotta le. A gyakorlati élet nem tűri íl az erőszakosságot és ha rossz törvényt erő­A parlament teljes érdektelenség mellett kezdte meg a szociális biztosítás reformjának tárgyalását A szocialisták és kommunisták várt obstrukciója elmaradt — üitsch Andor hatalmas beszédet mondott a szlovenszkói és ruszinszkói magyar és német pénzintézetek szomorú sorsáról Prága, szeptember 19. Több, mint egy esztendeje folynak a szociális biztosítás mó­dosítására vonatkozó parlamenti munkálatok. Az 1926-ban érvénybe lépett törvény már az első hónapokban alkalmatlannak bi­zonyult annak a feladatnak betöltésére, amire megalkották és éppen ezért a gya­korlat tanulságai alapján nemcsak a mun­kaadóknak, hanem a munkásoknak érde­kében is sürgős reformra szorult. Ezt a tényt maguk a szocialisták sem tagad­ták ile, a reform keresztülvitelét azonban min­den eszközzel meg akarták akadályozni, mert féltették, hogy a megszerzett szocialista bás­tyák úgy a szociális biztosító szerveknél, mint a munkásbiztositónál veszendőbe men­nek. Itt tehát hatalmi kérdésről volt szó és ezért elkeseredett harc indult meg a pol­gári többség* és a szocialista ellenzék iközött a törvény reformja körül. A szocialisták a kormánytöbbség gyen­geségét kihasználva, ki tudták erőszakol­ni, hogy a reform tárgyalása egészen mostanáig elhalasztódjék és követelései­ket is sikerült olyan módon ráerőszakol­ni a többségre, hogy a reform felemás munka lesz, amellyel sem a munkaadók, sem pedig a munkások nem lesznek megelégedve. Újból érvényesült tehát a régi gyakorlat kompromisszumos módszere, amely mellett a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. A szociális biztosítás reformjának 'tárgya­lása hosszú huzavona után a bizottsági ülé­sen hevesebb vógakkordokkal fejeződött be. A bizottság huszonegy órán át megszakítás nélkül tartó tárgyaláson fejezte be a végső simításokat és a költségvetési bizottság pedig a gyorstalpaló módszer szerint tegnap este nyolc órától hajnali két óráig tárgyalta le a reformot.' A bizottsági harc azonban csupán nagy­szerű apparátussal megrendezett színjátékot jelent, amelynek célja az, hogy a választások küszöbén úgy a kormány- pártiak, mint a szocialisták elkérkedhes­senek választóik előtt: íme, ilyen nagy harcot vívtunk a szociális biztosítás kér­désében és csak ezzel az önfeláldozó vi­selkedéssel biztosíthattuk az elért ered­ményeket. A harc azonban nem olyan komoly, mint ahogy a pártlapok fel akar­ják tüntetni a párttagok előtt, a kulisz- szák között nagy titokban már létrejött a barátságos megegyezés. A kommunista ellenzék viszont teljesen te­hetetlennek bizonyul. A kiét nagy ágyú: Sme- rái és Kreibich Moszkvában tartózkodik, a fejnélküli tábor pedig szinte kezes báránnyá vedlett. Legalább is a vörösnap kudarca után őkigyelmék megszűntek vörös veszedelem lenni. A mai megnyitó ülés is ezt mutatja. A bejósolt nagy viharok elmaradtak .az obstrukció légköre egyáltalán nem érezhető. Csak éppen olyan szürke ülés ez a mai, mint a többi mind. A főelőadók beszédének elejét ugyan meg-megzavarta egy-egy müfélMiboro- dási vihar, de ezt senki nem vette komolyan, azok legkevésbé, akik megrendezték. Amikor az előadók beszédük végére érteik, alig lézen­gett az ülésteremben egy-két képviselő. A vita a megszokott érdektelenségében, szürke­ségében kezdődött meg és tart egészen pén­tekig. Malik elfiadó beszéde a szociális biztosítás reformjáról Fóligtelt ház előtt, féltiz órakor nyitotta meg az ülést Malypetr elnök. A kormánypárti padsorok éppen Olyan üresek, mint a kom­munistákéi. Amikor az elnök bejelenti, hogy a mai ülés tárgysorozatának egyetlen pontja a szociális biztosítás reformja, a cseh szociál­demokraták megkezdik a háborgó tenger utánzását, őszintén szólva, rosszul állt nékik. Remes kiált közbe elsőnek: A költségve­tési bizottságot nem hívták össze. Winter: Micsoda eljárás ez? Remes: Az ülésre sem kaptunk meg­hívót. Srba: Asztaltársaság intézte el a kérdést. Most a kommunisták dörögnek bele a gyönge ouverturbe. Bólén: Ezt nevezik a parlament tekinté­lye emelésének. Kopasz: Jubileumi ajándékot adnak a p roletáriátusnak. Malik előadó közben már a szószékre lép és beszólni kezd. Megnyitójában hangoztatja a szociális biztosítás nagy jelentőségét. Ez a kérdés a társadalom minden rétegét egyaránt érdekli. A törvény maga óriási alkotás volt, de mint minden emberi mii, nem volt mentes a hibáktól sem és ezért módosításra szorul. Bebizonyosodott, hogy egyes határozmányai tarthataílanok, egyes munkaadókategóriák a biztosítási illetékek száz százalékát voltak kénytele­nek befizetni. A szociális biztosítás ter­hei gyakran nagyobbaknak bizonyultak az adóterheknél. szakolnak rá, lepattintja magáról, mint a hor­dó a tökéletlen abroncsokat. Mindenben iga­zol bennünket Malik előadó mai beszéde, amelyet a szociális biztosítás reformjának parlamenti tárgyalása bevezetőjéül elmon­dott. Előadói szájból különösen figyelemre méltó az a megállapítás, hogy a törvény is emberi alkotás, tehát tökéletlenségnek van alávetve, ez azonban nem mentésit a fele­lősség alól. Az ilyen tökéletlenséget úgy le­het korrigálni, mint ahogy az tudományos megfigyeléseknél történik. Több észlelő meg­figyelésének eredményét adják össze és eb­ből levonják a középarányost, amely az igaz­ságot szinte másodpercnyi pontossággal kö­zelíti meg. Ez az elv volna érvényesítendő a törvényhozásban is és ha már kezdetben tekintetbe vennék a lielyes módositó javasla­tokat, akkor a reparálásra nem kellene évek múlva rátérni, amikor egy elhibázott tör­vény, mint ez a most tárgyalt szociális bizto­sításnál is történt, már mérhetetlen károkat okozott a gazdasági életnek. A mi véleményünk az, hogy a szociális biztosítás reformján kívül több törwányalko- tás vár még revízióra. Szlovenszkó és Ru- szinszkó városainak most megnyilvánuló egy­hangú állásfoglalása például azt bizonyítja, hogy az állam polgársági törvénynek két év­vel ezelőtt történt reformja sem kielégítő és ez a törvény is sürgős módosításra szorul. Az igaz, hogy ebben a kérdésben „csak“ két­százezer ember van érdekelve. Kétszázezer ember nyugalmas élete azonban van olyan fontos tét, hogy ennek érdekében komoly törvényhozói megmozdulás következzék be. Bólén itt közbekiált: A helyzet mórt még rosszabb lesz. Sedorják is megszólal: Komédia az egész, amit az urak játszanak! Malik ezután részletesen megindokolja a szociális biztosításról szóló törvény módosítá­sának szükségességét. A módosítást 1927 ok­tóber 25-én készítették elő, amikor a kor­mány benyújtotta javaslatát, A kormány eredetileg csak néhány ér- ‘ vényben levő paragrafust akart módo­sítani, a bizottságban azonban a módosítást sokkal nagyobb mérvben hajtották végre. Ezután tel­jes részletességgé! felsorolja a bizottság által elfogadott módosításokat. Beszéde végén saj­nálkozását fejezte ki afölött, hogy az aggkoruak biztosítását nem lehetett ebbe a javaslatba fölvenni. Ezt a kérdést rövidesen külön törvénnyel fogják ren­dezni. Az előadó közéd kétórás beszédét tapssal fogadták a kormánypártiak. Újabb gyenge vihar Amikor Adamek képviselő, a költségve­tési bizottság előadója, a szószékre lépett, a szocialisták és kommunisták újabb müvihart inszcenáltak. Érdekes, hoigy a cseh nemzeti szocialisták némán ültek a helyükön. A lármát Mikulicsek kommunista kezdte: Mit keres maga ott fönn? Cirkuszt csinálnak a parlamentből! Remes: A házéinökség nem tartja be a házszabályokat. Johannis: A költségvetési bizottság ne­vében nem lehet jelentést tenni. Tomasek: Arra való az elnökség, hogy ügyeljen a házszabályok pontos betartására. Johannis: A bizottsági jelentés érvény­telen. Lassan elül a lárma s Adamek előadó röviden beszámol a költségvetési bizottság nevében a javaslat pénzügyi részéről. A törvény életbeléptetésének első évé­ben 2, 580.000 ember volt biztosítva, te­hát a lakosság egyhatoda, az illetékekből pedig 670 millió korona folyt be. Látjuk tehát, hogy ez óriási megterhelést je­lentett a nemzetgazdaságra. A módosítás kö­vetkeztében ezt a megterhelést most leszállítják 670 millióról 591 millióra. Az előadó javasolja a módosítás elfogadását. (Élénk taps a koalíció oldalán, lárma a fcóra­műn istáknál.) Horák alelnök, aki közben átvette az el­nöklést, a házelnökség nevében egyórás beszédidőt javasol ké- viselőn kint. A többség ezt elfogad­TRACTOR LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22. Mai számunk ra oldal % VD.évf. 215. (1842) szám ■ CsQMfrrtAk • 1928szeptember20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 190, A Szlovenszkói és lUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre76, havonta26Ké;külföldre: * ___ •/_, • 12, ü. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői _ poililtcai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága IL, Panská ul 12/m. — Te­havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FOR6ÁGÍ 6FZA lefon: 30311.—Sürgőnftím: Hírlap, Praha ............ . - - ..- - -.. ............... ............ -__ - - - - 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom