Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-18 / 213. (1840.) szám
LittitO aél>y>iOUu»on' IQ, k*HÍd« Ifi^■—■*P**^**PIPIW1 kodását. Ugv hiszik, hogy ezt az alkalmat fel- j használja a további tanácskozásokra, amelyeket az érdekéit szövetséges kormányok képvi-1 A selőivel folytat a tárgyalások további vezetéséről, a szakértői bizottság összeállításáról és a tárgyalások anyagi bázisáról. A háború likvidálása Párás, szeptember 17. „Ez aztán valóban a háború likvidálása volt*', _ mondotta tegnap Briand a Maiin diplomáciai szerkesztőjének, Sauerweiírnek és Briand nyilatkozatának ezt a tónusát veszi fel a nagy párisi információs sajtó is. A baloldali sajtó viszont kissé kritikusabb szellemben nyilatkozik meg. Ez a sajtó ugyanis kézzelfogható eredményt várt elvi megegyezés helyett, Ezzel -'zeniben a jobboldal panaszos és felháborodott hangokban siránkozik Franciaország pusztulásáról és megátkozza Bnand-t, a „hazaárulót", a „béke eelyemfiujátt" ahogy Őt ma az Áction Franchise nevezi. „A döntő állomáson a locarnói politika tni! jutott", állapit ja meg Marcell Roy a Petit Journalban. Ámít tegnap Géniben elhatároztak, az a háború terheinek teljes és végleges szabályozása.. Logikus célja és érett, gyümölcse a lócáméi politikának. A. tegnapi genfi megegyezés úgy Németországra, mint Franciaországra egyaránt előnyös és az tette lehetővé,'hogy a német nép a köztársaság mellett tett hitvaílo- másrt. A megegyezés azonban jelentőségében túlnövi a nemzeti érdekeket, Európára, sőt a* egész világra kiható jelentősége van, amely most a legnagyobb bizalommal és a legnagyobb nyugalommal nézhet a jövő elé. Ez az a tónus, amely a nagy információs sajtóból kiárad. A baloldali lapok közül egyedül az Éré Noovelle megelégedett, amely dicséri Briand tárgyalási képességét és a tegnapi megegyezésben a békének és a demokratikus eszmének diadalát ünnepli. Briand olyan eszközt talált, amellyel hű maradt a versaiUesi szerződéshez anélkül, hegy Loca/rnóhoz hűtlenné vált volna és olyan koncepciót talált, amely a franciák nem ceti érzését nem bántja. A Quotidien sajnálja, hogy a genfi határozatok ismét csak egy lépést jelentenek a megoldáshoz, nem pedig a kérdés megoldását hozták, A szocialista Populaireben León Blum a következőket írja: Bármennyire örvendetes is a megegyezés, mégis meggondolásokat kell ébresztenie, mert hamis alapon, a cserek ereskedésnek alapján jött létre. A weialástátonak a* vök a kívánságuk, hogy a rajnai terület kiürítésében ne tárgyaljanak kompenzációkról. A L'Romíné Libre rendkívül meg van elégedve, hogy nem iki sér teleztek elhamarkodott megoldással és a konkrét megegyezést szakértői bizottságra bízták. A jobboldalt sajtóban különböző ellenveLondon, szeptember 17. Cushendun lord tegnap az angol sajtó képviselői előtt részletekre kiterjedő leírását adta a rajnai megbeszéléseknek és az ő általa képviselt álláspontnak. Az angol álláspont lényege az volt, hogy Nagybritannia kívánja a rajnai terület lehető legkorábbi kiürítését, reméli azonban, hogy egyidejűleg a reparációs problémát is szabályozzák, bár Anglia nem képviselte azt az álláspontot, hogy a két kérdés között szükségszer üteg logikai összefüggés áll fenn. Kifejezetten hangsúlyozta azt is, hogy a kiürítés, mindenesetre azonban a második zóna kiürítése, minél gyorsabban történjen meg. A hatalmaik ezután térjenek rá az egész reparációs probléma megvitatására és ha ezt kielégitően szabályozták, meg lehet fontolni a harmadik zóna gyors kiürítésének mikéntjét is. Cushen- dun lord hangsúlyozta, hogy az egész tárgyalás idején minden oldalról megnyilatkozott az a kívánság, hogy a kérdést helyes alapra fektessék. Az iniciativa Németország feladata és ezért kétségtelenül hamarosan ajánlatot tesz a tárgyalások újból való félvételére. A német és francia delegáció között a tárgyalások egész folyamán barátságos szellem uralkodott. Briand, aki rendkívül engesztelékeny magatartást tanúsított, maga tette az ajánlatot, hogy a megállapító és megegyeztető bizottságnak ne legyen katonai jellege. A reparációs kérdésben Nagybritannia nem hozhat pénzügyi áldozatot még a más kérdésekben elérhető általános megegyezés árán sem. Nagybritanniának módjában áll és el is határozott arra, hogy Amerikával szemben fennálló adósságait megfizesse. Ha a pénzügyi szakértők olyan tervet találnak, amely a reparációs problémát oly módon szabályozza, A Képes Hét előfizetési dija Praha II., Panská 12. sz. III. emelet címre küldendő HINNÉKAHA („KACAGÓ VIZ“) REGÉNY. Irta: EMIL DMONBERG (19) Nem Indiám, mit gondoljak. Semmi- esetre sem csalódhattam, hiszen elég .jól kivehettem a hangokat és egymásután kétszer is hallottam a beszédet. Az sem volt kétséges.. hogy emberi hangokat hallottam. Kizártnak látszott az is, hogy valaki észrevett engem és valamely okból a bokrok közé rejtőzött előlem, mert ehhez a bokrok nem voltak elég sürüék. Más rejtekhely pedig nem kínálkozott, mert a fa, amelynek lábánál pihenőt, tartottam, az egyetlen fa volt az egész, környéken. A dolog nagyon figyelemreméltó volt és •semmiféle magyarázatát nem tudtam találni. Csupán az volt bizonyos, hogy nem csalódtam. Iámét'elfoglaltam helyemet és . szakadatlanul körüli jár tattam tekintetemet. Minden csendes.’volt. Semmi «em árulta el, hogy emberek lennének a közelbenEgyszerre, amint fölnéztem, nagyon különös dolgot láttam,, amitől. az első pillanatban meg is hökkentem. A fa csúcsa fölött fény lebegett,, melyet a most már teljessé váll. sötétségiben jól észre lehetett venni. Hogy mióta lebeghetett ott a fény, nem tudtam megállapítani, mert én csak most vettem észre és miközben meglepetve rábámultam. a fény lassan e’lhomályosutt, majd egészen el is tűnt. Hasonló természeti tüneményről már gyakran hallottam. Szemt-lllés-tüzenek nevezik és fülledt, éjszakákon látható, amikor a levegő villamossággal van telítve. A föld- mágne-ség okozza, amely magas fákból és más magas és hegyben végződő tárgyakból sugárzik ki. De valami mégis szöget ütött a fejembe, Bár a Szent-Illés-tüzét eddig még sohasem figyeltem meg, úgy tudtam, hogy kékesen foszforeszkáló fény alakjában jelentkezik, míg az imént látott fény piros volt, mint a láng. Azt is sajátságosnak találtam, hogy a Szent-Illés-tüze tél közepén jelent meg, olyan atmoszférában, amelyről joggal hihettem, hogy a viharző, metsző, hideg szél teljesen megtisztította az elektromosságtól!. Viszont az is kizártnak látszott, hogy ez a fény valójában tűz fénye lett volna, bár egyébként olyannak láttam, mint merőlegesen felfelé haladó fénygolyót, amelynek forrása csak alul lehetett, hogyha az ember ki akart tartani a tűzte őri a mellett. Mindenesetre olyan vidékre jutottam, amely tele volt furcsa, találós jelenségekkel. Egy ideig még ülőhelyemen maradtam, de sem a fényt nem láttam többé, sem a hangok nem ismétlődtek meg. A további várakozás céltalannak látszott s különben is tanácsos volt megkezdeni. a leszállást a folyó ágya felé, mielőtt még a sűrít, szinte megfogható sötétség Táborul a vidékre és veszedelmessé teszi ezt a vállalkozást. Felálltam tehát és folytattam utamat. Olyan irányi választottam, amely nyugat felé vezetett. Legalább félmérifö kinyi re meredeken esett le a part, ezért végigmentem a fensik szélén, amig oly bevágásra találtam, amely alkalmasnak mutatkozott a leereszkedésre. A bevágás oldalaiból kinőtt sűrű málna- és mogyorócserjék, melyeknek tövisei nem hatottak keresztül a vastag prémes keztyüimen, nagyon alkalmasak voltak a kapaszkodásra.. Néhány perc múlva a völgy fenekién voltam a. most legalább egyenes, kényelmes ntra találtam. Abban a pillanatban azonban, amidőn, a bokrok közül ki . akartam lépni aj ■szabad, hava* ntra, hirtelen megálltam. A j közelből lódobogást és szán nyikorgását hal- j lel fa ni. Első gondolatom m volt, (hogy bán- ‘ hegy Németország kötelezettségeit végérvé nyesem megállapítja, ez óriási előrehaladást jelent. Ami a denülitarizált öv jövő éri ellenőrzési kérdését illeti, a vitatott kérdéseik egyike az volt, vájjon 'az ellenőrzés túlterjed - het-e az 1935. évi határidőn. A németek kezdettől azt az álláspontot képviselték, hogy az ellenőrzésnek 1935- ben meg kell szűnnie, mig a franciák, olaszok és belgák kitartottak amellett, hogy az ellenőrzésnek azt a formáját, amely a megszállás helyébe lép, a locar- nói szerződésnek megfelelően, fenn kell tartani. Ezt a kérdést a küszöbön lévő Mrgyallásofoou kell megvitatni. London, szeptember 17. A ma reggeli sajtónak érdeklődése a genfi megegyezésre irányul. A Daily Telegraph vezércikkében megállapítja, hogy a francia kormány sokat feladott szilárdságából, amellyel a biztonság nevében elvileg a megszállásnak a megállapított határidőig való fentartása mellett szállott síkra. A teghap megkötött megegyezés mindkét részről elvi koncessziókat jelent és megnyitja a közvetlen tárgyalásoknak ntját. A tárgyalások eredményes befejezése legnagyobbrészt attól függ, hogy Franciaország mindinkább ismerje föl, hogy a megszállás fentartása által a nemzetközi jőviszonyok milyen zavaroknak vannak kitéve olyan időben, amelyben Franciaország egyéni politikája a német köztársasággal való viszony megjavítására törekszik. A Daily News arra mutat ró, hogy Amerika nem fog távolmaradni a kérdések végleges rendezésétől, miután a többi egykori háborús állam bizonyos mértékben megegyezésre jutott. Az egész viliágra nagy eredményt jelent, ha a rajnai megszállás nyűit sebét megszüntetik. Amig ez a seb meg nem gyógyul, Európában nem lehet rendezett bélke. A Daily Chronicle megjegyzése szerint most, hogy a rajnai terület kiürítésének kérdése Európa politikájának homlokterébe nyommmmmmmmmaammmmmsmaammamEammtimmmmxm múlt, nem lehet egykönnyen mellőzni többé ézt a kérdést Ugyancsak a Daily Chronicle közli Cushendunnak azt a nyilatkozatát is* hogy Anglia továbbra is kitart a Balfour-jegyzékben kifejezésre jutott princípiumok mellett, vagyis Angliának európai adósaitól any- nyit kell kapnia, amennyit az Egyesült Államoknak kell megfizetnie. Cushendun kijelentette, hogy Mtiller kancellárnak nehéz lett volna üres kézzel visszatérnie Berlinbe. Úgy hiszi azonban, hogy elegendő megegyezést visz magával ahhoz, hogy a birodalmi gyűlést kielégítse. Anglia áldozatokra is hajlandá London, szeptember 17. A* angol politikai és pénzügyi körökben nagy határozottsággal számítanak arra, hogy a kiürítés kérdésében a vasúti és ipari bonok mozgósításának alapján Németország és Franciaország között létre jön a megegyezés. Az első tranche nominális összegéül száz millió fontot emlegetnek, amelyet 75 százaléknál nem magasabb kurzuson, öt százalékos kamatozással bo- csájtanak ki. Hogy a rajnai terület leteaahadüásához szükségéé német-francia megegyezést megkönnyítsék, angol részről még „nagyobb áldozatot" w hajlandók bovni. Ez az áldozat angol felfogás szerint a következőkben állana: 1. Anglia nem tart ki tovább azon követelés mellett, hogy a Dawes-bonok mozgósítása csak akkor történhetik meg, ha a német állami hitel a parit megközelítő kibocsájtásra képes. 2. Anglia az emisszióban való részvételét, ami az emisszió kerek negyedrészét teszi, nem névértékben, hanem az emisszió reális értékén, tehát száz millió font helyett 74 millióban számítja. Az angol áldozati teóriához német részről két lényeges |zéljegyzetet fűznek. Az első pontra vonatkozólag megállapítják az angol kincstári hivatal állami kimutatásából, hogy Churchill költségvetésében elszámitotta magát és a 16—18 millió fontnyi hiányt csak valami váratlan nagy beváltellel, mint aminő Anglia részvétele az emisszióban, amely kerek huss* millió fontot tenne ki, fedezheti. Ennek a deficitnek kellő időben történő eltüntetése a közeledő angol választások szempontjából rendkívül fontos,. Másodszor azonban tekintetbe kell venni, hogy kompenzációi, amelyekre a kiürítés gyorsítása fejében számot tart, nem annyira pénzügyi, mint inkább gazdaságpolitikai téren mozognak. Anglia az angol-német kereskedelmi tárgyalásokban* amelyet a jövő év végéig be kell fejezni, hozzá akar jutni ahhoz az előnyhöz, hogy ipari védvámjait olyan mértékben teljeszthesse ki* amennyire akarja. gos kiáltással figyelmeztetem a közeledőket. Mielőtt azonban elkiáltottam volna magamat, egy hang ütötte meg a fülemet, amelyben a falábú hangjára .ismertem. — Innen most már tovább lovagolok. Nem jó, hogy ha sokszor látnak minket együtit. Bár senkinek sem tanácsolnám, hogy... A szavakat most már elsodorta tőlem a szél s végül csupán ezt a kiáltást hallottam: — Tehát ne felejtsd el! Közben megpillantottam a két! avas szánt és mellette a lovast. Ennek az alakja most eltávolodott 'és a folyó túlsó partján, egy völgynyilásban eltűnt. Néhány gyors lépést. tettem hátra a sötétben a parti bokrok mögé, hogy az elhaladók meg ne lássanak. Innen, azért jól megfigyeli' ettem, hogy mi történik a folyó hátán, ahol a csillogó hó egy kicsit megvilágította a sötétséget. A szán most elhaladt rejtekhelyem .mellett. Ha még kételyem lett volna alféléi, hogy. Esős Arc ül benne, akkor .ezt eloszlat-, fák volna a lovak. A szánba a szürke és a barna volt befogva, amelyeket már Estér- házán láttam. Pillanatig arra gondoltam, hogy a szán után futok és észrevétlenül ráülök hátul a talpára, hogy igy kényelmesen eljussak az .indián faluba. De mégis letettem erről a szándékomról. Mert ha Esős , Arc. felfedez, akkor tudja, hogy a nyomában, jártam és mielőtt még valami megfogihatót megtudok, talán máf el is tesz láb alól, rendes szokása szerint. . * • önkéntelenül ismét a- hangokra kellett gondolnom, amelyeket a magasban hallottam. Vájjon az indián és a falábú hangját hallottam? Ez lehetetlennek látszott. A hangokat közvetlenül mellettem s három vagy négy lépésnyi távolságból hallottam. Hogy a fényjelenséget, amely a fa fölött megjelent, olyan tűzzel hozzam összefüggésbe, amelyet ez a két fickó itt a völgyben gyújtott, egyáltalában nem jutott eszembe. Hiányzott ugyanis a fénysáv, amely nélkül a világosság nem jelenhetett volna meg. — De vájjon hogy jutott Esős Arc ide? Annyi bizonyos, hogy most a tanya felé indult, nem pedig a tanyáról valamely más irányba. Ezt nemcsak a késő esti órák tették valószínűvé, hanem a falábúnak a® a megjegyzése is, hogy nem akarja barátját elkísérni, mert nem jó, ha sokát látják Őket együtt. Esős Arc az elmúlt reggel hagyta el Esterházát. Erről meggyőződtem, mert. amidőn tegnap reggel szobámból . az udvarra néztem, a szánját már .nem láttam sehol. Hogy a falábú mikor hagyta el Esteóhazái, azt nem tudtam, mert az esti események után nem találkoztam többé vele. Esős Arc a vendéglőssel folytatott beszélgetésben elárulta, hogy a whiskyt húsz merföMnyi távolságból hordja Esterházára. Ez a távolság az indián falut is jelenthette, aniply Estei'házától húsz. mérföldnyiire lehetett, de jelenthette azt a helyet is, ahol ő a holdvilágnál a whiskyt főzni szokta. Tegnap délutántól, az üt és a vidék figyelembe^telével is, megtehetett húsz ménfőidet, ugv hogy a lovait nem is kellett túlságosan hajszolnia. Most csupán az volt a kérdés, vájjon tegnap megérkezett-e a tanyára? Ebben az esetben mai kirándulása, amelyről most visszatért, egészen ártatlan okból történhetett. Lehet azonban, hogy csupán most érkezett haza. Ebben az esetiben viszont tizet lehetett volna tenni egy ellen, hogy útközben a titkos whiskyfőző helyen lerakta azokat a® üres edényeket, amelyeket Esteríiázában kapott ős valószínű, hogy ott is töltötte az éjszakát. Ilyen körülmények között most már adva volt. a hely, ahol nekem a titkos szeszfőző után kutatnom kellett. r Cushendun lord Anglia állásfoglalásáról ben idáig semmiféle megegyezés nem jött létre. Ezzel összefüggésben Peohinax megjegyzi, hogy Cushendun lord az újságírókkal folytatott beszélgetésében azt a kívánságát fejezte ki, hogy & oóblenzi zóna kiürítését már most kezdjék meg és a mainzi zóna kiürítésére rögtön a szakértők munkájának befejeződése után sor kerüljön. Pertinax ezzel szemben megállapitja, hogy Briand semmi ilyen kötelezettséget nem vállalt magára. A Figaro azon a nézeten van, hogy amit most a háború likvidálásának neveznek, lényegében nem egyéb, mint a versaillesi békeszerződés likvidácíójá. A Gaulois szemmel- 1 átható kétségbeeséssel árja, hogy Franciaország az egyetlen és utolsó zálogot kiadta kezéből. tések merülnek fel a megegyezéssel szemben, különösképpen Franciaországnak biztonsága szempontjából. Pertinax az Echo de Parisban irt cikkében még némi megelégedést mutat, mert az, amit tegnap Géniben elértek, egyelőre csak az egyezségnek ujholdja. A tárgyalások Franciaország szempontjából különben is kevésbé rosszul végződtek, mint ahogy az elmúlt hét eseményeiből vám lehetett volna. A megegyezés tervét csak részben vázolták fel és számos pánt maradt, amelyek-
