Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-02 / 200. (1827.) szám

5 WB wepietn&eg S, raaAmag. Végveszedelemben a magyar színészet! p Kassa, szeptember 1. Szeretnék harangot konditaui, vészha­rangot félreverni: végveszedelemben a ma­gyar szó a színpadon, sírját ássák a magyar színészetnek! Első pillanatban semmi jelen­tősége nem tűnik szembe annak az országos hivatali rendelkezésnek, hogy az eddigi szini- kerületek beosztását megváltoztatják, de mé­lyebben a dolog mélyére nézve, ezzel a toll­vonással a magyar színészet halálos ítéletét Írják alá. Eddig nem a földrajzi fekvés sze­rint határozták meg a szlovenszkói két ma gyár színtársulat működési körét, de a vá­rosok nagysága és kulturigénye szerint. Eu- nek megfelelőleg volt egy elsőrangú nagy színtársulatunk s egy kisebb. Az elsőnek Po­zsony és Kassa volt a bázisa, ott egy-, itt négyhónapos sziniszezon — ha kettéosztva is —, fedezte azokat a hiányokat, melyeket a ki­sebb városokban eltöltött vándorlás jelentett a társulatnak. A nagy társulat, melynek ma Iván Sándor a direktora, a két nagyváros igényeihez szabta a társulatát s valahogy megélt. Nem volt rózsás ez a helyzete s csak az igazgató hidegvérének és igénytelenségé­nek lehet köszönni, bo^v a szinte krónikussá váló bajok, melyek az előbbi direkciók alatt állandó izgalomban tartották a magyar köz­véleményt s a hatóságokat is, megszűntek. A másik színtársulat arra vállalkozott, hogy a kisebb helyeken terjessze a magyar kultúrát. Erre rendezkedett be s ha nehezen is, szintén megélt. Ezen az alaoon adta ki a minisztérium a két koncessziót s e koncesszió alapján szer­vezte meg egy egész évre Iván Sándor a nagy színtársulatát. Kassa éppen csak. hogy fedezi a rezsit. A vándorlás keserves hónapjai alatt gyűlik a deficitje, melyet a pozsonyi egyhó­napos szüret s a kéthetenkint tartott prózai előadások fedeztek. S most, mikor a társulat meg van szer­vezve, mikor Ivánék Kassán az uj társulattal •megkezdték a szezont, mikor a direktor egész évi obligóban van a színészeivel szemben, minden indokolás nélkül, a legérdekeltebb fél, a magyar közönség hivatalos és elismert képviselőjének, a Szinpártoló Egyesületnek megkérdezése nélkül, tehát későn és önhatal­múlag, a magyar szinikultura legfőbb repre­zentánsa alól egyszerűen kirántják a gyé­kényt. Mert mi lehet az intézkedés várható eredménye? Iván Sándor vagy szélnek eresz­ti társulatának nagy részét, hogy Királyhel­mecen és Pelsócön meg tudjon élni s akkor — eltekintve a nyakába szakadó poroktól — Kassa fejlett igénye egyszerűen visszautasítja az ő neki meg nem felelő alantas nívót, vagy megtartja az egész anszambléját s akkor más utón, de annál hamarább jut a tönk szélére, hiszen az el nem képzelhető, hogy Tornaija, vagy Szepsi fedezni tudja az évi 2,000.000 K-ra rugó rezsit! — Oly dilemma ez, amely­nek megoldása az abszolút lehetetlenségek sorába tartozik. Hogy mi ennek a lehetetlen és eléggé el nem ítélhető eljárásnak az oka, azt nem lehet tudni. Valószínű, hogy az illetékesek, ha egyáltalában szükségesnek látják magyaráza­tát adni a dolognak, találnak majd ürügyet az intézkedés alátámasztására, de a valódi okot mi csak abban láthatjuk, hogy valakik a két év óta egyensúlyi helyzetbe került szi- nészetkérdést — ami tisztán és kizárólag Iván Sándor érdeme — meg akarják bolygatni s le akarják terelni, ha nem Is a fejlődés, leg­alább a megélhetés egyenes útjáról. Lehet, hogy valakinek érdekében történt a dolog, a kisebbik színtársulat igazgatójá­nak, Földes Sándornak érdekében, akinek | egész természetesen előnyt jelent, hogy ai nyugatszlovenszkói nagyobb városokat, sőt j Pozsonyt is megkapja, de hogy Pozsony Föl­des Sándor kisebb városokra megszervezett kis társulatával meg lesz-e elégedve, az na­gyon problematikus. Személyes előnyt biztosítani egy kevésbé fontos kulturérdeknek, azon az áron, hogy a másik, sokkal fontosabbat kivégezzék, — nem államrezón! Mit tett Földes Sándor egyálta­lában a szlovenszkói színészetért? Egyszer már volt hozzá szerencsénk. Elpaktumozta a kassai négyhónapos sziniszezon egységét. Le­hetetlen igazgatásával oly válságba sodorta a magyar színészetet, hogy Kassa egész társa­dalmának össze kellett fognia az ad abszur­dum vitt helyzet szanálására. Földes egyszer már megbukott a nagy vizsgán, maga igazolta be a működésével, hogy nem arra való, hogy Szlovenszkó nehéz szinügyi problémáját meg­oldja. Ha az országos hivatal megint vele kí­sérletezik, nagyon bajos nem arra gondol­nunk, hogy ami akkor nem sikerült az ő esz­közöl való felhasználásával — mert a magyar színészet kiállta az ő általa előidézett krízist megpróbálják újra ... A tízéves évfordulón azt vártuk, hogy minden téren a konszolidáció felé veszi útját kisebbségi életünk. A színészet ügyében is jóakaratot vártunk, előnyösebb szezonbeosz- tást, állami támogatást, — nem kegyelemből, de a kisebbségeknek az alkotmánytörvény­ben biztosított joga alapján — s ehelyett kap­tunk egy oly intézkedést, amely a színésze­tünk halálát jelenti. Méltánytalan, igazságta­lan, a jóakarattól igen-igen távol álló eljá­rást, amelybe senki, de senki magyar ember, az egész országban, akinek csak egy kis köze van a kultúrához, bele nem nyugodhatik. Minden törvényes eszközt, minden érvet és indokot elő kell vennünk az országos hiva­tal meggyőzésére, hogy ez az intézkedés mél­tatlan hozzá. Ha ez a döntés már végleges is, még mindig kevesebb erkölcsi veszteséget jelent a tévedés belátása s a rendelet vissza­vonása, mint az a vád, amivel, ha — amint biztosra vehetjük — a kísérlet csődöt mond, a magyar kisebbség teljes joggal Illetheti majd az intéző köröket. Elejétől fogva nem sok jót vártunk az országos hivataltól, de ha ilyesmivel kezdi el a működését, lehetetlen, hogy a magyar kisebbség bizalommal nézzen további működése elé. Sziklav Ferenc dr. Pozsony, szeptember 1. A kánikulás nyár végén a magyar színé­szetbe beütött a villám. A pozsonyi országos hivatal tervét, vagy talán már döntését pat­tan tóttá ki, amely szerint Szlovenszkónak ezentúl két magyar színi kerülete lesz: keleti és nyugati. A keleti élére Iván Sándor, a nyu­gati élére pedig Földes Dezső kerül mint szín­igazgató. Meglepetve és megdöbbenve halljuk és olvassuk ezt a liirt. Ugyan ki akarta ezt, ki gondolt erre? Hiszen örülhettünk, hogy a mai sivár viszonyok közepette úgy ahogy el tud tengődni az egy magyar színtársulat és most egyszerre nem elég ez az egy társulat, hanem kettővel is megáldják a derék magyarságot! Két szinikerület, két magyar színtársulat, Ak­kor igazán nem panaszkodhatik az itteni ma­gyarság. Még színházi téren is megkap min­dent, sót többet is, mint amit kíván... Igenis, ez több, mint kívánunk. Bevalljuk őszintén, amíg a jelenlegi rossz évadbeosztás áll fenn, amig nem nyitnak meg a magyar szinészet előtt uj városokat, például Nyjtrát, Besztercebányát, Eperjest, Cíal^ócot, Pőstyént és a többi fürdőt, addig komolyan aggódunk még az egy színtársulat sorsa felett is. Mert hiszen Pozsonyban például a magyar színé­szek csak nyáron játszhatnak és akkor is csak egy hónapig egyfolytában, egyébként pedig a kéthetenkénti kétnapos előadásokra vannak utalva költséges oda-visszautazással. A ma­gyarországi színművészek idejövetele elé foly­ton nehézségeket gördítenek, a színészek utánpótlása a legnagyobb akadályokba ütkö­zik, a magyar szinészet szubvenciót a tiz év alatt csak egyetlen egyszer kapott és akkor is vajmi keveset, amig Nedbaléknak évente bőven ömlenek a milliók, amelyek természe­tesen a magyar adófizetők hozzájárulásából kerülnek ki. De odafenn, a magas intézkedő régiók­ban, ugylátszik, csodát várnak a magyarok­tól. Ami a csehszlovák színészetnek nem si­kerül, hogy tudniillik két társulattal működ­jék Szlovenszkóban, annak sikerülnie kell a magyar szülészetnek. Valószínűen Pelsőctől vagy Dunaszerdabelytől várják ott fenn, hogy majd hosszú hónapokon át el tudják tartani a magyar színészeket. Mert nem akarjuk gon­dolni azt, hogy a magyar színészetet, mint a csehszlovák szinészet konkurrensét tekinte­nék az országos hivatalban és ilymódon akar­nák helyzetét még egy kissé megnehezíteni. Mi nem vagyunk oly pesszimisták, hogy azt gondolnék: Timeo Danaos et , í dona ferentes. Nem kívántunk második színtársulatot, azért sem — pedig személyi kérdést nem akarunk az ügvbe belekeverni —, mert Iván­ji lelt nasyokb terméseredmény! :»ata mellett gyakorlatilag eca jji i!ef kiskoldanfcént! SVébb vefimig tisztítására és |1 ira alkamas! ialelérttetfiflszfasááleretoiáisy! || magtisztító 1 v á'iió v.a I 1 iSsö részére I FELI r. f. 1 go. || Iliül. j| ÍTlinően textiláru-üzletben csakis a uilághirü 5CH R O L L- gyártmányokat kérjük! I I I 1 I 1 11 Figyeljünk a fenti védjegyre!

Next

/
Oldalképek
Tartalom