Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-02 / 200. (1827.) szám

2 *ppaynaMAGfeAR-HlRliflg PMuagiiagifnTiw A Vöröskő-margitfalvai vasútvonalat „anyagi fedezet" hiányában nem lehet fölépíteni, ellenben a Brünn-pilseni vonal felépítésére van pénz 1 fmráy Silsweasilcával szembeni mostoha bánásmódjának egy újabb bizonyítéka Hikor épHflt fel az uj pozsonyi és kassai pályaudvarokat ? — Tarthatatlan állapot § popsíMkas pályaudvaron, ahol egy hónap alatt egynegyedmilhó utas fordult meg Prága, szeptember 1. A vasúti összeköt­tetések s általában az egész vasúti hálózat a ■történelmi országokban kétségtelenül sokkal jobban van kiépítve és kedvezőbb, mint Szlovemszkén és Ruszinszkőban. Az uj ál­lam alakulás következtében a helyzet már azért is rosszabbodott Szlovenszkión, miután a prevratig itt kiépült vasúti vonalak túl­nyomó része a Budapest felé irányuló for­galom céljait szolgálta s igy most nem felel­het meg a Prága felé irányuló forgalom kö­vetelményeinek. De nemcsak ez a változás idézte elő a súlyos összeköttetési akadályo­kat, hanem az a tény ás, hogy a régi Magyarország közvetlenül a há­ború kitörése előtt nagyszabású, Szlo- venszkó fejlődő igényeinek megfelelő vasútépítési terveket dolgozott ki, me­lyek megvalósítását épp a világháború akadályozta meg. ■Emellett a háború és annak utóhullámai kö­vetkeztéiben számos vasúti állomás megron­gálódott e a vonalak a legtöbb helyen ki- javitatlanok maradiak — nem úgy, mint a *örténelmi országokban. - Tíz év óta tehát az a helyzet, hogy Szlo- venszkó és Ruszinszkó vasúthálózata nagy átalakításokra szorul s uj vasút­vonalak váltak szükségesekké és pedig úgy gazdasági, mint állami, stratégiai okokból. rÁ stratégiai okokat egyhamar tekintetbe is vették a kormánykörök % hozzáláttak a Vysoké-Mito—Miava—Vágujhely-i vonal ki­építéséhez. Ezenkívül megkezdték a Hand- lova—Stübnya-i vonal építését is (azonban oly lassan megy itt az építési munka, hogy belátható időn belül remélni sem lehet a vonal üzembe helyezését). Gömör összeköttetése a Szepességgel életszükséglete az ottani lakosságnak. Ezt paranosolólag megkövetelik a gazdasági vi­szonyok arra való tekintettel is, mert a gömör-szepesi határmenti bányák- az ezen összeköttetést szolgáló vasút hiánya miatt nem életképesek. A vöröskő-margitfalvai vonal kiépítését a kormány ugyan már tervbe vette, sőt évente nagyobb összeget iis előirányoz­tak erre a eélra, azonban a vonal ki­mérésén túl egy lépéssel sem haladt előre a munka, sőt a költségvetésben előirányzott összegek is évről-évre ro­hamosan csökkentek. óriási társadalmi akció indiult meg e vonal kiépítése érdekében. Az összes keletszlo- venszkói gazdasági érdekeltségek, kereske­delmi és ipari korporációk egységesen pró­báltak nyomást gyakorolni a kormányra, hogy ezt a vonalat sürgősen építtesse ki. Azonban mindenütt azzal az indokolással utasí­tották el a jogos kérést, hogy nincsen elegendő anyagi fedezet s épp ezért az építkezésre legfeljebb három év mnlva kerülhet sor. S ugyanakkor, amikor egy ilyen fontos vo­nal kiépítésére nincsen pénz, jóváhagyta a minisztertanács és a koa­líciós nyolcas bizottság a brünn-pilseni vonal kiépítésének tervét. E vonal fel­építésére tehát rövidesen sor kerül. Ez a tény ismét csak azt bizonyítja, hogy a prágai centralista kormányzat elsősorban a történelmi országok érdekeit tartja szem előtt e Szlovenszkó mostoha bánásmódiban ré­szesül, dacára annak, hogy a koalíció­ban ülnek a ludákok, a szlovák agrárok, sőt a vasntügyi miniszter, a cseh iparos- párti Najman iis Szlovenszkó kereske­dőinek és iparosainak szavazatait a pártja részére akarja biztosítani, hogy ezzel is megerősítse hatalmi pozícióját. Hol vannak most azok a politikus urak, akik mindenütt és mindenkor azt hirdetik, hogy Szlovenszkő az ő szívügyük? Mit csi­nál a szlovák néppárt a koalícióban, hogy ezt a mostoha bánásmódot olyan szótlanul eltűri? Novák kereskedelmi miniszter e na­pokban lent járt éppen ezeken a vidékeken. Saját szemeivel meggyőződhetett arról, hogy mire van szükség© annak a vidéknek, mely valaha virágzó iparvid’ék volt s éppen az ő Szlovenszkót dezindusztrializáló politikája következtében a tönk szélére jutott. A ke­reskedelmi miniszter ur ismét sok szép Ígé­retet tett a küldöttségek előtt, lássuk azon­ban már végre az ígéretek betartását is: hasson oda, hogy nemcsak a brünn- pilsená vonalat építsék lel, hanem a vöröskő-maTgitfalvait is, amelynek terv­rajzai már régen elkészültek, a kimé­rések máT régen megtörténtek — s csak az építkezéshez kell hozzáfogni. Kiváncsiam várjuk Udr2al nemzetvédelmi miniszter tetteit is, aki a kassai kereske­delmi és iparkamarának s a Gölniovölgye küldöttsége előtt kjelentette, hogy ezt a vo­nalat még 1929-ben föl kell építeni. Ha végigmegyünk a sziovenszkói vasút­vonalakon és összehasonlitjuk azok állomás- épületeinek állapotát a cseh- vagy morva­országi állomásépületekével, ugyancsak azt konstatálhatjuk, hogy a történelmi országok­ban aránytalanul sokkal többet építkeztek és renováltak tiz év alatt, miint Szlovenszkón. Szlovenszkó fővárosának, Pozsonynak pályaudvara már egyáltalában nem felel meg & mai óriási forgalomnak. Ugyanez vonatkozik Kassára is, ahol ugyan állandóan toldoznaik-foltoznak, ahelyett, hogy ott is egy modern pálya­udvart építenének fel. A tátrai idegenforgalom az elmúlt években hihetetlenül emelkedett. A nyári szezon alatt százezrekre rag a turisták és fürdő- vendégek száma, akik a poprádffelfcai pálya­udvaron szállnak le s onnan villanyossal vagy autóbusszal mennek fel a Tátráiba. 8 a poprádi pályaudvar még ma is telje­sen magán viseli s háborús nyomokat Nincsen rendé®, nagy váróterme. Ahol a pénztárak vannak, ott a hall olyan kiesi, hogy száz ember is alig tud el­férni. A perion olyan kiesd, hogy a be­szállások és kiszállások valóságos ököl­harcokat idéznek elő. Á popráJdi állomáson rengeteg külföldi for­dul meg. Ezek ugyan nem a legjobb benyo­másokkal távoznak onnan. Még arra sem fordítanak gondot, hogy a mellékhelyiségek a mai kornak megfelelőek legyenek. Hogy mennyire indokolt a poprádfelkal pályaudvar rendezése, sőt egy teljesen uj, modern pályaudvar felépítése, azt legjob­ban két számmal tudjuk bizonyítani. A per- romon van egy autómat anszeméflymérleg, amely sorszámozott jeggyel regisztrálja azt. hogy hány kilós az ember. Ezen a mérlegen ez év fóliás 2-An a sorszám 29.024 volt, augusztus 12-én pedig 94.122. Vagyis ét héten belül 65.098 ember mérette le magát Teljesen pesszimista számítás mellett ha átlagban minden harmadik utas mérte volna le magát, am,i pedig teljesen ki van zárva, öt héten belül több mint kétszázezer ember fordult meg a poprádfelkal pályaudvaron. Teljes objektivitással kérdezzük: megfelel-e a mai pályaudvar ennek az óriási forga­lomnak? Nem! — csakis ez lehet a válasz. De mindezt nem akarják a prágai kor­mánykörök látni, habár a legtöbb miniszter és törvényhozó is járt már ezen a vidéken. A történelmi országokban lépten-nyo- mon látni, mint modernizálják a pályaudva­rokat (például Csesky Brod stb.). Csak Szlovenszké maradt mostohasorsban. A. sziovenszkói vasúthálózat kiezélesbitésére, a pályaudvarok modernizálására nincsen, fe­dezet a költségvetésben, ellenben a brünn- pilseni vonalra lesz, sőt már minden bizony­nyal van is, mert hiszen a kormány jóvá­hagyta az építkezési tervezetet. Hiába minden harag és neheztelés ve­lünk szemben a szlovák néppárt részéről, azonban ezért a szomorú helyzetért őt is felelőssé tesszük, mert egy ilyen hatalmas szlovák pártnak, amely mindenütt azzal ér­vel, hogy a szlovák nemzet reprezentánsa, mégsem volna szabad eltűrnie ezt a mosto­ha bánásmódot Szlovénokéval szemben. (-per) 1938 azcptemöcc t, maáraag. MINNEHAHA („KACAGÓ y í Z“> REGENY. irta: EMIL ^RSOiiiiG (7) — De hova szándékoztál menni? — Apámnak apjához, Bead Body-hoz. aki Touchwood faluban lakik, amióta tör­zsünket megosztotta. — Szent Isten! — kiáltottam. — Nem gondolhatsz arra, hogy ebben a hidegben és ebben a hóban hét ven-nyolcvan mérföld ntat 'gyalog megtégy! — Van valami pénzem — felelte — és Rocanvilletől Southey-ig vasúton akartam utazni. Souíheytől már csak tizenöt mérföld az ut és bizonyára találtaim volna farmert, aki az ut egy részén fölvett volna a szánjára. Dead Body nagyon szeret engem és Barna Mennydörgés fél tőle, mert több hatalma van a törzs fölött, mint neki. De amikor már né­hány mérföldnyit mentem — nem tudom mennyit — a levegő elkezdett sűrűsödni, úgy hogy alig láttam élőm Imádkoztam, hogy Isten fordítsa el utamból a hóvihart, mert még messzire volt Rocanville. Mikor azonban idáig értem, megindult a vihar. Tudtam, hogy ha valahol nem találok oltal­mat, eltemet a hő. De azért nem féltem, ha­nem bíztam Istenben, hogy meg fog mente­ni. Ekkor amott, a domboldalon, felfedeztem egy mélyedést, amelybe bemásztam. A hó­fúvás ott nem volt olyan erős és elhatároz­tam, hogy kitartok a mélyedésben addig, amíg a vi'haT elmúlik, ha mindjárt két vagy három napig tart is. A ruházatom meleg volt, legalább elég meleg ahhoz, hogy a megfagyástól megóvjon. Nem tudom, meny­nyi időt töltöttem ott, egyszerre azonban úgy láttam, hogy időníkint világosság villan fel. Valami egész határozatlan fény, amely a hó­fúváson keresztül világított. Te bizonyára hol felemelted, ho'l ismét leeresztetted a ta­karót a barlang nyílásában. Most már tud­tam, hogy a közelben emberinek kell lenni, öröm teljes meglepetésemben heves mozdu­latot tettem, megcsúsztam és lezuhantam a mélyedésből. Neun estem magasról, de azért mégis kificamítottam a lábamat — borzasz­tóan fájt — és nem tudtam tovább menni. Akkor azután jöttél te. Hála a Szent Szűz­nek! — Jól van, Mininehaha — mondtam megnyugtató hangon —, most biztonságban vagy és egy hét múlva már 'rendben lesz a lábad is. Azt hiszem, elsietted a dolgot, ami­kor a faluból megszöktél. Nincs az a varázs­lója a világnak, aki arra kény szer ithetne, hogy a hitedet elhagyd, vagy hogy valakinek a squawja légy, hogyha nem akarsz. Miért nem fordulsz az ügyvivőtökhöz, az segítene rajtad! — Az ügyvivőnek — felelte keserűség­gel — nincsen joga beleavatkozni az ilyen ügyekbe. De azért ezt nagyon szívesen meg­teszi.. ő gyermekeknek tartja az indiánokat, akiknek gyámságra van szükségük. És mi mégis osaík szabad nép vagyunk. Vagy leg­alább is meg akarunk tartani a szabadsá­gunkból annyit, amennyit a fehérek meg- hagytak nekünk. Én mint sioux-imdián nem I.akarok semminek az oka lenni és Dead Bodyt nagyon bántaná, hogyha alkalmat ad­nék az ügyvivőnek, hogy még jobban bele- avatkozhassék a mi ügyeinkbe, mint ahogy ezt anélkül is megteszi. Tudnod kell, uram, hogy a eioux-iud ián oka t a kormány külön­ben sem nézi jó szemmel. Nekünk nincsen semmiféle 'Szerződésünk véle, mint a kriis- és a saulteaux-indiánoknak. Midőn a sioux- törzs .az amerikai CusteT tábornokkal vívott harca után Kanadába menekült, a kormány különböző reiseirv anionokba — az ind.ián- ferüíetefcre — helyezte el őket. Nem akarta, hogy együtt legyenek, mert nemi bízott ben­nünk. Adott nekik földet és lovakat, de nem mint saját tulajdonukat, hanem csak mint kölcsönt, amelyet mindennap visszavehet tő­lük s nem egyszer adták értésére már Dead Bodynaik, ha valami nem tetszett nekik, hogy törzséivel isimét elmehet oda, ahonnan jött. Ifjabb tagjaink közül sokan vissza is vándoroltak már Dakotába. Hangjának keserűsége az utóbbi sza­vaknál egyre fokozódott és tekintetét, amely eddig tiszta és derült volt, mély szomorúság kifejezése fátyolozta el. — Miért nem mégy vissza Lebreldbe? — kérdeztem. — Bizonyára szereltél ott élni és bizonyos vagyok benne, hogy ismét visz- szafogadmak, hogyha beszélek az elöljáróval. — Akarod, hogy apáca legyek? — kér­dezte és szemeiben olyan kifejezést láttáim, mintha messzi távolba nézett volna. Ez a kérdés olyan váratlan volt, hogy pillanatokig nem tudtam válaszolná, — Bizonyára találnak számodra valami foglalkozást — feleltem vérül — és az sem lesz nehéz, hogy állást találj valami jó csa­ládnál. Ajkai körül szomorú mosoly jelent meg. ■amely végtelen lágyságot kölcsönzött szép arcának. — Jót akarsz, uram, azt tudom. Te jó ember vagy. Ezt mondta már nekem az az indián fiú is, aki Lebreidben tüdő bajban meghalt s akit te gyógyítottál. Az indiánok­nak azonban semmi dolguk sem lehet a fehé­rekkel, akiktől távol kell tartaniuk magu­kat. Fajunknak végét jelenti, hogyha a fehé­rek közé keverednék, ők arra büszkék, hogy közülük akár a cipőtiszti tó is felemelkedhe­tik a legmagasabb állásba. Az indián azon­ban mindig csak cipőtisztiió fog maradni köztük. Városaitokat nem láttam, azonban tudom, hogy aki indián nőt vesz feleségül, elrejtőzik a vadonban, mert nem mer vele a városiban élni. Nem, a vörös népnek csak az lehet a boldogulása, hogyha távol tartja ma­gát a fehérektől, ba elzárkózik tanyáiba és megmarad hagyományai és szokásai mellett, így menthetjük meg magunkat a végtől. Bár én nem tudom, hogy tulajdonképpen már nem ké'stünk-e el. Azt, amit ti civiliizációnak neveztek, nem köszönjük meg nektek. Mialatt ebszélt, arcáról eltűnt a gyerme­kes. a kislányos kifejezés és olyan szomorú fenség ragyogta be, mint a múlt hősnőit, mi­kor népük védelmére kelitek. Szavai igen nagy hatással voltak rám. Nem tudtam neki válaszolni. A fiatal leány, akit eddig egysze­rű gyermeki kedélynek tartottam, korlátolt eszmekörrel s akivel eszerint is bántam, egyszerre olyan jellemet árult él, amely a csodálkozás és a részvét érzését keltette föl bennem. n■smer-rs. *r -y: ívuaayr 1 természetes keserüviz s y o m o. r és béltísztitó Siafása páratSan. Az IfjmámHtne tévessze össze másfajta keserllvizzö!! Hapliató mSmlesitttt kis és nm üvegben. Schmidthaucr kisvállalat Homárom. r.y/. :imiü.'.u wguMJU.s jguj.Lj< »r*

Next

/
Oldalképek
Tartalom