Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-12 / 208. (1835.) szám

Na) iiámimi! 12 oMa)

^ S*^m * laQPdd e 1928 szeptember 12

Előfizetési ár: évente 300, félévre 1?0, A SzloveUSzkÓi és ruszinszkóí ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice

évl^1roe7fLhaVT2tSa26Ke:őÖ,fÖ,1íe; Fösxedtesztő: P°lÍtÍkaÍ Fetd6s t^SZTJXZS.'S emum ami m*«*»

______________

_______________________, _______- ____________ i mimiii uj—^ ‘^'ffiregr'■ ÜWWB MMM-wrogBr .

ir

iand tévedése

(il.) Prága, szeptember 11. Isten malmai lassan őrölnek. Az igazságnak hosszú időre van szüksége és sok akadály! kell lefcüzdenie, amiig célját eléri. Évszázadok teltek el, amíg a vallásszabadság általános elismerésre talált- és a polgári jogegyenlőség -nagy elve is csak erős küzdelmek után aratott diadalt. Mi, akik a kisebbségi jogok törvénykönyvével a kezünkben küzdünk a magyarság érdekeiért, ugyancsak ■tisztában vagyunk azzal, hogy a mi igazságunknak is idő kell, amig az egész emberiség közös meggyőződésévé válik, de hogy ez j az idő el fog következni, egy pillanatig sem j kétséges előttünk. |

Mindenki, aki az emberi nem haladásé- > nak igaz barátja, a kisebbségek mellett száll j síikra, mert jól tudja, hogy a minoritási jo- j gok biztosítása nélkül nem lehet tartós béke Európában és nem jöhet el a nyugodt fejlődés korszaka. Azok a nagy 'társadalmi egyesülések, amelyek a tartós béke útjait egyengetik. őszt önszer üleg megérezték, hogy a kisebbségi kérdés az archimedesi pont, amely körül a világ nyugalma forog. Az elmúlt hónapokban lezajlott nagy nemzetközi kongresszusok szinte kivétel nélkül magukévá tették ezt a gondolatot. Hágában a népszövetségi ligák uniója foglalt állást a kisebbségi jogok kiterjesztése és hatásosabb védelme mellett. Berlinben az interparlamentáris konferencia követelte a nép- szövetség állandó minoritási bizottságának 'megalakítását. Prágában a protestáns és ortodox egyházak világszövetsége tett hitvallást a kisebbségek igazságos ügye mellett. Cambridgében a Pax Romaaa katolikus ifjúsága szintén sok időt szentelt ennek a kérdésnek. Varsóban az International Law As- sociation, a nemzetközi jogászok nagy szervezete csak azért nem tűzhette ki napirendjére a mi problémánkat, mert a vendéglátó lengyel kormány ezt már eleve barátságtalan lépésnek tekintette volna. A legközelebbi napokban a francia Marc Segnier vezetése alatt álló demokratikus béke akció biervillei kongresszusa fog megnyilatkozni a kisebbségek mellett. A világ közvéleményének visszhangja tehát egyre erősebben veri vissza a kisebbségek jajkiáltását.

Nem akarjuk túlbecsülni ezeket a megnyilatkozásokat, de nem ás szabad lebecsülni őket. Minden uj eszme, legyen akármilyen felemelő és egészséges, először kis körben beszéltet magáról és csak lassan, fokozatosan tör magának utat a világ közvéleménye és lelkiismerete félé. Ma már ott tartunk, hogy a kisebbségi kérdés a társadalom legjobbjainak állandó napi témájává lett. Egy évtized alatt ez kétségtelenül eredmény, amelynek gyakorlati jelentősége a magyarság szempontjából abban áll, hogy ilymódon a magyar kisebbségek ügye is a világ rokon- szenvére számíthat. Igaz viszont az is, hogy n társadalom érdeklődése még nem jelenti a hivatalos tényezők helyeslését. A nemzetiségi államok kormányai ma is a régi utón 1 uladnak és a népszövetség, amely végeredni ényben semmi egyéb, mint a kormányok megbízottai nak gyülekezőhelye, hűvös közönnyel nézi vergődésünket, A genfi kisebbségi kongresszuson kíméletlen őszinteséggel fejeztük ki a népszövetség iránti bizalraat- ]■ óságunkat és türelmetlenül várjuk, hogy a népszövetség mikor fogja teljesíteni a nagy nemzetközi szervezeteknek a kisebbségek érdekében támasztott követeléseit.

Némi elégtétellel vesszük tudomásul, hogy a népszövetség most folyó ülésszakában több világhírű politikus tört lándzsát a

Briand beszéde

visszavetette a locarnói politikát

Németország ni IcülpdlitiSsai orientáció előtt? Megkezdődött a rajnai konferencia

Géni, szeptember. 11. A népszövetségi ülésszak hétfője tényleg meghozta a nagy szenzációt, de igazán nem volt köszönet benne. Procope fiam külügyminiszter és Blythe ár pénzügyminiszter nagyon komoly és szép szavakban szólották a népszövetség nagy feladatairól, azután következett Briand, a „rátörök rétorra“, akinek mindem beszéde Ínyenceknek való csemege, és tartott egy olyan beszédet, amellyel nemcsak a népszövetség ünneplő hangulatát rontotta el, hanem

alaposain hozzájárult ahhoz, hogy az a politika, amelyet ő kezdeménye zott és segített elő, a francia-német közeledés politikája, disszonáns akkordokkal megzavaró dj ék.

Megint olyan Briand-beszéd volt, amelyben a szenvedély és a pátosz elragadták a szónokot, az államférfi háttérbe szorult 'és az esti órákban maga Briand sajnálta a legjobban, hogy beszédét úgy mondotta el, amint az elhangzott., Csupán a román delegációnak báját simogatták azok a szavak, amelyek a kisebbségi kérdésben elhangzottak, a kisebbségeknek azonban szintén nem lesz kellemes emléke a hétfői Briand-beszéd.

most már a győztes hatalmak leszerelése is. Briand-t nem nagyon kellemesen érintette a kancellár beszéde, még csak nem is tapsolt és nem is gratulált utána, a folyosón pedig maliciózusan megjegyezte, hogy Hermann Müller olyan beszédet tartott, amilyet nem lett volna szabad tartania. Briand tehát

alaposan revansirozta magát,

ő is olyan beszédet mondott, amelyről a népszövetségi delegátusok nagy résziének az az egyöntetű véleménye, hogy sokkal jobban sikerült volna, ha elmarad.

Briand-t most is, mint mindig, viharos tapsvihar fogadta, amifcoT a szónoki emelvény félé lépegetett. Ez a tapsvihar hűen kifejezte azt a nagy rokonszenvet, amelyet a francia államférfi a nemzetközi politikai életben élvez és azt a feszült várakozást, amellyel beszéde elé tekintettek. A németek is meggyőződéssel tapsoltak, de hamarosan beléjük fagyott a lelkesedés.

Hitvallás a nénsiSvetség mellett

Bevezető szavaiban Briand bejelentette, hogy arról a két kérdésről beszél, amely a jelenlegi népszövetségi tanácsülést láthatólag a legjobban érdekli, a leszerelésről és a kisebbségi problémáról. Ugyanerről a két kérdésről szólott Hermann Müller is, tehát a tézis kitűzéséből látszott, hogy itt

polémia készül.

Mielőtt tárgyához kezdett volna, biztosította a hallgatóságot abszolút függetlenségéről és a népszövetségbe vetett megrendithetetlen bizalmáról. Általános helyeslés fogadta azon'

amely komolyan akarja a kisebbségek javát.

Van azonban egy másik áramlat is. Először Zaleski lengyel külügyminiszter, majd utána Briand öntötte szavakba. Müller-Fran- ken német kancellárnak válaszolva, a francia külügyminiszter a kisebbségi kérdésről is néhány kijelentést tett. Azt mondotta a többi között, hogy a háború előtt százmillió volt a kisebbségek száma, ma ellenben csak huszmilliónyian vannak. Ezek a számadatok helytelenek. A kisebbségi kongresszuson képviselt nemzetiségek egymagukban harmincöt-negyvenmillió lelket számlálnak, amely számban nem foglaltatnak benne a nyugati nagyhatalmak kisebbségei (például a franciaországi németek, katalánok, bretonok és baszkok), sem pedig Oroszország mérhetetlen sok minoritása. Ha ma talán

valamivel kevesebb kisebbség él idegen népek uralma alatt, mint a világháború előtt, úgy ezeknek helyzete a kisebbségi szerződések dacára is általában rosszabb, mint amilyen a háború előtti nemzetiségeké volt. Briand a probléma miagvát is helytelenül fogta meg. Azt mondotta, hogy még abban az esetben is, ha a kisebbségek egyes jogos követeléseiket támasztanának, a népszövetség hallgatá'Sra intené őket, ha követeléseik télszavait is, amelyekben ki'jelen tette, hogy a kis népeknek a népszövetséggel szemben táplált bizalma a béke fontos követelménye és ennek a bizalomnak csak kis mértékű csökkenése is a békének komoly ártalmára lehet. Ezért ő mindig óvakodni fog attól, hogy a kritika feltétlen szabadsága ellenére csak egy lekicsinylő szót is mondjon a nép- szövetség munkájáról. Ha visszaemlékezik arra, mi volt akkoriban, amidőn még nép- szövetség nem létezett, meg kell állapítania, hogy a népszövetség nélkül igen sok konfliktus elkerülhetetlen lett volna és a német birodalmi kancellár meg a francia külügyminiszter nem ülnének egy teremben. Nem lett volna Locaruo és nem lett volna sok egyéb üdvös dolog.

Személyi polémia á kancellárral

Ettől a pillanattól kezdve Briand állandóan a kancellár felé fordul és egyenesen hozzá intézi szavait:

— Mindenesetre megértek minden türelmetlenséget, amely céljaink elérése körül felmerül, de

mi itt nem vagyunk pártemberek, mi itt nem vagyunk különböző pártoknak intemacionáléja, hanem a népeknek az internacionáléja. Mi itt államférfiak vagyunk, akiknek a különböző kérdések minden összefüggésére gondolnunk kell és számítanunk kell mindazokkal a nehézségekkel, amelyek ezeknek a kérdéseknek megoldásával kapcsolatban felmerülhetnek.

Nagy derültség közepette védekezett Briand a kancellár azon szemrehányásával szemiriand revansa

Mindenki el volt készülve arra, hogy Briand tulajdonképpen Hermann Müller kancellárnak beszédére fog felelni, amelyben a német államférfi kissé túl őszinte szavakban követelte, hogy a népszövetség végre teljesítse a lefegyverzési kérdésben szerződésileg rárőtt feladatát és a legyőzött államok lefegyverzése után következzék be

kisebbségek jogos ügye mellett. Müller- Franken német és Seipel osztrák kancellár beszédeit általános helyesléssel fogadták mindenütt, ahol kisebbségek élnek. Még nagyobb jelentőséget kell tulajdonitanunk Bee- laerds van Blookland holland külügyminiszter és Motta svájci szövetségi tanácsos ki- sebbségbarát felszólalásának. Mert ha a német és osztrák szónokok állást oglaláfiát

•egyesek talán úgy is magyarázhatják, hogy ezek az államférfiak a Németországon és Ausztrián kívül élő németek javára „haza- beszéltek", Hollandia és Svájc képviselőire még a legnagyobb rosszakarat sem fogbatia rá, hogy önös érdekek késztették őket beszédük elmondására. A holland nemzetnek nincsenek idegen uralom alatt élő kisebbségei, Svájc pedig egy nemzet.fölötti állaim, amely nem szolgál sem egyoldalú német, sem egyoldalú francia vagy olasz érdekeket. Ez adja meg e két kis állam képviselőinek ajkáról elhangzott fölszólatásnak azt a nagy erkölcsi tekintélyt, amely előtt a nagyhatalmak is kénytelenek meghajolni. Bármilyen is legyen a gyakorlati eredmény, mi hálásak vagyunk Mottának és Beelaerdenek, hogy érdekünkben szót. emeltek és megerősítették a népszövetségben azt az áramlatot,

jesitése a békét veszélyeztetné. A francia külügyminiszter tehát visszautasítja, ha azok a világháború után kialakult uj rendet bármiképem zavarnák. Francia szokás szerint ő ■is azonosítja az igazi, az egész emberiség nyugalmát és megelégedését bitositő békét a világháború után létrejött békeszerződésekkel. A béke, mely Briand szeme előtt lebeg, valósággal a temetőnek csöndje lenne, amelyben már semmiféle jajkiáltás nem hangzik föl. Ennél a békénél azonban föltét- tenül többet ér egy olyan állapot, amikor a kisebbségek azért csöndesek^ mert megelégedettek és senki nem bántja nemzetiségüket és nyelvüket,' egyéniségüknek ezt a legsajátosabb megnyilatkozását.

Franciaország ma Európa legmaradibb állama. A világháború után létrejött politikai rendszer semmiféle megváltoztatásához hozzá nem járul. A kisebbségi kérdésben is azokkal tart, akik a természetes fejlődést meg akarják akasztani. Az a Franciaország, amely valamikor az emberi jogok zászlaját hordozta körül Európában, ina már nem lélezik többé. Franciaország teljesen érzékeb lenné vált a népszabadság nagy eszméje iránt és Briand tegnapi beszéde is ennek az érzéketlenségnek a bélyegjét viseli magán.