Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-01 / 199. (1826.) szám

2 _____________T^<OT-MAO^ARHTRItAI> ■a kertészek a megrongált fákat alátámasszák, a megtépett leveleket, a leszakított ágakat szakszerűen kezeljék s a jövő kerti gazdálko­dásnak a lehetőségét keressék meg. —• Az európai vihar után megalkották a Népszövetséget, mely a legnemesebb gondo­latok egyikét foglalja magában s azt a célt szolgálja, hogy lebegjen béke az emberiség felett. A gondolat gyönyörű, de a valóság ke- vés'bbé tökéletes. A béke eredménye egy bi­zonyos állapotnak, de a béke nem az élő vi­lágnak az alapja. A béke a mozdulatlanság, a nyugalom, a hallgatás, ez legfeljebb a túl­világnak lehetne az alapja, de ott, ahol élő tömegek vannak, ott, ahol az élet dobbanása hallatszik, ott a béke j következmény g a béke csak következ­ménye annak, ha az igazság uralkodik. Mindaddig, mig nem az igazságra építik fel a világot, amig nem az igazság az életnek a szabályozója, amig nem válik valóra az, hogy a kicsinynek éppen annyi joga van, mint a nagynak, hogy a jogban nem tesz különbséget a fizikai erő, amig ezek az elvek lefogadva nincsenek, addig a Népszövetségnek a mos­tani törekvése a békének a mindenáron valő fentartása, nem egyébb mint perfektuálni akarása egy kóros állapotnak és egy arra irányuló törekvésnek, hogy a győzőket támo­gassa a legyőzőitekkel szemben. — Mink kisebbségek úgy látjuk és sa­ját testünkön tapasztaljuk, hogy ma a nép- szövetség eszköz, melyet az elnyomók felhasz­nálnak az elnyomottakkal szemben és látjuk azt, hogy a Népszövetség mai alakulatában, mai alkotmányában, a mai titokzatosságában nem felel meg annak a demokratikus gondolatnak, amely gondolat volt az édesanyja a Népszövetségnek. Sajnos, kénytelenek vagyunk minden meg­nyilvánulásban konstatálni azt, hogy a Népszövetség erős a gyengékkel szem­ben, de gyenge az erősekkel szemben. — Hölgyeim és Uraim! Mi kisebbségek gyengék vagyunk, mert szervezetlenek va­gyunk, nekünk szervezkednünk kell, hogy erősek legyünk. Mink szervezve hatalom va­gyunk, újból hangsúlyozom, hogy mi 40 millió kisebbség vagyunk, mi elégedetlenek vagyunk és 40 millió elégedetlen intelligens elem elé­gedetlensége gondolkodóba kell, hogy ejtse a világot és kell, hogy a világot arra kénysze­rítse, hogy igyekezzék a mi beteg állapotain­kat meggyógyítani. Köszönet az igazság angol védőinek — Az igazság útban van. Nem mulasztha­tom el azt, hogy rámutassak arra a magasni- vóju beszédre, mi a lordok házában hang­zott el Anglia egyik kiváló lordja, Lord Par- moor ajkairól. Ő volt az, aki figyelmeztette HINNEHAHA MCACAGÓ VÍZ") RESEÜY. Irta: ElÜl DROONBERG (6) A varázsló, vagy aki a névadás tisztét elvállalta, a gyermek első napjaiban meg­figyeli a természeti jelenségeket. Ha vihar dühöng, a pap öcsének -bizonyára „Négy Ég Mennydörgése" vagy a „Felhők Villáma" lesz a neve. Ha a sátor felett esetleg madár repül el a vihar élők veszedelemre figyel­meztető kiáltással, a gyermek a „Fekete ölyv Intése" vagy a „Viharból Jött Madár" nevet kapja. így értjük meg a hírhedt sioux- főnöknek, „Esős Arc“-nafc a nevét is, aki bandájával Custer tábornok csapatát, egyet­len ember kivételével, lemészárolta. Ez az egyetlen ember szinte csoda névén menekült meg és úgy vitte el a borzalmas esemény hírét a főhadiszállásra. Későbben, ha ezt valamely jelentős eset indokolttá teszi, az indián megváltoztathatja a nevét, ahogyan ezt barátom, Dead Body ,is tette. Az uj nevet azután minden félelem nélkül viselheti. Azok az indiánok, akik gya­kori érintkezésben állanak a fehérekkel — bár ezt csak egy kis részük teszi — sokat engednek a nevük iránti tisztei!étből és bizo­nyára eiz volt az oka, hogy ez a fiatal iindiián- lány is ilyen készségesen megnevezte magát. — Az indián nem maga imádkozik Ma- nituhoz — magyarázta nekem előbbi kérdé­semre. — És ki végzi el ezt helyette? — kér­deztem. — Talán a varázsló? Hiszen nektek nincsen papotok. — Nem mindig a varázsló — felelte —, hanem esetleg egy olyan indián, akiről azt hisszük, hogy Mauitu előtt több tekintélye van, untot a méltatlan könyörgő nők. Ez az­Angliát, hogyha Anglia aláírta a kisebbségi jo­gokat biztositó szerződéseket, akkor Angliának kötelessége aiTa ügyelni, hogy ezek a szerződések be is tartas­sanak. Ugyancsak ezt hangsúlyozta Anglia egy má­sik eminens államférfia, Lord Cecil is és rá­mutattak arra, hogy a kisebbségi szerződé­sek nemzetközi szerződések, azokat be kell tartani a szerződő feleknek. Nem lehet eze­ket a szerződéseket a szuverenitás sérelmé­nek minősíteni és a nemzeti szuverenitásra való hivatkozással a kötelezettségeket félre­tenni. Úgy gondolom, az egész konferenciának az érzését fejezem ki, ha úgy Lord Parmoor-nak, mint Lord Cecilnek hálás köszön etünket fejezzük ki. A népszövetség hibái — Nekünk a mostani konferenciában fog­lalkoznunk kell azzal, hogy rámutassunk a népszövetség hibáira. Itt kell leszögeznünk azt, hogy mindaddig, amig a mostani szellem él a népszövetségben, amig ott a titokzatosság uralkodik, addig az igazság nem arathat dia­dalt. Lehetetlen demokratikus szempontból a Népszövetség mai alkotmánya. Lehe­tetlen az, hogy nincs benne nyilvános­ság, lehetetlen, hogy a sérelmek benne titokban tárgyaltassanak, lehetetlen, hogy a tárgyalásokon a vádló, a panaszt tevő nemzetiség nincsen jelen, a meg­vádolt állam pedig jelen legyen. Nekünk fel kell emelnünk itt erélyesen a szavunkat, hogy a hatalmi tényezők szoktas­sák rá a népszövetséget arra, hogy kimutas­sa, hogy hány panasz érkezett be hozzá és ezek a panaszok hogyan intéztettek el. Hogy ezzel felnyíljon a szeme azoknak, akik meg­alkották a népszövetséget és belássák, hogy ameddig gyógyítás nincs, addig a Nép- szövetség nem egyéb, mint egy olyan intézmény, ami igyekszik leplezni azt, hogy nem tud megfelelni azoknak a cé­loknak, amelyek végett alkottatott. — Nagyon jól tudom azt, hogy amit most mondottam, az erős, de mi kisebbségek nem azért vagyunk itt, hogy a francia négyes sza­bályai szerint etikettes lépéseket lejtsünk, hanem azért, hogy menjünk előre az igazság utján! Az igazság és a világhétté útja — Nekünk itt össze kell gyűjteni a sérel­meinket, nekünk adatgyűjteményt kell terem­tenünk és meg kell keresnünk a módját annak hogy ezekben az adatokban a nemzetközi bíróság döntsön a tiszta jog alapján. Ha mi az igazság győzelmén dolgozunk, a világ békéjének alapjait rakjuk le és ha mi a jogelvek uralmát kívánjuk, ak­kor nem revoluciót hirdetünk. Bátran menjünk el^re és hirdessük azt, hogy a népszövetségnek nem az a feladata, hogy a békeszerződéseket örök időkre bebalzsomoz- za, hanem az, hogy az igazságot, a jogrendet alapozza. Ne féljünk és hirdessük bátran mindenütt: non est püx sine juHiWt! Szervezőmunka A délutáni ülésen Balogh Arthur dr., a 1 Léva, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Egész Szlovénszkó közvéleménye már évek óta fokozott érdek­lődéssel figyeli azt a feulturküzdelmet, mely Alsógy őrödön folyik egyrészt az ottani isko­laszék, másrészt a nagyszombati apostoli ad- minisztratura és a tanügyi retferátus között. Ebben az iskolában ugyanis csupán két szloyák anyanyelvű gyermek van, a többi mind magyar, de az egyházi és iskolai fel­sőbbség ezidéig nem teljesítette a község iskolaszékének kérésiét, hogy a szlovák nyelv helyett a magyar tannyelvet vezessék be az iskolába. A köztársaság elnöke a közelmúltban Morvaországban járt s Felldsbergben egy né­met vezető embe rnek többek ' között ezt mondotta: „Ha önök a nemzeti kisebbség jogait védik, akkor érdemiteljes dolgot müvei­nek. A mi köztársaságunkban senkit sem szabad erőszakosan eüdegeniteni nemzetétől. Ez az elv érvényes minden­kire és minden oldalon! A köztársaság elnöke most ugyanabban a megyében tölti pihenőidejét, alig pár kilo­méternyire A! sógyőrödtől, melynek iskolá­jából kitiltották a magyar tanmipeffivet, csak azért, miért a község a sematizmusban szlö- váknyeivünek van felvéve. A nagyszombati apostoli adiminiszfcr a bu­ra azt válaszolta az alsógyőrödi iskolaszék­nek, amidőn az a magyar tanítási nyelvhez való ragaszkodásában a törvényre hivatko­zott, hogy ezek a törvények csak akkor alkalmaz­1928 szeptember 1, MCHnftdt ~1 kolozsvári egyetem hajdani kitömő közjogi tanára behatóan foglalkozott a népszövetség kisebbségi eljárásával. Az első ülés végén három Mzottaégoti alakitottak a kulturális és szervezkedési kérdések, valamint a kisebbségi kongjresz- szusok eljárási szabályzatának előkészítése végett A szervezkedési bizottság vezetésé­vel, mint minden évben, úgy az idén is, Flaíchbarth Ernő dr. csehszlovákiai delegá­tust bízták meg. hatók, hogyha magasabb államérdekkel nem ellenkeznek! Ez mindenesetre meglepő nóvum, mert az állampolgári erkölcstan edidig azt tani tóttá, hogy a törvények betartása: államérdek. Vasárnap Alsógyőröd a nyugdíjazás kö­vetkeztében megüresedett kántortanitói ál­lást töltötte be. Egyhangúan szlovák képesí­tésű kántort választott. Miután pedig az iskolaszék tudatában van annak, hogy ahol egyszer lemondottak a magyar tanítási nyelvről, ott azon változ­tatni többé nem lehet, azért a választási jegyzőkönyvibe belefoglalták azt a nyilatko­zatot, hogy az iskolaszék a szlovák kámtor- tanitót csak a nagyszombati apostoli admi- nisztratuira és a tanügyi referátus parancsá­ra választotta. Ezzel ugyanis az iskolaszék el akarta kerülni azt, ami két fixájában tör­ténj ahol szintén nem akarták feladni a ma­gyar nyelvet s a római katolikus felekezeti iskolákba az állam küldött ki tanítókat. Megörökítette az iskolaszék a jegyzőkönyv­ben azt is, hogy ragaszkodik törvényadta jogához, mely szerint maga állapítja meg taniiási nyelvét: a magyart Az iskolaszék egyébként panasszal fordul a legfelsőbb egyházi és tanügyi fórumokhoz a> sérelem orvoslása céljából, miért hiszen ép­pen á múlt héten mondotta szintén a köz­társaság elnöke Diószegen a hadigyakorla­tokkal kapcsolatos ünnepély alkalmából, hogy a magyar nép ne tagadja meg nyelvét, mert az anyanyelv minden népnek legna­gyobb kincse! után áldozati táncot tart.. De ő sem imádko­zik közvetlenül Manituhoz, hanem könyörgő védőszelleméhez, hogy ez közvetítse a ké­rést Manituhoz. Az én védőszellemem a Ka­cagó Víz. Tudnod kell, hogy QüApelle-River mellett születtem s igy kaptam a nevemet. Nincs olyan indián, aki évente egy vagy két alkalomnál többször kérésekkel terhére merne lenni Manitunak, még ha akár meg iis halna különben. Én azonban naponként imádkoztam a keresztények Isteniéhez ős a Szűz Máriához. — És eközben hallgatott ki a varázsló­tok? — kérdeztem,, A leány igent intett. — Ez azonban nem ok arra, hogy a törzstől megszökjél — mondtam. — Oh, te ezt neim érted — panaszkodott a leány. — Barna Mennydörgés nagyon dü­hös volt, amikor megtudta, hogy keresztény vagyok és megfenyegetett az ő rossz orvos­ságával, amelytől mindnyájan félünk. Az­után azt mondta, hogy a törzset áldozati táncra kell összehívnia, hogy ezzel ismét ki­űzzék belőlem a keresztény Istent. Tudnod kell, hogy a törzsnek-azóta nincs főnöke, amióta az apám meghalt és az lesz a főnök, aki engem squawul — feleségül — vesz. A főnökasalódmak azonban egyetlen tagja sem lehet keresztény. És Esős Arc rossz ember. Iszik, lop és rosszul bánik a squawjával ős én félek tőle — tette látszólag összefüggés­telenül hozzá.-r- Ki ez az Esős Arc? — kérdeztem kissé meglepetten. Nem ő volt az a főnök, aki a eioux-indiánokat Sititlng Buliéi és Craizy Horse-szal Custer tábornok ellen ve­zette és katouáit lemészárolta? — Azt hiszem, ez annak a fia. A név minálunk olyan sokat számit, hogy a fiát csecsemő korában kitartották az esőre, hogy igy azután joggal viselhesse tovább az apja nevét. Esős Arc tulajdonképpen nem is tar­tozik a mi törzsünkhöz. Abból az országból, ahol apjának törzsében élt, ide szökött Ka­nadába, mert odaát, mint lótolvajt, föl akar­ták akasztani. — De miért félsz tőle? Mit. tehet veled? Itt alig lophat lovakat, mert a farmereiknek nem sok van, a vöröskabátosok pedig — a lovasrend őrök, tudod — mindjárt nyakon csípik, ha valamit meg próbálna elemeim. — Nem erről van szó — mondta a 'lány csöndesen és habozva. — •Hát akkor miről? Elfordította a fejét, hogy kikerülje a te­kinteteimet. — Engem akar squawjáuak, hogy tör­zsünk főnöke lehessem — Téged akar squawjáuak? — kérdez­tem csodálkozva. — Hiszen éppen az imént mondtad, hogy már van egy squawja, akivel rosszul bánik. — Igein, de ha főnök lesz, lehet neki több squawja is. Némelyiknek öt vagy hat is van. — No, ott szép lárma és veszekedés lehet! Kedvesen nevetett. — Dehogy. Úgy élnek együtt, mint a testvérek. — No, ezt azután az én hazám asszo­nyaitól nem lehet elvárni. — A nagy vizen keresztül jöttél? — Onnan. Németországból. De meséld csak tovább. Még mindig nem tudom, hogy a hóviharban hogyan jutottál ide. Hogy téged •az Esős Arc feleségül akarna venni, azon nem csodálkozom. És azon sem csodálkoz­nék, ha .még más vörös uraknak is hasonló kívánságuk lenne. Végeredményben azon­ban ez olyan dolog, amelyhez neked is sza­vaid van. Emiatt nem kell néked mindjárt megszöknöd*. Nincsen anyád? — Oh igen, van, ő azonban egészen a varázsló befolyása alatt áll. Esős Arc a va­rázsló nővérének a fia és ő azt szeretné, hogy törzsfőnök legyen belőle. Azonban ez ' nem a legfőbb ok. Barna Mennydörgés sok­kal önzőbb, hogysem valamely rokonáért fá­radozzon. Az igazság az, hogy Esős Arc mindig pénzt és whiskyt ad neki. — Whiskyt? Hogy jut ő whiiskyhez? Hi­szen szigorú büntetés jár annak, a!ki az in­diánnak whiskyt ad el. — Én nem tudom, honnan szerzi és azt sem tudom, hogy jut pénzhez, azonban mind a kettőből bőven van neki s nem egyszer láttam őt is meg Barna Mennydörgést is ré­szegen. Ezért a varázsló azt teszi, amit Esős Arc, akar. Most tudtára adta a törzsnek, hogy ■Mauitu minket ismét nagy néppé tesz, hogy­ha én Esős Arc squawja leszek és rettenete­sen megbüntet minket, hogyha nem megyek hozzá. Tudod, uram, az indiánok azt hiszik, hogy Mauitu álomban közli velük az akara­tát. Én tisztában vagyok azonban azzal, hogy Barna Mennydörgés mindezt csupán kitalál­ta. Egyáltalában nem hiszek neki semmit. ö éppen olyan gonosz, miint Esős Arc. — És mit szól mindehhez az anyád? — Ő tudja, hogy Esős Arc rossz ernheT, aki a squawját veri és velem is rosszul fog ■bánni. De azt mondja, hogy amit Mauitu ká­ván, 'azt meg kell tenni és mivel. én «i önk­in dián vagyok, ezért, kötelességem, hogy a törzset naggyá és virágzóvá tegyem. S ha megmondom neki, hogy Mauitu egyáltalá­ban nincsen, akkor nagyon megrémül, el­szalad és mindaddig egy másik sátorban marad, amig kéréseimmel haza nem csaló- gatorn. Mára ígérte Barna Mennydörgés az áldozati táncot, amelyen részt kell vennie törzsűink minden előkelő tagjának. Ezen akarták kiűzni belőlem a kérésziény Istent. Tudom, az Isten megbüntetne engem, ha ezt ■megengedném. Egész éjszaka imádkoztáim és ma reggel, amikor a tanyán még miniden csöndes volt, megszöktem. Masaryk elnök kisebbségi elvei és az alsógyőrödi kultúrharc Alsógyöród iskolaszéke a legmagasabb fórumokhoz fordul . Jogorvoslásért a magyar tannyelv érdekében - Az alsó- győrödi iskolának szlovák a tannyelve, holott csak két szlovák tanuló jár az Iskolába

Next

/
Oldalképek
Tartalom