Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-26 / 194. (1821.) szám
1928 angtuSBtifó 26, rasárnaip. _ A kormánytöbbség óriási engedményei árán sikerül csak a szociális biztosítás megcsonkított reformját letárgyalni Előkészületek a 7r@nga Dei-re a csel taiifpM és a szocialisták kiiitt — Október 7-én kezeli ®e§ a képvisefikiz a iawi évi költségvetés kilencven órás vitáját — A cnagánalkalmazottak nyugdijbiztcsitésának parlamenti tárgyalásáról egyelőre mái sző sincsen Prága, augusztus 25. A képviselőházat szeptember hatodikára egybehívták. A cseh hazafiak szivében már hónapok óta él az a forró kívánság, hogy a belpolitika horizontján derüljön ki a nagy jubileumi napra az ég s béküljenek ki a cseh polgári pártok az úgynevezett „államalkotó" cseh szocialista pártokkal s alakuljon meg a jubileumi kormány. Ezzel szeretnék ugyanis a külföld előtt bizonyítani a konszolidáció rohamos előrehaladását. A terv mindenesetre igen szép, azonban az előjelekből arra lehet következtetni, hogy a novemberi országos képviselőtestületi választások előtt a szociáldemokraták nem igen fognak a kormányba belépni, miután jelenleg egyedül ellenzéki programmal lehet kilátásuk kielégítő választási eredményre. A kormánykoalíció érezvén gyöngeségét, mert hiszen egy hat szavazatnyi többséggel bíró többség nem nagyon fenegyerekesked- het, még a nyári parlamenti szünet előtt felhagyott a mindenkori többségek eddigi kormányzási módszerével. Kénytelen volt szóba állni a szocialista ellenzékkel s neki olyan engedményeket adni, amelyek az összes kormánypártok óriási vereségét jelentik a választók felé. Ha tehát van valami, aminek a patrióták a jubileumi év alkalmából örülhetnek, úgy legföljebb csak az lehet, hogy a szocialisták megtörték a petka utódjának, az oszmicská- nak diktátumát. Ez az engedékenység azonban csak a cseh szocialistákra vonatkozik, mert az ellenzékben levő német és magyar pártokkal s a németséggel és magyarsággal szemben a mostani kormánykoalíció is, melyben pedig két német párt is képviselve van, épp oly kíméletlenül jár el, mint a régi cseh nemzeti koalíció. Ez is azt bizonyítja, hogy semmi súlyúk és befolyásuk nincs a német minisztereknek a kormányban. A cseh szociáldemokraták bizonyára szívesében mennének be a kormányba már ma, mint holnap, azonban vannak ütközőpontok, amelyek az erre vonatkozó elhatározottságuknak útjában állanak. Itt elsősorban a szociális biztosítás módosítására gondolunk. Jóllehet a koalíció nagy engedmánveket ad nekik, azonban minden egyes pontnál az engedményeket valósággal ki kell verekedniük. S emellett ott állanak őri a kommunisták, akik a szocialisták minden könnyelmű lépését a munkástömegek előtt kitünően ki tudják használni. A szociáldemokraták tehát bevárják, amig a nekik kellemetlen törvény- novellálások tető alá kerülnek, amig tiszta lesz ismét a terep s azután újból puszipajtás- kodhatnak az agráriusokkal és a katolikus néppártiakkal, sőt Kramárral is. Ugyanezen argumentumok befolyásolhatnák a cseh nemzeti szocialisták magatartását is, akik azonban már oly türelmetlenül várják a pillanatot, amikor a kormányba beléphetnek, hogy ez minden valószinüség szerint még október 28-ika előtt fog bekövetkezni. A harcias hangulat tehát a cseh politikai táborban már elmulóban van s legföljebb néhány müfelháborodási jelenetnek leszünk még tanúi a bizottsági és plenáris üléseken, de komoly obstrukcióról már szó sem lehet, mert hiszen a gyönge lábon álló kormánytöbbség máris több engedményt adott, mint amennyit maguk a szocialisták vártak. A szociális biztosítás módosításának még három kritikus pontja van, amiről a szocialisták és a koalíció között még nem jött létre megegyezés. Az egyik sarkalatos pont a népjóléti minisztériumnak a biztosítási központtal szembeni ellenőrzési és döntési jogkörére vonatkozik. A másik kritikus pont viszont a felügyelő és igazgatósági tanácsban való képviselet kérdése. A koalíció azt akarja, hogy a munkaadók és munkások képviseletének számaránya 8:4 legyen. Az egyik tanácsban 8 munkaadó lenne és négy munkás, viszont a másikban fordítóit; lenne a képviselet aránya. A paritás pedig a két bizottság közös tanácskozásain valósulna meg. A szocialisták erről eddig haliam sem akarnak, de a hangulat ma már olyan op- timisztikus, hogy ebben a kérdésben is sikerülni fog a megegyezés. Végül még komolyan ellen túlinak a szocialisták annak a tervnek, hogy a beteg- sególyző pénztárak szövetségeit feloszlassák, mert ez erős szocialista bástyák elvesztését jelentené. A fentiekből tehát láthatjuk, hogy ma már nincsenek áthidalhatatlan ellentétek a két cseh tábor között s a megegyezés biztosra vehető már a közeli napokban. A házelnökség ennek alapján máT meg is tette a szükséges diszpozíciókat, amelyek szerint a képviselőház szeptember 10-én kezdi meg a szociális biztosítás módosításának a tárgyalását s a parlament öt-hat nap alatt el is intézi azt. A nagy kibékülés mellett teljesen háttérbe szorult a magánalkalmazottak nyug- dijbiztositásáról szóló törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának ügye. A szocialisták pusztán csak agitációs célra használják fel ezt a törvényjavaslatot is, amelyet ebben az évben már alig lehet elintézni. A kormány ugyanis úgy gondolkozik, hogy a munkások sokkal radikálisabbak, mint a magánalkalmazottak, ezek szociális biztosítását tehát nem szabad radikálisan módosítani, viszont a magánalkalmazottak csöndes demonstrációikkal nem jelenthetnek veszélyt a kormányra nézve. Az újságírók nyugdíjbiztosítása pedig teljesen mellékvágányra terelődött, mert a benyújtott törvényjavaslat már úgyis egyes prágai újságírók részére előnyt biztosit s a többií/vre nézve az előnyök amugysem válnának egyhamar aktuálissá. Az újságíró társadalom pedig nem egységes még ebben a kérdésben sem, sőt egyes csoportok még itt is, a tiszta gazdasági kér7 Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Braiislava, Royko-u. 2/a. désből politikát csinálnak s nem törődnek a kari szolidaritással, hanem csak magúiknak akarnak érdemeket szerezni és az esetleges előnyöket biztosítani. Ez vonatkozik elsősorban a magyar újságíró karra, amely három szervezetbe tömörülve, nem tud ebben a kérdésben sem egységesen állást foglalni, mivel egyesek, magukat kormánypárti újságíróknak nevező kollégák, politikai szempontokat vetettek bele a kari életbe és hatalomvágyukban olyan inkollégiálisan viselkedtek, hogy az együttműködésre egyelőre gondolni sem lehet. A „zavaros momentumokat" tehát elsősorban ezeknél kell kiküszöbölniük s azután lehet csak szó arról, hogy a magyar újságíró társadalom egysége megvalósulhasson, A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása azért sem kerülhet ez évben a ház elé, mert erre nincsen már fizikai idő sem. A parlament ugyanis a szociális biztosítási novella után azonnal hozzáfog a jövő évi költségvetés tárgyalásához. A költségvetési bizottság szeptember 17-től október 6-ig kap terminust a büdzsé letárgyalására. A plenáris tárgyalás tehát október 7-én kezdődik és a házszabályok értelmében a vita legalább 90 órát fog tartani. A képviselőház ennek alapján közvetlenül október 28-ika előtt fejezi be munkáját s azután a novemberi választásokra való tekintettel már aligha fog összejönni, mintán a pártok a választási kampány ideje alatt nem igen küldhetik törvényhozóikat a parlamentbe. Decemberben pedig csak abban az esetben lesznek ülések, ha a mai kormánypártok nem szenvednek katasztrófába vereséget, mert abban az esetben, ha a kormánypártok közül egynémelyik súlyos vereséget szenvedne, valószínűleg újabb kormányválság fog kitörni, ami a jövő év tavasza előtt nem igen oldható meg. (—per.) Piisisdszki tárgyal a román hivatalos körükkel Bukarest, augusztus 25. Pilsudszki marsall, aki néhány nap óta, mint ismeretes, SzkupieLszky képviselő vidéki birtokán üdül, tegnap Mária anyakirálynő vendége volt. Néhány nap múlva Szinajában nagyjelentőségű tanácskozás lesz a Lengyelországot és Romá* * niát közösen érdeklő politikai és katonai kérdésekről. Ezeken a tanácskozásokon Pilsudszki marsall és Argetonaiu helyettes külügyminiszter is részt fognak venni. Az uioísá íeányszökíeiés Irta: Krúdy Gyula Azt hihetne az ember, hogy már kimentek a divatból azok' a férfiak, akik baráti érzésüknek lettek áldozatai. Barátság, önfeláldozás, egy egész életen át tartó kézszoritás: csupán a régi regényekben szerepel: messzire utazott az utolsó barát, akinek habozás és ámítás nélkül be lehetett vallani a titkokat, amely vallomás által könnyítettünk lelkiismeretűnkön. De még mindig itt volt Prékopa, aki Pesten (persze a régimódi Belvárosban), némi büszkeséggel elmondhatta magáról, hogy ő volt az utolsó jóbarát a városban, aki jövőjét, családját, minden idejét és gondolatát barátainak áldozta. Naphosszat is elüldögélt régimódi kis kávéházakban, ahol mindig volt néhány szava a bus'komor gazda felviditására, valamint életkedvet öntött a rogyadozó, 'kivénült pincérekbe, amikor régi vendégeiket felemlegette nekik. Ezek a régi vendégek, — bár sok mindenféle kellemetlenséget csináltak az Arany Borznál vagy a Magyar Koronában, például szerettek verekedni is — bizonyos idő múltával, miután a vendégek sorából haláleset vagy egyéb körülmény miatt kimaradtak: mind nagyon kedves emberek leltek a múlt időkből. — Itt lóg például a fogason Ripp Péter kabátja, aki néhány év előtt azzal a bejelentéssel hagyta abba a bilLiárdjátszmát a sánta nőszabóval, hogy borotválkozni megy ide a szomszédba, mert éppen névnapi vacsorára volt hivatalos, — kezdte Prékopa, az Arany Borz öreg pincéreit maga köré gyűjtve. — A kalapját is itthagyta. És többé soha sem látta senki Ripp urat, — mond Fridolin, aki késő öregségére vitte annyira, hogy „fő- ur" lett az Arany Borznál, de akkorára már csak régi nadrággombok foglaltak helyet az itteni főpincér bőrtáskájában. — Es majdnem mindenki úgy ment el innen hajdanában, hogy legkésőbb a másnap délutáni feketekávéhoz visszatér, — felelt emelt hangon Prékopa. — És többé sohase láttuk kedves barátainkat. — Akár a padlásra tehetnénk a régi bil- liárd-asztalokat, — szólt keveskedve Fridolin, aki harminc esztendeig várt arra, hogy végre elérje a főpincéri rangot az Arany Borznál, de akkor már elfogytak onnan a régi vendégek. Csak Prékopa járt ide (egy bizonytalan foglalkozású úriember, aki élete minden idejében eljárt vala a kávébázak és vendéglők látogatására), — de a festettbajszu vendég is csak ritkán jött, miután a régi barátokat amúgy sem találhatta. * Prékopa most (annyi elmnlt esztendő után), hirtelen megint szemügyre vette Ripp Péter aranyborzbeli felsőkabátját, amely évek óta várt visszatérő tulajdonosára. — Hm, — mondta Prékopa, megforatván a kabátot a fogason, — annakidején nem is tudtam, hogy Ripp barátunknak Gács és Mi- halkó voltak a szabói. Érdemes mesteremberek, az Aranykéz-utcában volt a műhelyük, ők varrták a legjobb kölcsönkérő kabátokat: az úgynevezett Pump-kabátokat. Világossárga szövetből és nagy gyöngyházgombokkal. Ezeknek a kabátoknak a szabásában volt mindig valamely svindler kedés; valamely nagyvilágiasság; valamely gavalléroskodás, amelyet a sarkon álló hordárok, az unatkozó bérkocsisok, a virágos boltokban álmodozó leányzók reménykedve láttak közeledni. Nem is tudtam, hogy Ripp barátunk ilyen kabátot viselt. Prékopa ide-oda forgatta a kabátot, mintha vallatná; természetesen a legnagyobb önzetlenséggel, amint már ilyen divatkabátot forgatni szokás, amelyből gazdája hirtelen eltávozott. — Most már, annyi esztendő után: megnézhetnénk,-hogy mi maradt a zsebekben, — .indítványozta Prékopa — hátha megtudnánk valamit szegény barátunk korai eltűnéséről. Nem, sehogysem egyeztethető össze Ripp Péter komoly, meggondolt, konzervatív jellemével, hogy hirtelen eltűnésével, hogy azt előre megfontolt szándékkal követte el. Valami titoknak kell itt lappangani. Most már engem is érdekel, hogy hová lett a sánta nőszabó billiárdpartnere, miután vnémlieh“ én jegyeztem a poéneket a billiárdjátszmánál. Miközben igy beszélt Prékopa, gyors, de közömbösnek látszó kézmozdulatokkal átkutatta az elárvult kabát zsebeit. És legnayobb meglepetésére cédulácskát talált abban a, zsebben, amit hajdanában a régi kabátokon: „szivarzsebnek" volt szokás nevezni, amelyet mindig nagy gondossággal illesztették helyére a szabók. Egy kis szelet papiros volt a találmány, még pedig azon papirosok közül, amelyen a vendéglői főpincérek közük mondanivalóikat az ebédutáni hangulatban levő vendéggel. Az Arany Borz régi pincérei, akik Prékopa körül álldogáltak (miután egyéb dolguk amúgy sem volt), nyomban felismerték, hogy a számolócédula a szomszédos Magyar Korona vendéglőből való. — Fridolin, aki előléptetése alkalmából megengedte magának azt a luxust, hogy fontosabb teendőknél úgynevezett csip- tetőt biggyesszen az orrára, amely felett vagy alatt való tekintgetésével bizonyos tiszteletreméltóságot vélt ébresztgetni: Fridolin a számlacédula megvizsgálása uán bizonyos kárörömmel felkiáltott: — Igen, ez Johannák az Írása, aki itt volt főpincér a Koronában és régi szokása szerint tiz krajcárral mindig többet számított, ha megfelelő vendége akadt. — Nos és Ripp barátunk, e régi pesti alak: megfelelő vendég volt Johann számításában? — Valószínű, hogy aznap Johann feltűnő szórakozottságot vett észre Ripp uron! Vendéglőben ez másképpen van. A vendég néha elfelejti a salátát, amelyet Johann mindenesetre felvett számlájába. Az ilyen salátákból már sok vendégfogadó épült Pesten. Prékopa hallgatagon forgatta az évek óta feledésbe ment számlacédulát. Emlékezete szerint Ripp barátja a Magyar Koronában elég sűrűn fogyasztott úgynevezett savanyu tüdő vagy becsinált malac és egyéb hasonló ételeket, amelyek mindenesetre könnyebbülést jelentettek az olyan ötvenéves agglegény- gyomroknak, amelyek mindig kényük-kedvük szerint fogyasztották a legfüszeresebb ételeket, mert hiszen nem volt mellettük asszony, akinek ízlését figyelembe kellett volna venni. Talán éppen kispörköl tét jelent e cédulán valamely számjegy Jobann kezeirásában ... Dehát Jobann kézirata kedvéért talán mégsem vándorolt az elegáns kabát szivar- zsebébe ilyen haszontalanig. Prékopa tovább vizsgálta az eltűnt barátja után maradt okmányt és szemlélődésében valóban talált is valamit. Még pedig egy ceruzajegyzetet, amely nyilván Ripp Péter kezétől származott. „Terka. Este bét órakor". Mond a jegyzet a számolócédulán. * — Terka! — kiáltott fel Prékopa, mintha egyszerre ébredtek volna fel benne mindazok a gondolatok, amelyeket Ripp Péter pesti gavallér hirtelen eltűnésével magában elraktározott. — Ki emlékszik itt Terkára, az aranykéz-utcai füzőkészi tőnőre? Az öreg pincérek elmotyogták Terka nevét, de bővebben nem emlékeztek rá, csak Fridolin mondott valamit, hogy a régebbi vendégek szájából elég gyakran hallottá ezt a női nevet... De annál inkább dobogott Prékopa szive, amikor ezt a régi női nevet egy papiroédulár* megpillantotta. Ugyanabban az időben tűnt el az aranykéz-utcai füzősboltból Terka is, amikor Ripp Péter véglegesen kimaradt az Arany Borzhoz címzett kávébázból. Terka, bár csak egyszerű bolti leányka volt: sokkal nagyobb szenvedélyeket idézett elő a városnegyedben, amint manapság egy füzőkészitő hölgyről azt elgondolhatnánk. Még a kényes uridámák is szerelmesek voltak „elragadó modorába", amely modor sohasem emelkedett túl a köteles tiszteleten. Torka, mint hangsúlyozta: éppen az uriközönség iránt érzett tiszteletből nem viselt sohasem derékfüzőt, szerényen elvonult a konkurrenciáből, holott bizonyára a legjobb derékfüzőt szabhatta volna önmagának ... — Soha nem volt rajta még csak vállfüző sem, — mond Prékopa, aki hirtelen elgondolkozott az évek előtti eseményeken és különös megindultságot érzett. Tudniillik mindenféle téli esték jutottak eszébe, amikor állomást tartott az aranykézutcai füzősüzlet előtt és más gavallérok hiányában ő kisérgette darab ideig Terkát az alig világított belvárosi utcákon, — természetesen barátai helyett, akik ezidőtájt másfelé voltak elfoglalva. Tünemény volt ez a nő, — különösen a fodrászok és élelmiszerkereskedők kirakatablakaiban, ahol későbben eresztették le a bolti redőnyöket... Kimondhatatlan bizalom, ártatlanság, jóság és egyszerűség áradt fényéből, — különösen azokban a mellékutcákban, ahol egymástól messzire voltak elhelyezve a gázlámpák... Titkos volt, mint
