Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-26 / 194. (1821.) szám

1928 angtuSBtifó 26, rasárnaip. _ A kormánytöbbség óriási engedményei árán sikerül csak a szociális biztosítás meg­csonkított reformját letárgyalni Előkészületek a 7r@nga Dei-re a csel taiifpM és a szocialisták kiiitt — Október 7-én kezeli ®e§ a képvisefikiz a iawi évi költségvetés kilenc­ven órás vitáját — A cnagánalkalmazottak nyugdijbiztcsitésának parlamenti tárgyalásáról egyelőre mái sző sincsen Prága, augusztus 25. A képviselőházat szeptember hatodikára egybehívták. A cseh hazafiak szivében már hónapok óta él az a forró kívánság, hogy a belpolitika horizont­ján derüljön ki a nagy jubileumi napra az ég s béküljenek ki a cseh polgári pártok az úgynevezett „államalkotó" cseh szocialista pártokkal s alakuljon meg a jubileumi kor­mány. Ezzel szeretnék ugyanis a külföld előtt bizonyítani a konszolidáció rohamos előre­haladását. A terv mindenesetre igen szép, azonban az előjelekből arra lehet következ­tetni, hogy a novemberi országos képviselőtestületi választások előtt a szociáldemokraták nem igen fognak a kormányba belépni, miután jelenleg egyedül ellenzéki pro­grammal lehet kilátásuk kielégítő válasz­tási eredményre. A kormánykoalíció érezvén gyöngeségét, mert hiszen egy hat szavazatnyi többséggel bíró többség nem nagyon fenegyerekesked- het, még a nyári parlamenti szünet előtt fel­hagyott a mindenkori többségek eddigi kor­mányzási módszerével. Kénytelen volt szóba állni a szocialista ellenzékkel s neki olyan engedményeket adni, amelyek az összes kormánypártok óriási vereségét jelentik a választók felé. Ha tehát van valami, aminek a patrióták a jubileumi év alkalmából örülhetnek, úgy leg­följebb csak az lehet, hogy a szocialisták megtörték a petka utódjának, az oszmicská- nak diktátumát. Ez az engedékenység azonban csak a cseh szocialistákra vonatkozik, mert az ellen­zékben levő német és magyar pártokkal s a németséggel és magyarsággal szem­ben a mostani kormánykoalíció is, mely­ben pedig két német párt is képviselve van, épp oly kíméletlenül jár el, mint a régi cseh nemzeti koalíció. Ez is azt bi­zonyítja, hogy semmi súlyúk és befolyá­suk nincs a német minisztereknek a kormányban. A cseh szociáldemokraták bizonyára szí­vesében mennének be a kormányba már ma, mint holnap, azonban vannak ütközőpontok, amelyek az erre vonatkozó elhatározottsá­guknak útjában állanak. Itt elsősorban a szo­ciális biztosítás módosítására gondolunk. Jóllehet a koalíció nagy engedmánveket ad nekik, azonban minden egyes pontnál az engedményeket valósággal ki kell vereked­niük. S emellett ott állanak őri a kommunis­ták, akik a szocialisták minden könnyelmű lépését a munkástömegek előtt kitünően ki tudják használni. A szociáldemokraták tehát bevárják, amig a nekik kellemetlen törvény- novellálások tető alá kerülnek, amig tiszta lesz ismét a terep s azután újból puszipajtás- kodhatnak az agráriusokkal és a katolikus néppártiakkal, sőt Kramárral is. Ugyanezen argumentumok befolyásolhatnák a cseh nem­zeti szocialisták magatartását is, akik azon­ban már oly türelmetlenül várják a pillana­tot, amikor a kormányba beléphetnek, hogy ez minden valószinüség szerint még október 28-ika előtt fog bekövetkezni. A harcias hangulat tehát a cseh politikai táborban már elmulóban van s legföl­jebb néhány müfelháborodási jelenetnek leszünk még tanúi a bizottsági és plená­ris üléseken, de komoly obstrukcióról már szó sem lehet, mert hiszen a gyönge lábon álló kormánytöbbség máris több engedményt adott, mint amennyit ma­guk a szocialisták vártak. A szociális biztosítás módosításának még három kritikus pontja van, amiről a szocialis­ták és a koalíció között még nem jött létre megegyezés. Az egyik sarkalatos pont a népjóléti mi­nisztériumnak a biztosítási központtal szembeni ellenőrzési és döntési jogkörére vonatkozik. A másik kritikus pont viszont a felügyelő és igazgatósági tanácsban va­ló képviselet kérdése. A koalíció azt akarja, hogy a munkaadók és munkások képviseletének számaránya 8:4 legyen. Az egyik tanácsban 8 munkaadó len­ne és négy munkás, viszont a másikban fordí­tóit; lenne a képviselet aránya. A paritás pe­dig a két bizottság közös tanácskozásain való­sulna meg. A szocialisták erről eddig haliam sem akarnak, de a hangulat ma már olyan op- timisztikus, hogy ebben a kérdésben is sike­rülni fog a megegyezés. Végül még komolyan ellen túlinak a szo­cialisták annak a tervnek, hogy a beteg- sególyző pénztárak szövetségeit felosz­lassák, mert ez erős szocialista bástyák elvesztését jelentené. A fentiekből tehát láthatjuk, hogy ma már nincsenek áthidalhatatlan ellentétek a két cseh tábor között s a megegyezés biztosra vehető már a közeli napokban. A házelnökség ennek alapján máT meg is tette a szükséges diszpozíciókat, amelyek szerint a képviselő­ház szeptember 10-én kezdi meg a szociális biztosítás módosításának a tárgyalását s a parlament öt-hat nap alatt el is intézi azt. A nagy kibékülés mellett teljesen hát­térbe szorult a magánalkalmazottak nyug- dijbiztositásáról szóló törvényjavaslat par­lamenti tárgyalásának ügye. A szocialisták pusztán csak agitációs cél­ra használják fel ezt a törvényjavaslatot is, amelyet ebben az évben már alig lehet elin­tézni. A kormány ugyanis úgy gondolkozik, hogy a munkások sokkal radikálisabbak, mint a magánalkalmazottak, ezek szociális biztosítását tehát nem szabad radikálisan mó­dosítani, viszont a magánalkalmazottak csön­des demonstrációikkal nem jelenthetnek ve­szélyt a kormányra nézve. Az újságírók nyugdíjbiztosítása pedig tel­jesen mellékvágányra terelődött, mert a benyújtott törvényjavaslat már úgyis egyes prágai újságírók részére előnyt biztosit s a többií/vre nézve az előnyök amugysem válnának egyhamar aktuá­lissá. Az újságíró társadalom pedig nem egysé­ges még ebben a kérdésben sem, sőt egyes csoportok még itt is, a tiszta gazdasági kér­7 Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Braiislava, Royko-u. 2/a. désből politikát csinálnak s nem törődnek a kari szolidaritással, hanem csak magúiknak akarnak érdemeket szerezni és az esetleges előnyöket biztosítani. Ez vonatkozik elsősorban a magyar új­ságíró karra, amely három szervezetbe tö­mörülve, nem tud ebben a kérdésben sem egységesen állást foglalni, mivel egyesek, magukat kormánypárti újságíróknak ne­vező kollégák, politikai szempontokat ve­tettek bele a kari életbe és hatalomvá­gyukban olyan inkollégiálisan viselked­tek, hogy az együttműködésre egyelőre gondolni sem lehet. A „zavaros momen­tumokat" tehát elsősorban ezeknél kell kiküszöbölniük s azután lehet csak szó ar­ról, hogy a magyar újságíró társadalom egysége megvalósulhasson, A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosí­tása azért sem kerülhet ez évben a ház elé, mert erre nincsen már fizikai idő sem. A parlament ugyanis a szociális biztosítási no­vella után azonnal hozzáfog a jövő évi költ­ségvetés tárgyalásához. A költségvetési bi­zottság szeptember 17-től október 6-ig kap terminust a büdzsé letárgyalására. A plenáris tárgyalás tehát október 7-én kezdődik és a házszabályok értelmében a vita legalább 90 órát fog tartani. A képviselőház ennek alapján közvetlenül október 28-ika előtt fejezi be munkáját s azután a novemberi választásokra való tekin­tettel már aligha fog összejönni, mintán a pártok a választási kampány ideje alatt nem igen küldhetik törvényhozóikat a parlament­be. Decemberben pedig csak abban az eset­ben lesznek ülések, ha a mai kormánypártok nem szenvednek katasztrófába vereséget, mert abban az esetben, ha a kormánypártok kö­zül egynémelyik súlyos vereséget szenvedne, valószínűleg újabb kormányválság fog ki­törni, ami a jövő év tavasza előtt nem igen oldható meg. (—per.) Piisisdszki tárgyal a román hivatalos körükkel Bukarest, augusztus 25. Pilsudszki mar­sall, aki néhány nap óta, mint ismeretes, SzkupieLszky képviselő vidéki birtokán üdül, tegnap Mária anyakirálynő vendége volt. Né­hány nap múlva Szinajában nagyjelentőségű tanácskozás lesz a Lengyelországot és Romá* * niát közösen érdeklő politikai és katonai kérdésekről. Ezeken a tanácskozásokon Pil­sudszki marsall és Argetonaiu helyettes kül­ügyminiszter is részt fognak venni. Az uioísá íeányszökíeiés Irta: Krúdy Gyula Azt hihetne az ember, hogy már kimen­tek a divatból azok' a férfiak, akik baráti ér­zésüknek lettek áldozatai. Barátság, önfeláldozás, egy egész életen át tartó kézszoritás: csupán a régi regények­ben szerepel: messzire utazott az utolsó ba­rát, akinek habozás és ámítás nélkül be lehe­tett vallani a titkokat, amely vallomás által könnyítettünk lelkiismeretűnkön. De még mindig itt volt Prékopa, aki Pesten (persze a régimódi Belvárosban), némi büszkeséggel el­mondhatta magáról, hogy ő volt az utolsó jó­barát a városban, aki jövőjét, családját, min­den idejét és gondolatát barátainak áldozta. Naphosszat is elüldögélt régimódi kis ká­véházakban, ahol mindig volt néhány szava a bus'komor gazda felviditására, valamint élet­kedvet öntött a rogyadozó, 'kivénült pincé­rekbe, amikor régi vendégeiket felemlegette nekik. Ezek a régi vendégek, — bár sok min­denféle kellemetlenséget csináltak az Arany Borznál vagy a Magyar Koronában, például szerettek verekedni is — bizonyos idő múltá­val, miután a vendégek sorából haláleset vagy egyéb körülmény miatt kimaradtak: mind nagyon kedves emberek leltek a múlt időkből. — Itt lóg például a fogason Ripp Péter kabátja, aki néhány év előtt azzal a bejelen­téssel hagyta abba a bilLiárdjátszmát a sánta nőszabóval, hogy borotválkozni megy ide a szomszédba, mert éppen névnapi vacsorára volt hivatalos, — kezdte Prékopa, az Arany Borz öreg pincéreit maga köré gyűjtve. — A kalapját is itthagyta. És többé soha sem látta senki Ripp urat, — mond Fridolin, aki késő öregségére vitte annyira, hogy „fő- ur" lett az Arany Borznál, de akkorára már csak régi nadrággombok foglaltak helyet az itteni főpincér bőrtáskájában. — Es majdnem mindenki úgy ment el in­nen hajdanában, hogy legkésőbb a másnap délutáni feketekávéhoz visszatér, — felelt emelt hangon Prékopa. — És többé sohase láttuk kedves barátainkat. — Akár a padlásra tehetnénk a régi bil- liárd-asztalokat, — szólt keveskedve Fridolin, aki harminc esztendeig várt arra, hogy végre elérje a főpincéri rangot az Arany Borznál, de akkor már elfogytak onnan a régi vendégek. Csak Prékopa járt ide (egy bizonytalan foglalkozású úriember, aki élete minden ide­jében eljárt vala a kávébázak és vendéglők lá­togatására), — de a festettbajszu vendég is csak ritkán jött, miután a régi barátokat amúgy sem találhatta. * Prékopa most (annyi elmnlt esztendő után), hirtelen megint szemügyre vette Ripp Péter aranyborzbeli felsőkabátját, amely évek óta várt visszatérő tulajdonosára. — Hm, — mondta Prékopa, megforatván a kabátot a fogason, — annakidején nem is tudtam, hogy Ripp barátunknak Gács és Mi- halkó voltak a szabói. Érdemes mesterembe­rek, az Aranykéz-utcában volt a műhelyük, ők varrták a legjobb kölcsönkérő kabátokat: az úgynevezett Pump-kabátokat. Világossárga szövetből és nagy gyöngyházgombokkal. Ezek­nek a kabátoknak a szabásában volt mindig valamely svindler kedés; valamely nagyvilá­giasság; valamely gavalléroskodás, amelyet a sarkon álló hordárok, az unatkozó bérkocsi­sok, a virágos boltokban álmodozó leányzók reménykedve láttak közeledni. Nem is tud­tam, hogy Ripp barátunk ilyen kabátot viselt. Prékopa ide-oda forgatta a kabátot, mint­ha vallatná; természetesen a legnagyobb ön­zetlenséggel, amint már ilyen divatkabátot forgatni szokás, amelyből gazdája hirtelen el­távozott. — Most már, annyi esztendő után: meg­nézhetnénk,-hogy mi maradt a zsebekben, — .indítványozta Prékopa — hátha megtudnánk valamit szegény barátunk korai eltűnéséről. Nem, sehogysem egyeztethető össze Ripp Pé­ter komoly, meggondolt, konzervatív jellemé­vel, hogy hirtelen eltűnésével, hogy azt előre megfontolt szándékkal követte el. Valami ti­toknak kell itt lappangani. Most már engem is érdekel, hogy hová lett a sánta nőszabó billiárdpartnere, miután vnémlieh“ én jegyez­tem a poéneket a billiárdjátszmánál. Miközben igy beszélt Prékopa, gyors, de közömbösnek látszó kézmozdulatokkal átku­tatta az elárvult kabát zsebeit. És legnayobb meglepetésére cédulácskát talált abban a, zsebben, amit hajdanában a régi kabátokon: „szivarzsebnek" volt szokás nevezni, amelyet mindig nagy gondossággal illesztették helyére a szabók. Egy kis szelet papiros volt a találmány, még pedig azon papirosok közül, amelyen a vendéglői főpincérek közük mondanivalóikat az ebédutáni hangulatban levő vendéggel. Az Arany Borz régi pincérei, akik Prékopa körül álldogáltak (miután egyéb dolguk amúgy sem volt), nyomban felismerték, hogy a számoló­cédula a szomszédos Magyar Korona vendég­lőből való. — Fridolin, aki előléptetése alkal­mából megengedte magának azt a luxust, hogy fontosabb teendőknél úgynevezett csip- tetőt biggyesszen az orrára, amely felett vagy alatt való tekintgetésével bizonyos tiszteletre­méltóságot vélt ébresztgetni: Fridolin a szám­lacédula megvizsgálása uán bizonyos kár­örömmel felkiáltott: — Igen, ez Johannák az Írása, aki itt volt főpincér a Koronában és régi szokása szerint tiz krajcárral mindig többet számított, ha megfelelő vendége akadt. — Nos és Ripp barátunk, e régi pesti alak: megfelelő vendég volt Johann számítá­sában? — Valószínű, hogy aznap Johann feltűnő szórakozottságot vett észre Ripp uron! Ven­déglőben ez másképpen van. A vendég néha elfelejti a salátát, amelyet Johann minden­esetre felvett számlájába. Az ilyen salátákból már sok vendégfogadó épült Pesten. Prékopa hallgatagon forgatta az évek óta feledésbe ment számlacédulát. Emlékezete szerint Ripp barátja a Magyar Koronában elég sűrűn fogyasztott úgynevezett savanyu tüdő vagy becsinált malac és egyéb hasonló ételeket, amelyek mindenesetre könnyebbü­lést jelentettek az olyan ötvenéves agglegény- gyomroknak, amelyek mindig kényük-kedvük szerint fogyasztották a legfüszeresebb étele­ket, mert hiszen nem volt mellettük asszony, akinek ízlését figyelembe kellett volna venni. Talán éppen kispörköl tét jelent e cédulán va­lamely számjegy Jobann kezeirásában ... Dehát Jobann kézirata kedvéért talán mégsem vándorolt az elegáns kabát szivar- zsebébe ilyen haszontalanig. Prékopa tovább vizsgálta az eltűnt barát­ja után maradt okmányt és szemlélődésében valóban talált is valamit. Még pedig egy ceru­zajegyzetet, amely nyilván Ripp Péter kezétől származott. „Terka. Este bét órakor". Mond a jegyzet a számolócédulán. * — Terka! — kiáltott fel Prékopa, mintha egyszerre ébredtek volna fel benne mindazok a gondolatok, amelyeket Ripp Péter pesti ga­vallér hirtelen eltűnésével magában elraktá­rozott. — Ki emlékszik itt Terkára, az arany­kéz-utcai füzőkészi tőnőre? Az öreg pincérek elmotyogták Terka ne­vét, de bővebben nem emlékeztek rá, csak Fridolin mondott valamit, hogy a régebbi ven­dégek szájából elég gyakran hallottá ezt a női nevet... De annál inkább dobogott Prékopa szive, amikor ezt a régi női nevet egy papiroédulár* megpillantotta. Ugyanabban az időben tűnt el az arany­kéz-utcai füzősboltból Terka is, amikor Ripp Péter véglegesen kimaradt az Arany Borzhoz címzett kávébázból. Terka, bár csak egyszerű bolti leányka volt: sokkal nagyobb szenve­délyeket idézett elő a városnegyedben, amint manapság egy füzőkészitő hölgyről azt elgon­dolhatnánk. Még a kényes uridámák is szerel­mesek voltak „elragadó modorába", amely modor sohasem emelkedett túl a köteles tisz­teleten. Torka, mint hangsúlyozta: éppen az uriközönség iránt érzett tiszteletből nem vi­selt sohasem derékfüzőt, szerényen elvonult a konkurrenciáből, holott bizonyára a legjobb derékfüzőt szabhatta volna önmagának ... — Soha nem volt rajta még csak vállfüző sem, — mond Prékopa, aki hirtelen elgondol­kozott az évek előtti eseményeken és különös megindultságot érzett. Tudniillik mindenféle téli esték jutottak eszébe, amikor állomást tartott az aranykéz­utcai füzősüzlet előtt és más gavallérok hiá­nyában ő kisérgette darab ideig Terkát az alig világított belvárosi utcákon, — természe­tesen barátai helyett, akik ezidőtájt másfelé voltak elfoglalva. Tünemény volt ez a nő, — különösen a fodrászok és élelmiszerkereske­dők kirakatablakaiban, ahol későbben eresz­tették le a bolti redőnyöket... Kimondhatat­lan bizalom, ártatlanság, jóság és egyszerűség áradt fényéből, — különösen azokban a mel­lékutcákban, ahol egymástól messzire voltak elhelyezve a gázlámpák... Titkos volt, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom