Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-09 / 180. (1807.) szám
6 'PKAGAIV v >AGVARHXRLAB 1928 angnartos 9, cgtttBarttft. Salzburgban majdnem botrányba falt a szovjet-opera első előadása Theátre parée a Stadttheaterben — Mozart-opera, mint akrobata mutatvány — Egy zeneszerző útja az érseki palota udvarától Leningradig — Ahol nem a szereplő tép be a házba, de a ház megy a szereplő mögé Az én etnográfiám Kisteleki viselt dolgai Most, hogy Kisteleim, a oigumycsősz elfoglalta úri 'Mvaibailiát, városuniklban a siníí'é?rsége!t és minden egyéb íuinikciát aarni vele jár, ikssanlkint kiderül mégis, hogy nem volt óim Olyan értatO'am némely csőszdoilgoikíbam, immntahcrgy a népek atat (be- eaélik. A népek lusták, kényelmesek és inkább jót (mondtak Kistelekiről ezeane'íihimy'va egytné- meűy tfogyaik-ozásafi fölött, minthogy fáradsógiot vettek volna magúknak egy uj községi miindétnies vá'llaszitására. Qigyik Jóskáin ttöMl! úgyse találtak volna más alkalmatosát, Orgyik Jóska pedig most valahol vagy csavarog, vagy üt, szóval nem lehet tudni biztosan, hogy egy ráeső választás esetéből kifolyólag vájjon azonmód el todhá-e foglalná a hivatalt. ■De most, hogy KisteleM végleg és önszántából távozott a községi kfötelékiéhől és iillletoségét áttette a Rimapartra, a kápoeztatföldek szomszédságába, most aztán, mondom, akár varjak a dögre, ogy szálldogálnak a pletykák Kiieteieki feje körül. CsűkolMtók; is nagyfokait, mint miikor az ember meleg kényéinél eszik és nem megy le jól a torkán. Fékező Budai András, aiki a zólyomi vasúti összeütközésnél nyerte a tapadrványnievét, mert en- foeesövel akart szétválasztani két összefutott mar- feakocei’u Msóhajbott: — Csaiikolhatük má! Mégis csak ő szedte le m ekmámat, hogy a görcs rántotta róna dlenrmedtre a kézit. Nagyon el lehet keseredni emiatt, ha elgondolja az ember, hogy micsoda veszediefllmek érhetik a gazdát, még a csősz részéről is, holott ha az egyebet nem, legalább beosüiletet kellett, hogy kapják a bába első fűrész tésénél. — Nem jól kamatoztatta a bába ajándékát, — állapodtak meg az emberek Kietel'eki hiányos •becsületében. Mert -most. derült ki KiStelokd számos viselt dolga, amit ceőszíködiés közben cselekedett s -ha v#ágraszőiló nietm is, minden esetre Kgyelem-re méltó, amit Fékesztő Budai kertjében müveit. Kis- teíMrt eltávozásával egyre inkább világosodik a fétoy, ami a cigány osefl-ekedeteit körülvette. Mért fuffamgos ember volt a cigány. Még a mui-t nyáron tröfétüt, miikor a dombok oldalában különleges jé volt az almatermés, hogy : Fékező Budai — (a Görcsös Tankő sógora,) — hóna alá csapta az almás zsákot esteiedé, hogy buMadékaílmát hoz haza a eertvétsnek. Nagy nyugalom ült a szöLlŐdombra, Budai Andris egyfkedlvü- : ea pipázott. Már majdnem a gyümölcsöséhez éri : mikor suttogást, pisszegést hall a fái felől. Meg- ' éűfl, gyanút fog. — (Gyere le gyorsam, itt a Fékező Budai! És valaimi fooeláiitfélBe huppan a földre. A ía tetejéről keserves hang szuszog le: ( — Nem gyiöhetek, beszorult a csizmáim az ág i közé! : Fékező Budái bellép a tettbedyre. Hát Kiete- fefat vakarja a fejét három kosár piros a-lima fö- i lőtt. És éü, vigyorogva. — Mi az ördögöt csinálsz te itt? Kisteleki felkapja két kezét: — Az almáimat szedem, Budai uir! — Az almádat-e? A tiedet? A cigány ezemiérmeeem- húzta össze a vállát. , — Máké ur aj'ándékozta nekem ezt az egy j fájcekát, — mutatott fed a roskadozó alimafára, — ; jó szolgáiatomér. , Fékező Budait elöntötte a düh: — Ajándékozzon a magáiéból’ Mikő ur, de ne ( b® enyámből adja 'ki a jussod! — Né már, — pillantott fel a cigány a fára, 1 — most látom csak, hogy a eet-étbe eltévesztettem ' « rMungot Hápjpersze, hogy az aljándékfa adább- esett, Mingyár gyanakodtam, mér nem ez az ize ] az én almámnak. \ , S mint aki jól végezte dolgát, huzgálij-a a (beli , kobrákat a cSőszbázba. — iJegaffiább jól1 tetszett jámyi, Budai ur, in- ] gyen ezsedtük le az almát, hónap be íb viszem ( Bajét magam. I Fékező Budai moagott, hogy hiszi ie, nem ás. • Htöna alá csapta a zsákot, ée ment hazafelé dülhö- , een. ‘ iKisteléfcí már másnap kora reggel ott ólál- r feodott egy nagy zsákkal a Budai porta körül. Hozta, az almát, a finom ranéta-almét. Budái Andris rögtön (kiugrott az értesüléssel-, f — [Hazudtál gazember, Mikó János semmi fát nem adott neked! loptál! 1 A cigány égnek emelte a szeméit. Majd ki- i buggyant fehér szemgolyója. 1 — Még, hogy én! Hót nem sülne le a bő- I irftm? Hót persze hogy nem Műkő ur adta a fát. j Lehetett volna, gondolni tegnap te. ! — Akkor mit mászkáltál a fákon? , i .Kisteleki közelebbdugta flcóeois koponyáját és 1 titkolózva szólt: < — Tolvajok jártak véna. Hót ftnlkálbb leszedet- t tem én az almát baímarább. 1 — Gazt ki lett volna a tolVaj, te bitang? — Nem illik megmondani, de hót az igaz- | eágért én még a szememet is knfutt-atom. A ko- i máin vót vóna a toltvaj. i — A komád? Iszen az Szombatban, üli. < — Már nem. Tegnap szabadult, ikti. Hát aztán 3 rögtön le iá ezedettiem vele az almáit Ott (ült a 1 fán. tegnap este, de metm jöhetett De, merihogy -iim i beszorulit két ág közé a csizmája. I IKiStéldki: pislogott szapomá még vagy kettőt i és szemrieliányóan mondta: i — Hát azér vallottam a Mikét, merha Budai i m enimaga m elílésea a fán « kiománnot,. miéig fm -l lek-ahaijtsa egy dorongval Ámbár t-év-edéebiil. Szólt, piídoigott, elment. 1 Hát ilyen ember volt ez a K-istielieloi. Sose He- 1 hotelt eliigazodíui rajta. Kár vót (éribe, no. Swwrtbrttíhy Viktor. 1 Salzburg, augusztus 8. Ha a Perchtenspiel körül némelyek még vitathatták is, hogy Biliinger mesejátéka vájjon mint művészi esemény túlságosan jelentős-e, viszont abban a kérdésben a salzburgi ünnepi játékok egész tarka-barka közönsége egyetért, hogy a leningradi operaegyüttes bemutatkozása a nemzetközi burzsoázia előtt mind művészileg, mind pikantériailag elsőrangú szenzációnak számit. Ez a kozmopolita közönség délután még a Dóm-téren térdnadrágban, turista- ruhában izzadt a perzselő nap hevében, de a két előadás között szabadon maradó félórát felhasználta, hogy estélyi ruhát és szmokingot öltsön. Este félnyolckor már a belföldi és külföldi autók egész brigádéja torpant meg, keresztezte egymást és tülkölt, ahogy csak trombitáin kifért a Stadttheater előtt s a közlekedési rendőr legnagyobb erőfeszitésére volt szükség, hogy az oroszok tiszteletére felvonuló autótáborban, úgy, ahogy tudott, rendet teremtsen. Reinhardt a páholyban A Stadttheater nézőtere az ünnepi játékok első éveinek ragyogásában tündökölt. A páholyokat és a földszintet dúsan megtöltötte a közönség. Fényes estélyi ruhák, fehér ingvértek, igazi ékszerek villogása, hogy egy-egy széksor hölgyközönsége drágaköveivel egész könnyedén fedezhetné az ünnepi játékok deficitjét. Szemrebbenés nélkül szúrja le mindenki a 75 shillinges belépődíjat, hogy ezért ülhessen két órahosszat a helyén. Szegény szovjet, igazán rászorult, hogy művészeit itt Salzburgban a burzsoázia felsegítse. Hat nemzet pénzarisztokráciája vonul fel, a világlapok kiküldöttei s valamennyien kíváncsian lesik a titokzatos birodalom előőrseit ebben a kapitalista kavarodásban. Az egyik elsőemeleti páholyból Reinhardt, a generalisszimus, figyeli az ütközet lefolyását, oldalán fáradt szőkeségében Helene Thimig és a közönség az előadás során nem egyszer tanácstalanul tekint a vezér páholya felé, hogy az arcáról olvassa-e, vájjon tessék-e vagy ne tessék neki az orosz művészek munkája. De Reinhardt az udvariasság páncéljával vértezte fel magát, tapsol, ha a tapsra alkalom nyílik, mosolyog, ha van oka reá s az egész hosszú előadást 'a legtürelmesebben végigüli. Vele együtt udvariasan tart ki a salzburgi művészgárda: Fran- ziska Kinz, Daguy Servaes, Moissi és a többiek. Kommunista művészeket kapitalistább udvariassággal már nem is lehetne fogadni. Azért mégis volt tüntetés De hiába az udvariasság és hiába minden hangsúlyozás, ami ennek az együttesnek kizárólagos művészi céljait emeli ki, a politikai propaganda még az operatársulat körül is olyan mérges atmoszférát teremtett, hogy a teljes elfogulatlanság még ezzel a tiszta és minden politikától mentes törekvéssel szemben is csaknem lehetetlen. Még ezen az estén is. mikor pedig az oroszok csak operát adtak elő, műsorukat tisztán német szerzők müveiből állították össze, egyik darabjuk Salzburg védőszentjének, Mozartnak legszelídebb pásztorjátéka Bastien und Bastienne, a másik a salzburgi Mozart-kultusz főpapjának, Paumgart- nernek zenés komédiája: „Die Höhle von Sala- manka“, hogy s hogy nem az előadás végén egyszerre csak ideges hangulat, nyugtalanság és elégedetlenség vett erőt a közönségen s csak hajszálon múlt, hogy siker helyett nem botrányos tüntetésbe fulladt az este. A bátortalan tapsolőkat bátor pisszegők harsogták túl és a háttérből bizony itt is ott is felhangzott egy-egy vaskosabb német sző, ami nagyon úgy hangzott, mint a „Schweine- rei“. Móg ezer szerencse, hogy hagymakoszoru és záptojás nem volt kéznél. Mozart a kötélen A nagy felháborodás, ellenszenv és elégedetlenség pedig kirobbant és jogosan robbant ki, mert a derék oroszok minden lehetőt, de minden lehetetlent is megpróbáltak, hogy Mozart csodálatosan tiszta és nemes, de bizony kissé sovány daljátékét felcicomázzák, szinessé és modernné tegyék. Hogy ezt a modernizálást a derék bolsik a maguk módja szerint csinálták, vagyis, ahogy tőlük pártkülönbség nélkül megszoktuk, senki se csodálkozhatik rajta. A színpad merő konstrukció 6 benne égő színek, mint a „Kék madár" diszle- tein. Az áriák között, sőt az áriák alatt is mindenféle kitalált alakok: rendezők, ügyelők, súgók, görlök csetlettelc-botlottak ki és be a színpadon, sót a nézőtéren is. De az az állandó kavarodás még mind semmi. A darab végefelé egyszerre csak egy kötél ereszkedik le a zsinórpadlásról és mír nichts, dir nichts, Bastient egyszerűen a levegőbe emeli. Hogy erre az igazán fárasztó produkcióra miért van szükség, erre a kérdésre felelni biztosan csak oroszul lehet; de biztos, hogy se a német és se a francia nem felel rá, legfeljebb csak az amerikai, aki az egész históriából csak ezt az egyetlen trükköt értette meg. Az oroszok által kitalált mókák sorra eltévesztették céljukat. Hiába öltözött a teuorista, sőt hiába öltözött a primadonna is nyílt szilien, a színpad egyik sarkában, hiába sétáltak le a szereplők percenként a nézőtérre, hiába oltogatták és gyújtogatták fel percenként a csillárokat, sőt hiába intézett a rendező, Emanuel Káplán ur (bocsánat: elvtárs), bevezető és befejező beszédet a közönséghez, ami mellesleg szólva inkább mentegetődzés volt és nem magyarázat, az előadás inkább unalmas volt és nem érdekes. Már pedig a közönség az unalmat bocsátja meg a legnehezebbe a, de másrészről az oroszok ellen fordult, mert mégse lehet, hogy Salzburgban Mozart szent városában, valaki ilyen éretlen tréfáktól várassa a sikert. 1924 április 4-én mutatták be Leningradban ezzel az uj rendezéssel Mozart operáját és négy esztendőre volt szükség, hogy ezt az előadást a burzsoávilág is megismerje. Ez a négy év, amit mindenesetre kerestünk a szovjet elzárkőzottságán. Négy esztendeig várt Európa erre az előadásra és most négy esztendő után megállapíthatja, hogy a négyesztendős várakozással — nem veszített semmit Noha az est hangulatát a Mozart-pásztorjáték pecsételte meg, sokkal fontosabb volt az előadás első része, Bernhardt Paumgartner zenés komédiája „Die Höhle von Salamanka". Ez a pompás kis történet Cervantes verőfényes munkája, más feldolgozásban már. bejárta egész . Európát. Paumgartner a szöveget is maga állította össze s inkább csak a dekórum kedvéért vett maga mellé holmi orosz segédletet. Mind a cselekmény, mind a szereplők a régi olasz Commedia deli* arte alakjai s csak éppen a ruha rajtuk spanyol: a felszarvazott öreg férj, a kikapós menyecske, a cselszövő komorna, a bárgyú udvarlók és a ravasz diák, aki [ túljár mindenkinek az eszén. Ezt a régi, mulatságos szöveget újszerű, érdekes, korántse fárasztó, dallamos muzsika teszi modernné. Érdekes és meglepő, hogy a zeneszerző a jelenetek során betartja a szimfőnikus zene formáit s egy-egy jelenetet scberzó rondó, vagy más hasonló formába öltöztet. Paumgartner meséje melodikus, ahogy ilyen melódikus volt a Turandothoz és a Goldini- darabhoz írott kisérő, muzsikája is. Bőségesen alkalmat nyújt, hogy az énekesek hanganyagukat és muzsikalitásukat érvényesítsék ■ s mégis állandóan meglepő, uj fordulatokkal, disszonanciákkal és feloldásokkal lepi meg hallgatóit. De talán legnagyobb erénye, hogy humora teljesen spontán pezs- dül fel és mindenütt nyomon követi a mese mulatságos fordulatait. Paumgartner már évek óta Salzburg háziszerzője (ő vezényli az érseki palota udvarán a szerenádokat is), s most Salzburgnak nem kis meglepetése, hogy az oroszok szárnyán jő vissza. Ha á „Höhle von Salamanka" kétségtelenül nagy sikert aratott, úgy a zeneszerző lokális népszerűségén túl nagyrészt a rendező és a színpad- tervező pompás együttműködése robbantotta azt ki. Ugyanazok az ötletek és ugyanazok a 'díszletek és ugyanazok a stílusok, amik a Mozart-dal- játékót túlterhelték, unalmassá tették és agyonnyomták, Paumgartner zenés komédiájában mindenütt sikerre találtak. A ezinpad közepét elejétől végig egy ház sematikus konstrukciója foglalja el s kissé a legmodernebb építőknek, a Bau- hausnak stílusára emlékeztet. Az egyetlen szilárd és masszív kémény körül a ház összes többi részei, falai, ajtói ablakai és berendezési tárgyai ide-oda forgathatók, tologathatok és a szereplők szorgalmasan lökdösik is az épület egyes részeit ide-oda, aszerint, hogy a házon belül vagy a házon kivül akad dolguk. Ellenállhatatlanul humorosan hat, mikor a hazatérő férj előbb dörömböl, azután kinyitja az ajtót, majd az egész falat mindenestől a háta mögé perditi és úgy lép be a házba. Szinte úgy érzi magát az ember, mintha a pesti angolparki Elvarázsolt kastélyban lenne. Fegyelem mindenek fölött Az orosz szereplőkkel szemben, aki akar, támaszthat elég kifogást, de egyet mindenki el kell hogy ismerjen: a fegyelmet. Ez a fegyelem nemcsak a puszta engedelmességig terjed, de a rendező ötleteinek legfinomabb átérzéséig s valami közös lelkesedésig, ami végül is az előadás egyöntetűségét a legmüvészibb formában biztosítja. Pedig ez a fegyelem nem túlságosan könnyű, különösen a „Höhle von Salamanka“-ban, ahol az énekrész igen komoly teljesítményt követel,' de ugyanakkor a darab pergő meséje az egész színészi készségüket is igénybeveszi. Elzin. a karmester, igazán kitűnő, viszont a salzburgi búr- zsujtömeg a bolsi-énekesektől rendkívüli zenei produkciót hiába várt . Sem Saljapinok, sem Lipkovszkák nincsenek közöttük, mérsékelt hanganyag, becsületes énektudás és jő iskola jellemzi valamennyiüket. Leginkább a Cervantes darab főszereplője, Lioned Bercsenew érdemli meg, hogy a nevét feljegyezzék, meg a szép és bájos Lidia Schuck, a Bastienne megszemélyesítője és szegény Waszilij Tic.hy, aki mint Bastien jobb ügyhöz méltó buzgalommal lóg a kötélen. A szovjetkormány, csaknem bizonyos, hogy művészeit propaganda céljából küldte Salzburgba. De a Mozart-előadás rettenetes fiaskójával erre a propagandára alaposan ráfizetett. P. E. Bölcsesség — Mond, mit csinljwk? — Miről vm szó? A jövömre gondolok. Ha becsülete- són dolgozom, a szegényházba ■ kerülök, ha csalok, akkor meg a börtönbe. Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratislava, Royko-u. 2/a. 658 lap jelenik meg Budapesten Badapest, augusztus 81 ' Illyefalvi I. Lajos, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatója ezúttal a budapesti újságokról és folyóiratokról készített statisztikát. Ebből tudjuk meg, hogy mennyire fejlett a magyar újság- irodalom? 658 újság, illetve folyóirat jelenik meg a magyar fővárosban. Sok az újság, mert a sajtótermékeknek körülbelül csak a fele jelent meg még 1910 előtt. 116 van olyan, amely még egy évtizendel előbb keletkezett. A múlt század 90-es évei óta pedig mindössze 86 újság maradt fenn. A 80^as évek óta 81, a; 70-es évek óta 26, a 60-as évek óta 20, 50 éves újság csupán három van, még régebbi szintén három. A háborúban nem volt szabad újságot alapítani, de már előbb sem gondoltak lapalapitáara. 1911-ben mindössze 16 lap indult. A következő évben 20, azután 12, azután teljesen összezsugorodott az uj lapok száma. 1919-ben lapalapítási láz indult. Ekkor 22 lapot alapítottak, a legutolsó évben már 67 folyóirat keletkezett A naponként megjelenő lapok ssáma 82. Két olyan lap van, amelyik naponként kétszer jelenik meg. A hetenként egyszer megjelenő lapok száma 114, a kétszer kiadottaké 7, hetenként többször pedig 3 jelenik meg. Legtöbb a havi folyóirat, mégpedig 350. Ennek csaknem kétharmada havonként egyszer adódik ki, a kéthetenként kiadottak száma pedig 119. Vannak olyan lapok is, amelyek évenként nem szabályosan jelennek meg. Ezek közül 9 évenként háromszor került az olvasó elé, 21 ötször, 83 hatszor, 35 pedig tizenegyszer, tizenkétszer. A lapoknak oldalszáma is érdekes. Legfeljebb nyolo oldal terjedelmű volt a budapesti lapok közül 237, kilenc- és tizenhatoldalu lapok száma 169, mig a 17—32 oldalas lapok csoporta 122, 34—36 oldalas lap volt 54, 64 oldalt is meghaladta 31 lap terjedelme. A lapok természetesen főleg magyar nyelven jelennek meg, még pedig 658 lapból 525, magyar, magyar-német nyelven 33, magy., német, francia és angol nyelven 16, tisztán német nyelven 10, nyolc magyar, német, francia, három magyar, német, angol, négy magyar, francia, egy német-magyar, kettő francia, egy szlovák, egy angol egy angol-svéd és egy latin-magyar lap jelenik meg. Nem kevésbé érdekes az is, hogy mivel foglalkoznak a lapok. Bölcseleti lap Budapesten 4, vallási tartalmú 46 jelent meg és pedig római katolikus jellegű 23, protestáns egyházaké 12, zsidó jellegű 5 s a többi egyéb vonatkozású 6. Általában társadalmi programot tűzött maga elé 56 újság vagy folyóirat, kifejezetten statisztikai tartalmú volt 4, mig a politikai lapok száma 48 volt, melyek közül egységespárti programot vallott 9, kormány- támogató volt 5, a fajvédő essmék szolgálatában állott 2, liberális demokrata irányaatu 13, a szociáldemokrácia érdekében harcolt 8, pártonkivölt 6 és egyéb politikai irányú volt 10. A többi újság és folyóirat közül a legnagyobb rész (36) tanügyi és nevelésügyi problémákkal foglalkozott. 27 ifjúsági vagy gyermeklap volt, 19 a közigazgatási rendészet, e a hadügy érdekeit tartotta szem előtt, 12 pedig a jogi tudomány művelése érdekében dolgozott. A közgazdasági élet kérdéseivel foglalkozó lapok közül 24 általános közgazdasági célzattal készült; 91 az ipari termelés vagy az iparos érdekek szolgálatában állott, 18 pénzügyi, biztosítási, 16 mezőgazdasági, erdészeti, stb. 12 pedig állat- tenyésztési, vadászati és halászati lap volt Feltűnő nagy volt a budapesti újságok és folyóiratok sorában azoknak a száma, amelyek egészségügyi és gyógyászati kérdésekkel foglalkoztak (29). Színházi újság 0 jelent meg, a zene istápolására szolgált 4, általában művészeti tártál-, mu volt 3, mig a sportlapok száma szintén nagy volt, 19; jóval több, mint a divatlapok száma (6). A budapesti újságok és folyóiratok egyéb tartalmú csoportjai közül még az általános irodalmi és nyelvészeti (15), valamint az általános természettudományi (18) újságokat és folyóiratokat emeljük ki, melyekkel szemben a szépirodalmat művelő (13), a szórakozás céljait szolgáló (8) és az élcekkel mulattató lapok száma (4) még a fontosabb laptipusok. Egészében úgy látszik, hogy a budapesti újságok és folyóiratok szépen megoszolva igyekeznek a legkülönbözőbb igényeket kielégíteni. A lelkiismeret — ön csirkefogának nevede Lepény urat? Nem buta meg kijelentését? — Az a büntetés nagyságáiéi fog függni, biró ur. n Lakáskeresés — Mii szól ön a lakáshoz? —a Szép, szép, ysak <s hálószoba nagyon kicsi. — Azzal ne törődjék. Ha az én házam- bán rész lakást, úgy sem lesz ideje aludni, ha a lakbért meg akarja keresni *
