Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-07 / 178. (1805.) szám

1928 Augusztus 7, keá/1. /l stroboszkóp megállítja az időt A leggyorsabb mozgást is szabadszemmel lehet megfigyelni Régóta ismert dolog, hogy az, emberi szemben minden fényhatás eltart körülbelül egylized másodpercig s a recehártyánknak ez a tehetetlensége tette lehetővé a mozgófény­képet, melynél egyfolytában látjuk a gyors egymásutánban vetített képeket. Elég valami­lyen tárgybat egy százezred másodpercnyi idő­tartamra megvilágítani — természetesen meg­felelő intenzitással — s a szemünk egylized másodpercig látja azt. A villám tartama is ilyen rövid s mégis látjuk a megvilágított tá­jat minden részletében. A mozinál a szemnek ezt a tulajdonságát úgy- használják ti, hogy az előző filmkocka képe még él a recehárlyán- kon, mialatt egyszer eltakarja a gép a len­csét s a következő kocka kerül a vászonra ki­vetítve. Így folynak egymásba a képek s ad­ják meg a mozgás illúzióját. Ugyanennek az elvnek körülbelül ellen­kező irányban való alkalmazása a modern technika legújabb alkotása a stroboszkóp ne­vű műszer, mely arra szolgál, hogy a gyors mozgást megállítsa' a szemünk számára. Ha egy forgó kereket nézünk, akkor nem látjuk a küllőket, a részleteket, viszont ha a kerekei csak egy pillanatra világítjuk meg, akkor úgy látjuk, mintha az álina. Mindenki 'tapasztal­hatta ezt, ha villámfénynél nézett meg egy mozgó kocsit, a kerekei áll a ni látszottak. A stroboszkóp elve Tegyük fel, hogy egy vízvezetéki csapból csöpögő vizet akarunk megfigyelni. A esöp- pek oly gyorsan követik egymást szabályos időközben, hogy közvetlen szemlélet révén nem látunk egyebet, mint folytonos vizsuga- rat. Csináljuk meg azonban a sötét laborató­riumban azt, hogy egy nagyon rövid szikrával megvilágítjuk a csepegést. A világítás tarta­ma olyan rövid legyen, hogy azalatt egy-egy vi7csepp nem mozdul el észrevehetően s ek­kor szemünk egylized másodpercig látja moz­dulatlannak a vizcseppeket. Mielőtt elmúlt ez a tized másodperc, eresszünk ei egy újabb szikrát s ekkor a vizcseppeket ebben az újabb helyzetükben látjuk ismét egy újabb tized másodpercig. Úgy látjuk tehát, mintha az egymásután következő lebegő cseppek to­vább haladtak volna egy kis darabbal. Ha azonban a pillanatnyi megvilágítások oly idő­közökben követik egymást, hogy azalatt az egyik vízcsepp épp a másik helyére ért, ak­kor az egész sort mozdulatlanul állónak lát­juk, mert hiszen minden vízcsepp ugyanolyan, mint a többi. A lehulló vizcseppek sorát te­hát mintegy megfagyasztva, mozdulatlannak •látjuk s kényelmesen megállapíthatjuk, hogy a cseppek hogyan deformálódnak az esés köz­ben. Ugyanígy járhatunk el egy forgó kerék megfigyelésénél. Ha olyan időközökben vilá­gítjuk meg pillanatokra a kereket, amilyen időközökben egy teljes forgást végez az, ak­kor a kereket mozdulatlannak látjuk. Küllős kerekeknél az időköz kisebb lehet, annyi, amennyi idő alatt a következő küllő az előző helyébe kerül a forgásban. Ha nem pontosan megfelelő periódusban történik a megvilágí­tás, akkor vagy csak meglassitódik a forgás, vagy visszafelé látszik forogni a kerék, amit sokszor látunk a moziban is. A periodikus megvilágiásra többféle be­rendezést lehet használni. Régebben forgó tükrökkel dolgoztak a fizikusok, a forgó tükör ugyanis csak bizonyos helyzetben, vetíti a fényt a kívánt pontra, aztán elfordul onnan. Újabban neon-csövekkel készítik a strobo- szkópot, melynél kondenzátorokkal s transz­formátorokkal tetszés szerint lehet szabályoz­ni a lámpa felvillanásainak periódusait. A neon-csövekben a neon nevű gáz izzik és vi­lágit s a gáz végtelen gyorsan követi az áram szakgatását. A közönséges izzólámpában is váltakozó áram izzítja a fémszálat, de mégis folytonos a világítása, mert a fémszál nem sötétedik el a következő árámlökésig. A gáz tehetetlensége viszont elenyésző kicsiny s a neon-cső csak addig, világit, aniig áram megy át rajta, akármilyen rövid is ez az idő. alkatrész szabálytalanul végzi a munkáját, akkor az rögtön elárulja magát, mert a nagy mozdulatlanságban ő az egyedüli, amely mozog. Á stroboszkóp általában minden perio­dikus mozgásnál szenzációs eredménnyel al­kalmazható a gépek kifogástalan működésé­nek megvizsgálására. A benzinmotornál min­den egyes szelep járását tetszés szerint lelas­sítva figyelhetjük meg, közvetlenül nézhet­jük, hogyan működik a porlasztó. A lokomo­tív kerekeit nézve, a legkisebb egyenetlen­ség is azonnal szembeötlik az első szempil­lantásra. Az autó- és repülőgépgyárak már ma is nélkülözhetetlen segédeszköznek tekintik a stroboszkópot s akárhányszor megesik, hogy a stroboszkóp olyan szerkezeti hibákra vezet rá, amiket egyébként csak akkor vettek vol­na észre, ha már bekövetkezett a katasztrófa. Minden versenyautót és repülőgépet legap- próbb részletekig stroboszkóppal vizsgálnak meg, mielőtt átadják rendeltetésüknek s az igy megvizsgált gépet aztán nyugodt lelki- ismerettel lehet útnak ereszteni. Nagyon érdekes eredményeket értek el a stroboszkóppal a turbinák szerkesztésénél, mikor megvizsgálták a vizsugár munkáját. Minden egyes vizcseppet meg ,lehet igy fi­gyelni s meg lehet állapítani, hogy mennyire tökéletes az energia kihasználása s mit lehet még tovább elérni. A stroboszkópnak ma már nagyon sok­féle alakját használják. Kezdve az olyan be­rendezésektől, melyek egész gyártermet be­világítanak és mozdulatlanná tesznek, egész a kis kézilámpáig, méllyel a gépek eldugott helyeire is könnyen be lehet világítani s megnézni, hogy rendben van-e minden. Sok­szor mozgófényképpel kombinálják a stro- boszkópikus megfigyelést, amikor valamilyen folyamatot a további tanulmányozás céljából meg is akarnak örökíteni, azonban a stro­boszkóp igazi szenzációja a közvetlen alkal­mazás. A legszédületesebb sebességgel járó gépet, vagy géprészt egyszerű rávilági tássa] meg lehet állítani vele s látszólag állva fi­gyelhetjük meg vele a mozgást, ami azelőtt egyszerűen abszurdumnak látszott. A stro­boszkóp megállítja az időt s azt, amit eddig a moziban, mint körülményes trükköt láttunk sokszor, egyszerű kézilámpával bárhol és bármikor megcsinálhatja a mérnök, a mun­kás, vagy a szerelő s a legkényesebb kérdés­ben egyszerű ránézéssel megállapíthatja, hosrv van-e hiba valahol, vagy rendben van-e minden a legbonyolultabb gépben is. Jegesmeévesültet vacsoráztam a vörös sátorban Ma: Lundborg svéd kapitány A Quest fedélzetén, nyílt tengeren. Tizenegy órakor ébredtem föl a fullasz- tóan meleg sátorban. Csak nehezen tudtam elhitetni magammal, hogy tényleg a jégme­zőn vagyok és nem rossz álom az egész. Mel­lettem Trojani fekünt lázas betegen. A töb­biek már kimentek a sátorból, mert kint nap­sütéses, kellemes volt az idő. A Vörös Sátor berendezése Körülnéztem a sátorban. Rénszarvasbőr- hálózsákban feküdtem, ami még az Itália föl­szereléséből származott. Maga a sátor nem volt a léghajó gondolájában, hanem indulás­kor a törzsre erősítették és véletlenül szaba­dult el, amikor a gondola összetört a jégen. Az egyik sarokban állt a rádiókészülék a ba­ttériákkal. Csodálatosképpen majdnem telje­sen sértetlenül menekült meg ez a gép az összeütközéstől, a kisebb hibákat pedig Biagi kijavította. Róla mesélték társai, hogy a le­zuhanás pillanatában jóformán arra sem sza­kított időt magának, hogy meggyőződjék: ép­ségben maradt-e, amikor már a rádiőgéphez rohant és dolgozni kezdett. A sátor másik sarkában faládában állot­tak az élelmiszerek: csokoládé, cukor, lek­vár és hasonlók. A föld elképzelhetetlenül mocskos volt. Rénszarvasbőrök, a Malm- green-lőtte jegesmedve bőre, szakadozott pi­lótaruhák, tépett fehérnemű hevert minden­felé. Alig lehetett elképzelni, hogy a szemé­ten kívül még hat embernek is helye volt a Sátorban, mert valamiféle rendnek nyomát nem láttam. A sátor tetején az olasz hadsereg védőszentjének képe függött. Ez a kép már a Norgen megtette a sarki utat Nobiléval és Amundsennel. Kimásztam a sátorból. Bchoumek a jégen feküdt egy hálózsák­ban. Olyan haugosan bortyogott, hogy ez a hang biztosan mérföldnyirc hallat­szott el. Viglieri és Biagi a rádióantenna mellett ci­garettázott. Tsmét sajnálkozásukat fejezték ki balesetein fölött és Viglieri kijelentette, hogy miután Nobile megmenekült, bizonyára gon­doskodni fog róla, hogy értünk is eljöjjenek. Legjobban a szárazföld érdekelt ebben a pillanatban. Foyn Island és Brocli ísland komor sziklatömbjei látszottak hozzánk a jégdarabok mögött. Napokig nézegettem ezt a két vigasztalan szikladarabot, amely azelőtt olyan jelentéktelen volt számomra. ízen a rádió A stroboszkóp technikai alkalmazása A rendkívül érdekes uj eszköznek nagyon sok lontos technikai probléma megoldásában van döntőszerepe. A slroboszkóp ugyanis az egyetlen eszköz, aminek segítségével moz­gás közben is pontosan megfigyelhetjük a gé­pek minden egyes alkatrészét. Képzeljünk el egy szövőgyárt, melyben ezerszámra peregnek az or ők szédületes sebességgel, matematikai pontossággal kiszámítva, de azért a szó szo­ros értelmében lehetetlenség ellenőrizni, hogy minden egyes orsó vagy más önálló alkatrész tényleg hibátlanul müködik-e. Egy ilyen üzemben elég a stroboszkóppal megfelelő pe- rióduuj fénnyel világítani akár az egész ter­met. akár egyes góprészloM. H s egyetlen pillantó* alatt észrevehetjük a legkisebb rendcllom - égek [fa megfelelő periódust! ;i meg'. ílágííá". akkor a/, egr./, gépe zol, az (gyár állam Iá' zik, de ha valmelyik Közvetlenül a rádió antennája mellett helyezték el az olaszok a navigációs műsze­reket, iránytűt, szextánst, látcsöveket; térké­peket. Furcsa, de,igaz: a katasztrófa ellené­re minden műszer hibátlan állapotban volt és nem sérült meg az olasz királyné fából készüli szobrocskája sem. Szememhez emeltem a nagy látcsövet,. A szigetek egészen közel kerültek hozzám, még a bő alakulását is láthattam. Messze a jég­mező szélén XII. Károly szigetét fedezte föl pillantásom. Az idő tökéletesen, nyugodt volt, a hő* mérséklői állandóan 15 C fölött, a jóglöm- bökről kis darabokban hullott le az olva­dó hó. Megkérdeztem Viglieri), hogy üzen he- lek-n Nobilenek. Minthogy a repülőgépek friss balériákal doblak le, nem kelleti az árum inai takarékoskodni. Közöltem Nobi ló­véi, hogy a leszállásnál gépem megsérült, n ni lehet kijavítani, ha azonban az éjszakák hidegebbek lesznek, egy sitalpas repülőgép könnyen leszállhat nálunk. Arra is megkér­tem, hogy továbbítsa feleségemnek azt az üzenétet, hogy semmi bajom. Ugyanebben az időben Nobiletől is üzenetet kaptunk, amely­ben igyekezett minket megnyugtatni. Közöl­te velünk, hogy Angliából három könnyű re­pülőgépet reudeltek, bogy egy sítalpakkal felszerelt, könnyű finn repülőgép utón van, hogy a Ivraszin jégtörő elindult a Balti ki­kötőkből, bogy a Malygin Archangelszkből utrakelt, hogy egy uj sitalpas expedíció ké­szülődik, csak legyünk nyugodtak. Újra, meg újra elolvastuk ezt az üzene­tet és a szemünk könnyekkel telt meg. Csodálatos érzés volt, hogy az egész vi­lág megmozdul megmentésünkért. — Élelmiszerünk két hónapra elegendő, — biztatott Viglieri. — Igen — feleltem — és gondoljunk azokra az emberekre, akik ugyan biztos föl­det éreznek a lábuk alatt, de egy napra sincs ennivalójuk. Megszorítottuk egymás kezét és megpró­báltuk felszáritani könnyeinket, ami nem volt könnyű dolog. A feleségemre gondoltam, akivel autókirándulást terveztünk a mai napra. Talán most sem tud még semmit a sorsomról... El a Vörös Sátorból Gondolataink azonban nem sokáig ka­landozhattak hazafelé, nagyon kellett figyel­ni közvetlen környezetünkre, hogy megjavít­suk helyzetünket és hogy jó leszállóhelyet biztosítsunk az értünk jövő repülőgépnek. Pipára gyújtottam. Ez volt az első jele an­nak, hogy levertségem már múlófélben volt. A jégen a nagy melegben csatornák nyíl­tak. Ceccionit már előbb kivittük a sátorból. Most már nem lehetett visszaszállítani. Vig­lieri hozzájárult ahhoz az indítványhoz, hogy a következő éjszaka költözzünk ki a sátorból. A költözködést a melegben ingadozó jégda­rabok miatt nappal nem lehetett végrehaj­tani. Mialatt a többiek ebédre mentek a sá­torba — meghívásukat köszönettel visszauta- sitotiam —, felfedező útra indultam. Jégme­zőnkön kiviil különböző jégtömbökből össze­fagyott sziklát találtam, ahol biztonságban lehettünk addig, amig a hőség nem emelke­dik nagyon, vagy nem kapunk vihart. El­mentem arra a helyre is, ahol az Itália el­pusztult. Nagy csomó hulladék jelezte a ka­tasztrófa színhelyét. Drága napiránylük és hasonló készülékek hevertek halomban: mindennek, bármilyen sok pénzbe került, a jégen nem lehetett hasznát venni. Két jégda­rab között sötét, hideg nyilás tátongott. Tisz­telegtem. Pomella itt alussza örök álmát... A léghajót a szél nyomása szorította le a jégre. Az első gondola tört először össze a motorokkal, ez okozta Pomella halálát. Ez­után tört össze a második gondola, melynek kabinjából kilenc ember zuhan ki. Mint ők maguk bevallották, az összeütközés pillana­táig egyikük sem sejtette, hogy merre járnak s mi vár rájuk. Az Itália maradványait, a szél sodorta magával és a messziről idetünő füst- felhőkből következtetve, a léghajó valószínű­leg felrobbant. Visszatértem a sátorhoz, ahol Viglieri kétszersiilfet és csokoládét osztogatott. A be­szélgetés megmenekülésünk lehetőségei kö­rül forgott. Biztosítottam bajtársimnál, hogy a svéd repülőgépek segítségünkre fognak sietni és ha nem is tudnak elvinni a jégről, iijabb csomagokat dobnál: majd le nekünk. Egy kis pálinkái is elővettem repülőgépem j orvosságos dobozából. Mindenki ivott egy I kortyot s után sokkal jobban éreztük mar gunkat. A sátor mellett három gumicsónak állott készen, ezeket Maddalena dobta le, míg a svéd gumicsónak e pillanatban arra szolgál, hogy a rádiókészüléket védje. Nem tudtam ellentállni, hogy meg ne rádiózzam Thorn- berg kapitánynak, hogy milyen jő szolgálatot tesznek a hajótörötteknek azok az eszközök, amelyeket a repülőgépek dobtak le. Költözködés a jégen A forróság egyre növekedett. Ivóvízről úgy gondoskodtunk, hogy egy üres edényben jeget olvasztottunk. A sarki jég, amely min­den évben többször olvad és fagy, teljesen megszabadult már a tengeri sótól. Ezen az estén átvittük élelmiszereinket a Fokkerhez. Szörnyű feladat volt az ingadozó jégen teher­rel haladni. Sokszor meg kellett állnunk, hogy egy marék hóval csillapítsuk szomjúsá­gunkat. Utána természetesen még szomjasab- bak lettünk. Ezen az éjszakán Behounek Ce<v cionival a gépnél maradt, Ceccioni az egyik szárny árnyékában feküdt. Kezeügyében volt revolvere, bogy szükség esetén védekezni tudjon a jegesmedvék ellen. Rettenetesen szenvedett szembajától, rongyokkal kellett bekötni a fejét, hogy a napfény ne érje köz­vetlenül a szemét. Behounek, a tábor szakácsa, jegesmedre- hust sütött a sátorban. Kis tűzön vékony szeleteket pirított, tüzelő­anyagul az Itália törött alkatrészei szolgál­tak, amire egy kis benzint öntöttünk.’ Zsír helyett vajat, használt, mert a jegesmedve- zsírral tett kísérletek nagyon szomorú ered­ményre vezettek. Még ebben a szörnyű hely­zetben sem tudták megenni a kisütött húst. Az olaszoknak eredetileg harminc liter benzinjük volt, amiből már húsz elfogyott. Éu rendelkezésükre bocsátottam a Fokker ben­zinkészletét, de úgy döntöttünk, hogy azt egy­előre a tartályban hagyjuk. (Két uappal ké­sőbb, amikor szükség lett. volna rá, megálla­pítottuk, hogy a tartályok megrepedtek és a benzin kifolyt.) A sátorban Viglieri osztotta szét az ennivalót. Nem akartam enni, semmi étvágyam sem volt, de a többiek rámparan­csoltak, hogy pótolni kell a kalóriákat. így üldögéltünk a jegesmedvesült körül a vörös sátorban. Lábam maradt halászok Még langy*, szellő lengeti selymesen Álmodó kalászok fejét, Még öröm lehel szerteszét. Még Héliosz királyi székéből Hinti széjjel aranyait, Még nyár zengi dalait, Még a búzavirág kékje igér Hűséget az azúr boltnak S a virágon méhek dongnak. De a mezőn leskelődik az ősz. Kaszák csak intésre várnak, Hamar vége lesz a nyárnak. Jönnek a jól felkészült aratók. Kalászok fájón zizennek, Hódolnak az örök rendnek. Időként a fiirj hallatja hangját.-.Varjak mondogatják: kár, kár. El Jog múlni, bizony a nyár. Itt-ott lábon maradt még egy kálói Nem is örül életének: Nem lesz meleg, nem lesz ének. Lábon maradt szomorú kalászok: Bennetek bujt meg télre Boldogabb tavasz vetése. Petrássi P. Pá. RÁDIÓMŰSOR ll)m ■ ........... SZ ERDA PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 17.05, 21.30 cs 22.20 Zene. — 1S.00 Német előadás. — 20.10 Szórakoztató esi. — POZSONY: 18.00, 20.00 és 22.20 Zene. — 19.10 Gramofon. — KASSA: 18-15 Kamarazene. — BRÜNN: 11.00, 12.15, 17.00, 19.00, 20.10, 21.00 és 22.20 Hangversenyek. — 18.10 Német előadás. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 13.00, 10.45 Hírek. — 15.30 A Magyar Rádió Új­ság Morse tanfolyama. —- 17.00 Harsányi Gizi me­sél a gyermekeknek. — 18.00 A magyar kir. I. honvédzeiiekar hangversenye. — 19.30 Vargha Gyula előadása. — 20.00 Hangverseny, közremű­ködünk : Stranszky Aranka operaénekesnő, Zsám- boky Miklós gordonkaművész és Weigertb Aladár zongora művész. Zongorán Polgár Tibor kisér. — 21.00 Lóverseny eredmények, utána az olim- piász hírei. — 22.00 Sch ram tizeim. — BÉCS: 11.00, 10.15 és 2.1.50 Szórakoztató zene. — ZÜRICH : 16.00 Zene. -- 20.00 Menüettek és koringük. BERLIN: 17.30 és 22.30 Zene. - STUTTGART: 10.15 Olasz zene. ... 20.15 Az édes kislány, Re in ­bá rdi operettje. — LEtPZIG: 20.15 Cigánys/err- loin, Lehár operettje. MÜNCHEN: 22.30 Tánc- zen o. — FRANKFURT: 20.15 Az édes ki-Iáin, operett. RÓMA: 17.30 Délután zene. MII V Nő: 22.35 Tánczenei ZÁGRÁB: 20.35 Zen''. 22.00 Gramofon. KATTOWITZ és KRAKÓ; 18.00 ér, 20.30 Szórakoztató és tánczene.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom