Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-07 / 178. (1805.) szám
Mai ssámmfc 19 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlouenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős Vesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ F0R6ÁCH 6ÉZA Szerkesztőség: Prága VL, Panská ofico 12, DL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága flL, Panská ul 12/1X1. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Sötétség — világossági (íl) —, augusztus 6. Azok az események, amelyek az elmúlt (héten Jugoszláviában és Romániában lefolytak: a zágrábi és bukaresti ellen pari ament egybeülése és egészen az „alkotmányos" törvényhozás adóztatási és költségvetési jogának tagadásáig menő forradalmi határozatai, nem az uralkodó kormány és a hatalmon levő rendszer válságát mutatják csupán, hanem valóságos állam válság jellegét viselik magúkon. A horvát nép, a délszláv háromság egyik tagja és a román nemzeti párt, amely mögött az aldnnai királyság uralkodó nemzetének legalább a fele, minden valószínűség szerint azonban túlnyomó I öbbsége áll, elkiáltotta az „eb ura fakó“-t és beleharsogja a világba a végsőkig elszánt keserűséget. Tíz éve csak, hogy a hor- vátok és az erdélyi románok hozsannával fogadták és pálmaágakkal szórták tele a Béig rád és Bukarest felől érkező ,,fölszabadít ókat", de az a mámor már régen elszállt és semmi nem maradt meg belőle, mint a Oegkeserübb kiábrándulás érzete. Érhette volna-e nagyobb csalódás az évtizedek óla állandóan a reménység édes mákonyával hódított népeiket? Kaphatott volna-e a kegyetlen bőr tömőinek rágalmazott magyar' rendszer szebb és alaposabb elégtételt, mint amit a zágrábi és bukaresti eilenp arlament összeül ésének puszta ténye szolgáltatott neki ? Horvátországnak a magyar uralom alatt olyan széleskörű önkormányzata volt, amilyennel akkoriban nem dicsekedhetett és a brit impériumon kívül ma sem dicsekedhetik egyetlenegy, nem saját nemzeti államában élő népfaj sem. Zágrábban külön országgyűlése, száborja volt, amely a belső közigazgatás, a vallás és a közoktatás, valamint az igazságszolgáltatás döntő fontossággal bíró ügyeiben törvényeket hozhatott. E törvényeket Milön országos kormány hajtotta végre, melynek élén a bán állott, egyike ■a birodalom legnagyobb közjogi méltóságainak. A szábor bármikor felelősségre vonhatta az országos kormány tagjait. A jogszolgáltatás terén a zágrábi hétszemélyes táblát illette meg az utolsó szó, amely ellen semmiféle apellátának nem volt helye, még a budapesti Kúriához sem. Minden magyar kabinetben horvát miniszter képviselte népe s országa érdeklőt és ,a honvédség horvát ezredéiben a horvát volt a vezénylet nyelve lés a horvát trikolor jelképezte a nemzet II agy megbecsültei ését. Mit adott meg Horvátországnak mindezekből a széleskörű jogokból a testvér szerb nép, mit hagyott meg belőlük az SHS királyság vidovdáui alkotmánya? Egyetlenegy betűt, egyetlenegy intézményt sem. A szábort feloszlatták és Horvátországra is kötelező törvényeket csak a belgrádi szkiupsii- na hozhat. A báni méltóságot eltörölték, a belgrádi kormány centralizmusa nem tűrt maga mellett autonóm horvát kormányt és a hajdan öncélú Horvátország elvesztette közjogi egyediségének minden látható jelét. A közigazgatásban és iskolaügyben, az igazig szolga Hatásban és az egyházi kérdésekben a belgrádi akarat parancsol és Horvátországnak engedelmeskednie kell. Jaj annak a. h orvainak, aki Béig rád ellen föl meri emelni szavát: Radics Pál és elvbarátainak szomorú sorsa fenyegető mementőja annak, hogy a fanatikus szerb nemzeti önzés, mely ObrenovicK Bánd art és Habsburg! Ferenc Férd ioá,iKint feleségükkel együtt el merte távolítani érvényesülése óljából, nem riad vissza a politikai gyilkosság balkáni módMeggyilkolták Zágrábban a tzkupitinai merénylet egyik értelmi szerzőjét: Risztovics belgrádi lapszerkesztőt Vérrel torolták meg a horvát parasztvezérek kiontott vérét — A merénylő vasárnap hajnalban nyílt utcán végzett áldozatával — A zágrábi forradalmi hangulat véres kirobbanása Zágráb, augusztus 6. A horvát paraszt párti és demokrata koalíció ellenpariament- jének megnyilatkozásai, a horvát önállóság mind harsogóbbá váló követelése, a perzoná- lis unió gondolatának felvetődése és minden békebontó veszedelmek legnagyobbja: Radics István válságos betegállapota ismét olyan atmoszférát teremtett a délszláv államban, amely gyűlölettől izzóvá égette a lelkeket. A hoTvátok ma újból nyílt és elszánt ellenségként néznek farkasszemet Belgráddal, amely megőrizni igyekszik hidegvérét, de minden látszólagos nyugalma és erólyessége ellenére a belgrádi kormány nagyon jól tudja, hogy az államélet válsága ugyanolyan akut, mint közvetlenül a szkupstinai merénylet után volt. A belső konvulziónak ilyen maeas é* kirobbanásokkal fenyegető foka mellett állandóan számolni lehetett azzal, hogy a szkupstV nai merénylet óta parázsló bosszú lobot vet és a megtorló egyéni akciónak az adott alkalommal habozás nélkül sorát ejtik. Ezért nem is ment meglepetésszámba az a politikai merénylet, amelynek szerb nemzetiségű áldozata tegnap vérével áztatta Zágráb utcáját. A merényletről, amelynek motívumait egyedül és kizárólag a szerb-horvát gyűlölködés szolgáltatta, az alábbi jelentéseink számolnál! be: Miért történt a gyilkosság? Zágráb, augusztus 6. A Jedinstvo belgrádi szerb lap kiadószerkesztőjét, Ristovi« Vladát vasárnap reggel Zágrábban meggyilkolták. Ri- stovics vezérszerepet vitt abban a sajtókampányban, amelyet a gzerb lapok egyrésze Rádiós személye és politikai tevékenysége ellen indított és a Jedinstvo tüzelő, lázitó cikkeinek nem kis részük van abban, hogy a szkupstiná- ban revolverrel akarták megoldani a horvát kérdést. Lapja egészen uj alapítás volt. Első száma ez év májusában látott napvilágot s már programadó bejelentésében leszögezte, hogy az állam egység megbontására irányuló kísérletekkel és irányzatokkal szemben a legradikálisabb eszközök igénybevételétől sem fog visszariadni. ígéretét és fenyegetéseit a lap, amelynek tulajdonosa s szellemi vezére Risto- vic volt, be is váltotta és a Jedinstvo naponta szerétől akkor sem, ha a fajtesbvér horvát nép követel tőle önmérsékletet. Gsoda-e, ha Horvátország vágyaiban csalódott és már csak a jövőben reménykedő népe, leküzdve belső egyenetlenségét és kiegyenlítve a Ra- dlcs István és Pribiosevics közötti ellentétet, most hadat üzen a jogfosztó vidovdáui alkotmánynak? És mit látunk Erdélyben? Az ottani románok hosszú évtizedekig helyezték el aknáikat a magyar állaim háza alatt, de most., hogy ezek az aknák fölrobbantak és maguk alá temették a magyar nemzeti államot; ők is kénytelenek belátni, hogy az uj ház, amit fölépítettek 'maguknak, nem felel meg igényeiknek." Legjobbjaik már kezdik észrevenni, hogy a regátbeli politikusok számára megismételte azokat a hallatlanul éles hangú, léskezetlen kirohanásait a horvát parasztpárt vezérei eüen. Egy pár nappal a szkupstinai merénylet előtt Ristovics nagy feltűnést keltett cikket irt lapjába. Amit addig csak burkolt formában hangoztatott, azt most nyíltan megírta: az ország érdekében Ra- dicsoí és PribicSevicSet el kell tenni láb alól. Nem sokkal a cikk megjelenése után a szkupstinában Racsics képviselő v vés. leszámolást rendezett és revolverével éppen azokat a horvát parasztpárti képviselőket vette célba, akiket a Jedinstvo kipellengérezett. A Jedinstvo febujtó cikkei és a merénylet között kézenfekvő volt az összefüggés és az egész horvát közvélemény egyetértett abban, hogy a lapok, elsősorban a Jetiin - stvo izgatásai .adtak fegyvert a gyilkos kezébe. így lett a horvát. nép szenvedélyes gyűlöletének cégtáblájává Ristovics szerkesztő, aki nem titkolta, hogy azonosítja magát és lapját a merénylettel, sőt volt bátorsága, hogy • védelmébe vegye a gyilkost és fulmináns cikkekben hirdesse a merénylet jogosultságát. Továbbra is pergőtűz alatt tartotta Radicsot és Pribicsevicset s a hangnem, amelyben a horvát parasztpárt vezéreit bombázta, Horvátországban állandó háborgásban tartotta a kedélyeket. Egyik legutóbbi cikkében, melyet teljes névaláírással közölt, ilyen mondat is szerepelt: „Horvátország hölgyeinek rövidesen alkalmuk nyílik Pribicsevies sírját virágokkal díszíteni...“ Ez az írásmód mérhetetlen felháborodást váltott ki a horvát körökben, ami azonban Ristovicsot nem rettentette vissza attól, hogy családi természetű ügyekben el ne látogasson Zágrábba. A gyilkosság Szombaton este Ristovics szerkesztő a zágrábi Kóló-étteremben fogyasztotta el vacsoráját. A szomszédos asztaloknál politikáról folyt a szó és Ristovics nem állhatta meg, hogy bele ne szóljon a vitába. Bár a vendéglő közönsége kivétel nélkül lelkes és harcos híve volt Radicsnak, a szerkesztő már szinte botor bátorsággal ostorozta a horvát parasztpárt vezérének tevékenységét. A politikai vita csakhamar izgatott szóváltássá fajult, melynek során az egyik vendég felismerte Radicsék halálos ellenségét. — Takarodjék ki a vendéglőből, — kiáltotta a vendég Ristovics felé — ismerem magát ... Maga a horvát nép meggyalázásából él. Ristovicsot a leleplezés teljesen kihozta sodrából. Szembeszállt a fenyegetően köréje csoportosuló harvátokkal és feléjük kiáltotta: — Igen, én vagyok Ristovics... büszke vagyok arra, amit tettem... és csak helyeselni tudom, hogy Radics Páltól megszabadult Jugoszlávia!... Ezekre a szavakra leírhatatlan tumultus támadt, öklök, botok emelkedtek a levegőbe... A' vendégek egymást taszitva-taposvr igyekeztek Ristovics közelébe jutni. A vendéglőben rövid, egyenlőtlen harc zajlott le. Mig erővel bírta, az atléta termetű s erejű Ristovics szembeszállt támadóival, de a fejére zuhogó botütések elöl nem tudott védekezni és pár pillanat múlva a tömeg kiszorította a több sebtől vérző fejű embert a vendéglőből. Tántorogva tett pár lépést az utcán, ahol egy elősiető rendőr őrizetbe vette és bekísérte a rendőrségre. A rendőrorvos megvizsgálta sebeit, első segélyben részesítette, majd to- vábbküldte a kórházba, ahol azonban megállapították, hogy sérülései könnyebb természetűek és kórházi ápolásra nem szorul. Reggel két órakor egy detektív kíséretében hagyta el a kórházat, hogy lakására menjen. Alig tettek pár lépést, egy ismeretlen férfi toppant eléjük és mielőtt ráeszmélhettek volna helyzetükre, revolveréből négyszer rájuk tüzelt, majd még két lövést tett. Ristovics halálos sérüléssel rogyott a földre, a detektív is megsebesült, sőt a merénylő egyik golyója egy járókelőt is földre terített. A merénylő futva menekült a helyszínéről, de az utca közönsége üldözőbe vette és pár méternyire a helyszínétől, a Jélasics-tér egyik házának kapubejáratában utolérték. Ellenállás nélkül adta meg magát és engedelmesen követte a rendőrt, aki bekísérte a rendőrkapitányságra. Áldozatai közül Ristovicsot a merénylő második golyója nyomban megölte. „a nemzeti eszme csak áru", amellyel a maguk hasznára „bűvészkedtek" (szóről-szóra e kifejezéseket használja Coraea Tamás volt prefektus „A kisebbségi kérdés" címen nemrég megjelent tárgyilagos tanulmányában) és hatványozott mértékben követik el azokat a hibákat, amelyek miatt annyit ócsárolják a magyar rendszert. Az egyszerű nép viszont a régi és a mai adókat, az akkori .és a mostani gazdasági viszonyokat, a magyar 'és a romám tisztviselőket, a hajdani és a mai vasutakat hasonlítja össze és ez az összehasonlítás semmiképpen sem a bu/k.a- u’esti rendszer előnyére ül. ki. Magyarország jóval magasabb kulturális nívót képviselt, mint a Regál, az erdélyi románok sokkal műveltebbek, mint a nagy hegyeken túlról beözönlő fajtestvéreik és mégis a vezetösze- repet nem ők, az erdélyiek, de a királyságbeliek játszák. Ez a mellőzés joggal elkese- Tibi az erdélyi román intelligenciát és az elkeseredést csak fokozza az a szégyenteljes tudat, hogy a Bratianu-rendiszer korrupciója olyan arányokat öltött, amelyekkel Európa egyetlen állama sem veheti föl a versenyt. Az erdélyi románság iszonyú árat fizetett azért, hogy vele egynyelvű rokonaival egyesülhetett : miként a horvát nép, úgy ő is Európából a Balkánra került az uj állam- alakulás folylán. De azért még mindig vannak, akiknek szemében a magyar rendszer a sötétséget, az utódállamok ellenben a világosságot jelentik.
