Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-04 / 176. (1803.) szám

1928 fnMng 4, szombat. 5 Lépésröl-íépésre az amerikaiak amszterdami veszteségei nyomán A nyolcszáz méteres siklatás meglepetése — Lord Burghiey, az angol iljuság és az atléta mintaképe — Miért kapott ki Amerika száz méteren ? — Izgalmas elődöntők — Mik a magyar remények — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának sportriportja ­Amszterdam, julius 31. Az amerikaiak balszerencséje eg3”re tarft Az európai népek valahogy egymásra találtak a hangulatban és a német például szívesebben látja a francia atléta győzel­mét, mint az amerikaiét. Páneurópa nézi a tribünökről a küzdelmet és ma, amikor Lowe megnyerte a 800 méteres síkfutást, a tribünök egyhangú lelkesedéssel ünnepel­ték az angolt a különösen akkor törtek ki valóságos örömrivalgásban, amikor megtudták, hogy a titkos favorit, az amerikai Lloyd Ha.lin leszorult az ötödik helyre a svéd Byhlin, a német Engelhard és a kanadai Edwards mögé. (Kanadát az európaiak csodálat ősképpen a magukénak tartják, angol domíniumnak és nem számítják Amerikához.) A mai 800 méteres finis a legáltaláno­sabb vélemény szerint egyike volt a min­denkori sport legszebb eseményeinek. A világrekord! ugyan nem dőlt meg,, de a Stockholmban fölállított olimpiai rekord (Meredtül) igen s az idő (1.51.8) a rossz pá­lyám mindenképpen csodálatot keltő. Lloyd Hafhn. 'Sokáig vezetett s csak a végén tört le annyim, hogy négy futót volt kénytelen maga elé engedni. Sóra Martin, a franciák legnagyobb olimpiai reménysége, hatodik helyre szorult (mégis megverte Füllent, a másik kitűnő amerikait) s az a világrekord), amelyét néhány hét előtt állított föl nyolc­száz méteren, csak efemer érték marad, amelyhez nem járul az olimpiai bajnoki cián. Kétségtelen, hogy Martin balszerencsé­vel küzdött: az amerikaiak bezárták s a kelepcéből aehogysem tudott kikerülni. A bezárás végzetes csapás a középtávfuté számára. Ez volt a veszte Barsinak is a teg­napi 800-as előfutamban. Barsi kitűnő atléta, de Magyarországon oly abszolút fölényben van a többi 800-as futó fölött, hogy sohasem futhat­ja M a formáját és hiányzik a rutinja, a taktikai érzéke, amelyet csak az egyen­rangú vagy még különb versenyzőkkel való küzdelem ad meg. De a jövőben sokat fejlődhet. A nyolcszázas táv, amely sok sportem­ber véleménye szerint a legszebb futószám az összesek közül, Nagyhutámmá zsákmá­nya lett, épp úgy, mint a 400 méteres gát, amely viszont talán a legfárasztóbb erőpró­ba a futók számára. Lord Burghiey, ez a csöndes, szerény, rendkívül intelligens és finom atléta, akit Angliában általában az angol ifjú­ság típusának tartanak és másfél év óta valóságos nimbusszal veszik körül, meg­hozta a* egyik diadalt, Lowe, a vidám és optimista Lowe, a másikait. Amerika busán veheti tudomásul, hogy a 400-as gát, amelynek összes világrekordja és összes olimpiai bajnoksága eddig a birto­kában vóft, most először ment át idegen kézbe a a nyolcszáz méteres bajnokságot, amelyet Lowe már 1924-ben elragadott, most eem tudta visszaszerezni. Mi történt a százas síkfutásnál? Ugyanilyen komoly osapásnak tekint­hető a kalapácsdobás elvesztése de. Soha még Amerika ki nem engedte ke­séből ezt a győzelmet, mely, amióta az olimpiászon szerepel, mindig amerikai zsákmány volt. Most egy outsider ár nyerte meg, második égy svéd atléta lett s Amerika, több mint kétméteres hátránnyal, csupán harmadik­nak jött be. Alig kárpótolja e veszteségért a távolugrás biztos megnyerése. Tagadhatat­lan, hogy a csodálatos Ham 7.73-as ugrása, amely szintén az olimpiai rekord megjavítá­sát jelenti, több, mint amennyit az amszter­dami futópályán és az állítólagos távolugró- besszrben vártak, de a második helyet Bates kénytelen volt a haitii Catornak átengedni, aki 7.58-at ugrott és Hubbard, a volt bajnok, 7.11-gyel egyáltalán a döntőbe sem került (A német Meyer 7,30-et ugrott, Ködhenmann 7.85-öt.) Mégis, a rejtélyek rejtélye a 100 méte­res síkfutás tegnapi fináléja marad, amelyet, mint ismeretes, a kanadai Williaima nyert meg az angol London és a német Lammers előlit. Mi történt itt? Hogy lehet, hogy Wykoff, az ameri­kaiak biztos favoritja, aki hazájában állítólag 10.3-at futott, végleg lemaradt és Macallister szintén? A legrokonszenvesebb feleletet kétségtele­nül maga Wykoff adta a veszteség után. A tizenmyolééves fiú vidám maradt, fütyüré- szett és a lehető legjobb kedvben szállt vil­lamosra a meefting után, hogy, mint aki jól végezte a dolgát, a szállodájába menjen. Megkérdezték, hogy nem bántja-e a kudarc. — Már miért bántana? Nem is azért jöttem, hogy nyerjek, hanem hogy tanuljak. Nagyon fiatal vagyok, tudom ‘és bizonyosra veszem, hogy igazi formámat csak négy év múlva, a los-angelosi olimpiászon futhatom ki. Akkor megjavítom a világrekordot, eny- nyi bizonyos. E bizalom természetesen nem változtat azon, hogy most Amerika csúfosan lemaradt. Mily kiszámithatatlan játéka a sorsnak a sp ortezerencse. Négy év éta íl szakemberek egyébről sem beszélnek, mint hogy a sprinter- számok az amszterdami olimpiászon a németek és az amerikaiak között fognak eldöntésre kerülni. És most váratlanul föltűnik Williams, ez a vékonydongáju kanadai gyerek, akiről tegnap még senki sem tudott és elragadja az olim- piász egyik legszebb pálmáját a favori­toktól. Sőt, a második díj sem jutott a birtokukba, hanem az angol London nyerte, ez a délceg négergyerek, akiről egyhangúan megállapította a stadion, hogy a legtökéletesebb férfialak és a legszebb néger, akit a világ valaha lá­tott A belvederi Apolló szakasztott má­sa és az újságírók nyomban elnevezték „a férfi Josephine Bakerének. Az egyik favoritnak, Németországnak leg­alább az az elégtéteile megvolt, hogy a har­madik helyre befutott egyik atlétája, ha nem is Houibem vagy Corts (akinek állítólag kiújult az idegificamodása), hanem az egy­szerű tornász Lammers, akire senki sem számított, — de az Unió kudarca teljes és menthetetlen. Világrekordokat hozó elődöntők Ma lefutották a 110-es gát, a 200 méter és áfe 5000 méter selejtezőit, de az eredmé­nyekről fölösleges írni, mert amire e sorok Prágába érnek, bizonyára ismeretes lesz a végeredmény is, úgy hogy az előfutamokhoz 'fűzött reflex iék tárgytalanokká válnak. Mégis meg kell jegyezni, hogy a csehszlovák köröket súlyosan érintette, hogy Janidéra, akinek sokan sánszokat adtak a döntőbe, utolsó lett előfutamában (110-es gát) és Gerő kiesett a 200 méteres síkfutás legelső selejtezőjén. A magyar bajnak feltűnően ideges volt, a holland starter még ki sem mondotta a szokásos „Auf die PIaetze“-net, mér régen bent térdelt a startlyiikban, egy­szer ki is ugrott az indulást jelző pisz­tolylövés előtt — és elvesztette futamát. Pedig a 8. szériában, ahol indult, nem volt nagy internacionálls klasszis: a francia Oerbonney és a belga Brochart, akik ezt a futamot nyerték, nem olyan kiválóak, hogy Gerő kudarca menthető lenne jelenlétükkel. Jellemző, hogy ugyanebben a futamban a csehszlovák Barftl is elrontotta egyszer a startot, szintén föltűnően ideges volt és szin­tén vesztett. A kétszázméteres síkfutás második se­lejtezője igen jelentős sport volt. A nem el sprinterek ez egyszer bebizonyították jósá­gukat: Schuller és Kömig bekerültek az elő­döntőbe s egyediül SchHösske esett ki, ő is csak véletlenül. Kömig talán a mezőny leg­jobb emberének benyomását keltette. Nemcsak azért, mert 21.8 alatt futotta a százat, vagy mert Williamst, a tegnapi 100 méteres bajnokot és a rettenetes amerikai Borah-ot megverte, hanem azért, mert végapurtja rendkívül rokon­szenves és ellenállhatatlannak látszik. Maga Kömig kistermetű, féket eb ajuszu, folyton pörölő, ideges alak (némileg hason­lít a magyar Somffayra) s a németek ször­nyen büszkék rá. Amikor e sorokat olvas­sák, bizonyára tudják már, hogy birkózott meg Scholfz-cal, Williams-szal, Fitzpatrick- kal, Paddockkal, Léggé! és Schullerrel a döntőben. A 110-es gát elődöntőjéről csak annyit: WeigMhaxn-Sm ith (Délafrika) 14.6-fal világ­rekordot javított, ami az amszterdami pá­lyán különösen megszívlelendő eredmény. W.-Smith ismét nem amerikai. Akár nyer, akár veszt ezekután, egyik díszét jelenti az amszterdami öli napi ásznak. (A 110-ee gát elődöntője remek volt: mind a három szé­ria világrekordot futott. A 110-es gát azok közé a versenyszámok közé tartozik, ame­lyek a fokozatos megjavításra varrnak ítél­ve, mint például a legtöbb dobászára. A 15 másodperc fölötti gátfutónak, mint Janderá- nak, immár semmi keresni valója sem le­het az olimpiászokon.) Végül ma tartották meg az 5000 méte­res síkfutás selejtezőit is három futamban. Az elsőt az amerikai Lermond nyerte rossz idővel, de a finn Purje, aki harmadik lett, biztosan nyerhette volna, ha akarja, de fö­lösleges volt, hiszen a selejtezőből az első négy belekerül az elődöntőibe s igy a har­madik hely elég. Már pedig közismert, hogy a hosszú­táv oknál a végspurt az, amely a legjob­ban kifárassza az atlétát $ az elődöntő­ben forszírozott finis esetleg harckép­telenné teszi a futót a döntőre. Ez a magyarázata a többi előfutam favorit- jai látszólagos rossz szereplésének is. A má­sodikban Ritola csak második lett, a svéd Eklöf után, a harmadikban pedig Nurmi negyedik az amerikai Simith, a svéd Widie és az angol Jobnstom után. A csodálatos futó (aki ismét stopperral futott) i mosolyogva engedte maga elé erőlködő vetélytársait és éppen csak úgy végzett, hogy a döntőbe kerüljön — bizonyára frissen és fáradság nélkül. A három futamban a három finn: Purje, Ritola és Nurmd jóformán játszott a többivel, hagyta a „gyerekeket", hogy ők is nyerje­nek egyszer! A második előfutamban a csehszlovák Koscyak szépén szerepelt az előkelő koukurrenciában: egy időben veze­tett is, de természetesen az iramot nem bírta. Hatodiknak jött be. (A magyar Szerb nem indult.) Es a magyarok ? Sokat irtunk az olimpiász eredményei­ről, számos nagy nevet említenünk s ezek- után meglepetten kérdezhetjük: és hol van­nak a magyar atléták? Szomorúan meg kell állapítanunk: sehol. Seim a futószámokban, sem a távolugrásban, sem a súlyban, sem a magasugrásban még csak helyezést oem tudtak elérni. Igaz, hogy főattrakcióik: a gerely, a diszkosz és a 400 méter bátra van­nak még, de s kép igy is elég szomorú. A magyarok egyetlen olimpiászon sem voltak három napi küzdelem után a/ny­nyira hátra, mint az amszterdamin. Mi leket ennek az oka? Kétségtelenül a bal- szerencse és az, hogy véletlenül éppen az olimpiász előtt érte több kellemetlen inci­dens a magyar gárdát (például Késmárki harcképtelensége), mégis, a főok a ver­senygyakorlat hiánya. Barsj 800 méteres kudarcát például • teljesen ez magyarázza. Bansi a magya­roknak legjobb és legszebb reményekre jogosító atlétája, aki veresége dacára sem tört le, sőt ellenkezőleg, mindenki előtt kijelentette: „Csak most kezdek tulajdonképpen küzdeni és tanulni!" Rajta kívül Darányi, Marvalits, Szopos, Egri és Gerő, esetleg Késmárki is, olyan atléták, akik könnyen világklasszissá válhatnak. Ma­1ÉPÉI és kombinált sor trágyázásra és henger- és kanálrendszer szerint egyszerű iíiisáiit jzállit Jém Fnr. Roudnice a. E. ?etőgépek és mütrágyaszórők különlegességi gyára. - Kérjen árjegyzéket és információkat gyár részről sokszor halijuk itt a követ­kezőket: — Nem lehet a magyar atléták inferlo- rításáról beszélni, hisz az olimpiászon szá­mos olyan ellenfelét győztek le (például Barsi Peltzert), akinek legyőzése otthon diadal lett volna. Ée technikai eredményeik szintén kielégitőék. Szerintünk ez az okoskodás helytelen s csak akkor volna elfogadható, ha beleegye­zünk egy külön középeurőpai és egy külön világstandard fölállításába. KözépeuTÓpában esetleg szép győzelem az, ami világviszonylatban semmi — ámde mit használ a középeurőpai diadal az általános értékelés szempontjából! Az eredményekre vonatkozóan pedig szemünk előtt kell tartami az angol példát: más cél nincs, csak küzdelem és győzelem az egy­mással való harcban, a „rekord" és a papir- eredmény efemer dolgok és nem sport­szerűek. Mindazonáltal bízunk a magyar csapat­ban. A jól fekvő számok hátravannak. Az egyik úszástafé'ta sorsolása például olyan kedivező, hogy egy helyezés máris biztos, — kard vív fisba n pedig sohasem volt Olyan erős a magyar csapat, mint pillanatnyilag. A legnagyobb magyar reménység: a vmpóló kemény erőpróba lesz. Opti- misztikus számítás mellett Magyaror­szág előbb Argentínává!, majd ha ezt a csapatot kiveri, Amerikával kerül szembe. (Az amerikai úszók igen gyor­sak és pihenten állnak ki az erős ar­gentínai meccsben kifáradt magyarok ellen. Ezenkívül a magyaroknak nincs alkalmuk az amerikai harcmodort ki­tanulmányozni, mig az US A-emberek kényelmesen végignézhetik a magvar- argentinai meccset.) Csak e két nagy meccs után állhat ki Magyarország Franciaország ellen, mélynek osapata a szerencsés sorsolás foly­tán addig csupa jelentéktelen csapattal (spa­nyol, máltai vagy luxemburgi) küzdött és igy friss lesz. s. p. MII'Wii HlilHlJlHiJi 1 i 'Dl --------­-- T Vi gyázó Ferent gróf az apai öriteiiit is az Afcadénra hagyta Budapest, augusztus 3. (Budapesti szerkeszíta- ! aégünk teletonietantfése.) Ma détoüőtt Mbdte'ttck !kti ! a járásbíróságon Vigyázó Ferenc gróf végnetndeíle- I tét, ami a szenzáció erejével fontait, miealt kiderült hogy az eddigi örökségein kívül az apai örökségét lie az Akadémiáira hagyta Vigyázó Ferenc, almi ujaibb 25.000 toldiatt jelönit. A végrendelet letgyelílem kiiköttéBe, hogy ez az aliapiibváiay apja, Vigyázó Bán- tar gróf ne vét viseltje és 'hogy enmiek csak a kánra - Hali haissoniálihatők fel. Az. elhunyt gróf 'budapesti palMált, tokáit a Jváiroíly-k örüli és Nádor-tórái Vi- | gyÓEő-pafotáik’ait is, az Akadémia öffököOite, ugyan­csak az Akadémiáé lesznek azok az óriási értőfloü. tmiüikúlneisek, amelyek a Vigyázó-fofiigyriiiiéklfooz fcr- toaniak és eameilyelk miuaeiálllb ibecsüek. A vtéigneiiiidle- ílieit egyáltalán nem emvl-íksaik meg a gróf níoikcm- ságiáiról és -csak apróbb ajándékokat hagy a ®sc%a- BWmféfl!y®etoek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom