Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-04 / 176. (1803.) szám
1928 fnMng 4, szombat. 5 Lépésröl-íépésre az amerikaiak amszterdami veszteségei nyomán A nyolcszáz méteres siklatás meglepetése — Lord Burghiey, az angol iljuság és az atléta mintaképe — Miért kapott ki Amerika száz méteren ? — Izgalmas elődöntők — Mik a magyar remények — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának sportriportja Amszterdam, julius 31. Az amerikaiak balszerencséje eg3”re tarft Az európai népek valahogy egymásra találtak a hangulatban és a német például szívesebben látja a francia atléta győzelmét, mint az amerikaiét. Páneurópa nézi a tribünökről a küzdelmet és ma, amikor Lowe megnyerte a 800 méteres síkfutást, a tribünök egyhangú lelkesedéssel ünnepelték az angolt a különösen akkor törtek ki valóságos örömrivalgásban, amikor megtudták, hogy a titkos favorit, az amerikai Lloyd Ha.lin leszorult az ötödik helyre a svéd Byhlin, a német Engelhard és a kanadai Edwards mögé. (Kanadát az európaiak csodálat ősképpen a magukénak tartják, angol domíniumnak és nem számítják Amerikához.) A mai 800 méteres finis a legáltalánosabb vélemény szerint egyike volt a mindenkori sport legszebb eseményeinek. A világrekord! ugyan nem dőlt meg,, de a Stockholmban fölállított olimpiai rekord (Meredtül) igen s az idő (1.51.8) a rossz pályám mindenképpen csodálatot keltő. Lloyd Hafhn. 'Sokáig vezetett s csak a végén tört le annyim, hogy négy futót volt kénytelen maga elé engedni. Sóra Martin, a franciák legnagyobb olimpiai reménysége, hatodik helyre szorult (mégis megverte Füllent, a másik kitűnő amerikait) s az a világrekord), amelyét néhány hét előtt állított föl nyolcszáz méteren, csak efemer érték marad, amelyhez nem járul az olimpiai bajnoki cián. Kétségtelen, hogy Martin balszerencsével küzdött: az amerikaiak bezárták s a kelepcéből aehogysem tudott kikerülni. A bezárás végzetes csapás a középtávfuté számára. Ez volt a veszte Barsinak is a tegnapi 800-as előfutamban. Barsi kitűnő atléta, de Magyarországon oly abszolút fölényben van a többi 800-as futó fölött, hogy sohasem futhatja M a formáját és hiányzik a rutinja, a taktikai érzéke, amelyet csak az egyenrangú vagy még különb versenyzőkkel való küzdelem ad meg. De a jövőben sokat fejlődhet. A nyolcszázas táv, amely sok sportember véleménye szerint a legszebb futószám az összesek közül, Nagyhutámmá zsákmánya lett, épp úgy, mint a 400 méteres gát, amely viszont talán a legfárasztóbb erőpróba a futók számára. Lord Burghiey, ez a csöndes, szerény, rendkívül intelligens és finom atléta, akit Angliában általában az angol ifjúság típusának tartanak és másfél év óta valóságos nimbusszal veszik körül, meghozta a* egyik diadalt, Lowe, a vidám és optimista Lowe, a másikait. Amerika busán veheti tudomásul, hogy a 400-as gát, amelynek összes világrekordja és összes olimpiai bajnoksága eddig a birtokában vóft, most először ment át idegen kézbe a a nyolcszáz méteres bajnokságot, amelyet Lowe már 1924-ben elragadott, most eem tudta visszaszerezni. Mi történt a százas síkfutásnál? Ugyanilyen komoly osapásnak tekinthető a kalapácsdobás elvesztése de. Soha még Amerika ki nem engedte keséből ezt a győzelmet, mely, amióta az olimpiászon szerepel, mindig amerikai zsákmány volt. Most egy outsider ár nyerte meg, második égy svéd atléta lett s Amerika, több mint kétméteres hátránnyal, csupán harmadiknak jött be. Alig kárpótolja e veszteségért a távolugrás biztos megnyerése. Tagadhatatlan, hogy a csodálatos Ham 7.73-as ugrása, amely szintén az olimpiai rekord megjavítását jelenti, több, mint amennyit az amszterdami futópályán és az állítólagos távolugró- besszrben vártak, de a második helyet Bates kénytelen volt a haitii Catornak átengedni, aki 7.58-at ugrott és Hubbard, a volt bajnok, 7.11-gyel egyáltalán a döntőbe sem került (A német Meyer 7,30-et ugrott, Ködhenmann 7.85-öt.) Mégis, a rejtélyek rejtélye a 100 méteres síkfutás tegnapi fináléja marad, amelyet, mint ismeretes, a kanadai Williaima nyert meg az angol London és a német Lammers előlit. Mi történt itt? Hogy lehet, hogy Wykoff, az amerikaiak biztos favoritja, aki hazájában állítólag 10.3-at futott, végleg lemaradt és Macallister szintén? A legrokonszenvesebb feleletet kétségtelenül maga Wykoff adta a veszteség után. A tizenmyolééves fiú vidám maradt, fütyüré- szett és a lehető legjobb kedvben szállt villamosra a meefting után, hogy, mint aki jól végezte a dolgát, a szállodájába menjen. Megkérdezték, hogy nem bántja-e a kudarc. — Már miért bántana? Nem is azért jöttem, hogy nyerjek, hanem hogy tanuljak. Nagyon fiatal vagyok, tudom ‘és bizonyosra veszem, hogy igazi formámat csak négy év múlva, a los-angelosi olimpiászon futhatom ki. Akkor megjavítom a világrekordot, eny- nyi bizonyos. E bizalom természetesen nem változtat azon, hogy most Amerika csúfosan lemaradt. Mily kiszámithatatlan játéka a sorsnak a sp ortezerencse. Négy év éta íl szakemberek egyébről sem beszélnek, mint hogy a sprinter- számok az amszterdami olimpiászon a németek és az amerikaiak között fognak eldöntésre kerülni. És most váratlanul föltűnik Williams, ez a vékonydongáju kanadai gyerek, akiről tegnap még senki sem tudott és elragadja az olim- piász egyik legszebb pálmáját a favoritoktól. Sőt, a második díj sem jutott a birtokukba, hanem az angol London nyerte, ez a délceg négergyerek, akiről egyhangúan megállapította a stadion, hogy a legtökéletesebb férfialak és a legszebb néger, akit a világ valaha látott A belvederi Apolló szakasztott mása és az újságírók nyomban elnevezték „a férfi Josephine Bakerének. Az egyik favoritnak, Németországnak legalább az az elégtéteile megvolt, hogy a harmadik helyre befutott egyik atlétája, ha nem is Houibem vagy Corts (akinek állítólag kiújult az idegificamodása), hanem az egyszerű tornász Lammers, akire senki sem számított, — de az Unió kudarca teljes és menthetetlen. Világrekordokat hozó elődöntők Ma lefutották a 110-es gát, a 200 méter és áfe 5000 méter selejtezőit, de az eredményekről fölösleges írni, mert amire e sorok Prágába érnek, bizonyára ismeretes lesz a végeredmény is, úgy hogy az előfutamokhoz 'fűzött reflex iék tárgytalanokká válnak. Mégis meg kell jegyezni, hogy a csehszlovák köröket súlyosan érintette, hogy Janidéra, akinek sokan sánszokat adtak a döntőbe, utolsó lett előfutamában (110-es gát) és Gerő kiesett a 200 méteres síkfutás legelső selejtezőjén. A magyar bajnak feltűnően ideges volt, a holland starter még ki sem mondotta a szokásos „Auf die PIaetze“-net, mér régen bent térdelt a startlyiikban, egyszer ki is ugrott az indulást jelző pisztolylövés előtt — és elvesztette futamát. Pedig a 8. szériában, ahol indult, nem volt nagy internacionálls klasszis: a francia Oerbonney és a belga Brochart, akik ezt a futamot nyerték, nem olyan kiválóak, hogy Gerő kudarca menthető lenne jelenlétükkel. Jellemző, hogy ugyanebben a futamban a csehszlovák Barftl is elrontotta egyszer a startot, szintén föltűnően ideges volt és szintén vesztett. A kétszázméteres síkfutás második selejtezője igen jelentős sport volt. A nem el sprinterek ez egyszer bebizonyították jóságukat: Schuller és Kömig bekerültek az elődöntőbe s egyediül SchHösske esett ki, ő is csak véletlenül. Kömig talán a mezőny legjobb emberének benyomását keltette. Nemcsak azért, mert 21.8 alatt futotta a százat, vagy mert Williamst, a tegnapi 100 méteres bajnokot és a rettenetes amerikai Borah-ot megverte, hanem azért, mert végapurtja rendkívül rokonszenves és ellenállhatatlannak látszik. Maga Kömig kistermetű, féket eb ajuszu, folyton pörölő, ideges alak (némileg hasonlít a magyar Somffayra) s a németek szörnyen büszkék rá. Amikor e sorokat olvassák, bizonyára tudják már, hogy birkózott meg Scholfz-cal, Williams-szal, Fitzpatrick- kal, Paddockkal, Léggé! és Schullerrel a döntőben. A 110-es gát elődöntőjéről csak annyit: WeigMhaxn-Sm ith (Délafrika) 14.6-fal világrekordot javított, ami az amszterdami pályán különösen megszívlelendő eredmény. W.-Smith ismét nem amerikai. Akár nyer, akár veszt ezekután, egyik díszét jelenti az amszterdami öli napi ásznak. (A 110-ee gát elődöntője remek volt: mind a három széria világrekordot futott. A 110-es gát azok közé a versenyszámok közé tartozik, amelyek a fokozatos megjavításra varrnak ítélve, mint például a legtöbb dobászára. A 15 másodperc fölötti gátfutónak, mint Janderá- nak, immár semmi keresni valója sem lehet az olimpiászokon.) Végül ma tartották meg az 5000 méteres síkfutás selejtezőit is három futamban. Az elsőt az amerikai Lermond nyerte rossz idővel, de a finn Purje, aki harmadik lett, biztosan nyerhette volna, ha akarja, de fölösleges volt, hiszen a selejtezőből az első négy belekerül az elődöntőibe s igy a harmadik hely elég. Már pedig közismert, hogy a hosszútáv oknál a végspurt az, amely a legjobban kifárassza az atlétát $ az elődöntőben forszírozott finis esetleg harcképtelenné teszi a futót a döntőre. Ez a magyarázata a többi előfutam favorit- jai látszólagos rossz szereplésének is. A másodikban Ritola csak második lett, a svéd Eklöf után, a harmadikban pedig Nurmi negyedik az amerikai Simith, a svéd Widie és az angol Jobnstom után. A csodálatos futó (aki ismét stopperral futott) i mosolyogva engedte maga elé erőlködő vetélytársait és éppen csak úgy végzett, hogy a döntőbe kerüljön — bizonyára frissen és fáradság nélkül. A három futamban a három finn: Purje, Ritola és Nurmd jóformán játszott a többivel, hagyta a „gyerekeket", hogy ők is nyerjenek egyszer! A második előfutamban a csehszlovák Koscyak szépén szerepelt az előkelő koukurrenciában: egy időben vezetett is, de természetesen az iramot nem bírta. Hatodiknak jött be. (A magyar Szerb nem indult.) Es a magyarok ? Sokat irtunk az olimpiász eredményeiről, számos nagy nevet említenünk s ezek- után meglepetten kérdezhetjük: és hol vannak a magyar atléták? Szomorúan meg kell állapítanunk: sehol. Seim a futószámokban, sem a távolugrásban, sem a súlyban, sem a magasugrásban még csak helyezést oem tudtak elérni. Igaz, hogy főattrakcióik: a gerely, a diszkosz és a 400 méter bátra vannak még, de s kép igy is elég szomorú. A magyarok egyetlen olimpiászon sem voltak három napi küzdelem után a/nynyira hátra, mint az amszterdamin. Mi leket ennek az oka? Kétségtelenül a bal- szerencse és az, hogy véletlenül éppen az olimpiász előtt érte több kellemetlen incidens a magyar gárdát (például Késmárki harcképtelensége), mégis, a főok a versenygyakorlat hiánya. Barsj 800 méteres kudarcát például • teljesen ez magyarázza. Bansi a magyaroknak legjobb és legszebb reményekre jogosító atlétája, aki veresége dacára sem tört le, sőt ellenkezőleg, mindenki előtt kijelentette: „Csak most kezdek tulajdonképpen küzdeni és tanulni!" Rajta kívül Darányi, Marvalits, Szopos, Egri és Gerő, esetleg Késmárki is, olyan atléták, akik könnyen világklasszissá válhatnak. Ma1ÉPÉI és kombinált sor trágyázásra és henger- és kanálrendszer szerint egyszerű iíiisáiit jzállit Jém Fnr. Roudnice a. E. ?etőgépek és mütrágyaszórők különlegességi gyára. - Kérjen árjegyzéket és információkat gyár részről sokszor halijuk itt a következőket: — Nem lehet a magyar atléták inferlo- rításáról beszélni, hisz az olimpiászon számos olyan ellenfelét győztek le (például Barsi Peltzert), akinek legyőzése otthon diadal lett volna. Ée technikai eredményeik szintén kielégitőék. Szerintünk ez az okoskodás helytelen s csak akkor volna elfogadható, ha beleegyezünk egy külön középeurőpai és egy külön világstandard fölállításába. KözépeuTÓpában esetleg szép győzelem az, ami világviszonylatban semmi — ámde mit használ a középeurőpai diadal az általános értékelés szempontjából! Az eredményekre vonatkozóan pedig szemünk előtt kell tartami az angol példát: más cél nincs, csak küzdelem és győzelem az egymással való harcban, a „rekord" és a papir- eredmény efemer dolgok és nem sportszerűek. Mindazonáltal bízunk a magyar csapatban. A jól fekvő számok hátravannak. Az egyik úszástafé'ta sorsolása például olyan kedivező, hogy egy helyezés máris biztos, — kard vív fisba n pedig sohasem volt Olyan erős a magyar csapat, mint pillanatnyilag. A legnagyobb magyar reménység: a vmpóló kemény erőpróba lesz. Opti- misztikus számítás mellett Magyarország előbb Argentínává!, majd ha ezt a csapatot kiveri, Amerikával kerül szembe. (Az amerikai úszók igen gyorsak és pihenten állnak ki az erős argentínai meccsben kifáradt magyarok ellen. Ezenkívül a magyaroknak nincs alkalmuk az amerikai harcmodort kitanulmányozni, mig az US A-emberek kényelmesen végignézhetik a magvar- argentinai meccset.) Csak e két nagy meccs után állhat ki Magyarország Franciaország ellen, mélynek osapata a szerencsés sorsolás folytán addig csupa jelentéktelen csapattal (spanyol, máltai vagy luxemburgi) küzdött és igy friss lesz. s. p. MII'Wii HlilHlJlHiJi 1 i 'Dl ---------- T Vi gyázó Ferent gróf az apai öriteiiit is az Afcadénra hagyta Budapest, augusztus 3. (Budapesti szerkeszíta- ! aégünk teletonietantfése.) Ma détoüőtt Mbdte'ttck !kti ! a járásbíróságon Vigyázó Ferenc gróf végnetndeíle- I tét, ami a szenzáció erejével fontait, miealt kiderült hogy az eddigi örökségein kívül az apai örökségét lie az Akadémiáira hagyta Vigyázó Ferenc, almi ujaibb 25.000 toldiatt jelönit. A végrendelet letgyelílem kiiköttéBe, hogy ez az aliapiibváiay apja, Vigyázó Bán- tar gróf ne vét viseltje és 'hogy enmiek csak a kánra - Hali haissoniálihatők fel. Az. elhunyt gróf 'budapesti palMált, tokáit a Jváiroíly-k örüli és Nádor-tórái Vi- | gyÓEő-pafotáik’ait is, az Akadémia öffököOite, ugyancsak az Akadémiáé lesznek azok az óriási értőfloü. tmiüikúlneisek, amelyek a Vigyázó-fofiigyriiiiéklfooz fcr- toaniak és eameilyelk miuaeiálllb ibecsüek. A vtéigneiiiidle- ílieit egyáltalán nem emvl-íksaik meg a gróf níoikcm- ságiáiról és -csak apróbb ajándékokat hagy a ®sc%a- BWmféfl!y®etoek.
