Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-04 / 176. (1803.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 1£0, A Szlovenszkói és ruszbiszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL,, Panská^ulice

negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: nnJitíbni nsinílnnín 12» “* cme et T«ef°n: 30311 Kladóévente 450, félévre 226, negyedévre 114 Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága IL, Panská «! 12/IIL — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1-20 Ki DZUPANYI LÁSZLÓ FORQACH GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Mai siám«iftk 1S oldal

Németország a keleteurépaí háború

kitörésétől tart?

Demarsot intézett Varsához, amelyben felajánlja közvetítését — Pilsudszki szeptemberben be akar vonulni Kovnóba? —

Zágráb é$ Mmhmi

A Balkán ezen a héten ugyancsak kiil£ nős, egyben azonban nagyon érdekes és ta mulságos képet mutat. Romániában rörvb ülésszakra gyűlt össze a parlament, hogy í legfontosabb kérdésben, a külföldi kölcsöi ügyében állást foglaljon és azután ülését bi zonytalan időre újból elnapolják. Jugoszláviá Iban rövid ülésszakra gyűlt össze a páriámén! Ihogy szintén a legfontosabb kérdésekben, < szkupstina üléstermében elkövetett gyilkosság és a nettunói konvenció ratifikálása ügyébei állást f fialjon és azután ülésezését bizony ta lan időre újból elnapolják. Ugyanekkor azon bán Bukarestben összeült a román nemzet párt parlamentje is, hogy a törvényes és a; egész országot reprezentáló parlamenttől füg getlenül tanácskozzék és határozatokat hozzon Ugyanekkor pedig Zágrábban is összeült í horvátok ellenparlamentje, hogy a szkupsti- nától függetlenül tanácskozzék és a horvál nép nevében határozatokat hozzon. Az ellenparlamentek az országos parlamenteket csonkáknak minősítik, a helyzet az tehát, hogy a két balkáni országban jelenleg két csonka- parlament és két ellenparlament működik, igy hát jogosan merül fel mindenkiben a kérdés: melyikben nyilatkozik meg & nép igazi törvényhozói akarata. Az ellenparlamentek temészetesen azt állítják, hogy bennük és igy minden határozatot, amit a ésonkapárlamentek hoznak, különösen pedig az uj pénzterhek bevezetését, már eleve érvénytelennek jelentik ki. A kormányok és csonkaparlamentek szerint viszont az államot csupán a törvényes képviselő-ház reprezentálhatja és ezért ők minden dezorganizáló törekvéssel szemben meg akarják védeni az állami eszmét.

Ha a két balkáni ellenparlamentet egybevetjük, megállapíthatjuk, hogy a kettő között a borvát a fontosabbik és a román a jelentéktelenebb. A román nemzeti párt taktikai hibát követett el akkor, mikor az ellenparla- anentbe nem hívta meg a többi ellenzéki pártot is. Tanácskozásairól egyelőre vajmi kevés kerül a nyilvánosságra, mert a román cenzúra a nemzeti párti sajtó hasábjain kíméletlenül dühöng. A lapok már napok óta töíbbhasá- bos cimek alatt semmitmondó illusztrációkkal jelennek meg, amelyekkel a román ©ajtótörvény rendelkezése szerint az utolsó pillanatban töltik meg a fehér hasábokat. így azután sokszor megtörténhetik, hogy nagyon furcsa képecskék kerültek a hangzatos cimek alá. Az egyik nemzeti párti lapban például ezalatt a kéthasábos cim alatt, hogy „Románia legégetőbb problémája" egy kétfogatu hul- laszekeret láthatunk.

Annál fokozottabb a jelentősége a zágrábi ellenparlamentnek. Ott ülésezik a régi tartományi gyűlésnek, a szábornak épületében, amelyben a horvátok a magyarokkal való perszonális unió idején a függetlenségnek, az önkormányzatnak teljességét érték el, olyan fokú függetlenséget, hegy Belgrádnak borsódzik a háta, ha Zágráb azzal a követeléssel áll elő, hogy az uj államban is biztosítani akarja magának a függetlenségnek azt a fokát, amelyet a régi államban már elért. Míg a szkupstinában gyászülést tartottak a horvát törekvések diadalra juttatásáért mártírhalált halt képviselők emlékezetére, addig a zágrábi ellenparlament olyan határozatokat hozott, amelyeknek értelme semmiféleképpen nem magyarázható félre. „Kijelentjük, — mondja az elfogadott határozati javaslat, — hogy a délszláv állam jelenlegi államjogi berendezkedése a nép akaratából összeomlott és mi a leghevesebb harcot indítjuk meg az ál- j lám uj berendezkedése érdekében." A köz- j hangulat pedig annyira Belgrád ellen fordult, j hogy az ellenparlatnentuék forradalmi izü J

Varsó, augusztus 3. (Pat.) A félhivatalos Epoka mai számában vezércikkben foglalkozik a német külügyminisztériumnak Knoll berlini lengyel követnek átnyújtott demarsá- val és megállapítja, hogy a német sajtó már hetek óta éles támadásokat intéz Lengyel- ország ellen. Különösen élesek a kormánykörökhöz közelálló lapok támadásai Ezeknek a támadásoknak az a céljuk, hogy a külföldön azt a hitet keltsék, mintha Lengyelországban valami olyasmi menne végbe, ami jogot ad a riadóra. Ebből a célból a nagyobbtekintélyü lapokat is, mint a Vossische Zeitungot és a Berliner Tageblattot, amelyeknek szavahihetőségében a külföldön nem kételkednek, segítségül hívták ehhez az akcióhoz. Teljesen kitalált híreket terjesztenek, hogy a külföldön azt a meggyőződést gyökereztessék meg, mintha egószTLengyelország kritikus események előtt állana és olyan atmoszférában élne, amelyben a háború közeli kitörése is lehetséges. így akarja nyugtalanítani a német sajtó —■ az Epoka szerint Európa közvéleményét Keleteurópa sorsával. Ennek a propagandának egészen szembeötlő példája a Wolff-ügynökségnek az a híre, amely szerint egy lodzi kémiai gyár robbanása alkalmával harmincán vesztették életüket, holott a valóság az, hogy a katasztrófának egyetlen halálos áldozata sem volt. Hogy pedig a lengyel- országi nyugtalanságokról ilyen módon megalkotott képet megkoronázza, a Wolff-iroda annak a hírnek kolportázsától sem riadt vissza, hogy egész Lengyelország területére kihirdették az ostromállapotot.

„Ez a Lengyelország ellen intézett akció — mondja a továbbiakban a lengyel félhivatalos — feltétlenül azt a látszatot kelti, hogy

egy láthatatlan vezető irányítása mellett

egész oreheszter dolgozik a Lengyelország elleni hangulat szitásában,

amelyben mindenkinek meg van állapítva a szerepe. Ez a jőlismert dirigens végre julius

30-án napfényre került. Amikor a német külügyi hivatal demarsában közölte Knoll berlini követünkkel, hogy

Németország közvéleménye nyugtalanul figyeli a litván—lengyel viszony egyre kiéleződő feszültségét és attól tart, hogy a lengyel légionáriusoknak augusztus 12-én kezdődő kongresszusa excesszu- sokra ragadtatja magát, amiért Németország szívesen vállalja magára a két ország közti közvetítést,

— akkor nyomban kivilágosodott, hogy ki ez a nagyszerű dirigens, akinek keze átnyúlik a német határon is. A heteken át a német lapokban lefolytatott kampánynak az volt a célja, hogy ezt a demarsot igazfdj^ pindenki könnyen meggyőződhetett volna, hogy Lengyelországban teljes nyugalom uralkodik, hogy nincs senki, aki háborúra még csak gondolna is, hogy

a litván probléma a valóságban nem a legfontosabb kérdése a lengyel külpolitikának

s a légionáriusok vilnai kongresszusa a belső rendnek ünnepe lesz. Lengyelország nem fenyegeti Litvániát, a szomszédjával való tárgyalásokat folytatni fogja és semmi alapja nincs annak a feltevésnek, hogy Lengyelország szándékait megváltoztatni akarná. A népszövetségi tanács 1927 decemberében hozott határozatával, amelyhez Németország is hozzájárult, gondoskodott arról, hogy a lengyel—litván konfliktusban akkor, ha közvetlen megegyezés nem jöhet létre, a népszövetségi tanács közvetítsen, mindezideig azonban sem Lengyelország, sem pedig Litvánia nem állapították még a közvetlen megegyezés lehetetlenségét. Németország azonban már most megragadja az iniciativát, hogy megegyezést hozzon létre Litvánia és Lengyelország között. A német külügyminisztérium közbelépésének magyarázatát az Iz- vesztíja egy támadásában kell keresnünk,

határozatai sem elégítik ki és amikor a horvát parasztpórt alelnöke, Predavees, az ellen- parlament határozatát a szábor erkélyéről kihirdette a Márkus-téren várakozó óriási emi- bertömégnék, viharos felkiáltások hangzottak el: „Ez nekünk nem elégi Ez semmil Mi horvát parlamentet akarunk! Mi önálló Horvátországot akarunk!" A néphangulat tehát a horvát képviselők mellett áll és ezzel szemben Belgrád merészkednék-e a nettunói szerződést ratifikálni? Nehezen hihető ez el Jugoszlávia mai belpolitikai helyzetében, pedig — úgy látszik — a Korosec-kormány, mint azt a miniszterelnök tegnapi expozéjában bejelentette, eleget akar tenni ennek a nemzetközi kötelezettségének is.

A jövő fejlődése még az idők méhében van, de az idegizgató helyzetben minden nap és minden óra uj zenzációkat hozhat. Már megf »nt»lták a horvátországi adósztrájk lehetőségét akkor, amikor az uj kormány közvetlen munkaterve éppen az adórendszer egységesítése. Ha ez az ^dósztr<*jk f -nyleg be'<ö- *. étkezik, akkor Belgrádot gjöke-ében éri a csapás mert Horv* tország z szlovén terű’ tekkel együtt az állami bevételek nyolcvan százalékát szolgáltatja. A nagybeteg Radics István pedig már ki is adta az nj parolát, a

perszonáluniót. vagyis ® jugoszláv államterületnek két önálló államra való oszlását, amelyeket egyedül az uralkodó személye kapcsolna egybe. A horvát mozgalom ellen pedig nem basznál a katonai diktatúra, amely csupán a nyílt polgárháborút idézné elő s nem használ az a halogató taktika sem. amelyet Belgrádi a szomorú em’ekezetü június húszadika óta bevezetett. Az utolsó órában csupán Belgrád álláspontjának radikális megváltozása, vagy a király személyes beavatkozása segíthetne. Radics egészségi állapota uijból rosszabbra fordult Ha a katasztrófa bekövetkezik, akkor a Belgrád és Zágráb közti nyílt háborút semmi sem akadályozhatja meg. Belgrádban azonban olyan politikusok ülnek a kormányon, akik nem alkalmasak Jugoszlávia nagy életproblémájának megoldására. Pa- sics örökségével játszanak, de nagyon köny- nyen eljátszhatják azt.

A román és jugoszláv események alakulása a mi belpolitikánkra is érdekes tanulsággal jár. A két ellenparlament ugyanis a centralizmus és autonómia küzdelméből született meg. Igaz, hogy ezekben a balkáni államokban a centralizmus a balkánizmust, a decent- ralizmus pedig a nyugati kultúrát reprezentálja. De az csak eszmei külötmbség és éppen

amely a német kormányt azzal vádolta meg. hogy Moraht kownői német követ demarsa a litván kormánynál az európai közvéleményben azt a meggyőződést ébresztette fel, hogy a lengyel-—litván tárgyalások meghiúsuló sáért egyedül a kownői kormányt terheli : felelősség. Az Izvesztija támadása után ké nappal nyújtotta át a német külügyi hivata Knoll berlini lengyel követnek demarsát. Különös véletlen, hogy éppen ebben az időben tartózkodott Berlinben Litvinov és Németországnak moszkvai követe, Brockdori-Rantzau gróf.

A nőmet és a szovjetorosz körök közös érdé kéltségé a lengyel—litván konfliktusban má kitűnt a Wolff-iroda 1927. évi november 25 ikí kommünikéjéből, amely beszámolt Litv; novnak a német külügyi hivatallal folytató' tárgyalásairól. A német demars most közve: len bizonyítéka

a német—szovjetorosz külpolitikai egységes frontnak,

amely nemcsak Lengyelország, hanem a nép szövetség ellen is irányul.

Moszkva, augusztus 3. (Tass.) Az Izvesx tija mai cikkében kiemeli, hogy ma má Európa széles közvéleménye látja mindazo kát a veszélyeket, amelyekkel Lengyelorszá egyre növekvő aggresszivitása Keleteuróp békéjét veszélyezteti. „Különösen figyelem; érdemes az a tény — Írja a lap —, hogy lengyelek nagyszámú csapatokat és lövész osztagokat koncentrálnak a vilnai területe; és érdekesek azok a hírek, amelyek Pilsud szki készülő akciójáról számolnak be. A Cbi cago Tribünének az az értesülése, hogy Pilsudszki szeptemberben Kownó ellen akar vonulni,

bizonyítja, hogy Lengyelországban sokai fontolják meg annak a lehetőségét, misz^ rint

Kownóban a lengyel szuronyok segítségével teremtsenek meg egy uj kormányezért az ottani példa különösen gazdasági vo- nakozásaiban mi reánk is vonatkoztatható Míg a két balkáni államban az erdélyi románság és a horvátok képviselői rettenthetetlen harcosai az autonómia eszméjének, addig minálunk az autonómia patentirozott vezérkara, a Hlmka-néppárt Ézsau lencséjéért eladta az autonómiát. Meg is látszik az eredmény. Míg a horvátok autonómia törekvéseií talán rövidesen siker fogja koronázni, addig minálunk a Hlinka által az autonómia első lépésének magasztalt közigazgatási reform beteljesítette a centralizmust. Kérdezzük, milyen eredményeket tudott Hlinka biztosítani az eszme elárulása fejében Szlovenszkónak és Ruszinszkónak. Mennyiben javult meg Szb- venszkó közigazgatási helyzete és gazdasági élete azóta, hogy ő bennül a kormányban'? Hlinka nem ismerte fel a történelem eszmei fejlődését és jóvátehetetlen hibát követett el Szlovenszkó és a szlovák nép ellen. Az eredmény nem maradhat el és a kiábrándult tömegek cserbenhagyják a vezért, aki cserbenhagyta a zászlót azokért az olajcsöppekért, amelyek egyes néppárti korifeusok elhelyezésében és néppárti intézmények szanálásában Szlovenszkóra csurogtak. A történelem igaz biró és hamar meghozza marasztaló ítéletét.