Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-03 / 175. (1802.) szám

gg 1928 foltos 3, péntek. Európa és Anglia grandiózus küzdelme Amerikával az amszterdami olimpiai játékokon az atlétikai világuralomért Nagyhritannia előtörésének okai —„A hetvenszázalékos“ amerikai győzelem csődje — Lord Burghley példája — A kiabáló németek — A rossz futó­pálya következményei — Á világ legszebb tizezermétere, amely klasszikus marad mindörökre — A Prágai Magyar Hírlap kiküldőd munkatársának sportriportja — Amsterdam, julius vége. Az olimpiai játékok első három napja igazolta azoknak az állítását, akik szerint az amsterdami olimpiász lesz az eddigi modern olimpiászok legnagyobbika, melyet jelentő­ségben és a küzdelem lendületében sem a stockholmi, sem a párisi nem ér utói. Az at­létikai eredmények — a sulydobás kivételé­vel — eddig nem világrengetőek és a leg­több kategória rekordja nem dőlt meg. de e látszólagos inferioritásnak igen sajnálatra- méltó oka van: ' a stadion futópályája rossz. Amikor néhány héttel ezelőtt a szakér­tők Amsterdamba érkeztek, kétségbeesetten vették észre, hogy az alapépítmény nem ki­elégítő s közbelépésüknek meg volt ugyan az az eredménye, hogy a pályát hamarosan átjavitották, de a rendelkezésre álló rövid idő lehetetlenné tette a teljes rendezést s a pálya nyers maradt. . Általános vélemény szerint a hosszú tá- ! voknál legalább 10—15 másodpercet kell levonni az eredményekből a pálya gyar­lósága miatt, a középtávoknál 2—3 má­sodpercet, a sprintnél kéttized másodper­cet, mig a magasugrásnál B—4 centimé­tert hozzá kell adni az elért magasság­hoz, hogy a rekordok valódi belső érté­két megkapjuk. De éppen az amsterdami olimpiász iga­zolja, hogy sohasem a rekordok számítanak és különösen nem az otthon elért „papírfor­mák'4. Ami győzelemhez segít, az a küzdési kedv, a valódi sportakarat, amely például Nagy-Britannia és domíniumai atlétáinak a titka. Bizonyára senkinek a figyelmét nem ke­rülte el, hogy az Egyesült Államok atlétái eddig feltűnő visszaesést mutatnak és a csil­lagos lobogó egyre ritkábban kerül a stadion árbócára a győzelem jeléül. Pedig az ameri­kai főtréner, akivel alkalmunk volt a verse­nyek megkezdése előtt beszélni, büszkén ki­jelentette: — Ezen az olimpiászon nem fogunk oly kudarcot vallani, mint Párisban. A dijaknak legalább hetven százalékát hazavisszük. Nos, az amerikai főtréner tegnap, a 100 méter elvesztése után, soha nem látott ide­gességgel szaladgált föl és alá a stadionbau: a hetvenszázalékos győzelem máris lehe- ■ tétlenség és az amerikaiak párisi „kudar­ca" az amsterdamihoz képest még tün­döklő diadal volt. Mi lehet az eddigi amerikai visszaesés oka? Elsősorban az, hogy az amerikaiak el­bizakodottan jöttek. Másodsorban az angolok és gyarmatiak nagyszerű küzdési szelleme, az igazi sportlike, amely nem hangos, nem nagy zol ó, hanem biztos. Még a megnyitás napján feltűnt, hogy a brittek mily kis számban vonulnak föl, vi­szont senki nem tagadhatta meg rokonszenvét e kis csapattól, annyira úri, előkelő, neme­sen délceg és szerény volt a megjelenése. A 400 méteres gátfutás előtt az angolok vezető­je kijelentette: — A 400-as gátat Lord Burghley nyeri! Az újságírók kinevették. — Hová gondol! Burghley legjobb ideje meg sem közelit! Taylor 52 másodpercét és Achel 52.6-ját. — Az idő nem számit. Lord Burghley éppen annyit tud, amennyi a verseny meg­nyeréséhez szükséges. Igaza volt. ‘ Aki látta az angol küzdelmét, soha el nem felejti az emberi akaraterőnek e pá­ratlan megnyilatkozását. Burghley a leg­rosszabb külső pályát kapta. Vezetett, de az utolsó előtti gátnál Taylor és Achel fölnyomultak. Az angol alig mászott át az utolsó gáton, oly fáradtnak látszott, mig Taylor és Achel frissen szedték a lábukat. De amikor Burghley maga mel­lett érezte versenytársait a finisben, em­berfeletti elhatározással, olyan végspurt- ha kezdett, amilyet senki sem várt tőié és váratlanul elragadta a pálmát a megle­pett amerikaiaktól. Nagvbritannia -eddig minden olimpiász meglepetése volt, a mostanié is. Az első világrekordok Ha sorjába vesszük az eddigi eredménye­ket, a vasárnapi sulydobással kell kezdeni. Kissé szeles, felhős, de egyébként meleg időben (csak Toribionak, a nagyszerű filip- piniai magasugrómak trénere jelentette be szomorúan az újságíróknak: atlétája „nem birja ezt a hideg időt, reszket és fázik, ami legalább 5 centiméteres rosszabbodást je­lent") rengeteg ember gyűlt a csodaszép sta­dionba. Különösen sok a külföldi, elsősorban a német, mig a hollandusok ma már otthon- maradtak, hisz nincs mit keresniük errefelé, A németek organizált „huhá, huhá, huhá“ kiáltásokkal (ami „hurrá" akar lenni) állandó ijedelemben tartják a publikum többi részét, szüntelenül bömbölnek és si* vitanak szervezetten, vezényszóra, már jóval a kezdés előtt. A lármacsinálásban kétségtelenül meg­nyerik az első dijat s csak nagysokára köve­tik őket az argentínaiak művésziesen kom­plikált buzditó kiáltásaikkal. A sulydobásnak komoly európai favoritja volt: a német Hirschfeld, aki alig néhány nap előtt javitotta meg a csaknem húszéves (Ro-se 1909) világrekordot 15.54-ről 15.82-re. Ami­kor a huszonkétéves óriás egyszer jóval a 15 méteres vonal mögé dob, a német kolónia szűnni nem akaró éljenzésbe tör ki. A publi­kum azonban nem látta, hogy a másik szériá­ban (a sulydobók körei a futballpálya közepe felé voltak kiásva és a dobók két csoportba osztva versenyeztek) az amerikai Brix 15.75- öt dobott, sőt a bikaerős Kuck a döntőben 15.87-et. Az amerikaiak magukhoz ragadják a ve­zetést és jó ómen volt az olimpiász szá­mára, hogy azonnal az első versenyen a régi világrekord három megjavítását könyvelheti el. Hirschfeld harmadik lett, a németek na­gyon csöndben maradtak, mindazonáltal szép eredmény, hogy a fekete-vörös-arany lobogó rögtön fölkerült az árbócra, ba a harmadikra is, a legkisebbre, de mégis. Ezen az olimpiá­szon az „olimpiai ceremónia,, a következő­képpen történik: A hatalmas hangerősitő se­gítségével bejelentik, hogy ki győzött. A kék eredménytáblán megjelenik a győztes atléta száma és az eredmény. A tábla fölött három árbőc van: a középen egy, az első dijas nem­zeti lobogója számára, jobbra a második dijé, balra a harmadiké. Amikor a középső árboc­ra föl fut a nagy elsodija-s lobogó, a tábla alatt a zenekar eljátsza az illető állam himnuszát, amit a közönség állva hallgat végig és meg­éljenez.) Hol voltak a magyar sulydobók? Az a benyomásunk, hogy a magyarok sem testsúlyra, sem erőre nem érik el az amerikiakat és a németeket. Mindegyi­kük szinte filigrán a szörnyű Kuck, Hirschfeld vagy Kreuz mellett. Fiatalok is, idegesek. Végül pedig helytelen volt, hogy mig a többi sulydobó egész idő alatt s már jóval a verseny megkezdése előtt, tréninget végzett, szaladgált,.a sulyokkal ját­szott, tornászott, addig a magyarok egy hely­ben ültek 0‘sszekuporodva s engedték, hogy a hűvös szél elernyessze izmaikat. Osborne letűnése Sajnos, a hely nem engedi meg, hogy minden versenyszámmal oly bőven foglalkoz­zunk. A magasugrás látszólag nem hozolt ki­tűnő eredményeket. Stanislay már az elő­döntőben kiesett, Késmárki 1.84-gyef ugyan bekerült a döntőbe, de köztudomású, hogy a magyar bajnok pillanatnyilag igen rossz kondí­cióban van (hibáján kívül) s igv az 1.88- cal már nem tudott megbirkózni. Feltűnést, keltett Osborne kiesése. A ro­konszenves, szemüveges, tanitóarcu atléta még mindig a legszebb stílusban ugrik, egész sajátságosán, oldalról, miközben elugrását a léc elé tett kabátja jelzi, de 191-nél tovább nem jutott s 1.98-as meg 2.03-as eredményei már a történelem lapjaira tartoznak. A győztes Tving karcsú, magas atléta, aki hazájában állítólag könnyen megugorja a két métert. Most 1.94-nél nem jutott tovább, mi­után a 2 métert háromszor dobta, de lehet, hogy a „rossz" eredménynek tényleg a pálya volt az oka. A franciák, épp úgy, mint Páris­ban, a harmadik helyet kapták, de csak sor­solással, miután a japán Kimura és a filippin Toribio, akik mindketten nagy jövőt jelente­nek, szintén megugratták az 1.91-et. A ma­gasugrás első diját Amerikától eddig még egyetlen olimpiászon sem sikerült elragadni. A finnek nincsenek megelé­gedve a világ legszebb 10.000 méteres futásával Az első nap szenzációja a 10.000 méteres síkfutás volt. Soha szebben, küzdelmesebben ezt a távot nem futották még s az eredmény (olimpiai rekord) a pálya megfelelő volta ese­tén föltétlenül jobb lett volna, mint a világ­rekord, mert a tempó rettenetes volt. Jellemző, hogy ezen a távon nincs uj ge­neráció és a régi nagy ágyuk: Nurmi, Ri- tola, Wide verhetetlenek. A finneket rendkívül elszomorította ez a je­lenség: — Nem vagyunk megelégedve az ered­ménnyel. RitoLa és Nurmi életük legszebb és legtisztább küzdelmét mutatták, de hol volt Loukola és Matilainen, a két fia­tal fiú? A hetedik és a nyolcadik helyen végeztek, holott mi harmadikat és negye­diket vártunk. Ez a jelenség aggaszt bennünket, mert Nur­mi, aki már 1920-ban megnyerte a tízezer méteres távot Antwerpenben, öregszik és Ritola sem maradhat örök. És ki jön utánuk? Bármint van, a finn atléták legszebb tel­jesítménye volt ez a tízezer méter. Sokan úgy vélik az olimpiászon, hogy az amsterdami napok a háború után föltűnt nagy atlétageneráció hattyúdalát jelentik és megfelelő „Nachwuehs" nincs. A most fölállított világrekordokat sokáig nem fog­ják megiavitani, éppúgy, mint soká áll­tak az 1910—1912-es rekordok. Mi nem hisszük, hogy igy lesz, de bizo­nyos, hogy a Nurmihoz és a Ritolához ha­sonló csodák, ba egyszer letűntek, többé néni igen akadnak. Mint a fáradhatatlan Hermesek, úgy fu­tottak a finnek és méltó partnerük, a svéd Wide. Ruganyos, emelkedő, szárnyas léptek­kel (ez a hermesi „szárnyas" lépés a hosszu- távok esztétikailag is gyönyörű stílusa) ke* röztek fáradhatatlanul, ölő tempóban, úgy hogy hat kör után már lekörözték a hindu Chavant! Nurmi ez egyszer stopper nélkül futott: ott volt vezetője, Ritola. Tudta, nincs más kötelessége, mint honfitársának a nyomában haladni s ha tudja, az utolsó pillanatban elé­je kerülni, Ezt a pompás taktikát be is tar­totta: a vezetés az első három kör után Rito­lóé lett, akinek a sarkában haladt Nurmi és Wide. Ez a hármas együttes megmaradt 7500 méterig, ahol Wide nem bírta tovább a gyilkos tempót és lemaradt. A közönség ujjon­gott, bömbölt, és a két gép egymást kergeive körözött tovább a stadionban. Amikor a gong jelezte az utolsó kört, még mindig Ritola ve­zet és Nurmi a nyomában vau, de látszik, hogy a küzdelem megindult. Az utolsó fordu­lóban Nurmi előretör, Ritola mégegyszer ma­gához ragadja a vezetést, de a végegyenesben Nurmi .gyilkos spuriba kezd, amit Ritola nem tud követni és a világbajnok másfél méterrel győz, amely kis távolság nagy ritkaság tíz­ezer méternél. Wide százötven méterrel hát­rább volt és biztos harmadik lett. Az ujjongás leírhatatlan. A verseny alatt, a finnek nem tudták, kit éltessenek: Nurmit-e vagy Ritolát. Boldog nemzet, nem a győzelem­ért kellett izgulniok, amely úgyis biztos volt, hanem pusztán a személyért! a. p. KASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK Ruman-utca 6. szám alatt megkezdte mű­ködését. A szerkesztőség tclefouszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíves­kedjenek közleményeiket leadni SzmHÁzKönWKubTORA.. (*) Iván srinig&ig&tó befejezte társulatának újjászervezését. Kassai szerkesztőségünk telefo­nálja: Iván Sándor, a szloven6zkói magyar szín­ház igazgatója ma ideérkezett és bejelentette, hogy társulatát teljesen újjászervezte és augusz­tus 18-án megkezdi kassai szezonját. Az újonnan szerződtetett tagok névsora a következő: Pogány Irén drámai hősnő, Bán Klári vígjátéki színésznő, Bándy Teréz naiva, Vécsey Ilona anyaszinésznő, Szigeti Ilona komika, Újházi Nusi és Mayer Kató szubrettek, Fülöp Sándor táncos komikus és ope­rettrendező, Forgács Sándor drámai és prózai fő­rendező, Czobor Imre szerelmes szinész, Szántó Jenő jellemszinész és operettrendező. Körösi Zol­tán táncos naturburs és Keleti Árpád másodbon- viván. A régiek közül Erdődi Lili, Tanka Dóra, Farkas Pali, Fischer Károly karmester, Unghvári Ferenc, Thuróczy Gyula és több segédszinész és segédszinésznő marad meg a társulatnál. (*) Dolgozhat-e drámaíró lármáiban? PómMyóG írják: Páriában n Mmmia egyre nagyobb. Ezért n pánieiiaik miegaHakiitioillfiák a Itámm'aeillenes llHgíát, amelly egyre több Bajit ver: lármával harcodnak a Üálnmía edlieu. E illigia dkmökli szákié Henri Bennsteiitait illfliertitíe volna üteg, kinek drámáiban (nagyon sokait kiiabáb ntaík. Ő maga azonban végtelenül szereit a csöndéit. Eldugott helyen Olyan házait 'épiltlleitieittt mágián a (k, ahol a IlegteHjieeeb csendben doílgofflbaJt. Legalább így nemiéíllte. De miikor a ház elkészülit, annyira , ziajo&niafc taflálMa, hogy port (akasztott az lépillléez nyakába, aki nem tudta végHeg kiizáim az utcái ■Lármáit. Egy francia űiap azzal a kjéindlésted forcdluűlt a különböző liipodaJllmJi és imiüVétezertti nagyságokhoz, Vájjon tudnak-<e dofligoznii a nagyvárt® Hatjában. Egy neves ujeáigiuó ijgy féllé®: „Boll másból liüldlnlálnlk dOLgoiozinii, miirnt a Üeigmagyobb zajban? A lárma a mii élltietiö éileimiümik. Nem választhatjuk (kii a magunk számlára a heíllyet és az (időt: ólhagadnak az ese­mények, Ott itiellepsziümk mieg dolgozni, ahol llefhet, az újságot itiöirdefllifc, Siieltdülník he®. Mii tudunk Sírtad szilnlhlázi előadások aüaitlt, sürgiönyhlivöitálbam, szál- ilodaszobábajn, fecsegő, ordítozó tömegben, gépko­csin', vasúton, Hó- és tevehéitön, repülőgépem egy kávéházi márviányasztiál sajrtkáin. A Hárma a mii mun~ klárlk kísérő zenéje." Az linók flininyásabbak. Noaiifflles grófnő ágy felleült: „GyiiillöHöm a lármát miitadem formájában. Dupla ajtóim vannak és dupla abla­kaim, hogy védj em laiz áOlmoímait és a nyugalma - mát." Janó Rémouairdt, ünnepeit színésznő: „Jáltié- toamiait eemimii sem (zavarhatja inkább, minit a pártiéi miomaij és csattogás. Otftbon csak éjféli ultlán tüdők próbálni és tam/ullnli, miikor a zaj kicsit élül." Charta* Mamiié Vidor, a zeneszerző: „EgyéQltaiMn írem zavar a lárma, miikor zenét szerzek. D:e ha muzsikálnák, az kihoz a sodromból." Fujita, a híres japán íe&íő, aiklif Páris Önvád: „GyülLöüőm a zajt és ezért csak -éjjel dolgozom. Nappali ábrándozom, tervezek." Amdirié de iLord, a rémdriátovák szerzője: „Imádom a zajt, szükségem van rá, hogy egyedüívalónaik és el­szigeteltnek (érezzem magam. Aktkor doflgozoim Heg- jObban, anniikar m an/bók dörölmlbiölléistéit hallom." — Ezetouíttám döntse ed vaöaklil, hogy dtadgoahaitHe a mű­vész Hármában? (*) Film készül a kilencedik olimpiászról. Az egész villáig (Legkiválóbb sportemberei írnia Amsztleir- daimban ödőzneílc. Nem csoda, hogy mlilnden íliClm- gyár azon vofllt^ hogy enneflv a vjfllágesemlénynielk a ifieüvét'éM jiogáit mjegszemezEe. Az oflaszakmak síilkierülüt ierr.e kizárólagos jogót kapni MlussOHilná kezdlemié- nyezésiáne m Olasz áQiiaim nagyoibb összeget adott a délim a Lucie-Mímgyárniak. A fiiHmlSeilvlélliei'eiknéll &zá- vay Ml',Ián segádkiezik a Magyar Moziegjiesülét imlegbizásából. A fliCIm négy méisüből fog ólfilnli és nviudein részt repülőgépen szállítanak Amsatier- daimhól. (:H) Lulu kerestetik. BeirMnbőH iirják: A szak­lapok és a herülini saijtő imár héíielkkeí lezellott kö­zöltiie, hogy G. W. Paibet, „A Ibánatos lulbcia" hiiries reud'eaőij'e miegfiiülmiesiili Wieidlekiiiivd „Pandoina -szellem- céj-e“ dilmiü damabját. Mindeddig a rendező nem ilia- >láPJt nvegfelisilő főiszerepIliSt.. TipueOkalt lugyáhlite könnyű itiaOlálllnii, azeuban Luiliu alliakja Olyan nielhiéz. hogy Paibst hiáiba k'isiénilleitiezetit eddiig a jeilenlikező fXiniW'iniésznó'Hdlcél. Egész Berlütaben nem tailáölt mieg- fefl-eClö Lulut. Az liigazi dlélm!onniak most nagjr kon- junktnriáija van Bertlilnben. (*) Erna .Tlorena mánt Erzsébet királyné. Bécsbc.l jeileinitliik:' Erna Moreivá, a mvár régen Ohaöl- giaitió" söitétihaiju fiillmlcsiililag iBéicsbe lérfcezeitit, ahol egy Hiabsburg-fiiimben Erzsébet királyné szerepére szerződtetitiék. (*) Néger filmgyár Oinoinoaitiban. Eureka Filim Gőüvpány diimiem a® amlertikaii Oiirvciihiniai'liban uiégeir fiilnvgyár aClakuH, anvelly toizáróOiag néger l'lé- •nváik nvegliflmiesililésé'veíl fog foglailkoznii. A társaság 500.000 dioO’ár ailiaptiőkével: kezdi meg működés: l T. V. EiltzpOítiriiicik dir. élinlöikllébe mlélHeitt. S'íludlin- ciéöokina ás küfllső félvéliellek készliltléiSérie az iEurelku Filim Gompany niaigu' tieCiekiváBáirtlásoklait eszköze® öiímcdinnatii környékién és Nem* IMexücóban. 9 A POZSONYI MOZGOK MŰSORA:. REDOUTE: Zárra. ELIT: Zárva. ADLON: Úri leányok. TATRA: Drétsövény. METEOR MOZGO NYITRA. Aug. 3.-4.: Nemes sziv. Nagy filmalkotás a zsidó kivándorlók életéből. (Schildkraui Rudolf és Róza Rozanova.) Aug. 5.—6.: A szerelmes cowboy. Vadnyugati szenzációs vígjáték. Főszerepben: Hood Cbb- son. Alig. 7.—-8.: A milliók örököse. (Fgy elhagyod asszony éleiéből.) Mary Cavr a főszerepben. xx \ idám és megható történetek, bájos leírá­sok tárháza az „Ifjúsági könyviár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom