Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-29 / 196. (1823.) szám

1928 angnsrtns 29, szerda.

'psxcai /vvsGton^n^®

Amerikai, német, angol, magyar, kínai finn és cseh hékeheszédek a prágai kongresszus második napján

— Ravasz László püspök szózata az egyházak hivatásáról —

Prága, augusztus 28.

A Jóbarátság Világszövetségé tegnap ülését imával nyitották meg s ufána Zolka ta nár ismertette a köztársasági elnök üdvözli táviratát, majd felolvasta azoknak a neveit akik siirgönyileg vagy levélben az Isten ál dását kívánták a világszövetség munkájára A cseh női békeegyesületek nevében Wur mova asszony szólalt fel. Bizonyára érdekl olvasóinkat, amit Wurmova asszonytól meg ■tudtunk. Nagyanyja magyar asszony volt ügy került Csehországba, hogy bátyja, ak magyar református lelkész volt, s aki a türel mi rendelet után kivándorolt Csehországba itt egy cseh gyülekezetnek lett a lelkésze. A lelkész Kiss nevű volt s Rovecsinben lelkész- kedett. A rovecsi nigyülekezet pár esztendőve ezelőtt emléktáblát állított a templomban £ magyar református lelkésznek.

Wurmova uriasszony a rokoni kötelékei még mindig fentartja a magyarországi rokonaival, unokatestvére Kiss Kárjly dr. buda- • pesti jónevü ügyvéd. Wurmova asszony elbeszélte, hogy a háború alatt a kórházakban a beteg katonákat meglátogatta s a magyar katonák közt magyar vallásos füzeteket, bibliai mondásokat osztott szét, sőt még a 84-ik zsoltárt is, amit tud, elénekelte magyarul.

A washingtoni püspök érdekes ajándékot nyújtott át a világszövetségnek. Mielőtt elindult volna, felkereste Kellogg államtitkárt s megkérte, hogy annak a békeegyezségnek, melyet tegnap írtak alá Párisban, egy hiteles másolatát adja át saját keze aláírásával a Jóbarátság Világszövetsége részére.

Kellogg kérését teljesítette s azt üzente,

hogy az egyházak tegyék meg kötelességüket, hogy a szerződés a lélekre támaszkodjék.

Li dr., a kinai delegátus elmondotta, hogy a kinai nép hékeszerető, a háború mesterségét elhanyagolta, s ezzel a hatalmak visz- szaéltek, Kina fegyverkezik s egykor a legnagyobb hatalom lesz. Mikor a világbékéről beszélünk, a számításból sohasem szabad kihagyni Ázsiát és Afrikát.

A német delegáció vezetője, egy hosszú szakállu, ősz úriember azt fejtegette, hogy a világháború előtt az volt az elv: Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez az elv megdőlt s megváltozott s ma így hangzik: Ha békét akarsz, készülj a békére.

Az angol delegátus rámutatott a cseh nép azon küzdelmére, amikor a svédek ostromolták Prágát. A történelmi nevezetességű Ká- roly-hidon nem tudtak keresztültörni s csak a liid közepéig jutottak, ahol a hatalmas aranyozott feszület áll. A küzdelemben a feszület is megsérült. S míg egyfelől azt kívánta, hogy a háború a,, keresztnél megálljon, másfelől arra is figyelmeztet, hogy a háború nemcsak az embereknek, hanem az örök isteni szeretetnek is fájdalmat okoz.

Meglepett, mikor a finn ortodox görög pátriárka beszélt, mert nem tudtuk, hogy a finnek között is vannak ortodox görög vallá- suak. Nem sokan vannak, mintegy 70.000, ahogy a beszédből megértettük.

Bejelentették, hogy a Carnegie által alapított Church peace unión alap kamatait a világszövetség céljaira adták ki. Az alap kétmillió dollár, a kamata is hatalmas.

A delegátusok rövid beszédei után Si- mons dr., a németországi legfelsőbb bíróság elnöke tartotta meg az előadását a világbéke erkölcsi a vallási alapjairól.

Nem minden békéért — úgymond _ érdemes harcolni. A gyávaság, nemtörődömség, élettelenség békéjénél többet ér a küzdelem.

— Valaki minél inkább meg van győződve igazságáról, annál inkább kész erőszakot használni, régebben a párbajok napirenden voltak. A párbajokat állami hatalommal megszüntették, többen úgy vélekedtek, miért ne lehetne a nemzetek közti civakodást is nemzetközi hadsereggel megszüntetni? — Mások meg a háború borzalmainak enyhítésén munkálkodtak. A világháború megmutatta, hogy a gázbombák, repülők korában a szenvedés, pusztulás nem csökkent, a régi, utópisztikus eszme meg előtérbe lép. Oda kell hatni, hogy a diplomaták ne hazudjanak, ne csaljanak. A magánéletben amit meg nem tennének, azt megteszik a diplomácia terén.

Egy állam sem szereti, ha a nemzetközi törvények a belügyeibe avatkoznak sha a kisebbségek jogainak betartását nemzetközi kényszerrel akarják keresztülvinni. Ja erkölcsi kötelességnek tartanák a kisebbségekkel úgy bánni, mint azt az igazság megköveteli, akkor a kisebbségi kérdés megoldódna.

Ezenkívül volt még egy-két előadás is, majd felszólalt egy kinai konficiánus, hagy ők fe a békét. óvajfiák.

Boer Elek dr. a magyar delegáció nevében beszólt s azt fejtegette, hogy a népei az egyházak utján lehet tanítani. S ha békét akarunk, uj atmoszférát kell teremteni: a szeretet, kölcsönös bizalom atmoszféráját Ebben az egyházaknak jó példát keli mutatni, az egyházak ne küzdjenek egymással, hanem a nagy elvek megvalósításában egymással vállvetve, együttesen dolgozzanak. Ha békéi akarunk, akkor mindazt a hibát, amit a bekeszer- ződések megkötésénél elkövettek, jóvá kell tenni az igazság alapelvei szerint. (X B.

Ravasz püspök beszéde

Prága, augusztus 28. A protestáns és az ortodox egyházak 'békealianszának képviselőit Baxa dr. Prága város polgármestere hétfőn délután fogadta a reprezentációs ház termeiben. A fogadás során elsőnek Ravasz László református püspök szólalt fel és nagyhatású beszédében többek között a következőket mondotta:

— Korunk egyháztörténetének karakte- risztikonja, hogy a világháború után a kereszténység oly nagy feladatokat vállalt, mint annakelőtte soha. Csak kettőt emlitek meg: a háborúnak kiküszöbölését és a látható egyház egységének megteremtését. Mindkét cél szinte a lehetetlenség körébe tartozik, de csak látszólag, mert a kereszténység minden célkitűzése csak látszólag lehetetlen. Mindaz, ami lehetséges, nem méltó Jézus szelleméhez. Ezért nem arról van szó, hogy a kereszténység feladatait keresztül tudja-e vinni vagy sem, hanem arról, hogy ezekkel a látszólag lehetetlen feladatokkal megküzdjünk. Ez áll a keresztény egyházak nemzetközi békemunkásságára is.

— Az elmúlt két évezredben a keresztény egyházak, vagy az uralkodó hatalom képviselőivel kötöttek szövetséget, hogy azok az egyházat elismerjék és támogassák, — vagy pedig

a veszélyeztetett eszmék oldalára álltak és igy egy kisebbség szabadságikarcát támogatták.

Az egyházaknak mindig két lehetőség között kellett -választaniok: vagy az imperializmust, vagy pedig a forradalmakat szolgálni. A nagy kérdés tehát most az, hogy az egyházak e kettős veszedelmet hogyan kerülhetik el. Az imperializmus ellen az egyházak csak akkor küzdhetnek, ha küldetésükhöz hiven nem a hatalom akarata hatja át őket, hanem Jézus szelleme, amely a béke gondolatát szolgálja. Ez az örök prófécia és a kereszténység intran- zigenciája. A második veszéllyel, a forradalommal az egyházak csak akkor tudnak megküzdeni, ha abban a helyzetben vannak, hogy az üldözött kisebbségeket jogukhoz és jólétükhöz hozzásegítsék, ahhoz a joghoz, amelynek elnyerését eddig a háborútól remélték. Ez avatja az egyházat istenrendelte védőjévé mindazoknak, akiket Üldöznek és akikkel rosszul bánnak.

Ez az örök kiegyenlítési feladat a szeretet ás a béke Jézus szellemében.

— Csakis ezen az utón és csakis ily módon lehet nemzetközi szövetségünk abban a

helyzetben, hogy a jelenkor lelki is meretsza-* va legyen. Hogy ez mennyire fog sikerülni, at-> tél függ, hogy mennyire és milyen fokig va-* gyünk keresztények és hogy milyen erős a) hitünk Jézus Krisztusban. A hit csodálatos valami, mert a lehetetlenség szócsöve és épp ezért zárom szavaimat a régi scolasztikus hit-* vallás szavaival: Credo, quia ábsurdum est

Masaryh távirata

Masaryfc elnöknek a kongresszushoz in-* tépett üdvözlő távirata a következőképp szél:

„Mint a csehszlovák hadsereg fő-* parancsnoka épp hadgyakorlaton vagyok jelen, de lelki szemeim előtt állnak Oh elei c&ynek és Komenslcfnek, valamint György nemzeti királyunknak a világbékére irányuló törekvései. Jézus parancsolata a felebaráti szüreteire vonatkozólag értelmezésem szerint nem más, mint tilalom minden erőszak és aggresszivitás ellen, de egyúttal feljogosítás a védekezésre. Ebben az értelemben kívánok sikert a kongresszus munkájához. Mosaryk s. k.“

A kongresszus elnöke

Tegnapi beszámolónkban tévesen irtuk azt, hogy a békekongresszus elnökévé Sla- vdk György dr. volt minisztert és volt zsupánt választották. Slavik dir. ugyanis csak a vasárnap esti összejövetelen elnökölt, viszont a kongresszus állandó elnöki tisztét a távollevő canterbury-i érsek helyett Ammrandsem dániai püspök, a világszövetség nemzetközi osztályának helyettes elnöke tölti be.

Az erdélyi magyar protestánsok képviselője

Az erdélyi magyar protestánsok részéről ma érkezett meg a prágai kongresszusra Ugirotn István, volt osztrák-magyar rendkívüli követ és meghataluiázott miniszter, a Romániai Magyar Népliga Egyesület dísz- elnöke.

Miért maradt távol a pozsonyi magyar konzul a Duna' vásár megnyitó ünnepségeiről?

nyitó ünnepségem szintén nem vehetett részt, mivel altkor ugyanazon illetékes helyről ugyanilyen figyelmeztetést kapott. A figyelmeztetés különben nem volt alaptalan, mivel a banketten elhangzott beszédek egyikének-más lkának tényleg volt Magyarország-ellenes éle.

Az esethez nem kell kommentár. A magunk részéről csak azt nem értjük, hogy miért nem volt biztosítható az, hogy a hivatalos banketten Magyarország-ellenes felszólalások ne legyenek. Elvégre a mintavásár tisztán gazdasági jellegű intézmény, amelynek célja az egyes államokat legalább gazdasági téren egymáshoz közelebb hozni, nem pedig az esetleges ellentéteket politikai térre is átvinni.

Kiváncsiak vagyunk továbbá arra, vájjon volt-e az esetről előzetes tudomása a mintavásár ügyeit irányító Stodola Kornél szenátornak,

a kamara elnökének, aki a csehszlovák-magyar kereskedelmi kamarának is elnöke s aki mint a köztársaság egyik legkiválóbb gazdasági diplomatája, eddig minden lehető alkalommal hangoztatta a két ország gazdasági közeledésének szükségességét.

Stresemann és Poiacaré kassza tárgyalása a német-francia problémákról

Poincaré informálta Stresemannt a francia tézisről — A megbeszé- „ iésnek nem volt hivatalos jellege

Páris, augusztus 28. A párisi sajtó behatóan foglalkozik Poincaré és Stresemaun tegnapi tárgyalásával, amelynek részleteiről mindkét fél titoktartásba burkolózik. Ezért a sajtó kommentárjaiban meglehetős rezervált- ságot tanúsít, csupán az Excelsior kockáztat meg kósza híreket.

Tévedés volna hinni, Írja a lap, hogy a tegnapi másfélórás tárgyalás tisztán udvariassági ténykedésre szorítkozott. Stre- semann csak abban a titkos reményben vállalta a párisi ut fáradalmait, hogy a Poincaréval folytatandó tárgyalás logikai folytatása lehet a Thoiryban megkezdett diplomáciai akciónak és talán dűlőre vi- betné a legfontosabb német követelések

ügyét. Mindenesetre Stresemann Poinca- rénél megtalálta azt a szimpátiát, amelyet bátor magatartásával és Németország jóakaratának bizonyságaival az utóbbi években kiérdemelt. Ezenkívül azonban Poincarének egyáltalán nem állott szándékában, hogy alapos vitát folytasson a politikai, gazdasági és pénzügyi problémákról. Stresemann látogatása előtt egyáltalán semmiféle aktát nem kéretett be magához. Ezzel is jelezni akarta, hogy Strescniannal folytatandó tárgyalása csak általánosságokban fog mozogni. Azonban ez a tárgyalás mégis rendkívül hosszú ideig tartott és egészen bizonyos, hogy Stresemann módját kerítette, hogy a német kormány követelését a rajnai terület idöelőtti kiürítésére vonatkozólag behatóan megindokolta. Emellett természetesen kifejtette felfogását a reparációs probléma és a hadiadósságok kérdésének megoldására vonatkozólag és | ismételten kifejezésre juttatta, hogy Né- j metország nyomatékosan elvárja a rajnai terület végleges kiürítésére vonatkozó dátum kitűzését, amely a lehető legközelebbi időre essék. Poincaré erre kifejtette a francia tézist, amely szerint a rajnai terület kérdésének politikai oldalát nem lehet elválasztani a kérdés pénz- 1 ügyi részétől még akkor sem, ha pillanat- ! nyilag gyorsabb és elfogadhatónak látszó megoldási módok is mutatkoznak. Franciaországnak ki kell tartania amellett, 1 hogy a háborús passzívák végleges likvidálása előtt tisztában kell lennie Németország valódi szándékával a danzigi korridor és a csatlakozás kérdését illetően.

Pertinax a Daily Telegraphnak küldött cikkében azt Írja, hogy Stresemann és Poincaré Nénm^szág és Franciaország viszonyának kérdéseit áttárgyalták, azonban hibás lenne az a feltevés, hogy ez a megbeszélés alapja lehetne a diplomáciai tárgyalásoknak. Mindkét rész nem kötelező álláspontot foglalt el.

Az Information szerint Stresemann meggyőződhetett arról, hogy Poincaré teljesen osztja Briand álláspontját, tehát a francia kormány kész a háború utáni problémák általános likvidálását megfontolni és ebben az értelemben tárgyalásokat folytatni.

Halált okozott egy „égi irésos“ püotamutatvásiy

Debrecen, augusztus 28. A Szent István napi ünnepségek alkalmával közfeltünést keltett Felitisch Farkas báró pilóta vakmerő mutatványa. A pilóta 4000 méteres magasságban a levegőben tüzes betűkkel, „égi írással" csinált reklámot a Franck-kávénak. A pilóta az ország minden részében folytatta reklámmutatványait. Most Debrecen közelében Feilitsdh báró repülődépével leszállásra kényszerült, amely szerencsésen sikerü’t is. Az úgynevezett égi írásnak azonban egy halálos áldozata van. Tóth Jánosné, ujíehértői gazdálkodó felesége Debrecentől nem messze, a fehértói országúton haladt szekerével, amelyen 10 éves fia ült. Ekkor ternnt meg a város felett az égi irás. Az asszony megfeledkezett a lovakról és az égi irísr. nézegette. A szekérrel szembe jött egy autó, amelynek £ elférje szintte az égi vasi f vy* : * \t au’.ó és a széké' összeütközőn 6# mry Tóth Jánosné, mim a gyerme* kirepültek k^csir(>. A szerenemLen asszony fejév-*', egy kőnek e;e!t. úgyhogy azonnal szörnyethalt A Hu, aki *gy rétre pottyant, épp bővel m .vckílt vég

tozsony, augusztus zö. (rozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Általános feltűnést keltett, hogy Bartók László dr., pozsonyi magyar királyi közül a Dunavásár vasárnap lefolyt megnyitó ünnepségeiről távolmaradt, annál is inkább, mivel a konzuli testület többi, jelenleg Pozsonyban időző tagjai úgy a mintavásár ünnepélyes megnyitásán, mint az azt követő hivatalos banketten megjelentek.

Érdeklődtünk a pozsonyi magyar konzulátuson az eset iránt és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy

bár a konzul úgy a megnyitásra, mint az ennek folytatását képező hivatalos bankettre meghívást nyert, mindazonáltal az arra legilletékesebb helyről egyidejűleg azt a jóindulatú figyelmezteUst kapta, hogy célszerű volna, ha a bankettről távolmaradna, nem lévén garantálható ugyanis, hogy ott Magyarország-ellenes beszédek nem fognak elhangzani.

Igen érthető, hogy a konzul ezek után az ünnepség első részét képező menyitási aktuson sem jelent meg.

Az eset különben pontos megismétlődése annak, ami az elmúlt évben történt, amikor ugyanis a konzul a Dunavásár meg-