Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-01 / 173. (1800.) szám
4 1928 augusztus 1, Merd*. Kommentár a liptószentmikióii ev. kérőiét! gyűléshez A színekben gazdag amszterdami uj stadion a sportépitkezések legtökéletesebb remekműve Lelkesedés, pompa a világolimpiászon — A nemzetek atlétáinak színes felvonulása — A németek vezetnek — A magyarok zsirárdi kalappal, sötétkék nadrágban és sötétkék kabátban egyformán voltak felöltözve — A legkafonásabban hatott Csehszlovákia csapatának fölvonulása — Az amerikaiak még az olimpiászon is jó üzletemberek Keti'T Aüfflriéd, a l'egtkirafíóíbb német fai-iSfcue. tegezávesebbeii zxM ruMfbao. jár. Ebbíön a héUköz- caipi öltezétóében ezmtooöt a pretmáiéinetóre lila jáalnlL Amikor egyacrelr imiegllflérdletítlétó, hogy tmflétrt nletm bufilk ő a'ls szTn’cilí'ittiigfb'íai Vagy tfirBfktóbö, niktóor aizft vá- llateroíllta, hogy ö zöM ruihójáibian a p'jlemiiéreík e«i fzjiímiboOliffiáfllná akarja azíti hogy 6 dtoűigiozlilk. Míg miiiiiidisnM hanieipeiis féölvteos, oidldüg «ő sziMíáüíi (ktriiHliiktua, ujságiiiró, laíkh djoOgioailk a ipinecmiiléirieia (te .\z .ujisáigiiirtónnik tehetöleg ohijek'tiilv'niek kéül. Desn- niile. Ott, iáiból Inptjláinlaik Sirtányiaaitút, páiritlját séintt, ortJt hafl|giaifmlila öseüll oitft abo® IfiapBorilnia öirömJélbem, ott komolyan kelül iültaile. ATcvohiásannak iniündfig a tárgyik tegos. kotmoly miegifiigyeléte kiitfejozléisiéft Sheílil umi- tatbiila. E sorok Bírója volt a P. M. H. tóiküMött itiudkM- feója a Mptdteaentlmliklüólsti evBingféüliikus gyüílésen, atóiit Jánoelksa püspök léte B CSptóBejePltliniMósíL evangféJtiküB gyiiiíllek'easeit szenior papja sceím'ölyoeen 8» megbi- viofllb. attnlü egy imleglMvtó lélíiaidláölájvat te otnetgieriőislír tett. lAmtilnit anie-igíeimOliltiettltieun, az ujöágibóíniaík eemOle- ges iféllalek kell® ülenlnüle léte, hogy a páirtláilllais gytamu- ját is ielÜh!áalitBaim naégalmról — szlovák tóoravleinlt.- taigdk tóöaöüí: ifogMtalm holljyielt, jó tiáVot a magyar tegiofctóh Aüágjliogy lüetüüteim, ésareiveültleinii, hölgy az efllőttem iiOISk megtfordlujltnlaik )éls imiegmléaíniek. RÖgHöa eltétrjjedt a hír, hogy ö. P. M. H. üoóp vülselve van. Ulgyanlils a paenóar iMtóéisz utr. aki sziivétiyeeien ve- aeíbel’lt helijietmire, motetta tnog vafeumieJl'ytik iszom- teaé’dlaminak, hogy ki vagyok. FeüKintiem saüirlke ru- hámhata a mjagy fetóetfcefiégSbefti. Elkeedődöut a gytüfflée. Az első 34 poöitoit győrien letárgyatkák' te ekkor jött a 35-öfc, a magyar osp ? retóég 'ügye. A ibieiaziéidleík lefflhsin'gsoltlíiak léte oölkets- dődlött a villa, imolynok során efllkaíllaJnidioatalk az urak a itiáygytó'l és szó szót követvie. a püspök ur ott tartóit, bogy amikor a Bzllloivák ereamgéliiíkusok lS60-.ban egy szöoívlálk gimnázium íefliáíTOtiáisiált tóéirdiák, az akkori püspök, vágj' Üiudloimáséin kis saaöt mondotta. hogy „tóit gjitonáráum, agymétm-." Ekkor a. szlovák fcomveiiiíitagok ujjal multiattalk * P. M. H. mun- tóttü fsára te hangosan kitalbállták: ,.Ezt árják mteg, ezt j egyezze íel, esztek miaigiuflc...“ Bitib. És e sorok Írója eiPeget tett újságíród köt élességének. íMagiüntta a ibieisaáimióSlólt. ée imiosit lite megirja azit, amóit mlég meg keiül fiirmJiia. Megiiirjuk, mert nem tehet-önk PóOla, ihogy 'vailaJkii álliyem kiijeílleaitéislt tett 1860-tan 'és megiiffj'Uk ezt oaérh 'hogy néhány, hangos ur iudj'a, hogy ez újságok azért. vanmAk, hogy no csak hlireikéh, raenzációkai hommnák. hanem — hogy taniiltsaMlak üte- 'fis nvi e néhány hangos közhe- kMltőnáik e top ihateálbljálitról kiteflíjtife wÜBsea. hogy akáinmennyire te eüenszietnjves /vaíllakinefc vailiam'e- Oyiük BajitőotTgánum, alkéirm'emyiime keilernetülm nekik. hogy a P. M.H. mégikja, hogy a magyar pm- tesitánsoknak tataétrtfc netm Adtak espietreBelégeit, mert henniok elósz&r a magyart, és osak -azulán a iprofceo- tájotet OáfJüák, mégtiis ímffieflüügietns, fegyeflimeaeM eto- hetnnieik tutíiníiia bedül hogy a sajitló emiberéinielk oda- ktíáHHiurrf iMaüamit egy gyíiliésen mean saokáis, E sorok dlrója a mjtót képvltedllbe és mjiint. ilyemnek tmfilnidig haüS'gc'tn'ia. bal. E sorok túrója netm volt konvenWag és nem kiáBlhalboltlt vtiteBza, hogy igenis tmegirunk miiilden't. tmleg^uk eat te. De imiost már meto vagyunk a kom/venfflem lés ügy e lap hasábjaiilróll) kiált- teaiJj'iuk: vussEZJau, hogy mi m'itndig csak a® ligazségoit, a tezrlmltiiisata vallóit tűrjük meg. És most ttlétrijünk vteisEö a püspök ur ikájiéí'en- fcésé'.re. Leheft, hOigty azt imjomdiía az az iiililleító ur akkor. sót bizonyára igaz te, ha. a püspök ur mnmidltn, de miegf'eledk'ezffiek az urak arról, hogy akkor 1.860-at írlak és ez olK’ian íidót jieüteinlt iá magjrar lörtétoel'eBnlben, ahol fiiükolimányosöágróOL j ogegy en- löeégtrók demokiráoiátról inietm ágon leseltit szó. amikor úgy a imB.gyair, miimtt, a tezlovAk nép a Habsburgok igája áttett éli. Éls mtotettaln. Hadán az «n«Püillhéttn» fél, hogy müléri mondta ezt Alidkor az a iniaigyíir ember iveOte 'együtt szeinv'edő szlovák tesítvérének. Egyszerű. Az az ur ember vollh, olyan pfitó»holll6gáiaii tulajdonságokkal, münlt mindén más ibánm. ő is sajnos olyan igyairSóan gpWdMkoidO'tit, hogyha nekem éfi az lén népemnek öitncs meg mindene amit rze- retae, akkor n'e lüegyen meg nektek se. És ami isaj- u'ál'juk az 'esetet s a tmagyianság tklépviiiseriöi ki ite fejtették eett a ibeirüléti gyűlésem és ihiilltafooztiak az eíllüen. hogy a multiban 'történt dolgokért bennünket váidoltjanaik. S egy etezíigéteüt -eeeiteli különben seim lehot légy egész kör leílllemeíéBére vonaíüsoztetiii. Megnirunk mi mindienit, miegiiriuV azt te, hogy fűikor a kerüíetti előadó ur feiüoíPvBfcte az esji-etrea- teógre vonnlkozó referátumát, azt monáta többek kiözöik hög}- yalliaiholt asrt mondifák vo%ai, hogy „ ... a magyar áfjusógot a imhgyar kukura emilöin fogják táplálni..hogy egy magyar tanár aazaíl kezdte évnyíiitö beszédül, hogy ^ ... itt vagytok mia:gyar ifjak egy fedél alatt, ahol a magyar kultúráért kél haff'Ciofiuo,Lo(k.,< És ekkor egy IglÓi ügyvéd felállt iés azt m.orndia, hogy ez metm terbrtzík e tárgy- sorojuiühoz, anniire a íjiefjerems ur aar válBezofJla, hogy (Hit u:j éra van és neki minit referemBinek mtedietnit tudomásul kell venoiie, ami az uj éra eHHen (?) tirá- nyuil. Ellíefliejitii. a referente ur, hogy egy tmeigyar diák rmk magyar kultúrán neyeitedJhetlilk ób azért nia- gycn beee.ület.es, jóravaló polgára üleönett a köziár- paftágpak. jobb polgára mi'nüi az, alltt magyar létére szülőválk kultúrán nemellkiedtiOí és ee magyar, se ►zV>rák. hüinem vnl'amvi gieriindileür.'in khaépt-zerűé l'eaz. Mo.z’éliedkieczlilk arróli. hogy a k'teebbeiéigll jogiak bizf-oeitjátk a mr.tgtya.r k'iisebhBlégnek kultúráját és ennek feJhásanáláeétt. MegffeOédkl(«ietit a reffirens ur arról, iio.gy egyíházikjenilletti konvetnltetn te nem j.o- Wlti likai gy.lU'teen volt. K í^TimmíeülIletn vöfllt sok uirtmiki, hogy a P. M. H. k/'pv',--1i,l'űfe magát. Pedig hál. az igazság nyiitVá- nr> ■■■!•. i h’OrM '• • ét inttn ll'éli eenkli, sőt Ib’teaflce rá, boy..- ' voV, ,oi! m ógn'z-ágo'rt 1 iAliétól bozlák. CV.-t'k az az ember fél, akiinek van valiamilöl Ur- temiia. 'Mi. r>|it voill/uirilk,, mert a magyarság egjylr'tezé- nek iigjéiAl voílt szó te Olégeí. Htettitünk egye* urak Amszterdam, julius 30. (Kiküldött munkatársunk riportjeleuté- se.) A kilencedik olimpiádot — az utolsó pillanatban jóra fordult időben — Németalföld hercege ünnepélyesen megnyitotta. Majdnem balszerencse kisérte a nagy napot: hatheti ragyogó idő után, amelyben Hollandia ege nem látott felhőt, tegnap négy zivatar vonult végig Amszterdamon, ma pedig hajnali négy érától déli lélegyig zuhogott az eső. Féiegykor megszűnt, kettőre megvilágosodott "az ég s amikor három felé az olimpiai lobogó fölszötkött az uj stadion árbocára és a diadalmas trombitahangjok fölzughattak, mintegy parancsszóra a nap is kisütött és ötvenezer esőköpenyeg került le ötvenezer vádiról. A stadion tündöklött. Mindenekelőtt a stadionról kell szólni. Ragyogó színek a stadionban Hollandia a színekben nagy. Egészen különös megvilágításban nyugszik ez a látszólag igénytelen síkföld az ég alatt, tiszta és definiálhatatlan fényözönben íürdenek a nagyon szabályos fák és a nagyon ápolt mezők, valóban olyan a táj, mint ahogy a németalföldi festők festették annakidején. A csodálatos színeknek egyszerű a magyarázata: sehol sincsen annyi viz keresztiil-kasnl a vidéken, mint. itt s ez a viz állandóan párolog s a levegőbe került rengeteg pára okozza a különös töréseket, sugarakat., tükrözéseket, amelyek meglepik az embert s melyekhez Rembrandt, .értett a legjobban. A sok viz következtében a növényzet is dusabb, mé- lyebbszinü, a föld is kövérebb s az emberek, akik alkotásaikban állandóan hozzáidomulnak a környezethez, házaikkal, malmaikkal, utaikkal, kerteikkel. virágaikkal igyekeznek beilleszkedni a ragyogó pára és a mély fények keretébe — s igy keletkezik a holland táj. A stadion a színeiben pompás. Kívülről modern vöröstéglaépület (mily jól esik ez a germán építészeti modernség, melyben Hollandia vezet, Franciaország bizonytalan és elhanyagolt stilusa után!), köröskörül zárt és a lehető legpraktikusabb kijáratokkal ellátott (tolongás a kijövetelnél sohasem volt), egyetlen sima, négyszögletes, különálló, .karcsú toronnyal: a marathőnia toronnyal, két nagy tribünnel egymással szemben, majdnem csupa ülőhellyel köröskörül, harminc méterre zártan fölépítve és hihetetlenül tisztán tartva. Kétségtelen, az amszterdami uj stadion a sportépitkezések legtökéletesebb remekműve. Nem nagy: negyvenezer ember fér bele, de ez a kis szám elsősorban annak a következménye, hogy a helyek négyötöde ülőhely: Hollandia komfortábilis nemzet, teheti, hogy így legyen. A belépésnél elsősorban a színek ragadnak meg. A futópálya köröskörül élesen rozsdavörös, a stadion közepe, a futballpálya sötétzöld a legcsekélyebb hiba, vagy letapo- sás nélkül, a kihomoritott motorpálya legszélén tiszta cement, azaz fehér, míg a hatalmas eredményjelző tábla a dísztribün jobbján felien kék. Ezekhez a nagyszerű színekhez járul a tarka tömeg és a hollandiai ragyogó pára. Az első beuyomás kitűnő, egy erőtől, egészségtől duzzadó, uj, tiszta pálya várakozik a fölvonulandő atlétákra. A felvonulás Féiegykor megindult a zarándoklás. Ma kivételesen ötvenezer embernek szorítottak helyet a stadionban s ezt az ötvenezret húszezer autó viszi kifelé. Gyalog alig megy valaki, pedig egyszerűbb volna: a mi taxink is, egy Maybach és egy Rolls-Royce közé szorítva, már egy kilométerrel a stadion előtt csak lépésben haladhat. Mindazonáltal rendben, izgalom nélkül, biztosan és csodálatos türelemmel megy. Ikliiváinisiáigtáinaik, hogy raiytiüiváinioHPÓgirfl közülük azt te 'boigy legytük elődünk óllWőteg azt. mondta, bőgj' „tót 'gíilmloláaíutm — agyriéim.“ S emviatt a kolwveniten, áfc mjnálilkozjájsumíkiat tfejiezlflijk IkiI te ezúton, iíb ezt: i:esz- sziÜk. De egyúttal azt a vóltenuínyülnkiét Jieszögez- zü!k, hogyha Jviíbáis ite SgazBágitlailain, volt az nz uir, akii (líBJO-lxm azt áttttoflfa, hogy a „tót (gtiimtniálzéa/m agyiröm", Kokkal htlbttealbli'alk te 'ilgateűgftlatamAjbbak azok, Bitóik most, 1928-lbain, unlegitalgiaidljiáJk a magyar levhuiiglól'ilknirtoktól a .mingyár es^erei'-'rtóigief! Élpfnen wéirtt őiíisz'ehartioriltthatnt.lü.níul eulyortinbb igazfiégia- lamrt'ág ez az ■utóbbi', mert ma mér 1058 vslrt! Igazain sajnáljuk, hogy ott volltüinlk a gv-üítésfa, die rnáint tóináljunik, — ott) kiejtett tennünk. te. I.) Amikor pont kettőkor a stadion közepén álló matróz két zászlójával jelzi az illetékeseknek, hogy a herceg megérkezett és a zenekarok a holland himnuszba fogtak, egyetlen hely sem maradt betöltetlenül. Néhány pillanattal később a herceg páholyával szemben a széles és mindenünnen látható marathóni kapu impozáns módon föltárul és a porondon megjelenik az első csapat: Görögország. Megkezdődik a résztvevők zászlós fölvonulása köröskörül a stadionon s a hercegi páholy előtti elvonulás, hogy a teljes kör leírása után oszlopokba verődött nemzeti teámok a herceggel szemben letegyék az olimpiai esküt. Atnikor az első táblahordó, az első zászló és a kékkabátos, szürkenadrágos, fedetlen- fejű görögök főibukkannak az üres stadionban, a tömeg percekig tartó üdvrivalgásban tör ki s az éljenzés jóformán szünet nélkül tart a legközelebbi zeneszámokig. Ahogy egy-egy nemzeti team fölbukkan a dekoratív kapuban, az üdvrivalgás uj lendületre kap és a megjelenő nemzetnek a nézőközönségben elszórt polgárai százszázalékos erővel nyomulnak be az általános tombolásba. Görögország után a fehérkék argentínaiak jönnek, igen nagy számban. A görögök a herceg előtt fascista módon köszönnek, az argentínaiak éktelen ricsajt csápnak ugyanott, ami a közönségnek rendkívül tetszik. Viszont a belgák, piros trikóban és fehér nadrágban, csak a kezüket teszik a mellükre és igy üd- vözlik a hivatalosakat. A bolgárok nyolc igen szép színes egyenruhába bujtatott, rendkívül rokonszenves és stramm katonatisztet 'küldtek Amszterdamba. Most jön az ünnepség első clou-ja: a németek fölvonulása.. Kétségtelen, hogy az idegen nemzetek közül a németek vannak a legnagyobb számban a tribünökön s igy elképzelhető, milyen ordítás fogadja a csapatot. A hollandok pedig a németekkel ordítanak, mert Németalföld nagyon németbarát (ily német rokonszenvet, amelyről különben még szó les*, sohasem tapasztaltam eddig a külföldön). S a kapu csak önti, csak önti a teuténo- kat. Szűnni nem akaró csoportban jönnek a fiuk és leányok, elöl a hivatalosak, utánuk rövid angolos egyetemi zekében (kék zeke, fehér nadrág, ami a leginkább képviselt fölvonulási ruha- Ssszeállitás) az atléták, majd a leányok és egyéb résztvevők. A zászlóvivők (a köztársasági német zászló természetesen) már csaknem a herceghez ér, amikor a kapun kibújik az utolsó német. A hófehér kanadaiak után a polgári ruhába öltözött dánok lépkednek lanyhán, majd pi- rosfezes egyiptomiak és igen feszesen, de feltűnően kis számban az angolok (elől két pompás, dudás skóttal), Haiti (a tábla után kis fekete zászlóvivő lépked — ez az egész) csapata mögött megjelennek a magyarok. Magyarok, csehszlovákok és a többiek Zsirárdi kalap, sötétkék nadrág, sötétkék kabát, fekete cipő van rajtuk, mind egyformán öltözöttek, csendesek és rendkívül békés polgári benyomást keltenek. A nézők között itt is, ott is föllibben egy- egy piros-fehér-zöld zászló s a csapat ugyanolyan meleg óvációban részesül, mint a többi. Szerényen, nem peckesen, de szolid és biztos ruganyossággal lépkednek a herceg páholya elé, ott összeszedik magukat s igen harmonikus rendben vonulnak el, miközben jobbkarjukkal nagyot köszönnek, fölemelik fehér szalmakalapjaikat és kinyújtott karral tartják vagy egy percig némán a levegőben. Van ebben a mozdulatban valami, ami tetszik. A magyarok után Írország vonul föl, mint illik a zöld sziget, lakóihoz: zöldben. Brit-India turbános, vékony, kisszámú csapata derültséget kelt, pedig ezek a cingár emberek már egy első dijat könyvelhetnek el a hockyban. De máris jön a fascista Olaszország. A zászlóhordó után arannyal díszített táborzöld egyenruhában és óriási tollas kalapban csodaszép bersagliéri tiszt mar- sol s mögötte az atléták mind szintén bersagliéri egyenruhában, gyarmati kalappal, kék ingben vonulnak föl. Sokan vannak, nagy tapsot kapnak. Viszont a japánok utánuk cilinderben és zsaketben jönnek, legalább is a bizottság, mig az atlétákon világoskék zeke feszül. Soha nAm tudtam, hogy a japánok igy tudnak ordítani. Amint a felkelő nap lobogója megjelenik a marathóni kapuban, a nézőközönség megélénkül és a világ minden tájáról idesereglett nipon-fiak kis japán zászlókat lobogtatva, percekig tartó üdvrivalgással fogadják honfitársaikat. Mexikó után Csehszlovákia csapata kerül sorra. A demokratikus csehszlovák köztársaság fölvonulása volt a legharciasabb és a legkatonásabb. A zászlóvivő után tizennégy katonatiszt halad teljes diszben, majd tizenhét, ugyancsak katonának feltűnt szokol, néhány nő és polgári személy s csak a legvégén nyolc dresszei alak. A tábla mögött sántikáló, cilinderes és eser- nyős ur (az idő ugyan esőre állt, de ennek a csehszlovák urnák volt egyedül esernyője a felvonuló atléták és hivatalosak között. Na persze, az ünnepi cilinder 1) nem igen enyhített a bellikózus külsőn: a cilinderes is olyasféle volt, mintha érdemben dús obsitos tábornok lenne. Amerika Végül jön: Amerika. Se vége, se hossza a yenkeeknek, egy egész hajórakomány érkezett belőlük, ficánkoló csikók, szalmakalapban, fehér nadrágban, kék kabátban. Általános feltűnést keltett, hogy az amerikaiak nem köszöntek a hercegi páholy előtt, mégcsak oda se bederitettek és némán tovább rágták az elmaradhatatlan rágógumit, a győzelem zálogát, annak biztos tudatában, hogy mit nekik hollandus herceg, úgyis az övék a pálma! A jó hollandusok megéljenezték őket, de egy kis ingerültség volt a tapsukban, hisz* már arra nagyon megharagudtak, ! hogy az amerikaiak különhajón jöttek át Amszterdamba, a Président Roosevelt- en, amely a kikötőben horgonyzik és az egész társaság kisérőstől, nézőstől rajta lakik, úgy, hogy az amerikaiakon Amszterdam egyetlen centet sem kereshet. Legutoljára Hollandia vonul föl (a piros- kabátos svájciak után), természetesen a legnagyobb számban, hisz otthon vannak és a kiküldés semmibe sem kerül, óriási éljenzés tör ki a tömegben s a hollandusokat, a gáláns házigazdát, még a stadion közepén fölsorakozott többi atlétagárda is megéljenzí csupa kurtoáziából. A zöld füvön egymás melett álló oszlopokról könnyű megállapítani : a legtöbb a holland atléta, azután Amerika jön, majd Németország. Tovább a sorrendben Olaszország, Argentína és Svájc következik. Amint a nemzetek végleg elhelyezkedtek, a tribünök közönsége észrevette, hogy valaki hiányzik. Sorba fölhallatszik a csodálkozó kérdés: — És a franciák? Mi történt a franciák és a hollandok között Hát ez nagy botrány volt, az első botrány ezen az olimpiászon. A franciák tüntetőén távolmaradíak az ünnepi fölvonulástól, ami még soha elő nem fordult a modern olimpiai játékokon. (Erről a kellemetlen incidensről s annak békés elintézéséről már részletesen beszámoltunk. — A szerk.) Agyudörgés, galambkibocsátás, kalaplengetés Hollandia hercege elmondta a megnyitó formulát, az ágyuk dörögtek, a fanfárok szóltak, az olimpiai lobogó ötvenezer torok böm- bölése között fölfutott az árbócra, a többezer galamb, amit a megnyitás pillanatában egyszerre bocsátottak ki, a keringő repülőgénektől ügyesen kergetve, percekig tanácstalanul röpdösött a stadion fölött és az ezer- kétszáz főnyi énekkar pompás művészettel adta elő a holland nemzeti dalokat. (Az nem volt baj, hogy a trombiták egyszer pont akkor kezdtek riadót fújni, amikor az énekesek egy mélánkéiikus melódia kellős közepén tartottak.) A rádióerősítők továbbdörögték a beszédeket, a repülőgépek kattogtak, a nép ellenzett, az atléták színes és délceg tömege a kalapját lengette, miközben elvonult a marathóni kapun át, a herceg ragyogó uniformisában mosolyogva intett búcsút a népnek a sárgaszalagos, agg admirálisok közül, az atléták fölemelt karral vettek részt az. ^s- kiin. amelynek szövegét TTarry Denis, a holland zászlóvivő mondotta a többi zászlós között a hercegi páholy előtt — Szó sincs róla, a TX-ik olimniász megnyitása 'ól sikerült s holnap nyugodttfn megkezdődhetnek a játékok. Szvatkó Pál.
