Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-26 / 194. (1821.) szám
1928 augusztus 2f$, vasárnap. Európa egynapos királysága, Adimed Zogu ul Albániája Föld, emberek, történelmi sers, testwérwér a BaSkln kétezer méteres hegyláncainak yiiáiában - H harmincéves uj király, akiben iliyr ősik vére buzog Európa állam-történetének ma nevezetes napja van. A Balkán félszigeten, Európának ebben a viharzugában, a mai nappal kezdödö- leg uj monarchia van, az albán alkotmá- nyozó nemzetgyűlés ünnepélyes körül- > menyek között mondotta ki a királyságra ! való áttérést és az eddigi köztársasági elnöknek, Achmed Zogunak felajánlotta a koronát. Ennek a ténynek politikai jelentőségét már többször fejtegettük, nem lesz tehát fölösleges, ha olvasóközönségünket részleteden megismertetjük a kis balkáni hegyiországgal, a skipetárok földjével, amely olyan változatos történelmen ment keresztül. A skipetárok földjén Albánia ott fekszik a Balkán nyugati felében, az Adria délkeleti partvonala mellett, ahol a tenger már összeszorul a kalábriai féJsziget és a Balkán között a nyolcvan kilométer széles otrantói kapuban, amely az Adriának a jóniai tengerbe való kijárata. Az ország terjedelme mintegy 45.000 négyzet- kilométer, tehát körülbelül akkora, mint Szlovenszkó, de mig Szloveuszkő lakosságának száma csaknem eléri a három milliót, addig Albániát 850.000 ember lakja. A Balkán népsűrűsége általában jelentékenyen kisebb a középeurópai országok sűrűségénél. Az ország legnagyobb részét magas hegységek borítják, még pedig a Dinári-Alpok részei, amelyek helyenkint 2600 méter csúcsmagasságot is elérnek. A hegygerinc sok sziklás fellegvárban, cikk-cakkozott oromban, magas sziklatoronyban oldódik fel, amelyek elragadó tájképet varázsolnak elő, azonban nagyon nehezen járhatók és igy a tengerpart forgalmát elzárják a Balkán belsejétől. A gerinoonulatot csak nagyon kevés magasan fekvő hágó, úgynevezett csafa töri át. A hágókhoz mélyen bevágott, festői szépségű kanyonokból vezet fel az ut és a másik oldalon meredeken ereszkedik alá, azután újból másik gerincre kapaszkodik fel és igy kell haladni nagy fáradsággal hegyhátról hegyhátra, úgyhogy a közlekedés ezen a vad, sziklás vidéken rendkívül nehézségekbe ütközik. Örökös hó ezen a mélyen délen fekvő vidéken már nincs, a hegyzugokban azonban még nyáron is kitart a hó. A párhuzamosan haladó hegyláncok ösz- szességét csupán a Drin töri át, amely a hegyvidékben dél—északi irányban . folyik és az ország északi részében, Szkutari mellett két ágban éri el a tengert. A folyó azonban nagy gyorsasága, sok vízesése és a medrében torlaszolődő nagy kőgörgetegek miatt hajózhatatlan és az a 82 kilométer hosszú szurdokvölgye, amelyben a Matoja- sikság elhagyása után rohan végig, uttalan, vadregényes sziklakanvón és ezért az ószer- biai Prizrenböl Szkutariba vezető országút el is hagyja a folyó völgyét. Ez a középkorban annyira használatos útvonal különben ma már teljesen elhanyagolt és nem is biztonságos, pedig tulajdonképpen egyetlen kapcsolata a szkutarii parponalnak balkáni hát- vidékével. Délebbre van még egy másik útvonal,- amely a Metoja-sikot és a Rigómezőt kapcsol-- ja egybe az ország főkikötőjével. Durazzóval. Ez az ut is magas hegyi szakaszokon vezet keresztül, de mégis kényelmesebb, mint a Prizrenböl Szkutariba vivő elmocsarasodott útvonal. Ennek az útnak mentén akarta .Szerbia elérni Durazzónál az Adriát, de az önálló Albánia megalakulásával ez a terve meghiúsult. A természet és ember nagy mértékben b ózza járult tehát ahhoz, hogy Albánia hegyvidéke Európa „legsötétebb" része legyen. A nagy történelmi események és a modern világforgalom a magas hegyeket csaknem teljesen elkerülték. Amikor nagy hóesés, felhőszakadás, olvadás van, ezek a területek néha hónapokig elszigetelődnek a külvilágtól. A szegény hegyvidék alig tudja eltartani gyér lakosságát, mely itt kizárólag állattenyésztésből, no meg rablásból él. A hegyvidék északi részén, a Drin völgye fölött, van a 2300 -négyzetkilométernyi terjedelmű Metoja-sikság, amely lombos erdőivel, gyümölcsöseivel, zöldéin rétjeivel és szőlőültetvényeivel a zord hegyekkel vatá ellentétben olyan, mint egy virágzó kert. Ez a terület a mohamedán és idegeneket gyűlölő albán törzseknek ősi lakóhelye, amelynek lázadó szelleme már a régi uralnak, a (örököknek is annyi bajt okozott. Ipek, Djakova és Gusinje csaknem önálló köztársaságok voltak és Djakova városa sziklavár lakóházaival méltán .viseli a vér városának a nevét, mert az anarchia és a polgárháború itt mindig egész rendes állapot volt, az albán törzsfőnökök állandóan harcban állottak egymással és elkeseredetten irtották az ellenséges törzseket. Itt gyilkolták meg 1880-ban a magdeburgi születésű Mehenied Ali pasát, aki a török—orosz háború befejezése után a határkiigazitó bizottság vezetője volt és itt ölték meg a fölkelők néhány évvel később az ipeki kormányzót is. A hegyvidékkel szemben nagyon keskeny Albánia parti csíkja, amelyen Albánia lakosságának legnagyobb része tömörül. A tenyészet itt buja, de a láz is örökös. A parton van Albánia legnagyobb városa, az ókori eredettel büszkélkedő Szkulari (32.000 lakossal), továbbá Durazzó. Media és Valona az Adria bejáratában, mig Elbasszán, Berát és Tirána, az ország jelenlegi fővárosa, beljebb feküsznek. A történelmi viharok országa Amint Albánia felszinje rendkívül tagolt, annyira széttagolt népe is eredetre, nyelvre, vallásra és politikai célokra nézve. Az albán néptörzs a kelta illyreknek leszármazottja, akik egykor hatalmas országot alapítottak az Adria keleti partján. Az ivadékok a hegyzugokban megőrizték eredeti fajú tulajdonságaikat, dacoltak az idegen hódítókkal. A nyers hegyvidék éppenugy, mint Macedónia, az Európa békéjét állandóan fenyegető keleti kérdés legkényesebb pontja volt, amelynek megoldása máT csak azért is nehezen sikerülhet, mert az albánok között hiányzik az egység, amely politikai jelentőségük kifejlődését lehetővé tette volna. Albánia a történelem legnagyobb részében csupán geográfiai fogalom volt, politikai tekintetben pedig nem jelentett egyebet, mint sok többó-kevésbé fiigget- • len törzs laza kapcsolatát, amelyek hallani som akartak arról, hogy alárendeljék magukat közös államfő parancsainak és általános érvényű törvényeknek. Ez a nép évszázadokon át a szerbekkel, törökökkel és önmagával folytatott harcokban őrlődött. Maga a nagy Skander bég, Kasztrióta György, „negyven csatának" győzelmes hőse, aki Albániát 1443—68 között addig nem ismert hatalomra emelte, nem tudta legyőzni annyira az albán partikularizmust, hogy az egész országot szkeptruma alatt egyesíthette volna. Halála után a rövidéletü önálló Albánia ismét részeire hullott és a törököknek zsákmánya lett, azonban uralmukat ők sem tudták az egész Albánia területén meggyökereztetni. Még többször történt kísérlet Albánia nagyobb területeinek állami összefogására, minő a janinai Ali pasa, a szkutarii Musztafa pasa és újabb időben a toptanii Esz- szád pasa kísérlete volt. Ezek azonban éppen olyan rövidéletü mozgalmak, mint az albán liga nemzeti szervezkedése, amely az 1877— 78. orosz—török bábom után kezdődött meg, hogy erőszakkal akadályozza meg az albán földnek a keresztény balkáni államok közölt való feloszlását és önálló nemzeti albán államot akart kiépíteni. Csak 1010-ben újult ki újból a forradalom, amikor az ifjú törökök a régi hagyományokhoz szívósan ragaszkodó népre egész sereg újítást akartak kényszeríteni, el akarták szedni fegyvereiket, be akarták vezetni az adót és az általános katonai kötelezettségét, az arab írásjeleket és a török nyelvet. A keresztény államoknak a porta ellen indított háborúja után Albánia határterületei Szerbia, Montenegró és Görögország birtokába mentek át, ami megmaradt belőlük, azokat Ausztria Magyarország és Olaszország ellen- fétos balkáni érdekeinek kiegyeztetése niia.fi önálló fejedelemséggé alakították' és trónjára TVied német herceget ültették I. Albert Vilmos néven, Azonban az uj állam már alapításakor magában hordta a bomlás csiráit, mert pénzügyi és gazdasági önállósága hiányzott és mert az albánok még nem voltak érettek az önkormányzásra. 1914-ben Esszád pasa vezetéséivel már fölkelés tört ki a fejedelem ellen, aki hazájába menekült. 1915—1918 között a monarchia megszállotta Albánia északi, Olaszország pedig déli részét. A háború utáni események már összefüggenek a mostani fejleményekkel, azért alább térünk ki reájuk. A soknyelvű és sokvallásu nép Albániában szint© lehetetlen az államnyelv fogalmának bevezetése. Az ókori illyr- eredetü albán nyelv, amelybe a századok folyamán sok idegen elem vegyült, két erősen eltérő szójárásra, az északi geg- és a déli meg középső toszki nyelvjárásra bomlik. A gégék és toszkok alig értik meg egymást. Mindkét dialektus ezenkívül más és más írást is használ és nagyon találó az a jellemzés, hogy Albániában több Írásmód van, mint amennyi az írástudó. A déli Albániában lakó albánok nagyrésze hellenizált és itt a görög nyelvet meg Írásmódot fogadták el és érzelmeikben is Görögország felé hajlanak. Az albán népelemen kívül még szláv kisebbségek is vannak, azonkívül sok valach, akik nyelvükre és eredetükre nézve a románok rokonai. A iaji és nyelvi ellentéteket kiélesitette a mélységes babonától átitatott vallási érzés, amely az albánokat három táborba bontja. Délalbánia lakosai, a lakosság 21 százaléka, a görög-keleti egyházhoz tartoznak, a katolikusok kilenc százalékot tesznek, mig a nagy többség mohamedán. Az iszlám az albánokat szilárd vallási szervezetbe egyesíti, mig az ortodox és a katolikus keresztények talán jobban gyűlölik egymást, mint a mosz- limeket. Már ezért az egy okért is kenvérlö- r-ésre kellett kerülnie a dolognak Wied herceg és Esszád pasa közölt. A központi uralomnak az albán törzsek törhetetlen szabadságszeretete és fékezhetetlensége is útjában állt. Az albán föld természete is élőin ózd Rótta ezt a tagolódást. A Felső-Albánia hegylakó törzsei, a malisszorok legalább húsz törzsre bomlauaík, amelyek között a legharciasabb a mirditák törzse. Ezek a törzsek évszázadokon át szóbeli hagyományok utján átszármaztatott szokásjoggal, Dukadzsin Sándor herceg ka- nyunjával kormányozták magukat. Egyetlen török tisztviselő sem lehelte a lábát közébük, természetesen szó sem volt itt adóiról és katonai kötelezettségekről. Sőt a Montenegróval való háború idején a portának külön engedélyt kellett kérni, hogy átvonulhasson a mirditák törzsi területén. A porta különben politikai okokból nem érintette a mohamedán hegylakó albánok függetlenséget, mert így megbízható határnépet szerzett a keresztény szláv népekkel szemben, így élt. századokon át minden kultúrától távol éz a vad hegyi nép, ahol a vérbosszú szokása jogi alapon nyugodott és egész nemzedékek kiirtására vezetett. Olyan vidék ez, ahol fegyver nélkül senki el nem hagyhatja házát, ahol a ház tényleg vár és az ablakok helyén lörésck vannak. A gjak- sur, aki ellen vérbosszút esküdtek, fiz évig sem hagyja e! sziklavárát. Nopcsa báró, a kiváló magyar kutató szerint, aki bejárta ezeket a vad vidékeket, a férfiak' 21—42 százaléka itt nem természetes halállal hal meg. Az ni AUjánia A békekonferencia újból visszaállilotla Albánia függetlenségét, legyen ütközője Jugoszlávia. Görögország és Dália adriai érdekeinek. Az ország története azóta •sem nagyon nyugalmas. A görög—albán határkérdés miatt támadnak először ellentétek, amelyekbe a népszövetség kénytelen beleszólani és luilárrendező bizottságot kiküldeni. .Jugoszlávia és Görögország együttesen iparkodtak befolyást szerezni Albániára, ez viszont az olasz érdekeket veszélyeztette és igy Olaszország 1920-ban szerződést köpött Albániával. Megkapta SaSsenot és kiürítette Valónál. A kormányzást most mohamedán*feudális fő- urak vettél- át, akiknek vezére Ahnled Zogu, mig az e' enpártol Fan Noli püspök vezólle. Az o párviadaluk jellemzi az albán bélpolitika fejlődőiét. Fan Noli felkeléséig Achmed 9 Zogu ia parlamentáris és demokratikus formában kormányzott, meg akarta tömi a bejek hatalmát és földreformot akart végrehajtani a kisbirtokosok és bérlők javára. Amikor azonban Fan Noli mozgalma egyre erős- bőd ött, Achmed Zogu a feudális körökben keresett támasztékot és nagyon ügyesen értett hozzá, hogy ezeknek a 'köröknek érdekeit esrvmás ellen kdjátsza és igy a divide et talpéra elve alapján kormányozzon. A két riválto váltakozva keresett támasztékot Olaszországban és Jugoszláviában és felváltva döntötték meg egymás uralmát. 1924 júniusában Fan Noli megbuktatta Achmed Zogut s főldreform- programmal alakított kormányt, Albániát független királyságnak mondva ki. Még ugyanennek az évnek telén Achmed Zogu jugoszláv segítséggel visszatér, megbuktatta Fan Noüit, a lei Olaszországba menekül. Az egészen fiatal államférfi — 26 éves volt akkor — belátta, hogy Olaszország ellen nem tud kormányozni cs ezért megegyezett Olaszországgal, elismerte Olaszország protektorátusát Albánia felett, Az olasz protektorátus Olaszországnak hatalmas érdekei vannak az albán ellenparton, amelyet a történelmi fejlődés is ágazol. Nem tűrheti azt, hogy Albániában, amelyet csak nyolcvan kilométeres tengeri kapu választ el partjaitól, erős balkáni hatalom, mint Jugoszlávia, megvesse lábát. Az 1915. évi londoni szerződésiben, amely, Olaszországot kötelezte, hogy egy hónap alatt hadat üzenjen a központi hatalmaknak, Olaszországnak megígérték az albániai 1 protektorátust és 1917-ben Róma he is jelentette ezt a protektorátust. Amikor aztán a nagy osztozkodásra került a sor, Olaszország jogát kisem- mizték, természetes tehát, hogy az olasz külpolitika kezdettől fogva igyekezett érdekeit Albániában megvédelmezni és igy került az albán kérdés miatt ellentétbe Jugoszláviával is. A két tárán i szerződés biztosit ja az olasz protektorátust Albániában és igy Achmed Zogu uralma külpolitikai szempontból megszilárdult. Achmed Zogu Közép-Albániának egyik kis hegyi falujából származik, a Zogolli hercegi családnak, egy ősnemes albán famíliának leszármazottja. Házi tanító nevelte, majd három éven keresztül Konstantinápolyban volt növendéke egy líceumnak. Ami azonban képzettségéből hiányzik, pótolta, nála rendkívüli tehetsége és kétségtelenül elsőrendű államférfim készsége. Napóleon története az uj király legkedvesebb olvasmánya. Ez volt az a forrás, amely becsvágyát magasra növelte, most elérte hát célját, Skander bég utódja lesz az albán királyság trónján. A mai nappal megváltozik Albánia alkotmánya. amelyet az 1925. évi konstituante alkotott meg és amely alsóházra és szenátusra bízva a törvényhozást, bét évre megválasztott. elnökre a törvények szentesi- lését. A törvényhozás formája megmarad, de az államfői hatalom az uj monarchára száll át. Albánia jövője azon fordul meg, sikerül-e a királynak azokat a nehézségeket, amelyek a modern Albánia útjában állanak, elhárítani és Nyugat kultúrájával itatni át a véráztatta skipetár földet? A hatalma és tehetsége megvan hozzá. Egy nép hibáival szemben elegendő-e egyetlen ember ereje és tehetsége, erre az izgató kérdésre a közeljövő fogja megadni a feleletet. VécSev Zoltán dr. Október ebff fslitei tórgys!* tók a iii|fese! kaitóltók Pozsony, augusztus 25. (Pozsonyi szér- k eszi ős égünk tő!.) A pozsonyi törvényszék őszi esküdtszéki ciklusa október első feléiben kezdődik. Ebben a ciklusban fogják tárgyalni a nagybicosei bankrablóknak és a pozsonyi Kertész-utcai gyilkosoknak a tűin pőréi. A vádirat, amely több száz gépeit oldal, még Trencsénben készült cl. Ugyancsak Treucsén- ben helyezte vád alá a vádtanács a vádlottakat: Hafner-Szobonyát, Balog Gyulát és Merklcr Mátyást. A pozsonyi törvényszék elnöke, Vojtissek dr. hétfőn lér vissza nyári szabadságáról és utána nyomban kitűzi az őszi ciklust s ebben a nagybicosei bümpört, amely elöreláthalólag öl-hat napig fog tartani. Az ügyészségen szerzett értesülésünk szerint a vádlottakat csak néhány nappal a főtárgya lás előtt, fogják átszáll i tani a i rémesén t törvényszék fogházából a rozoga pozsonyi fogházba, nehogy megszökjenek innen. A fötárgyaláson ketlőzötl éberséggel fognak ügyelni Szobonváékra, a törvényszék körül erős rendőrkordont fognak vonni és a fő- tárgyalásra csak szigorú igazoltatás után belépőjeggyel lehet majd bejutni. A vádhatóságot Formánek dr. állam- ügyész fogja képviselni. " u
