Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-26 / 194. (1821.) szám
4 Három kis eset írta: Harsányt Zsolt A gróf 1. Egy ismert, minis dervis eM arisztokratának van egy inasa. Igen derék inas, a gazdája nagyon kedveli, Olykor meg szokta ajándékozni viseltes ruháival is. A minap a gróf a következő történetet mesélte el rendes társaságának, úgy, ahogy az inasától hallotta. Nevezzük az inast Ferencnek. Ferencnek szabad délelőttje volt, mert a gazdája már hajnalban lerándult horgászni egy vidéki birtokra. Ferenc úgy értékesítette a szabad délelőttöt, hogy elment a gőzfürdőbe. Rendesen jegyet váltott, levetkőzött és mivel látott a kabinjában egy reklámot, mely szerint itt nadrágot lehet vasaltatni, odaadta a nadrágját vasaUatni. Miután jóízűen megfürdött, zuhanyozott és dögönyöztette magát, visszament a kabinjába öltözködni, A nadrág már ott volt. De ott volt négy fürdőszolga is, akik hétrét görnyedve és hajlongva szorgoskodtak az inas körül. Az egyik mély meghajlással cipőkanalat kínált neki, a másik hajkefét és fésűt hozott, jelezvén, hogy egész uj, a harmadik nagy reverendával húzta el a kabin függönyét és igy tovább. Ferenc ámult ennek a remek kiszolgálásnak láttán. Furcsáivá nézett a hajlongó személyzetre, azt hittef hogy viccet csinálnfk vele. — Mondják, mi lelte magukat? Mit hajbókolnak itt körülöttem ? A fürdősök édes ded arccal mosolyogtak és még mélyebbre hajollak. Egyik bizalmasan meg is szólalt: — Ne méUóztassék haragudni, de megnéztük a kegyelmes ur nadrágjában a bevarrott cédulán a nevet . . . 2. A világnyelv Ezt egy művésznő mesélte, aki hosszabb ideig voU Erdélyben mülcödő magyar társulatnak primadonnájaEgyik erdélyi városban volt egy román szmügyi bizottsági tag, volt pópa, aki estéit roppantul szerette a kulisszák között tölteni. Hivatalos hatalmánál fogva minden este betoppant a színpadra, olt lézengett az öltözők közölt egész előadás végéig és szenvedélyesen diskurált a társulat tagjaival. Egy este a fent említett művésznőhöz lépett, aki — jelenését várva — a kulisszák mögött ült és nagy figyelemmel olvasott egy könyvet. ■— Mit olvas a, kisaszon? — Nem olvasok, hanem tanulok. Angolul tanulok. — Angol tanúja. Mér nem inkább romány tanúja ? — Mert az angol nyelv világnyelv, inkább azt tamilom. — Világnyelv? Abba faluba, hova való vágyom, ecer hazajötte egy romány ember az Amhrekabul. Angol beszélte és mi lett? Egyetlen lélek egész faluba ölet nem értette. Hát ez egy világnyelv ? í A kellemetlen ikrek Egyik pesti klubban mindennapos vendég volt két ikertestvér. Nem nagyon kellemes emberek, a többi tagok rendesen huzóIgy fiatalít és szépít a I S CnaD-oiu teilf-püííer COFilll'Szappan FSierftknt eC.S.R. rónáéin í Vörös Rák Cjógytár, ’ratislava. — Kedélyes sportúszás a Panama-csatornán. Newyorkból táviratozzék: Richard HalMburton ismert amerikai ítő vállalkozott arra, hogy etednek uss-za át a Panama-csatornái:. Ma kezdett hozzá vakmerő kísérletéhez, amihez nem kte bátorság kell, mert nyomulj" u egész falka alligátor iparkodik. Kifíérőcséii-t.án azonban egy gyakorlott vadász ül, aki bizé kézzel tartja távol lövéseivel azokat a fen évadokat, amelyek közel merészkednek az aszóhoz, 1928 augusztus 26, vasárnap. doznak tőlük. Nevezzük őket Kepes-fivér éknek. Persze nem igy hívják őket. Egy elmés bankvezér egyik este megjelent a klub nyári helyiségében. Vacsorázni szeretett volna. De szombat este volt, ö kissé későn érkezett és egyetlen üres asztalt nem túl ált az egész kertben. Már uj asztalt sem lehetett felállítani, mert a pincérek is alig mozoglvattak a zsúfolt sűrűségben álló asztalok között. Csak a Kepes-fivérek ültek kényelmesen, mert szokott tapintatlanságukkal egy hat személyes asztalt elfoglaltak kettőn. A föpincér a bizonytalan kísérlet hangján proponálta: — Nem méltóztalna leülni a két Kepes nagyságos úrhoz? A bankvezér megrázta a fejét: — Inkább ülök egy Képessel két asztalnál, mint két Képessel egy asztalnál. És elment egy vendéglőbe. Alapítva 1333. Telelőm 33. \J S > ^ | diszozfl üveg, porcelMn nagykereskedése. q %_ I , ' ■ | KOSIG E: Fő-utca 19. • * Nagy választék, Jutányos ánk. > HJKSKSSESÍEESSn wwwflWirTw KMfxms ÉLET ÁLMA S HALÁ — ÉNEK — Ma:HEGEDŰS I. A Halál rám rété édesbus szemét, Sötét pillája rejtelmesen rebben, Mélytitku csodákat sejditettem ebben S messziről haliok szivverö zenét. Az éltemet most visszájáról állom, Mint ki alagutban jár s hátratekint, Mi voltam, lettem igy lepereg megint Foszlányokban, mint szertetépett álom. II. Gyermek, kamasz s férfi én újra. lettem, Mind ez árnyékim most külön követnek, ők elmaradtak, az idő jön követnek, Megmutatva, hogy eljárt már felettem. Fiúcskái látok a Bakony-éren, Mint vizi csikóira les a sás tövén Mily kelletlen, idétlen koravén! Fáj néki, hogy emlékemmel elérem. III. Jő a kamasz — mindig komor az arca Dalra szivét hiába szerelem. Bikiic nem kérdi, hol a szerelem, Egész világgal örökös a harca. Ifjúság! Nem kérlek téged vissza, Már akkor is sokan nevettek a bohón, Könyv-garmadákat nyeltem el mohón, S ha kélt a hold, párnám a könnyem issza. * IV. Viharvert parton férfi hadonászik, Magának szól s felel nagy kétségek között, Pénz, ország, hírvágy mind összeütközött, S nem veszi észre, hogy már bőrig ázik. „Merjek?“ „Ne merjek?“ — ez sikolt a torkán, (Talán eszében jár az is, hogy magyar) „így végeztetett el, ha más nem akar .. — S ujuli erővel tör ki most az orkán. V. Megtört. Ne szóljunk. Haj nehéz ügy ez! Vergődik kórágyon s rácsos ablakon Számolgatja egy benyúló kis galyon, Hogy kint már harmadszor havaz és rügyez. Ám lassan csudás melegséget érez, Megjelenik Jézus és a biblia. Nagy mélységből tör rá uj harmónia, Nem bírsh azt sem, hogy a szive vérez. VI. Lö-g, vágy clomlik, buzdít az írás, Mindenki annyit ér, amennyit szeretett, Halál s az Élet egyetlen szeretet, Kimossa szivét milliónyi sirás. Idáig elértem, lesem elmúlásom, Csábit a végső, boldog bódulás, Mily nagy-jó az Élet, de a Halál se más, Masamban lelkem mind mélyebbre ásom. VII. Mindez, mi látszat, látszik, hogy szemét, Hogy vágyaim mind korlátokba vertem. Korlátlanul szárnyára kelt a lelkem, S Halál s az Élet dalolnak egy zenét. Te két szerelmem, kettős varázs-álom, Iramló Éltem, te surranó sirály! Édes elmúlásom: nagy Halál-király! Lehulló létem s ébredő Halálom! a——■nmBMaÉMSMi Százéves & Vigyázó-vagyom Antal alapította, Sándor gyarapította, Ferenc a nemzeti tudománynak, ajándékozta — A dúsgazdag családot három nemzedéken át üldözte a öalvégzeí Budapest, augusztus 25. Vigyázó Sándor grófot mondják a Vigyázó grófi vagyon megalapítójának. Tévesen mondják, mert a nagy vagyon alapját a múlt század huszas éveiben, vagyis száz évvel ezelőtt, Vigyázó Sándor gróf édeeaityja, Antal vetette meg. Bojári Vigyázó Antal a tizenkilencedik század második évtizedében már igen vagyonos nagybirtokos volt. Rósztvett Pest vármegye részéről mint inzurgens kapitány az 1809—1812. évi nemesi felkelésben, harcolt nagy Napóleon ellen és a háborús nyugtalanságok elülte után, 1818-ban házasodott meg. feleségül vévén Csák Borbálát, Csák Máté nádor nemzetségének utolsó ivadékát. Vigyázó Antal nagyimüveltségü, olvasott ember volt. Szenvedéllyel gyűjtötte a műkincseket, vétel utján is gyarapította azokat, melyek a Csák-nemzetség vagyonával jutottak birtokába s a Csák-nemzetség vagyonállományához tartozó ősnyomtatványokat :s. Mindez a pestmegyei híres abonyi kastélyban volt együtt, most pedig a Földhitelintézet safe-jedben várja átvételét. Az abonyi kastélyt 1862 óta nem lakta a Vigyázó-csalód. Bateors üldözte egykori lakóját, a szerencsésnek hirdetett Vigyázó Antalt. A sors kemény csapással látogatta meg az abonyi íól- desurat: 1885-ben fekete hályog támadta meg mindkét szemét, őt évig járta bajával Vigyázó Vntal a külföld leghíresebb szemorvosait s 1840 ben teljesen szomevilágát vesztette. Teljes húszon négyévig élt igy világtalanul, egyetlen fiának, Sándornak nagy bánatára. 1831 junius 4-én hallt meg Pesten, s földi maradványai a fe- rencrendiek temploma alatt levő, már lezárt sírboltban porta dnaik. Roppant vagyonát Sándor fia örökölte, ki 1896-ban, Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége alatt kapta meg a grófi rangot. Regényes körülmények között, az evangélikus Podmaniczky bárói családból származó Podmaniczky Zsuzsanna bárónővel a múlt század hetvenes éveinek elején kötött házassága igen boldog volt. Ebből a frigyből született 1874-ben Ferenc, 1876-ban Alexandra, az egyetlen leány, a későbbi gróf Bolza Páliné c:s 1880-ban a második fiú, Sándor. Az öreg Sándor gróf mindig harmonikusan szép házaséletét 1908- ban nagy szerencsétlenség szomorította meg. A mondott év nyarát a rákoskeresztúri Podniamicz- ky-kastólyban töltötte a család, Egy este, lefekvés után, tüziliánma riasztotta fel az alvó grófi párt. A grófné ijedten ugrott ki ágyából s a parketten oly szerencsétlenül csúszott el, hogy jobblábán combcsonttörést szenvedett. A góí lovasembereket és kocsikat küldött be vágtatva a fővárosba s a legkiválóbb sebésztanárokat hivatta ki feleségének betegágyához. De a nagyasszony nagy fájdalmában is felháborodva utasította el magától a segíteni akaró orvosokat. Hetvenegy éves volt akkor, s e szerencsétlenség után még teljes tizenöt esztendeig sínylődött Rákoskeresztúron és a pesti palotában hol karos- székben, hol ágyban az eltörött és rosszul összeforrt lábával a régi Magyarország egyik leggazdagabb úrnője. Ez emlékezés Írója 1920-ban beszélt az évtizedes fekvéstől a végsőig lefogyott nagyasszonnyal, ki az Úristen kegyéből különös üzleti szellemmel áldotta meg, sok birtokát betegágyában is maga kezelte é<5 betegágyában fekve tárgyalt sok esetben a bérlőivel. A rákoskeresztúri kastélyban történt szeren- csótllénsógre a következő évben újabb s még n i- gyobb csapás sújtott le a grófi családra. Pécsben meghalt váratlanul a család dédelgetett és nagyreményű fia, Sándor gróf. Halálának körülményeit a világ sohasem tudta meg hitelesen. Mondották, vakbélgyulladás volt halálának oka, de beszéltek arról is, hogy a fiatal gróf öngyilkos kézzel oltotta lei életét. Három évvel ezután újabb csapás érte az öreg grófi párt. Virágzó fiatalasszony korában vesztették el egyetlen leányukat, aki 1895-ben ment feleségül Bolza Pál szarvasi földbirtokoshoz és 1911- ben halt meg egy fővárosi szanatóriumban, közvetlenül azután, hogy életet adott a gTófi pár egyetlen unokájának, a most tizenhétéves Marietta grófnőnek. A sors ily kegyetlen csapása az öreg grófnőt egész életére elidegenítette Tejétől és unokájától. Marietta grófnő csak nagyanyjának halála után ismerte meg nagybátyját, Ferenc grófot, ki a Gazda- címtár szerint a kiskorú Bolza grófnőnek a következő birtokokat adta ki anyai részül: Rákoscsaba, Rákosszentamdrás, Somogyhárságy és Szentlászló, összesen 4200 katasztrálds holdat. Gróf Vigyázó Sándorné nagyasszony attól az időtől fogva, hogy egyetlen leányát férjhez adta, igen takarékosan élt férjével. Belső szolgálatra csak akkora cselédséget tartott, mint egy közepes fizetésű gyárigazgató s nem költött el többet, mint egy államtitkár. A szerény polgári háztartást a grófné az utolsó tizenöt évben betegen is maga vezette oly takarékoskodással, hogy például főzés előtt behozatta magához a lakaton lévő zsirosbö- dönt s a szakácsnő előtte szedte ki kanállal a főzéshez szükséges zsiri. A \ -.árháború után a még házikezelésben lévő egynéhány Vigyázó-birtokot is bórbeadták, mert a kommunizmus nagy károkat okozott a birtokok élő és holt felszereléseiben. Testben és lélekben megrendült az öreg grófi pár, mikor egyetlen fiát, Ferenc grófot a kommunisták elhurcolták s a Markó-utcai fogházban börtönbe vetették. Merő tréfából a falhoz állították és töltetlen puskát lövésre emelve, ijesztgették a menekülni nem akarót. Szerencséje volt Vigyázó Ferencnek, hogy ezt az embertelen bánásmódot csak kót-három napig kellett tűrnie, mert a többi előkelő fogollyal együtt ő is a kőbányai gyüitőfogházba került. A megrémült öreg grófi pár fekvőbetegnek az irgalmasok budai rendházába menekült. Ott Thuróczy Kornél, az akkori rendfőnök, saját lakosztályába helyezte el a menekülő nábobokat, kiknek műkincsekben gazdag pesti palotáját a kommunisták eközben teljesen kifosztották. Ilyen volt az öreg grófi pár életének alkonya. Vigyázó Sándor 1921 március 19-én halt meg. Feleségét az az utolsó megpróbáltatás érte, hogy illette őt is. Harmadfélóvi özvegység után, 1928 szeptember 26-án hunyta le szemét. Aztán meghalt boldogtalanul a fiú: Ferenc gróf, s a Vigyázó-esa- lád mauzóleuma fölött megfordították a címert. — Három golyóval három oroszlánt ejtett el egy ■ vadász. Londonból jelenítik: Érdekes vadász- biiuvur híre érkezik Beirából Van Soelen geológusról, akii tudományos kutatásokat végez Inibaimaiiin- ga 'területén. Mielőtt elindult expedíciójára, begyakorolta a puskával való bánást, mert arról értesült, hogy kutatásainak területén sok az oroszlán és más vérengző vadállat. Kitűnő oéllövŐrvtó képezte ki magát, bár azelőtt soha neon volt puska a kezében. Legutóbb egy eürü bozóttal benőtt területet vizsgáit meg, bét bennszülött szolgájának kliséitekében. Teljes süketsége miatt megparancsolta szolgáinak, hogy iiniimdenilléje gyanús zajra fiigyeliméztes- s ék, odaírna tutivá kezükkel, ahonnan a ziafl’ balta t- síziilk. Az egyik szolga észrevette, hogy egy vad- imacska mászik ellőttük a bozótban. Figyelmeztette erre a tudóst, aki azonnal rálő'tt a vadimatcskára, nnely azután megsebesülve szaladt tovább. A tudás követve a vér nyomokat, utána sietett. A hozót egyik sűrű réseiéin a szolgáik megállásra figyel- nnestették, mert oroselámbődülcöl hallottak. Közel hozzájuk egy hatalmas oroszlán éppen akkor akarta szét lépni a vadumreskát, moly menekülés közben valósággal kamrai közé futott. A másik pillanatban még bét oroszlán bujt elő a bozótból. A tudós nyugodtam eilőre sietett és bár csak négy töltése volt még, szembeszáll t az oroszlánokkal. * Biztos célzása rí egymásután rálőtt mind a háromra. Ivét oroszlán élet l eiemül a harmadik padiig súlyosan imogscbr'rillve terült el, de a tudós őzt is megölte a negyedik golyóink A szolgáik azután meginyuzták «iz orosztanokat és bürökét a tudós sátrába'vitték a wtd'ástubrajvuir emlékéül.
