Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-22 / 190. (1817.) szám
Í060 d.\l&*stn.0.a CÁ, fc*tMUA. Andrássy Miklós báró (A dervisgenerális) Irta: Szabó Adorján. Miklós testvér kénytelen volt a provinciálisnál engedelmeskedni és csakhamar Hradistyére ment ahol körülbelül augusztus közepétől, egész a kö vetkező, 1708. év december 10-ike tájáig tartót' a rászabott börtönbüntetés, amelyet a szerzetesi fe gyelem többszöri súlyos megsértéséért el kellet szenvednie. ( n. o. Karácsonyi i. m. I. 517.) A másfél évig tartó súlyos büntetést ő maga is igazságosnak és teljesen ldérdemeltnek ismerte el az 1706 december 10-én kiállított bizonyságlevélben s egyben nyilvánosan ezánja-bánja büneil és megfogadja, hogy ezentúl szerzeteshez illő és példás életet fog élni. Miklóst tehát rendje hazaszólitotta a tábori szolgálatból. Pedig József császár személyesen érdeklődött elbocsátása felől, a szerzet római pro- kurátora pedig azt egyenesen meghagyta, jóllehet a provinciális erősen kételkedett abban, hogy őszinte volna a testvér megtérése és nem is egészen alaptalanul. Hogy mégis, hogyan, micsoda okókból hívta vissza a rend és tartotta meg kebelében, nem tudjuk. (Nagy, H. D. i. h ) A provinciális sejtelmei nem tévedtek. Miklós atya vagy csak színlelte a magábaszállást, vagy ha őszinte volt is. nem tartott sokáig. Nyughatatlan természete ismét kereste a módokat, hogy hogyaD szabaduljon a szerzetesi élet kötelékei alól. Evég- böl sűrűn zaklatta Lamberg Lipót gróf császári kamarást, közbenjárását kérvén, hogy valamelyik német generális mellé kerülhessen tábori kápláni minőségben. ígérte, hogy ha kérelme teljesül, Eger várát őfelsége hűségére juttatja. Sőt az 1709, év április 14-én irt levelében jelenti a grófnak, hogy máris vannak emberei és katonái, akik a császár pártjára esküdtek fel, csak még az ő igénytelen nevére és jelenlétére volna szükség. Ugyanakkor egyik rokonának. Rutkay Istvánnak is kikérte a támogatását. Szerette volna, ba csak ideiglenes káplánul is alkalmaznák, mert úgy könnyebben ludná a maga dolgait Rómában folytatni. Mert a mostani helyzetben színié lehetetlen sokáig megmaradnia, ő is csak ember. (n. o.) A Ferences évkönyv írójával együtt, mi se gondolhatunk másra, minthogy vagy az volt a szándéka, hogy fölntentesse magát a szerzetesi fogadalom alól, vagy egy másik rendbe akart átlép- n|psőt az se lehetetlen, hogy egyházi javadalom elnyeréséért átutazott. Az annyira óhajtott tábori káplánságot azonban nem kapta meg. Tervei meghiúsulván, Ku- bicska Círil nevű rendtórsával együtt — most már véglegesén megszökött, (n. o. Karácsonyi I. 518.) A ren'i kormány tanáccsal tudatta, hogy búcsút mond a rendtartománynak. A kormánytanács szinte föllélegzett erre a bejelentésre, a kilépést elfogadta, a két szökevényt kebeléből kizárta és esámüzte, az ellen azonban nem volt kifogása, hogy más rendtartományba mehessenek át. Ezt a határozatot hivatalosan is tudatta velük a tartományfőnökség (1709 nov. 29). Pár nappal később pedig a rend általános biztosának is jelentést tett a provinciális a két rendi szökevény kizárásáról. (Nagy, H. D. i. h.) A hivságos reménykedéseiben csalatk ozott. Miklós testvér végre is kénytelen volt becsvágyó céljairól lemondani. Elhagyván a salvatoriánuso- kat, egy másik rendtartományba, a sz. Lászlóról elnevezett ladislaita rendtartományba lépett ót, amelynek akkor Klárics Miksa volt a helyetes provinciálisa. (Karácsonyi i. m. II. 306.) Budapest:, ajuguszlais 21. (Budapesti >&e»rík>©s&tő« égünk te»lefo.u'jeleül'áse.) Hivatalos -becslés sz/erkut -közel 500.000 vidéki és külföldi tartózkodott Szent István napján Budapesten. Szent fcrtván napja a nemzeti ünnep jeleutő- ségréhoz méltó komolysággal és ünnepélyes- | séggel folyt le. Sehol semmi ünneprontás, dufaafkodásnak, verekedésnek nyoma sem volt. Sem a rendőrség, sem -a mentők nem tetteik ilyen eseteikről jelentést. A nagy tumultusokban a szokásos rosszullétek természetesen nem maradtak el. A Szent-Jobb-körmenet alkalmával a mentők 152 esetben nyújtottak első segélyt a Szabadság-téri ország zászlótartó- emlékmű leleplezése alkalmával 52 ember lett rosszul, míg este a tűzijátékok alatt huszonheten ájultak el. Komolyabb baj egy’ esetiben sem történt. A Szent. István napján tartott Anyák- napjának érdekessége, hogy a sokgyermekes anyák jutalmazásává kitűzött első dijat Izabella királyi hercegasszony kapta., aki azonban természetesen pénzadomány helyett érmet kapott. A második dijat Gumiéi Károlyné, az ismert vendéglős felesége nyerte el, mig a harmadik díj nyertese Vass Fe- renené, l áss József miniszter édesanyja, ügy Chmé ölnének, mint Va®s Fér énemének tíznél több gyermeke van. A szegények pénzjutalmakat kaptak, míg a tehetősebbek emlékérmeket. A sokgyermekes anyák között * rekordot Vida Józsefné, egy vasúti altiszt felesége tartotta, akinek 27 gyermeke van. Az Anyák ünnepségén kívül a klinikákon és a kórházakban Szent István napján született szegónysonsu csecsemőket kelengyékkel látták el. A Szent István napi ünnepségeket este káprázatos tűzijáték fejezte be, amely minden képzeletet felülmúlt. Repülőgépek ezer méteres betűikkel ha- zafia® jelmondatokat rajzoltak az égre. A Dunaparton hullámzó sok százezernyi tömeg ámulattal szemlélte az eddig még soha nem tapasztalt tüneményt. A Dunán lampio- nos motorcsónakok, ragyogóan kivilágított hatalma? hajók úsztak. A gellérthegyi citadellát a fénykévék és rakéták ezrei világították meg. Az égen rakétákból kirajzolódott Magyarország térképe. A fénypompától megitta sült közönség frenetikusán tapsolta a nagyszerű tűzijátékot. Méltóan egészítette ki ezt a káprázatos képet a vakító fehér fényárban üsző Halász- bástya és Mátyás-templom, amelyek rejtett fénnyel voltak megvilágítva, úgyhogy a sötét Várhegyből teljes pompájukban emelkedtek ki. A parlament évtizedek óta először volt megvilá-gitva, Az árkádok sorai vakító fényben ragyogtak, amit belülről világítottak meg. A pirotechnikának bámulatra méltó csodái másfél órán keresztül szórakoztatták a közönséget. Európa majdnem minden nagyobb városában, amint a befutó táviratok jelentik, megtartották Szent István napját az ott &o magyarok. Parisban, Genfben, Londonban, Berlinben, sőt az Egyesült Államokban, Kanadában, valamint a délamerikai városokban szintén megünnepelték ezt a napot. Egy humor lejlájára Irtaí Márai Sándor További sorsáról nem sokat tudunk. Keresztély Ágost, esztergomi biboros-érsek, az 1714. év szeptember 24-én Pozsonyban kelt leiratához csatoltan, leküldte a salvatoriánus rendtartomány fejéhez Andrássynak egy folyamodványát és kérte a provinciálist, hogy ha megkapta Rómából az Andrássy állítólagos fölmentését, küldje föl azt hozzá másolatban. De hogy mi volt az Andrássy kérelmének tárgya, nem tudjuk. (Károlyi cs, okmt. i. h.) Van még egy másik adatunk is. Az 1714. év október 17-én, mint a kanizsai kolostor elöljárója, Károlyi Sándorhoz fordult, mint patrőnusáboz, hogy támogatását kérje ki az elpusztult templom fölépítéséhez. (n. o.) Abból, hogy rendlársai. elöljárói, sőt az öregebb salvatoriánusok állítása szerint (Nagy, H. D. i. h.) gvardiáni tisztségre is emelték, joggal következtethetjük, hogy az egykori dervisgenerális véglegesen kiábrándult és kijózanodott a földi elet hiábavalóságaiból s lelkileg átalakulva, szerzetesi hivatásába mélyedt el és rendi testvéreinek bizalmát és tiszteletét kiérdemelve, fejezte be kalandos életét (Vége.) Nyolcvannégy esztendőt élt: még utolsó esztendőkben is mindenkit meglepett a fürgesége, minden kávéházba eltotyogott, ott volt a fogorvosok várószobáiban s motyogta a maga vicceit. Azt se lehet ráfogni, hogy hanyatlott: úgynevezett szelleme frisseségét utolsó pillanatig megőrizte s viccei az utóbbi években határozottam javultak. Ö kezdett megíanului viccelni, de az emberek kezdtek leszokni a nevetésről. Bombasikerii, biztos telitalálatai nyom nélkül pattantak le az idősebb olvasók pán- oálos kedélyéről. Haladt a korral, de a kor fütyült reá. Alkalmazkodott az időkhöz, vicceket mondott az inflációról, a franciákról, néha bátortalanul elrebegett már egy zsidóviccet is. Semmi. Az emberek fagyos arccal hallgatták. Itt elmaradt ezer híve, ott kétezer. Bukovinai kaszinókból is kigolyózták már. Semmit meg nem értve, az ártatlanok döbbent mártirmoso- lyával s egy rossz viccel az ajkán, 1928-ban, nyolcvan négyéves korában, csendesen elszen- derült a „FÍiegende Blatbe>r“. Unokái és rokonai, két tucat német, osztrák és magyar vicclap gyászolják. Vagyon nem maradt utána. Vele sírba száll, ahogy ezt .gyászbeszédekben mondani szokás, két generáció minden humora. Emlékét fagyott röhejek kisérik. A dakszli és az erdőőr, pipával és hosszú szakálla!, a mérges anyós, a fess katonatiszt, a gi- gerli, aki fut a ciliudere után, a szerelmes és ügyeiogyott asszony, a kávésnénik traccszsur- ja, a jóindulatú ezredes, az egész agyalágyult, szelíd galéria vele megy a sírba. A fin de sdéc- le csámcsogó békéje. A polgári Európa polgári erkölcseinek polgári humora. Gyilkos humor volt: még ogy háborút is végig lehetett viccelni vele. Ha a fogorvosnál kezembe került, félve lapoztam át, együgyű Roederer-raj- zok alatt tréfás gránátok pattantak, vicces francia fejek repültek a levegőben. A ^lövész- árok humora*' kétségtelenül a FÍiegende egyik specialitása volt. Százhuszmillió ember, a német birodalom s az osztrák-magyar monarchia élvezett a viccein, szájról-szájra adták, amit. a Fliegendeben olvastak. Erotikája a női kebel térfogatára ezoritkozott s makacsul, csökönyösen ragaszkodott ahhoz az úrhoz, aki a hang- versenyteremben megjegyzést tesz a hamisan ordítozó énekesnőre. De szive szerint is igazán a Sta mm ti seb mellett élte ki magát, ahol a kövér pincémé uj krigli sörökkel buzdítja kedélyességre a törzsvendégeket. Utólérbetei- len finomságokat produkált a feledékeny pro1 tesszorraj. Kapcsoiaioan. a pajkos au, vi- rágcserepet ejt a járókelő fejére az ablakból s a földesur Pomeránuiából, aki nem ért a telefonhoz, az éhező költő, akinek tanácsokat ad a hentes, a vagabund piktor, a gyermekszáj. mindez remélhetően kihal vele. A nemzedék előbb halt el, mint a viccei. Valami kisértetjárás volt már az utolsó években a „FÍiegende*4. A legjobb vicceket mondta, a régieket, a biztosakat: senki nem nevetett. Zavarba jött, elhallgatott, visszavonult. A humorista, aki érzi, hogy legjobb pointjei hatás nélkül pattannak el a teremben, mintha idegen nyelven beszélne: rettenetes érzés, egy fagyos világ, amely nem nevet már a professzoron s a kiskutyán. Zavarában és szégyenében belehalt. Egészen biztos, hogy rövidesen utánamegy még egy tucat. A vicclapokkal baj van, a háború óta nagy, sőt egészen nagy német és francia vicclapok súlyos válsággal küzdenek. Válság van az olvasóban és válság a humorban. A humorista ma becses madár az irodalmi világbörzén, egv-egy nagy vállalat minden pénzt megadna egy uj, bővérű, nagyerejü humoristáért, a nagy lapok savanykás munkatársaiknál humorért vinnyognak: nincs, egyszerűen nincsen. Viccfaragók akadnak imniel- ámmal, humor-hivatalnokok. Németországnak nincs ina igazi, nagy humoristája, a szó tiszta, Wilhelm Busch-i értelmében. Roda Rodái vannak. A franciáknak van egy Tristan Beruard- juk, aki már rég felnőtt a bumoT magas és tiszta régióiba, napilap és folyóirat nem tudja használni. Az angoloknak Dickens óta nincs nagy és közvetlen humoristájuk, ellenben üres óráiban minden angol humort ir és beküldi a „Pünch“-nak. Hol van egy Mark Twain ezen a horizonton? A humorból csak a vicc maradt meg, az is gyári áru, napi rendelést elégít ki, senki sem lakhat, jól vele. A nagy humoristák prédikációkat tartanak, kritizálnak és kifogásolnak. Egy kis morálért eladják a legjobb viccet. A „progresszív" SimpHcissimus ma éppen olyan reménytelenül unalmas a maga radikális humorával, mint volt a FÍiegende a tanárvicceivel. A francia vicclap a nyelv és az esprit fél- és negyedhaugjaival tartja magát, ösz- szet.'.múlnak, a vicclap és a közönsége kevésbő] őrlik egymást, elég egy kis, egytaktu-seys utalás. Az egész nagy mézeshordót, amiből két generáció delektálta magát, ki kel) ürileuí, egy osöpp savanyúság esett bele, élvezhetetlen. „Hallotta már? ..“ Nem, ez nem megy többé. Egyrészt hallotta már. Másrészt bosszúsan és sietősen int a kezével, — jó, hiszen ha nem is hallotta, miféle vicc lehet már az, amit ez a kortára mond el nekem, aki éppen úgy úszik a kor savanyu és keserű gondjaiban, fulladt sietésében valami átláthatatlan, de bizonyára nem humoros cél felé, mint én. Ne is mondja el... — Kőim bejött az irodába... — Hagyjon békében Kohnnal. Kohn csődben van s levitéz- lett, mint a wilhelm-i idők katonahumora. Mi jót mondhat, amikor bennem, valahogy bennem nincs meg az a bizsergő készség, az a nekiüLés felcsillant szemekkel, hogy nahát, most aztán olyat fogunk nevetni... Várom fanyalogva, hogy elmondja s tudom, hogy rosszul mondja el. Mert belőle is, az előadóból, hiányzik az üde készség. Nincs jókedve, csak viccel. Nem ér rá sírni, talán nem is tudna s elmond valamit Grünről és a Vezuvról. A FÍiegende elmondta egy jókedvű és elégedett kor összes vicceit. A kor jókedvű volt és elégedett, a viccei rosszak voltak és együgyüek. De ha nevettek rajta — ki tud többet? Nincs jó és rossz vicc, csak olyan vicc van, ami nevettet. Százhuszmillió ember humor szükségletét fedezte évtizedeken át bőségesen az együgyü Fliegende-vioc, tehát jó vicclap volt s könnyű dolga volt, mert olvasóiban fogékonyság és készség volt a humor iránt. Ma mondhatja a legjobb viccet s ud'-a- ria« mosoly fogadja. Vadami bizalmatlanság van a hallgatóban, mohón és szomjasan várja talán a humort, de nem hisz neki. Ebben az atmoszférában nem tud nagy humorista nőni, mielőtt elmondja a viccet, meggondolja magát s ironizálni, tehát bírálni kezd. A „Fiié- gende14 túlélte vicceivel a maga generációját; ez a generáció túlnőtte hitét a humorban. Hát még az a humor, ami valami rosszat tud elmondani a másikról, de ásítok, ha csak valami kedveset tud. Senki nem lett rosszabb, a viccek se, az emberek se. A „maró vicc44 mégis ennek a századnak kreációja. A „FÍiegende*4 vicc meg nem mart, legfeljebb szemérmesen csiklandozott. Ma már egy kis lugkő nélkül nem hat a legfinomabb humoraidat. se. Be kell csukni ezt a boltot, a „FÍiegende44 be is csukta már. * Az emberek persze „FÍiegende" nélkül is fognak vicceken nevetni, sőt valószínűleg jobban, mint a „FÍiegende" viccein. Csak éppen nem u^anazok az emberek. Akik a „Flie- gende" viccein még nevettek, azok például már nem értik meg ennek a századnak a zsidóvicceit. Mondd el egy évtizedes „Fliegen- de“-exelő#izertőnek a legfinomabb zsidóviccet, udvariasan meg fogja kérdezni, hogy mi volt aztán? Egy gyöngéd kor vitrinben fogja őrizni ezeket a szolid vicceket, már ma is nafta- linsz&guk van, mint az adomának. Az anekdota bevonult az irodalomtörténetbe, mint a „FÍiegende" viccei. Van benne, ha ma nézed, valami meghatóan groteszk. Ezen még tudtak nevetni... A veleje persze a viccnek az volt, hogy akik hallgatták, azok egyáltalán tudtak még nevetni. Mi csak szeretnénk. De a legtöbb, amit a mai napi humor az olvasó arcából kicsihol, valami görcsös, szórakozott rángás és vigyor. Mintha ez a generáció a „lövészárok humorával" hosszú időkre kinevette volna magát. RÁDIÓMŰSOR Csütörtök PRAGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 17.00. 19.15, 20.00, 21.30 és 22.20 Hangverseny. — 18.00 Német előadás. — POZSONY: 18.00 Mandolinlvvartett. — 19.30 Gramofon. — 20.00, 21.80 és 22.20 Hangverseny Prágából és Brünnböl. — KASSA: 18.45 Szólista hangverseny. — BRÜNN: 12.15 Gramofon. — 15.00 Egy óra az asszonyoknak. — 18.00 Német hírek és előadás. — 19.00 Balalaika-hang- verseny. — 20.00 Kamarazene. — 21.00 és 22.00 Hangverseny a kulturkiáüátásról. — BUDAPEST: 9.30, 11.45. 18.00, 15.00 és 22.30 Hírek. — 12.00 Harangszó, utána zongorahangverseny. — 17.00 Buda László dr., a P. M. H. budapesti munkatársának előadása: „Budapesti humor." —- 17.45 A Citera- kör hangversenye. — 19.00 Héderváry Klára felolvasása: „A nő Amerikában." — 19.45 Műsoros est. Közreműködnek: Medgyaszay Vilma, Szász Ila, Matány Antal. Antal Károly színművészek. Zongorán kísér: Polgár Tibor. — 21.15 Az 1. magyar honvédzenekar hangversenye, vezényel: Fricsay Ricbárd zeneügyigazgató. — 22.50 Művész- ée tánclemezek. — BÉCS: 11.00, 16.15 és 20.00 Zene. — ZÜRICH: 16.00 és 21.45 Hangverseny. — BERLIN: 20.30 ..A nürnbergi baba". Adam operája. — 22.30 Tánc éjfélig. - STUTTGART: 16.15 és 20.15 Zene. — 22.30 Aueassin és Nieoletfe. zenésmese. — LEIPZIG: 20.15 A cigányszerelem. Lehár operettje. ,— BBESLAU: 16.30 Operettekből. — 21.15 ír zene. — HAMBURG: 20.00 Kerti zene és kabaré. - LANGENBERG és MÜNCHEN: 20.15 Szórakoztató zene. — KÖNíGSBERG: 2100 Bayer dr. (Becs) dalestje. - RÓMA:,21.00 A kék mazur, Lehár operettje. — NÁPOLY: 20.50 Manón Leseim L opera. — MILÁNÓ: 20.50 Marion T.escauL Puccini operája. — ZÁGRÁB: 20.35 Német operettekből.-- KÁTT0W1TZ és KRAKÓ: 20.15 A varsói fii- harroóuíkusok. — 22.30 Tánczene. Fél millió külföldi és vidéki tartózkodóit Budapesten Szent István napján Európa majdnem minden nagyobb városában, sőt Amerikában is megtartották Szent István napját a kinn élő magyarok — A sok gyermekes anyák között az első dijat Izabella királyi hercegasszony kapta így fiatalít és szépít a Dórái! -créme Corall-puder ^> Goi'aü-szappan J J \'f I FUlwaliat * C. S. R. réaz&M i Vörös Rák gyógylár, Kralíslava.
