Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-22 / 190. (1817.) szám

Sstrányjelenetek a cseh iparospárt briinni kongresszusán „Maga ökör! Maga trotil!“ — kiáltotta Najman miniszter a fölvonulást akadályozó villamos vezetője felé - Amikor nem kívánatos a rádió 1 ^RXGai-MAoteRHttaiag Briiiui, augusztus 21. Derültséggel keivert félháiborodást vál­tott ki a cseh iparospárt brünni országos kongresszusán Najman vasutügyi miniszter­nek az a bejelentése, bog}' egy preraui vas­utas az "ötvenedik vasúti baleset jubileuma'1 alkalmából üdvözölte a vasutügyi minisz­tert. De ez csak egy kedélyes epizódja volt a kongresszusnak, amelyet bőven tarkítot­tak humoros és kevésbé humoros mozza­natok, A kongresszus résztvevői zárt sorokiban vonultak végig a város utcáin, de meirt a rendezőség elfelejtette a villamosvasútiak igazgatóságától a forgalom leállítását kérni, a felvonuló iparosoknak utköz/ben egy sor akadállyal kellett megbirkózni. Már az első forgalmasabb utkeresziezésnél kezdődtek a viszontagságok. Najman miniszter a párt ve­zérei között haladt a menet élén. Villamos csilingel, a tömött sorok szét- ugranak és fejvesztve menekülnek az át- ro-bogö villamos elől... Najman miniszter magából kikelve tá­mad a villamos vezetőjére: — Maga ökör! Maga trotil! A miniszter magához inti a forgalmi rendőrt: — Én a forgalom ügyi (vasútügyi) mi­niszter vagyok. Elrendelem, hogy a villamo­sok álljanak meg és várják meg, míg a me­net elvonul. A rendőr nem segíthet a miniszter ba­ján. Hivatalos utasítása nincsen, a villamo­sok nem kötelesek megállni. A menet nagynehezen összeverődik és tovább halad. A következő forgalmi gócban megismét­lődik a jelenet. A miniszter és környezete dliiböngenek, de a villamosok zavartalanul és miniszteri paranccsal nem fékezhetően siiklanialk tovább. Végre, nagysokára eljut a tömeg az alt-, brünni sörház előtt felállított szónoki tri­bünig. A 'kongresszusi delegáltak hangulata aggasztóan izzó. Harcias kifakadások süvíte­nek a forgalmi rendőrök 'és villamosok felé: — Kölykök, zsidó renegátok, banda ... A gyűlésen a vasutügyi miniszter szen­vedélyes hangon támadta az ünueprontó szocialistákat, akiknek Briinmiheoi még min­dig népes táboruk van és ennek tulajdonít­ható, hogy a város vendéglátása nem volt olyan zavartalan, amilyennek lenni kellett volna. 'A miniszter beszédlét rádión továbbítot­ták, de csak addig, mig a gyűlés ellenpárt] Brünn, augusztus 21. Janicek brünni szer­kesztő, aki az iparospárt felvonulásán szemé­lyesen vett részt, a Ruch cimü lapban a kö­vetkezőképpen vázolja a történteket: Az első incidens a Bahnhofsgasse sar­kán történt, ahol a menet élén haladó Najman miniszter egy villamoskocsit, amely a felvo­nulást zavarta volna, meg akart, állítani. A ko­csi vezetője és az előhívott forgalmi rendőr azonban szigorúan tartották magukat az elő­íráshoz és nem a villamost, hanem a mene­tet állították meg. Közben lassított a villa­moskocsi s amint a miniszter közelébe ért, Najman rákiáltott, a vezetőre: —- Marha, trotil, állj meg! Aodel képviselő szekundált a miniszter­nek és hozzátette a .szidalmakhoz: — Lump!... A szóváltás után a menet tovább haladt és a következő utcasarkon a rendőrök a tö­meg elé léptek és az élen haladó minisztert és képviselőket illedelmes, udvarias hangon szó­lítottak fel, hogy respektálják a forgalmi ren­det, húzódjanak el a vasúti sínről és adjanak szabad utat a villamosnak. Az iparospárti tör­vényhozók válasza kategorikusan, parancs- szerüen hangzott: — Megparancsoljuk nektek, hogy ezen az útvonalon a forgalmat a felvonulás idejére szüntessétek be, de azonnal. Mi a kormány képviselői vagyunk, velünk nem boldogultok. Najman miniszter erre utasította a tör­vényhozókat, hogy helyezkedjenek el a sí­nek között és azáltal kényszerítsék ki a for­galom megbénulását. résztvevői és az iparospárt harciasabb ele­mei hozzá nem látlak az ordifozáshoz. „Fnj, gyalázat!“ rükoltoztak, mire hirte­len kikapcsolták a rádió mikrofonját, hogy el ne rontsák a nagyvilág illúzióját a brünni iparoskongresszus emelkedett színvonalát és méltóságát illetően. Csakhogy... A Radiojournal közeli pavil- lomjábam a hallgatóság hallani akarta a be­szédeket. S mert a mikrofont kikapcsolták, a rádiózók kivonultak a közeliben folyó gyű­lésre és lármásan követelték, hogy hozzák működésibe a leadót. És Hőn újabb botrány. A rádiózók egymást harsogták túl: Szégyen! A kiállítás szégyene! A Rádió- journal szégyene! Négy perces vihar után újból felszerel­ték a mikrofont é<s elektromos hullámok rez­gették az iparospárt szónokainak szavait. A kongresszus most már minden különösebb incidens nélkül véget ért. Najman emelt hangon jelentette ki: Én a ■ forgalmi miniszter vagyok és megparancso­■ lom nektek, hogy a villamosjáratot ezen a vo­nalon szüntessétek be mindaddig, mig a párt menete el nem vonul. A kiállítási paVillonokkal szemben újból botrányos jelenetek játszódtak le. A képvise­lők biztatására a felvonulók megrohantak egy utasokkal telt villamoskocsit és fenyegeté­sekkel igyekeztek a kalauzt és az utasokat arra bírni, hogy a kocsit hagyják el. Eközben a tömeg egy része ellenszenvét a pavillofi előtt posztóió lovasrendőrökön töltötte ki, aki­ket durván szidalmaztak. —■ Le velük ... dobják le őket a lóról ... — kiáltozták, de szerencsére a felbujt ásnak nem volt foganatja, különben vérengzésre kerülhetett volna sor. A harmadik incidens a gyűlésen játszó­dott le. Najman miniszter beszéde vezetőjéül „hit­vány társaságnak, zsidó renegátoknak, korhely népségnek* titulálta a rendőrö­ket és a villamosvasúti alkalmazottakat. Prága, augusztus 21. A Ceské Slovo brün­ni jelentése szerint a városi tanács ma össze­ül, hogy Najman vasutügyi miniszter viselke­dése ügyében beadott interpellációval foglal­kozzék. Az átférnek egyébként egyéb követ­kezményei is lesznek. A brünni viHamoSvas- utak alkalmazottainak szervezete ugyanis el­határozta, hogy egy társuknak a vasutügyi miniszter részéről történt megsértése miatt szükség esetén levonja a végső konzekven- j riákat. Haldane lesújtó Ítélete II. Vilmosról London, augusztus 21. Haldauenak egy meghitt barátja ma érdekes részleteket mond el az elhunyt kiváló államférfiuról a Daily Telegraphban. Haldane nem hagyott hátra kimerítő memoárokat, mint ahogy Churchill és a többi angol államférfi mind elkészítette visszaemlékezéseit. Azt a tiz évet, amelyet hivatalban töltött, egészen röviden foglalta össze 200 irógépes oldalon. Haldane ennek az időnek legnagyobb ré­szét hadügyminisztert méltóságban élte ke­resztül. Figyelemreméltó az a megállapítása, hogy pártjának, a liberális pártnak vezető­emberei, a liberális miniszterek egyáltalán nem voltak informálva a nagy külpolitikai veszedelmekről és sohasem közölték velük azokat a morális kötelezettségeket, amelye­ket Sir Edward Grey magára vállait Fran­ciaországgal szemben. Haldane feljegyzései­ben megállapítja, hogy 1912. évi berlini misz- sziója Tirpitz ellentállásán bukott meg. Á császár az angol ajánlatokkal szemben inga­dozó magatartást tanúsított. Egyszerre volt színész és pozőr, aki mindig ezt a kérdést vetette fel magában: „Vájjon fel tudom-e ébreszteni az emberekben azt a hitet, hogy ugyanabból a fából vagyok faragva, mint az öreg Fritz?“ Egy norvég gőzös hiába kutatott a Latban után Oslo, augusztus 20. A Midhael Sars nevű norvég gőzös az utóbbi napokban átkutatta a SpitZbergáktól délre fekvő tengert, azután a Reménység szigetét kutatta át alaposan, azonban a Laíbaannak semmiféle nyomára neon bukkant. A gőzlös most északkeleti irányiban folytatja kutatásait. A Reménység szigetén való kutatás közben egy 1928 augusztusában keltezett levelet találtak, me­lyet egy bizonyos van Heggemdorf nevű hol­landi írt. *Ez a levél elmondja, hogy Heggen- dorf tévedésből szállott le a Reménység szi­getén és élelmiszer meg fegyver nélkül van. A leggondosabb kutatás ellenére sem tudtak nyomára bukkanni a titokzatos hollandus­nak és azt hiszik, hogy Heggendorfot köz­ben egy arra elhaladó hajó a fedélzetére vette. — Árvíz Santung-tartományban. London­ból tóvirato-zzák: Az angol távirati irodák kínai jelentése szerint a Sárga folyó mellék­vizei kiáradtak s középed Santung területének nagy részét elöntötték. Az árvíz idáig több mint kétszáz falut romba döntött. Nyolcszáz­nál többen pusztultak el a zajló hullámokban. 1928 anguMfa* 22, Merte. Najman briinni szereplésének komoly következményei lesznek? SPORT REGÉNY (32) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY A távoliból gyárszi rónák orgonáztak az alkonyba. 24. A festőmé rányomkodta a megmeiegi telt rézlemezre az aszfaltos vi aszni asszál, aztán egy gumihengerrel többször végigsimította. Amikor a sima viaszréteg kihűlt és megke­ményedett, néhány hosszú fanyélbe bujtatott karcolóbüt vett elő és a rézlemezt egy negy­venöt foknyi lejtőjű réztáblára helyezte. — Képzelje csak, nem akartam hinni a szemeimnek, — mondta Erdtheim, aki az ab­lakpárkányom ülve szivarozott. — Amint a Leipzigerrtraese elejére érünk, az egyik bol­ton a következő oégtáblát pillantom meg: Lolita Bern divatszalonja. — Humoros, ugye? A festőnő karcoiótüje sebesen járt a réz- lapot fedő sötétbarna viaszrétegbeai. — Humoros? Nem tudóim, miért volna humoros. Lolita Bern egyszerűen megtért. — Megtért? — Úgy van. A szennyből a tisztaságba. A meddő vágyak, matkotikumok rossz álom- életéből a munkába. — És ez még neon elég. Mellette úridivat üzlet A cégtáblán Lolita egykori barátjá­nak a neve. Górta Fétisén. — A Seoh$tageremnem kerékpárbajno­ki nak ? — Pompás memóriája van. — Látja, ez a két cégtábla sokat jelent nékem. Egyszer bemegyek a városiba,. hogy ért a két cégtáblát jól megnézzem. — Akkor jő lesz sietni, — mosolygott a műkereskedő. Nem tudom, meddig lesznek ott, Mindegy. Ha egy napig, hát egy napig. Számomra akkor is a korszellem szeizmográfjai maradnak. . — Hogyan? Egy 'értet töMÖttem a2 ön -világában. egy hatalmas ország életének gócpontjában. Nem mentem készületlenül oda, hiszen jól ismerem a rendszert, amelyben 'étünk. De megtaláltam a korszellem pregnáns kifejezé­si formáját. A sportot. A szabad verseny vi­lágának korszelleme a sport szel Lem. Győzni! Ez a jelszó, ez a motorikus hajtóerő. Mit je­lent ez a szó? Mások legyűrése révén érvé­nyesülni, ököllel, könyökkel, doppinggal, zi­háló mellel, hörgő tüdővel, boxkextyűvel, gázimaszkik&l, gépfegyverrel, gázgránátokkal, utat törni a földieké versenypályáján át. — Ösiszeszoriíott fogsorral, szikrázó szemekkel, megfeszített izmokkal, a dicsőség hazug deli- riumában starthoz állni, és végiggázolva he­gyen-völgyön, vizeken és gyarmatokon, élő és halott embert estvéreken, lerántani min­denki előtt a oéHszadagot. Ez a sportszellem. Az individuum istenitése, a starikultusz, a szabadverseny. Az anarchia. A sportpályán a rekordőrület, primadonuakultusz, de a harctereken faji és népi individualizmus, há­ború. Elhallgatott és letette a karcolót. Aztán az ablakhoz vitte a rézlemezt, hogy a barna rétegből kiütköző réz vörös rajzot megvizsgál­ja. Ahol a tü barázdát karcolt a viaszrétegbe, ott a maratásra szánt rézlemeafetüllet csillo­gott, megmutatván a rajz körvonalait és ár­nyékolását'. — Nos, mi köze vau mindehhez a két cégtáblának? A cégtábla nemi jelenti a sza­bad versenyt? — Jelentheti azt .is. De számomra első­sorban a munkát jelenti, A munkát, amely­ben segít az egyik embertestvér a másiknak, amelyben bebizonyítja, hogy él benne az in­dividualizmus öndögén kívül a másik szellem, az együttműködés képessége .is. Lehet a cég­tábla mai formájában a szabad verseny szim­bóluma, mégis: a sporttól a cégtábláig meg­tette Gösta Felsen az utat. Mimtahogy meg­tesszük az utat a küzdelem nélküli kooperá­cióig is. A munka lesz a jövő sportja. A fel­sőbőr endü, kiegyensúlyozott ember képes lesz a testi és szellemi munkáira egyaránt és erejét, szlvówáigát,. ha re,készségét, a mai 'Sporterényehet a munka verae/nypályáján fog­ja kiélni, jabgll nem ftgwngk legyőzöttek. Mert az ember neon egymással való küzde­lemben fecs'érli majd él erejét, hanem a ter­mészet nyer ser őrnek legyűrésére fog szövet­kezni. A start az emberi szolidaritás lesz, a szélszalag az emberélet standardja, az ember­sors feljavításának lehetőségei. Maró szag ■vágott végig a műtermen. A festőnő sok salétromsavat öntött egy lapos, négyszögletű porcellánitálba, aztán óvatosain belefektette a rézlemezt a maró folyadékba. Most egy másik rézlemezt vett elő és szeszláng felett megmetegitette. Aztán barna nyomdafestéket dörzsölt széjjel rajta. A vá- szonT ánggyal addig csiszolta, amíg a rézlap ujlböl fényien i nem kezdett. Csak a felület kimaradóit részeiben maradt benne a festék. Ráfektette a rézlemezt a kézi levonógép alapsikijára. Aztán nedves itatóstapok közül elefántcsonitszinü japán papírlapot vett elő és irásimitotta a rézlemezre. A papiirt vastag lemezzel fedte le és megforgatta a csigát. A levouógéip alapsikja végigcsuszótt a két acélhenger közt. A festőnő hosszasan nézte az első prő- ■bailevomatot, aztán odanyuj tolta Erdtheimnak. A vízió nagy perspektívákat mutatott. A képet kereszt osztotta kelté, amelyen boxbaj- nok vergődött. Arcának szenvedéstől eltor­zult vonásai Tóni Rrehenre emlékeztettek. És a keskeny medence, a kin tói elgörbült, hatalmas vátílak is. Roxkéztyübe búj latoit ke­zei vasszegekikel áltiaüiverve, csakúgy, mint sarkalton antilopoipőbe bujtatott lábfejei is. Ée a kereszttől joibra és halira, időik és terek távlatában tarajossisatou gladiátorok, haláltu­sájukban az ainéna homokját harapva, amint elérkezik hozzájuk a két utoUsó sző: accipe ferrnm! Lovagi tonnák, kötetes ölklelölándz.sá'k- kal, acélba sanyargatott ember testekkel. Fel­robbanó gépkocsik, balálibaifiniselő angol telivérek, nyaktörő lovaepoló, mélységbe- robauő bobok, szakadékbazuhanó sikijfutók. A dombok és hegyek már belebuktak az al­kony homályába. Csak a kereszt feliratát, világítják meg az utolsó napsugarak: SPORT. És távoli mezőkön (űzetokáldó acélher- .nyóik másznak, tankok. Az alkomyi égen aó^plánck _x tu^akodipák a kereszt fölött,, A festőnő kiemelte a salétromsavból a ■ másik lemezt. Aztán megtisztítva azt a . viaszrétegtől, arról is próbalértonatot ké- . szitett. A kompozíció közepét kévehordó pa- Taeztlány foglalta el. Hatalmas combjain, széles medencéjén megfeszült a könnyű ru­ha redőzete, kemény, gömbölyű karjai úgy tartották az élet nagyszerű terhét, mint At- tos a földgolyót. Mellének halmai úgy maga­sodtak fel a munkában, mint az élet nagy­szerű eredői, a termő természet lezárbvoualu szimbólumai. A lány homlokán verejték gyöngyözött, pedig még hajnal volt csak. És ragyogó sze­meiben is ott ült a hajnal, egy eljövendő nap lehetőségeinek Ígérete. Traktorok nyomában magvetők jártak, aratók kezében megv illám lőtt a sartó és ka­sza, boglyák közt cséplőgépek pöfögtek. Formaházakból bőnkötémyes bányászok in­dullak neki a tárnáknak, vállravetett csá­kánnyal, a gyártelepek felé munkások me­neteltek ezernyi gép ütemének elvérzeté­ben, a gyáííkéménveken túl kikötők öblei csillogtak, hajókéimiények füstölöglek, emelő­dia ruk integettek, mint az ember szolgálatá­ba állít roppant a eél ősállal ok. És az égbolt hajnali fényében, az első napsugarak diadal­mas ragyogásában, boldogan ciikkázó mada­raik között repülőgép úszott neki a bárány­felhőknek, utána egv második, harmadik, negyedik, ötödik. Nem marakodtak, mint héjják, sasok, békén repültek egymás mel­lett. mint költöző vándormadarak. A kévekordó lány telim agaöl ott az aero- pláuokig. Gértruide Bolilwitz késő estig dolgozott a két lemezein. Az atelier üvegei titokzatosan csillogtak, mint templomablakok. Erdtheim elnézte, hogyan jön egyik próbalevonat a másik után. Mindegyik uj fejlődési fázis, erőteljesebb, gazdagabb kife­jezője az eszmének, éleinek, emibepsorsnak. És arra gondolt, hogy falán minden egyes fejlődési fázis nem volt egyéb az emberi történed lm. ni int egy próbalevonnt. Egv is­meretiem, gigászi művész próba levonata. r £Véöö.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom