Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-21 / 189. (1816.) szám

4

1928 aggUíBgfan 81, fcedd.

„A munkácsi magyarság fiskolatéretmei Scotus Viator előtt”

„A eseti szociáldemokraták prágai „magyar” exponensei

Kassán és Ungváron az ottani magyar munkásság „megelégedettségét” tolmácsolták”

Lapunk folyó évi június 13-iki számának a fenti főcímek és a Prágai szoc.-dem.-ák a „magyar munkásság" nevében félrevezették a Skót Vándort" alcím alatt megjelent tudósításával szemben a sajtótörvényre való hivatkozással a következő helyreigazítások közlésére kérték fel szerkesztőségünket:

Nem igaz az, hogy én, akár magam, akár mással együttesen, akár Kassán, vagy akár Ungváron, a „magyar munkásság megelégedettségét". vagy akár meg-mem-elógedettsé- gét tolmácsoltam volna Scotus Viatomak, — ellenben igaz az, hogy Scotus Viatorral ed- digelé még nem is beszéltem.

Nem igaz, hogy a „magyar munkásság" nevében félrevezettem a Skót Vándort, ellenben igaz az, hogy levélbelileg megállapodtunk vele arra vonatkozólag, hogy szlovenszkói és (ruszin szívói tanulmányújának befejezése után igenis rendelkezésére bocsáljuk azon adatokat, amelyeket Surányi Géza kollégámmal együttesen a Csehszlovákiai kisebbségi faagy a rság helyzetére vonatkozólag nagy fáradtsággal és hónapok óta tartó munkával éppen most rendeztünk sajtó alá.

Nem igaz az, hogy engem, akár a magam személyében egyedül, akár Surányi kollégámmal, pártunk rendelt volna le Scotus Viator informálására ,,a magyar polgári részről történő felvilágosítások ellensúlyozására".

Nem igaz az. hogy Kassán, vagy bárhol, ..a magyar munkásság nevében" jelentkeztem volna Scotus Viadornál és neki bármiféle információt, nyújtottam volna, ellenben igát. az, hogy Scotus Viatornak sem a magam, sem a magyar munkásság nevében semmiféle információt nem nyújtottam.

Nem igaz az, hogy akár én. akár Surányi , kollégám, akár együtt, akár kiilön-külön, bármiféle játékot, még kevésbbé csúf játékot, űztünk volna. Scotus Viatorral a magyar munkásság nevében é® ilyesmi szándékunkban ; nem áll és nem is állott.

Prága^ 1928. juniug 13.

Vdr&di Aladár ár. a Csehszlovákiai Népiszava ] kiadó-szerkesztője.

akár a „magyar munkásság" nevében, ellenben igaz, hogy a P. M. H. ungvári szerkesztőjével találkozván az ő kérdésére is határozottan megmondottam, nekem semmi dolgom sincs Scotus Viatorral Ungvárott.

Nem igaz az, hogy akár én, akár Váradi kollégám, aká: együtt akár külön-kütön,

bármiféle játékot, még kevésbbé csúf játékot űztünk volna Scotus Viatorral a magyar munkásság nevében és ilyesmi szándékunkban nem áll és nem is állott.

Prága, 1928. június 13.

Surányi Géza

a Csehszlovákiai Népszava felelős szerkesztője.

Amikor a Szibériából visszatért Doszíojevszky megtalálja igazi

szerelmét...

Megjelent Moszkvában Suslov Apollinária szenzációs naplója, amely megvilágítja Doszíojevszky szerelmi életét

Nem igaz az, hogy én. a'kár magam, akár mással együttesem, akár Kassán, vagy •kár Ungvárom a „magyar munkásság megelégedettségét", vagy akár meg-metm-elégedett ségét tolmácsoltam volna Scotus Viatornak, — elemben igaz az, hogy Scotus Viatorral eddigelé még nem is beszéltem.

Nem igaz az, hogy a „magyar munkásság nevében félrevezet bem a Skót Vándort", elleniben igaz az, hogy levélíbelileg megállapodtunk vele arra vonatkozólag, hogy szlovenszkói és ruszinszkói tanulmányújának befejezése után igenis rendelkezésére bocsátjuk azon adatokat, amelyeket Váradi Aladár dr. kollégámmal együttesen a csehszlovákiai kisebbségi magyarság helyzetére vonatkozólag nagy fáradsággal és hónapok óta tartó munkával éppen most rendeztünk sajtó alá.

Nem igaz az, hogy engem, akár a magam személyében egyedül, akár Váradi kollégámmal, pártunk rendelt volna le Scotus Viator informálására „a magyar polgári részről történő föl világosi tás ok ellensúlyozására".

Nem igaz az, hogy „csehszlovákká vedlettem" volna ellenben igaz az, hogy ma is és mindenkor magyarnak vallom magam, s bár mint meggyőzodéses szocialista, mentnek érzem magam minden nemzeti sovinizmustól, csehszlovákká azért sem lehettem, mert — sajnos — a magyaron kívül más nyelvet nem is beszélek.

Nem Igaz az. hogy Ungvárott jelentkeztem volna Scotus Viatorná), akár a magam,

Az angolok semmivel sem sietnek. Irigylés- rém éltó nyugalommal bízzák az időre, hogy politikai, művészeti és irodalmi problémákat megérleljen a számukra. íme, az orosz irodalmat is csak most fedezte fel az angol irodalmi közvélemény és benne természetesen Dosztojevszkyt, akit Angliában csak most. kezdenek olvasni. És ennek az angol tempóságnak a szerencsés, — mondhatni üzleti — ösztöne, éppen akkor fedezteti fel Albion- nal az orosz óriást. likőr irói egyéniségének eddig hét lakat, alatt őrzött s úgy lehet legizgatőbb titka is megnyílik a mindenre kíváncsi olvasó előtt. Az angol közvélemény igy telát a Dosztojevszkyt régen ismerő európai olvasóközönséggel szemben egyszerre kapja kézhez, hogy úgy mondjuk, „az egész Dosztojevszkyt".

A szépirodalmat olvasók sokadalmának csak igen kis százaléka az, amelyet pusztán a költői lélek termése érdekel. Ez a kis százalék törődik az emberrel, aki a gyakorta örök életű Írásművek mögött meghúzódik. Lehet, hogy ennek a töredékszázaléknak van igaza, mert — valljuk meg — a magától értődő szubjektivitás, amelyen az alkotás energiája átvilágít, — bárha feledhetetlenül gyönyörködtet, — a legritkább esetben szerez meglepetést. Más szóval a legtöbb irásmü csak egyre újabb bizonysága annak, hogy a legszínesebb álmok elképzelői, a mesemilliárdosok éppen nem az alkotó iróm iivészek sorában leledzenek. A könyvolvasók javarésze azonban az Írásműveken túl az alkotó egyénisége és emberi élete folyása általában nagy varázserővel bir. És talán a ’cg- jobban arra helyeződik ki ez az érdeklődés: mi, helyesen ki ihlette a költőt. Ki volt, vagy kik voltak az asszonyok, akik a költő leikét boldog és szenvedésekkel terhes percekben mergterméke- nyitették. S akiknek alakja százféle variánsban illatozik nekünk, a poéta lelkének szive-vérével öntözött színes virágaiban.

A Hatat diákleány

Doszíojevszky élete folyásáról jóformán mindent tudtunk, csak azt nem, ki volt az a titokzatos nő, aki az iró nem nagyszámú regényeinek szenvedélyes és idealizált, de azonos alaptípusra visszaütő nőalakjainak a mintája lehetett. A „.Játékos" Paulinája, Raszkolnikov „Dunyasa" nővére, a „Félkegyelmű" Aglájája, a „Karamasov fivérek" Ivanovna Katalin-ja mind ugyan egy asz- szonytipusnak a változatai. Ki volt vájjon Dosz- tojevszky életében az asszony, aki ezeknek a nőalakoknak a megformálását sugalta? Frre a kérdésre az a könyv ad választ, amely most jelent meg Moszkvában. A könyv Suslov Prokofjevna Apollinária naplója. Cime ,.A Dosztojővszkyvol való barátság évei." Ebből a könyvből tudjuk meg, hogy Suvlov volt Dosztojevszky nagy szerelme és ő maradt az iró holtáig „örök barátnője", Suvlov Apollinária, aki nyolcvan esztendős korába.i elhagyatva és mindenkitől elfeledve az orosz forradalom elején halt meg. Naplója faszcináló képe Dosztojevszky egyetlen és igazi nagy szerelmének, a minő minden igaz férfi életében — bármennyire hitetlenkednek, — csak egyetlenegy akad.

E még nehezen elérhető napló nyomán rajzolja meg Dosztojevszky nagy szenvedélyének érdekes történetét W. .Tollos a Neue Züricher Zei- tung-ban. Suslov Apollinária? — úgymond — egyszerű parasztember gyermekének született és a „nagy orosz reformok" idején, mint fiatal diák- leány került fel Pétervárra. Dosztojevszky épp

akkor tért vissza szibériai száműzetéséből és a nu- szonhárom éves leány ész nélkül beleszeretett a ! busz évvel idősebb, ám akkor már nagynevű :ró- j ba. Apollinária okos volt, szenvedélyes, nagyon ■szép, sőt feltűnő jelenség. Érthető tehát, ha I-osz- tojevszkyben is — akinek felesége épp akkor halt > meg tüdővészben — fellobbant a szerelem iüze. Ismeretségük kezdetben teljesen irodalmi vonatkozású volt. Dosztojevszky Suslovnak néhány novelláját közölte hetilapjában. Az irodalmi vonatkozás hamarosan szerelmi viszonnyá melegedett. És ezzel megkezdődölt e két kivételes ember végeláthatatlan szenvedése Suslov egyenesvonalu, engesztelhetetlen természet volt, aki nem ismert megalkuvást. Elve volt mindent, vagy semmit. És Dosztojevszky iránt való szerelme a legrettenelesebb kiábrándulást hozta számára. Azt bitté, hogy ezzel a zseniális emberrel valóságos égi szerelemben lesz része. Ehelyett a föld sarában járó szerelem karjaiba esett. „Annyi szenvedést okozott, — Írja már szakításuk után, — pedig mindezt szenvedés nélkül is el lehehett volna intézni". Szenvedését még csak növelte, amikor látnia és éreznie kellett, hogy amint szenvedélyes szerelmével, határtalan odaadásával közeledett Dosztojevszkyhez, az iró benső lelkivilága nem nyílt meg neki. Éreznie kellett, hogy ő is csak a mindennapi élet egy popanca az iró számára, akit Istent kereső utján nem követhetett..

A tragikus összeütközés

Ám Dosztojevszky nem kevésbé szenvedett ettől a nagy szerelemtől. Mélységesen szerette Sus- lovot, megmámorosodott erős akaratán és energikus egyéniségén, de költői lelke mélyébe nem

engedte belepillantani. Az egj-ik pillanatban hunyt szemmel vetette magát a gyönyörű leány asszonyt szenvedélyességének a hullámaiba, a másik pillanatban „örök barátné" gjranánt akarta kezelni és nevelni. A két elütő jellem tragikus öszeütkö- zését az a levél fejezi ki a legjobban, amelyet Dosztojevszky elvesztett és újból megtalált barátnőjének irt:

„Abból köveikeztetve, — írja — amit rólad tudok és annyira ismerlek, azt hiszem, nagyon nehéz lesz boldognak lenned. Óh, kedvesem, nem megszokott szükségszerii boldogságra gondolok. Tisztellek és mindig is nagyrabecsültem szárnyaló vágyaidat, de tudom, hogy a fe szived nem képes lemondani az életről. Ámde, te ez embereket vagy ragyogó földöntúli lényeknek képzeled, vagy gazembereknek és ostobáknak. Magadnak kell a következményeket levonni. A viszontlátásra örök barátnőin".

1863. nyarán Suslov elmenekült, ebből az öldöklő szerelemből és Parisba utazót. És itt. ’eu- dült neki ez a szerelmi regény a tragikus katarzisnak és itt. kapott halálos sebet. Az volt a ‘érv, hogy a leány néhány hónapig egyedül marad, majd Dosztojevszky érte jön és együtt mennek Olaszországba. Párisban azonban Suslov nagyhirteien egy uj szenvedélynek lett a rabja. Beleszeretett egy Salvador nevű fiatal spanyolba, aki éppen ellentéte volt Dosztojevszkyuek. Daliás volt, szép. öntudatos és végtelen természetes, Dosztojevszky fantasztikus szertelensége és kínzása nélkül, émi- kor Dosztojevszky jelezte, hogy Párisba érkezik, akkor Suslov visszaírt, hogy „kissé későn érkezik". Ez a levél azonban, amelyben megírta, hogy „szivét az első szóra másnak adta, küzdelem nélkül, anélkül, hogy tudta, sőt legalább remélte volElső szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár

Tulajdonosok! FRGSTJ6 TESI VÉREK

Gyár:

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57.

Eladási hely: «

Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02.

Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brílliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek

AJlami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk

na, hogy viszontszeretik", már nem került Dosztojevszky kezébe és a leánynak élőszóval kellett megmagyarázni a helyzetet. Suslov naplójában leírja ezt a rettenetes találkozást.

„Mig a vasútról a szállodába hajtattunk, mindketten hallgattunk. Nem néztem rá Dosztojevszkv- re és ő egyre sürgette a kocsist, aki értelmetlenül nézett ránk. Igyekeztem elkerülni Mihailovics Fedor pillantását, ő sem nézett rám, de az egész utón kezében szorongatta a kezemet és időnként összerázkódott. Amikor szobájába értünk, térdre- borult előttem, átkarolta lábaimat és igy kiáltott: Elvesztettelek, tudtam, hogy elvesztettelek 1 Később megnyugodott és kérdezgetni kezdett, hogy miféle ember az, akit szeretek. „Csinos, fiatal és tud-e csevegni? De azért — mondta — nem találsz még egy olyan szivet, mint az enyém".

Alig néhány nap múlva véget ért a Salvadorral való kaland. A spanyol szerelmesét brutális módon elejtette. Dosztojevszky tanúja volt ennek a kegyetlen szakításnak és kérte volt szerelmesét, menjen vele Olaszországba. Olyan leszek hozzád,

— mondta, — mint a testvéred. „Mily nagylelkű volt" — Írja Suslov naplójában. De az utazás uj szenvedéseket hozott. Itt már Suslov volt az, aki csalhatatlan asszonyi ösztönnel megérezte, hogy a költő hatalmában van és élt is erael a hatalommal. Az olaszországi heteknek leírása élénken emlékeztet a „Játékos" ama részére, ahol Ivanovics Alexej Paula lábnyomait csókolgatja, „ezeket a keskeny, hosszas lábnyomokat, ezeket a kínzó, elviselhetetlenül kínzó lábnyomokat."

Balszerencse Hamburgban

Dosztojevszky szerelme a spanyollal való kurta kaland után uj erővel lobogott fel. Érezte, hogy nagylelkűnek, áldozatkésznek kell lennie, hogy nem viselkedbetik úgy, mint egy szerető és oka van féltékenynek lenni. Az ut vége felé azonban a férfi fellázadt az asszonyi játék ellen. Újból elváltak. Suslov Párisba utazott, Doszlo- jevszky haza, Oroszországba. De útközben Hamburgban elakadt és ruletten elvesztette minden pénzét. És ebben a helyzetben a heroikus szenvedély levágódott a közönségességbe. Kénytelen veit szerelmesétől pénzt koldulni és leveleiben már csak a játékos jajgató kétségbeesése talál hangol, A pénzt megkapja és hazautazik. Suslov Apolli- uária pedig a párisi forgatagban hajszál hijján teljesen alámerül. Nagy szenvedélyességét számos futó szerelmi viszonyban váltja aprópénzre. Az az érzése, hogy egyre lejjebb csúszik és keserűen a költőt okolja bukásáért, mert, úgymond, „ő rombolta szét lelkivilágát". Csak 1865-ben kezd újból levelezni az íróval, sőt Wiesbadenbe utazik, hogy újból lássa. És ugyanabban az évben visszatér Pétervárra. Látszólag felelevenítik a régi viszony!, de erről már reménytelenül igy ir a napló:

„Dosztojevszky ma nálam volt és az egész idő alatt veszekedtünk és ellentmondtunb egymásnak. A szivét és i kezét kinálgatja, de csak bosszant vele."

Nem sokkal később Dosztojevszky másodszor is megnősül és a Suslovval való levelezés abbamarad. De hogy egyetlen z-erelmét sohasem tudta elfelejteni, bizonyítják utolsó regényeinek asz- szonyalakjai.

Suslov élete ezután még érdekes fordulatot ér Harminchét éves korában megismerkedik az akkor még csak tizenhét éves Rosanovval, a később ismertnevü kritikussal. Az asszony szépsége és bája még mindig annyira ellenállhatatlan, hogy Rosanov valósággal rabszolgája lesz és néhány évvel később nőül veszi. Ő maga utóbb Medici Ka- talin-nak nevezi feleségét. Valóban fejedelmi nő volt. — írja róla — és az embereket valósággal megbabonázta. Soha életemben nem láttam még egy ilyen asszonyt! De erre a férfire is több szenvedést mint. boldogságot zúdított ez a démoni lény. Rosanov beismeri, hogy „megrontotta jellememet és lönkretefte egész munkásságomat". És mégis, amikor elhagyta, őt az asszony, ezt írja: „két hónapig nem tudtam mihez fogjak, hová forduljak, mit kezdjek a nap óráival". Suslov azonban sem válni nem akart, sem pedig Rosanovhoz visszatérni.

Ez volt Dosztojevszky „örök barátnője", egyetlen igazi nagy szerelme, ő fényeskedik maroknyi világossággal a halhatatlan orosz komor világ- szemléletének éjfekete tárnáiban.

RÁDIÓMŰSOR

SZERDA

PRÁGA: 11.00 Gramofonzene. — 12.05, 17.00, 20.10 Zene. — 18.00 Német előadás. — POZSONY:

18.00, 19.45, 20.10 és 22.20 Hangversenyek. — KASSA: 18.45 Kamarazene. — BRÜNN: 11.00, 12.15,

17.00. 20.10, 21.00 és 22.15 Zene. — 18.10 Német, előadás. — 19.00 A szakácsnő tévedése, vígjáték.

— BUDAPEST: 9.30, 11.45, 15.00 és 21.25 Hírek.

— 12.00 Deli barangszó, utána gramofonzene. —

15.30 Morse-tanfolyam. — 17.00 Bozzay Margit előadása a házasságról. — 17.45 Rigó Jancsi cigány- zenekara. — 19.00 Rádiő-amatőrpósta. — 20.00 A magyar királyi Operaház zenekarából alakult szimfonikus zenekar hangversenye: opereft-est. —

23.00 Schrommel-esf. — BÉCS- 11.00, 16.00 és 22.30 Hangverseny. — 21.00 Az éjjeli őr, vígjáték. —~ ZÜRICH: 16.00 és 20.15 Hangverseny. — BERLIN:

22.30 Éjjeli zene. - STUTTGART: 16.15 Zene. - 20.15 Frankfurti est. — LEIPZIG: 22.15 Tánczene.

— BRESLAU: 20.30 Szimfóuikus est. — MÜNCHEN: 22.25 Hangverseny és tánczene. — HAMBURG: 20.00 ónémet dalok. — LANGENBERG:

21.00 A szenátor ur. utána tánc éjfélig. Kö- NÍGSBKRG: 20.30 Hangverseny és lánc. RÓMA:

21.00 Nagy zenekari hangverseny. MILÁNÓ: l,2.35 Tánczene. — NÁPOLY: 20.50 Nagy zenekari hangverseny. — ^ÁGRÁB: 20.30 Kamarazene. v«

T>RACa?AAACA,ARHtRIiAg