Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-02 / 174. (1801.) szám
Az első zsidó muzeum Eperjesen megnyílt J . Kassa, augusztus í.-■<' ‘(Kassai szerkesztőségünktől.) Érdekes kis kultúrintézménnyel gyarapodott Eperjes városa: néhány lelkes ember áldozatkészségéből és ügyszeretetéből megnyílt az első szlovenszkói zsidó múzeum. Á zsidó muzeum létesítésének gondolatát véletlen esemény érlelte meg. Eperjesen az Árok utca 28. sz. házban lakásátalatritási munkálatokba kezdtek. Mikor az egyik 6zoba vakolatát leverték, egyszerre csak héber betűket pillantottak meg az eredeti falon. Jől megnézve, sikerült elolvasni a feliratot. A héber betűk „Adonái" = Isten nevét jelentették. A háziak ebben Isten kezét látták és a vakolatot most már óvatosan szedték le. Az elvégzett munka ntán a szoba egész falán héber felírásokat találtak, amelyek arról tanúskodtak, hogy ez a helyiség imaház céljaira szolgálhatott az eperjesi zsidóság letelepedésének első éveiben. Nyomban akadtak lelkes és hithü kulturembe- rek, akik ezt a véletlen felfedezést arra használták fél, hogy régi kedvenc tervüket, az eperjesi zsidó muzeum létesítését valóra váltsák. A házat, amely muzeum céljaira stílusánál fogva is igen alkalmas, kibérelték és hozzá láttak a muzeum- egyesület megszervezéséhez. Fáradozásuk teljes sikerrel járt. A muzeum-egyesület megalakult, alapszabályait felterjesztette és az első vezetőséget a következőképen választotta meg: elnök Bár- kány Jenő, alelnök Áusterlitz Tivadar dr., titkár Révész Artúr dr., pénztáros Neumann Emil. Ez a fáradhatatlan és rátermett vezetőség ezután hozzálátott a muzeum megteremtéséhez. — Eperjesen és a közeli környéken beszerezték a zsidó vonatkozású muzeális anyagot. Körülbelül 400 tárgyat gyűjtöttek össze, amelyek általános s^idó jellegűek vagy a szlovenszkói zsidóság történetére vonatkozóak; Képek, templomi kegyszerek, szertartási és családi szerelvények, kézimunkák, gyertyatartők, régi imakőnyvek és bibliák, rajzok és fényképek adnak értékes látnivalót szemlélőnek. A tárgyak egyelőre Eperejes, Kassa, Nagymihály, Sebeskellemes, Héthárs, Hanusfaíva és Lemee vidékéről valók. De egészen bizonyos, hogy a mostani megnyitás nagy sikere után, Szlo- venszkő minden zsidó hitközsége sietni fog a kiváló kis kultúrintézmény támogatására úgy, hogy sikerülni fog a muzeum számára az egész házat megvenni és berendezni, annál is inkább, mert a két kis szoba ma is túl van zsúfolva. A múzeumot julius 29-én adták át rendeltetésének a hatóságok és a társadalom képviselőinek jelenlétében. Ott voltak Gallay Vladimír járási főnök, Matherny városi tanácsos, Holéniá Béla dr. főorvos, Stevonka László dr. rendőrkapitány, Polák József dr. kassai muzeum-igazgatő, Bárkány Jenöné, Stark Zsigmondné, Rosenberg Mór dr., Stark Zsigmond, Sebesi Ernő és még sokan mások. A szlovenszkói zsidók országos szövetségét és a kassai izr. anyahítközséget Kolos Áko9 dr. iskolaszéki elnök és Gáspár Sándor képviselték. Bárkány Jenő elnök üdvözölte a megjelenteket, majd szép beszédben vázolta a most megnyitó muzeum célját és rendeltetését. Matherny városi tanácsos, Eperjes nevében üdvözölte az alapítókat, akiknek sikerült a maguk körében az, ami Eperjes városnak eddig nem sikerült. Kolos Ákos dr. magyarnyelvű beszédében a zsidó kul- turtörekvések jelentőségét hangsúlyozta ki és ebből a szempontból méltatta az első szlovenszkói zsidó muzeum megnyitásának fontosságát. — Áusterlitz Tivadar dr. az eperjesi neolog hitközség nevében, Neuwirth Zsigmond pedig az orth. hitközség részéről fejezte ki örömét a muzeum megnyitása fölött és a hitközségek teljes támogatását helyezték kilátásba. Az ünnepélyes aktus után kezdetét vette a muzeum megtekintése. Bárkány Jenő és Áusterlitz Tivadar dr. kalauzolása mellett szemlélték meg a vendégek a kis muzeum rendkívül értékes anyagát. Az egyik vitrinben ott látjuk II. Mátyás király leiratát 1615-ből, amely az eperjesi kereskedő céheknek a zsidók letelepedése elleni panaszát intézi el. Érdekes a bártfai kereskedő céh 1722- ből keltezett panasza egy zsidó ellen, aki posztót árult a városban. A panaszhoz mellékelve van a corpus daliktí: egy kis posztódarab, amely két évszázad után is épségben mutatja, hogy nem is olyan rossz portékát akart eladni a Bártfára behatolt zsidó árus. Egy másik iratban a hunfalvi zsidók panaszkodnak, hogy 1766-ban kizárták őket az eperjesi vásárból, Eperjesen 1808-ban akart megtelepedni az első zsidó: Hollánder Márkus. A kereskedelmi céh. ez ellen is tiltakozott és ez a tiltakozó irás szintén ott van a múzeumban élénken hirdetve az elmúlt évszázad óta lefolyt nagy változásokat. Egy másik vitrinben felfedezzük a most elhunyt nagy tragikának, Bárkány Máriának jól sikerült fényképét a 80-as évekből. A falon függ a híres belzi csodarabbi olajképe. Egy szentélyt boritó régi bársonyfüggöny azt hirdeti, hogy azt Strakoschnak, a híres bécsi színésznek apja adományozta a sebesi zsinagógának. A kassai zsidótemplom régi szószéke is feltűnik a sok értékes tárgy mellett. A csinos berendezésű, értékes muzeum megnyerte a látogatók teljes tetszését. Az alapítók méltán lehetnek büszkék erre a műre. Á muzeum egyelőre minden vasárnap, hétfőn és szombaton van nyitva. A látogatók könyvében az első helyen olt láttuk Ehronburg Tlja orosz író nevét, aki szlo- venszkói útjában megtekintette EperjeR legújabb kultúrintézményét is. 6 xx Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár", Az^elsőJcotet ta>6 r megjelent. ’Á& 12»korona, 'V1' TPRK^-A'tAG-^ÍAR-Kí J.ÜUAE* 1 !'■ -vő uuguszfus 2, MHtíírím. A középkor legsötétebb gonosztevőire emlékeztető kegyetlenséggel gyilkolt egy bukovinai asszony Megölte apját, öccsét, négy gyermekétf sógorát és ennek húgát C&ernovitz, julius 3i. rÁ véletlen következtében derült világosság a bűncselekmények egész sorozatára, amelynek főszereplője Varian Axiénia, egy minden emberies érzésből kivetkőzött gonosztevő asszony. Egy fiatal cselédleány szolgált nála, akit nemrégiben baltaütésekkel hátulról leütött. A leány azonban nem balt meg, hanem súlyos sebesüléséből felgyógyulva, feljelentést tett a rendőrségen, hogy a gonosztevő asszony apját, azután öccsét eltette láb alól. Az asszonyt letartóztatták és a csendőrök hiába intéztek kérdéseket hozzá, semmire se válaszolt. Végül mégis elárulta1 magát. RuSzn csendőrőrmesternek pénzt tinták arra az esetre, ha elhallgatja, hogy emberi csontokat talált a háza mögött. Á cseaSJÖrőrmester föliebbvalójával történt megbeszélés alapján azt mondta az asz- szonynak, hogy majd hoz valakit, aki mindent elintéz. JJrre Petku rendőrbiztos, a nyomozás vezetője látogatta meg az asszonyt a oly ügyesen játszotta meg szerepét, hogy az asszony sok mindent elárult múltjából. Elmondta, hogy r *Í! a szülői házban is gyilkosságot látott. Alig volt tizenhatéves, amikor végig kellett néznie, hogy apja hogyan veri agyon anyját. Ekkor az opcinai fensikra menekült, ahol apja parancsára juhokat őrzött. Itt egy favágóval összeköltözött, anya lett, de újszülöttjét megfojtotta és elégette. Hat év alatt még három gyermekét ölte meg. öccse, Vaszile nősülni akart és apjától anyai örökségének kiadatását kérte. Az apa mérgében elűzte fiát, aki a hegyekbe nővéréhez meneüklt. Az asszony vallomása szerint nem tudta tovább nézni öccse kínlódását és könyörületből oly teát adott neki, amely biztosan ható mérget tartalmazott, öccse meg is halt. Nemsokára apja látogatta meg, akit szintén megimérgezett, holttestét szétdarabolta és elégette. A' háború alatt a bestiális nő megölte sógorát, Gábor nevű erdőkerülőt, majd agyonütötte ennek húgát és az ő holttesteiket is elégette. A holttestek csontjainak egy részét megtartotta emlékül s ezeket a borzalmas emlékeket látta meg az a cselédleány, akit ezért el akart tenni láb alól és aki nyomra vezette a csendőrséget. Ez a bűnügy szeptemberben kerül a cser- novitzi esküdtszék elé, ahol majd teljes világosság derül a bestiális asszony életére, akinek kegyetlensége a középkor legsötétebb gonosztevőire emlékeztet. Rejtélyes férfihullát fogtak ki Budapesten a Dunából Karjai fel voltak vágva, nyakán zsinór volt, a zsinegen egy nagy kancsó lógott—Szlovenszkói lakos volt az áldozat? Budapest, augusztus í. Rejtélyes eset foglalkoztatja ma reggel óta a budapesti rendőrséget. Háromnegyed hat órakor ugyanis a Ferenc József rakparton a járókelők észrevették, hogy a Duna vizében egy holttest úszik lefelé. A Ferenc József hídnál állomásozó motoros mentőőrség legénysége partra vontatta a holttestet. Azonnal értesítettek a főkapitányságot, ahonnan rendőri bizottság szállt ki a Ferenc .József rakpart és a Havas-utca sarkára, ahol a halottat kihúzták a Duna habjaiból. A rendőrorvos megállapította, hogy a Dunából kifogott 35—40 év körüli férfi holtteste már egy hete lehetett a vízben. Az ismeretlen magastermetü, barnahaju, barna nyirottbajuszu ember volt. öltözéke mindössze csikós fürdőnadrágból állott. Ebből az utóbbi körülményből az első pillanatban arra lehetett volna következtetni, hogy egyszerű fürdőszerencsétlenség áldozatáról van szó. Bizonyos körülmények azonban rögtön nyilvánvalóvá tették, hogy nem lehet ilyen szerencsétlenségre gondolni. Mikor ugyanis a rendőrorvos jobban megvizsgálta a holttestet, megdöbbenve vette észre, hogy mindkét karján fel vannak vágva az erek, ezenkívül pedig a halott nyakán szorosra hurkolt kötél volt, amelynek végén egy ese- répkorsó lógott. A rendőrorvos véleménye szerint az ismeretlen férfi nem a Dunába fulladt bele, hanem halálát zsinegelés és elvérzés okozta. A holttestet beszállították a törvényszéki boncta- ni intézerbe, ?,hol még a mai nap folyamán felboncolják, hogy kiderítsék, mi okozta a Dunában talált fürdőnadrágos férfi halálát? Hogy ki ez a férfi, azt ma délelőtt még nem tudták megálapítani, bár ebben az irányban azonnal megindult a legszélesebb körű nyomozáv — Értesítették a dunamenti községeket is, hogy ott is indítsanak nyomozást, mert a holttest nyakára zsinegeit kőkorsó valószínűvé teszi, hogy a halott az egyik csehszlovákiai dunamenti község lakosa lehetett. Az esettel kacsolatban egyelőre két feltevése van a rendőrségnek. Az egyik az, hogy az ismeretlen férfi öngyilkosságot követett el és hogy a halál biztosan bekövetkezzék, egészen különös módszerhez folyamodott. Előbb felvágta karjain az ereket, majd zsinegből hurkot kötött a nyakára és arra nehezék gyanánt akasztotta a nehéz kőkorsót. Végül pedig a Dunába vetette magát. A másik feltevés szerint az ismeretlen titokzatos gyilkosság áldozata. A legtöbb körülmény ezt a feltevést látszik támogatni. A budapesti rendőrség nyomozása széles mederben folyik, hogy tisztázza a rejtélyesnek látszó esetet. 33 perc — 33 Beszélgetés Bleriot-vat, aki őszintén bevallotta, hogy 20 év előtt félt a La Manche fölött Párts, rjuíftue vége. A ropüil'éö viültájgfhíiiriü ivieítfeibátnflla, L0MI9 Bíléirtítoit, miiübán ivéjgiijgveizíeltetit a Ih'ateltmlaö gyártom, tyc •üveg- tetős 100 mléiteinníéü óis hioseaaíbb laMiletaeíkJetni, raeg- mlultioigajtiba a ölegfujjialblb fmoidldletklellt, (a (kéÖznÜŐ ócietáfn- jáPótb, imJeilJliyfefli a fta Ifoigljta (áítirle(ptüáln(i a® LAtfl|ainlt|i-<áce- ámit, oweglátlllit az legyük galléiriiláip, híógy lefllgyŐtoyMtíjidí- jiélk a műhelyeik siiirlgjő-tfoingó népiének BZeimlgylötayötr- íködlt'eitő liálbyám yáibam. lAJnqa tragyotn bÜSzikie vlofltt, eu- gtápzio'tlt rrőüla a mtegeflléige'dleitttisíéig. ÍNam áOiltobbaJm meg, hogy meg tnje (kéirde'zzem Itíőffle: — Hite-e rvtoölnja lent, annliaoir a® leSteő ‘gépiét miögtoonrtrru'álltla ? Az törieg|uir osodáflSöozvp miétaeiitt íróim, liánlbort# egyet a várnáin 'és !i|gy: MeitJ: — Arra ílaMn miami gioodoDtíaim, hogy tfflyien nagy gyiálraon Ölelsz, hlolgiy lem/njyli miuinkláa, lenmiyü imtétr- möik íogtjia Ikiéfezlillietaii a fcanrtrrtkcíilóilmla't, die 'hát éffi 'bem liis ifojűltioe. AlnlnláSli letrőseíbfblein hittem abban, hogy egykor oüylan gépeket fogok konstruálni, almlellyiefc itölblb emberrel a fedélzetükön 5b IhoBtou utakat bírnak (majd irteg- tonmli a levegőiben lés ha taíllá/n. öleim tía gooldiofetm mlkklofr (mlégi autói (hogy m AitfllainltiiHÓcieláinif. lia lóit Hehielt) IrleipiüM, amináll jobban miegvioOitiairn giyőzöidlvie aoriók hogy efljöni mz i'iidiő, miiég piedíig rijgem. liiaimáir, a (miikor a váirosoikiaL az orozálgojkáll! trepüfllö|g|é(p!eíl; íogjjiálk h'ötzellielbl) hozO'i és a® tamlbar itKralkoidínii fog a fflevegőbien ás, miitnit ahogy a fölldlöm (és a vrizen uiraGko diik. A® aBzáaüloln álllló mlahiagiom'i itá tmoicMIllrie műitől: — lEz rvXDÖft az idlldő gj^pinletk a /mOidieHOijiei, almit az éta kezemből kerül; fkü Még 1007-lbeln, imioslt lui- Bzónogy élve. Ebben *® időben még csak nyolc olyan ember volt a világon, aki elmondhatta mágiáról, hogy repült: f5ainto6-Dium.On.ltl, akii már 200 miéterti niepiüjllh. én, mfitalt iméöoldlik a trátnglsofrfbáln; lés mtálniuinilc köívleltíkoz- itek Hietrury (Fairtmám, Dleltiagrrlamlgie, Vtaiiái, IPifeofif és lalklilklelt HlejgléSlőlsicnrfbötti tkieUflletllt) vdllna ennllltleinletaii, a Wlriglht IttetíNÖneki . — Ez voflltt az a gléjp, atm'efflUyol a (Lta Mabidhie- c0teL*Öotnrüáit Vepűllté iáit? — Nőim), az a ititoemlegiyleldlilk géjpiem voíllt.. Tdz gléjpeim imlemJt Itlömlklne és imliiad'en ^“agyolnioim, tmlilnldlem ytelllem feliuezoWi, almiig sikerüli az a ma (már semmiség-számiba me- * nő, de akkoriban hihetctlon ó tómnak látszó | 1 repülés. RiepüW. a itietager föüölilti! Kii: imlent. volllná lilUjieStmáttlo IgomidioHinii: húsz íetsrilleiriIdlövlell: ezellőilit, wmlikoir a Dlelgi- 'ttölblb iptifllöllía bollkliojg vOl't, (h'a „Pepiilllőglépo" yégjllelletn gutpuöás uitán néhány iméllleii'ii'ie a leivégtoibe omiieOko- dleW.. Miiíliyeln inueig(hall!ó létrzléts íviotllt az, amtikor gfélpoinií, ieltleö zugába ködben mióllíkMgofe báztwnságjgíí 188oefpüilJt a lieveg-őble. £05 mtílljyleüi fiJjeszjUŐ iéb iegry|bieaa bo/Iklogjilbó pjBBdrtBÍ vollt az, almáikor a giéjp eQlhaigiylta a fnamidiJa ptatatot léls a tenger fólötít meiptüllJfc AnglUia (Petité. Ugy-ei, m®yieö nevets‘óges tea ma, amükior csőben, sdállben rigaa Oöjpköldlnlek a gépek nlemicisak Londotn éS Rátrálg, dia Bővtal jdllemltlélkietniyíebb áávolDságiok közöíit ás? Die mie- ítoümk még nlem Molllták itajpafedtalt eülőKdeámk, akiik a kiltlüinJŐ és majdnem blidtiote gfétplekiet konfitíruálUtaík viotoa a Szlátmiunllorla, akik mégtátaliitJoltiták /votaa btetn- nitiinkiejt a tnepüllléis, a lUé'gtvIifézünyok itáíkaátra, haniemí mílmldieiilt a mágjuhk Ibőrléta. keOflieltlt kitepiasdtalltalUinBr. iV'i ['■ Féltem —Legtjieilll'elmzőb'b azonban a Petpuíliéls akkori óriására, hogy az egész világon alig akadt néhány ember, aM el tudta képzelni a La Manche csatorma átre- pülésének lehetőségét. Ée az a néhány ezer fiőniyá közönség, amély kora hajnalliban vohalton m|eg aultomohálOn kilesődtült a itengerparlüra, nem azlélrlt jöltlt oda', hogy a repülés egy ujaibb nagy gyiőzefflmlénék önvtendh'esisen, hanem, hoigy Itianuja leg.yien egy szerencsédén bolond ret- Itenetes Ibuikásátuaik. Aliig vofflbak nléhán'j'an, nagyob- bára a taráiMim, aJkák hitek a gyiőzeOlmiemben, die mlég ők ás féffltiek, még ők ás sdilvieteiebbleln vétek volina, ha az luJtlottSő páMánáltbam lem'Ondbk a Itéa’- 'vémről'. És máit itágadljlam. Az én slidvém áe eflSzoiiuh. Féltem. Keim az éMeimélt fiéíltietitem, hanem azt a szegény fiatal lasiszonyit, még azt a kiélt kisbabát sajinállíamw (alkliJk abban a piMlanialübáta, reedkietíve tiimáldlkoZlak adért a vakmierő, faintaSztlikus emberéit, az apjukért, a férjéért. Értem! 83 perc — 83 óra — A BHénioit XI. azonban becsüüiejlés miunka volt; és ágy 1009 julSius 25-'én szerencsésén elértem a do-w-erti p'artiot és megöDelhéitltiem az egyetlen embert, aki a fogadásomra hozzáimsietetl: a Maliin ki- küldöltlt ttadősáitój'ált. Ab egész ut harminchárom percig tartott mindössze. Tizennyolfc élvvel később Lindbergih. az Allántfti- Őceént repüli át haatnáhehárom óra alaitit. — La Malnjche-cs,altioá’ln)a és Altlanltli ópieá’n 83 peö'c és ugyanéinlnyá óra. istenem^, mttlasoda kiülönbség. Éls ha miéig nem pilriullok a kélti esemény össaehason- litáfeakor, az csak azért van, mert tiliokbaia árit: mondtam magamnak, hogy az óceámrepiülés legendás hősének a teljesátményében nekem SS van egy kis részem. Newyork kompromisszumot köt a nappal és a földdel Newyorknak a legutóbbi népszámlálás szerint közel hétmillió lakosa van. Ebből a hétmillióból kétmillió Manhattan szigetén fekszik, amely igen kis terület és szigetvolta az építkezések számára meglehetősen szűk határt szab. Ez a határ azonban csak szélességben van meg és ezért ez a városrész inkább magasságban terjeszkedik. Itt állnak a felhőkarcolák, amelyek mellett csak itt- ott találunk fasorokkal és alacsony házakkal szegélyezet utakat. Az alacsony házakat egymásután eszi meg az építkezés láza, egymásután tűnnek el a Vanderbiltpalota, az Astorok rezidenciája a világhírű Fifth Avenuen, nemkülönben Clarké szenátor luxuspalotája, hogy helyüket átadják husz- harmincemeletes prózai üzletházaknak. Erre az építkezési lázra mi sem jellemzőbb, mint az az adat, amely szerint 1920-tól 1926-ig Manhattan szigetén több mint hétezer uj épületet emeltek. Az építkezőket nem gátolja senki, nem ijesztik az egyre növekvő telekárak, amelyekről tiszta képet nyerünk, ha tudjuk, hogy a Broadway és a Walt Street sarkán ötszáz dollárért kelt el egy telek négyzetlábja. A felhők felé törő falaknak és az ezzel együtt egyre mélyülő utcaszakadékoknak azonban több hátránya van. így például az, hogy a nap csak akkor szűrődik ezekbe a sikátorokba, ha pontosan függőlegesen tűz le az égről és bizony az áruházakban egész nap villamosfénnyel kell pótolni a nappal világosságát. A newyorki városi urak belátták ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát és törvényt hoztak, amely ezerint a felhőkarcolókat a jövőben lépcsőzetesen kell építeni, minden emeletet egy fokkal beljebb, úgy, hogy az utcák a jövőben letompitott hegyű ékhez fognak hasonlítani. Amennyiben ez az intézkedés eredményesen megoldaná az utcák természetes világításának kérdését, még mindig maradna egy probléma, amin a lépcsőzetes házak sem segítenek. És ez a közlekedési zavarok problémája. Amint ugyanis egyetlen felhőkarcoló felépül, az embereknek uj ezrei kerülnek a Manhattanra, hétezer háznál ez a szám már százezerekre, sőt talán egymillióra is emelkedik, elképzelhető, milyen mértékben szaporodik azoknak a száma, akik ennek a túlzsúfolt városrésznek a közlekedési eszközeit igénybe venni kívánják. A szűk sikátorban, n föld felett már régen nem lehet szaporítani a járómüvek számát és már régen előállott az a helyzet, hogy Newyork utcáin gyalog sokkal jobban lehet közlekedni, mint autón. A földalatti villamosokat kell tehát szaporítani, újabb és újabb emeleteket kell süllyeszteni a keresztül-knsul fúrt manhattani föld alá. Newybrk — a természettől elrugaszkodott város, a rideg technika városa — népének tehát kompromisszumot kell kötnie a nappal és kompromisszumokat kell kötnie a földdel, Jja további®
