Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-14 / 184. (1811.) szám

6 ^MGSlASACfe®.-FfTHliSE» 1888 &ngu9gta& 14, kedcL Paragrafusok és érvek csatája s csendőrszuronyok felvonulása az udvardi uj íöídesur birtokjoga körül Mindhárom bírói fórum egymásnak ellentmondó határozatokat hozott az uj íöídesur és a régi bérlő közötti küzdelemben — A bérlő vet es a maradékbiríokos arat? — Békés megegyezés állította meg a períavinát Nyitra, augusztus 13. (Saját tudósítónk­tól.) A nyitramegyei Kislapás községhez tar­tozó Újudvar majorban nagykiterjedésü föld­birtoka volt Zamolyska lengyel grófnőnek, de a birtok tekintélyes része a földreform­törvény rendelkezése értelmében évekkel ezelőtt zár alá került. Egyik természetes kö­vetkezménye a záralávételnek az lett, hogy a föld nagyon sokat vesztett értékéből, amennyiben a földet vásárolni szándékozók fölött állandóan ott lebegett a felparcellázás veszélyének Damokles-kardja, másrészről a birtokon alkalmazott béreseket érintette ér­zékenyen, amennyiben nagy részük kenyér és állás nélkül maradt. Valamennyiöket azonban az a remény éltette, hogy kisebb- nagyobb parcellákat sikerül majd kapniok a lefoglalt birtokból, Később ez a remény is szertefoszlott és hiú ábránddá változott, mert a földhivatal nagykiterjedésü maradék- birtokot hasított ki a lefoglalt birtokból, aminek következtében a földigénylök elestek az őket jogosan megillető par­celláktól. A maradékbirtokot egy állami hivatalnok kö­zeli rokona, Nizsnánszky József, kapta meg, aki ilyformán olcsón jutott a termékeny, zsi- rosföldü birtokhoz. Nizsnánszky szerződést kötött a grófnő­vel. A szerződést annak rendje-módja sze­rint a földhivatal elé terjesztették, amelynek jóváhagyásával jogerőre emelkedett. Röviddel az üzlet megkötése után a földhiva­tal mentesítette a zár alól a birtokot s igy annak értéke egyszerre hatalmas arányban szökött fel. A bérlő ragaszkodik a bérleti szerződéshez Még a vásárt jóval megelőző időben Fríed Bernát nyitrai bérlő kötött bérleti szer­ződést Zámolyskával és hosszú időn keresz­tül tartotta bérben a birtokot, melyen szak­szerűen gazdálkodott. A birtokvétel után a földhivatal felmondást küldött a bérlő­nek, később azonban azt visszavonta és 1927 október 1-ig hosszabbította meg a bérleti szerződést, noha a föld akkor már az uj maradékbirtokos tulajdonát képezte. A terminus lejárta után Fried különféle indokolásokkal arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a bérleti szerződést nem tekinti megszűntnek és kijelentette, hogy a bérletet nem adja ki kezéből. Az ügy a bírósághoz került s a legfelsőbb bíróság oly értelemben hozta meg döntését, bogy Friednek át kell adnia a birtokot. A legfelsőbb bíróság elvi jelentőségű döntést hozva, kimondotta, hogy a bérleti viszony meg­szűntnek tekintendő. Ez a döntés külön érdekesség bélyegét viseli magán, amennyiben az eddigi joggyakorlat az volt, hogy a bérlő nem volt köteles tudomásul venni a tulajdonosváltozást abban az esetben, ha bérleti szerződése még nem járt le és annak feltételeit egyébként pontosan betartja. A kilakoltatások és visszahelyezések sorozata A legfelsőbb bíróság ítélete értelmében a közelmúltban sor került a kilakoltatás fo­ganatosítására. Fried, aki közvetlenül aratás előtt állott, érthetően igyekezett minden esz­közt megragadni, hogy legalább az aratás végéig birtokban maradhasson, mert az egész évi invesztíció, földmegmunkálás, adó és egyéb kiadások óriási összegre rúgtak és amennyiben a termést helyette az uj tulaj­donos aratta volna le, úgy a tönk szélére ju­tott volna. A kilakoltatással és annak követ­kezményeivel kapcsolatban ily körülmények között naev harc indult meg a nyitrai biráság előtt. Érdekes, hogy ebben a harcban a nyitrai járásbiróság minden határozatában az uj bir­tokos álláspontjára helyezkedett és a bérlőre nézve kedvezőtlen döntést hozott, ezzel szem­ben a törvényszék, mint másodfokú bíróság, minden esetben helytadott a beadott fel­lebbezésnek és a bérlőnek adott igazat. A komplikációk tömkelegében nehéz volt. megállapítani, hogy a termésért folyó harc­ban melyik félnek van igaza. A bíróság előtt folyt paragrafusesatáro- zá* érdekesebb mozzanatairól az alábbiakban számolunk be: Mivel Fried a földhivatali felmondás jog­erőre emelkedése ntán sem adta át a birto­kot, kilakoltatást kértek ellene, amit a bíró­ság el is rendelt. A törvényszék azonban má­sodfokon megsemmisítette a végzést s igy az ügy a legfelsőbb bírósághoz került, amely a földhivatal álláspontjára helyezkedett. Köz­ben azonban eltelt jó egynéhány hónap és Fried ismét megmunkálta a földeket. A termés learatása előtt jött meg a jog­erős határozat és Friednek azonnal ki kellett volna adnia a bérletet. Ez év julius első napjaiban sor került a kila­koltatás foganatosítására, aminek megtörtén­te után Nizsnánszky lépett a birtok tulajdo­nába. A bérlő, akit az intézkedés anyagilag ér­zékenyen sújtott, fellebbezett a már fogana­tosított kilakoltatás ellen, azzal az indokolás­sal, hogy azt nem a törvényes rendelkezé­seknek megfelelően hajtották végre. A tör­vényszék helytadott a fellebbezésnek és uj határnapot tűzött ki. Az intézkedésnek kö­vetkezményeként ismét Fried lépett birtok­ba és megkezdte az aratást. Aratás — csendőrséggel Nizsnánszky azonban, aki ekkor még nem kapta meg a bírósági végzést, a csendőrséghez fordult és karhatalmat kért. A birtokra csendőrök vonultak ki és megakadályozták az aratási munkála­tok folytatását. Nizsnánszky ekkor uj beadvánnyal fordult a bírósághoz, melyben azt állította, hogy Fried nem fizette le a bérleti összeget s igy nincs joga a termést elvinni. A járásbiróság helyt­adott a panasznak, Fried azonban letétbe he­lyezett százezer koronát. így megtörtént, az a furcsa és példátlan esett, hogy az egyik napon Fried aratói dolgoztak, mig a másik napon az újabb bírósági in­tézkedésig Nizsnánszky foglalkoztatta aratóit. A csendőrség állandó permanenciában volt, mert félő volt, hogy a bérlő és a birtokos munkásai között összetűzésre kerülhet sor. Rendzavarás azonban nem történt, ellenben az újabb bírósági intézkedések egymást ér­ték. Nizsnánszky ekkor érdekei megvédésére sommás visszahelyezési kérelemmel fordult a bírósághoz, amit a járásbiróság el is rendelt és azonnal foganatosított. így újból Nizsnán­szky került a birtokba. Alig múlott el újabb négy nap, az iratok a fellebbezés folytán a törvény­A magyar könyv kassai frontjának újabb veszteségei Irta: Várnay Ernő Kassa, augusztus 13. Idestova keserves, hosszú tiz esztendő lesz a hátunk mögött a nagy világégésnek váratlan fordulata lezárása óla. Egyoldalról a győzők, meg a győzelemben részesek öröme, a négyéves nyomorúságon keresztül felsza­badult népek diadalittas föltörekvése, más oldalról a kétségbeesés, a történelmi sors krisztusi viselése, egyének és családok, özve­gyek és árvák egész hadseregének a szen­vedések iskolája. A kenyér hiányának kínja mellé gyors egymásutánban kapta a magyar kisebbség a szellemi, kulturális javak sorva­dásának fájdalmas fokozatait. Nagyon szomo­rú a mi tiz évünknek mélyen hanyatló grafi­konja. Úgy látszik azonban, hogy ez a meredeken lefelé ívelő sötét vonal még mélyebbre irá­nyuló görbét is mutathat. Kulturális értékeink gyomlálása még tovább tart s keserves fillé­reken vásárolt könyveinket, zenemüveinket is tilalom alá helyik. A legfrissebb gravá- men a kassai kulturfronton, ,a könyv- és zene- mükereskedelem területén érte a magyarsá­got. Junius hóban a kassai rendőrigazgatóság gyorslábú és gyorskezü detektivjei a magyar szerzők müveinek 90 százalékát foglalták le a könyvkereskedésekben. Egy régebbi mi­niszteri rendeletre való hivatkozással' aztán 600 kötetet el is vittek. Hasonló sors érte ezen ártatlan tartalmú, a mai kor fiatalságá­nak szellemi fejlődését és nemes szórakozását szolgálni hivatott könyvek mellett a zenei slá­gereket is, holott mikroszkóppal is bajos vol­na bármelyik kategóriában bármily csekély politikumot kibetüzni. Súlyosan esik a latba ezen érthetetlen eljárás során az, hogy a ze­nei müvek a zeneiskolába járó növendékek tanagyagául is szolgálnak. Százszámra poro­sodnak a rendőrségen a Rózsavölgyi, Bárd és Nádor elismert cégek ártatlan slágerfüzetei, Rózsnyai iskolai kiadásai és érthetőleg meg­bénítja ez a zár alá helyezés a kassai keres­kedelmet és a tanulók továbbképzésének fo­lyamatát is. Az a tragikomikus és visszás ol­dala a dologban, hogy a pesti „Milliók köny­ve" kiadásának egyik-másik terméke szaba­don terjeszthető. A kivételes bánásmód miért­jét szeretnők tudni, mért ezt az’„egyforma" szigorúság rendszerének elvével' sehogysem tudjuk Összeegyeztetni! A lefoglalt könyvek értékét, hozzáadva a zenei müveket is, mint­egy 30 ezer koronára becsüljük, aminek el­vonása a mai pangásra kárhoztatott, tengődő magyar könyvkereskedelem büdzséjében szinte katasztrofális hatású. Ugyanakkor azonban Prága és Pozsony — hogy úgy mondjam — e tekintetben „terü­letenkívüliséget" élvez, mert mindezen mü­vek ott szabadon beszerezhetők. Világért sem akarunk ezzel a rekriminációval úgy cselekedni, mint a falusi ember gyakran ten­ni szokta a nagy adójával, hogy azt hánytor- gatja az adóhivatalban: miért kisebb az ő ko­májának, meg a szomszédjának az adója, ho­lott annak több a földje, szebb a háza stb., mert hiszen az eredmény az lesz, hogy az ő adóját csak nem szállítják lejebb, ellenben a komáét, szomszédét emelik feljebb. Ezen a ponton tehát a jogos és méltányos egyenjo­gúság, egyenlő elbánás elvét kérjük a kassai könyvkereskedelemre is alkalmazni. 1928 februárjában a rendőrség kiadott az itteni könyvkereskedőknek egy listát, amely 71 olyan müvet engedélyez, amire a népies magyar kifejezés azt mondja, hogy „bagóért sem kell" s az ebek harmincad jára való. Hogy érthető hasonlattal éljünk, nem lehet ,a vevő­nek eladni ementáli vagy eidami sajt helyett kvárglit vagy ötér túrót, ellenben korunk fej­lett és zenei megítélés szerint divatos Ízlésű vásárló közönsége föltétlenül igényt tart a modern irodalmi és zenei termékekre. Ismerem egytől-egyig a kassai könyvke­reskedők tisztes csoportjának tagjait, őslakos kassai szakemberek, — éppen ezért nincs há­rom-négynek állampolgársága, azaz kettő I BS Első szlovák ékszer-, arany- és eziistgyár Tulajdonosok s FROSTICS TESTVÉREK Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. 'mM Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon : 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett ^II^I vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak WÉM Javításokat azonnal eszközlünk székhez kerültek, mely ismét megsemmi­sítette a járásbiróság ítéletét. Nizsnánszky jogi képviselője, Jureeky Iván dr., ugyanaznap délelőttjén kérte, hogy a csendőrség lépjen közbe, mert Fried (aki már tudomással birt a törvényszék újabb döntéséről) nem veti alá magát a járásbiró­ság döntésének. A felek kiegyeznek A bírósági Ítéletek és határozatok ily sürü változtatása folytán a leglehetetlenebb helyzet állott elő és már-már úgy látszott, hogy az ügy a vég­telenségig húzódó tengeri kígyóvá növi ki magát, amikor végre a felek látva, hogy az ügy elhúzódása mindkettőjükre nézve veszé­lyes és költséges lehet, békés megállapodást létesítettek. Hosszas tárgyalás után a felek és képvise­lőik: Jureeky dr. és Malitusz dr. végül is úgy állapodtak meg, hogy a mintegy negyedmillió korona értékű termést megosztják egymás között. A bíróság előtti harcot jogászkörökben is élénk figyelemmel kisérték. Érdekesnek találták a törvényszék azon állásfoglalását, amely szerint a kilakoltatás, illetve a birtokbahelyezés határidejéről szóló értesítés a végrehajtást szenvedettnek csakis postai úton kézbesíthető és a bí­rósági alkalmazott által történt kézbesí­tés szabálytalan és érvénytelen, továbbá, hogy a fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtott járásbirósági Ítélet ellen beadott fellebbezés a törvényszerinti felleb­bezési határidő lejárta előtt eldönthető má­sodfokú ítélettel, ha pedig utóbb az ellenfél a fellebbezési határidőn belül fellebbezést is adott be, úgy az érdemleges tárgyalás nélkül visszautasítandó. Tekintettel azonban arra, hogy a harcos felek időközben kiegyeztek, nem kerül sor arra, hogy e kérdésekben a legfelsőbb bíró­ság elvi jelentőségű döntést hozzon. megkapta volna most a lex-Dérer alapján 10 és 30 ezer korona illetékért — komoly, a tör­vényeket respektáló, tiszta múltú polgárok, akik reggeltől-estig tartó szorgalommal étnek hivatásuknak, a tanügyi kultúra szerves ki­egészítő részei. Tetemes adókkal megterhelt „adóalanyok", vájjon hát honnan és miből teljesítsék ők ezen állampolgári kötelezettsé­geiket? A fenyegető pedig e kenyérkereseti korlátozás, iparjogi megrövidítés mellett még az is, hogy a könyvek árusítása során ki van­nak szolgáltatva a hatóságok rajtaütésének, a megvétózott könyvek becsúszott, akaratlan árusítása esetén a rendtörvénynek, fogház­nak és tisztes nevük csúfos meghurcolásának. Quid nunc!? Jubiláris esztendőt Írunk. A sorozatos ün­nepségek mellé valóban nem ártana a konszo­lidálásra törekvő illetékeseknek, ha az exisz- tenciális és morális béke kertjébe nemcsak bogáncsot, Krisztus-tövist, konkolyt is ültet­nének. Adja meg nyugodtan az iskolaügyi és belügyi minden rendű és rangú fórum a kas­sai könyvkereskedőknek is a szabad árusítás, vagyis a megélhetés jogát, nem fognak ők so­ha irredenta tartalmú irodalmi müveket, ze­nedarabokat terjeszteni. Ismerem őket; be­csületes, derék, jő magyar emberek ezek, akik éppen ezért ismerik a lörvénytiszteletet és fanatikusan ragaszkodnak ahhoz. Tömeggyükas ürült vérengzésének esett áldozatul egy szabolcsi magyar Newyork, augusztus 13. Titokzatos tö­meggyilkosság történt az elmúlt napokban Kanada Albert nevű tartományában. A vé­rengzés egyik áldozata Görömbey Gábor, a szabolcsvármegyei Komoró községből kiván­dorolt magyar fiú, Görömbey Imre szobrász­művész testvérbátyja. Görömbey Gábor szerepet játszott a ka­nadai magyar intelligencia életében, bár magas iskolázottsága ellenére a legne­hezebb munkával kereste kenyerét. A gyilkosság Henry Booer farmján tör­tént, ahol Görömbey is lakott. A farmer fia künn dolgozott a mezőn, amikor a ház irá­nyából jövő több lövést hallott. Azonnal félbe­hagyta munkáját és hazarohant. Mire hazaért, a titokzatos gyilkos már eltűnt, s a házban szétlőtt fejjel találta meg édesanyját és kis testvérét. Kétségbeesetten rohant segítségért a munkásházakba, ott találta egyik munkását holtan, álián a halálos lövés sebhelyével. Görömbey Gábort a rendőrök találták meg nyomozás közben a% istálló ajtajá­ban, átlőtt fejjel. Akkora már kiszenvedett. Bűnjelet mind­össze egy angol katonai fegyver lövedékének hüvelyét találták. A rendőrség azt hiszi, hogy a. rettenetes töm oggyilko sságot egy őrült követte el, aki hosszabb idő .óla tartja rettegésben a kör­nyéket. Görömbey Gábor 29 éves volt, végig- küzdötte a világháborút s három éve vándo­rolt ki Kanadába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom