Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-14 / 184. (1811.) szám

1 *%>RXgAT /v>ACtVAR- Ht n&AI> nyíre para.sztz en ©karok, de felvonult egy cigányzenekar is, mert R-adics szenvedé­lyes rajongója volt a cigánymuzsikának. Balesetek Amikor a hatalmas mene-t a Jellasics-té- ren, Zágrábnak főterén végighaladt, egy in­cidens zavarta meg, amelyből könnyen szár­mazhatott volna nagy szerencsétlenség. Egy uj épület állványaira nagyszámai kiváncsi ka­paszkodott fel, úgyhogy az állvány nem bírta ki a nagy megter­helést és borzalmas robajjal a mélységbe szakadt. A publikumon pánik vett erőt, mert azt hitték, hogy bombamerénylet történt és a rendezők csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták a rendet fentartani s igy a katasztró­fát elhárítani. Az óriási tömegben különben is több köunyebb-sulyosab’b baleset történt, úgyhogy az állandóan készenlétben levő men­tőknek is többször akadt dolguk. A hódoló zászlóerdő A menet éle három és fél órai gyalog­lás után, déli egy órakor érte el a zágrábi temető bejáratát. % A gyászmeuet lassan végigvonult az árkádok előtt, amelyek között Rádiós koporsója szá­mára a sirüneg elkészült. Ez az üreg Rádiós Pálnak és Baszariesek dr.-nak, a horvát nép másik két mártírjának sírja között van. Impozáns látvány volt, amikor a horvát zászlók erdeje, köztük a horvát diákok­nak az a történelmi jelentőségű zászlaja is. amely alatt 1848-ban küzdöttek, hó­dolattal hajolt meg a mártírok sírja előtt. Nagyon sok időbe került, inig az összes ko­szorúkat elhelyezték Rádiós sírjába és sir-. ján. Délután 5 órára hajlott az idő. amikor Rádiós koporsóját a földbe eresztették. Az énekesek gyászdalt intonáltak é* azután Va- leosics horvát képviselő, Radics egyik legré­gibb munkatársa. gyászbeszédet mondott. Az­után a parti területek horvát lakosságának képviselője beszélt, aki egy ezüst pohárban az Adria vizéből ho­zott magával és ezt ráöütötte Radics ko­porsójára. majd a horvát parasztegyesületek egy képviselője mondott megható búcsúbeszédet, azután egv hat éves kis fin a horvát gyerme­kek nevében búcsúztatta a horvát nép atyját. Felcsendültek a horvát hi/mnusz hangjai és Rádiós sir]a bezár$9ott. Radics István mostani nyugvóhelye csak ideiglenes, mert később küllőn halottas ká­polnát építenek számára. A gyászmenet idején az összes vendég­lők s kávéházak lehúzták redőnyeiket. Számos I ablakiban gyertyák értek, az utcai gázlámpák gyászfáty óllal voltak bevonva és a város vala­mennyi temp1" 'bán szakadatlanul zúgtak a .harangok. A gyászmenetre impozáns csend borult, amelybe csak itbott csuklóit bele egy- egy zokogás. Az arcokon a bánat és a komor elhatározás szándéka fejeződött ki. Zágráb gyászvasárnapja az egész világ­nak megmutatta, hogy a horvát nép gon­dolatában és érzéseiben teljesen egy­séges. Horvátország egyéb városaiban is gyász- ünnepségeket tartottak a temetés idején. Ezek az ünnepségek is nyugodt, komor méltóság­gal folytak le. „léwútmk a iugoszSáp államban’' Zágráb, augusztus 1?. Marosok dr., a hor­vát parasztpárt uj vezére, a sajtó képviselői­nek rövid interjút adott, amelyben többek kö­zött az alábbiakat mondotta: — Radics halála óta a helyzet még inkább kiélesedett. Láttuk, hogy a nyelv még nem teszi egységessé a nemzetet. Tévedtünk akkor, amikor tíz évvel ez­előtt hittünk a jugoszláv államban. A nemzpitalakulás legfontosabb tényezői a kultúra, a politikai és földrajzi helyzet, de kultúráink éles ellentétben állanak egymással, a politikánk is merőben más irányban halad, földrajzi helyzetünk pe­dig szintén eltér a .Száván túli népek földrajzi adottságaitól. Jugoszlávián csak a föderalizmus segíthet, minél több sza­badsággal és önállósággal. Talán lehet­séges lesz a közös vámterület és esetleg a közös külpolitika megteremtése, de a közös hadsereg kérdése még vitás. SierMlenss bofksttsnozgaisnak Zágráb, augusztus 13. A zágrábi diákok kimondták a cyrill-befcük bojkottját. A diákság mozgalmához a lakosság is csat­lakozott. Belgrádi politikai körökben a horvát diákságnak mozgalma, amely boj­kottálja az összes cyrill-betűs lapokat, de elsősorban a belgrádi újságokat, nagy izgalmat váltott ki. Városszerte olyan hí­rek is elterjedtek, hogy a zágrábi diákok az elmúlt napokban mindazokat az uj- ságánisitó helyeket, ahol belgrádi lapo­kat árultak, megrohanták és a szerb la­pokat a sárba tiporták. A paraszt-de­mokrata párt vezetősége kiáltványban nyugalomra inti a diákságot. leigrád bizakodik Belgrád, augusztus 13. Tekintettel arra. hogy Radics temetése a legnagyobb rendben és nyugalomban ment végibe és az egybegyült ■tömeg méltóságteljes magatartást tanúsított és így a gyá«ztkmopség a szerbek és a hor- vátok nemzeti egységét nem sértette, mér­tékadó politikai körökben a legnagyobb opti­mizmussal arra számítanak, hogy a tovább- tarbó politikai harcok ellenére Horvátország népe mindvégig megőrzi a rendet és nyugal­mat. Radics a parasztpártnak „örökös elnöke" marad Zágráb, augusztus 13. A horvát paraszt­párt elnöksége ma délelőtt 9 órától déli fél 1 óráig zárt ülést tartott, amelyen Radics Ist­ván utódjául a párt elnöki székébe Vladko Macek nemzetgyűlési képviselőt választották meg. Macek eddig a pártnak alelnökc volt. A Pozsony, augusztus 13. A szlovák politika mindinkább a vallási ellentétek szitásának vágányaira terelődik. Hlinka preraui beszé­de óta a néppárt sajtója álllandóau vallási kérgesekkel foglalkozik: jgy legutóbb a po­zsonyi római katolikus szlovák plébánia meg­alapításának ügyével. A brünni Lidové Novi- ny a katolikus Slovákkal szemben a szlovák evangélikusokat védelmezi és szemrehá­nyást tesz a szlovák katolikusoknak, hogy nem követték a szlovák luterámusok példáját, akik a prevrat után nyomban megalapították Pozsonyban a külön szlovák egyházközséget, | mig a ludákok csak a köztársaság fönnállá­sának tizedik esztendejében jutottak el idáig. Az egyházpolitika tultengése a szlovák nép­párt legújabb irányzatában azzal magyaráz­ható, hogy egyes néppárti körök abban re­ménykednek, hogy ezzel a taktikával megerő­síthetik Hlinka pozícióját a Vatikán előtt s megjavithatják esélyeit a szloveaszkói érsek­ség betöltésénél. Megjegyzendő, hogy Hlinka csak szlovák érsek és nem Szlo- venszkó érseke szedetne lenni. A vallási türelmetlenség uj felhullámzá­sa a szlovák politikában kétségkívül neon a néppárt konszolidálódását, hanem épp for­dítva, annak szétzüllését fogja eredményezni. Az intoleranciát perhorreszkáló komoly szlo­vák elemek a Hlinka-pártból oly pártba fog­nak találni elhelyezkedést, amely párt kizár­ja a vallási intoleranciát és amelynek prog­ramija szerencsés szintézise az őslakos front — Jó. Tehát utána — mondta élesen Aid őré. Elgondolkozva nyitott be az ajtón, mely az öltözők folyosóját a nézőtér folyosójával kötötte össze. Az aréna lármáját sem hallot­ta, periig ugv zúgott a páholysor. mintha vi­har dübörögne völgykatlanban. Ad őré Erdtheim páholyába ment., mely egészen közel volt a ringhez. Davidsohn, a vörös Willv és néhány rendező a deszka­dobogót fedő vászonlapon igazgattak, az egyik trainer a dobogó szélén körülfutó kö­télkorlátot vizsgálgatta. A ringgel szemben egy asztalnál négy férfi foglalt helyet. A tribünök és páholysorok sokasága fel zúgott. Erdtheim sorban elmondta Adorénak a ve- zetőbiró, az időbirő és a pontozóbirák ne­veit, de Adoré nem hallotta a nagy lármá­ban. Aztán Davidsohn megafonba ordította a bírák neveit és a tömeg hurráorditásai közben a vezelőbiró a ringbe lépett. Egyszerre halálos csend támadt. — Paoláno — mondta Erdtheim. Sárgavörösesikoe fürdőköpeny ben jött trainere és segédje kísér előlien. Amikor fellépett a dobogóra, , szép olaj-barna feje szembefordult a közönséggel. Dörgő taps fogadta. Udvarias, vendégszerető taps, de hang nem hagyta el senkinek a torkát.-- Egy kis tévedés — mondta Erdt- heimi a drapériák piroslehérkék színeire mutatva. — ügy látszik, Paolino jobban sze­reti a spanyol színeket. — Micsodák hát ezek a baszkok? Fran­ciák vagy spanyolok? — kérdezte egy isme­retlen ur, aki időközben 'belépett a pá­holyba . Erdtheim felelete elveszett az üdvrival­gásban. Tóni Brelier jött. Mint ellenfele, ö is leült a ring állóéi­nak ellenkező sarkába. A /eiiekair a Deut-ch!at:d. Púit chv'it { über a lles himnuszt recsegte, közben a két' 1928 tnyusgtos 14, Mi párt elnökségi ülésén jegyzőkönyvbe foglal­ták, hogy , Radics István nem szűnt meg a halála után sem a pártnak elnöke lenni • Ra­dics továbbra is a horvát parasztpárt örökös elnöke marad, mig az újonnan megválasztott Macek csupán ügyvezető elnöke a pártnak. Ezen az ülésen egyúttal megválasztották Macek utódját is az alelnöki székben: Vlasics Gyurko nemzet­gyűlési képviselő személyében. Radics lelkiüdvéért augusztus 22-én oiv szágos istentiszteletet fognak tartani, ame­lyen a horvát parasztpárt valamennyi szer­vezete részt fog venni. A paraszt—demokrata koalíció holnap délelőtti ülésén fogják betölteni a Radics Ist­ván halálával megüresedett egyik elnöki ál­lást. A koalíciónak másik elnöke tudvalévő- lég Pribicsevics Szvetozár. eszményeinek úgy vallási, mint nemzeti szempontból. Már Bazovstey is magyarán 7 Prága, augusztus 13. A Robotnické No- viny azt a politikai szenzációszámba menő, de kétségkívül csak nevetséges nyári kacsá­nak tekintendő kombinációt közli, hogy Ba- zovszky Lajos keresztényszocialista vizekre evezett! A lap közlése szerint a legutóbb olyan hirek terjedtek el a szlovák körökben, hogy az országos keresztényszocialista párt szlovák nyelvű napilapot indit, melynek élére olyan szlovákot keres, akinek még az állam­fordulat előtti időkből jócsengésü neve van a szlovákság előtt. A szociáldemokrata orgá­num annak a gyanújának ad kifejezést, hogy ez a szlovák politikus Razovsky Lajos dr. lo­sonci ügyvéd, vagy a fia s hozzá teszi, hogy ezt a hírt sem Bazovsky, sem fia nem cáfolta meg. A Robotnické Noviny egyébként Bazov- ■sky Národna Jednota c. magyarbarátnak ab­szolúte nem nevezhető aunomóista lapját sze­paratista üzelmekkel vádolja meg. A lapra a losonci magyarok — mondja Dérer lapja — 40.000 korona szubvenciót adtak. A nacionalizmusáról híres szocialista lap fucsa és alaptalan vádjai bizonyára éles po­lémiát fognak kiváltani a szlovák sajtóban. xi Ab Ifjúsági Könyvtár az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen köny"Oszfályuuknál. A Kis Pythagoras ára 12 Tv. ellenfél levette fürdőköpenyét. Paolino mintha Heraklea bronzszobra lett volna. Lábai kurta oszlopok, amelyeken a csípő meglehetősen alacsonyan nyugodott. A felsőtest tehát aránylag kissé hosszú volt. Adoré figyelmesen nézte az izomtöme­get, amely a föld legerősebb emberét jelen­tette. Különösen a nagyszerűen kidolgozott rekeszizmok tűntek fel mindenkinek, a mellkas hatalmasan megépített boltozata, a kissé ereszkedő váltak rettenetes izmai fé­lelmesen hatottak. Tóni Breher csaknem fehér volt hozzá képest. Karcsú medencéje, nagyszerű inai, hatalmas deltaizmai, egyenes, széles válla inkább jelentette a boxoló testalkatát, moz­galmasságát, szívós akcióképességét, mint ellenfelének inkább birkózásra predeszti­nált felépítése. És amint szőke haja meg­csillant a reflektorok fényében, Adoré is érezte pillanatra Tóni germánságát a fekete latinnal szemben, megértvén a rettenetes feszültségben, hogy itt 'több dől el a követ­kező órában, mint a német nehézsúlyú baj­nokság kérdése. Davidsotin is bebújt a kötelek között a ringbe. A feszültség mintha felengedett vol­na, mert a kis zsidó a nagy megafonnal hal­latlanul kémikus volt. — Halló! Kérem a tisztelt közönség figyelmét! — recsegte a megafon. Halálos csend. A megafonra már nincs is szükség. Davidsohn a baszk vállára teszi kezét, úgy ahogy Amerikában látta. — Bemutatom önöknek Paolinót, Fran­ciaország, Spanyolország és Portugália ne­hézsúlyú bajnokát! Tsoiét a vendégnek kijáró, udvarias, dörgő laps. — Tóni . Breher, Németország nehéz­súlyú bajnoka! (Ful\ latjuk.). SPORT REGÉNY (26) írta; &ZÁNTG GYÖRGY Az autósorok feltorlódtak és egy kocsi sem tudott a bejáratokig eljutni. Pézsma- bundáé., beemeli nkeppes dámák és cilinde­rei urak lökdösődtek, szorongtak, kisiparo­sok, munkások és kereskedősegédek ke­mény ölti sokaságában, zsebmetszők szüne­telték, hisztérikus varrólányok és gépiró- kneasszomyok viisongtak, rikkancsok teljes hangskálában üvöltöttek, rendőrök ordí­toz tak. — Menjen hátra, az öltözők felé — szólt ki Adoré a sofőrnek. A motor durrogott, a sziréna folytono­san hÖTgött. Végre átvágták magukat a hát­só bej ár átokig. A rikkancsok kiáltásai ide Ó5 elhatoltak: — Sportzeitung! Letzte Nachrichten! Adoré kisétált a kocsiból és végigsie­he.tt a folyosókon. Tűzoltók, újságírók, trai- nerek, managerék, orvosok, segédek sürög- tek ki-be az öltözők ajtajain. — A kilencesbe tessék — hallotta Adót ré valahonnan. Az öltöző ajtaja nyitva volt. egy nád- karszéken már ott ült Tomi fürdlőkiöpeny- ben. Körülötte is erős arcok. Davidsohn, a vörös Wllly. Erdtheim, a trainere. néhány boxoló, két masszőr. Egy vöröshaju nőt is látott Adoré, csak később jutott eszébe, hogv ez Lea Berg. És Erdlheimmal az a lehetetlen, mongol arcú festőnő. Kart gróf. Újságírók, Pomanisebe-s Café. Mit kenes itt ez a sok ember. Nem kell masszázs - mondta Tóni és eltolta segédjét. Csend volt. mindenki figyel'te, mit mond. Az újságírók jegyeztek. Adorénak nem tetszett ez a nagy csend a tömeg üdv­rivalgásai után. — Az első öt roundibau ne vizezz, Sám­son. És ne legyezz. Hideg lesz, ilyenkor nem szeretem a legyőzést. Csak azt figyeld, mire megy az egéöz. A szemeit nézd, az ar­cát, ha én esetleg neim tudnám figyelni. Sugdosódni kezdtek a segéddel, a ripor­terek hiába füleltek, nem ér tették. Tóni észrevette és mosolygott. Aztán felegyenesedett a karosszékből sudár, vállas alakja és a fürdőköpeny mint­ha peplou lett volna e pillanatban. — Kérem, hagyjanak trainereimimel és segédemmel magamra. Az újságíró urak ré­szére csak az a mondanivalóm, hogy engem kinockouto'lmi miéig különb efleuíeiek sem tudnak. Hosszú küzdelem lesz, becsületet fogok hozni Németországra! Nem volt pállj ősz a beszédében. Szavai csengtek, mint az acél és zöOdles szemeiben kis fények gyűltak ki, mintha belsejében villanyi ampát csavart volna fel valaki. Mi n denki megilletődött. A Lokalanzeigerr tudósítója extázisbán kiáltott: — Hadi Deutschland! Hódi un ser Tóni! Somban kezet fogtak Tomival és az öltö­ző kiürült. Adómé maradit utolsónak. Tomi most látott, először a ragyogó, derűs szem­párban könnycseppeket. — Nem bízol bennem? — kérdezte für­késző tekintettel. — De bízom benned. Győznöd kell. Ha nem. ez volt a búcsúnk. Megértetted? Csend volt, nagy csend. Csak a folyo­sókról hallatszott siető léptek dobogása. — Meg — mondta végre komoran Tóni. — Ha sohasem, de most. most megértél te­lek. Adoré meg akarta csókolni. Most nem. Majd utána - mondta hi­degen Tóni és szelíden félretolta. I üüsigca-párf i talál! türelmetlenség mellék­vágányain A Robotokká Novir.y Bazovskyt magyarónsággal vádolja

Next

/
Oldalképek
Tartalom