Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-12 / 183. (1810.) szám
10 1928 ttnga&fltti* 18, Taaárpag, Egy iümsztár naplójából Irtai Lakatos László Idén termékeny nyaraim volt. Ezer inéiért mosolyogtam. 4c De a tudományiban Galileivel tartok. <5 anár annyi száz évvel a film előtt megjósolta: ... És mégis forog — 4c Tavaly azon a nagy romantikus .filmen. Utolérhetetlen voltam, amikor meghaltam. Tudják, hogyan haltam meg? Halhatatlanul. 4c Most tükör előtt ülök. Tehát ugyanazt csinálom, amit e pillanatban tiz millió ember a világon. Az én arcomat nézem. * És ha egyszer csakugyan meghaltam, akkor ás meg fog maradni: a mosolyom, a járásom, a kacsintásom, a ciga re ttár agyuj tásom, a leülésem, a fölkelésem, a kézífogá- som, az orrfuvásom. Én már nem leszek, de gesztusaim túlélnek engem. Mert — * . (Az embert cselekedetei élik túl. A filmsztárt gesztusai.) 4c Néha rajtakapom magam azon, hogy beszélek. És ilyenkor megrémülök. Hosrvan, nekem hangom is van!? 4c TaHeyrand szerint az emberi nyelv arra való, hogy elleplezze az ember gondolatait. Száz év előtti megfigyelés. Azóta a technika haladJt. Amióta film van., némán is lehet hazudni. Van kastélyom, van bankszámlám, van autóm, van parkom, van autóparkom. Ha egyszer meghalok, elmondhatom magamról: nem mosolyogtam hiába. 4c A csillagok — mint én. (Szintén csak sötétben érvényesülnek.) 4c De ha egyszer mégis csak meg kell halnom, a halálosógyam elé okvetlenül állítsanak egy gépet. Mert máskép — esküszöm — nem fog menni. 4c Ez furcsa volt. A múltkor szemébe néztem a felvételi gépnek és ő is az óbjekti.vjá- val én .rám. Egymással szembe nézett két gép. ___________________________________ Sz épségápolás! „IZA“ speciális árjegy-ék kivonata Bratislava, Stefániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használati utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. „IZA" Szeplő és májfolt elleni garnitúra, mely 8 kiváló szerből áll . K 37.— Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni garnitúra K 37.— „IZA" Fonnyadt, száraz, sárg , ráncos aro elleni garnitúra......................K 80.— (E zen szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak készítve.) „IZA“ Bőrujitő garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, miután 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy gátolná a hivatásá- N bán, 6 drb. legfinomabb preparátum , . , . ....... K JZA“ Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, ' hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más nyomot hagyna vissza...................................... . . . K 37.— j, IZA'‘ Mellhizlalő és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy férjes asszony részére lesz a szer. Táplálkoi 'si és légzési rendszert mellékelünk K 77.— Teljes kúra , . * ..... K 190.— (Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, griz és dudorodásokat eltávolító , . . . ..... E 37.— „IZA" Mindennapi toilette-garnitura, 4 kiváló szerből áll............................K 47.— Dupla, minden aprósággal felszerelve, bálokat és estélyeket látogató hölgyeknek nélkülözhetetlen. Használati utasítással . . K 120.— ^IZA“ Ha, tpoló, hajhullás elleni jő garnitúra .............................................. . K 37.— >,IZA “ Hajfesték. Kapható minden árnyalatban minta szerint. Használati utasítással . .................................. . K 77.— ( Be cses látogatás** és cégünk Ismerősei körében való ajánlását kérve, maradtnnk kiváló tisztelettel „IZA“ KOZMETIKAI INTÉZET Az őrület irodalmi csodája Egy világszenzációt keltő irodalmi és pszichiátriai felfedezés Uj fejezet a „zseni és őrület“ tételéhez örültek szellemi termékeiről sokszor volt már szó mindenféle formában, őrültek rajzairól, verseiről, felfedezéseiről stb. sokat $ sokszor Írtak már. De az a minden bizonnyal világszenzációt keltő csoda, amely most a csernovitzi őrültekházábán történt, mindent túlszárnyal, amit idáig őrültek szellemi termékeit illetőleg megcsodálhattunk. Ezt a csodát Kari Kraus, a bécsi „Die Fackel" szerkesztő- kiadója röpíti világgá a Die Fackel legutolsó számában. Kari Krausnak ez a közleménye kétségtelenül a legutóbbi évek legjelentősebb irodalmi publikációja, _ még pedig nemcsak a német irodalom szempontjából, hanem világirodalmi nézőpontból is, — mellyel az irodalmi életnek és az irodalomtörténetnek is foglalkoznia kell majd. Kari Kraus ugyanis egy essay keretében verseket publikál, melyeket egy csernovitzi újságíró küldött el neki. Az újságíró a verseket. a csernovitzi őrültekházábán fedezte fel és ő viszont egy ott ápolt őrültnek, egy Kari Piehovicz nevű lakatosnak kezelőorvosától kapta őket. A verseket Kari Piehovicz vagy maga irta, vagy pedig az idegenlégóban való katonáskodása idején gyűjtötte volt és azóta megtartotta emlékezetében. A szerzőség dolga még vizsgálat alatt van. A vizsgálat egyrészt a csernovitzi őrültekházábán, másrészt Afrikában, az idegenlégióban folyik tovább. De igen könnyen meglehet, hogy Kari Piehovicz nem gyűjtötte a verseket az idegenlégióban és nem tanulta meg őket kívülről, hogy most az őrültekházábán leírja őket, — ami már magában is csoda volna, — hanem valóban saját maga irta a verseket. A versek azonban, amelyeket alább német eredetiben és a saját magyar átkötésemben is közlök, nemcsak azt a pszichiátriai csodát revelálják, hogy egy őrült irta, avagy emlékezetében megtartotta és most leírta őket, hanem egy másik csodát is, mely egyáltalán nem kisebb az előbbinél: az irodalmi csodát, mert ezek a versek, — teljesen függetlenül attól, hogy őrült irta vagy gyűjtötte őket, — Frühling Ohmé Emde eimd Wege, dlie mim Frühling ftihresn: und dér laue Wind öffin-eit riogs geheáme Türen. Wenn die Sóimé lachít, möchtest du mm Hímmel wallem, und in tioíer Nádit borsi du warme Tropfen faltén. Altén SchW'ero einlct von dm Dingem, die eddi wedfte®, und die Erde trinkt Wunder dér Entbnndenbeiten. Junge Tanzerin Diné grosso őlockenhlume webte font vöm Friihlingslbauim: üdítem Friihlingstag mm Rubiné tanzt sie eich ím eanftem Traum. Bime Wolke weieser Seáde Spiegelt raii selmád jeden Scllirítt; mystisch wandenn unterm Kleddé Blut und Hant und Atem miit. Am des Körpers Blüten-Stengeí schwingt des Rockea Grlodke sie. und der iBeine Doppel-Stíhwmgiel lantét leise Meilodie. Eine grosso GlockemMajmie wehte font vöm IFrühlingsJbanm: liohtem Firiüblimgsttag mm RuJbme tamást sie eddi in sanftom Tranm. Einen Trunk der Liebe íiass urna in dem Siilbergfein®, dm die Blirikm gtrün umlhiiílien, unsrer Heaucn Kriige gianz ( mit der tiedem Stíllé füllen! Lase uns mit dem letetem Ateimhaiudí, mit des BluJteo letart er Welle ró hinübermiündcn in dem Strandi, wiie ims Wurzelwerfk die Quelle! Alléé Irdiischo rause wesemlos ohmé Tramer von uras fallem; kindjgewordcm ást des Waldes Sohose eimd um ums nur Naebtigallm, magukban is valóságos irodalmi csodák, irodalmi kincsek. A versek oly szépek, hogy csak a legnagyobb költők alkotásaival lehet őket összemérni. Kari Kraus 'többek között ezt írja a versekről: „Csak a német költészet legmagasabb csúcsain, ott, ahol béke honol; Claudius, Hölderlin avagy Mörike néhány strófájában, ma Trakl avagy Lasker-Sehüler asszomv soraiban, öltött úgy formát mindaz, amit, a látás és hallás fölemelő összhangjában, egy szív és a természet egymásnak mondhatnak'*. Egy másik helyen ezt mondja Kari Kraus: „Ha valóban csak meglelője és megőrzője lenne Piehovicz e lírai kincseknek, a szellemi csoda már akkor is elég nagy lenne.. Végezetül igy ir Kari Kraus: „Bármit fog is eredményezni a vizsgálat a szerzőség kérdését illetően — és eredményezze akár csak azt, hogy szellemi értékek kedvelői egy századokon át ismeretlenül maradt költőt fedezlek fel — nagyobb csudát, mint maga a mii, nem képes revelálni.. “ Végül meg akarom még jegyezni, mielőtt a verseket közlöm, hogy a Kari Kraus essay- je szerint a csernovitzi őrültekháza másodorvosa, aki a verseket először fedezte fel Pieho- vicznál, bizonyítékokat gyűjt ama teória részére, hogy az őrület „előzőleg teljesen terméketlen, alkotásokra be nem rendezett embereknél, a szellemi és lelki képességeket oly rendkívüli mértékben emeli, hogy ezek az emberek csak az őrültekházábán válnak költőkké és művészekké". A csodálatos versek Itt közöljük a Kari Kraus által a Die Fackel-ben publikált három verset, (Kari Kraus e három versen kívül még egy torzót is közöl), még pedig eredetiben és saját — a lehetőségig hü — magyar átköltésemben. Meg kell jegyeznem, hogy tudatában vagyok annak, hogy, mint minden átköltés, ezek az át- k öltések is tökéletlenek és természetszerűen nem tudják visszaadni az eredeti rnindeu szépségét. Tavasz Végnéfküliek utak miik tavaszba nyitnak: s a langyos szelek titkos ajtókat pattiutnak. Ha a Nap nevet, szeretnél az égibe szállói, meleg cseppeket baüsz a mély éjben szitálni. A teher lehull dolgokról mák kitárulnak, s a föld ittasul csudáiktól mák szabadulnak, Ifjú táncosnő Szólt el egy szép (hanamgvirág a farügyröl álomba*: s — tavasz fény, rózsa, ispáJláug, — táncol szeld álomba. Egy felhőnyi fehér selyem tükröztet lépésit, táncot; s ruha alatt — óh rejtelem — vér, bőr, tüdő is táncol. Teste virágszárán rázza szoknyája szép harangját, s lábaival ímegujrázza tánca halk ezüst-hangját. Szállt el egy szép harangvirág a farügyröl álomba*: e — tavasz, fény, rózsa, ispdláng, — táncol szeld álomba. Egy kortyot a szerelemnek A fényiben, mit selymesen takarnak a nyírfák zölddel, hadd töltsük meg teljesen Szivkancsónkat a mély csönddel! i Lehelle tünknek végakkordja, vérünk s minden csepp a vérbe* torköljon be úgy a bokorba mint a forrás a gyökérbe! Hadd hulljanak rólunk a csorba Hdércek s a földi firkák; ajkár a boldog gyermekkorba*, körülöttünk csak pacsirták dalolnak s elringatnak időn e téren túl a magasságot Isten mezőihez; « ragodnak angyalokhoz, kik jóságos amyakezokikel szentté zsongják frigyünket e hárfakarban felettünk zengik, ujjongják, hogy im* újra Istenéi lettünk. chiátriai problémáról, a pszichiátriai csodáról, amelyet eme versek publikálása egy újólagos és különösen éles formában vet föl, nyilatkozzék. Fritz Wittels dr. következőképp nyilaikon zott: — ön azt kérdi tőlem, lehet-e szép versek szerzőségét őrülteknek tulajdonítani? Feleletem egyértelmű: Csakis elmebetegeknek lehet valódi költői müvek szerzőségét tulajdonítani. Ha ez az állításom valaki előtt túlzottnak tűnnék fel, akkor itt ama igazságok egyikével van dolgunk, amelyeket mindig újból és újból kell felfedezni. Shakespeare mondja: „A költő szeme szép őrületben forogva ..És Horatius, aki Kalliope muzsikáját hallja, igy szól: „Ti is halljátok? Avagy szép őrület szédít engem..." (amabilis insania). — Ezeket a verseket is, igenis, írhatta egy elmebeteg. — Nem igen képzelhető el, hogy egy jó kereskedő, egy iparos, egy gyáros vagy egy bankár költővé emelkedjék. Még egy segédet vagy fiókvezetőt sem fog szívesen alkalmazni a kereskedő, kiről azt hallja, hogy szabad óráiban versel; legfeljebb ha operettszövegekről avagy egyéb kézzelfogható és pénzrevált- ható irodalomról lenne szó. Sőt mi több, a tudományosság házában is sandán tekintenek a költőre. Nem tudnak felhasználni fantasztákat ott, alvói a tények kemény talaján állanak. Ha azt kérdezné tőlem, hogy tud-e egy költő a dologi értékek világban kiemelkedőt alkotni, egy pillanatig sem haboznék a nemleges válasszal. Vannak és voltak híres írók, akik eléggé gyakorlatiak voltak, hogy gazdagokká legyenek. Közöttük van például a világcsuda, akit Voltaire-nek hívnak. De a Voltaire verseiben és szomorujátékaiban, amelyeket ma már senki sem tud olvasni, még a lehelete sem található valódi költészetnek. Hiába kutatna az ember, mint valaki joggal mondotta róla, ezekben a száraz müvekben egyetlen fűszál után is. — Ennek oka pedig: Hogy megtaláljuk a művészetbe vezető kaput, ahhoz előbb jócskán el kell távolodnunk ettől a világtól. Innen van, hogy álmunkban mindnyájan költünk, amikor álmodunk. Az „én" (,,Ich“) csak kevés embernél lesz költővé. Az „az" („Ea") mindenkinél kivétel nélkül költő. Popper- Lynkeus mondja egyhelyütt, hogy a „Phanta- sie eines Realisten" legszebb darabjai nem egyebek, mint álmok leírásai, melyeken tudatosan alig változtatott valamit. A költő egy ébredőálmodó. — Hölderlin, Lenau, Nietzsche, akik tudvalévőén szellemileg elborultak voltak, éppen az örök Semmi felé való útjukon,alkottak szép müveket, különösen Nietzsche, aki legmélyebb költői müveit és villámait mintegy mámorban hajította ki magából. Az elmebeteget végzete kiragadja a világgal való kapcsolatából. Abban a tragikus törekvéséből, hogy e kapcsolatot újra visszanyerje, keletkeznek a szellem- óriás tűzijátékai. A tűzijáték elhamvadása után persze az üres hüvelyek maradnak csak vissza és az elmebetegek müvei, azoké az elmebetegekéi, akik a realitásért folytatott harcukat kénytelenek voltak végleg feladni, bambán bámulnak ránk, mint díszítések, amelyek elvesztették értelmüket. A si//űrének n él például a szavak elképzelése és a dolgok elképzelése közötti összefüggés elvesz. Beszédük, akár kötött, akár nem kötött beszédük, zagyvalékká válik, rímeik minden mágiát nélkülöznek. Értelmetlen szójátékok, sivár viccek, elidegenítő szkolasztika maradnak fenn. A makacs rimkovács ilyen értelemben mindig egy kissé sizofrén. (Mindez természetesen csak a sizofrén-elmebetegekre vonatkozik.) — Az emlékezet gyakran sokáig ellentáll a pusztulásnak és igy gyakran tapasztalunk éppen elmezavartaknál néha meglepő emlékezésben teljesítményeket. A külvilág életének terhei, amelyeket már nem ért meg, lehullnak róla. A belső világ emelkedik ki be £ ne. Részegek, hipnotizáltak, haldoklók is, gyakran olyan nyelven beszélnek, amelyet egyébként -már elfelejtettek volt; és gyakran hallhatunk tőlük verseket felmondani, amelyekről éber állapotukban semmit, de abszolúte semmit sem tudnak. Régebben „megszűnt, ilehullott korlátokról" (beszéltek. Ma „vil'ágpusztulásrőr* beszélnek, vagyis a realitás pusztulásáról, mely a glondolkodást és alkotást környékezi. Schiller is azt mondja: „Was unsterblich im Gesang soll leben, muss im Leben untergehen". („Hogy valami halhatatlanná váljék a dalban, pusztulnia kell annak az életben"). die ums übcir Itau/m umd Zeit über ums hiimaue asm djem G«fiMea\ Oottes wiegen in die Ewigíkcit wo die Enge'l mit dem milden Mutterhamden umsren Liefbeslbiumd li-ert'lí f^prerihem and lin Harfoncliörem tűnd von Mond ®u iMund juíhcln, dósé wir meder Gőte gehörcm. A költőnek kissé bolondnak kell lennie, azaz „eltérültnek", „eltávolodottnak". Ha csak kevéssé az, akkor irodalmár lesz belőle és rendesen dicséretet kap olyan kritikusoktól, akik hozzá hasonlók. Ha ellenben nagyon mossziro távolodik el a valóságtól, akkor meg nem értjük már meg a nyelvét és szavát. A művészet a mámornak és a józanságnak, a kedélynek és az észnek egy szép szintézise. Mekkora mérlegelő ész rejlik egy goethei versben! És mekkora mámor egy repülőgépben, egyr vasúti mozdonyban vagy akár egy rotációsgépben! Ezeket is „elfávolo- doítak" találták lel. Gömüri Jenő. l&CrKJi. publikált, gyönyörű verseket niegnnuanarr Fritz Wittels dr.-nak, az ismert bécsi pszichiáternek és megkértem, liogy az érdekes pazi— Lehetséges-©? — Igen, lehetséges! A Kari Kraus állal a Die Fackel-ben És mit szól hozzá a pszichiáter?
