Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-11 / 182. (1809.) szám

^ * --------------------------------------------------------------------­nafi siámmik 12 oldal évf. 182. (1809) szám » SsamOat 1928 augusztus 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, A Szlovenszkói és niszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská uhce negyedévre76, havonta26Kő;külföldre: „_/;/_•/,• t2» D* emelet Telefon; 30311 — Kiadd­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő'. poiulKal napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága IL* Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1‘20 Ké DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Aratás után (agy.) Közvetlen az aratás előtt nagy örömujjongás tört ki a sajtóban a jónak Ígér­kező termés tudatában és a köztudat ma az­zal van telítve, hogy rekordtermése volt gaz­dáinknak, tehát nagy a bőség, mert a szűk esztendők után végre megfogant Istennek ál­dása munkájukon. Közgazdáink bizonyos vér­mes optimizmussal máris arról írtak ditiram- busokat, hogy végre a közgazdasági élet vér­keringése is megkezdi egyenletes cirkulációit és a rég várt fellendülés bekövetkezte csak rövid betek kérdése. A papiros türelmes, de úgy találjuk, hogy az örömujjongás, kissé ko­rai volt, mert az aratás után a helyzet egé­szen másképpen látszik. Mintha a lovas mögött ott. ülne a fekete Gond, az öröm poharába belecsordult az üröm is. A gazdasági esztendő, sajnos, nem rajzolja azít a derűs képet elénk, amelyet ez­előtt egy hónappal vártunk. A gabonafélék egynek kivételével általában jól fizetnek, egyes helyeken persze csak szerény közepes ■termésről lehet beszélni. A síkságokon a ka­lászosokhoz fűzött reménységek általában be­váltak. De mit jelent ez? A mezőgazdasági kultúrának egyik területét, amely lehet, hogy nagyobb, mint a kapás és ipari növé­nyeké, azonban csak ezeknek harmónikus egyensúlya után lehet jó termésről beszélni. Heteken át Szlovenszkó déli vidékein olyan aszály uralkodott, hogy a tengeri, a burgonya, a cukorrépa, a dohány súlyos káro­kat szenvedtek. Azonban még ennél is na­gyobb a kár, amelyet gazdáink a takarmány- termelés terén szenvedtek a szárazság követ­keztében. A legtöbb helyen a gazdaságok az állatállományt, a téli takarmánnyal kénytele­nek máris tartani, hogy azután mi lesz télen, azt nem lehet megmondani. A legtöbb gazda kénytelen lesz takarmányt vásárolni, ha álla­tairól nem akar lemondani. Hiába tehát a jó •búzatermés, ha egyszer a gazdaságnak többi része nemcsak jó hozamot nem adott, hanem egyenesen katasztrofálisan végződött. Ugyanez áll az összes kapás növényekre nézve. A napokban bekövetkezett esőzések már nem használtak sem a tengerinek, sem a burgonyának. Ezekben tehát szükséget fo­gunk szenvedni. A répatermés is messze a rendes átlag alatt fog maradni és igy a cukor­árak emelésére lehetünk elkészülve. A bur­gonya, amely a legelsőbbrendü néptáplálék, a mezőgazdasági munkásnak is a legfőbb ele­dele; ha ebben hiányt lát, tehát ez szociális vonatkozásokban is rossz gazdasági esztendőt jelent. Ugyanezt vonatkoztathatjuk a törpe- birtokosokra is, hogy a kukoricatermés olyan gyenge lesz, hogy annak ára a búza fölé fog emelkedni. Egészen bizonyos, hogy ebben nagy importra fogunk szorulni. A gabona ára mélyponton van. Tehát a gazda, főleg a kisgazda, aki termését nem ké­pes forgótőke hiányában a tavaszi hónapokig tartani, azt alacsony áron kénytelen áruba bo­csátani. Ebből kell beszerezni a télre valót, valószínűleg a takarmányt és egyéb áilat- eleséget is, ebből kell adóit és közterheit fi­zetnie és ebből esedékesek tartozásainak a kamatai. Egy dologtól kell komolyan tartania gaz­dáinknak és ez a közterhek emelkedése. Az adókincstár, mint tudjuk, minden szentimen- talizmus nélkül dolgozik és biztosítja érde­keit. Félő, hogy a „kitűnő termés" gondolnia annyira be fog idegződni az adókivető kincs­tári-közegekbe is, hogy elérkezettnek látják az időt a súlyos és elviselhetetlenül magas jö­vedelmi adók fokozására anélkül, hogy meg­vizsgálnák az éremnek másik oldalát, a tartós szárazság által okozott károkat, amelyek még a jó terméssel sem nyerhetnek kiegyensúlyo­zást. Milyen kár. hogy gazdasági érdekkép­viseleteink ilyenkor nem állanak rendelke­zésre, hogy máris felemelhetnék .óvásukat minden ilyen kísérlet ellen. A mostoha időjárás a gazdákat súlyos károkkal sújtotta az araíás alatt és azután. Kevés a remény, hogy kedvezőbbre fordulá­Jugoszlávia sorsdöntő óráiban a helyzet kulcsa Belgrád kezében van A francia sajtó is csak a föderalizmusban látja a kibon­takozás útját - Zarándokok tízezrei Radics koporsójánál Zágráb, augusztus 10. Radics halálának következtében Belgrádban és Zágrábban meg­szűnt a politikai élet. Nagy érdeklődéssel vár­ják a demokrata parasztkoalicióuak holnap délután egybegyülő gyászülését és a régi bör- vát szábornak ugyanakkor megtartandó gyász- ülését. Ezen az ülésen fogják ugyanis megál­lapítani a horvát és a velük szövetséges szlo­vén képviselők a jövőben követendő eljárásu­kat. A gyűlésen felhívást fognak megszöve­gezni, amelyet a néphez bocsátanak ki. Az összes politikai körökben a legjobb hatást gyakorolta, hogy a demokrata-paraszt koalíció képviselői a sors rettentő csapása után is, amelyet Radics halála a horvát népre jelent, a rendet és nyugalmat fen tartották és biztosították híveik táborában a szigorú fe­gyelmet. Komolyam remélik, hogy a sorsdöntő órád­ban Belgrád is jobb belátásra jut és meg­változtatja eddigi politikáját, mert ma még lehetséges a békés megegyezés. Zágrábi politikai körökben egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy a helyzet kulcsa most teljesen Belgrád kezében van. Ez a felfogás tükröződik vissza a zágrábi sajtó mai cikkeiből is, amelyek ma is azt han­goztatják, hogy a horvátok vezérük halála Után, aki minden erőszakosságtól visszabor­zadt, nem ragadtatják magukat semmiféle erőszakosságra, mert meg vannak győződve az eszme győzelméről. Páris, augusztus 10. Radics halálával be­hatóan foglalkozik a francia sajtó. Általános nyugtalansággal vetik fel a kérdést, hogy váj­jon még milyen következményeket von maga után a szkupstinában történt esztelen merény­let? A Volonté szerint Radics halála igen ag­godalom ramél tó állomása annak a belső krí­zisnek, amelyet most a jugoszláv állam végig­él. A különböző nemzetek ellentétei, ame- • lyeknek szerb hegemónia alatt kell él- niök, változatlanul megmaradnak tovább­ra is, ha Jugoszlávia jelenlegi politikai struktúráját nem változtatják meg. Jugo­szlávia jövője, _ állapítja meg a Volonté — a föderalizmusban rejlik. Ha azonban a régi Szerbia továbbra is makacsul fenn akarja tartani uralmát az uj területek fe­lett, akkor a krízis soha nem ér véget. A szocialista Populaire szemére veti a ha­lottnak, hogy kérlelhetetlenségével a fiatal jugoszláv állam nehézségeit rendkívüli mér­tékben fokozta. Ha a jugoszláv állam szétomlana, ennek tragikus következményei lennének egész Európára, mert a faseizmus alig mulasz­sa meghozza a gazdáknak az igazi jó eszten­dőt. Hogy ezek a panaszok komolyak és nem csupán a kielégithetetlenség diktálja ezeket, arról meg lehet győződni .a tőzsdéken is, de felvilágosítást adhat minden szakmájában otthonos gazda is. A jó esztendőhöz fűzött re­ménységek csak részben váltak be. A drága­ság nemhogy csökkenni nem fog, hanem an­nak emelkedésére lehet kilátás, mivel az ipari növények terméshozama az életstandar­dot tetemesei] meg fogja drágítani. Óva kell inteni mindenkit, hogy a köztu- datba átment és a szocialista pártok által bi­ten á el a kedvező alkalmat étvágyának kielégítésére. Baioviüe az Aclio.n Francaiéban kijelenti, hogy Jugoszlávia sorsa egész Európát első­rendűen érinti. A jövőben is nagy nyugtalan­ságok eredője lehet. Igen sok vér folyik már Szerajevó óta szerb kezek által. Népvándorlás a ravatalhoz Zágráb, augusztus 10. Horvátországnak minden részéből, minden társadalmi rétegéből sűrűn zarándokolnak az emberek tömegei, öregek, ifjak, gyermekek, férfiak és nők Ra­dics István ravatalához. A környék minden községe elküldötte képviseletét és a sok nép­viselet a gyász óráiban is színessé teszi Zág­ráb külső képét. A tömegek áramlás"" egyre tart. Azok az utcák, amelyek a volt Leopold Sálvator-palotához torkoljanak, teljesen gyász- báborultak. A palota előtt gyászfátyollal be­vont kandelláberek égnek. A palota homlok­zata gyászdrapériával van beborítva és bel­sejét is fekete posztó burkolja. A nagy hall­ban tartózkodnak állandóan Radics családjá­nak tagjai és legszemélyesebb hívei. A másik teremben áll az impozáns ravatal. Radics hul­lája egyszerű fekete ruhában vau kiterítve és nincs rajta a jugoszláv királytól kapott legmagasabb kitüntetés, a Szent Száva- rend elsőosztályu keresztje. A katafalk két oldalán tizenkétkaru ma­gas, ezüstből való gyertyatartók állanak. A diszőrséget egy-egy pár horvát diák és horvát paraszt szolgáltatja. A diákok a horvát szokol történelmi öltözetében vannak, gazdagon dí­szített karddal oldalukon. A parasztok nem­zeti viseletűkben állanak őrt. A palota bejá­ratától a koporsóig a koszorúk megszámlálha­tatlan tömege van elhelyezve. Egész Hor­vátország elküldte virágait szeretett vezéré­nek. Lassan, könnyező szemmel haladnak él a sürü tömegek a koporsó előtt, amelyben Ra­dics István fekszik. Arca még most is moso­lyog, mint ahogy az életben is mindig mosoly­gott. A városba ma visszatért a hétköznapi élet lüktető vérkeringése. Az üzletek már ki­nyitottak, a gyárak dolgoznak. A kirakatokat azonban gyászszalagok vonják át. Több kira­katban Rádiósnak gyászfátyollal borított, virá­gokkal díszített képe van. A temetési költségeket Zágráb városa és a zágrábi, károly városi, eszéki, spalatói, ragu- zai és monasztiri kerületek viselik. Zágráb város díszsírhelyet jelölt ki nagy halottjának. Tegnap Spalatóban és Sebenicoban a horvát parasztpárt nagy gyászünnepségekel rendezett, amelyek teljes nyugalomban men­tek végbe. Radics István pályafutása Radics István paraszt szülőknek a gyermeke. 1871-ben született Trbajevo nevű faluban, Sziszek közelében. Miután a gimnáziumi tanulmányait Zág­rábban elvégezte, Moszkvában, Prágában és Páris- ban filozófiai és politikai tanulmányokat végzett. Körülbelül tiz idegen nyelvet tanult meg. Utazá­sai közben állandó érintkezésben volt a pánszláv eszmék apostolaival. Amikor hazájába visszatért, ő maga is ezeknek az ideáknak a hirdetője lett, mint politikai szónok és mint a Slovenski Dóm munkatársa. Közben egy kis könyv- és papirkeres- kedésből élt, amelyet Zágrábban rendezett be. Mindig a szélsőséges túlzások jellemezték. Politi­kai munkássága emiatt igen gyakran jutott arra az eredményre, hogy különböző izgatások miatt el­ítélték. Ilyenformán mintegy tízévi fogházbüntetést sikerült az évek során összegyűjtenie. 1904-ben alapította Antal testvérével közösen a horvát pa­rasztpártot, amelynek fivére halála után, 1908 óta egyetlen vezére volt. A monarchia fennállásának idejében tagja volt a zágrábi tartománygyülésnek és nagy hive volt a Habsburg-háznak. Ö volt az, aki a Gotterhaltet horvát nyelvre ;s lefordította. Radics István politikai szereplésének súly­pontja a világháború befejezése utáni időkre esik. Tipikus balkáni politikus volt, akinek pá­zonyára politikailag is tőkésítendő „jő" ter­més senkit el ne kápráztasson, mert ez csak a Játszat, amely mögött a valóság kendőzetle­nül eléggé vigasztalan. Nem szabad tehát sen­kinek magát olyan illúziókban ringatni, hogy ez az esztendő lesz az, amelynek gazdasági eredménye a közigazgatási életbe uj injekció­kat. fog adni. Az aratás után- nagy gondok vár­nak nemcsak a gazdaközönségre, de általá­ban a fogyasztó tömegekre is, amelyek csaló­dása annál keserűbb lesz, minél inkább belé­jük edződött a kitűnő termés tudata. lyafutását a legeUentétesebb és a legkülönbözőbb állásfoglalások jellemezték. Közvetlenül az össze­omlás után erélyesen lépett föl a bolsevizmus el­len. Köztudomású, hogy később viszont erősen ka­cérkodott a szovjettel. Az első időkben a legé’-o- sebb állást foglalta el az ellen, hogy a horvátok a szerbekkel közösen alapítsanak uj államot. Azt akarta, hogy a horvátok és szlovének külön állam­ban tömörüljenek és erős ell-nzéki álláspontot foglalt el Belgrád ellen. Ugyanekkor ő is, a hor­vát parasztpárt is köztársasági elveket hirdetett. 1920-ban az alkotmányoző nemzetgyűlésen a hor­vát parasztpárt ötven mandátumot szerzett meg, Radics, aki a jugoszláv állam és az Obrenovies- dinasztia ellen folytatott izgatásai miatt akkor is fogságban ült, szintén mandátumot kapott és ezen a cimen szabadult a fogházból. Ő is, pártja is tá­vol maradtak a parlamenttől. A horvát közvéle­mény, úgy látszik, helyeselte ezt az álláspontot, mert a horvát parasztpártnak az 1923 márciusá­ban megtartott uj választásokon már 70 mandátu­mot sikerült meghódítania. Radics, aki akkoriban a szerbek üldözése elől külföldre menekült, ebben az időben Jugoszlávia federalisztikus államberm- dezését köve'elte és ezt külföldi, különösen pedig angol segitséggel igyekezett megvalósítani. Ami­kor ilyen irányú kísérletei meghiúsultak, Radás 1924 tavaszán fölszólította a horvát képviselőket, hogy a passziv rezisztencia feladásával vegyenek részt a belgrádi parlament ülésein. Ugyanekkor ő maga Londonból Moszkvába utazóit, ahol keresz­tülvitte azt, hogy a horvát köztársasági partot föl­vették a parasztinternacionáléba. Radics csak 1924 nyarán tért vissza Zágráb­ba, amikor Davidovics a békülékenység jegyében alakította meg koalíciós kabinetjét. Minden ■ ára­kozás ellenére azonban nem támogatta Da -.idovic* vállalkozását, hanem szélsőséges köztársasági agitáeiójával előidézte ennek a h m mányink a gyors bukását. Az újra kinevezőit PiöcsPribi- csevics-kormány kiirta a választásokat és erői el

Next

/
Oldalképek
Tartalom