Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-10 / 181. (1808.) szám

2 IWB mgtnfaé 10, A magyar kormányzó és felesége az aktuális magyar kérdésekről A magyar aratás eredményei—A magyar sport és az olimpiász — A magyar gyermekek jövőjéért — Azonban nőm történt inog- m«rt az elhunyd .politikai eílvba rátád közölték, hogy Rádiós írásbeli végrendeletet nem ha­gyott hátra. Egyúttal közölték Hadfimnak végső kívánsá­gát, amelyet halálos ágyán állandőtan han­goztatott. hogy bármi következzék is be, a nép mindvégig őrizze meg nyugalmát és al­kalmazkodjék vezéreinek utasításaihoz. A temetés előkészületei A zágrábi gyászhár néhány óra alatt egész Horvátországban elterjedt és nem­csak Zágráb, hanem az egész Dráva-Száva köze siratja a horvát parasztság legnagyobb és leghübb fiát. A gyászoló Zágráb ma dél­előtt téliesen kihalt város képét mutatja. A gyárak és műhelyek beszüntették üzemü­ket a boltok lehúzták redőnyüket, az étter­mek és .kávéházak zárva vannak, mindenki otthonában tartózkodik és készül Rádiós te­metésére. Ugyanilyen gyászban van az egész ország is, amely most a fekete lobo­gók erdője. Már ma reggel megkezdődött a parasztoknak felzarándoklása Rádiós rava­talához és előrelátható, hogy a nagy teme­tésen több százezres tömeg vesz majd részt. Rádiós politikai hívei már megtették az előkészülete két a temetésire és a gyászün- nepségekre vonatkozólag. Valószínű, hogy Radicsot vasárnap temetik. Belgrádiról az a hir érkezett, hogy Sándor jugoszláv király maga is eljön Rádiós temetésére, akit közvetlenül a merénylet után a belgrá­di kórházban Is meglátogatott. Az angol sajtó kommentárjai London, augusztus 9. RadJics halálának Ilire világszerte hamarosan elterjedt és a politika legnagyobb szenzációjává alakult. Az angol lapok ma reggeli számaikban hosz- szabb cikkekben foglalkoznak Rádiós szere­pével, jelentőségével és a haláleset várható : következményeivel. A Times vezércikke szerint Rádiós már akkor is a horváti parti- kuílarizmust hirdette, amikor Horvátország még ,a Habsburg-monarchia része volt és a 'délszlávokkal akart egyesülni. Ez az óhaja i á háború után teljesült is, de nem egészen '<■ úgy, ahogyan remélte. Az osztrák-magyar ( monarchia minden hibája ellenére kielégítő ' megélhetést tudott nyújtani alattvalóinak. Kultúrája ás sokkal magasabb volt, mint amit a szerbek nyújthattak. Rádiós újabban j. azt követelte, hogy Horvátországnak az i ir szabadállamhoz hasonló alkotmányt s adjanak. Halála ennek a mozgalomnak újabb hajtóerőt fog adni. * A Daily Telegraph szerint a jugoszláv ki­Tn^t5S-/V\A&y?vn'HTRIiU? mmmmmaammmrmmmmmmmmmmmammmrn -wmiii «w cráilyságot a széthullás veszélye fenyegeti, ha Horvátország és a többi kisebb jugoszláv tartomány fellázad Belgrád kizsákmányoló politikája ellen. A Daily Mail szerint Radics halálát minden bnz/onnyal a legsúlyosabb zavarok fogják követni. Az angol lapoknak általában az a néze­tük, hogy r Rádiós halála előhírnöke az immár el­háríthatatlan viharnak. Eltemették Risztovicsot Belgrád, augusztus 9. Tegnap temették eil a Zágrábban meggyilkolt Riszitovdics szerb publicistát. Több beszédet mondtak a sírnál és a szónokok igen hevesien támadták Pri- bicsevicset. Miután kihágásoktól tartottak, nagyszámú csendőrséget összpontositottak, rendzavarásra azonban nem került sor. Belgrád, augusztus 9. A szkupstiua mai ülésén Kujuncsics elnök rögtön az ülés meg­nyitása után meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt Rádiósról. Kijeleutette, hogy Radics halála kétségtelenül az egész jugoszláv uép vesztesége. Radics a parlamentnek egyik legkiemelkedőbb tagja volt és a uép egy nagy részének politikai vezére. Halálát ezért az egész nép mélyen gyászolja. A gyász jeléül az elnök beszéde után a szkupstina ülését bezárták és a parlamenti bizottságok tanácskozásait is holnapra halasz­tották. A minisztertanács ma délelőtt ülést tar­tott, amelyen elhatározták, hogy Radicsot ál­lamköltségen temettetik el. A kormány az el­hunyt özvegyéhez részvétátiratot intéz. A közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az ország összes iskolaépületeire gyászlobogót tűzzenek. A politikai pártklubok úgy Radics csa­ládjához, mint a horvát parasztpárt-vezetősé­géhez részvétnyilatkozatot küldtek. Zágrábi jelentés szerint a horvát paraszt- párt elhatározta, hogy a saját költségén te- metteti el Radicsot. Trumbics lesz Radics utóda Zágráb, augusztus 9. Ma hozták nyilvá­nosságra Radics politikai végrendeletét, amelyben a horvát vezér utódjául Trumbics dr.-t, a horvát blokk vezérét jelöli meg. A végrendelet felhívást intéz a horvát néphez, hogy halála után őrizze meg a nyugalmat. A paraszt—demokrata koalíció kikülo - tei autókon járják be egész Horvátországot, hogy a testamentum értelmében a lakosságot mindenütt nyugalomra intsék. Eddig sehol sem került rendzavarásra a sor. Ma Zágrábban az a hir terjedt el, hogy a kormány testületileg jelenik meg Radics temetésén. Budapest, augusztus 9. Az Uj Nemzedék tegnapi számában érde- dekes beszélgetést közöl, amelyet a lap mun­katársának sikerült folytatnia Horthy Miklós kormányzóval és feleségével, akik a nyarat kenderest kastélyukban töltik. Mindenekelőtt a termésről szólott a kor­mányzó és szavai, amelyek a magyar föld szeretetétől duzzadtak, ezek voltak: _ Úgy hiszem, hálát adhatunk az isten­nek ezért a termésért. De ne csak ebből a szempontból nézzük a dolgot. Az igazi jelen­tőségét akkor mérhetjük fel, ha arra gondo­lunk mily irtózatos baj és csapás lett volna a mai viszonyok között egy rossz termés. A nép sokhelyütt adóssággal terhelte meg a földjét. Most talán a termés sok exisztenciát megment a bajtól és a romlástól. Nem tartom azonban szerencsésnek a jó termésnek a való helyzeten túlmenő hangsúlyozását és hirdeté­sét, mert a túlzott híreknek sem a termelő, sem a fogyasztó nem látja hasznát... A beszélgetés másik részében az olimpiai eredményekről szólott a kormányzó, aki tud­valevőleg őszinte barátja a sportnak: — Számolnunk kell azzal — mondotta, — hogy a sportban a teljes felkészültség és nagyszerű eredmények elérése rengeteg té­nyezőtől függ. Hatása van erre a klímának, a kulturális viszonyoknak, a nemzeti sajátsá­goknak és még annyi mindennek. Én ezek­nek a tényezőknek a megnyilvánulását látom például abban, hogy a finnek bizonyulnak a legjobb futóknak. Az olimpiász tanulságai mindenesetre alkalmasak lesznek arra, hogy jövő sportképzésünk tekintetében levonjuk a megfelelő konzekvenciákat. Kétségtelen, hogv a tréning inódja-mikéntje a legérzékenyebb valami és a legcsekélyebb tanitásbeli eltérés is nagy eredményeknek lehet a szülője vagy a koporsója. — Azoknak az atlétáknak a szerepléséi sem szabad lekiesinyleni, akik nem tudtak megfelelő eredményt elérni. Hiszen míg más nemzetek ötven és százmillió emk^r közül válogathatnak, nekünk csak nyolcmillió áll rendelkezésünkre! Ezen a téren a kitartó munkának, a tanulásnak, a komoly tréning­nek kell bizioritaniok a jövőt és én hiszem, hogy atlétáink meg is teszik majd a magukét. A kormányzó nyilatkozatai a magyar föld sorsával és a magyar erő problémájával fog­lalkoznak, viszont a magyar jövendő kérdé­sébe kapcsolódnak bele azok a nemes és szép szavak, amelyekkel Horthy Miklósné szólott a magyar gyermek sorsáról és jövendőjéről. Kenderesen köztudomásúlag a kormányzónk kezdeményezésére gyermeknyaraltatási ak­ció folyik és Horthy Miklósné nagy lelkese­déssel szólott ennek az akciónak eredményei­ről: — Most már ott tartunk, hogy ország­szerte eléggé előrehaladt a nyaralta tás szer­vezése. A régebbi megoldás az volt, hogy egyénenként adták ki a gyerekeket azokhoz, akik vállalták a tartásukat. Sajnos, hamaro­san meg kellett győződni arról, hogy ennek a rendszernek nagyon sok a hibája. Ha szegé­nyebb emberhez került a gyermek, sok eset­ben élelmezése nem volt kielégítő. De nagy­birtokosoknál sem tudták elérni, hogy a gyer­mekek kellő felügyelet alatt legyenek. Utó­végre nem elég az, hogy ha jól táplálkoznak, törődni kell a Telkükkel is, a nevelésükkel, a higiéniai követelményekkel. A gyermeket te­hát úgy, mint itt, csoportonként, közös fel­ügyelet alatt kell nyaraltatni. Ezt nem győz­tem eleget hangoztatni és most már a városok vezetői is rájöttek ennek az elvnek a helyes voltára. Hiszen azt a pár hetet, amelyet az otthonuktól távol töltenek vidéken, évekre szóló, szép emlékké kell tenni. — Főképpen a nép felvilágosítására van szükség. Szinte felbecsülhetetlen az uj isko­lák jelentősége. Én r. ayolcosztályu népiskola tervét valóságos áldásnak tartom, mert azt remélem, hogy a felnövő, uj generáció sorsá­ra, jólétére, érvényesülésére írős hatással lesz. A diploma? nők elhelyezkedésének kér­déséről is szólott a kormányzóné: — A férfiak számára is oly nehéz ma ke­nyeret találni. Nem csoda, hogy a nők állás- szerzése még súlyosabb kálvária. Az ezzel foglalkozó egyesületek működéséről tájéko­zást kaptam, tudóim, hogy minden tehetsége­set megpróbálnak, dehát... Végtelenül ne­r héz ez a kérdés. — A nyomor enyhítést intézményesen kell megoldani. Ha a társadalom itt-ott. áldoz valamit, ez még nem teljes munka. Minden megmozdulásnak intézményesnek kell ten­nie. Évek hosszú során át láttam, mennyit tett Vass József, de bizonyos, hogy itt min­dig újra és újra kell tenni és áldozni. — Az egyke ellen indított mozgalom is nagyon helyes és szükséges. De emellett vé­leményem szerint mindent meg kell tenni, hogy azokat a gyermekeket, akik megvan­nak, egészségesen felneveljék és róluk gon­doskodjanak. Az egyke pusztításának gátat kell vetni. De az élőket, a meglevőket ezer­szeres gonddal kell figyelni és menteni! Radics emléke a szkupstsnában SPORT REGÉNY (23) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY — Hiszen van ízlése — gondolta Fasen­don.uk, Mit is keresne egy boxaló az én kép- kiállilásomon? Egyszerűen lehetetlen volna. Nevetséges. Mosolyogva, megenyhülten csókolta meg Adoré feléje nyújtott fehérkeztyüs kezét. Jnyelte a glaszébőr izét, mintha ez is szoro­san Adréhoz tartozott volna, a bőr szagát is remegve fogadták orreimpái. És a sírás egé­szen feltol'akodott a garatjába. — Én is eljöttem, hogy örüljek sikerének. A nő hangja halk volt, de mégis, mintha tulharsogta volna a fuvőskvartettet, a lebe­gő fehérség pedig minden fények fölé tor­nyosodéit. Szeretett volna mágneseserejü szép sza­vakat mondani, de tudta, hogy ennél a nő­nél nincsenek a szavaknak esélyei. Ezért nem szólt, csak hideglelősen állt a fehér misztériummal szemben, álmélkodva azon, hogy ez a nő egyszer minden izében az övé volt, kizárólag az övé. — Igazán, nagyon érdekes víziók, ezek a képek, Nem szeretem ugyan a sejtelmes dolgokat. Az élet világos. Formái tiszták és megmásii thatatlan ok. De mégis, a művészet­nek szabad bennünket álmodni tanitani. És italán az álmok is az éleihez tartoznak? Nem? Hiszen csak az élők álmodnak? Fásén donck remegve hunyorgott a fe­hér arc szépségébe. Oh —- nyögte végre —mert érezte, hogy mondénja kell valamit —, talán a hol­taknak is vannak álmaik. Hiszen az alvás, ez álom félhalál. Iveket, hogy az álmok, csak « telje?, halálban mutatkoznak meg egész fé* leizDctr?, ismeretlen ^zéprógükben1, hogy ki­csutolják a törvényeket, az élet szükresza- bott lehetőségeit. Az álom csak egy villa­nás, kis előleg, vagy mondjuk, méltatlan mutatván y s zárna odaát ról. — Nem. így nem volna érdekes. Egy­szer élünk. Csak egyetlenegyszer. Ne alku­dozzunk. Két zongora, egy xylofon, két fagott, egy szaxofon, két angolkűrt most egyszerre kezdtek bele egy fiatal amerikai jazzkompo­zíciójába. Ez a mechanikus zene végletekig iraffinált, nagyfeszültségű ritmusával pilla­natok alatt hatott, ellenáilhatatlanul, fölé­nyesen, mint egy felsőbb lény kategorikus parancsszava. Mindenki tudta, hogy most a kor beszél. A képek nem állták meg a helyüket. Egyszerűen megszűntek létezni a manhatta­ni élettempó feltokozottságában, Fasendouck az első rész után tudta, hogy pákturája e percben már a múlté lett. A fagotibk barbár bőgése aníilopszairvasok robaját hozta, vagy négerek honvágyát sírta, de az volt az egyet­len bizonytalanság, mint a múltak exotikií­rnának jelentéktelen aláfestése. A zongorák és érefuvőik, 0 szaxofon és xylofon már a gé­pek diiadJalát csattogták, harsogták, zengték, sőt egy jövőbe mutató nagy gesztussal az ember gépfeletti diadalának próféciáját hozták. — De milyen festmények állnak meg hát helyüket ezzel a zenével szemben? A szuprematitták g épk 0 n strukoiói? Nem, ma­ga a gép. Turbinák, dl n a ni 0:111 otor ok — ■ Erdt'beim mefisztóarcát látta messziről vigyorogni^ mintha a zeneszámok hatásán vi­gyorgott volna. — A közönséget, és n képeket figyeli, ez a zene afféle kísérletezés. Afféle vivi- szekoiő ebben a képklinikában — Már nem törődött semmivei, mert Adoré ismét jött. — Érdekes rene? Nem? Az embernek a ■ háta borzong. Megvettem az egyik képét. „A halott leány látogatása" a cime. Igaz, hogy még nincs is lakásunk, de majd a kép­hez veszünk lakást — Adoré félbeszakította, mert észrevette, hogy a festő szenved. Nagy szánalmat ér­zett, évek gyötrelmét sejtette meg és valami kivezető utón gondolkozott. E pillanatban lépett oda Erdtheim, csomó újságot nyújtva Adoré felé. — Megkezdődött a reklámkampány. Tessék. A Berliner Tageblaít sportrovatának élén nagy betűkkel rikoltottak a szavak: — Tóni Breher védi a német bajnoksá­got. Ringbe áll Paolinőval. Adoré orreimpái kitágultak. Egymás­után futotta át a napilapok és sportmagazi­nok uj számainak sportrovatait. És a jazz- szimfónia szinkópái fenyegetve hirdették: — Ringbe áll! Tóni Breher ringbe áll! Pa öl inéval ringbe áll! A kor beszélt. A fizikai erők küzdelme talán utolsó heroikus korszakát éli, barbár, kaotikus, anarchiás korszakát. Megveszett gyárszir énák tülkölnék, autószi rénák sí k ol­tanak, jazasziimJóuia és sportrovatok, fanfár­jain. harsog a szó: Erői Győzelem!!! öt világrész gyarmatai hörögnek, talaj­vizek és vulkánok mélyén, könyvtárszobák t ejíekein világnézetek harcai lappangónak'. Ami a felszínre kerül, az jazzsziinifónin vagy: — Tóni Breher és Paolii.no ringbe áll! Autóversenyek és repülőgépek rekord­jai csapkodnak bele a dimenziókba. Nurmi lábai leverték Amerikát, gerely- és disz­kosza nakronizmusok búgva vágják át a tere­ket, atléták, lovak és gépek állnak starthoz, a mega,fonok dijakat ordítanak, célszatla- gok röppennek, stopperek ketyegnek, ide­gek feszülnek, ^rek lüktetnek, izmok rob­bannak, fogak csikorognak, mellek Hörög­nek, torkok üvöltőnek, győzni, győzni, győz-' ni! És felhőkarcolók ugranak néhány eme­lettel naponta egymás fölé. — Mi vagyok én itt a szerelemmel, az álmaimmal? Hehehé! Nem értették, miért kacagott Ffisen- donck. Miért rohant ki a gyérülő közönsé­gen át, egy szál frakkban, kalap nélkül a hófödte utcára, miiért mondta minden józan, mámoros vagy részeg embernek, akiiéi a gyalogjárón összeütközött: — Hehéhe! Tóni Breher ringbe áll Paolinóval! Érti? Hehehe! A fényreklámok özöne könyörtelenül zuhogta rá lámpám illáéi na k kegyetlen, hi­deg, fehér vagy színes záporát. Még a költők is megfeledkeztek a tiszta, féli égbolt örök isten reklámjain ól, a csillagokról. 19. Fasendonck ráborult a ko rcsmaasztalra. Csak a külsejében lett hét hónap leforgása alatt züllött, rongyos csavargó, a belsejében még ő volt, Fasendonck. Tudta, hogy a földi életben túl vau már mindenen, amit komo­lyan lehetne venni, de azért még motívum 0- kot látott a lebujok toprongyosai, utcalányai, keritőnői, zsebtolvaján és orgazdái között Úgy rém lett előtte, hogy ezek lesznek az uj motívumai, ha egy következő életben még egyszer véletlenül újra elköveti azt az osto­baságot. hogy festeni fog. — Eh. akkor talán nem is lesz már fes­tészet — dörmögött önmagának - Általá­ban nem lesz már művészet. Valami más lesz, egy, vagy inkább sok olyan dolog, ami a művészetet pót ölje és feleslegessé teszi. De mi is lesz az? Lássuk csak. Kiliörpintoíie a zöld snapszos üveget, élmény volt. Mintha olvasztott ólom cstirrau- 11a belsejébe és válna .szerves részévé. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom