Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-22 / 165. (1792.) szám
7 1028 Július 22, vasárnap. „A magyar kisiparos jó mesterember, de jó kereskedő is — mondja K&ezor Gyula képviselő — A kisiparos helyes megvüágiűásban —1 A iőídreSorm Igazi arca: a magyar vidékek vegyessé tétele Komárom, jnlius közepe. A kisiparos-kérdés ma széles magyar tömegek kérdése. A koldusbotra juttatott magyar kisiparosság élet-halálharca olyan látvány, amelyet nem szabad szótlanul nézni. Koczor Gyula magyar j nemzeti párti nemzetgyűlési képviselőt, aki e kérdésnek alapos ismerőse, Komáromban jártunkkor felkerestük, hogy a kisiparos-kérdésről érdeklődjünk nála. Az agilis, a maga utján törthetetlen kitartással haladó képviselő nyilatkozatának külön súlyt ad az a felfogás, hogy a kisiparosságnak a modern élettempóba való beilleszkedését követeli és aa önsegély elvét tiisi ki Qléiiik. A kisiparra, majd az e vidéken a maga nyerseségében megdöbbentő földreformra vonatkozó kérdéseinkre Koczor Gyula az alábbiakban válaszolt: Hisszük, hogy a magyar kisiparosok körében a komoly nyilatkozat jelentősége élénk visszhangot és követőket talál. A kisipar kérdése — Ez nálunk a legsúlyosabb kérdések egyike. — kezdte nyilatkozatát a képviselő. — A kisipar a tömegtermelésre való áttérés folytán az egész világon nagy nehézségekkel küzd, de a kisipar válsága sem a történelmi országok- ben, sem pedig a nagyipari államokban nem oly nagyértékü, mint nálunk. Sajnos tagadhatatlan, hogy Szlovenszkó kisiparossága az elproletárosodás felé sodródik. — Ennek egyik legfőbb oka, hogy az államalakulás után az ország sorsának egyes intézői az akkori marxista levegőnek megfelelően feleslegesnek, sőt felfogásuk szerint talán károsnak is tartották a kisiparról való gondoskodást. Amig másutt mindenütt gondoskodni igyekeztek arról, hogy a harctérről hazatérő iparos uj életet kezdhessen, s a háború alatt a család szorult helyzete folytán esetleg eladott szerszámokat pótolhassa és nyersanyagot vásárolhasson, addig nálunk ez irányban semmi sem történt, sőt azt mondhatnék, hogy • ellenségesen viselkedtek a kisiparral szemben. A következő évék nagy nyersanyag Hiánya, a katasztrofális áremelkedés, mely miatt soha sem tudott az iparos olyan magas áron eladni, hogy a kapott pénzen az eladottnak megfelelő mennyiségű anyagot vásárolhasson, — majd a bekövetkezett áresés és a könyörtelen adópolitika, — mely nem nézte, hogy nyomorultan míkép tengeti valaki életét, hanem egy közepes jólétben élő ember szükségletét szabta meg adóalapnak, egyszerűen azzal az indokkal, hogy miből él, ha nem keres ennyit, — juttatta ide az azelőtt egyszerű, de tisztes égés polgári életet élő kisiparosságot. — Nagy károsodás éri a szloveaszkói, de főkép a magyar kisiparosságot azáltal is, hogy az állami szállításokból teljesen kizárják. Ez természetesen katasztrofális a 3ZÍovenszkói gyáriparra is. Semmikép sem állapítható meg, hogy a milliár- dokat kitevő közszállitásokban mennyiben részesül Szlovenszkó ipara, 'z azonban azt hiszem a legjobb bizonyítéka annak, hogy iparunk részesedése megközelítőieg sem éri el, sem a lakosság, sem pedig az adózás szerint bennünket megillető mértéket. — Azt szokták mondani, hogy a kisipar helyzetét legjobban az építési tevékenység határozza meg, s ha e tevékenység élénk, akkor a kisiparnak is van munkája s igy keresete, mert az építkezés a kisipar legtöbb ágát foglalkoztatja. E tekintetben is nagyon szomorú volt a helyzetünk. Az építkezést előmozdító törvény hatálya alatt, Sztodola Kornél a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara elnöke szerint, — amit föltétlenül hitelesnek kell elfogadni — a történelmi országokban 3.562,460.546 korona költséggel 48.391 lakás, Szlovenszkóban pedig 819.375.000 korona költséggel csak 6.555 lakás épült, s ezekből jóformán semmi sem esik a magyar vidékekre. Ha tehát az épitkezé.si tevékenység határozza meg az ipar jólétét, úgy különösen a magyar iparos csak nélkülözésről beszélhet. — Ez a kép ma sem igen változott. Mindennek dacára nem tudom azoknak a sötéten látóknak nézetét osztani, akik a kisipar kimúlásáról és a gyáriparban való teljes felszívódásról beszélnek. Meggyőződésem, hogy a kisipar beláthatatlan időkig fog élni és sok-sok ezer embernek ad tisztességes kenyeret. Az biztos, hogy több iparág megszűnik, ez azonban igy volt a múltban is, helyettük azonban állandóan uj iparágak támadnak ugyancsak kisipari jelleggel. Eszközök a feSsipar megsejtéséire — Erre a kérdésre egy interjú szűk keretében lehetetlen válaszolni. A főbb lehetőségekkel fogok tehát foglalkozni, előre bocsátom azonban, hogy nem várok mindent, sőt nagyon keveset, a folyton hangoztatott állami támogatásoktól, mert a kisipar megerősödése és mai szomorú helyzetéből való kiemelése elsősorban a kisiparosság akaratán és munkáján múlik. — Legfontosabb és a kisiparra legnagyobb jelentőségű volna, — amit a kormányzattól joggal ! el is várhatnánk, — a kisiparnak méltányos adótörvények alapján, ugyanilyen módon való kezelése. Sajnos ezeket a méltányos rendelkezéseket az 1927. évi adótörvényben sem tudtuk elérni, amiért a többséghez tartozó iparospártok a legnagyobb megrovást érdemlik. Nem vonom kétségbe az adótörvénynek a fixfizetésüekkel és a munkásokkal szembeni kedvezményes intézkedések helyességét és szükségességét, de ugyanekkor joggal elvárhattuk volna, hogy legalább a segéd nélkül dolgozó kisiparosok is hasonló elbánásban részesüljenek. Ez sajnos nmn történt meg s igy ma az a helyzet, hogy a kereseti és jövedelmi adót fizető kisiparos sokkal nagyobb adót fizet, mint egy ugyanolyan jövedelmű, fixfizetésü alkalmazott. A fixfizetésü emberről betegsége esetére gondoskodva van, öregkorára, megélhetését biztositó nyugdijat kap s igy helyzete sokkal kedvezőbb, mint annak a kisiparosnak, akinek minderről magának kell gondoskodni. "A mai viszonyok között pedig nem igen találunk.-áz egyedül, vagy ta- nonccal dolgozó kisiparosok között olyant, aki öregségére magának tűrhető életmódot tudna biztosítani. ellenben azt látjuk, hogy a legtöbb ilyen kis ember, munkaképességében megrokkanva, nyomorogva, kínlódva, haláláig kénytelen dolgozni s jó ha még könyöradományokra nem szorul. Ezért méltányos és igazságos lett volna, az ilyen segédek nélkül dolgozó kisiparosoknak kedvezményes elbánásban való részesítése. Nagyobb súlyt kellene fektetni az államnak a fanoncoktatás állami támogatására is, mert ha már a községek ezt a terhet viselik, helyénvaló volna, hogy az állam a tanonciskolák felszerelését és az oktatást megkönnyítő és elősegítő taneszközök beszerzését, melyre a községek saját anyagi erejükből képtelenek, lehetőve tegye. Ugyancsak megfelelő módon gondoskodni kellene a segédek és az önálló iparosok továbbképzéséről is; mely téren az állam részéről alig történik valami. A gépberendezés megkönnyítését szolgáló akciót jobban ki kellene bőviteni. — Legfontosabbnak és a kisiparosság szempontjából legeredményesebbnek tartanám azonban, ha a kisiparosság önmagában találná a segély forrását. Ha őszinte akarok lenni, nyíltan meg kell mondanom, hogy az iparosság nem akar tudomást venni a termelési viszonyok, szükségletek és igények gyökeres megváltozásáról, s mindig a régi idők visszatérését sóhajtja, amikor a tanoncidő alatt tanultak egy éltre elegendők voltak. Ez az idő azonban nem tér többé vissza. A kisiparos korunkban csak több tudással, soha nem pihenő állandó tanulással, és az ipari és kereskedelmi élet minden követelményeinek megfelelő ismeretekkel állhatja meg a helyét. A magyar iparosságnak is rá kell szokni arra, hogy szakkönyveket olvasson, szaklapot járasson, aminek szükségességét ma még kevesen akarják megérteni, holott, hogy ne menjünk messze, pl. Csehországban is nagy számban jelennek meg ilyen könyvek, melyeket meg is vesznek és tízezres példányszámokban jelennek meg szaklapok, melyeket az iparosok állandóan olvasnak. Ma már nem elegendő ,hogy valaki jól megtanulta a mesterségét, ma alkalmazkodni kell az igények és szokások állandó változásához, ma egyúttal jó kereskedőnek is kell lenni, mert elmúltak azok az idők, amikor műhelyében keresték fel az iparost s örült ha a rendelésnek eleget tudott tenni. Mindezekkel számolnunk kell s ezen felül minden irányban tunulnunk kell, sokat kell tanulnunk! Az iparosság csak igy érheti el sorsa jobbra fordulását s én remélem, hogy rá fog erre az útra térni. . A földbirtok-reform kérdése A földbirtokreformről semmi újat nem mondhatok. A magyarság szempontjából annak célja és végrehajtási módja semmit sem változott. A cél ma is az, ami ellen már annyiszor felemeltük tiltakozó szavunkat: a magyar kezekben levő földeknek csehszlovák tulajdonba való átvitele s ezzel a magyarság erejének gyengítése, másrészt pedig a magyar vidékeken való telepítés által, ezeknek vegyesekké tétele. — Hivatolos részről a birtokreformot mindig mint a demokrácia nagy vívmányát tüntetik fel, mely nagy rétegek gazdasági és szociális helyzetéi van hivatva megjavítani. Ez azonban nem egészen igy van. A birtok- reform elkerülhetetlen szükségesség volt, amit maguk az érdekeltek is elismernek. Gazdasági és szociális szempontból végrehajtva föltétlenül nagy jelentőségű lett volna a íöídhözjutottakra. Nálunk azonban nem ezek, hanem nemzeti szempontok irányítják a reform végrehajtását. A földre mint megélhetési forrásra utalt magyar földművelő nem kap földet, s azt idegenből hozott telepeseknek adják, s a magyar birtokos csak egy maximálisan megszabott birtokot tarthat meg, de csehszlovák nemzetiségüeknek ennél nagyobb területeket is adnak tulajdonba. Ezek a tények mindennél tisztábban mutatják, hogy itt nem földbirtokreformról van szó, mert hiszen akkor a magyar vidékeken kizárólag a termelési és éghajlati viszonyokkal ismerős, a felosztott birtokokon kérése ít vesztő gazdasági cselédséget és munkásságot, valamint a törpebirtokosokat kellene földhöz juttatni, hogy egyrészt azok megélhetése ne veszélyeztessék, sőt biztositassék, másrészt pedig, hogy egy egészséges kisgazda réteg kifejlődése lehetővé tétessék. A birtokosokat illetőleg pedig, ha a reform végrehajtói szerint szükség van nagyobb középbirtokokra, — az a körülmény pedig, hogy az elvett birtokokból ilyen nagyobb birtokokat nagy számban létesítenek, arra mutat, hogy ezt szükségesnek Ítélik, — úgy gazdasági szempontból semmi értelme sincs annak, hogy az eddigi tulajdonosnak ne hagyjanak meg nagyobb terjedelmű birtokot, s azt uj birtokosnak adják, mert hiszen a régi tulajdonos azt tapasztalatainál és berendezkedésénél fogva sokkal megfelelőbben tudná kezelni és a termelés folytonosságát biztosítani. Amikor tehát a magyar tulajdonostól kihasított nagyobb birtokrészt egy csehszlováknak adják, ezzel csak azt a célt követik, hogyaz a föld ne magyar kézen legyen. — A bivlokreformnak ily módon való végrehajtása a magyarságot létalapjában veszélyezteti. A magyarlakta területeken van a legtöbb mező- gazdasági nagybirtok, ennek természetes következménye pedig az, hegy itt van a legtöbb mező- gazdasági cseléd és munkás, valamint hogy eze! i 'T!,n.vwmir«,"'smmvirv«rw6tvrnrvmrm-*rucnuxmi.-rvr’tw.nv»w."?nrn r:r»rtr/imrn.aririrnTrTEarrT:urar:TF»THrvBaixnrwornTTmOTTwrrrewmrcevwJTr.rxr:r:;.t?-jwp't;j [j Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratislava, Royko-u. 2/a. ken a vidékeken van nagyszámú törpebirtokos, akik szintén ezeken a birtokon végzett munkával keresték meg kenyerűit. A birtokok felosztása és ezen rétegeknek a földosztásból való kizárása ennek a sok ezer magyar embernek a kenyérkeresti lehetőségtől való megfosztását jelenti tehát. Ez a módszer egyidejűleg lehetetlenné teszi egy egészséges kisgazda réteg kifejlődését is, mert hiszen a földszerzés lehetőségét elzárja előlük. A birtokreformmal igy a magyarság törzse van megtámadva. A cél a magyarság gazdasági meggyöngitése s ezzel ellenálló erejének és nemzetéhez való ragaszkodásának megtörése. Védekezés e törekvésekkel szemben — Ezzel a helyzettél szemben ma úgyszólván tehetetlenek vagyunk, bízunk azonban a magyar nép megtörhetetlen, szívós életerejében és termelő munkaképességében, bízunk igazságunk győzelmében, melynek eléréséért nem csüggedő akarattal és eréllyel folytatjuk a küzdelmet. Ha a reánk nehezedő nyomás az utóbbi időben fokozódott is, az nem változtat magatartásunkon, sőt megacélozza erőnket, fokozza tevékenységünket. Az ellenünk irányuló szándékkal, évszázadok rettenetes küzdelmeiben belénk edződött élni akarásunkat helyezzük szembe. Hisszük, hogy küzdelmünk nem hiábavaló, hiszünk az élethez való jogunkban, hiszünk a magyar nép rendeltetésében s tudjuk, hogy ez a hitünk meghozza a mi igazságunk napját. Gyfiry Dezső. Nagy István törvényszéki bíró ügyit ©któterben tárgyalják Budapest, julius 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti királyi Ítélőtábla ma végleg döntött a megvesztegetéssel vádolt Nagy István volt törvény- széki biró fogvatartásáről. Az ügy iratai ezzel visszakerülnek a törvényszékhez, amely a főtárgyalást minden valószínűség szerint ez év októberében fogja megtartani. A tárgyalás hosszabb időt fog igénybe venni, ameny- nyiben több, mint száz tanút idéznek be kihallgatásra. Szenét vesztette a sw- PiMa égésénél megsebesült tűzoltó Budapest, julius 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az államvasutak Andrássy-uti igazgatósági palotájának égésénél megsebesült Kaszáry István tűzoltó szemét ma a kórházban kioperálták. A tüzeset alkalmával Kaszáry volt az egyetlen, aki hivatásának kötelességszerü teljesítés ében komolyabban megsérült, úgyhogy szemevilá- gát elvesztette. A derék tűzoltó iránt általános részvét nyilvánul meg. „Van-e alapja a református lelkészek ügyében benyújtott keresztényszocialisía interpellációnak?" A pozsonyi A Reggel azonosítván magát a csehszlovák agrárpárti Slo- vensky Dennik „információd“-val, ily című cikkében igyekszik lekritizálni Grosschmid Géza dr. országos keresztényszocialistapárti szenátornak és társainak a református lelkészek 1919. és 1920. évi ki nem utalt kongruá- ja ügyében benyújtott interpellációját s azt úgy állítja be, mintha az a keresztényszocialista párt részéről a magyar nemzeti párttal szemben taktikai sakkhuzás lett volna, és mintha azzal a keresztényszocialista párt a református lelkészeknek rossz szolgálatot tett volna, mert „pellengérre állította a rendezetlen állampolgárságú lelkészeket". Az A Reggel slovenskydennikes okoskodásával szemben egyszerűen leszögezzük azt a tényt, hogy az interpellációt az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt szenátorai közösen nyújtották be és rámutatunk arra, hogy úgy a szlovenszkói és rusainszkói egyetemes református egyháznak, mint az" egész magyar kisebbségnek egyik legsúlyosabb sérelme éppen ez, hogy a működési helyeiken élethossziglani hatály- lyal megválasztott lelkészek egész soránál, minden eddigi joggyakorlattal ellentétesen, még mindig nem ismerték el a csehszlovák állampolgárságot. Ez olyan életbevágó kérdése az érdekelt lelkészeknek, hogy épp akkor tennénk rossz szolgálatot nekik, ha ezt tudatosan elhaJílgatnók. S amilyen kétségtelen joguk van a Szlovenszkón és Ruszinszkóban működő lelkészeknek a csehszlovák állam- polgárságra, épp oly kétségtelen joguk van az 1919. és 1920. évi kongruáju.kra is, miután az államváltozással az uj államra szállott át a régi államnak minden kötelezettsége visszamenőleg is. Ez olyan, minden kétségen felül álló, érvényes jogszabály, amelynek alapján a magyarság pártjainak és törvényhozóinál: igenis legelemibb kötélességük mindaddig ..pellengérre állítani" lelkészeink sérelmeit, amíg azok kielégítő orvoslást nem találnak. Speciális M %a liagi egyszerit és mfttrágyassórövál kombináK felvitelben Első Magyar Gazdasági Gépgyár rt., Budapest gyártmányú acélkeretes, kettössorú önbeálló svéd golyóscsapágyas cséplőgépeket, teljes maiomberendezéseket és egyesgépeket, fmúsofnTraktorokat Legújabb tipusú FORD személy és teherautókat legolcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett szadit a Losonci fföliaiisill Slüiii5 r.-f. Ivimm (Slovenské) >’ttre'---rr-vT--1,r^-T.vw|renrryrT3vr\™r"jrv»rr/Trere.r/rp?m^-vn^v.irrre.T,r*ra^^
