Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-10 / 154. (1781.) szám
keztek, s ez a gyakori érintkezés különösen szívélyessé és testvériessé tette a két rend közötti viszonyt. Az évkönyvek vezetői tehát közvetlen értesülés alapján vetették papirosra a premontreiekre vonatkozó följegyzéseket. Élénk érdeklődéssel kísérték azt a küzdelmet, amelyet Szanberer András, a rend örök érdemű prépostja, Jászőnak a morvaországi klosterbrucki (lukai) apátságtól való függetlenitése érdekében folytatott s visszaállítás előzményeinek és Jászó megujhődásának sok érdekes mozzanatát mentették meg az elfeledéstől. Km európai írta: Márai Sándor Ferenceseink belső és külső életéről, a témplomokban és templomokon kívül: a városban és a város falain túl kifejlett lelkipásztori munkálkodásukról, valamint a külső világgal, a városi és megyei hatóságokkal, a polgársággal, a fő- ranguakkal, főképppn pedig az egyházmegyei papsággal és a többi szerzetesekkel való összeköttetéseikről hü képet nyújtanak az úgynevezett História Domus-nak, a rendháztörténetnek évröl-évre vezetett följegyzései. Ezeket a rend- háztörténeti naplókat, amelyek arra voltak hivatva, hogy a kolostorban történt, nem különben a rendet érdeklő vagy a rend életével összefüggő külső eseményeket örökítsék meg az utókor számára, az évi rendi közgyűléseken választott úgynevezett, kronológusok, évkönyvirők vezették, és pedig a gvardiánnak, a kolostorfőnöknek, illetőleg a provinciálisnak, a rendtartomány fejének ellenőrzésével. Adataikban tehát megbízhatunk. A kassai kolostornak, illetőleg konventnek évkönyei, amelyek a napról-napra történt események följegyzéseit tartalmazzák, csak az 1743. évtől vannak vezetve, egész 1788-ig, a konvent megszűnéséig. Mig a rendháznak az alapítás lejétől kezdve az 1764. évig terjedő történetét Nagy András, kassai lector, vagyis theológiai előadó tanár állította össze a redi közgyűlés megbízásából, az 1743-ban megkezdett naplóirás adatai é3 a rendtartomány, valamint a kassai kolostor levéltárának anyaga alapján. Nagy András História Dotnusában (História Domus sive Conventus ordinis minorum... in rivitate Oassoviensi aedificati... '■onscripta per F. Andreám Nagy... theologiae lectorem. A krcnofiticon szerint: 1764- 1765.) csak az 1764-iki események előadása közben esik szó először a premontreiekről. Annál sűrűbben találkozunk velük az 1743. óta vezetett évkönyvekben. Ferenceseink ugyanis nemcsak a többi szerzi ff.:-rendekkel, a jezsuitákkal, a domonkosokkal jóidéig lelki vezetésükre bízott sz. Orsolya - renddel voltak mi •"■zíójuk révén állandó összeköt- ;. ><• ben. hanem a premontrei"],-.k:'1 is. Bőt a legsűrűbben éppen a premontrei renddel érintegy ötsehillingest, kiszemeltem egy őgyelgő, kopottas, lézengő embert az östbahnhof perronján, az ablakhoz hívtam, megtárgyaltam vele a dolgot, megmagyaráztam, hogy a távirat nagyon fontos s megkértem, hogy az öt schillingből visszajáró összeget tartsa meg emlék és ajándék fejében. A bácsi mindenre bólongatott komolyan, megbízhatóan, átvette a pénzt, a táviratot, elbúcsúztunk és eltűnt. A vonat elindult. Erre... — Megérkeztél és a távirat nem jött meg — mondtam nyugodtan. — Ez az európai történet? — Erre — folytatta nyugodtan — megérkeztem és senki nem várt az állomáson. Hazamentem s miután a viszontlátás visításain családom átesett, megállapítottuk, hogy a távirat nem jött meg. Amerikában ez nem történhetik meg. Olt az emberek kis dolgokban becsületesek. Ka valaki ott lop, akkor autót lop, vagy gyöngysor!, vagy százezer dollárt, vagy akármi mást De semmi esetre nem lopnak el a vasúton egy táviratot, amit egy gyöngéd férj küld a feleségének. —- Európa — mondtam mérgesen. — Dehogy — mondta nyugodtan. — k távirat este hétkor megjött. — Ah — mondtam. — Késéssel jött, de m jgjöft. Nézd, itt. van a zsebemben. El fogom lenni... S átnyújtotta a táviratot, bárom szót. Ezt a három szót: „Négykor keletin — Ede“ — Ebben az a jó — mondta a barátom. — hogy nem lopta el a teljes táviratot, amit megtehetett volna, mert volt neki szive. De ellopta a szerencsés átkelést, ellopta a boldogságot, ellopta azt, hogy sietek haza, ellopta azt, hogy gyöngéden súlyt helyezek feleségem jelenlétére a pályaudvaron s ellopta a csókjaimat. Ez a csóktol- vaj, ez a boldogságtolvaj, ez a mellékmondat - rabló. látod, ez valaki, akit csak Középeurópában :alál az ember. Gyáva tolvaj. Ttt-olt ellop pár szót, áát nem csodálatos? — Az — mondtam. — Nem európai? — Az — mondtam. Csakugyan az. Ha aztán tovább menne az imber, be lehetne mutatni ezeket az őgyelgőket íz irodalom, művészet, közélet, politika folyosóin, akik időnként ellopnak egy-egy szót, egy- >gy mellékmondatot s ebből csendesen megélnek. De kár szimbólumokkal elrontani valamit, ami inmagában is szép és- élvezhető. i ■ i —......■■■ i ,■■■■ M.MH ........mi Ez a történet olyan szép, hogy nem érdemes j faragni se rajta, megáll a maga lábán. A tör i ténet teljesen európai, sőt középeurópai, nem es | bet meg sehol másfelé a világon, azt hiszem { Texasban meg se értik. Tegnap délben hallottam | fekete mellett, a süni kánikulában s mindjár { felirom, hogy el ne felejtsem. Egy barátom adta elő, áld többhónapos sé- jour után most tért vissza Amerikából, ahol először járt s a nagy melegben összeültünk megbeszélni, hogy mit látott. Neki legjobban tetszett mondta, hogy mikor a Western Union egyik irodájában feladott egy hosszabb táviratot Csikágó- ból Pestre, a hivatalnok, aki számlázta a pénzt, megköszönte, hogy a Western Union kábelével táviratozott s megkérte, hogy tisztelje meg látogatásával a céget máskor is, ígérheti, hogy mindig pontosan és rendesen fogják kiszolgálni. Barátom arra gondolt, hogy a magyar posta nincsen ugyan magánkezekben, ezzel szemben nem is köszöni meg, ha keres a kuncsafton valamit. Aztán beszéltünk Ámeríkárói, hogy az emberek alapjában milyen lassúak és kényelmesek s más ilyent, amit már az ember nagy melegben Amerikáról beszélni szokott. A kis, de európai történet rögtön utána következett. Azt mondja a barátom szivarszó mellett: — Hanem ez, ezzel a bécsi távirattal, ez már másféle történet... — Miféle bécsi távirattal? — Amit feladattam egy emberrel Bécsben a pályaudvaron. Tudod, két hónap Amerika után az ember már szalad haza s örül, ha mielőbb otthon van- Ezért Párisban meg sem álltam, az első vonattal siettem haza. Bécsben sem szálltam ki. De Bécsben, a vonatban, a pályaudvaron, eszembe jutott, hogy értesíteni kell a feleségemet az érkezésről, mert nem tud semmit. Leszállni már nem akadt idő. Különben is nagyon meleg volt. Ott a kupéban előszedtem a noteszemet, kitéptem egy lapot s megszövegeztem a következő sürgönyt: „Hosszú távoliét szerencsés átkelés után boldogan sietek haza okvetlen .várjál délután négykor keletin viszontlátásig sokszor csókol Ede" — Beismerem, — azt mondja, — hogy a távirat kissé hosszú volt és sok benne a fölösleges, de tudod, az ember két hónapig nem látta az asz- szonyt, hát illik egy kicsit pazarolni a szavakat, összeszámoltam a szavakat # megállapítottam, hogy a távirat dija 3 schil'lmg 50. Előkerestem A gyermek és a mozi Beszélgetés Mary Picklorddal, a világhírű moziprimadonnával köknek is, fcloiő fteknek is éLve^etük telijeik benne. —. Tudja -— jegyezte meg Mary Pictk- ford bájos komolysággal —, azt gondolom, hogy a legnagyobb balfogás lenne, ha a mozi dar abokat annyira finomnak vagy mélynek írnák, hogy a közönséges gyermek értelemmel föl nem tudná érni őket. Erősem hiszem, hogy abban a pillanatban, melyben a film megszűnik a gyermekeket a moziba vonzani, ütött az órája, mint szórakoztató eszköznek. Mindent összevéve a családi mozidarab — a „szombat esti mozidairab", ha szabad Így neveznem —, vagyis az a fajta mozi produkció, melyhez apa és anya bátran elviheti gyermekeit, a föiámasza a filmiparinak.. — Mindig lesz olyan közönség —• folytatta Mary Plektord —, amely világosmene- tü és jóbefejezésü darabokra vágyik, melyekben a kacagás és a könnyezés lelkiállapota között ingadozik, olyan mozidurabokra, melyek illatosak, üditőek és szórakoztatóak. A közönség példának okáért, legszívesebben az olyanfajta egyszerű és otthonias mozi- darabokbam lát engem, mint a „Verebek", a ..Kis Amme Rooney", sokkal inkább, mint az olyanféle nagy igényű darabokban, mint „Rosttá" 'és egyebek, melyek mellesleg megjegyezve, jóval költségesebbek is amazoknál. — Mikor a producerek (vállalkozók) irra törekszenek, hogy a gyermekeket megtelelő Pilmiszóralkotással lássák el, nézetem szerint egyszelien a jő üzlet szimata vezeti 5két, mert hiszen a jövő számára teremtik meg mozid a rabjaik közönségét. Olyan helyzetben vannak, mint a robbanó anyagok gyárosa, aki fölbeosülhetettem jót cselekedhet, de jóvátehetetlen kárt is okozhat, a szedni f, hogy mi módon használja gyártmá- lyáit. — Ami engem illet, én sóikkal sziveseb- ieu ábrázolom az élet kedves és vonzó je- enségeit, mint a szomorúakat és keserüe-1 i, két. Elég tragédiával vain tele a világ Jdöas- vétlen környezetünkben is, nem szükségéé- még a moziban is traigéd iákat föl tálalna. Lég- 6 többen közüliünk a gyermekekhez hasonlítunk annyiban, hogy mindannyian szeretet, kacagás és siker után sóvárgunk és örülünk, 1 ha ez a lappangó vágyódásunk a mozidarab cselekményében alakot kap és az alakokban kielégüi Nem ez az oka annak is, hogy a Hamupipőke meséje örök életű? Elítélhetjük banalitása miatt, amennyire csak akarjuk, mégis mindig megható és szivüditő történet: elmondható róla, hogy a világ legnépszerűbb meséje. — Tapasztalatom szerint majd mindenkiben megvan az a jellemzően emberi vá. gvódás, hogy ki emelkedjék a környezetből.- A mozidráma hősének és hősnőjének Miz- > delmeiben és álmaiban minden fin lés leány ' a maga küzdelmeit és álmait látja képzeletéiben megvalósulva. j — Némely film vállalkozó. úgy látom, j hajlik arra, hogy lebecsülje azt a szerepet, . melyet a néző -— akár férfi, nő vagy gyer- i mek — játszik a néma drámában. Nemrégen t Neilan marsai egy „Mindenki szinjátszása" 1 cimü mozi darabot irt és rendezett színre. A' ’ darab jól megmagyarázza, hogy mért járnak 1 az emberek a színházba és moziba, önmagu- kát óhajtják a vetítő vásznon megérzők it ve látni, a cselekmény jeneméinek alakjában. És közben olyanféle érzéssel élvezni a törté- . netet, mintha maguk is részesei volnának. — A színészek olyan mértékben népszerűek, amilyen mértékben kifejezik a né1 ző érzelmeit, mert a mozivászon olyan tükör, mely nem a hős és hősnő arcát és alnk- 1 ját veri vissza, hanem a néző arcát és alakját. A néző az, aki a lepergett történet során vidám 'és színes kalandokon megy keresztül. És ki tagadná, hogy az elhitetés dicső jláté- . kának nem a gyermekeik a legjobb sziraé- ■ szel ? — Ha egy bámulószemü kis iskolás- leány merev figyelemmel követi ugrálásomat a fasorokban, figyeli, hogyan verekszem szeplösképü, fitosorru suhancckkal, hajigálok feléjük tégladaraboifeat és bújok el hordókba, azt hiszik, hogy talán Mary Picikfordot látja? Szó sincs róla, önmagát látja mindezekben a jelenetekben. — Annak tudatában, hogy nézőim ilyen eleven részt vesznek a színjáték fejleméI nyeiben, nagy a gondom arra, hogy szükség- j telenül föl ne zaklassam apró nézőimnek érzelmeit. Hogy példát mondjak, „A püspök hintája" cimü mozidráma próbái közben ce- hogysem sikerült meggyőzővé tennem azt a jelenetet, melyben egy nő többizben rámüt bottal. Végül is arra kértem partneremet, hogy üssön komolyan, inkább elviselem az ütés fájdalmát, csakhogy kijöjjön a kellő hatás. Mikor a film előadásra került, a vállalkozóm levelet kapott egy moziíulajdonostól, aki egyik nézőjének panaszáról értesítette. Az illető azt panaszolta, hogy kislánya végignézte a filmet és utána egész éjszaka nem tudott elaludni. Ennélfogva arra kérte a mozi tulajdonost, ha megint olyan filmet adatna elő, melyben ennem durván bántalmaznak, értesítse őt jóelőre, hogy a kisleányát el ne vigye reá, — Ebből is láthatja — vonta le a következtetést Mary Pickford —, hogy mi mozi- szinészek épp akkora tekintettel vagyunk kénytelenek lenni gyermeknézőink, mint rengeteg nézőseregünk más tagja iránt. A tapsukat sohasem halljuk, de tetszésükről éppen eléggé értesülünk a posta utján. — Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képviselő interpellációja a fegyvergyakorlatok tárgyában. A mezőgazdasággal foglalkozó tartalékosok nyári fegyvergyakorlatánál alkalmasabb időre való áttétele ügyében nyújtott be interpellációt. Gregorovits Lipót orsz. kér. szoc. párti nemzetgyűlési képviselő a nemzetvédelmi .miniszterhez. Az iu terpellációban többek között ezeket Írja: „Van-e tudomása Miniszter Urnák arról, hogy a legtöbb tartalékost éppen a legsürgősebb és legnagyobb mezőgazdasági munkálatok idején hívják be fegyvergyakorlatra. Ez az intézkedés a mezőgazdasággal foglalkozókat elsősorban a mezőgazdasági munkásokat, és törpe birtokos gazdákat exiszten- ciájukban támadja meg. A mezőgazdasági munka ugyanis szezonhoz kötött és az ezzel foglalkozó bérmunkás osztály az aratási és cséplési munkákból biztosítja egész évi kenyerét. Ha tehát ezen legfőbb és sokszor egyetlen kenyérkereseti lehetőségüktől a fegyvergyakorlat elvonja őket, úgy tél idején családjukkal együtt a legnagyobb nyomornak lesznek kitéve. Az intézkedés tehát antiszociális. számtalan jogos panasznak szülőoka és alkalmas a kommunizmus elterjedését előidézni, ami pedig véleményünk szerint nem lehet feladata a csehszlovák kormánynak. Ezért kérdeni Miniszter Ural. van-e tudomása a katonai hivatalok e tárgyban tanúsított merev bürokratizmusáról és bnjífindó-e. utasítást adni egyrészt a f'gy- vergvnkorlatok elhalasztására, másrész* a mezőgazdasággal foglalkozó tartalékosok kérésének méltányos figyelembevételére?" /1 — Hogy miért szeretnek engem a gyermekek ? Mary Pickford minit a visszhang ismétli meg kérdésemet, azután elmosolyodik azzal az íimádnivaló mosolyával, mellyel aunyi millió szivet meghódított. — Csak annyit felelhetek erre a kérdésre, hogy valószínűleg azért szeretnék, mert én is szeretem őket. Nagyon, nagyon szeretem őket. Mindig ikS szerettem őket. Már ah bán az időben, amikor a Toronto Stoock Companyiben gyermeksziniész lettem, éreztem, hogy a nézőtéren ülő gyermekek fivéreim és nővéreim és apró pajtásaim. Úgy gondolom, hogy a férjem, Douglas Fair- bank s is azért olyan kedvenoe mindemkoru fiúnak, mert lényében az örök fiúkor szelleme él. A vetítő vásznon a fiút érzékit! meg, a fiút, aki minden férfiban benne lappang. — Sohasem felejthetem el, hogy mozi- szinésznői híremet az egy nemzedékkel ezelőtti gyermekeknek köszönhetem. Ök „fedeztek föl" ... Az ő zsebpénzük, az ő félretett néhány pennyjük és az ő tapsuk vetette meg népszerűségem alapját. A bölcs Mary! Mennyire jól tudja, hogy a mai kilencéves gyermek ízlése nem igen különbözik a tegnapi kilencéves gyermekiétől. A férfiak és asszonyok, aikiik gyermekkorukban maguk is olyan élvezettel nézték azokat a mozidirámiákat, amelyeket Mary Pickford föllépése tett emlékezetessé, ma a maguk kilencéves gyermekeit viszik vagy küldik moziba, hogy szivüket Mary lábai elé tegyék. . — A kis unokahugom tiz éves — 'beszéli Mary Pickford — és szereti a kalandos for- dulaitokiban bővelkedő mesekönyveiket. Sokszor gondoltaim arra, milyen jó lenne mesekönyveinek cselekményét filmre átvinni, bár sok bennük az okoskodás, ami vászonra át nem vihető. Igaz, hogy a gyemnek eszein Fásának megfelelően lehetne módosítani a cselekményeket olyképpen, hogy gyemreA premontrei resté és a kassai letemessek írta: Szabó Adorján, a premontrei rend leleszi házfőnöke. I. RÉSZ Kassa hitéletének felvirágoztatásában, valamint a város közművelődésének megalapozásában és terjesztésében, a szerzetesrendeknek évszázadok óta mindig jelentős osztályrészük volt. A XIII. század első felében ide települt domonkosok, a XIV. század végén behozott ferencesek, a XVII. század eleje óta itt működött jezsuiták, az 1697-ben meghonosodott orsolya- rendi apácák és 1811-től, illetőleg már a XVIII. század hetvenes éveitől kezdve a premontreiek sokfelé ágazó és eredményekben gazdag kulturális tevékenjrséget fejtettek ki a múltakban és közhasznú munkálkodásukat — a ferencesek és a Jézus-társaság kivételével — folytatják ma is. Azonban a két, nagyszerű szerzetesrend dicsőséges apostolkodásának érdemei, habár a politikai élet hullámai elsodorták őket Kassáról, elévülhetetlenek maradtak az idők végéig. A ferencesek 300 éven át, a jezsuiták pedig több, mint egy évszázadon keresztül hirdették Kassán és a város messze terjedő vidékén a krisztusi igazságokat, azonkívül a jezsuiták, mint a kassai hírneves egyetem, akadémia és gimnázium nagy képzettségű és tudós tanárai, hivatott tanítói és evangéliumi szellemű nevelői voltak az ifjúságnak, valamint szakavatott művelői az irodalomnak és a tudományoknak. I. Sz. Ferenc fiainak kassai tartózkodása két j korszakra oszlik. Körülbelül ISO éven ár működ- I fék itt a ferencesek szűz Mária oltalma alá he- I lyezett u. n. marianus rendtartományának tagjai j és közel száz esztendei megszakítás után, 137 éven ! át, a Legszentebb Üdvözítőről elnevezett salvato- rianusok. A marian ások (Provincia I. Máriáé) 1390-ben kezdtek Kassán templomot és melléje kolostort épefeni a Perényi-család pártfogásával és anyagi támogatásával. (Karácsonyi János dr.Sz. Ferenc { rendjének története... I. 182. 1.) Ug-yhogv 1397- j ben már készen állott az eredetileg sz. Miklós ; tiszteletére emelt templom a kolostorral együtt | és akkor már egy ferences testvér buzgólkodott | itt, mint hitszónok. (U. o. 50. 1.) A marianus j korszak 1556-ig fart, amikor is husvét hétfőjén, április 6-án a kolostor, a város nagyobb részével porrá égett. Mivel pedig semmi kilátásuk sem volt arra, hegy leégett hajlékukat ismét felépíthessék, kénytelenek voltak a várost, elhagyni. A | marianusok örökébe 94 év elmúltával a salva- J torianusok (Provincia Sanctissimi Salvatoris) :ép- j tek, akik Pálffy nádor segítségével, 1650-ben telepedtek le és 1788-ig a József-féle eltörlés idejéig tevékenykedtek Kassán. Nem célunk ezúttal a kassai ferencesek küz- ’ Öelmekben és magasztos eredményekben gazdag életieíolyásának, mindakét korszakot felölelő ismertetése. Hanem csupán a salvatorianusok kassai múltjának egy, rövidebb szakaszára, a XVIII. század második felére szorítkozunk, illetőleg néhány, a ferences-évkönyvek följegyzéseiből merített, beszédes adat összeállításában mutatjuk be buzgó munkásságuk d, de egyszersmind párhuza- ; mosan a jászói premontrei rendnek ugyanezekben i az évtizedekben végbement, virágzásnak induló ! újraéledését vázoljuk és pedig főképpen a kap- | csőlátókban, amelyek a két szerzetesrendet magas céljai felé való törekvésében egymáshoz fűzték.
