Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-01 / 149. (1776.) szám
8 ^^<m-MacAauhtklar —B—3—B—■———B—I8WI—l lllíIII T' ■MIIII BERLINI JEGYZETEK írja: BÁRDOS ARTÚR — Emberkertészet — semmi erkölcsi törvény, semmi kérlelhetetlen parancs, semmi. Á modem nevelés? , „ t Melyik? A hot, vagy a teljes szabadság pedagógiája? * Nehéz lehet az dgiaateágot felismerni1. A pedagógia nemzete, az „emberiség tanítómestereinek" nemzete állandóan a botbüntetés és a teljes nevelési szabadság szélsőségei 'között ingadozik. A potrtotez kuíltuiszminitszter rendeletét adott ki, melyben az iskolai botbilntetós >,:mérsék]é'sét‘‘ kívánja. Egyelőre eltekint az általános til atomitól, de „elvben helytelenti": 1. lányok testi fenyítését, 2. az els ő két el enni osztály tanulódnak testi fenyítését, végül' 3. ha a figyelmetlenséget és a szorgalom hiányát testi fenyítéssel torolja meg a tanítóHogyan? Hát a német iskolában még mindig a botbüntetés járja? így van. A magyar iskolában már az én koromban sem fordult elő, hogy középiskolai tanulókat a tanárok megvertek volna. Azt hiszem, neim is szabad. Hát itt még 'szabad. Sokat írtak, ankéteztek ellene — ez képzelhető, hiszen németekről van szó —, de mindaddig teljesen kiküszöbölni nem sikerült. Döntő okiul a pedagógusok körei azt hozzák fel, hogy a gyerek hozzászokott a fenyítésnek ehhez a nyomatékos módjához és ezért nem lehet másként hatásosan büntetni. A szülők ugyanis még mindig a testi fenyti- tésíben látják a legjobb megoldást. Az iskola pedig nem lehet enyhéb az otthonnál. Sokféle mozgalom előzte meg a porolsz kultulszlminiszter döntését, mig végre most oltalomhoz jutottak a bot ellen a lányok, továbbá a hat- és hétévesek. Pedig én azt hiszem, a tizenötévesekre és tizenhétévesekre jobban visszahat a teteti fenyítés megalázása, mint a kisgyerekekre. Mert erkölcsileg hát vissza. Miig amazokra csak egészségilleg lehet károS. A tizeuhatéves fiút a testi fenyítés már emberi méltóságában alázza meg. * IA legtöbb szülő még a teteti fenyítésben látja a nevelés leghatásosabb megoldását — mondják a pedagógusok . . . A berlini tavaszban két fiatalember — ai egyik orvos — az autójára invitált meg a cladow-i utón két fiatal lányt. Ikrek voltak az istenadták és tizenhétéve-seknek mondták magukat. , hibvb Autózás, fürdés, vacsora, csők * . . a fiatal orvos többször a lakásán látta vendéfia szerelmi csalódásból lett öngyilkos. De lehet, hogy más, vagy — semmi úgynevezett „oka" nem volt rá. Anyagi semmi esetre sem. Megdöbbentő, hogy mennyi fiatalember dobja el mostanában az életet. Ezek az ismeretlen ind okú fiatal öngyilkos ságok a legtragikusabb kórtünetek. Egyszerűen nem találják élni-őrdemes- nek az életet. Nem látják célját, értelmiét. Az első kis csalódásnál megtorpannak. Minek élni, csalódni? — kérdik. Minek? Nem függenek miég össze elég fájdalmas-erős szállal az élettel. Még könnyen eldobják. Wedekiüd Álarcos Embere hiába kacag fölöttük bölcs gúnnyal ... ők még a nevetségesség rémétől sem félnek jobban, mint az Ismeretlen Élettől, melybe nem eresztettek elég gyökeret, melyhez nem köti őket MÉCS LÁSZLÓ: GYÓNNÁK Á Álmok pusztája, ősi napkelet seregszám sast és sólymot álmodott, turult, gémet, vad vércsét, vadiudat, amiknek szive ős-tavaszt dobog, álmodta őket vadnak és szabadnak 8 úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak. S vannak már esöndesvéTü unokák: elhízott, békés házi szárnyasok, mások kegyén és mások udvarán, szeméten kényúri játszó kakasok, pompázó pávák, (átfestett uszályok,) új szót biflázó úri papagályok. Berlinben 40 hatalmas iskolaépület, azazhogy inkább iskola-város épül most, hatalmas parkkal, mindenfajtáju iskolával, az elemitől a felső gimnáziumig. Egy tömbben, monumentális méretekben. 180 millió márkát irányzott elő az állam az .impozáns iskola-kulturára . . . Ennyi munkás kéz, nagyszabású elgondolás, eunyi pénz és ennyi jóakarat a meg. győződésnek milyen talajára építi fel a nevelésnek e hatalmas várait? Minden készen áll az alkotó munkához. Csak valami kicsiség hiányzik még- Valami erkölcsi iránytű-féle. Valami meggyőződés, ami egy kis emberi boldogságot is tud adni a jövő emberének, Valami szerény, de határozott megoldás. Valahol középen, a bot és a szabadság szélsősége között. MAGVAKOK■ Maradt pár tépett holló! Itt, meg ott a háztetőre száll s azt mondja: kár. Pár vérese is jár, nyilazott szivü, az udvar felett azt vijjogja: vér! s a korosok torkán megtorpan az ótev és pillanatra a lélegzetvétel. Vannak már Járni s-arcu magyarok. (Az egyik arcuk: régi vércse-csőr, toll-sipka rejti, mint tavaszt a hó.) Uj napraforgó-arcukon se tőr Se vágy, hogy felnyilazza a magasba. Uj asztalokból eteti a gazda. — De néha arra szöknek titkosan, hol sebzett vércsét sejttel nyomnyi vér és gyónnak, hogy most máskép nem lehet, mert élni kell, a gyermek enni kér, hogy álmodói még a régi nyárnak, könnyeznek és feloldozásra várnak. Az Opel raké gül az ikrek egyikét, a csinos Hildát Egyszer nagyobb vacsorát adott és azt a meggondolatlanságot követte el, hogy telefonion megkérte Hiilde anyját, hogy a lány nála maradhasson ünnepi vacsorára. Az anya beleegyezett, de azzal a kikötéssel, hogy a lánynak tizenegy órára otthon kell lennie. A lányt reggeliig hiába várták otthon, mire az anya a rendőrséghez fordult és rendőri segédlettel betört az orvos lakására, ahol annak rendje és módja szerint meg is találta szeretett leányát. Mindez annak a pernek a tárgyalásán derült ki, amelyet a szülők indítottak az orvos ellen fiatalkorú leányuk elcsábítása miatt. Az ikreikről ugyanis kiderült, hogy nem tizenhétélv esek, hanem csak iizmöt évesek voltak azon a szép tavaszi napon, melyen az autóba felszálltak. Az orvos — akiről egyébként kiderült, hogy kalandjairól pontos és illusztrált naplót vezetett — azzal védekezett, persze, hogy neki a leány két éiv hozzáadásával tette köny- nyebbó a problémát, azonfelül pedig a leánynak már előtte is volt egy nyíltan bevallott olasz barátja. Hilde ikertestvére, Inge a tárgyaláson meg ite erősítette ezt az adatot. Bevallotta, hogy együtt is többször voltak az olasz fiatalember lakásáh. Most következett a szülők vallomása. Az apa kijlenlette, hogy ő az anyáira bízta a nevelést, de különben sem foMW semmit a1> bán, hogy a leányai fiatalemberek társaságában szórakoztak. Csak az ilyen kéjencek ellen van kifogása — mondotta — akik naplót vezetnek szer elírni' kalandjaikról . . . Az orvost erre szépen felmentette a bíróság. Mert hiszen akkor mindem tizenöt- 'éves berlini leány tizenihétéves'nek mondhatná imiagát és bűnbe ejthetné a szegény fiatalembereket ... Az apa véleménye azonban némi ellentétben van a porosz kultuszminiszter óvatos rendeletéivel, mely respektálni óhajtja a szülőknek « botig fajuló szigorát. * Harr'y Liedtke, a népszerű filmszínész 19 éves fi'a ismeretlen okból öngyilkosságot követett el. Eehet, hpgy a berlini nők ke$ve»$5p.e{kía még megoldatlan probléma A berlini és a burgwedeíi kísérletek tanulságai — Opel lemen dóit az űrben való repülésről A burgwedeli Opel-rakétakocsikisérle- tezések előzményeit a következőkben adjuk, a kérdés lehető megvilágatásának céljából: 1928 május 23-a jelentős dátuma marad a technikának. Ezen a napon bizonyították be, hogy a fantázia birodalmába utalt rakéta komolyan belépett a hajtóeszközök sorába. A berlini Avus pályán történt a nevezetes esemény és a számos néző, aki először látta az Opel-kocsit 230 km. őrasebesség- gel tovarobogni, nem egyhamar felejti majd el a sistergő durranó szédületes szebesség- gel tovarobogő kis autót. Clio uj lapot nyitott meg a technikai tudományoknál. A teljesítmény, melyet a lelkes nézőközönség ezen a nevezetes napon látott, nemcsak a technikáé, hanem a pilótáé is, Opel, aki maga vezette a kocsit, ismert versenyautós. De amikor beleült a rakétautőba, nem tudta épen fog-e kiszállni a modern ördögszekérből. Mert a teljesen uj körülmények, főleg a példátlan gyorsulás olyan feladatok elé állítja a vezetőt, mely vasidegeket, nagy hidegvért és tiszta fejet igényel. Egy elhibázott mozdulat és a gép a vezetővel együtt füstölgő romhalmazzá vegyül össze. Opel a rohanás mámorában kissé gyorsabb tempóban gyújtotta meg a rakétákat. Önkénytelenül, talán a bömbölő rakéták, a szédületes robogás hatása alatt egyszerre 6 rakétát sütött el. A hirtelen erő, amit ezzel kiváltott, olyan sebesen lökte előre a kocsit, hogy az elérte az Avus-pálya megengedett (a pályahaj- lás által megadott) maximális sebességet, 220 km.-t. Ha a négy még ép rakétát (a gépen 24 volt) szintén meggyujtja, a sebesség felszökik 280—300 km.-re és a kocsi széles Ívben repül ki a pályából. Rakétaautóba ülni különben sem valami megnyugtató dolog. A vezető mögötti acélcsövek 120 kg. robbanóanyagot tartalmaztak. A hajtóanyag (összetétele nem ismeretes, de valószínűleg a salétrompuskaporhoz hasonló) 800 légkörnyomás alatt van összesajtolva. Ha valami módon a rakéták gyorsabban sültek volna el, a következméwSUfflgmkJÉfiaauinfc* * pilóta, hanem a nézők között is számos áldozatot szedett volna a kísérlet. A kocsi szerkezete is veszélyeket rejtett magában. A gép ugyanis elől (mert motort nem tartalmaz) könnyebb, mint hátul, ahol a súlyos acélcsövek és a nehéz hajtóanyag van elhelyezve. Hogy a rohanásnál meg lehessen akadályozni a kocsi felborulását, két fordított szárnyfelületet szereltek rá elől, hogy a légnyomás leszorítsa az elülső kerekeket. A nem várt sebesség azonban keresztülhúzta a számításokat. A szárnyfelületek nem voltait a sebességnek megfelelően méretezve és amikor az autó megindult, az első kerekek a levegőbe kerültek, hogy néha-néha visszaessenek a földre. A rohanás vége felé, a szemtanuk állitása szerint a kerekek többet voltak a levegőben, mint a földön. Ez nagy veszély jelentett úgy pilótára, mint a nézőkre. A rohanó ördögalkotmányt a vezetője nem tudja ilyenkor kormányozni. Hogy nem történt nagyobb baj, az igazán csodálatos. Rendkívül jelenségek léptek fel a nagy gyorsulással kapcsolatban. Ez alatt azt a sebességnövekedést értjük, amit egy*mozgó test másodpercenként nyer. Ha egy test, például az első másodpercben, egy métert halad, a másodikban kettőt, a harmadikban hármat stb., akkor gyorsulása egy méter másodpercenként. Egy szabadon lehulló test minden mpercben 9.8 m sebességszaporulatot kap. Ezt a gravitáció okozza. Egy már mozgásban levő test sebessége, amennyiben állandó, semmiféle hatást nem gyakorol a bentlóvőre. Hiszen a százkilomóteres sebességgel rohanó vonatnál nyugodtan sétálhatunk a folyosón, ez hatással az utasokra nincsen. Más a dolog a gyorsulásnál. Itt rendkívül érdekes dolgok lépnek föl, olyanok, melyekre nem is gondoltak eddig, hiszen olyan jármű, melynek sebessége másodpercenként 5 és fél méterrel növekszik, mint a rakétaautőó, eddig még nem volt. Opel rakétaautója azonban elérte ezt a gyorsulást. Mi történik az ilyen gyorsulásnál a bent- lévővel? Egy 9.8 méteres gyorsulás megfelel a testekre gy.^,9rolt földi vonzóerőik. Ua 1928 julius 1, msArnap. egy testet ennek felével a földvonzáőnoz 90 fokra, tehát vízszintes síkban mozgatok tova, akkor a nyomás, mely erre a testre hat, súlyának 57 százaléka lesz egyenlő a mozgással ellenkező irányban. Szavakban kifejezve egy 70 kilós ember, ha egy 5 és félméteres gyorsulással haladó járműben ül, 35 kilós nyomással szorul az ülésbe — hátrafelé. Igen ám, de ugyanekkor a gravitáció is hat lefelé. Ilyenkor az eredő erőt a kettő között kell keresni. Épen úgy, mint a folyót merőlegesen átszelő csónakot az ár ferde irányban viszi át a vizen (eredő irány) a rakétaautóban ülő emberre is ferdeirányu erő hat; lefelé hátra. Ez a jelenség két igen furcsa és meglepő dolgot eredményez: Először a benne- ülő nehezebb lesz. Tudvalevő dolog, hogy a súly relatív. Egy 70 kilós ember a holdon sokkal kevesebbet nyom, a napon mozdulni sem tudna, mert sok mázsát „nyomna". Igv Opel a nevezetes ut alkalmával 15 százalékkal nyomott többet, tehát mondjuk, ha 80 kiló volt, úgy 92 kilót nyomott. Ennél még érdekesebb, hogy a ferdén hátraható súly azt a benyomást kelti az utasban, hogy ferde síkban rohan felfelé! Ennek a különös jelenségnek gyakorlati veszélye van. Ha majd a következő lépésig jut el a technika és a rakétarepülőgép hasitja át a légtengert, úgy persze nagyobb sebességek és nagyobb gyorsulások lépnek fel. Ha a gyorsulás eléri a 9 vagy 10 métert és a gép is szintesen repül, a pilóta a földet mégis függőlegesnek fogja érezni, úgy fog rá hatni, akár egy óriási "fal, mely alatta elrohan. Ezek az érzékcsalódások azt a veszedelmet rejtik magukban, hogy a pilóta olyan kormányokhoz, emeltyükhöz nyúl, esetleg, mely a gépet lenyomja a földre és porrá zúzza. Felmerült a kérdés, hogy hol van a gyorsulás hatása. Ez ellen ugyanis nem véd légmentes fülke, ez mindenen keresztül hat ép- ugy, mint a gravitáció. Pontos számítások szerint 20 m. sec. gyorsulásnál a testre olyan nyomás nehézkedik, mely azt súlyának kétszeresével nyomja le. A lélegzés, a vérkeringés olyan akadályokra talál, hogy a pilóta alig tud lélegzeni. Kérdés különben, hogy eszméletnél marad-e. Ha a gyorsulás eléri a 30 m. sec.-t, akkor a szervezet nem képes tovább működni. A mellkasra olyan óriási nyomás nehezedik, mely a lélegzési meggátolja és a vért megakadályozza a keringésben: beáll a halál. De ilyen sebességre nem is kerül már sor. Hiszen, ha a Föld vonzó- körét el akarnék hagyni, elég 12 m. sec. sebességre szert tenni. Ezt bár nehezen, de mégis elbirná az emberi szervezet. Hogyan állunk most már a rakéta-repülőgép problémájával? Az Opel-féle kísérletek erre igen biztatóak, bár Űrrepülésről távolról sincsen még szó. Egyelőre még annyira nem vagyunk tisztában a magasabb létrétegek útirányaival (a legmagasabb elért réteg 30 km!) s ezeknek biztosabb ismerete nélkül nem tehetünk semmit és igy -egy odarepülésre nem is gondolhatunk. A tudományos kutatás szempontjából azonban rendkívüli jelentőségű lehet olyan rakétakészülékek fellövése, melyekben utasok nem is, de önműködő műszerek vannak. Az aeromérnökök azonban komolyan foglalkoznak egy olyan repülőgép megszerkesztésével, mely 15—20 km. magasban repülve, rakétákkal teszi meg a nagy távolságokat. A gondolat igen megkapó. Ilyen magasságban a levegő ellenállása rendkívül lecsökken, ami a sebesség növelését és úgy a forgalom gazdaságosságát is növelné. A jelenlegi megoldások kisebb szárnvfelületü kombinált motoros és rakétás gépeket ajánlanak. Úgy gondolták a dolgot, hogy a rakétákat csak nagyobb magasságban, ahol a motor már az oxygénhiány miatt nem működik, hoznák működésbe. Az utasfülkét légmentesen el kellene zárni a ritka nyomás miatt. Ezenkívül oxygénről is kellene gondoskodni. A leszállást ellenrakéták elsütésével lehetne tetszés szerint lefékezni, esetleg a működésbe hozható motorokkal kombinálva. Egyelőre azonban a rakétamotor, mint hajtő faktor — rendkívül drága. A benzinmotor 25% hatásfokával ellentétben csupán 1—1 Vi%0 hatásfokkal dolgozik — ha 200— 300 km. őrasebességről van szó. De ha a sebességet 4000—10.000 km-ig lehetne fokozni (Berlin—New-York 30 perc!!) akkor a hatásfok felszál 52%-ra. Ez duplája lenne az eddigi legjobb hatásfoknak. Persze az ilyen óriási sebesség olyan problémákat hozna felszínre, amilyeneket a technika ma még megoldani csak részben tud. Hiszen a legutóbbi rakéta-autőut már megmutatta, milyen meglepő jelentéseket hoz magával a szokatlan teljesítmény. Pedig csak nagy gyorsulásról volt sző. Ezért az ember csak óvatosan és lassan léphet erre az uj területre. Meri, amint a társadalomban, úgy a tudományban és technikában is megbosszulják magukat a forradalmak. ,r ~x rrrt, dfe MARGIT gyógyforrás Svaljava, Ruszlnszkó 1 a gyomor,belek, húgyhólyag és különösen a j légzőszervek hurutos bántalmainál igen jő H hatású még akkor is, ha vérzések esete 9 forog fenn.
