Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-08 / 153. (1780.) szám

'PRKGAI-A^A'&ÍíAR.-HIRMP' 1928 juiHus 8, vutöátrnAp. A veronai két szerelmesek sírjánál Két m&res magyar* áüaimjtitikár halála. Buda­pestiről jelen tóik: Bartólky József (k'iiviáló áipó lés wlit flaldm-ívöliéeü^yi óltanrlnUkóir 63 éyee komáiban. .2e» Ibegónyem imiegbal't. Nagy lé'rdieimefk'et ezieiraeflt írnia- gámalk a gazdaságii íszodóbs inlémiiéinyeik raegalia- kilása ücöfü I és rengeteget fáradt a népművelés 1 erjesztése érdekében. A politikától való. ••visszia- vonulás után liróíóIiM fogott. óh finom meséivel!, vafeimint íhiang'uki'tce nWellá'iival kellett feltűnési. — Mórlfy Albin nyugailminxotl anámniszíííeireílln.'öfKísié'g'i áiMiaimlMMir 71 éves komáiban eUihmyt. SziéDes lá’tó- ködi gazdaságpolitikus volt s mint a vámoBzitúly vesssböje tevólkemy irészt vett Magyairocesoág Ikeres- kedelempol bikái szerződé-setaelt raegköiié&éíbein. Nyugdíjazása élőit a miiriszferlainác's jegyzője ‘volt. Tegnap letn ették a1 nagy részvét -mellett a farkas- ré'ti temetőben. * xx Az Ifin-ági Könyvtár az iskolai nevelés Hz-rve-; kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyvcaztályunknál. A Kis Pylliagoras ára 12 K. Verona, július 6.-- Verona! — ásítja belő a tMini'kulai páratlan bőségbe az aprőfcalauz. Az állomás perronjáoi f*&lsoir akozott guid-ek nagy elszo- morod ásóra azonban .alig egy-két utas ká­szálódik le a zsíufolt gyorsvonat átizzott ke- mcneéjjéből. A veronai gyeTTmckdrájina poéti- kus emlékei — úgy látszik — már elvesztet­ték nagy idegenforgalmi jelentőségüket. A közelmúlt véres drámáit átélt glo<b elrettenek nem -érzékenyednek el a veronai két sze­relmesek szomorú elmúlásán, aminek cso­dálatos báját az -angol költőóriás már az is­kolapadokban miniden fiunak-leámynak szi­vébe lopja. Aki Veronában mégis megáll pár órára, kevésbé -érdeklődik a heroegváros kinaí fala, még.teljes épségben levő amfiteátruma, gyönyörű szobrai és egyéb muzeális értékei iránt, hanem elindul Romeo és Júlia nyo­main. Á gúidét lerázni persze meddő Igye­kezet. Jön é-s fe-cse-g a világ minden nyel­vén. A kapuiétiieik ősi háza az első állomás. Kétemeletes, barátságtalan épület, melynek frontja olyan komor, szigorú, mint a kegyet­len apa homloka. A házfalon tenyérnyi tábla hirdeti, hogy itt született Júlia s itt játszó­dott le a híres erkélyjelenet, amelyből -min­den fiatalember a szerelmi vallomását pla­gizálja. — De Signore! Itt valami kis csalás van, — támadjuk meg az idegenvezetőt —, hiszen az erkély hajmeresztő magasságban a második emeleten lóg. Romeo itt. nem sut­toghatott, de to-rkatátva kellett kiabálnia, hogy Júlia parányi rózsás füle meghallbais-sa a szerelmi vallomást. Felmászni pedig még D'ouglas Fairbanks sem tudna -ezen a sima falon. — Nem is a szava, hanem a szemek be­széltek itt, — vágja ki magát az ötletes olasz. — Shakespeare pedig leírta, amit a ezernek besz'éltek. S melyik fiatal szerelmes­nek volna akadály ez a nyolométeres fai A magyarázatot ugyan elfogadtuk, de az 1 erkélyjelenet színhelyének hitelességét nem igazoltuk volna a pecsétgyűrűnkkel. A sir azonban hiteles hely, mert ott be- ' lépő dijat is szednek és -az angol költőkirály szobra igazolja. De igy profanizálni szent ' helyet im’ég -a mórok se mertek. Nagy áru- J raktárak sorakoznak a hatalmas udvarban, ■ hangos, ordító gyári gépek verik fel a kör- - nyék csendjét, melynek közepén ósdi tomp- ^ lom s egy kis tenyérnyi kert őrzi a minden “ korok legideálisabb szerelmiének emlékét. A " templomot ugyan teletömték spagetti gyártó 1 gépekkel, de a kis kertet hatalmas fal és vasajtó zárja be a legendaromboló gyár- ■ telepen. 1 A guidet kinthagytuk a gyárudvaron, | hogy el ne fecsegje a hangulatot. A parányi kert tele van virággal. Pálmák szegik körül az omladozó kőfalakat, a földet pedig színes virágszőnyegek borítják. A ki<s kert közepén 1 faragott leős inban alussza örök álmát Romeo : és Júlia. A katafalk felső része nyitott, tele : névjeggyel, fényképpel, amit a szereleim za­rándokai szórtak bele. A kert szögletében - Shakespeare gyönyörű mellszobra, előtte az ' angol utasok friss virágai illatoznak. E Az asszonyok sírnak a sir körül. ' Egészen bizonyos, hogy évszázadok óta 1 idejárnak az asszonyok elsiratni az asszonyi • sorsot, a tragikust, a tehetetlent, a bolom- : dóst, de sohase egészen boldogot. Mert min- • den asszony Júlia, de egy se találja meg a : maga Rómeóját. Lám, ez a zokogó mázsás 1 müncheni Nio-b-e is Júliának -érzi itt magát, ’ de hát a mellette szuszogó, izzadó hájtömeg - Ro-meo^e? f — Jönnek-e sokan? — kérdezem a kert * őrét, aki újabb lírákért auzi'kszkártyát árul s a vendégkönyvbe Íratja a látogatók neveit. — Jönnek-e sokan? — Elfogytak a látogatók, uram! A hábo­' ru előtt húszszor ennyi volt a bevétel s na­ponként sokszáz képeslapot adtam el. Az­előtt bele volt a kert a világ minden tájáról ideözünlő, síró asszonyokkal, ma inkább cealt angolok potyád óznak, de azok se nem sírnak, se anziikézkártyát nem vesznek. ... Napomnak napja, éjjemnek holdja: i Júlia! — iimádkozza egy kis magyar asszony a siriiregbe. Aztán felszántja a könnyeit. Igazán megérte a három lírát ez a kis ! megkönn yebbülés. A kertajlőn beszól a guidie: — Signore e si-gnori, a taxám nem csök­kent ám egy centézimóval sem, mert a sir- kertben nem hagytak magyarázni. (i, a.) . Néha úgy tetszik, mintha ez a manap- sági magyar élet megannyi álruhás figurá­val történne; mintha senki nem lenne egé­szen biztosan -az, akinek -látszik, mintha, a lakása nem is az 5 lakása lenne, az irodájá­ban nem is ő dolgozik, azaz hogy ő talán va­lami egészen mást csinál, mint amit hisznék róla. Vagy lehet, hogy nem is csinál sem­mit, e amíg otthon azt hiszik, hogy a hiva­talban van, addig egy pádon ül a villamos végálloniácámál és néz maga elé; de ez csak impresszió, s lehet, hogy másképp van. Biztos az, hogy nagyjában tájékozatlan az ember ismerősei körül és meglepetések érhetik. Például a régi iskoTatárs, akivel ta­lálkozom, s 'aki úgy élt az' -emlékezetemben, hogy jólmenö szabadalmi irodája van, most összevissza fecseg mindenfélét, családról, meg emlékekről, meg H-aluskáról, aki a ha­todikban egyszer megette a spongyát, s va­lahogy folyton az az érzésem, hogy ez az ember nem arról beszél, amiről szeretnie, van a nézésében valami idegen.. Aztán a zsebébe nyúl ós előveszi a tárcáját, s már éppen szurkolni kezdek, hogy a gyermekei fényképét akarja megmutatni,' mikor hangot változtat, e valami bús-komor fenséggel a hangjában, amit fel se tételeztem róla, be­szélni kezd a halálról. Csak nézem -és figye­lem és hallgatom ezt az .ugráló bajszát, mo­hó kis szemeit, ahogy a halálról beszél, hogy mind Isten kezében vagyunk, amiben egyébként tökéletesen igaza van. De mit akar a kezében azzal a bőrtárcával? Talán meghalt valakije, s annak fényképét akarja megmuttni, — s csak beszél, hogy az ember soha nem tudja, mit hoz a következő óra, ezekben az izgalmas időkben az emib^er Őrli és koptatja a szervezetét. A szervezetről ugv beszél, mint egv ka­bátról. S hogy kutyakötelessége mindenki­nek gondoskodni a családjáról, s már iga­zán kényelmetlenül kezdem érezni miagaim, mikor végre kinyitja a tárcát s egy éietbiz- tositás érdekes folt-ételeit rakja elém és só- hiajt hozzá. Hált ez i-s ügynök, ez a pajtás. Senkiről nem lehet -semmi -biztosat tudni. A közömbös ismerőssel irodalomról beszélsz, s ő hanyagon megemlíti, hogy most olvasott egy nagyon -érdekes könyvet; di-skurálim kezdesz a madarak szerelmi életéről, s ő na­gyon tájékozott a stiglioek erotikája körül; mikor aztán mondod, hogy bizony, ez téged is érdekel, akkor hanyagon és kedvesen odaveti, h-ogy ebben az esetben holnap fel fogja kiüldenf ia lakásodra mind a tizenkét kötetet bőrben-, nagyon szép kiadás. Erre megindul az elfogódott szabódás részedről, hogy nem, hóivá gondol, dehogy is, nem aka­rod öt megfosztani, micsoda gavallérok, — mert azt lg mondta, hogy „okvetlenül tart­sam meg“, ami lehetetlen, ilyen gavallériát nem fogadhatok el. És csak elmenőben mondja még, mert már megy is és integet, hogy a részleteket nagyon kényelmesen Le­het fizetni, ahogy parancsolom. Könyvügy­nök. Nézek utána: nem természettudós, ha­nem könyvügynök. Nem őrültből ági a ér­dekli ezt, hanem a percentek. Délután egy­re szól a csengő, félóránként csöngetnek be kényszeredetten vigyorgő,. jóképű, leépített emberek, házügynökök, féké rneniüügynö- kök, rádióügynökök, a múltkor az egyik va­lami porszívót akart nekem eladni, három­évi törlesztésre, de ez már igazán felháborí­tott és kidobtam. A legjobban mégis az hat meg, mikor életemet és egészségeimet sze­melik ki s érdeklődnek utána, — vadidegen emberek, akik imcgál lanak az ajtóban ’és komoran motyogni kezdenek valamit a mú­landóságról, s közben kacsintanak ós negé­desen huzgálják elő azokat a kötvényeket-meg iveket. Szegények. Én szívesen behív­nám őket, s leültetnem, s beszélnék velük akár reggel hatig, a múlandóságról, mert ez kedvenc témám, de mikor vadidegen embe­rek becsöngetnek s hajlongva és vigyorogva ilyeneket mondanak, hogy arra az esetre, ha a villamos levágja tőből mind a két lába­mat, kaphatok hatezer-négyszáz pengőt e a Kötszereket, ilyenkor mégis mérges leszek, .különösen, ha reggel jönnek. Megdöbbentő, , hogy mennyi van belőlük. Ügynök min­denütt van, semmiféle kommerciális élet nem -tud meglenni a vigéc nélkül, s hogy Pesten a mai időkben különösen sok az ügy­nök, az nem csodáloxivaló, — hanem ezt a -bizonytalanságot, hogy legkedvesebb és leg­közelebbi ismerősömről sem tudom, nem házal-e valamiben, ezt meg kell előbb szok­ni. Meg kell szokni azt, h-ogy az ember fél­óráig vitatkozik valakivel James Joyoe-ról, s az illető a vita végén elad neki egy elaszti­kus fogkefét, vagy egy hashajtót. Nem baj, de meg kell szokni. # Egy nagyon intelligens ember, aki is­meri Pest életét, magyarázta nekem szemé­lyes példákkal a multikor, hogy aki i-tt ma, 1928-ban, kicsöppen valamilyen ok miatt úgynevezett állásából, az tiz az egyhez, kép­telen másféle elhelyezkedést, kenyérkerese­tet találni, mint az ügynökit. Hivatásos, vagy nem hivatásos, hangos vagy szemérmes, ügyes vagy ügyetlen, tehetséges vagy ostoba, de mindenki ügynök, vagy volt vagy lesz, vagy valamilyen vonatkozásban áll az ügy­nök Ösködésh ez. Az öreg ezredes, aki szemér­mesen totyog civilruhában s Dumas összes müveivel a hóna alatt, az izgatotiszemü ex- mérrnök, aki lázasan beszél s látszik rajta, .hogy szive mélyén még ma sem tudja elhin­ni és megérteni, minek tanult négy eszten­deig kémiát ahhoz, hogy most poloskaszert kínáljon pesti előszobákban, az exirodaigaz- gató, a züllő és kallódó magyar életek hosz- szu galériája, mindenki, aiki -alatt ezekben -az években egyszer elcsúszott a „biztos", amiben hitt, amibe beleélte magát, amire készült, amihez értett, ez ma mind ügynök valamilyen formában. Soha ennyi ágense a magyar 'eleinek politikában, művészetben, világnézetben és porszívóban nem volt. Ez az egyetlen lehetőség, ami néha még leejt valamit, ami tartja -és narkotizáija ezt a nyomort. Az ügyvéd, akinek nincsen pere, az orvos, akinek nem jut beteg, az író, aki .nem tudja eladni a könyvét, a festő, akit bizományba se vállal el a műkereskedő, mát tudhatom én, jrnit csinálnak ezek szegények titokban? Egyszer csak becsönget valame­lyik s -ajánl valamit. Egészen másféle idegzetű emberek ezek, ez az uj pesti ügynök-fajta. Gyáva, de megvan benne a kétségbeesés erőszakossá­ga. Szemérmes, de vádaskodó. Mindegyi<k úgy adja elő a mondókájált, mint aki csak egy kevéssé kínál, de legalább annyira kö-! vetel i-s. Mind úgy érzi, hogy nem ő csinálta a hibát, minek következtében élete masiná­ja megromlott, hanem merénylő kezek emelték ki a biztosból « lökték egy féltucat diszkötés:sel ki az utcára. Jelentékeny rét-e­gük a legszerényebb, szemérmes, csöndes polgári fajta, amely bágyadton ka Hédiik hiányzik belőle a fellépés és -az a meggyőző­dés, ami nélkülözhetetlen kelléke minden üzletnek: meggyőződés, hogy erre születtek, diszkötéses könyveket adnak el a világban. Ok épp ellenkezően úgy érzik, hogy nem erre születtek, ügy érzik, hogy valami tör­tént velük, amiről nem lehetnek. Csenget­nek idegen lakások ajtóin, valami mániákus ví-gyorral, gyámoltalau-ul és hitetlenül nyújt­ják föl azt a reménytelen találmányt Ezek ai legcsendesebb vigócek, ezek az újak. Még elküldeni se nehéz őket. Az első hideg szóra; megbátrálnak, kullognak lefele a lépcsőkön, s viszik a hónuk alatt ügynökproblémáikat. Tele vau velük a város. Állítólag nem tudnak már egymástól élni. Senki nem hiisz nekik, néha idegenkedve és savanyúan vesznek tőlük egy könyvet, vagy valami kétségbeesett családapa aláír néhány pen­gőért egy kötvényt. Mint mi-nden ebben a' városiban, az ügynök is megadta magát. Nem harciasak. A „jó fellépésű és biztos modorú úrból", akit az újságok keresni szoktak ilyen célokra, nincs bennük semmi. Nem is biztos még, hogy ügynökök: nem érzik aki kreditáltan a mesterségben magukat, rémé-- liik, hogy egyszer visszamehetnek még az ezred élére, vagy a hivatalba, ahonnan -eljöt­tek le az utcára. Mint mindenki ebben a vá­rosban, ők se érzik otthon magukat abban, amit csinálnak. Ennek a pesti életnek légi jellemzőbb figurája a háború utáni ügynök* A legszomorubb, a legreménytelenebb. # Az ember lassan beletörődik. Miit leheti tudni? Figyelem a beszédjüket, . a dadogó fordulataikat Ha mosolyognak, vitsszamo-i solygök. Itt, ahol a könyvön soha nem az keres, aki írja, hanem mindig csak az, aki eladja, nem árt jóban lenni az eladóval. Az ember igazán végképpen nem tudja, hogy mi egy karriér vége ma Budapesten, Én könyvet szeretnék írná. De lehet, hogy csak árulni fogok. Részletre és kevés meggyőződéssel. 1 Szépségápolás! „IZA** speciális árjegy-ék kivonata Bratislava, Stefániková 19., II. em. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használa­ti utasítással a pénz előre való beküldése vág" postai utánvét mellett. ,.IZA“'Szeplő és májíolt elfeni garnitú­ra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.-4 Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga u'tura K 37.—• „IZA“ Fonnyadt, száraz, sárg . ráncos arc elleni garnitúra ...................K 80.—> (Ez en szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak ké­szítve.) „IZA“ Bőrujitó garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, mi­ntán '4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy "átolná a hivatásá­ban, 6 drb. legfinomabb prepará­tum .....................................................K 1‘20.— .IZ A“ Szőrielenitő garnitúra. 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más nyomot hagyna vissza..................................................K 37,— „IZA“ Mellhizlaló és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Bendeléseknel közölni kell. hogy leány vagy fér­jes asszony részére lesz a szer. Táplálko' ' = i és légzési rendszert mellékelünk ......................................K 77.— Teljes kúra......................................K 120.— (Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA" Szemölcs, griz és dudo-odásokat eltávolító............................................K 37.— ,.IZA“ Mindennapi toilette-garniiura 4 ^ kiváló szerből áll . . . . . K 47.— Dupla, minden r‘írósággal felsze­relve, bálokat és estélyeket lá­togató hölgyeknek nélkülözhetet­len. Használati utasítással . . K 120.— „IZA“ H: póló, hajhullás elleni jő gar­nitúra ......................................... K 37.—. .FZ.V Hajfesték. Kapható minden árnya­idban minta szerint. Használati utasítással..........................................K 77.— Becses látogatás" és cégünk ismerősei köré­ben való ajánlását kérve, maradtunk kiváló tisztelettel „IZA" KOZMETIKAI INTÉZET K 120.— K 37.­..IZA # „IZA* Alapítva 1833. T«8®2oa «­' A) S ; > áfc***0 Jk {fcraSTf porceMAa A | ^jL* nagyfoereekedése. © í I KOSICE, t FS-aíca 19* 1 ' 1 Nagy választék. i&sl&syoa ásak* írta: Murai Sándor ! 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom