Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-05 / 152. (1779.) Második kiadás

1828 jalius 5, esti tör tök.-----------------------.___________ ______________l>i^GAI-A\A<AAR-HlRLAg________________________ 5

AB

BÁZIA HOTEL BRISTOL

Legjobb hirii, elsőrangú, fényűzően berendezett szálló — Bécsi és magyar konyha — Komplett penzió szobával 35 lírától — Tulajdonos: Rudovits Vilmos — | — — 1 — Összes szobákban hideg-meleg vízszolgáltatás — | — — | —

ni l■ll|||^^■l■l^■■lr■lTll^^^T^íllll— ....................mm m 111111111111

vakul beszelni nőm lóidnak s így ezen a nyelven •tárgyalásokal seon folytathatnak. >A zsupán! hivatalnál 1928 március 16-án (a (hivatalos bélyegző szerint) 12046. szám alatt liktattaloll az akta. A zsupánt hiivatat a 'járási főnökség módszerét követve lomtól minden Írásbeli thatározal nélkül visz- szaküMle a kérelmei azzal, 'hogy a járási hivatal kívánságának 'eleget kell tenni.

ÍBucs szinntagyar község és az 1919. évi hivatalos népszámlálás szerint 15G5 lakosa az utolsó szálig magyar és egyetlen más nemzet iségii nont 1 volt a községben. A járási és zsupánt hivatal lent vázolt intézkedésére mindennél hálározottahiban

lása utján készültek el. A járási hivatal a bálor- kleszi községi jegyzői hivatal 1928 január 22-iki 1 (bélyegzője szerint liárom nap alatt Viisszakézbesi- tette a kérelmet azzal, hogy- az alapszabályok 1. '§-a, mely szerint.. ,,a tárgyalási nyelv magyar :és szlovák", változtassák nreg olyképpen, hogy: „A ■tárgyalás és- jegyzőkönyv nyelve a szlovák, kisegítő nyelvként altkalm&zhjató a. magyar nyelv is, a hatóságokkal! való érinitkezés kizárólag államnyelven történik."

Ezen intézkedésről Írásbeli 'határozatot nem kézbesítettek ki s a fentieket szóval, az nj szőve-1 get egy darab papírra leírva közölte az egyesület elnökével a község jegyzője.

Ezekután az (egyesület alapszabályait közvetlenül a nyitrai zsupán! hivatalnak -terjesztették fel, vázolva a történteket és orvoslást kérve. A kérelmet azzal indokoltál' meg. hogy a kör tagjai szlojellemzi a kisebbségi jogok s ezzel együtt a köztársaság törvényeinek tiszteletben tartását és azok kezelési módját, ha magyarokká! szemben kell al- katmazni s -egyúttal szomorú fényt vet a köztársaságban élő magyarság helyzetére, melyet még abban a [jogában is meg akarnak akadályozni, hogy anyanyelvén beszélhessen Azt hisszük, hogy ennek az eljárásnak további jellemzése teljesen szükségtelen.

Tisztelettel kérdezzük tehát a miniszter urat: 1. Hajlandó-e az ügyben a vizsgálatot azonnal elrendelni és a bűnösöket a legszigorúbban meg, büntetni? 2. Hajlandó-e odahatni, hogy a Burs:i Gazdakör alapszabályai a magyar nyelv jogainak tiszteletben tartásával jóváhagyassanak, miután az alsóbb hatóságok jogaink ér-vén yesltléséí lehetetlenné teszik? 3. (Hajlandó-e intézkedni, hogy a magyar egyesületekkel szemben a fent vázolttal teljesen azonos, mindenütt alkalmazott eljárás megszűnt el tessék és a magyarság részére -az egyesülési jog bi zi osití-ass'ék ?“-ö.

Hléli késik a bucsl Gazdakör alapszabályainak Jóváhagyása?

Egy a magyar kisebbség nyelvi jogainak hívat 3 los respektálására jellemző eset ügyiében adtak 'be interpellációt ugyancsak ma Füssy Kálmán magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő iés torsai. Ért az interpellációt is alább szó- sserint leközöljük:

wBucs községben (Ky'i'tram-egye, párkányi járás) Gazdakör alakult, melynek alapszabályait a hivatalos utón való 'továbbítás Végett a párkányi járás főnökségéhez 1928 január 19-iéin beterjesztették, ahol 903/1928. számot kapott. Az alapszabái yo-k egy már jóváhagyott alapszabály lemáeoVenizeiosz

megafaSíilotta az til görög konnáiwt

— Feloszlatták a parlamentet és uj választást írnak ki —

Athén, jiulitus 4. Vtoiaeloisz fúr adózásai siíkerrel jártaik. Tegűaip öss&eáHito'tta az uj görög kormány tagjainak névsorát, melyet a késő esti órákban teirjeszitett Kondnriotisz admirális, köztársasági elnök elé. Az uj kormány

két miniszter, Zaviziánosz és Ohriszto- mánosz kivételével Venizeiosz személyes híveiből áll.

Miniszterelnök Venizeiosz, külügyminiszter Kar apa nesz, hadügyminiszter Szóiul isz, míg a pénzügyi tárcát M-anisz veszi át.

Az uj kormány ma délelőtt tette le az esküt a köztársasági elnök kezébe.

Első feladatának Venizeiosz kormánya a parlament feloszlatását tekinti s ajz erre vonatkozó dekrétum már szombaton vagy legkésőbb hétfőn publikálásra kerül. A kormány már csak a-z uj törvényhozó testületnek mutatkozik be.

Athén, július 4. A köztársaság elnöke Tátulescu romáin külügyminisztert a Jugoszlávia és Görögország közötti megértő közeledés elő segítése terén szerzett érdemeiért a Megváltó-rend nagykeresőjével tüntette, ki.

~ ’ KASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK

Ruman-utca 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség telefonszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni.

Cornélia emléktárgyai

Irta: Krúdy Gyula

A világszép Bágyi Cornélia. az egykori színésznő. ötvenesztendős születésnapját tartotta, a mulatság hevében felugrott a vacsorázó-asztal tetejére, lerúgta az edényeket és csárdást táncolt az asztal közepén. — olyan rezgő, kiteremtettezé- zett csárdást, amely az ő ifjúkorában volt divatos.

Megüti a guta, Duda, — könyörgött Ilics Iván őszinte kétségbeeséssel és valóban összekulcsolt kezekkel úrnőjének.

Bágyi Cornélia azonban ráriparkodott udvarmesterére:

— Fogja be a száját, vén gazember. Már est a kis mulatságot is irigyli tőlem? — És tovább járta a táncot, az asztal tetején, közben-közben ügyesen lehajolt és a levesestálat, vagy egy épen maradt tányért vágott a cigánybanda közé, amig a cimbalmos hátára kapta hangszerét és jónak látta a menekedést.

— Madame Louíse, — kiáltotta most az udvarmester egy<folyosői oszlop mögé rejtőzve, — ön elfelejti, hogy ma estére még vendégeket is vár!

Mikor a cigányok már lőtávolon voltak, a fedett folyosó sarkában és a muzsikálást abbahagyták. akkor enyhült meg Bágyi Cornélia vad, önfeledt tánca. A homlokára szorította a két kezét és nagyot kiáltott:

— így táncoltam tizenötéves koromban az első vőlegényem, a dragonyos főhadnagy idején és igy táncolok most az utolsó vőlegényem, Rezeda Kázmér hírlapíró idején. Max is él, Rezeda hir- lapiró is él. Mért ne táncoltam volna? Nyújtsa a kezét, vén bitang, hogy innen lemá6zhassak.

Az ilyenformán megtisztelt udvarmester gokkal kisebb termetű férfiú volt, hogy Bágyi Cor- néliát az asztal tetején elérhette volna, ezért különböző székeket rakott Ismét az asztal köré, amely székeket a folyosó végéből, vagy a kertből kellett visszahozni, ahová Bágyi Cornélia jókedvében eldobálta őket.

._ No, hallja, a macskámat se bíznám magára, Ilics Iván, — mond a ház úrnője, amikor megtermetten, csaknem mázsányi súlyával ővato- tau lemásaoU a diólaasztálról, ahová £é&g eg^űl‘ ... C .,Ő. . í.v.-ó)'3

len ugrással szökött fel az imént, amikor erre szive jelt adott.

Max hajdanában az ölében szöktetett meg ebből a házból és csak a falu végén kaptunk lovat és szekeret. Az ablakból ugrottam ki kedvéért. És Rezeda Kázmér is a levegőbe emeli a minap a Hűvösvölgyben, hogy megmutassa erejét. De maga csak közönséges kenyérpusztitó ennél a háznál, haszontalan fickó, aki legfeljebb kémkedésre használható.

— Amit maga legjobban szeret, méreg-Duda, — felelt az udvarmester, amikor végre biztonságban látta úrnőjét a folyosó kőkockáin.

Bágyi Cornélia egy nagyterjedelmü, férfias zsebkendőt vett elő fehér pongyolája zsebéből és azzal törölgette verejtékező arcát. Hangosan, férfiasán kifújta az orrát és toppal törölgette meg könnyező szemeit.

— Eh, milyen idealista vagyok néha, — mondta bosszúsan. — Elfelejtem, hogy az emberek mind megöregedtek, megnyiszlettek, megváltoztak körülöttem, — csupán én maradtam meg fiatalnak a sors különös kedvezéséből. Fiatal vagyok ma is, mint akár tizenötéves koromban. És nem szégyellem bevallani, hogy ma van az ötvenedik születésnapom.

— Bizonyos? — kérdezte az udvarmester némi tréfás gyanakvással. — Az én nagybácsikéin, aki főtisztelendő szerb esperes Kulán, azt szokta mondani, hogy a tavasznak addig nem kell hinni, amig téli cinkék csipegnek a ház körül és az asszonynak sem addig, amig a kocsiuton átal tud menni.

— Talán magának hazudnék? — kiáltott fel a hatalmas termetű asszonypéldány, királyné büszkeségi! Bágyi Cornélia és tetőtől talpig végigmérte Ilics Ivánt, aki körülbelől két évtizede talált elfoglaltságot körülötte. (Ilics Iván, ha idegenek között lerészegedett, néha olyanforma célzásokat tett, hogy volt olyan idő. amikor Bágyi Cornélia, különösen szerelmi csálódásai idején: ■dühében férjhez akart menni hozzá, de ő óvatos volt, mint akár az a bizonyos Max, a német katonatiszt, aki a leghivogatóbb levelekre sem hagyta el láncét, ahol csekélyke nyugdijából éldegélt, de harminc éven át mindennap levelet váltott Bágyi Corncliával.)

Mi lett volna flios Ivánból, ha egy egyszer

^egbolop^uJ és feleségül veszi Coruéliál?. Leg♦

alább is állását veszítette volna. így, mostani állapotában nyugodtan dörzsölheti a kezét a jövőmenő kérőkön, az időnkint felbukkanó halálos szerelmeken, amikor Ilics Iván legalább fel volt mentve a szolgálat alól és gondtalanul látogathatta kedvenc budai kocsmáit. Az úrnő otthon a boldog szerelemnek élt, vagy a még terhesebb boldogtalan szerelemben laborált. — Ilics Iván. az udvarmester, annyi fokhagymát és vöröshagymát ehetett Budán, hogy leheletével végigbüzöl- hette az összes utcákat, amelyekben megfordult.

— Ma, január 25-ikén, Pál fordulása napján, vagyok ötvenesztendős, — gondolhat ezenkívül magában mindent, amit akar, kedves barátom, — szólt Bágyi Cornélia és most már kissé megszeppenve nézte, hogy voltaképpen mennyi kárt is csinált magának, hirtelen jött jókedvében.

Takarékos asszony volt és becéző szóval illette az összetört ibrikeket, amelyeket darabokra törten emelt fel a kőkockákról.

— Valamikor, amikor az emberek még megbecsülték a holmijukat, volt Pesten egy hires porcellán-ragaLzfó, aki szinte észrevétlenül tudta megragaszlani a különböző tárgyakat. Maxnak egyszer eltörött a tajték szivarszivó-szipkája. Elküldte nekem Pestre és én megragasztattam. Holnap Pestre megy, Ilics István és kinyomozza, hogy él-e még valahol az a híres ragasztó? Kár volna ezért az ibrikért. Ebből ivott nálam kávét a vel- szi herceg, amikor Pesten járt... Maga meg disznóhajtsár volt valahol Szerbiában.

Most a levesestál épen maradt darabjait szedte fel Bágyi Cornélia a földről és olyanformán forgatta kezében, mint valami beteg gyermeket. A levesestál oldalára finom festményben vadmadarak voltak pingálva.-- Ebben a tálban főzettem Obernovics Milánnak, a szerbek cxkirályának feketekávét, mert néha húsz csészével is megivott egy délután, mikor meglátogatott. Mindig egy áranyat tett a csészébe, amikor annak tartalmát felhörpintette. Maga még akkor talán nem is volt szerb, hanem csak aféle bunyevác, amikor ilyen gavallér királyuk volt a szerbeknek.

Majd egy eziístdaruformáju gyümölcstartó el görbül és én kesergett.

— Ki is szedtem volna szálanként a szakáitok ha ez a legkedvesebb emléktárgyam végképpen tönkrement volna a maga bőszitő magaviseleté miatt. Tudja-e, pupák, kitől kaptam én ezt az emléket? A királyok királyától, a perzsa sahtól, aki Pesten jártában engem is meglátogatott, — délutánonként, mintha én tudtam volna egyedül perzsául az egész városban. Végül nagyon féltékeny lett őfelsége, mert néha bizony gavallérokat is talált, a szalonomban. Egyszer úgy megdühödött valamely magyar íróra, hogy perzsa szokás szeri’ t, nyomban halálra Ítélte és megparancsolta a hadsegédének, egy félelmetes külsejű kánnak, hogy ott a helyszínén, nyomban üsse le kardjával a kis Dugó író fejét. A hadsegéd ki is vonta szablyáját, mi többiek alig tudtuk megértetni őfelségével, hogy Európában vagyunk, ahol nem giltek a perzsa törvények. A sah erre megharagudott és elutazott a városból, ígérje meg, Ilics Iván, hogy többé nem bőszit fel. Mert, istókuccse, egyszer beverem azt a sündisznó fejét.

— Duda, Méreg-Duda, — felelt süntörögve, gurgulázva az udvarmester, mert hiszen jól ismerte ő azt az asszonyságot, akinek két évtized óta szolgálatában állott.

' Bágyi Cornélia a sok hajoldozástől valóban hamarosan derékfájást kapott és kimerültén dőlt le egy karosszékbe.

— Hiába, rossz a szivem, mióta belelőttem, — nyögte. — Istenem, milyen meggondolatlan is vagyok néha. Most meg a magam drága edényeit pusztítom. Ahelyett, hogy Ilics Ivánnak verném be a fejét! Gazember! Szedje össze a törött edényt. De vigyázzon rá, mint a kőt szemére, mert amelyiket lehet: összeragasztjuk.

Ilics azonban a régi cseléd szemtelenségével vállatvont.

— É11 nem vagyok házmester, nem értek a

sepregetéshez. Van itt P-ben éppen elég cselédje a Madaménak, hogy velük végeztessen ilyen munkát. Itt vannak a kedvelt uradalmi személyek, a Nyanyák, a Brenyulák, akik mind olyan nagy- urak, hogy csak vezetéknevük van. Ezeknek áll a p-i uradalom, ezeknek áll a szabadlopás, ezeké minden a Madame gazdasági jövedelméből. Bezzeg, ha én Pesten a cukortartóból kicsenek néhány kockacukrot, hogy az utcán kiskutyákat csalogassak magamhoz: nyomban tolvaj, gaz

ember vagyok, aki előbb vagy utóbb koldusbotra fogja juttatni a Madamcot. Sepergesse össze a ringy-rongy cserepet Nyanya, azért van a háznál.