Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-31 / 172. (1799.) szám

A vágatom, gyűlölet es hazugság hullámai lepattannak a Nobile-expedíció Behotmekdr., a koronatanú, megvédi az Itália hőseit A sok fit szenvedett csapat kedden otthonába érkezik Kopenhága, julius 30. A. Prágai Magyar" Hírlap kopenhigai munkatársa táviratban jelenti: A szombatról vasárnapra virradó éj­szaka érkezett meg az Italia-expedició Ko- penhágába. N árvákból való elindulásuk óta két napja szakadatlanul utón vannak. A dán főváros szabadfciikötőfét teljesen elzárták, mert a hatóságok — ez alkalommal minden ok nélkül — kommunista kihágásoktól tar­tottak. így a kikötőben csak az olasz követ­ségnek, az olasz kolóniának, a csehszlovák követségnek és a dániai meg külföldi sajtó­nak képviselői jelenhettek meg. A nyilvá­nosság előtt eltitkolták, hogy Nobile nem vasúttal, hanem a malvői gőzkomppal érke­zik meg. Nobile és társai szalonkocsijukban <rmely teljesem el volt különítve az utasokkal zsúfolásig megtelt vonat többi ré­szétől. Csak akkor, amikor,a vonat teljesen kiürült, szállott ki Nobile társaságával a partra. Nobile és az olaszok nagyon lecsigá- zott, ideges állapotban voltak, míg Bekennek dr. és nővére teljesen jól érzi magát. Az olaszok az olasz követségre mentek, mig Behouneket és nővérét az autó a csehszlo­vák követségre vitte. Az eddigi diszpozíciók ellenére az olaszok Behouneikkel együtt va­sárnap este indultaik el Kopenhágából, úgy hogy Behounek dr. nővérével valószínűleg már héttőn este Prágába ér. Kopenhága, Julimé 30. (A P. M. H. ko- petnhágai munkatársának távirati jelentése.) Kopenhágának nagy napja volt a szombati. A város 'lázas készülődésben van. Déliben többszáz gége- és fülorvos gyüllt össze kon­gresszusra a viíág minden tájából, estére pedig az Italra hajótöröttjei érkeznek meg. A városban észrevehető a nyugtalanság és idegesség. Á rendőrség emberei nem tudják, mire készülnek a főváros kommunistái, akik­nek először lesz alkalmuk szem tői-szem­ben látni az északsarki kutató fascistákat. Az egész 'nap hangulata ilyen. Ezért a Nobi- 3ét hozó gőzkorrp elzárt kikötőbe fut be. Szinte koromsütétség van és mindenkát szi­gorúan igazoltatnak. Végre, anélkül, hogy érkezéséről a legcsekélyebb figyelmeztető jelt adta volna, itt van a gőzkomp. Csaknem menekülve rohannak le róla a többi utasok, mintha egész átkelésük alkalmával az ré­mit gette volna őket, hogy az Italia expedí­ciójának tagjaival a szerencsétlenség vonult ibe a komp fedélzetiére. A komp közepén ott áll a kivilágított szalonkocsi, benne azok a férfiak, akik hónapokon át a világ érdeklő­désének (központjában állottak. A megrvalá- gitott ablakok mögött kísérteties sziluettek, déli arcvágásu férfifejek, egy pap széles ka- láfbriaí köpenyben és egy nő. Rövid és minden akcentus nélküli üd­vözlés. Az olaszoknak sok virág, de alig egy-két kivehető szó. Minden con sordlno, con sordino megy végbe. Nobile már jóval összeszedettebb, mint amintő Narwitoban le­hetett, a többiek sápadtak, hipernervózusak, Ceceioorti mankókon támolyog, egészén őszfehér a haja. Csak ketten teljesen nyugodtak, a Citta di Milano lelkésze és a híres Titina, amely most is ott ugrál gazdájának lába körül. Kissé hangosabban megy végbe Beboiunek- nek és nővérének üdvözlése Pavltu követ és honfitársai részéről, de a pátosz itt is hiány­zik. Az olaszok sok-sok virágot kapnak, a csehszlovák követség Behounek hősledkü nő­vérét tiszteli meg egy virágcsokorral. Behounek megvédi Nobilét Vasárnap reggel a követnek napözön- nel beragyogott villájában látom viszont Behouneket és nővérét. Behounek egészen matunburs természet, érthető, hogy ébpusz- tithatatlan szláv természete a többieket megnyugtatta és megszilárdít ott a. > Npédy lé­legzéssel szívja magáiba a honfitárs ívni folytatott beszélgetésben . á régóta nélkülö­zött és vágyya-vágyott hazai levegőt, r A® a tudat, hogy v ő a* egyetlen kompetens semleges té­nyezője és megitélője az Itália kata­sztrófájának, tehát valóságos világszen­záció központjába került, egyáltalán nem hozza ki nyugalmából. — Nagyon sajnálom — jelentette ki ne­kem —, hogy eddig is szólottám valamit az expedíció eseményeiről, mielőtt hazámba visszatértem volna. Mert az, amit szavaimból a világba kikfirtöltek, egyáltalán nem ellen­őrizhettem. Csak most tudom, hogy mennyi embersors fordul meg a szavaimon. És csak egyetlen kívánságom van, hogy Nobilének és társainak igazságot szolgáltassanak. Ha va­laki heteken át a halál biztos tudatában ve­getál a sarki régióban, a szilárd talajra való visszatérés egymagában megnyilatkozik ab­ban a szükségletben, hogy végre újból kibe­szélhesse magát ember az eml>errel. Legyen tehát az emberekben ezért belátás és aján­dékozzanak meg bennünket a türelemnek azzal a tízedrészével, amellyel mi hónapokig várakoztunk a segítségre. — Éppen ezért csak annyit akarok ma mondani: Bármiképpen alakuljon is ki a világ végleges Ítélete a Nobile-expedicióról, az én emberi tiszteletem Nobilével és szen­vedő társaival szemben olyan nagy, ami megilleti azokat a végtelen szenvedéseket, amelyeket kimért rájuk a sors és amelyek­nek terhét még sokáig kell viselniük. Természetesen tiszteletben keltett tar­tanom a fiatal tudósnak ezt az emberileg nemes állásfoglalását, amely az időt még nem látja elérkezettnek arm, hogy ebben a kérdésben többet mondjon és csak olyan kérdéseket intézek hozzá, amelyekre min­den lelkiismereti konfliktus nélkül fejelhet, így tudom meg tőle, hogy a viszony közte és az olaszok között csak kezdetben volt tar­tózkodó, később kimondottan bajtársivá ala­kult. Baráti viszonyban ugyan csak Malim- greeunel állott, akit rendkívül érdemes tu­dósnak ismert meg. A katasztrófa után ugyan Malmgreen is elvesztette idegeit és öngyilkosságot akart elkövetni, amitől csak Nobile sza­rai tartották vissza: „Isten megtiltotta az öngyilkosságot és még a legkétségbe­ejtobb helyzetben sem szabad ezzel az eszközzel élnünk.“ Malmgreen erre azt felelte, hogy ő tudós és felvilágosult em­ber, Nobile rábeszélésére azonban még­is elállt attól a, szándékától, hogy ön- gyilkosságot kövessen el. Ezzel szemben azonban kitartott azon szándéka mel- lett, hogy csak a szigetre való gyalogtás- sal menthetik meg életüket és kézfogás­sal ígérte meg Nobilének, hogy viasza fog térni, ha ő maga megmenekül. Ami­kor Mariano és Zappi útnak indultaik, Malmgreen vette át a vezetést, mert ő ismerte legjobban a sarki jég viszo­nyait, annak ellenére, hogy sérülései még nem gyógyultak meg. Behounek mindamellett nem tartja kizártnak, hogy Malmgreen öngyilkossági szándé­kai később újból felébredtek, amikor meggyőződött arról, hogy vállalkozása kilátástalan és sérülései kiújultak, ngy hogy nem folytathatta a gyaloglást Azt a tényt, hogy Behounekről és nővéréről nyolc napon át Prága nem kapott hirt, a tudós a Citta di Milano parancsnokának, Romagma kapitánynak tulajdonítja, aki a katasztrófa után alantasrangn tisztből Nobile parancsnoka lett és hajójának fedélzetén a legszigorúbb sajtócemzurát vezette be. Napokon át csupán a meg­mentett olaszokról küldött sajtójelenté­seket, anélkül, hogy Behounekről egyet­len szóval beszámolt volna. Behounek különben az expedíció sikertelenségé­nek főokát is abban az ellentétben látja, mely a Citta di Milano és a léghajó veze­tésében fennállott. Behounek maga is elismeri annak a lehetőségét, hogy a Citta di Milano által uzurpáit sajtó- monopólium vezetett azokra a félreérté­sekre, amelyek a világ közvéleményé­ben Nobilével szemben kialakultak. Zappi Malmgreen édesanyjánál Behounek dir. valószínűleg ma ©sí© uta­zik el a® olaszokkal együtt Kopenhágából. Az olaszok csupán Zappi megérkezését várják, aki különvált, hogy Malmgreen szerencsétlen édesanyját meglátogassa. Zappi szombaton több órán át tartózkodott Stockholmban. Üpsalában szállott ki a nar- wiki vonatból és autón ment a svéd főváros­ba, igy útja teljesen titokban maradhatott. Stockholmban a® olasz főkonzul kíséretében kereste fel MalmgTeen édesanyját, aki Ap- pelviken elővárosban lakik. A látogatás két óráig tartott és azon az olaszokon kívül csu­pán az özvegy édesanya meg veje, a svéd Fügersten dr. volt jelen. Az iránytűn kívül, amelyet a haldokló Malmgreen Zappira bí­zott, hogy adja át édesanyjának, Zappi visz- szahozta a svéd tudósnak a Citta dl Milánon levő értéktárgyait is. Azt a gyűrűt, amelyet Malmgreen szin­tén édesanyjához akart eljuttatni, Zappi nem tudta lehúzni a haldokló ujjáról, mert a fagyáétól a gyűrű teljesen bedagadt. Zappi elbeszélése Mamgreen végzetéről Zappi részletesen beszámolt a gyásaba- iborult anyának Malmgreen utolsó napjairóL Malmgreen túlságosan bizakodott önmagá­ban, amikor a rendkívül veszélyes és fárad­ságos útra, barátainak lebeszélése ellenéret, vállalkozott. Annyira gyenge volt, hogy sem­mi megterhelést nem bírt él és emért a két olasznak kellett vinnie csomagját és az Ösz- szes élelmiszerkészletét is. Végül is a sze­rencsétlen ember teljesen összetört. Érezte, hogy vége közeledik és ezért felszólította két barátját, hagyják öt ma­gára, mert érzi, hogy már csak néhány érája van hátra. Befeküdt egy kissé vé­dett hógödörbe, ahol örök álomra huny­ta le szemeit. Már enni ®em akart ek­korámért attól félt, hogy ha táplálékot vesz magához, csak meghassmbbitja az utolsó órák gyötrelmeit. Az olaszok min­den rábeszélése hiábavaló volt, Malm­green nem mozdult. Miután a haldokló utolsó üdvözletét küldött édesanyjának s iránytűjét átadta Zappinak, a két olasz tovább vánszorgott. Csak egy hónappal ezután, amikor már ők is feladtak minden reményt a megmenekü­lésre, bukkant fel a láthatáron az orosz re* pülőgép s rá nemsokára a K raszin megmen­tette őket. Ebiben az elbeszélésben, amelyben Zap­pi az édesanyának elmondotta fia utolsó óráit, annyi megrázó erő volt, hogy mind­nyájan eirvta fakadtak. Zappi a legéllénkeb­ben tiltakozott Osudhnovszfci orosz repülő állítása ellen, hogy a kis jégtömbön három férfi volt. Az a harmadik rejtélyes alak, amelyben Csudmovszki embert vélt felfe­dezni, nem volt más, mint egy pár nagy re­pülő-koszon. Az ellene intézett vádak mély fájdalommal töltötték el őt, de meg van győződve róla, hogy a világ hamarosan be­látja, milyen alantas rágalmakkal illették őt, aki teljesen tisztának érzi magát... Faegersten dr. Zappi látogatása után kijelentette az újságíróknak, hogy Zápora feltétlen tisztességes ember benyomását fel­tette és úgy ő, mint Malmgreen édesanyja telje­sen meg vannak róla győződve, hogy az olasz tiszt elbeszélésének minden szava fedi a teljes igazságot. Zappi azonban nagyon rossz angolsággal be­szélt és innen magyarázható az is, hogy oly sok félreértésre került a sor Zappi és a Kraszin oroszai között. A szomorú látogatás után Zappi a ko- penhágai vonatra ült, ahol azután csatlako­zott társaihoz. Nobile nyilatkozik a dán újságíróknak Kopenhága, julius 30. Nobile tábornok a Malmőtől Kopenkágáig való hajóút on azokkal a dán újságírókkal, akik elébe utaz­tak, hosszabb beszélgetést folytatott, amely­Mai sxfimunk 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Panská uhee negyedévre76, havonta26Ke;külföldre: nnliiibni nnnrlnnír, 12* fl* cmeeL Ttíefon: 30311 ~ Kiad6“ évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős^ szerkesztő: hivatal: Prága IL. Panská ui 12/IIL — Te­havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke DZÜRANY1 LÁSZLÓ FORGACH 6FZA lefon: 3031L—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Oldalképek
Tartalom