Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-04 / 151. (1778.) szám

2 1928 julius 4, sterdjL MMBBBBBWMBWBM———B————B——StBUMHJ hogy a repülésügyi miniszter már a mentés első napjaiban fölajánlotta Anglia segítségét Olaszországnak. Elsősorban angol hidroplá­nok küldéséről volt sző, melyek tudvalevőleg kitünően vannak felszerelve s melyeket a kor­mány szívesen bocsát az olasz mentőakció rendelkezésére, ha Róma szükségesnek tartja az angol repülőgépek részvételét az Itália ha­jótöröttjeinek megmentésében. Az olasz kor­mány azt válaszolta, hogy a szükség pillana­tában élni fog Anglia szívességével, eddig azonban e tárgyban semmi értesítés nem ér­kezett Rómából Londonba. Szombaton a nor­vég kormány táviratilag kérdést intézett az angol repülőflotta főparancsnokságához, hogy kikölcsönözhetne-e két hidroplánt Norvégiának. Az angol kormány azt vála­szolta, hogy bármikor bármilyen tipusu an­gol repülőgépet szívesen rendelkezésére bo­csát Norv ágiénak. Mobile és Larsen találkozása Milánó, julius 3. A Braganea bálmava- dászhajó a Virgobay és Kingsbay között fél­úton levő Dán-szigetekig jutott. Virgobay^ bán Riiser Larsen repülő, aki Amundsen és Mobile közös északsarki expedícióé utján, a Norge léghajón szintén résztvett, megláto­gatta Nobile tábornokot. A két régi bajtárs találkozása megrázó jelenei volt. Megölelték és megcsókolták egymást s egyikük sem tudta visszafojtani könnyeit. A Braganza két repülője a Spitzbergák leg­délibb pontjára hajózik s innen kezdik meg kutatásaikat Amundsenék után. Az olasz Aeroklub elhatározta, hogy Nobile megmentőjéí, Lundíborg svéd re­pülőt arany érdemrenddel tünteti ki. A Kraszin Limdborgék megmentése után nyomban visszafordul Kopenhága, julius 3. Szamojlov pro­fesszor. az orosz mentőexpedició parancsnoka a Kraszin födélzetére veszik, a hajó nyomban szerint, kijelentette, hogy a jégviszonyok a Nobile vörös sátorában segélyt váró Itaíia-le- génységre nézve nem kedvezőtlenek. Mihelyt a Vigiieri-csoport tartózkodási helyét elérik és a hajótörötteket Lundborg gépével együtt a Kraszin födélzetér veszik, a hajó nyomban visszafordul s csak Osuknorszkij r< pülő kutat tovább az Italiával elragadt legénység után. Mihelyt a repülőknek sikerűi a másik csoport tartózkodási helyét fölfedezni, a Kraszin új­ból áttöri magát a jégen a veszélyeztetett pont leié. A Kraaain állandó rédiőösszekötte- fcésben van a Gitta di Milánóval. Babuskin repülőgépéről semmi hír. A gépen Babuskinon kívül még két személy volt, Grosov mechanikus és egy rádiófávirász. A repülőgép utasai annyi élelmet vittek ma­gukkal, amely julius 6-áig elegendő. A Malygin szépen halad előre, de a kőd nagyon lassítja munkáját. Az idő "állandóan rosszabbodik s a Kraszin előhalad ás át is egyre jobban hátráltatja. Arról még nem ér­kezett hir, hogy a VigÜeri-csoport és a Kra­szin hajó között sikerült-e már létesíteni rá- dióösszeköttetési A francia expediciés hajó Pária, julius 3. A Petit Párisién jelentése szerint a Pourquoi pás? expedícióé hajó csü­törtökön egy évre szóló élelemmel ellátva ki­fut a cherbourgi kikötőből és St. Servanban északi útra szükséges műszereket vesz fel fedélzetére. A hajó ezután nyomban Trömső- be és a Spítzbergákra siet, hogy Guilbaud és Amundsen után kutasson. Csehszlovákia is segíteni akar Róma, julius 3. A római csehszlovák kö­vetség e napokban Siriani olasz tengerészeti alállamtitkártól köszönő iratot kapott, amely­ben Siriani a tengerészeti miniszter nevében köszönetét fejezi ki a csehszlovák kormány­nak, hogy fölajánlotta segitségté a Nobile-ex­pedició hajótöröttjeinek megmentéséhez. Egy korai örömhír Kopenhága, julius 3. A malmöi Svenska Dagbladet a reggeli órákban táviratot kapott Moszkvából, mely azt tartalmazta, hogy a Kraszin jégtörő már elérte és megmentette a Lundborg—Yiglieri-csoportot. A svéd mentő- expedíció vezetősége azt gyanitja? hogy nem Lundborg, hanem a Malmgreen csoportjának megmentéséről van szó. A Kraszin utolsó jelentése Moszkva, julius 3. A Kraszin jégtörő pán­célos rádión megcáfolja azt a hirt, hogy No­bile hajótörött társait megmentette volna. A tévedés a naueni rádióállomás egyik leadásá­nak hibás értelmezése következtében keletke­zett. A Kraszin tovább jelenti, hogy a Vörös­ei bőitől északra erős jégpáncélra akadt, de mintegy negyven kilométeres szakasz áttö­rése után előnyomulása ismét könnyebbe vált. Politisz párisi görög követ szerint az @ptáissp€f még nincs befejezve a népsiiwetség előtt A népsiifitség legutolsó döntése csak halasztó, Ideiglenes jellegű volt — Intarpeüáltak az angol alsóházban a magyar-romén optóns­perre vonatkozólag Páris, julius 3. Politis párisi görög követ, aki az erdélyi optánsperben annak idején Ro­mánia mellett foglalt állást, újságírók előtt nyilatkozott az optánsperről és többek között a következőket mondotta: — Az optánsügyben hozott legutóbbi nép- szövetségi határozatnak felfogásom szerint az a lényege, hogy energikus formában kéri az érdekelt magyar és román kormányt, hogy közvetlen tárgyalások, barátságos közeledés utján igyekeznek megegyezést találni. Azt haj­lóm, most bizonyos tárgyalások indultak meg a román és magyar kormányok között, amelyeknek célja éppen a népszövetségi tanács által javasolt közvetlen megegye- *és. ügy értesülök, a tárgyalások mene­te nem halad kedvezőtlenül, igy remélni lehet, hogy azok a népszövetségi tanács legutóbbi döntésének szellemében kedvező eredménnyel fognak végződni. — Mi történik akkor, — kérdezték az új­ságírók — ha az előbb említett közvetlen tárgyalások nem zárulnak kedvező eredmény­nyel és megegyezés nem jön létre? Vájjon tisztán jogi felfogás szempontjából az ügy be van-e fejezve a népszövetség előtt és oda töb­bé nem térhet vissza? — Én nem vagyok ezen az állásponton — mondotta Politis, A népszövetségi tanács legutolsó döntése ismét csak halasztó, ideiglenes jellegű volt. Ha a tárgyalások nem vezetnek si­kerre, amit nem hiszek, akkor a népszö­vetségi tanácsnak az üggyel újból kellene foglalkozni, mert hiszen a magyar kor­mánynak a trianoni békeszerződés 239 §-ára való hivatkozással a semleges dön­tő pótbirák kijelölésére irányuló kérel­me hivatalos és végleleges elutasítást még nem nyert. Ismétlem tehát, hogy e szem­Az elkésett Régi törlésiéi A pozsonyi Toldy Kör által a Jankovics Marcel- féle 1000 koronás első díjjal jutalmazott pályamű. Irta: FANGHY IGNÁC Pedig de keserves sors az a katonasors bokréta nélkül, vigasztaló nélkül... És az az esüst pitykés dolmány most sem került a vállára, pihenhetett békén a láda fenekén, akár a sirban, ahova még az nap jutott, amelyen a késedelmes „kecske" haza hozta. Utóbb annak a bokréta nélkül való, emlékbe maradt nyalka piros huszár-sapkának is az lett a sorsa, oda jutott az is szomorkodő pár­nak az eltemetett dolmány mellé. Hallotta hírét annak a megkésett dolmány­nak özvegy Babótné is. Kicsit büszke is volt ráj hogy oly kapós volt a pártája, kicsit szomorko- dott is érte, a gazdájának bubánatos szomorú sorsa miatt, — mert sok tarka-barka köböl van az ilyen asszonyi szív összerakva. Amióta azt a piros muskátlit az ablakba kitette, de sokszor szállott az ő gondolatja a felé a deli dolwány felé: Hejh ha egyszer útra kelne és erre venné útját az ő bús özvegyi portája Irányába. Hiú sóvárgás volt az, kivetette az 6 képét annak a gazdája régen a szivéből. Elfelejtette, tán meg is gyűlölte, mert megterem a szerelem fáján a gyűlölet virága is, ha a bubánat vizével öntözik. Ha el is ment néha özvegy Babótné portája előtt, — ki nem kerülhette, arra vitt el útja ki a dudvágszegi tagra — jaj de kevélyen lépett, mintha csak azt mondaná: Ha nem kellet­tem feslő bimbó korodban, te sem kellesz nyíló rózsa korodban. Se látott, so hallott a nagy kevélységtől. Ahol az a muskátli virág nyílott, nem tekintett volna oda a világ minden kincséért se. Még az ablak zörrenésére sem billentette arra a fejét, mikor az a szép asszony kezéből vélet­lenül (bizony Isten véletlenül, hogyan is más­képpen) kicsapódott. Meg is haragudott az érte: — No bizony van is miért kevélykedni! Te­hetek én róla, mért nem kért meg, ha olyan nagy volt a hozzám való indulatja. Vagy legalább egy szóval elárulta volna magát, de még azt sem tette. Néma gyereknek pedig az anyja sem érti a szavát. Azután meg kettőnek .amúgy sem tehet­tem volna a felesége... igy perelt özvegy Babót Miklós né magában Kuthy Mihállyal az ő nagy bűne kevélysége miatt. Förtelmes nagy bűn is az a kevélység, nem hiában már az anyaszentegyház if> oda sorozza a bét főbűnök közó. Alig hogy abba hagyta, újra kezdte, de most már neki állott feljebb: — Bizony inkább rajtam lenne a sor kevély­kedni, mert hogy asszonylétemre is hírbe hozott azzal a nagy neki busulással, huszárráválással. Volt mit suttogni a portákon: Ilyen napraforgó, olyan napraforgó... Pedig nem igaz, nem volt a Csányi Julis napraforgó, csapodár soha... És ugyan most mért nem jön ő kelme jóvátenni a hibáját. Hogy kivetett a szivéből, elfelejtett? El ám a katica bogarat. Hát akkor mért nem vett el mást, mért nem házasodott meg, mint rendes emberhez illik? Hejh Kuthy Mihály belátok én a lelkedbe, át a kevélységed fátyolén is, nem aludt ki abban az a parázs, titkon ég az most .is, egy lehelet kell hozzá, lánggal lobog az újra. Csakhogy bajos volt azzal a lehelettel ahhoz a szunnyadó parázshoz hozzá férni. ' Nem járt Kuthy Mihály se fonóba, se táncba, ahol az eféle parázsakkal, tüzekkel játszadozni szoktak, hogy özvegy Babót Miklósné azzal a veszedelmes le­helettel próbát tehetett volna. Élt magában mint a bús remete az erdőben, csak éppen a durva szőrkámzsája és a hosszú bozontos szakálla hiány­zott hozzá. Aminthogy azonban a remete is kikerül néha-napján az 6 erdejéből, végre nagy sokára megadatott mégis az alkalom amikor szembe kerülhettek, se nem itt, se nem amott, hanem csak úgy mint amikor két szálló madár találkozik egymással, kerültek egymással szembe áz Isten szabad ege alatt, a nyílt utcán. Kuthy Mihály oda indult ki a dudvágszegi tagra, özvegy Babótné is éppen akkor fordult ki az utcára, a Mőzsi boltja felé irányitva útját, bol-' mi sáli kendő dolgában. Szembe mentek egy­mással, ha igy folytatják éppen ott találkoznak a cserepes Cseri porta előtt. Most találkoznak elő­ször öt esztendő óta. özvegy Babótné meg is volt akadva kis«ó, adóssága jutván az eszébe. Meg is dobogott a szive tőle, mintha csak valami tündér kalapács dolgozott volna oda bent. De az a kényes fehér hattyú asszony-büszkesége azokon a kalapács hangokon túl is hallatta szavát: Leg­jobb lenne ha visszafordulna, az a másik még azt találja hinni, ő miatta indult ki az utcára. Kár lett volna azt cselekednie, Kuthy Mi­hály fordult vissza, mikor özvegy Babótné ringó viganóját meglátta. Úgy lett mint aki otthon felejtett valamit. A szép asszony csakhogy fel nem kacagott ennek a visszafordulásnak a láttára. — Gyönyörű huszár mondhatom, aki fél egy asszonynak a szemébe nézni. Az a kacagó jókedve azonban nem tartott sokáig. Éppen csak felvillant, azután el is tűnt menten, akár a hulló csillag az égen. A Mózsi boltjában dehogy volt gondja többé sáli kendőre, éppen csak azt kérdezte: mikor lesz a sellvei vásár? és amidőn Mózsi ezen kíváncsiságát ki­elégítette, rohant hazafelé, mintha csak meg­verték volna. Odahaza haragosan dobta le a kacér selyem­kendőt a fejéről a szomorú özvegyi nyoszolyára és győzött magában perelni újra azzal a megátal­kodott csúf emberrel: — Ami sok. az sok, mit gondol Kuthy Mi­hály, azt hiszi talán ón fogok ő utána járni? Azt ugyan lesheti Ítélet napig. Ezt a terminust azonban semmiképpen sem volt hajlandó bevárni özvegy Babótné se. Meg kell tömi annak az embernek a megátalkodott kevélységét, de hogyan? Tarka-barka himes tavaszi pillangók, ár- mányos gondolatok kergetőztek a fejében. Jöttek, tova szálltak, egyik a másikat űzve, kergetve: — Ha úgy lehetne, amint a fonóban mesélik: A Jő Tündér a csillagsugár egyik végét oda bogozza a legény dolmánya gombjához, a másik véget oda adja a lány kezébe, az azután gom­bolyítja, addig gombolyítja, amig a dolmány gaz­dája oda ér az ablaka alá... Vagy legalább a cigánysori Bujkónénak a tudománya lenne igaz: Zöld erdőben gerle pár fészke alatt termett ibolya gyökerét porrá töri, porát belekeveri a legény Italába, ha már megitta, megy az az után ar.nak a kacagása után, aki kevertette, miit a szerelmes gerle madár a kacagó párja után. És azok a himes pillangó tarka-barka gon­dolatok nem nyugodtak éjszaka sem. De legalább szép álma volt az nap éjjel öz­vegy Babőtnénak, azt álmodta;, Kiviritott a fűzfa ág az udvarában a gémes kútja mellett, hamvas barka helyett fehér mirtus virág fakadt rajta, egyet leszakított, oda tűzte bokrétának Kutny Mihály dolmányára. Furcsa álom. Egyetlen szál fűzfavessző kevés, annyi sem volt található a gémes kút egész tájé­kán. No de se baj, ha nincs hát lesz. Okos asszony tud az álom dolgán segíteni. Úgy is lett, az nap este imár ott berzenkedett a füzfaág, jó szekérre való az ösztövér kutágas tövében éppen csak a mirtus virág hiányzott róla. - Józsi kis-szolga teremtette elő oda járván fejkötős gazdájával a dudvágparti közösökben, ahol az ő fűzfái szornor- kodriak Kuthy Mihály füzeinek szomszédságában. Másnap úgy tett özvegy Babótné mint aki vár valakit, egyre ott járt kelt az ablaknál, ki ki pontból az ügy még nincs befejezve a népszövetség előtt. Viszont remélem, hogy a közvetlen tárgyalás sok kedvező eredménnyel végződnek és akkor; mindkét fél a népszövetségi szellemben oldot- ta meg az optánsügyet, ezt a rendkívül bo- nyolult jogi és politikai kérdést. London, julius 3. Az alsóház interpellációs könyvébe Hopkin Morris, Sir Róbert Gower és Mooie ezredes három interpellációt jegyez­tek be a magyar-román optánsperre vonatko­zólag. Az interpellálók az kérdezték, hogy a népszövetség döntött-e már abban a kérdés­ben, hogy a vegyes döntőbíróság illetékességét a hágai nemzetközi törvényszék elé terjeszti, mit szándékszik tenni a népszövetség abban az irányban, hogy a Románia által visszahívott döntőbíró tisztsége betöltessék, mi ebben a kérdésben az angol kormány álláspontja és mennyiben haladt előre a magyar-román op- tánsper ügye a népszövetség előtt. Sir Austin Chamberlain külügyminiszter írásbeli válaszá­ban csak annyit mondott, hogy a népszövetség a magyar-román vitában elfoglalt álláspontját legutóbbi határozatában fektette le. Bizottsági ülések a parlamentben Prága, julius 3. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt ülést tartott Votrüba' képviselő elnökletével. Ravasz képviselő re­ferátuma után elhatározta a biozttság, hogy az államügyészségek megkeresésének eleget téve kiadja a következő képviselőket: Grego- rovit3 Lipőt, Koudelka, Kubicsko, Krsiák és Jillek képviselőket, viszont nem adja ki Stet- kát és Pétért. Az iparügyi bizottság letárgyal­ta a nemzetközi ópiumszerződést és az Odera- bajózási társasággal kötött szerződést. Ez utóbbi szerződést elfogadta ma a forgalmi bi­zottság is. A német nemzeti párt sürgeti Réseké lemondását Prága, július 3. A német nemzeti párt malmi kerületi pártüléséin élénk vita tár­gyát képezte Roscbe képviselő mjaodlátumá- ruak ügye. Hat ti szenátor beszédében ugyan­is rámutatott arra, hogy a legutolsó orszá­gos pájrtvezetőségi ülésen nem fogadták él Rosehe azon indítványát, hogy mandátumá­nak meghagyásával kiléphessen a pártból, mire Rosebe kijelentette, hogy rövidesen lemond. Ez azonban a mai napig még nem történt meg. A kerületi pártnap fölkérte az országos párt vezető séget, hogy az szólítsa M Roschet mandátumának- azonnali letétje­iére, ellenkező esetben a párt forduljon pa- | nasszal a választási báróísághoz s kérje Ro- sdhe mandátumának elvételét. tekintgetve az utcára arra felé; ahol a tegnap­előtti napon Kuthy Mihály visszafordulásával megcsufolta. A cirmos cica oda telepedett az ablak padkára, annak a virágcégér muskátlinak az árnyékába, ott aztán neki hol az egyik, hol a másik lábával a két duzzadó pofácskának, rózsa­színű orrocskának, mig csak a gazdája ölbe nem kapta, cirógatta, simogatta, épp^n csakhogy meg nem csókolta. Megérdemelte a cirmos, mert a cica mosakodása vendéget jelent, kedves ven­déget. A vendég nemsokára meg is jelent, csak­hogy nem volt köszönet benne. A kajla bajszu kisbiró állított be özvegy Babótnóhoz szörnyű hivatalos ábrázattal, hozva öreg birő uram üzene­tét. Megjelenésre szólt az, öreg biró uram színe elé a törvényhózba, mivel hogy Kuthy Mihály panaszt tett volna ellene holmi füzfaág miatt. — Jajj — szisszent fel özvegy Babótné a nem várt üzenet hallatára és haragosan dobban­tott a formás lábával. De aztán meggondolta ma­gát: így Í3 jó legalább meg lesz törve a jég. Lett is dolga a törvényházba való indulás előtt özvegy Babótné tükrének, amint a patyolat ingvállának habját rendezgette, dagadó pruszlik- jára simuló sáli kendőt igazgatta, csakhogy vala­mi izetlen ránc ne maradjon rajta. Hál még mi­kor a selyemkendőt feltette a fejére, bekötötte, újra kikötötte... Még az ajtóból is vissza fordult, hogy a két ujjával egyet simítson a selyemkendő árnyékából kiviUogó fekete hajkullámon. Ennyi fáradságnak meg is termett a gyümöl­cse. öreg biró uram éppen csakhogy nem csettin- tett a nyelvével, mikor az a formás takaros ember virág eléje belibbent. Mintha nem is emberlábon járna, olyan volt annak a libbenése. És mivel­hogy esküdt uraimékat sem fából faragta a gólya, ők is győzték sodorgatni jobbra-balra a torzonborz bajszaikat. Ceak éppen a panaszos Kuthy Mihályon nem fogott özvegy Babótné bű­bájos asszonyi szépsége, kaoér cicomája, úgy állott ott akár a legkeményebb gránitból faragott kő­szobor, annak az arcáról most is csak azt olvas­hatta özvegy Babót Miklósné: Ha nem kellettem feslő bimbó korodban, te sem kellesz nyíló rózsa korodban. — No de ba te úgy, én is úgy, Vp haragosan elfordult tőle, gyönyörködhetett az — ha akart — a hátára simuló sáli kendőben, az egész világért s§m nézett volna többé arra a csúf emberre, aki a helyett, hogy amint az káros em­berhez illik, első sorban a vélt kárositóhoz for­dult volna, nem átalotta a miatt a hitvány fűzfa ág miatt öl szégyenszemre ide állítani a falu törvényszéke elé. (Vége köv^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom