Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-28 / 170. (1797.) szám
6 1928 jóiig* 88, ggombal öt quiniitUó földigiliszta ét a föld kerekségéit Newyork, julius 27. Mindenki emlékszik arra az óriási katasztrófára, mely tavaly a Missisipi partjait sújtotta. Virágzó telepek, farmok pusztultak el a piszkos hullámok alatt, sok ezermillió dollárnyi kárt okozva. A katasztrófát követő állami és társadalmi akció egyekezett a károkat részben pótolni, de az árvizsujtotta lakosság még mai napig sem heverte ki a pusztulás következményeit. A szerencsétlenség következményeként most egy évre rá újabb, tán még nagyobbarányu csapás szakadt a vidék farmjaira. Ennek fenyegető voltára csak nemrég mutatott rá A. J. Mason kiváló amerikai talajszakértő aki több cikkben fejezte ki, milyen nagy veszedelem az, amit a víz okozott azáltal, hogy a talaj legszorgalmasabb munkásait, az emberiség és állatvilág láthatatlan kis szövetségesét, a talajban élő földigiliszták milliárdjait kipusztitotta. Számítása szerint a folyó mentén fekvő vidékek talajában kereken hatszáz milliárd földigiliszta pusztult el, A giliszta a természet háztartásában A földigiliszta mérhetetlen hasznosságát kevesen ismerik, annak dacára, hogy már évtizedekkel ezelőtt Charles Darwin rámutatott a giliszták szerepére a természet háztartásában. Darwin vizsgálatai óta könyvtárakat Írtak össze erről a kérdésről, melynek eredményekép ma bátran állíthatjuk, hogy a földön létező élőlények között a természet vérkeringésében talán a legfontosabb szerep ezeknek az igénytelen, lenézett, apró kis állatkáknak jutott. Létezésük nélkül nem lenne termőtalaj, nem tudnának megélni a növények és igv a „táplálkozási lánc" megszakadásával kipusztulna az állatvilág és vele együtt az emberiség. A földkerekségen — értve alatta annak termőtalajában — kerekszámban öt quintilliő ilyen giliszta él. A kiimának és a talajnak megfelelően különböző fajú és nagyságú példányok, melyek közül ma körülbelül négyezer különfélét ismerünk. A giliszták családjának egy nagy része a tengerben is él. Legnagyobb részük azonban a szárazföld lakója. Vannak tengerben élő giliszták, melyek hossza meghaladja az egy és fél métert, mig a szárazföld talajában, például Celebesben, félméter hosszúak is akadnak. Vannak azonban a családnak kisebb képviselői is, de ezek hajszálvékonyak és csak néhány milliméter hosszúak. Elterjedtek a trópusoktól kezdve egészen a Spitzbergákig. Hogy állati élet lehetséges legyen k szárazföldön. mindenekelőtt növényi takaróra volt szükség, viszont ez a földigiliszták előkészítő munkája'nélkül lehetetlennek látszik. Miben áll most a földigiliszták mérhetetlen haszná? Ez négyféle: elsősorban ezek az állatok aránylag óriási mennyiségű talajt „fogyasztanak", hogy az ebben levő apró állati és növényi szervezetekből, úgymint ázalék állatkákból, gombákból, baktériumokból és más eleven és holt szerves anyagból álló táplálékukat magukhoz vegyék. Az egész állat tulajdonképpen egy hosszú emésztőcsatornából áll, amelybe folyton tömi a talajt, hogy a szerves részek kiválasztása után ismét kiürítse magából. Ezáltal sokkal intenzivebben forgatja át a rögöt, mint a legmodernebb eke vagy borona. Mélyebb rétegekből magasabb régiókba hozza a talajrészecskéket, miáltal a növényi élethez az oly fontos talajkeveredést idézi elő. Második hasznossága abban áll, hogy ebben a sziszifuszi táplálkozási munkában az egyes ásványrészecskéket nemcsak kémiailag, hanem mechanikailag is összeapritja, széttöri. Ezáltal lazábbá, termékenyebbé teszi a talajt, mert azt nyálkás váladékával vonja. be. A harmadik haszna az, hogy apró csövekkel, kanálisokkal furkálja tele a talajt és igy elősegíti annak vizfelvevőképességét és „lélegzését". Végül a negyedik: egyes fajtának az a szokása, hogy széthulló növényi alkatrészeket magukkal cipelnek mélyebb régiókba és igy rendkívüli mértékben elősegítik a föld trágyázását. Ezekből tűnik ki, hogy az apró munkások láthatatlanul milyen óriási hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak. Szerepük a talaj fellazitásában, termékennyé tételében, trágyázásában olyan fontos, hogy teljesen pótolhatatlan a termelőtalaj állandó termőkészsége szempontjából. Gilisztatenyésztés indul. Az állatok* emésztőcsatornáján áthaladó föld- mennyiségek a nagy póldányszám következtében bizonyos idő múlva hatalmas méreteket öltenek. Mindenki látott már a termőtalaj felületén apró kis gilisztaturásokat, melyek nem állnak másból, mint az állat bélcsatornáján áthaladt földrészecskékből. Darwin kiszámította, hogy ez a talajmeny- nyiség egy holdnyi földön évenként többet tesz ki, mint egy tonna. Ez a mennyiség kétszáz esztendőn keresztül képes arra, hogy a talajt két lábbal eredeti magassága fölé emelje. Többek szerint ez a magyarázata annak, hogy régebbi kulturrétegek mindig mélyebben fekszenek, mint a mai felszín. A földgxliszták a mélyebb szintekből származó szilárdabb rétegeket fellazítva magukkal cipelik a felületre és ezáltal okozzák a termőtalaj vastagodását és a régebbi kulturróte- gek látszólagos sülyedését. A Missisipi-vidék legsúlyosabb csapása tehát abban keresendő, hogy a talajt átszántó apró giliszták egytől-egyig kipusztultak és ezáltal a farmok termőképességét évekre csökkentették. Mig az állatkák természetes bevándorlása folytán újból meginduló természetes folyamat vissza fogja adni a szántóföldek eredeti termékenységét, addig, az arqerikai szakemberek szerint, öt-bal esztendő b eltelik. Lzaiatl azonban a csökkent hozam súlyon magángnzda'-ági köZgazdaeági károkat okoz. Ezen folyamat lefolyásának megakadályozására elhatározták, hogy az árvizsujtotta területekre katasztrális holdanként két-háromezer földigilisztát fognak zállltani, melyek egy esztendő múlva annyira elszaporodnak, hogy a normális számot (holdanként kb. 50.000) el fogják érni. Ezzel a módszerrel, mely mindenesetre szokatlan a mezőgazdaság történetében, remélik elérni azt, hogy Beregszász, julius 27. (Saját tudósitónktól.) A beregszászi rendőrség évek óta működő rablóbandának jött a nyomára, amely a borospincék őrizetére kirendelt hegyi örökből toborzódott s amely kizárólag borospincék feltörésével foglalkozott. Mandel Emil dr. beregszászi bortermelő a napokban pincéjében járt és a borait kóstolva megállapította, hogy egyes hordók, amelyekben fajborok voltak, vizet tartalmaznak. Felfedezéséről jelentést tett a rendőrségen, amely Kupec János detektívet bízta m^ az ügy kinyomozásával. Kupec, miután megállapította, hogy a fajborokat tartalmazott hordók vizzel vannak megtöltve, elsősorban a pince zárjának nézett utána. A pincezár sértetlen volt, mire a detektív rögtön tisztába jött azzal, hogy a pincébe álkulccsal hatolta!* be és pedig olyan személyek, akik a terepet igen jól ismerik. Az első gyanú Mezei Endre hegyiőr ellen irányult, akinél Kupec öt hatalmas álkulcsot foglalt le. Erre házkutatást tartottak Mezei lakásán, mely alkalommal több hordó bor került elő. Arra a kérdésre, hogy honnan ered a Por, Budapest, julius 27. Mari néni lent lakik a Bácskában, két lánya van és négyszáz lánc földje. A lányok a divatnak megfelelően soványak, a földek azonban kövérek és ez a ténykörülmény akkor is súlyosan esnék a latba, ha a lányok történetesen szintén kövérek volnának. Egy sző, mint száz: Mari néni lányai jó pártik. Van is körülöttük udvarló bőven és ha a mamájukkal farsangra felrándulnak Budapestre, minden este öt-hat fiatalember üli körül az asztalukat a Pannóniában. — A nemes vetélkedés azonban most már csak a kisebbikért, Sárikáért folyik, mert az idősebbek, Klárika, egy sötétszemü, ma- donnaarcu szőkeség, már esztendeje kijelentette az anyjának, hogy ő inkább nem megy férjhez, de senki másé nem lesz, mint Hugóé. Nehogy azt higyjék, hogy Hugó bármilyen tekintetben nem volna kívánatos férjjelölt. Nagyon szemrevaló fiatalember, alig túl a harmincon, van jó állása itt Budapesten, hazulról egy kis pénze L, nem lump, nem kártyás, de Mari néni szemében egy rettenetes hibája van: úgy hívják: Rziha. A nagyapja mint katonai állatorvos került Magyarországra valahonnét Csaszlauból, az apja már itt született s ő maga egy szót sem tud csehül. Mari néni azonban a nehezen kimondható neve miatt ellenszenvet érzett iránta. —Már hogy engednélek hozzá menni, — jelentette ki lányának — ilyen nehezen kimondható nevű valakihez! Nem lelkem, amíg én élek, nem leszel te Rziháné! Szegény apád megfordulna sírjában. Ez a pont, a boldogult Matyi bácsira való emlékezés, aki döntő fontosságú volt Mari néni minden elhatározására. Nagyon szerette az urát, akit a bácskai koszt és a sürü kvaterkázás idő előtt döntött ki a* oldala mellől, özvegysége éveiben Mari néni a spiritizmusban keresett vigasztalást és az asztaltáncoltatástól a halottlátő asszonyokig minden utat-módot megpróbált, hogy érintkezésbe jusson férje szellemével. Épen ezért nem lepett meg, amikor néhány nappal ezelőtt a következő szavakkal toppant be hozzánk: Mi a Matyi bácsi akarata? — Hát feljöttem, fiam, hogy megkérdezzem szegény Matyimat, mit szól ehhez a házassághoz. Ha ő beleegyezik, Tsten neki, ón sem ellenkezem már tovább, ügy sem lehet bírni ezzel a makacs teremtéssel. ■ • De miért kellett ehhez Pestre jönni? — Hogyan? Te nem tudod, hogy itt él "Valéria, a leghíresebb széliéi,.,látó asszony?! Már ne játszó, édes öcsém, a feleséged előtt a tudatlant, mikor ügyes-balos Holtraidban bízto*an ta is tőle az árvizsujtotta vidék újabb csapásoktól mentes maradjon. Amerika különböző helyein ezért ma nagyban folyik a földigiliszták gyűjtése, melyek speciálisan erre szerkesztett, földdel töltött dobozokban az árvizsujtotta területre kerülnek, ahol az állatokat kitelepítik. Ettől a rendszabálytól remélik, hogy óriási károktól szabadul meg az amerikai közgazdaság és mezőgazdaság. Sa. A. Mezei azt válaszolta, hogy nem lopta, hanem maga készítette s különben is a bor hamisított. Erre megmagyarázták neki, hogy a bor nem lehet hamis, hanem színtiszta s ekkor Mezei töredelmesen bevallotta, hogy a bort lopta, de nem egyedül, hanem egy egész társasággal. Megnevezte bűntársait is, akik közül Schreck Istvánt, Bakó Endrét, Komáromi Józsefet, Mondosz Sándort, Sebestyén Gézát és Csők Pált tartóztatta le a rendőrség. Mezei előadta a rendőrségen, hogy a banda már évek óta folytatja üzelmeit, a borospincékbe álkulcsokkal hatoltak be és a kiürített boroshordókba vizet öntöttek. A banda tagjai bevallották, hogy eddig mintegy negyVen hektoliter bort loptak össze az évek folyamán, zsákmányukat pedig eladták. Megnevezték orgazdájukat is, akik ellen megindították az eljárást. A részvénytársasági alapon szervezkedett banda, amelynek tagjai nagyon jól ismerték a bortermelők pincéit, csak olyan helyeken tett látogatást, ahol fajborok vagy legalábbis jóminőségü borok voltak. Noha a betöréseket már évek óta űzték, a bortermelők a hiányra nem jöttek rá, még a társaság leleplezése után sem, mert a tolvajok a hiányt vizzel pótolták. kérsz tanácsot, hiszen járnak ahhoz grófok, hercegek, meg miniszterek is. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy a nevezetes Valéria címét egy másik bácskai özvegy- I asszonytól kapta Mari néni azzal a hozzátoldással, hogy senki olyan pontos fölvilágositást az iir tizenkét szférájában vándorló telkekről adni nem tud, mint éppen ez a pesti „szellemlátó", akihez az ut a Rökk Szilárd-utca egy kávémérésén keresztül vezet. — Téged is magammal szeretnélek vinni hozzá, — fordult végül Mari néni. — A szellemek, tudod, nem mindig fejezik ki magukat egészen érthetően és ha én, öreg fejemmel nem fognám fel elég tisztán szegény, jó uram szavainak értelmét, te majd segítesz nekem. Ilyen fontos dologban a legapróbb jelekre is figyelni kell! Már régen lestem az alkalmai, hogy a fiatalok ügyén lendítsek egy kicsit, éppen ezért elfogadtam az ajánlatot. Elhatároztam, hogy bármit mondjon is az a vény boszorkány, én a Matyi bácsi feltétlen beleegyezését fogom kiolvasni a jósigékből. A Sybilla barlangjában Másnap délelőtt Mari nénivel nagy titokzatosan belebbentünk a kávémérésbe. Egészen rendes és közönséges kávémérés volt, egy ápolónőnek maszkírozott felszolgáló kisasszonnyal, akinek kora az első pillanatban abba a tévedésbe ejtett, hogy magával a Sybillával állunk szemben. Csak néztem ezt a női Tutenkáment, de nem szólítottam meg, mert Mari néni még az utcán a telkemre kötötte: — Aztán, édes öccsérn, te csak légy mindvégig csendben, mert. az ilyen profán emberek köny- nyen megzavarhatják a nyilatkozó szellemeket. Leültünk az egyik asztalhoz. Matuzsálem felesége nagy szívélyességgel lépett hozzánk. — Parancsolnak? — Valériát keressük, — súgta oda neki Mari néni. A felszolgálónő ujját jelentőségteljesen az ajkára tette. — Vannak nála — mondotta azután egyszerre ünnepélyessé vált. hangon. — Addig tessék talán fogyasztani valamit! Mari néni kávékat rendelt túrós süteménnyel, de nagy izgalmában hozzá sem tudott nyúlni semmihez. Én megpróbálkoztam az evéssel, de csakhamar rájöttem, hogy a szellemek határozottan üdvös lefolyást gyakoroltak Mari nénire. A kávé savanyu volt, a túrós avas. Negyedóra múlva végre megnyílt előttünk a pult mögötti ajtó. amelyen á1 egy három lépcsővel magasabban fekvő, homályos, udvari szobába leheteti feljutni. Az ágy mellett fekete kendős a asszony ült és harisnyát kötött. Mari néni izgatottan kapaszkodott a karomba. — Valéria? — kérdezte elcsukló hangon — Én vagyok lányom, — volt a válasz. Aakárhogy vizsgáltam, semmi érdekeset sem tudtam felfedezni a szellemlátó asszonyon, öreges, töpörödött anyóka volt, kopott ruhában, még a szemei sem vonták magukra különösebben a figyelmet. Mari néni azonban nagyon meg volt lile- tődve. — Azért jöttünk, — kezdte félénken. — Tudom, leányom, — vágott közbe a minden titkok tudója. — Életed fontos lépése előtt tanácsot akarsz kérni a férjedtől. Mert özvegy vagy, ugy-e? Itt hagyott az urad, pedig nagyon szeretett. Mari nénit már rázta a zokogás. — Még sem szeretett eléggé, — folytatta a boszorkány. — Mert a rut földi élet örömeit is szerette. Az ételt, az italt... Mintha kígyó csípte volna meg, úgy csattant föl Mari néni. — Hát látod, — fordult felém — ugy-e tudod, hogy mindig intettem: Matyikám, ne igyál, Matyikám sok lesz. És most itt van. Bebizonyosodik, hogy azért kellett szegénynek meghalnia, mert nem hallgatott rám! — Bizony, bizony — bőlingatott a szellem- látó. Most már bánja is szegény és hallom a hangját, amint mondják miért nem fogadtam szót az én jó Marimnak. De te, lányom, nem ezért jöttél ide, te az ő akaratát szeretnéd megtudni egy fontos lépés előtt. — Igen — kezdte el Mari néni — a lányom . ".. — Ne mondj el 6emmit! Tedd a kezedet a kezembe, én majd kiolvasom a szemedből a bajodat. Majdnem beadom a derekamat Én is kezdtem megilletődni. Amit a Sybilla eddig elmondott, klappolt, mint a parancsolat. — Hogy Mari néni özvegy, hogy Matyi bácsi szerette a bort, hogy tanácsot akar kérni! A végén ki fogja találni még Hugót is. így is történt. A két asszony kéz a kézben szemben ült egymással. — A te lányod — szólalt meg csendes hangon, lassan a szellemlátő asszony' — szelíd mint a galamb, szerető szivü, de kitartó és erős lelkű, egészen a te másod. Sok örömed lesz benne! Nagyon szeret valakit, a szive-lelke egészen azé. Akit szeret, derék ember, megérdemli a szeretetek boldoggá fogja tenni. A te lelkedben a hiúság szava szólalt meg ellene, de a boldogult, aki tisztán látja a jelent és a jövőt, azt akarja, hogy vesd ki magadból a hiúságot és szeresd azt, akit a lányod szeret. Ez már több volt a soknál! Kicsibe múlt, hogy magam is meg nem hódoltam a titkos tudományoknak. A boszorkány mindent eltalált s úgy olvasott a múltban és jelenben, mint egy nyitott könyvben. Nem is tudtam semmit sem felelni, amikor kijövet Mari néni diadalmasan rámkacsin- lott: — Ugy-e, hogy mindent tud?! A jósnő eltolta a kezünket, amikor a bucsu- zásnál pénzt akartunk adni neki, de a másik vénasszony odakint tartotta a markát. Nagy örömömben, hogy a fiatalok dolga igy sikerült, Mari néni huszpengősét magam is megtoldtam egy tízessel. Alig vártam a másnapot, hogy fölkeressem Hugót és tudtára adjam az örömhírt. A rejtély ftulesd — Szerencsés fickó — ráztam meg a kezét — Megkapod Klárikát. Hugó elérzékenyülten borult a nyakamba. — Hát Valéria megtartotta a szavát! — örvendezett — Hogy-hogy Valéria? Hát te tudod hogy mi nála voltunk? — Hát hogy ne tudnám! Megírta nekem Klárika már egy héttel ezelőtt, hogy Mari néni hozzá készül. — És te?! — Én, barátom, szépen felkerestem a becsületes javasasszonyt, a kezébe nyomtam ötven pengőt. elmondtam, hogy miről van -zó és megigér- lm u°ki, hogy még ötvenet »ap, t»a mindent jói elintéz. A hajam szála az égne* állt. — És mit szólt ehhez Valéria? — kérdeztem. — Hát először alaposan kikérdezett Mari néni élete körülményei felől s aztután csak ennyit mondott: Tessék csak nyugodtan lenni, nagyságos ur, nem lesz itt semmi hiba! — De hiszen ez tiszta szélhámosság — kiáltottam megbotránkozva. — Hát ez lehet — mosolygot Hugó — de én mégis hálás vagyok neki. — És engem, vén szamarat is majdnem beugratott! — csóváltam n fejemet. — Ne szégyeld öreg — vigasztalt a leendő vőlegény — és Ígérd meg, hogy egy szót sem árulsz el Mari néninek. Természetesen mefrigértem. — Majd az esküvő után leleplezzük az egész komédiát — mondotta Hugó. Vagy még akkor sem! Majd csak a Sárika esküvője után. Hátha őt is csak ilyen „másvilági beavatkozással*,' lehet majd férjhezadni, ahhoz, akit szeret... Klárika boldogan készült rá. hogy végérvényesen fölvegye a Rziha nevel, aminek én is nagyon örülök. De^izlán ügyes legyen az a Sybilla. aki még egyszer cl akarja velem hitetni az életben. hogy nemcsak a pénzt tudja olvasni, hanem gondolatokat isi U. K, A beregszászi hegyiőrök évek óta iosztogatják a szőtök borospincéit A rendőrség letartóztatta a banda tagjait Az orgazdák ellen megindult az eljárás Mari néni a pesti Rökk Szilárd-utcai Sybillánál a halottlátó Valéria mindent tud és mindent megmond — Matyi bácsi üzenete a túlvilágról — Hogy lesz két szerető szívből egy pár?
