Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-24 / 166. (1793.) szám
^I^GAI-/v\ACrtíAR-H IRLAP műsoron kiviül írja i MÁRAlSÁNDOR — Csúnya test a strandon — Fukar emberek Irta: Harsányt Zsolt 1. A HÁZIORVOS Ért egy orvosismerősöm beszélte. Átadom neki a szót. „Van egy betegem, bámulatosan fukar ember. Én rogyok a háziorvosa. Nem látogatásonként fizet, hanem megalkudtunk egy évi pausálösszeg- bcn. A múltkor délután ötkör, mikor éppen befejeztem a rendelést és indultam korutamra a betegeimhez, felhívott telefonon, hogy nézzek el borrá. Ilyenkor nyáron messze kint lakik a Zugaiéban. De természetesen kötelességszerüen elmentem. Az én emberem szenvedő arccal fogadott. Köhécselt, nyögött, panaszkodott, de én azonnal láttam, hogy szimulál. Kiváncsi voltam, hogy ezek után mért hivatott mégis. Mikor megnyugtattam, hogy makkegészséges és semmi baja a világon, elbúcsúztunk. Az ajtóban egyszer csak ezt mondja: — Ja, igaz, doktor ur, tehetne nekem egy szívességet. Itt van egy sürgős levél, amit nem bizok postára, mert még ma ott kell lennie. A címzett ugyanabban a házbau lakik, ahol ön. Ugyan kérem, adja be neki ezt a levelet, mikor hazamegy. Zsebretettem a levelet és hazamenet csakugyan beadtam a címzettnek. Az én emberein, ha levonta is a megspórolt boy-kölíségből az egyszeri beszélgetés telefondíját, meg mindig keresett, legalább négy pengőt. Én a taxinak fizettem nyolcat." a. A SKÓT A skót fukarságról csinálják a világ legtöbb ▼iccét. Az alábbit egy nálunk időző angol úrtól hallottam. A Londonból vidékre utazó személyvonat harmadik osztályán egy utas mcgszólitja a kalauzt: — Kérem, nekem le kell szállnom. legyen szives, figyeljen, hogy ne maradjak le a vonatról. Nagyon fogok sietni. A kalauz bólint, az utas lerohan, kisvártatva visszarohan és utazik tovább. Ugyanezt megismétli a következő állomáson. Valamint a harmai- dik és negyedik állomáson is. A kalauz végre is megunja a dolgot és megkérdi tőle, mi az ördögöt akar ezzel a folytonos leugrálással minden egyes állomáson. — Nézze, kalauz ur, — feleli a skót. — én most jövök Londonból, ahol egy professzorral megvizsgáltattam magam. A professzor azt mondta, hogy túlságosan elhanyagoltam a bajomat és most már olyan endar állapotban vagyok, hogy bármely pereken ntólérhet a katasztrófa- Ezért minden állomáson jegyet váltok a következő állomásig. U*ak nem teszem ki magam annak, hogy az ut közepén meghalok és a jegyem végig érvényes?, 3 TRAGIKUM Van egy rokonom, aki rettenetesen zsugort, pedig gazdag ember, örülök, ha ezt elolvassa, legalább magára ismer és megtudja, mennyire: kinevetem, hogy úgy a fogához veri a garast. A! minap egy forró délben egy belvárosi kávéház mellett mentem el. Hát ott ül a terraszon az én rokonom, piros az arca, nagyokat fuj és liheg a kimerültségtől, előtte egy pohár szóda, az ábrázatán véghetetlen, riadt fájdalom. — No, mi baj, — kérdem tőle, — úgy ülsz itt, mintha leégett volna a házad. — Hagyd el, majd kiugrók a bőrömből mérgemben. A Hüvösvölgyböl jöttem be a városba. Gondoltam, megspórolom a villamosköltséget, nekivágok gyalog, különben is egészséges egy kis testmozgás. A Margithidnál már nagyon izzadtam, mire pedig ideértem, úgy raegszomjaztam, mint/ a homok. Muszáj volt itt leülnöm. — Na? — Hát nern érted? A szóda drágább, mint a villamosjegy lett voina. 4. AZ APA az apa földbirtokos, a fiú jogász. Nagyon ismert nevet hordanak és az apa arról is ismeretes, hogy hihetetlenül fukar. Az idei szemeszter végén a jogászfiu sugárzó büszkeséggel fogadta a birtokról felránduló papát. Mutatta az indexét: az állt benne, hogy egyhangú kitüntetéssel tette le az alapvizsgát. Az apával csoda történt. Valami megmagyarázhatatlan hullám borította el szőrös lelkét és pillanatnyi ellágyulásában igy szólt: — Hát ez nagyon derék dolog. Kérjél valami jutalmat. Akármit kérsz, megadom! A fiúnak leesett az álla. Erre nem volt elkészülve. Alig hitt a fülének. — Olyan hirtelen jött az egész, apám .. . szeretnék inkább holnap válaszolni... nem adnál huszonnégy óra meggondolási időt? Az apa beleegyezett. Ez délelőtt történt. Délre már lehűlt pillanatnyi lelkesedése és kezdte báoui az elhamarkodott gesztust. Estére már határozottan levert volt. Éjszaka meg már egyenesen nem tudott aludni izgatott fukarságában. Százszor elátkozta magát, hogy mért tette azt a könnyelmű1 kijelentést. Reggel jelentkezett a fiú. — Hát édesapám, sokat gondolkoztam, hogy mit kérjek jutalmul és ki Í9 találtam. Légy szives, vegyél nekem ... Az apa élénk izgalommal vágott közbe: •- Pardon, már nem tartozom semmivel. Tessék? Én azt mondtam neked, hogy amit kérsz. ,-i/t megkapod. le huszonnégy órai gondolkozás) időt kórról. Megkaptad. Kvittek vagyunk. A 'földön feiksaik, ami adta s ami be fogja egyszer fogadni. A nap sütne reá, de elhúzódik előle, mint a táncosnő a reflektor elől, ha neim biztos a mozdulatában. Háromnégy év előtt talán még védekezhetett. Sportolt, keveset evett, bosszú utakat gyalogolt s mindenekelőtt nem ment ki a strandira. A szabót sokáig kereste s miikor megtalálta — minden szabóban van valami iiiimsztos. mert a tunyaság korrektora s az illúziók kézművese a földön — rögtön bizalmas viszonyba keveredett vele, megmutatta neki a kisfia arcképét s ha jő viccet talált a képeslapokban, kivágta és eltette neki. Idönkint telefonált, szóba állt vele, ha találkoztak az utcán s elég pontosan fizette a részleteket. Hite, amit a szabóba vetett, egyenes arányban csökkent teste dagadásárvat. Azon a napon, mikor a szabó próba közben először vont idegesen vállat s egy könnyiü mozdulattal, amit csak szabók tudnak, jelezte a másod- szabásznak, hogy a természet erősebb, mint a művészet s az anyag durva hatalmai ellen finom kezével küzdeni többé nem tud: azon a napon sápadt volt és nem aludt. Lassan, fokozatosan omlott, össze 110 kilósnak. Voltak közben pillanatai, mikor fellázadt. Perelt a szakácsnővel, a pincérrel, perelt Istennel és az ördöggel. A félhomályos hálószobában megállt a tükör előtt s óvatosan, hanyagon megnéézte magát. Künn az utcán parázsló napsütésben vékony, keszeg emberek siettek, a vendéglők forraszán hatvankilós élőlények vigan gyúrtak a gyomrukba rostélyosokat, mindenki azt tehettie, amit akart s « kegyetmek, a természet kegyeiméi formásak és szépek maradtak, ö hízott és romlott akikor; 'isi, ha sétált ,Tornagyakorlatok után felvett két dekát. Mint a hóember, ha láthatatlan hő hull reá, úgy dagadt az életben, apatikusan és komoran. Éjjel álmában elváltozott az arca. Egyik nap a tokáját vette észre, másnap kövérnek találta már a füleit. Az ujjai szinte önállóan hiztak, függetlenül a testétől, tiz izmos, vÍTgonc, szépen gyarapodó csecsemő. Külön megbízott a talpa. Néha sirt, néha dacos düh vei beült a vendéglőbe s megcsinálta az ellenkabalát, végigette az étNyitra. julius közepe. Már maga a város is azon kevesek közé tartozik, amelyekben nem csalódtam. S amennyiben csalódtam, annyiben is kellemesen. Mindig azt hittem, hogy bal oldalról fogom 1 elkapni először a várost, amelyről még levelezőlapot se láttam, s az egészet úgy képzeltem el, mint ahogy a neve le van írva. Nyomtatva persze. Az én univerzális és tudós sakkrovatvezető barátom egyszer beszélt nekem valami kétféle memóriáról. Az egyik olyan, hogy a szemen, a másik meg olyan, hogy a fülön keresztül emlékezik jobban, itt is konstatálnom kellett, hogy én az előbbifélével rendelkezem, lehet azért, mert a betűkkel élek s tán mert szeretnék a betűkből megélni is. Mindenesetre azt, amit leírva, vagy lenyomtatva látok, sokkal jobban megtartom, mint amit csak hallok. S valahogy úgy vagyok, — nem is tudom, lehet-e ilyesmit megírni, — hogy vannak szavak, amiket azért szeretek, mert leírva szépek, és vannak, amiket nem szeretek leírva látni. Csúnyák, esetlenek, nincs alakjuk, mihelyst lenyomtatjuk őket. Nyitrának a neve kurva is tetszett, olyannak képzeltem el balról a várost is, mint a neve és ma már azt is tudom, hogy tényleg ugyanolyan a képe. Nagyon örültem neki, csak az bosszantott, hogy nem nyugatról közelitettem meg, akkor még tökéletesebb lett volna az egész. # Északfelől a pompás Zobor uralja a várost, mint az N kezdőbetű. Ez adja meg a uyitrai tájkép legfőbb jellegét. A Zobor lábánál a folyó mélyen kanyarogva a fák közt egy nagy szigetel alkot, ott a park, a közelebbi kirándulások és séták központja, a fürdő, az y-t mutatja. Az i betűnél kezdődnek a házak, a város, a pont talán a megkapó megyeház teteje sat betű táján egy meredek kecses sziklatömbön szökell ki a vár, a püspöki rezidencia és a vártemplom festői tornyával, a kereszt miniatűrben meg van a betűn is. Ettől délebbre, a vasút felé szélesebben nyúlik el a város, a piarista és a nagy plébánia templom, a papnövelde, a legkiemelkedőbb épületei, a FŐ utca, le a vasúti állomásig, s az utolsó belli táján, már síkon, a város déli vége és a repülőtér. Határozottan a legszebb képű szlovenszkói városok egyike: a tájképe szebb még lilesztercé- iiél is. Belül aztán porosabb, in in Ihn jobban nyitva .olna az élet forgatagának, nem annyira intim (ÜtAnnyomás tilos) lapot s tészta utáin külön rendelt még egy adag habot. Egyszer nyolc Dapig csak salátán élt, a fülei zúgni kezdtek, hallása gyengült, egészen légies gondolatai, voltak. Schopenhauert olvasta találomra fekete után. Csakugyan lefogyott: ő maga, függetlenül a kövérségtőt a lénye fogyott le, de a kövérség rajta maradt, zsirhnrkák lógtak sovány és beesett arcában. Akkor ijedten vis szabi zott, kötött egy előnytelen éltbiztosit ást s csendesen és szuszogva belemerült csúnyasága öntudatába, mint a görög filozófusok a halál gondolatába. Most itt fekszik a strandon, valami olyan szégyenlősséggel, ami már az általánossághoz hasonlít. Asszonyok kérdezik igy: „Most mit. gondol rólam? ..." — ahogy ő kérdezi a világtól. Nem titkol semmit. A szépek és formásak halkabban beszélnek, ha elmennek mellette, ő már ismeri ezt a nézést, mikor valaki nem néz reá. A mosolyában van valami csengő. Ha nagyon szép nőt lát, szigorúan néz át fölötte. Az aszkéta szigorúságával, aki tudja, hogy nem érdemes mást gyakorolni, mint a lemondást. A föld, ami adta s ami be fogja egyszer fogadni, helyet ad neki, mély öblöt, ami első jelképe a sírnak. Mintha gyakorolná a föld a sirgödröt, amit készít számára. Főpróba a földből: °z van a mosolyában. Mi történt? A világharmónia szinkópája ő, amit beiutonált egy ügyetlen karmester. Szükség van reá, de zavarja sokak fülét. Minden szeretetem az övé. Mit tud^m én, mit terveznek ellenem? S mit tudod te, Szépség, hátha nem is törékeny parcellán vagy, nemes munka a formák műhelyéből, hanem felfújható marhahólyag? Nincs bizonytalanabb formája az életnek, mint a Szépség, ami sohasem állapot, mindig csak egy homályos érzés üzenete. A csúnya test lassan megfordul a strandon. ő tudja, hogy Isten nam vette még le róla teljesen a kezét. Az elénb is rámosoiy- gott egy ember. Egy 120 kilós S lassan közelebb húzódnak egymáshoz a homokban. és közvétlen, széjjelebb is van szórva, de hát a város életének belső struktúrája is más egy kicsit, nincs rajta csodálkozni való. # Hogy még a városnál is jobban érdekelt a Zobor, azt a nyitraiak, akik igen büszkék a Zo- borra, csak javamra fogják írni. De a Zobor meg is érdemli ezt az érdeklődést. Hegy, ami nem csalja meg az embert. A jó uevét csak jó képével múlja felül. De azt biztosan. Egy sokat emlegetett szépségnél, ha nem láttuk, olyan' könnyen kiábrándít az első látás, hogy még feleszmélni sincs időnk, s már is szegényebbek vagyunk egy illúzióval. A Zobor azonban becsületesen megállja a helyét: impozáns, jellegzetes, uralkodó és egész hatalmas hegy. Valódi nyitra-völgyi Gibraltár, a hegyek és a Kisalföld között. A milléniumi emléknek csak a romja látszik; most már, mondják, az állami trikolor díszíti a tetejét. A jubileum közeledik. Keletfelől indulunk a hegynek, végeláthatatlan villanegyedek közt, hátunkban a nap és a még szembeszökőbben szép város, sok toronnyal, mulatósán. Szamaras kocsik hordókban hordják a vizet, kezdődik a kánikula. # A sok képpel gazdagabban, megelégedve és a hőségtől is kifáradva a legokosabb ilyenkor fel- intoni a csucsra és beülni a Zobor oldalán erdőbe rejtett régi kolostor romjai közé. Az apácakolostor körül még meg van az a század, valahogy inog a levegőben száll, a romokon bujkál, elzárva a külvilágtól, maga is egy kis világ, amikor Nyitra igen hatalmas volt, és a püspöki székhely s a vár egy egész országrészt uralt. A leégett kolostor körül fübenőtte romok, a nagy négy szögi) udvaron, pincehüvössógben asztalok. A termetes Rácz Tóni bácsi szó,Igái ki és rak söröket a társaság elé. Panaszkodik, mint minden nyári vendéglős. Ha rossz az idő, azért nem jár ki a város, ha jó, mint most. mikor kutya hőség van, akkor meg azért. nem. Meg a tetőt is meg kéne javítani, a régi cellák kitűnő vendégszobák voltak. Most háztető sincs. Itt valahogy egészen kinn érzi magát az ember a természetben, távol a városoktól, a zajtól, a bóvlié kirakatoktól, a tebervonntoktól és a pia- i coktól, no. meg az emberektől is. s tán ez a legszimpatikusabb a dologban; különösen nyáron retteiieiesek az emberek, izzadnak, elhullóink és kajánok, — ueiu tudom, de mindig úgy érzem ezt, ha az erdőkből megyek hazafelé és közel©* dem a városszélhez. Mindig idegesit a hazatérés* a mi vár rám, a mi történt otthon, — emberek közt az ember sosincs biztonságban. # Minderre kissé én is elbutulva és pihenésre! szántan gondoltam s átadtam magam a csendnek. Jó ez az erdei csend, igy több kilométerre a fő* utcáktól és a délutáni kávéházaktól. Olyan, mintha megfürödtem volna. S a nagy, kifelé lejtős kapuiv barna kövei alatt, a romantikus háttérből egyszerre csak egy ütöttkopott rozzant alak kászálódik elő, akit egy különös monoton bugás előzött meg. Még nem látni jól, hogy ki, de a bugás, ami az alsó á-t utánozza, egy nyúlós melódiával keveredik 6 az emberünk szorgalmasan szorongatja a bal derekát a könyökével. Dudás. Közelebb jön. Határozottan tetszik nekem. A piros csikós tarisznyavászonba bujtatott tömlő a hóna alatt, a kettős rézszarvu fujóka és a bugást csináló, nagy J-betü forma .kürtő, ami egész a térde alá lóg, határozottan érdekes, de az az öreg hatvan éves szlovák is, aki valami uradalmi juhász volt, még egy pár szót magyarul is beszél, érteni egész jól ért s igy hamarosan jó barátságba keveredünk. Kissé modern adjusztirung van az öregen, egy elhasznált fakó gumiköpeny, ez már nem egészen passzol a dudához, aztán egy barna k. u. k. brotzakk, valami a jelenből és a múltból, no, meg a duda, amit szívesen eladna kétszáz koronáért, azaz nem is ezt, mert ezzel kenyeret keres, de annyiért csinálna egy újat. Nekem persze még régi dudára se futja, nem még újra, de egy kis kenyeret és sört már rá- spendálok az öregre, hogy jöjjön kedvbe s mutassa meg mit tud. (Igazán ne vegyék zokon tőlem, hogy egy szlovenszkói öreg dudás érdekel annyira, mint egy öreg kongói néger muzsikus, mert nyájas olvasók, ha e fölé a pár sor fölé azt írnám, hogy kelt: Afrikában, S'tanleyvilleban, a Kongó partján, akkor bizonyára többen olvasnák el, — már Márai .Sándor igazán jól megírta á presztízsről, — pedig a Kongónál, hallom, most kisebb a hőség, mint itt, s ehez a szlovenszkói du* dához több bizalmam van, mint a kongói négeréhez. Ezen legalább a búgó mellett, még nyolc egész hang van.) # A sörtől és az érdeklődéstől felhevitve aztán igazán mindent el is követ az öreg bacsó, amit csak ő és a dudája elkövetni képesek. Szomorú nóták is, vigabbak is, szlovákok is, Magyarok is, csak a felhangokkal van baj, az nincs, ilyenkor valahogy több hangot fog, mégis kihagy egyet, de aztán tovább ugrál a megbicsaklott melódia, folyton kísérve az erős, szinte idegesítő bugástól, ami olyasféle, mint egy gyári tülök, zug, bőg, morog* ahogy tetszik. És mikor tánc alá való nóták kerül* nek elő, egész primitiv muzsika, de jő taktus* akkor ez a bugás egyszerre csodálatosan tökéletes lesz: meg van az igazi duda: a ha az ember nem nézné, hogy miből jön, azt hinné, hogy valami újfajta jazz, ez a dudaszó, ha nem követelsz tőle komplikációt, de beengeded a bőröd alá, akkor ver, lázit, forgattak meg lehet rá bolondulni, ahol jobb nincs: hatása van. Akár a jazz. Vagy talán mint a jazz. Megtudjuk, hogy már kevesen vannak. Pedig ezen a vidéken a magyar juhászok is dudálnak. De ma már kevesebb a juh, kevesebb a juhász, és kevesebb a duda. Mindkettőnknek jókedvünk lesz. Ha a cigánynyal is megteszi az ember, mér ne tegye meg a dudással is, szegénnyel, hogy azt mondja neki, no, húzd el most a magad nótáját, de szépen és lokhec. Ennyire még se mentem, mert nem nagyon értette az öreg bacsó, de rendeltem. Hogy azt csinálja el: Ja som baca veTmi stary... De erre megakadtunk. Mesélt valamit az öreg, de ma se tudom, hogy azt mondta-e, hogy nem tudja ezt a nótát, vagy azt, hogy azt ezen a szerszámon nem tudja eljátszani. De nagyon illedelmesen köszöngette a pénzt, minden jót kivánt, a kisasszonykáknak áldást, nekünk egészséget, még a kapuból is visszafordult, azt mondta, hogy a háborúban is szolgált, érmet is kapott, aztán egy kicsit illegetve magát még egy nótába kezdett, valami magyar csárdás volt és lassan, a különös bugástól kisérve, kitaposott a kolostorkapun. # Amíg evett és ívott, kissé visszahúzódott tőlünk. Tudta az illemei. Régi uradalmi ember. — Egyszer összetalálkozott a szemünk. Néztük egymást. Ő a maga nyelvén beszélt inkább, én az enyémen. Nem nagyon tudtuk egymásét. De kinn az erdő csöndjében, a kolostor romok közt, a Zobor alatt minden utálatos emberi átkot, minden fölösleges életkint, rosszindulatot, politikát és kort elfeledve, egy pillanatra ember nézett emberszembe, a szeme kék volt és szomorú, még jobban belenéztem, megerősítettem a nézésem, de az ellenszempár mélyén nem volt más, csak emberi bánat, emberi nyomorúság és a szegények hálája. Ö gazdag urnák nézett. Ez nem passzolt bele a dologba, bántott, is, de hát erről csak uem kezdhetek vele beszélni, egy ilyen ágról szakadt öregedő dudásnak h nem magyarázhatom meg, hogy én is szegény ember vagyok és hogy nem nyálas humanizmus az, ha az én szememben is bánat és szomorúság csillant, primitiv, mint a duda és szófián, mint a zobori erdő. De jó perc volt. Zobor, köszönöm.- I ■ jangrrrMBCaCTíJMi^r ■■■!■. ■«■ I — Ve ndéglőben — Nézze uram, •'bbcn a lcr'*beu egy döglött h'füf uazkfít . . . Vgyau, pogyün u^zkálhoi a tégy, ha már megdöglött. BUDA A ZOBOR ALATT Irtat GYÖRYDEZSŐ
