Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-24 / 166. (1793.) szám

f! vezetője dirigált. Ezután a 'keletausztriai Schu- bert-szövetség elnöke, Jak se. h iskolaügyi taná­csos tartotta meg emlékbeszédét, amelyben nagyszerűen foglalta össze Schubertnek életét és művészetét. Ezután fanfárok hangja csen­dült fel és aranysárga köpönyeges, fejükön •buzavirágkoszorut viselő lovasok jelentek meg az ünnepi menet élén. Nyomukban tizen­hét herold haladt nagyszerű kosztümökben, majd egy nagy díszkocsi, amelyen a földgömb állott, hogy a német dalnak diadalát, az egész világon aratott diadalát hirdesse. Az ünnepi sátor előtt a menetnek e,z a része megállóit. A bécsi asszonyok bizottságának élén Hai- nisch elnök neje gyönyörű szalaggal ékesítet­te fel a német daloskar zászlaját. Ezután megkezdődött a felvonulás, amely­nek nem volt vége. Szorosan egymás mögött haladtak az énekes­egyesületek zászlaikkal. Egyes zászlóvivők ló­háton ültek, több csoport érdekes nemzeti viseletében vonult fel, egyes csoportok kere­tében négyes fogatok haladtak, amelyek mind Schubert emlékének hódoltak valami szelle­mes szimbolikus formában. Elől mentek a külföldi németek. Élükön az afrikai németek haladtak, fehéren ragyogó trópusi ruháikban, trópusi sisakkal fejükön. Utánuk következtek az Egyesült Államok és Délamerika német dalos egyletei, némelyike több mint száz taggal hajózott át az óceánon, hogy a német kul túr egy­ség ragyogó tanúságát adja, azután következtek igen nagy számban a csehországi szudétanémetek, majd a lengyel Felsősziléziának német dalosai, az erdélyi szá­szok dalos csoportjai... A világ minden ré­széből voltak itt küldöttségek, ahol csuk né­metek élnek és dalárdát alapítottak. Termé­szetesen az osztrák dalosokon kívül hatalmas számban voltak a menetben a németországi énekesek, az egy Szászországból 18.000 dalos jött el, végül az ausztriai, a bécsi és alpesi vidékek dalos egyesületei zárták a kétszáz­ezrek felvonulását. Természetesen Révainak, Rigának, Jugoszláviának és Svájcnak németéi is elküldötték képviselőiket. Különösen festői jelleget kölcsönöztek a menetnek a zászlólengelő fiatalemberek, kik a Ringstrasse mentén végighűzött fekete- vörös—arany németbirodalmi és vörös—fe­hér osztrák színű széles szalagot tartották és lengették ide-oda.- „Deufscitfaitd, Deiitschland üüer ailes...“ Csaknem minden német ország és város elhozta a menetbe otthoni életének vala­milyen kis szimbólumát. A piliseni németek kocsiján például egy óriá­si hordó terjeszkedett, amely azonban egyál­talán nem. volt üres és a szomjazó nézők bi­zony irigykedve szemlélték, hogy a pilseni csoport az egész felvonulás alatt valódi pil­seni keserűiével öblögette kiszáradt torkát. A dessauiak élén stílszerűen egy Junker-gép modelljét vitték, a nürnbergiek többször fel­mutatták tölcséreiket, a friedrichshafeniek egy Zeppelin-modellt hoztak, míg a frankfur­tiak valódi frankfurti kolbászokat lobogtat­tak. A westfaliak csoportjában hatalmas son­kák ékeskedtek, a harziak kanári madarakat hoztak művészi faragásu kalitkákban, egy német halászfalu dalosegylete kocsiján ha­lászcsónakot mutogatott, hogy ne is beszél­jünk a számtalan helyi zenekarról, amelyek egymást váltogatták a szakadatlan muzsiká­ban. A ruhrvidéki német bányászok festői viseletű muzsikusai különösen nagy tetszést arattak. Az is feltűnt, hogy a még megszállott német területek mun­kászenekarai állandóan a „Dcutsehland, Deutschland iiber al!es“ és a „Wacht am Rhein“ melódiáit intonálták. Különösen mély benyomást keltett a me­netnek az a része, amely Déltirolt szimboli­zálta. A tömeg itt kissé kettészakadt olyan módon, hogy a menet , eleje rendesen haladt tovább, inig a következők megállották. így szabad térség keletkezett, ezután három férfi lépegetett ünnepélyes komolysággal, egy nagy szalagot vittek a kezükben, me­lyen csak ez az egyszerű szó állott: „Südtirol“. Mögöttük ugyanolyan szabad tér, azután megint következtek a felvonulók ezrei és ezrei. Természetesen nagyszerű képet varázsol­tak a menetbe az akadémikusok. Többezer teljes díszbe öltözött főiskolás, akik állandóan diáksapkájukon tartották kezüket, mert a vi­haros ünneplés miatt folyton köszöntgelniök kellett. Különösen szívélyesen ünnepelték a prágai német akadémikusokat. A dalos ünnepségek bezárását a városhá­zán tartóit ünnepi bankett alkotta, amelyre Seitz polgármester ezer vendéget hivolt meg. Ezen a banketten jutott azután kifejeződésre, hogy milyen mély politikai értelme volt a i nagyszerű kultureseménynek, hogy a dalos ünnepség a csatlakozási mozgalomnak eddig páratlan és hasonló mértékben talán a jövő­ben vissza nem térő megnyilatkozása volt. Seitz dr. ünnepi felköszöntőjében hangsú­lyozta a német egységet. A világ minden ré­szében szétszórtan élő németeket teljesen be­tölti a német nép egységének nagy gondo­lata. Seitz dr. után Loebe, a német birodalmi gyűlés elnöke, emelkedett szólásra és kifej­tette,- hogy a mai nap Ielkiéilményeit szavak­ba nem lehet önteni. Ez a nap a esatlakozási mozgalomnak és a németek egységének monumentális megnyilatkozása volt. aminőt a világ még nem látott. Gyakran jártam. Becsben — folytatta —, hogy úgy mondjam, mint nem hivatalos kö­vete a német nép azon akaratának, hogy ausztriai testvéreivel egy államban akar élni, ma már nincs többé szükség ilyen nem hiva­talos követre. Ma hét millió osztrák az egész világ előtt világosan beszélt, az osztrák nép igenis követeli a csatlakozást. Egy hetvenmil- liós néptől nem lehet eltiltani azt, amit a kis nemzeteknek megengedtek, hogy A menetet az osztrák egyesületek zárták. Salzburgi, tiroli, stájerországi, burgenlandi tarka népviselet színes harmóniája pompá­zott. Óbécsi viseletbe öltözött bécsi dalárdák nyújtottak színes képet; az égerlandi, erdélyi, morva és sziléziai német népviseleték gyö­nyörű színharmóniába olvadtak össze. Be­mutattak lakodalmas meneteket, lakodalmi táncokat, egy jelenet Hofer András búcsúját a családjától ábrázolta. Az egyik csoport kö­zepén Schubertnek tizméteres szobrát vitték, ezt a szekeret gyönyörű leánykoszoru övezte. Az ünnep statisztikája A bécsi rendőrség statisztikája a legjob­ban igazolja, hogy a felvonulás alkalmával milyen példás rend uralkodott. A dalos ün­nepségek alatt csupán két súlyosabb szeren­csétlenség történt. Az egyik dalos lakásának ablakából kizuhant és másnapra meghalt, egy másik viszont a Práterben az óriáskerékből esett ki és vállperectörést szenvedett. Az ün­nepi menet alatt a wiesbadeni 46 éves' Kans nevű énekes szivszélhüdésben halt meg. Egy stettini dalos, a 23 éves Smichal tanitó, bús­komorságában a Dunába vetette magát. Egy- millíófőnyi embertömeg mellett ez a statisz­tika csodálatos. A statisztikának érdekes ada­ta még, hogy az ünnepi felvonulás hossza 36 kilométer volt és egy perc alatt mintegy huszonöt sor, minden sorban pedig tizenkét ember vonult el a díszsátor előtt. A menetben összesen 9000 egyesület vett részt 7000 zászlóval. néptestvéreikkel együtt éljenek, amint nem lehetett meggátolni az Italia Uniíát és nem lehetett megakadályozni a szláv kis nemzetek önrendelkezési jogának ér­vényesülését. Benes ur és Marinkovics ur saját államuk magna chartáját tagadják meg. ha a német népet meg akarják aka­dályozni önrendelkezési joguk kifeje­zésében. (Viharos éljenzés.) Megtagadnak minden láb­ba tó elvet és minden történelmi jelet, amit a nemzetek önrendelkezési jogában fel akarnak állítani. A rendes és rendkívüli követek és miniszterek gyakran nem beszélhetnek vilá­gosan, mert meg kell tartamok az elvet, hogy mindig rágondolni a dologra, de sohasem be­szélni róla. Mi, a szabad emberek azonban világosan megmondhatjuk: „Mindig arra gondolni és mindig a vi­lág emlékezetébe idézni, hogy itt egy kötelességet kell teljesíteni egy elvveí szemben." i A francia Temps ezekben a napokban azt irta, hogy a Seipel és Hermáim Müller kan­cellár közti táviratváltás adott újabb tápot a csatlakozási mozgalomnak. Megnyugtatjuk az prakat, erre nem volt szükség. Érdekünkben beszél a történelem s ha valaki már kislelkii lett volna közülünk, most ez az öt nap, amelyet Bécsben töl­tött, visszaadja a hitét, a bátorságát és a jövő reményét, A németek követelik az önrendelkezési leget MB jnftuo M? — fejezte be beszédét Loebe. Ma délelőtt a dalosszövetség vezérbizott* sága tartott ülést, hogy a legközelebbi, 1932* ben, vagy 1933-ban tartandó dailos ünnepség előkészületeit megbeszélje. Valószínűleg a Majna melledti Frankfurtban rendezik, mert Frankfurtban százesztendős Goethe-évfordu- lót ünnepelnek 1932-ben. Az énékesek eltávozása az osztrák fővá­rosból már vasárnap este megkezdődött. A forgalmat a legnagyobb rendben és fennaka­dás nélkül bonyolítják le. Bécsiek szerint az osztrák főváros a háború előtt sem látott ilyen gyönyörű napokat, öt napon át meg­szűnt az éjszaka és nappal közti különbség. Arról természetesen nem kell külön megem­lékeznünk, hogy a legnagyobb üzletet ez idő alatt a sörkimérések csinálták. A bécsi ünnepségek külföldi visszhangja PÁris, jiuHiiuB 23. A bécsi dnlioaümjnjeipségieik te- tfioQtyiájsa a imái páfriiöi sa(jfcáb!aai tiis számos fflftalkxxaáeit tiidiéEe® elő. A hiVöitaílns Petit Pterteiywi esettaet IDrtjla: A osaMaíkoiaási propagatudla egyiáüMIám mietm otezítaVk. baaxetm ittatláín. ralétmiet ílgy, amudjyeft NlétmjötorSQájg imieWlteröégieiseai íegOieszibeítlt nagyra. Ez IDegjjolbfoatn. be- bfeo'nyoBodott a ttlegtniajpá nagy, ftényitleg anoaiiban uniaíitnas MvmulMsioai. Béce népe ezen. & Itfimfielfiéfeeto ia ölegtmagyoíbíb fl^aönyöísöéggiell vetít másait és csupán arra ezorbkozotlt, hogy épületest feilbbogózaa. ÍEz a nap arnnyí/na bécsi álflmJeinieifci miegpzáflfllásnaJk. öajpjla vóflit, (hogy mié® az otazitmálk foommiátny öle ifiá/vod maradit lőflle, merít nagyon [jód: úidljtai, imöílye lumeszedteülmieG votoa mániéavie és Európa tmépéne mJésrve, ha miniden 'további miéUkül áifcadlné magát Ntémiebomszág gmányö- Iásónak. Az osztrák fünMléantek pómgermán (jle/UlHege azonJbaiD toülön.öiseai azálöall. julboWt Cdterinme, hjogy az Simmepá menetiben egy Ikrüötőo Saar-csoporíot tvo- OluiDtialtffcaík' M. Az Oeuvre effivnltta/tja NiéhneítiorszlágiM aafc a jo- góh, hogy Európa mjéttniertlíid toeseléiliő népeknek: szó- SBófllója ítetgyen. FpaincaioTSzág sem merészkedik 'árira, hogy szószólója Begyem a svájcá ftraíDoiákuak, 'viagiy az aiotsliaii völgyeik ímameia fllalkioiseágáruaík. A aiariioinaOlisba Aveniilr ikövieitleflli, hogy a Kzöwet- eégieselk és a kásamltamlt végme Ojépjemieík M bűnös h^DUgategságiuikbóíl a német pnopagamidláival szemben. Az örökös csafeltoaztáM jttümtelt'ésieíkinielk,, anmelydk nieun egyebek, mint a béke edOienit merényletek, viégtne emergtifcus és hlvaltaloe ttdltekozással végiét iiaeillL vietoi. Prága, juMus 23. A cseh aajibó a béöwi dfelos- ünmejpeégekkól szemben ellenséges m|ag|a|t|airiÖájs!l; foglal efli, vagy, mint a balöldalli IHapoIk nagy része, egyáltalán nem is emlékezik meg róluk. A Ve- cseirtná List „De.uteeMatnd, DeuítecMtand iiber aM!es“ kiállító ci műiéi hoz egy gúnyos Iteiínásih, mág a Ven- Ikow azt veti a német dánosoknak a aaem'ére. hogy a bécsi ünnepséget a Vűtoos-császárit daíilali a Demtedhlainid iiber affléo-szel zánbálk be. A ÍWálrodíni LJiigfy a dalösáininjeipeiégieft a caajfflakozájslt mozgalom ■ nDeőHleftlt lefolyt tiiaifceltiéanJelk fogrja lel, ngyániillyeti órttieflleimbea. Hír a Nánodni iPoíltitiika, attmeily nagyon résdleiiesem fogfliaOJboziik a be-csi eseményekkel s illőbbek között a következőket drtfa: A bécsti riaJoa- ün népség nemzetközi jelüéetö némtet naedönalii'S'ta 'tlümltettéSS'é fejmodöiüt a csatlakozás érdekében, emely itlünteliésben a ceehszlo^ákliaii németiek life részt vet- itiek. A bécsá ünnepség nem volt dáiTosünnep, hanem po'liiftiikjai illünltJeltiéte. Hsaasraasn SP8ST REGÉNY (8) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY Most már tudta, kivel beszél. A filim- renidező, aki e>gy 'egész délutánon főzte a Romanisebes Cafeban, hogy játsza el egy boxbajnok azer^pét a felivevö-masina előtt. Mosolygott és ímegi símé telte, amit akkor mondott. — Nem, ez neim megy. Nem vagyok én komédiás. Mi sportm'edvék nem 'értünk az ilyesmihez. Újból elvörösödött, mert ráeszmélt a butaságára. íl’szen egy híres filmnő előtt be­szél. Micsoda ostoba szó ez, hogy komédiás? De aztán újra nekifeiszült a bikanyak. Eli, Tóni Breber nevét is ismeri egész Né­metország. ő itt egyenrangú fiél. — Hogy szépen kereshetnék? Hálisten, nem vagyok rászorulva. Az imént kötöttem le egy százezer márkás mecc-set Paolino elten. Tudta, hogy hazudik, hiszen a meccs még nem is volt lekötve. És elröstelte. hogy mindenképpen érdekessé akarja miagát ten­ni az előtt a nő előtt, ő, Tóni, aki naponta kap vagy egy tucat szerelmes levelet. — Kiáll tehát kaolinéval? — kérdezte most hirtelen Adó né Ghinn. — Amint mondtam. Csak jöjjön a ring- fre ezért a díjért. — Legyen nyugodt — vágott közibe Erdtheim. - Ha nincs mvanagor, aki többet biztosítana, majd összehozom é : a dohányt. Még ha félmillió is kell kaolinénak. Behoz­za fi Sportpalast. ■ - Ls meddig tart egv ilyen mérkőzés? — kérdezte P .rtru<ie BoRvitz. Az attól függ. Például Dempsey ezer deJ*árt keresett két perc alatt:, amikor Car­pentier knockoutot kapott tőle. Carpentier- nek is érdemes volt háromszázezerért be­kapnia a knockoutot. Én nem szeretem az ilyet. Csak magáimnál nehezebb fiúval állok ki. Nálam az nem meccs, amelynek nincs öt­hat roundja. A közönségnek is kell valamit látni a pénzéért. Gertrade Bollwitz elgondolkozott. Két perc alatt nyolcszázezer dollár. Mit tudna ő ilyen összegből a Moabitban csinálni? Egy mintakórházat, egy Montessori-iskolát, e.gy népkonyhát, egy fürdőt. Talán még egy könyvtárra is jutna. Ertíiheíim mintha eltalálta volna gon­dolatait. — Szép pénz, Trade kisasszony. Ezer munkanélkülinek lehetne exisztenciát te­remteni belőle. De mi lenne a többi hat­százezerrel ? A festőnő nem válaszolt. — Szeretném látni egyszer a ringben — mondta Adoré Ghinn cacaoftippjét szürcsöl­getve. Szemei összevillantak a boxoló tekinte­tével. 6. A vörös réten fekete harangvirágok kö­zölt feketefoltos kék tehenek és fehérpefy- tyeis zöld lovacskák legelésztek. Az ultra- marin dombok sárga,pettyes barna fákkal voltak benőve és az erdő sűrűjének ritmu­sából téglaszin vonat robogott elő, zöld sín­páron sáigazöld füstöt 'pöfögő mozdonyával. Az erdős dombok mögött fehér hegyek szök­kentek csúcsba, mint cukorsüvegek. És a lila égen zöld felhők, vörös ihölfd, kék nap­korong és fekete csillagok úsztak vándor- darvak indigó ékei között. Ludwig Fasendonck úgy érezte, hogy ka rím int is kíván a kép és pásztó rhinyt. fes­tett karíninb. n néhány anmybirka közé. Meglepetten vette észre, hogy ^bben a táj- klépnnesében az aranybirkák donn inéinak. Ezért ezüst glóriát rakott a karmin pásztor­leány kendő© feje köré. Szeme dőzsölt a friss szinek ősi tiszta­ságában, viziéja boldoggá avatta. Néhány pillanatra. Azután niagy gyötrődéssel gondolt Ado- réra, erre a rögeszm'ére. Letette a palettát, boldog szinátmok forrását. A műteremmaneard nagy ferde- szögiben behajtó ablakához lépett és letekin­tett a Cfharloittenburger Chausséra. Az alkony jelentke'zett. Bronzszinü áp­rilisi alkony volt, furcsa, bizonytalan, ide- genszerü alkony. Üvegek villódzása, fák be­széde, árnyékok hosszú nyár elé nyujtózása, madarak cikkázása, autószirénák fütyülése, hörgése, bugása és a házsorok, gyárkéiné- nyek felett bronzégiben aranyaeroplán úszik, az utolsó napsugarak csalóka fényének pil­lanatnyi boldogságában. — Adoré emléke: aranyaeroplán — mondta önmagának végtelen magányában Fasendonck, a művész. És zenében szerette volna kifejezni magát, dalolt az üvegeknek és árnyékok kinyujíózáisának valami soha­sem hallott, moatszüietet't melódiát, indián anya sírását. És késsel poharat csengetett, •úgy kísérte magát, amíg csak el nem tűnt az arany ae roplán. De azért élt minden. Mintha önmaguk­ból bocsátottak volna fényforrást a tárgyak, giáiként mutatva meg belsejüket ezekben a titokzatos perceikben. A festő erotikus fényképcsoniót kotort elő valahonnan és sokáig nézegette az egyes lapokat. Aztán kihajította az ablakon. Kezet mosott, munkáskabátját fekete •zakóval cserélte fel és lerótta az öt emelet száznegyven lépcsőfokát, pontosan meg­számlálva. Aztán úgy létezett, neki. hogy műtermének magányos csendje utána szól az, utca zsivajába. Az, elhagyott sötétség utá­na kap a fények zsibajábnin. Az egyik fény-1 kép még ott feküdt a járdára taposva, ezért sietett, mint egy tolvaj. — Nem tetszik egy klub? Ecarté, póker, balkik? — Egy7 jólöltözött fiatal kamasz surrant mellé. — Na, ez is jó slepper — gondolta Fa­sendonck. Bedől egyetlen vasalt nadrágom­nak. Azt is a matrac alatt vasaltam. Nevetett, mert eszébe jutott, amikor napokig nem tudott kimozdulni a műterem­ből, azt hivén, hogy egy modell lopta el egyetlen nadrágját, holott az a matrac alatt volt vasalással céljából. — Nézze fiatalember, előbb adjon köl­csön tiz márkát, aztán felmegyek a maga klubjába, A kamasz vigyorgott. — Nem rossz. Az ember tutira venné, hogy gárdakapitány civilben és kiderül, hogy szintén zenész. Fasendonckot mulattatta a kamasz szemtelensége. v ­— Ami azt illeti, a háborút az első gár- daezredben szolgáltam végig és kapitányi, rangban szereltem le. De mondja csak, kis­fiam, mióta hordáinak: a slepperek ilyen di­vatos ebarlestonmadrágott, amely eltakarja a cipőjük hegyét is? Ez korszakalkotás a slep- perség történetében. — Tőkebefektetés. A találkahelyek slepperjei falán lehetnek még gyenge fiuk, de a klubok már csak ilyen magamfajtákkal, az uj típusokkal dolgoznak. Ezt megsúgom önuek. A festőt most már untatta a nyurga ka­masz fecsegése, az éhség ingerültté tette. — Ezek után ... volt szerencsééi. — Dehogy volt. Még van. Vagy undo­rodnék egy jó potya vacsorától? Menjen a fenébe. Nincs szükségem a maga vacsorájára. (Eoly tatjuk.) 2 _________________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom